2003.10.25. fájl: html / nekrolog.htm                                            C.7649

Váli: Szüts Miklós / nekrológ

LEVÉL ODAÁTRÓL

„Kedveseim!

Bocs, csak most van időm írni. Először is köszönöm azt a szép, kissé talán eltúlzott búcsúzkodást. Nagy utazás volt, a várakozások ellenére alig kellemetlen. Csak a határon csóválták a fejüket a sok vízumpecsét láttán. Anyácskám várt az állomáson, már messziről integetett. Hozta nekem azt a suliban elveszett üveggolyót is. Persze rögtön összevesztünk, mert egy déli fekvésű albérletet megkérdezésem nélkül lefoglalt nekem. Déli, műteremnek?! Most így elsőre, a régi ismerősök kézről kézre adnak. Ja, lakás! Ne felejtsem, az OTP számlámon van pénz, abból lehet egy ideig a lakbért és a rezsit fizetni. Tudjátok, most egy ideig nem találkozunk. Majd.

Na, szóval, anyácskám. Nyüzsög. Már a hét végén össze akar hozni a papával. (Nóra, ne piszkáld már azt a paradicsomlevest!!!) Várom a percet, megbeszélnénk azt a régi összeveszést. Vennék tőle vívóleckéket. Megnézem majd újból vele erkélyünkről, hogy jönnek be az orosz tankok 1956 novemberében, végig a Pozsonyi úton. Kleevel is beszélni szeretnék, már tudom a mobil-számát. Aztán végre rászánom magam, és friss szemmel megnézem Váli új képeit. Szóval rengeteg a dolgom. Csak egyelőre a Nagy Bemutatkozó Látogatásra kell készülnöm. Porolgatom, rendezgetem a magammal hozott dolgokat. (Ajándékoknak nevezni túlzás.) A Látogatáson be kell őket mutatnom, ez itt házszabály. Talán nem vallok velük nagyon szégyent. Végül is elég sokat dolgoztam rajtuk. Magamon...

(nincs befejezve)