Magyar Gerincgyógyászati Társaság

1126 Bp. Királyhágó u 1-3

dr. Jakab Gábor főorvos

Tisztelt doktor úr, ismeretlenül…

az élet helyzeteket hoz…

Két napja a balatoni sztrádán egy 30 év körüli mankós fiatalember stoppolt, fölvettem, Pestre igyekezett. Elmondta a történetét.

Öt évvel ezelőtt egy kanyarban kisodródó kocsi belerohant az övébe, belökte az árokba. A károkozó kiugrott és eltűnt. Az ő lába beszorult, vérzett, senki nem látta az árokban, négy óra alatt bírt kikecmeregni, ennek (is?) következménye, hogy törésein kívül a gerince is sérült. Négy hónapig volt kórházban. Ez alatt kisvállalkozása csődbe ment, hosszútávfutó versenyző volt, eredményekkel, annak is vége lett. Felesége elhagyta, kisgyereke fotóját mutatta, évente négyszer látja.

Megtudta a baleset okozóját. Egy vidéki vezető politikus fiatalkorú gyereke, jogosítvány nélkül. A nyomozás ismeretlen tettes ellen indult, és soha nem vezetett eredményre, az anyuka a helyi rendőrségen dolgozik. A család azt jelentette, hogy aznap este ellopták a kocsijukat, nyilván a tolvaj a tettes.

Ez a balesetes férfi a kórházból kijövet fölkereste az apukát egy ajánlattal. Lemond minden jogi lépésről, kér 400 ezer forintot, hogy ki tudjon utazni műtétre Németországba.

Elzavarták, hogy az ő kocsijuk is tönkrement, ők is károsultak, semmi közük a dologhoz.

A dolog itt fordul igazán szomorúba.

Elhatározta, hogy bosszút áll. Életét tönkretették, most ő teszi tönkre a fiú életét.

Eddig kétszer törte el a lábát:

és nem utoljára! Satuba fogtam, aztán fogtam a vasrudat… És közben magyaráztam neki, nem azért haragszom rád, amit csináltál velem, de mért nem hívtad ki legalább a mentőket? Ma nem ilyen nyomorék lennék …

Az első bosszúakció után a papa négy verőlegénnyel fölkereste. De mielőtt sikerült volna rátörniük az ajtót, ő telefonon mozgósította kommandós barátait, –valahai osztálytársak–, úgyhogy csak a bejárati ajtóban esett kár… azt meg majd kifizetik.

A károkozó épp most is gipszben jár, egyetemista.

Utasom nem hatott tanulatlannak, hitelesnek tűnt a történet.

Hívő ember vagyok. Próbáltam csendesíteni, hogy jobb nyugodt lelkiismerettel meghalni. Ha az ember vezet, mindig potenciális gyilkos, bármikor fölcsavarodhatott volna egy útszéli fára, stb. Hogy próbálja ezt anyjával vagy anyja emlékével megbeszélni. És más dolog pánikban cselekedni, mint hideg fejjel.

Hajthatatlan. Hogy neki tavaly azt mondták, ha a gerincét megműtenék Németországban (járt kint ez ügyben?) akkor még lenne reménye, hogy lábát újra érezni fogja. Beszélt valamilyen szegedi orvosi kezelésről, ami szerinte semmit nem használ. Innét ködös nekem a dolog.

Eszembe jutott valami. Elmeséltem neki a legendát, hogy Németországból akartak Horn Gyulához balesete után orvost hívni, de visszaüzentek, itt van éppoly jó operatőr. Ha megszerzem magának azt a lehetőséget, hogy magát ingyen megműtik, felhagy-e a bosszújával? Valamint elmond-e egyetlen Miatyánkot azért a fiúért?

Nagyon hosszú volt a csönd, mielőtt halk igent mondott.

Egy jóbarátom jóbarátjától szereztem meg az Ön telefonszámát. Ne ködösítsünk, Varga doktorról hallottam ezt a történetet, őt akartam volna ismeretlenül fölkeresni, de barátaim elmagyarázták, hogy az nem fog menni, és nem is szükséges, s Önt ajánlották.

Ennyi volt a szerepem. A férfi a nevemet se tudja. Tegnap fölhívtam, hogy a kórház telefonszáma már megvan. És hogy Ön a jövő héten ér haza külföldről.

Ha Ön volna szíves foglalkozni evvel az esettel, megköszönném. Rövidre zárnám a dolgot, megadom az adatait. Természetesen szívesen közvetítek is. Geszlerné nővér tudja, hogy személyesen szerettem volna Ön fölkeresni. De talán jó ez a forma is, így, levélben.

(Természetesen a leírtak bizalmasak.)

A beteg: Aradi Ignác, Kecskemét

2000. aug. 22.

Szívélyes üdvözlettel: