dátum: 1971-2005. címzett: előadás fájl: PUBL/NAGYMAROS-2005.htm C. 8829-32

2005.11.18-19. Szellemi hétvége a Szt. Margit Gimnázium könyvtárában,
a Szentimrevárosi Egyesület, az Albertfalvai Keresztény Társas Kör és a Karolina Egyesület közös rendezvénye.

vetítés:
Koldus keresztút 1989... B/89/44
Hittanlecke felnőtteknek 199... B/90/23
? tegnap befejezett: A/05/14 Műterem Budán -- szakrális! Pilinszky: szakrális művészet - tautológia, szóismétlés
megnézhető a neten: deske.hu / GRAFIKA; ill. IRÁS /PUBLIKÁCIÓ-nál

Miért néz képet az ember?
ha a szépet keressük, elég a turisztika, virág a vázában
ha az újat: ott a tudomány, a természetet megmagyarázza

a kérdéshez meg kell nézni:

Milyen is az ember?
mit akar elsősorban: harmóniát
hogyan is áll az ember a harmóniával?:
    - természeti lényként, természetfölötti tudattal
                              természeti: betegség , a táj: hibás kompozíció
                              természetfölötti: a tudat el tud képzelni hibátlant is
                              tudatalatti: ösztönök

tehát alapvetően diszharmonikus, kettős lény, sem a természeti,
sem a természetfölötti világban nem találja a helyét
Így a természetiből vágyik a természetfölöttibe, a tökéletes, vagyis...
az abszolútum felé, de földi létében nem érheti el.

Temesvári Pelbárt +1504, mondja az ember alapvető nyugtalanságáról:

Az ember lelke Isten képére van alkotva, ezért semmi más ki sem elégítheti.
Úgy van ez, mint ahogyan a pecsétnyomóval megjelölt viasz sem illik bele semmi másba,
mint csak abba a pecsétbe, mely őt megjelölte

(Én gyanítom, hogy az ember tulajdonképpen minden mozdulatával Istent keresi.
Aki a nőket hajkurássza, az is)

aki ezt a föloldhatatlan ellentétét a létnek fokozottabban érzi,
s akit ez a vágy a magasba-emelkedésre fokozottan nyugtalanít,
az vagy aktív műélvező, vagy művész. Vagy alkoholista.

az igazi művészet ezért nyugtalanító.
nyugtalansága levezetésére új világot alkot
(tudattal, érzelemmel, játékosan, ahol már szerepet kap a tudatalatti is,
amit már nem tud irányítani, [ihlet] ezért szokták mondani: mágikus alkotás)

ez a világ, természeti és természetfeletti is egyben
a mű, utal a természetre, de különbözik is attól,
híd a két világ között (hidat alkot)
s egy pillanatra ellentétüket föloldja: harmóniát alkot
(csak pillanatokra, ezért tragikus hős az ember, illetve a művész)

1./ először rákérdez egész életünkre. Az ember szembekerül, és meg is küzd a lét alapvető problémájával. A kérdéssor végén mindig az a mondat áll, hogy miért élek. A közbenső kérdések olyanok, hogy mit csináljak, mit ne csináljak, mire való a szenvedés, mire való a munka, mire való a másik ember, mire való a jövő, mit kezdjek a halállal, van-e Isten, ha van, akkor evvel a ténnyel mit kezdjek. A művészet ezekre a kérdésekre keres választ, vagy legalább továbbgondolkodást segítő feleletet.

2./ evvel rámutat alapvető diszharmóniánkra. Előörs, a felderítő szerepe.

(Gyártottam egy hasonlatot művészlétről. Mi a szerepe a háborúban az előörsnek, a felderítőknek? Hogy a hadsereg számára megkeresik a lehetséges utakat. Nem lehet megnyerni egy háborút úgy, hogy a veszélyes helyre a hadsereg megy, hiszen az egész elpusztulhat. Ezért előreküldenek néhány képzett, önkéntes vállalkozót, aki saját felelősségére előremászik, előrekúszik és kukucskál. Kikémleli: erre lehet menni, vagy hogy erre nem lehet menni. Ha pechje van, akkor aknára lép és fölrobban, de a hadseregnek így is szolgál, mert megtudják, hogy arra nem lehet menni, arra akna van. A művész is valahogy ilyen. Előremegy, körülnéz, visszatér és nyilatkozik: arra ne menj. A többiek segítségére van evvel. Ezt a hasonlatot azért gyártottam és azért szeretem, mert a művész általában nem közösségi érzületű ember, egyedül él és egyedül dolgozik, és mégis a közösségért dolgozik, akár anélkül, hogy ezt igazán tudná. Méghozzá súlyosan és egyértelműen a közösségért. És úgy értelmezem ebből a hasonlatból, hogy furcsa módon akkor szolgálja igazán a közösséget, hogyha távol van a többiektől. Ha előrekúszik és mászik, és kikémleli merre kell menni...)

3./ bemutat valami jobbat: irányt mutat az abszolútum felé, vágyat ébreszt és aktivizál (morális funkciója)
                segít túllépni önmagunkon: KATARZIS, ami nem élmény, hanem megtisztulás
                s evvel fel is oldja keltett feszültséget
                A giccs is ilyen rákérdezés-, csak az nyugtalanítás (valódi rákérdezés) nélkül nyugtat meg.
                Mária ábrázolások: sivatagban is napi x-szer szoptatni, pelenkázni, tisztálkodni.)

ehhez a feladathoz milyen eszközei vannak?
csak az öt érzékszervünkön keresztül lehet: anyagba kell önteni

ehhez alapanyag a téma
        lehet bármi látvány-elem portrétól a szép színekig (nonfiguratív)
        mindig csak ürügy a téma, a mondanivaló szolgálatában (sokszor ennek ellent is mond)
         ha az alkotás MŰ, a mondanivaló általános és közérdekű, korszerű + időtlen

ebből érthető, hogy a kifejezendő, a lényeg Picassonál és Rembrandtnál is azonos,
egy ok miatt festettek is: a híd keresése
(erre mondja Pilinszky, hogy szakrális művészet = tautológia, szóismétlés)
s az értő néző ezt is érzi, látja benne (ő is nyugtalan kereső)
aki ezt nem látja a képben, hanem a felszínt, a témát (portré, csendélet) az joggal nem érti, miért nem a fényképezés

(valaha ezt mondtam, radikálisan: aki nem érti Picassot, az nem érti Rembrandtot sem.)

ez a nyugtalanság embervoltunk egyik lényege (aki nem felejtkezett bele a sörbe, vagy a napi munkába) -
s ezért is volt mindig művészet, már az őskorban is -, és marad is meg a szerepe.
Mint ez a nyugtalanságunk, úgy ez sem avul, sem nem fejlődik.
Ezért művelik az emberek mindenféle érdekeik ellenére is, az éhenhalás küszöbén akár

az ember harmóniát keres
ezt nem éri el: kettős lény, a feje égben, lába sárban
a művészet IS utat mutat a föloldás felé:
hidat teremt egy tökéletes világ felé: egy villámfény-pillanatra megmutatja Isten köpenye szegélyét

az előörs hasonlatot jegyezzék meg, és az Isten -köpenye szegélyét - - / a művészről / és a festményről /

önző, magára figyel, csak így lesz mű. Mint a beteg gyereknek a kompót
belevész a részletekbe (őszinteség kényszer)
maximalizmus, arányérzék zavarai (a készülő kép a világ legfontosabb dolga)
nincs munkaidő - munkamánia
fontosságtudat zavarai: alá-túlértékelés, Prokopp Péter