97.10. TA/RIPORT2 C.5146

Bartók Rádió, Mácsai Jánosnak telefoninterjú, otthonról, élőben

„Muzsikáló reggel” 97.10.22., 7.16.

M: Sok tisztelettel köszöntöm a telefonvonalban Váli Dezsőt. Remélem, hogy hall bennünket...

–Jó reggel kívánok.

M: Abból az alkalomból ébresztettük ilyen korán, hogy ma kiállítása nyílik hat órakor az Ernst múzeumban. Egy nagyon érdekes melléklete is lesz ennek a kiállításnak, egy könyv, a Váli című monográfia. Hagy ismertessek a hallgatókkal egy részt -nem tudom, valóban így van-e - azt említi valahol, hogy írástudó barátai, ismerősei írták, vagy legalábbis egy részét ennek a műnek, olyanok, akiknél az otthonukban szögön lóg a falon. Olyanok, hogy csak néhány nevet említsek, mint Balassa Péter, Dobszay László, Esterházy Péter, Konrád György, satöbbi, satöbbi. Igaz ez a dolog?

–Igen, ezt tényleg barátaim írták, kérésemre, szétküldtem egy-egy reprodukciót, hogy ugyan írnának már néhány sort képeimről, olyanoknak, akik írástudók, és akiknél egyébként szögön ott lógok a falon, egy-egy képpel.

M: ma kiállítás nyílik tehát. Új műveket állít ki?

–Újakat. Három- négy év munkáját, ugyanazt a témát, amit hát bizony már tíz éve festek, éjjel nappal. Műtermemből indult ez, és aztán egy elvont, absztrakt műterem lett belőle. Egyforma képek, és egyforma témájúak.

M:Nem tudom, talán tudja, hogy nekem is megadatott az a sors, hogy terpentin illatban nőjek föl...

–Az édesapja a Mácsai-festő?

M: Igen, és..

–Nagy szeretem...szeretettel üdvözlöm...

M:...köszönjük szépen...és a műterem- hangulat, a műterem az valóban a festők számára, azt hiszem, örök téma. Mi az, amit ennyire kedvel, magában a műhelyben?

–Nézze, tudja, hogy van ez, mint egy virágcsendéletnél, vagy bármilyen... egy arcképnél. Hogy az első lépés, hogy az ember valamit lerajzol, egy gondolatot, vagy egy szobasarkot, s aztán avval, s az által próbálja kifejezni azt, amit csinál. Mondhatnám, egy kézhezfekvő téma... Ez a legközelebbi környezetem, amit legjobban ismerek, dehát ez csak egy eszköz. Minden kép a hitem szerint a legfontosabb dolgainkról szól, az élet legfontosabb dolgairól, és mindegyik egy kicsit másról. Hogy miről pontosan, ezt ne kérdezze meg tőlem...

M:Ez egy zenei műsor, és a koncertpódium bizony társas hely. De a műterem az magányos dolog. A festészet magányos műfaj. Ilyen magányos a valóságban is?

–Mindenki azt hiszem halálosan magányos, amikor valamit nagyon csinál. Illetve szűkítsük le, amikor valamit egyedül kell csinálnia. Én időnként alig viselem el a terhét a döntéseknek, amit a festés közben kell hozni, és bizony abban senki nem tud segíteni. Ilyenkor ez így van. Egyébként van két gyerekem, egy feleségem, -mindig is ő volt- és családos életet élek. A család az inkább a délután, vagy az este órája. És vasárnap, amikor kirándulni kötelező.

H: Ezek szerint tehát távolról sem magányos. Váli Dezsőről lehet tudni, hogy nemcsak fest, hanem ír is. De had' kérdezzem inkább azt, hogy mit olvas mostanában...?

–Hát most egy éve van egy új szerelmem, egy öregúr ideül minden este az ágyam mellé, és egy tíz perc- negyed órát elbeszélgetünk -többet nem, mert korán fekvő vagyok- a világ legfontosabb dolgairól, Illyés Gyulával. Rettenetesen megszerettem a verseit. Olyanokat mond el a férfi és s nő viszonyáról, amit még soha nem hallottam. Pedig az Újszövetségi Szentírásban minden fontos dolog benne van, de amit ő kifejt az állandóságról, amit a nők teremtenek a férfiak alkotómunkája köré, (és fordítva) ...hát erről sokat lehetne... Gyönyörűséges, és el vagyok bűvölve...Vagy amit egy öreg vincellérházról ír a Balaton-felvidéken..., vagy akár a kislányához... Nagyon boldog vagyok vele. Nem pontos a szó, de ez egy nagy szerelem most...

H: Nagyon örülök, hogy őt említi, mert Illyés mostanában azt hiszem egy kicsit árnyékban lehet...

–Semmi baj, a nagyoknál ez előfordul.

H: Még egy kérdés. Tudom, hogy a Lukács uszodába jár, és most kedvünkért későbben megy. Ennyire fontos a test kondíciójának a megőrzése?

–Egyébként természetesen nagyon fontos, mert fáradékony vagyok nagyon. De a Lukács az egyetlen társadalmi életem. Én az után már nem is nagyon megyek ki az utcára, ahogy reggel negyed kilenc felé haza szoktam érkezni...

H: És még mindig van társadalmi élet a Lukácsban?

–Hát erről sokat mesélhetnék. Az egész Lukács, na nem az egész Lukács, de 20-25 sporttárs biztosan ott lesz este az Ernst múzeum megnyitóján, és ők számlálják vissza nekem a napjaimat a kiállítás megnyitóhoz. Ez egy nagyon jó csapat. Ott az ég világon mindent el lehet intézni, amit a törvényhozás nem tudott, baráti alapon. Orvosi rendelő is van a vízben, minden.

M: Hát nagyon köszönöm, és akkor másoknak is azt kívánom, hogy érjenek rá, és menjenek el ma este hat órakor -az Ernst múzeumban nyílik- Váli Dezső kiállítására.

–Így van! Köszönöm szépen.

H: Köszönöm a beszélgetést.