1990. 8.               html/maran.htm                                                        2066

MARANA-THA Kath. Folyóirat, 1990. 4. szám

IMARENDEM

Lelkivezetőm kérésére írom le.

Vigyázat! Ami nálam igaz, nem biztos, hogy nálad is az.

48 éves vagyok, festő. Az első kamaszkori bűnökkel megkaptam a heti áldozást. 6 éve tértem meg igazán egy mondatra: - Dicsőítsd az Urat napi 20 percet.- Megértettem, hogy az Úr dolga még az enyémnél is fontosabb. És megtaláltam az egyedüli kopásálló célt. De honnét vegyek időt imára?!

Az Úr kitolt velem. Első időkben fölébresztett fél hatkor, frissen, ami előtte soha. (Ma: vekker.) Észbe kapva leszaladtam a hatos misére, s utána ottmaradtam a csöndes üres templomban hétig. Ma - tanácsra - csak
másodnaponként. Közbülső napokon íróasztalomnál, ugyancsak hattól hétig. (Akkor még alszik a család.)

Tehát így:

1. Ellegelészem egy kicsit egy-egy festmény részletein, az album mindig nyitva az asztalomon.

2. Aztán ülök, mint egy levelibéka, és igyekszem figyelni, de nem megy.

(Megkérdeztem. -Ne légy nyugtalan emiatt. Majd. -)

Fejem tele munkatervekkel és fölkérődzött bánatokkal. Akkor sorra mindegyiket megmutatom Neki.

3. Lelkiismeretvizsgálat, nem gyakran. A bánat kegyelmét nem kaptam meg. Elnéző vagyok magammal. Avval áltatom magam, hogy én igazán soha nem akarok vétkezni.

4. A megteremtett békében már lehet hálát adni. És csoda, de a bajért, rosszért is lehet, az is Hozzá vezet. (Carothers: - A magasztalásban rejlő erő- könyve.) Mindent megköszönök, a Berlini Fal ügyét, hogy melegvíz folyik a csapból, hogy fáj a könyököm. Hogy lányom ma 200-adszor hagyta égve a villanyt a fürdőszobában.

A dicsőítő ima számomra magasabb rendű. Ott nem rólam van szó. Csak erre szűk a szókincsünk. Bár az 50. zsoltár: - Aki hálával áldozik, az dicsőít engem.-

A nyelvima besegít.

5. Egy zsoltár, saját sorrendem szerint.

Ami tetszik, jól aláhuzigálom, útjelzőnek későbbi olvasáshoz.

6. Kötött ima: a legkedvesebbeket bemásoltam a Bibliám végébe. Az egyikben vagy harminc felkiáltójel van (reggeli feketekávé helyett).

-Te megerősítesz engem!-

-Nem csüggedek, mert Te vagy az én Istenem!-

-Bátran vallom, hogy a mai nap egy jó nap!-

Egy másikat csodálatos szürrealizmusa miatt szeretem: - Krisztus oldalából kifolyó víz, moss tisztára engem!- - Szent sebeidbe rejts el engem!-

7. Imaközösségünkben egy lánytól tanultam úgy belekapcsolódni az Egyház életébe, hogy az ember naponta a miseigét elolvassa. Így az Igeliturgia Naptárt a bibliámban hordom. Apropó, Biblia. Ami nekünk vagy hatvan éve nem sikerült, protestáns testvéreinknél mindig kapható a zsebbiblia. Amúgy is, a Károli-fordítás gyönyörű. Egy baj van vele, szerintem Károli bátya nem értett meg minden Pál-mondatot. Így Újszövetségnek a Békés-Dallos fordítást használom. Az kiváló. Egybeköttettem a két könyvet, mindig a táskámban. Annyira szeretem, hogy már ideje lenne elveszíteni vagy elajándékozni. Úton vagyunk, csak semmi teher!

8. Ajánlottak egy mindennapra szánt elmélkedés-könyvet: Chambers -Krisztus mindenek felett-. Kapásból elutasítottam, micsoda pimaszság. Amit a nagy egyháztanítók nem mertek megtenni, ő mindennap helyet kér az életemben. Negyedik éve használom.

9. Közbenjáró ima. Nem mindennap, bár kéne. Papok, ismerősök, Hitlerek. A betegek ügye: lehet, hogy tévedés, de én nemigen kérek gyógyulást, mert nem tudom az Úr terveit. Tulajdonképpen lehetőleg semmit nem kérek (csak hitet és szeretetet). Inkább csak hálákat adok és dicsőítem Isten működését pártfogoltam életében.

Húgom szerzetes Salzburgban. Megdöbbenve látott egy Hruscsov-portrét egy plébánián. Hogyne, mondta a pap, 17 évig imádkoztam megtéréséért, így jó ismerősöm. (Hruscsov megtért halála előtt.)

10. Ha valami vallási olvasmány igen sürgős, beengedem az imaóra idejébe.

Hát ennyi. A számozásom nem jelent merev sorrendiséget.

Amit nem imádkozom

- Elmaradtak a rózsafüzérek. Inkább csak autóvezetés közben, ha vidékre megyek. Egy ideig még Medjugorjében faragott ágacskát hordtam a zsebemben, tíz rovátkával.

- Elmaradtak a képelmélkedések. Nincs fegyelmem hozzá.

- Húgom olykor furulyázik, József Attilát szaval az Úrnak a cellájában.

- Ami baj: csöndben lenni, figyelni az Úrra nem tudok. Elalszom. Valószínűleg az Úr fejcsóválva mosolyog rajtam.

Alkalmi imák

- Utcán, amikor tavasszal lekerül a lányokról a nagykabát: - Dicsőség neked Uram!-

- Hajnalonta, egy drinkbár előtt elhaladva: hogy itt igaz szerelmek és barátságok szülessenek.

- Mikor villamoson kamaszok hangoskodása mögött sikolt a gyámoltalanságuk.

- Ha mentőautót

- Ha részeget látok.

itthon:

- amikor nagyon megy a munka

- amikor nagyon nem megy a munka

- ha megtalálom az asztal alá begurult anyacsavart

- szobabiciklizés monotóniájában megpróbáltam a keleti - Jézus-imát-

Kötött vagy szabad ima?

A szabadon fogalmazott imában biztosan én vagyok ott, de könnyen a felületes énem. Megzavart egy kőkemény mondat: -Egyesek ima helyett felolvasást tartanak az Úrnak!- Viszont egyházunk nem véletlen hangsúlyozza a zsolozsmát. Ma több kötött imát mondok.

Általánosságban

Szeretem az égi dolgokat a földiekhez kötni. Egy paptól kértem, fűzné bele prédikációjába ezt a két szót: marhapörkölt és ceruzahegyező. Nem szeretem a gondolatismétlést (locsogást) és az udvariassági hazugságot - imában sem. Ellentmondok azonnal: a litániák gondolatismétlései például gyönyörűek.

Végül.

Még a nyelvimától sem igen leszek - ihletett - vagy lelkes, ellentétben sokakkal. Az ima nekem nem öröm. Tisztességes esztergálás. Munka. Aminek értelme van.

Váli Dezső

ui. Uram, ma kivételesen fogadd el imának, amit itt most hajnalban - fél öt óta - írok. Már mást kellene csinálom és reggelizni is szeretnék. Köszönöm. Amen.