Népszabadság 03. július 1.

Serfőző Melinda:

Havi ezerszer néznek belém

Létezik egy honlap, amelyen alkotójának minden műve megtalálható. A deske.hu azonban több ennél: Váli Dezső festőművész mindennapjaiba is betekinthet a kíváncsi olvasó.

Hogy jutott eszébe szinte az egész életét feltenni az Internetre?

Igen, életemet, minden művemet, ha a diákkoromban húsdarálóból kialakított fotóállványomtól eltekintünk. Ez egy többfordulós történet. Amit az elmúlt negyven évben összefestettem, legtöbbjét sose látom többé, még emléke se maradna, ha nem fotóztam volna le őket. És még ez is veszélyben van, a keletnémet filmek idővel elvesztik színüket. Meg akartam menteni. Erre találták föl a kompjutert. Megtanultam, majd néhány hónap munkával digitalizáltam az összes felvételemet. Aztán CD-re írtam, és leadtam a Nemzeti Galéria adattárának. Itt indul a másik történet. Mivel legtöbb képem gyűjtőnél, magánkézben, vagy múzeumban van; ahogy Esterházy írja: egy távoli setét közraktárban, --, hányan láthatják őket?! Petri György összes verse az ágyam mellett, egy mozdulat, bármikor előveszem; beszélgethetek vele. De mi lesz szegény énvelem?! Írattam egy képnéző programot, és 2000-ben a Váli-oeuvre CD-lemezt kiadta az Új Mandátum. Nem kötelező, de aki akarja, teljes termésemet megnézheti, sokszorosítva van, minden rendben. Egy nap aztán egy barátom mosolyogva megjegyezte: ez mind szép, de a CD már korszerűtlen. Ez a mondat újabb év munkát adott: megtanultam a honlapkészítést, és az anyagot átdolgoztam internetre. Most 4500 fájlnál tartok.

Ezek a festmények. De más is található a honlapon.

A barátom megnézte a weboldalt is, és ismét mosolygott: szép, az ember megnézi egyszer, legközelebb egy év múlva. Élővé kell tenni, minden valamirevaló honlapon van news; újdonságok. Igaz. Támadt egy ötletem: a leveleim! 1990 óta írok havonta egyet egy kis francia faluba, Le Meux-be Magyarországról elszakadt barátomnak, akinek én vagyok talán az egyetlen honi kapcsolata. Már három éve, hogy vállalva a nyilvánosságot, internetre tettem ezeket a leveleket, melyek átalakultak napi beszámolókká. Bujtatott napló, folytatása a 92-ben kiadott C. napló kötetemnek. Sok minden belefér, a Lukács uszodában hallott vicc, vagy egy kiállítás. Havonta ezerszer néznek belém, látom a számlálón. Ezzel új ismerősöket is szereztem. Félkész képemet föltettem, hogy tetszik? Valaki rám szólt: túl piros. Átfestettem. Egy ismeretlen úr írt, bevallotta, hűtlen lett a feleségéhez. Olvassa a gondolataimat, és úgy látta, nekem elmondhatja gondját-bánatát.

Emellett vannak ajánlók, kritikák, de olvashatók könyvei, és az Önnel készült interjúk is.

Van itt minden. Negyven éve jegyzem, hol-merre járnak a képeim. A kiállítási dokumentumokat, kritikákat szintén elteszem. Megnézhető. Önkiteregetés, persze. Amúgy a szakma is használja a honlapot: egyre többször itt válogatják ki a kiállításra kölcsönkérendő festményeimet. Gyűjtők ugyancsak figyelik, mit lehet tőlem megvásárolni.

Nem fárasztó folyton naprakésznek lenni?

Hatvan múltam, már csak néhány órát festek naponta, rendet rakni és írni pedig mindig szerettem; fergeteges játék ez az egész. És megkönnyíti a majdani Váli-kutatók dolgát, bocs.

Népszabadság Online: Linkajánlat: Váli Dezső képei.

Nem vállalunk felelősséget a felsorolt linkekről elérhető honlapok tartalmáért