dátum: 2004. 7. cím: fájl: L/SARKOZI C.7702

Széchenyi Ágnesnek

Sárközi Mártáról, ami negyven év után eszembe jutott.

1960 körül ismertem meg, 18 évesen. Nem tudom hogyan, mi okból. Talán Lukin Lászlóné, a lánya révén, akivel anyám, Váli Dezsőné sok évig együtt tanított a Horváth Mihály téri gyakorlóiskolában.

Hányszor jártam nála, nem tudom. A sáros ösvényre, őhozzá, a pici, egyszobás házra emlékszem. Néha sokan voltak nála, számomra ismeretlenek. Nevetve mesélte, tegnap mennyien aludtak nála.

Meghívott balatoni nyaralójába, hogy van ott egy kis vendégszoba, számomra is. Akkoriban autóstoppal járkáltam nyáron a Dunántúlon, (szerelmem Veszprémben) többször is vendége voltam. (1963 vagy 64.) Ott egyszer a sötétben beleszaladtam egy szögesdrótba, adott nekem egy másik inget. (A könyvből tudtam meg, hogy a házat tulképp. fiának építette.)

A szomszéd telken Fazekas barátja nyaralója már hamarább készen volt, az övé akkor majdnem kész. A nyaralóépítés kapcsán mesélte, mindenképp kedvezni akart fuvarosának, s fiához látogatván, megkérdezte, mit hozzon neki Londonból. Az a teherautó ablakába egy néger babát kért. Na már most ott komolyan veszik az egyenlőség-ügyet, égen-földön nem lehetett néger babát kapni.

London útjáról mesélt, az akkor ott divatos kukkoló-kamera tv-műsorról. Hogy a metró aluljáró legforgalmasabb pontjára kitettek egy hangversenyzongorát, nyitott kottával, s az angoloknak szeme se rebbent, ahogy kerülgették. Meg egy boltban kiírták, hogy ma a hal olcsóbb, de mindenkinek magának kell kiszedni az akváriumból, és öreg ezredesek feltűrt ingujjal...

Fölajánlotta neves zugligeti gyümölcsöskertjét, műteremnek, aminek faházikóját Eörsitől Moldováig oly sokan használták erre-arra. Kulcsot kaptam. Egyszer télen festettem is ott, hóban. Olajfesték tubusaim félig befagytak.

Megkértem, nem venné-e meg Fehér négyzet (A/61/04) -c. kis olajképemet, merthogy nagyon szeretnék egy baromi drága, 300 forintos Braque albumot, az Idegennyelvű Könyvesboltból. Megvette. A képet nem tette ki, igaz, nem is volt keretben. (Most kérdeztem körbe minden utódot, nincs meg, a képemet ma megsemmisültként jegyzem.) Ha jól emlékszem, csak egy mantra, vagy micsoda-, buddhista ábrázolás volt a falán.

Egyszer nyafogtam neki, hogy mennyi a rossz képem, idén talán ha egy sikerült igazán... Mire ő: ha évi egy jó képet festesz, akkor már minden rendben van, gondolj csak bele...

Móricz Zsigmond körtéri lakásunkban többször is járt. Megnézte a képeimet. Mesélte, körbejárta a háztömbünket, s megállapította, hogy az egésznek nagyon rossz a fekvése a földsugárzás szempontjából. Varázsvesszővel mért a szobákban is, ágyat arrébb helyeztetett.

Arról is mesélt, hogy a fertődi Biológiai? Mezőgazdasági? Kutatóintézetnek fordít szakirodalmat, s itt olvasta, hogy az éjfélkor, holdtöltekor szedett gyógynövények tényleg intenzívebben hatnak.

Meteorológia megfigyelése volt, hogy télen, ha a Déli pályaudvar vonatfüttye fölhallatszik hozzá, másnap havazás lesz.

Barátjának, Fazekasnak ő mutatott be. Akit egyszer aztán szintén meglátogattam, hatalmas buddhista oltár volt szobája sarkában, mondta, erre őt kötelezte az egyháza.

Fazekas azt mondta róla nekem: az a baj Mártával, hogy túl sokféle tehetsége van.

M. mesélte, hogy amikor börtönben volt, Fazekas barátja rákoncentrált, de csak annyit sikerült megtudnia, hogy Mártának fázik a válla, mert kint van a takaróból.

Elvittem akkori festőmesteremhez, a velem egyidős, általam igen becsült Kecskeméti Kálmánhoz Baross utcai lakására, képet nézni. Hazafelé utazva mondta: nem udvarolni akarok neked, de a te inkább...

Rácz Andrásról egyszer egy cinikus megjegyzést tett, hogy abbahagyhatná már a vörös lobogók festését. Előttem is igen zamatosan fejezte ki magát.

62-ben fölvettek az Iparműv. főiskolára, a teljes életemet kitöltötte, a festést is abbahagytam, évekre. Akkor nagyon leszűkültek a külső emberi kapcsolataim. Nem emlékszem, mikor jártam nála utoljára. 68-ban friss feleségemmel sétáltunk Zugligetben, hirtelen ötlettel karon fogtam, hogy gyere, bemutatlak Mártának. A második lépcsőn kaptam észbe, hogy már két éve halott.

Mindig derűsnek, tyúkanyós-rámfigyelősnek, adakozónak és dinamikusnak láttam.

Váli Dezső, festő (1942-)