dátum: 02. 10. cím: rádióinterjú fájl: PU/PETRANYI C.7059

Petrányi Judit élő telefonbeszélgetése

Budapest Rádió, 02. 10. 02. 11. 10h.,

- Az Ernst Múzeumban látható ezekben a napokban V.D. festőművész gyűjteményes kiállítása. Jó napot kívánok!

- Kezét csókolom!

- Olvastam az újságban, egy interjúban, hogy másfél esztendőt szánt rá, hogy 43 év munkáiból kiválassza a legjobbakat. Miért kellett erre másfél év?

- Nem csak erre kellet a másfél év, hanem egyáltalán a megszervezésre. A legtöbb munkám magángyűjtőknél, meg múzeumokban, ezeket elő kellett kotorni.

- Mennyire tudja az ember nyomon követni, hogy hova kerülnek el a munkái?

- Hú, nagyon a közepében kérdezett bele! Én egy ilyen pasas vagyok, hogy nekem naprakészen a kompjuterben vannak a képeim történetei, hogy hova vitték, hol állították ki, meg az összes gyűjtők. Úgyhogy ezt viszonylag egyszerű volt megtalálni, a nagyja a 43 év munkája volt, mert a kezdetétől fogva, a második képtől kezdve el kellett dönteni, ez érdemes-e a kép megmaradásra, vagy nem.

- Mennyi lehet, amit festett 43 év alatt, és mennyi az, ami megvan?

- Én nagyon szégyellem, de ezt is tudom, ez is benne van a kompujterben....

- Ezért kérdeztem, mert gondoltam...

- Borzasztó... 1515 képem készült, tegnap tizenhatodik... És ennek valamivel kevesebb, mint a fele van meg, a többire van egy kis öreg szovjet körfűrészem, avval szoktam őket földarabolni.

- Ezt nem mondja komolyan...

- Az összes szekrényoldal meg polc nálunk ebből készült.

- Elkészül egy kép, és utána nem tartja méltónak arra, hogy megmaradjon?

- Tudja, hogy van, maga eléget egy palacsintát, hát mit csinál vele?

- Jaj, ez nagyon nem ugyanaz!

- Dehogynem. Ha valamit nem lehet megjavítani, akkor mit csináljak vele?

- Na de egy festmény alakul menet közben, nem?

- Hát, alakul szegény, alakul, aztán egy idő után megfullad...

- Már vissza nem lehet?

- Van, ahol az alaptétel rossz. Ennek két kifutási lehetősége van. Vagy nagyon jó kép születik, mert kényszeríti az embert a rutintól eltérő gondolkodásra, és ezek tényleg érdekes helyzetek, de sajnos a gyakoribb az, hogy ezek nem működnek, és egy idő után nem rentábilis ezekkel foglakozni, és akkor jön a szovjet körfűrész.

- Könnyű szívvel előveszi ezt a körfűrész gépet, vagy azért egy darab időt hagy neki, hogy ülepedjen?

- Ezek nem drámai események, ez munkafázis, ugyanúgy mint amikor az ember a konyhát kitakarítja. Tisztességesen megvárom, adok neki türelmi időt, félévet, évet, hogy javítható, javíthatatlan, és aztán befejezi a földi...

- Szívfájdalom nélkül? Kis szívfájdalommal?

- Bevallom, ilyenkor örülök, hogy valami megint rendben lett. Hogy nézem a képeimet, és nincsen közöttük, ami miatt szégyenkeznem kellene. Egy rossz kép az környezetszennyezés.

- Olyan még nem volt, hogy utólag sajnálta, hogy hátha mégse volt egészen igaza?

- Megint a telibe talált, erre volt egy spontán kísérletem, tizenöt éve egyszer egyszerre 108 képet dobtam ki...

- Bocsánat, ezt muszáj... 108-at egyszerre?

- Igen, mindent számolok, úgyhogy ez tényleg ennyi volt, nem egyszer volt ilyen. De, folytatva, elfelejtettem a róluk készült fotókat kidobni, a diapozitíveket. Egy év után elővettem és átlapoztam őket, hogy na, mit is csináltam. És úgy láttam, hogy kettőnél tévedtem. 108-hoz kettő az arány.

- Ez nem rossz arány.

- Azt a kettőt nem festette meg újra?

- Nem azért ez nem megy. Az embernek előre kell nézni, mondta... mondta..., sokan mondták.

- Amit pedig szeret, megmaradásra ítél, az mind fent van az interneten.

- A legrosszabb is. Sőt, az összes fotóm, grafikám, a könyveim, és még egy napi naplót is írok rajta, néhány ember örömére, akik ezt időnként megnézik.

- Ez festészetről szól, napló, vagy személyes?

- Munkanapló is, de inkább gondolati napló, hogy hol voltam csacsi, hol vettem észre. mit tudom én, egy érdekes látványt az utcán, reggel a Lukács uszodából anekdoták.

- Oda jár úszni, rendszeresen, minden nap?

- 7. 10.- re, persze.

- Az igen. Azt mondja ebben az interjúban, amit olvastam, hogy az én feljebbvalóm Georges Braque.

-Igenbizony! A Braque-ról meséljek, vagy magamról?

- Magáról G. B. kapcsán!

- G. B. egy nagyon jó festő, itt van a fotója a falamon, mint a kamaszkori szobában az aktfotók, szembenéz velem, és ha egy félig rossz képet csinálok, és rápislogok, máris érzem a feddő pillantását.

-Hogy mit szólna hozzá... Igaz az, hogy 15 éve festi különböző variációban a műtermét, és hogy a műtermének az ablakát eltakarta, hogy ne lehessen rajta kilátni?

- Igen, ez tényleg így van, és már mindenki nagyon mondja, hogy hagyjam abba, a kisfiam azt mondta, hogy apu, ha már annyian szólnak, hogy mindig ezt fested, hát fessed ezentúl az én szobámat!

- És?

- Egyenlőre maradok itt. Nézze, a téma annyira másodlagos, vagy harmadlagos, hogy aki ebben csak műtermet lát, az bizony nem sokat kap az egészből. A témáról ennyit. Ez annyira csak az első lépcsője a műélvezetnek. A másik pedig, amit kérdez, azt vagy rosszul fogalmaztam, vagy tévinformáció, én az ablakaimat egyszerűen lesmirgliztem, tehát azok világosak, könyörgöm, és a fény bejön, de más nem. Tehát a Rózsadombi látványt, meg a szemközti irodaházat nem látom.

- Zavarná?

- Sajnos igen. Képzelje el, harminc éve megkaptam Buda egyik legjobb műtermét, és az első hét évben nem szerettem, aztán rájöttem, hogy azért mert kilátok. Lesmirgliztem, és attól kezdve vidáman... Nem minden zavar a munka közben, ez nem jó kifejezés, nem. Enteriőrt szeretek.

- Hány képe van most az Ernst Múzeumban?

- Végül is 82. Nagyon irgalmas volt velem rendező barátom, mert alig tízzel többet vittem be, attól féltem, hogy a felét kidobja.

- És ez akkor reprezentálja azt, aki és ami V. D. és az elmúlt negyven éve?

- Lehet mondani igen. Az én válogatásom szubjektiv és bizonytalan, bizonyára selejtekkel, de hát már ez így van.

- Tudom, hogy erre is azt fogja mondani, hogy mellékkérdés, de nem így van, hogy ez tulajdonképpen egy születésnapi kiállítás is, Vagy egy évfordulós...?

- Bevallom erre időzítettem, utolsó nagyobb kiállításom majdnem pontosan öt éve volt az Ernst Múzeumban, ilyen idő alatt gyűlik össze annyi kép, amit érdemes bemutatni.

- Akkor egyrészt boldog születésnapot; gondolom, nem napra most van, de egy ilyen kerek évforduló sokáig érvényes.

- Két óra múlva lesz a kerek évforduló.

-Akkor Isten éltesse! És nagyon jó munkát a következő ilyen nagyobb periódusra, és hallgatóknak ez egy meghívó, amit most mi átnyújtottunk, Ernst Múzeum, V.D. képei, menjenek el, nézzék meg, szívből ajánlom.

- Még annyit had mondjak hozzá, hogy ez összesen még egy hétig lesz csak nyitva, meg talán, hogy ha valaki az interneten meg akarja nézni, az: vali.c3.hu

- Igen, de azért én azt mondom, hogy inkább az eredetit az Ernst Múzeumban. Köszönöm szépen.

- Kezét csókolom.