dátum: 03.2.1. cím:
interju fájl:
PU/PAPAI C.7160
/kézirat maradt/
Budapest,
Kaposvár, most Győr, majd a kecskeméti Cifra Palota, ezek gyűjteményes
kiállításának állomásai. Kitől származott a tárlat ötlete? Mi indította el és
tartja mozgásban ezt a vándorlást?
Az említett városok kértek tőlem kiállítást.
Az induló, Ernst múzeumit én kezdeményeztem, a 60. születésnapomra. Ésszerű
volt azután a többi kiállítást erre fűzni, nagy munka a képeket összegyűjteni.
Az időpontokat aztán a múzeumok egymás között egyeztették. Így szerveződött
össze ez a road-show.
"A
szupermarket-típusú karácsonyozás elkerülésére kihirdettem a családban, hogy
mindenkinek csak egy verset adok (nem sajátot) és egy verset is kérek,
csak." -írta decemberben. Ehhez a konzervatív vagy még inkább puritán
kijelentéshez képest kissé különösen cseng egy olyan ultramodern kifejezés,
mint a "road-show". Milyen viszonyban áll az iróniával, illetve mit tudhatunk
a költő Váliról? Ha jól emlékszem, ilyen rovattal nem találkoztam a honlapján?
Az
iróniával lyó viszonyban vagyok.
Néhány fiatalkori szerelmes és szerelmetlen versen kívül egyebet nem írtam.
(Naplót írtam, azt tíz éve ki is adták.) A versek váratlanul, néhány éve lettek
nagyon fontosak az életemben, egyméteres könyvtáram szinte kizárólag 20.
századi költők kötetei. Illyés, Szabó Lőrinc, Zelk.
Beszéljünk most egy kicsit
Győrről, tárlata legújabb állomásáról, ahol a nemzetközi művésztelep kapcsán
már több alkalommal is megfordult. Milyen kötődései vannak a városhoz és milyen
érzésekkel, reménységekkel érkezett?
1957 és 58 nyarán itt a bencés rendházban
nyaraltam. Egy atya megkülönböztetetten kezelt, 14 évesen, részben ő indított
el a pályámon. Sokat köszönhetek neki. A kilencvenes évek közepén még élt,
amikor a Nemzetközi Művésztelepre -olyan jól tudtam itt dolgozni - kétszer is
meghívattam magam.
Ez egy igen érdekes kérdés.
Engedje meg, hogy faggassam erről egy kicsit, ha úgy tetszik
lokálpatriotizmusból. Ki volt az az atya, és mi volt az a meghatározó útravaló,
amit tőle kapott?
Egy bencés
paptanár, meghalt már. 1957-ben kezembe adta a Knaur Abstrakt lexikont, elvitt
Pannonhalmára, végig mindent megmutatott, külön a képeket is. Még régen nem
tudtam, hogy egyszer festeni fogok (15 évesen), mikor leendő művészként kezelt.
A ’90-es években gondolom
találkozott az atyával és elmesélte művész-, illetve élettapasztalatait…
Nem,
addigra ő már elzárkózott a világtól, beteg öregember volt.
Nyilvánvalóan kívül-belül szerzetesi
alkat. Hogyan történt, hogy a vallásos indíttatás és eredendő hajlama ellenére
más irányba kanyarodott az élete, más hivatást választott?
A
rendszeres és fegyelmezett élet szeretete nem elég ehhez. Egy pap nem lemond
valamiről, hanem nagyon akar valamit. Én semmit nem akartam nagyon, amíg a
festést meg nem találtam, érettségi előtt. Napirendem, ami az 5.23-as vekkerrel
kezdődik, nekem egyszerűen menedék az élet bonyolultságával szemben.
Kamaszkora óta
szisztematikusan fel számolja felhalmozódott könyveit, tárgyait, ’87-ben szétajándékozta
festményeit, viszont a klasszikus értelemben vett Váli Múzeum helyett egy olyan
kész virtuális múzeumot hagy az utókorra, amely mindenki számára elérhető a jól ismert www. vali.c3.hu
internetcímen. A honlapot 2000 óta szerkeszti, bővíti, jelenleg 4350 fájlt
tartalmaz, beleértve szellemi- és munkanaplóját, a naponta aktualizált a
váliNEWS-t.
Igen, számítógépre vittem minden festményemet, minden rajzot és fotót, a
kezdetektől, 1959-től. Az utolsó pillanatok voltak; negyven éves diafilmjeim
igencsak fakulnak. És a képek rég szerteszét. És most legalább ebben a formában
átadom a Kedves Utókornak...
Ez egy olyan példaértékű archiválási módszer,
ami legalább annyira természetes manapság, mint amennyire első látásra meglepő.
Mit tud még ehhez hozzátenni?
Egy
Babits-összes könnyen hozzáférhető. Ott van az ágyam mellett. De ki ismeri
(használja) az Ékszerkereskedő vasárnapja (A/77/06) - képemet, ami
'77-ben a Grand Palais-ban szerepelt, majd megvette a minisztérium, és húsz éve
egy múzeumi raktárban porosodik?! Ki tud róla? Képet nézni nem kötelező. De
akinek szüksége lenne rá: ne rajtam múljon.
Köszönöm
a beszélgetést.