02.3 C.6885B
Petri
György: Belebotlom halálomba
részeg napok
részeg éjek
ami közel
messze széled
lucsok mocsok
zokog tocsog
öreg majom
motyog makog
száraz éjek
száraz napok
sara pereg
sívó homok
homok évek
évtizedek
sivatagi
szele sziszeg
holott élek
holott halok
halott élő
élő halott
egész valóm
nemvalóság
koszorú-drót
rothadt rózsák
amit én csak
félve sejtek
tudván tudják
már a sejtek
egész lényem
lüktet gennyed
nem fogadnak
be a mennyek
nem fogadnak
be a poklok
halálomba
belebotlok
esetlen be
verem orrom
mint a bohóc
a porondon
valaki más
nem én vagyok
ki az ágyon
hűlten vacog
kiben étel
nem maradik
már a száján
által szarik
hasa püffed
szára szárad
zsibbad lüktet
szíve fárad
szikla közöny
tompa foglya
már csak sugár
szike fogja
aztán néha
mégis mégis
föllobbantja
a poézis
de többnyire
mégse mégse
nem érdekli
már a vég se
állandó kín
éle tompul
bizony már csak
egyet gondol
bárha végre
odalenne
és fekünne
odalenn e.