KÖNYVAJÁNLÁS A C. NAPLÓHOZ

Spiró György /1992. szeptember/

Váli Dezső, nemzedékének egyik legkitűnőbb, legeredetibb festője eszmélkedése óta, jó harminc éve vezeti Naplóját, amelyből most válogatás készült. Alkalmam volt az eredeti Napló egy évét végigolvasni, az elkészült válogatás mellett, és sem az eredeti, sem a válogatott kéziratot nem tudtam letenni.

A válogatás, szerencsére, tükrözi a Napló eredeti jellegét. A korról, életről, magánéletről, művészetről, festészetről, mindennapi és filozófikus, vallásos, metafizika elmélkedésekről írott hosszabb-rövidebb feljegyzések - olykor egymondatosak, olykor több oldalasak - egészen különös élményt nyújtanak. Váli Dezső különös művész és különös ember: benne is él a korban, meg nem is; nem író, de olykor a legjobb írókra emlékeztető tömény paradoxonokat fogalmaz; kívül lebeg a társadalmon, s ugyanakkor társadalmi mozgalmakat támogat vagy kezdeményez; sokszor humortalan, másszor árad belőle az irónia.. Váli Dezső Naplója olyan embert mutat, aki voltaképpen kiismerhetetlen - minthogy igazából szerzője sem ismeri. Ez nagy erény… a naplóíró nem akarja magát jobb színben feltüntetni, mint amilyen. A másik, talán ennél is nagyobb erény: Váli Dezső valóban intim naplónak szánta feljegyzéseit, nem pedig irodalomnak, mint a naplóírók szokták, ezért soha nem torzít, soha nincs ideologisztikus célképzete. Ebből a szempontból műve egészen páratlan: nem önigazolás.

A napló szövege önmagában is egész; én azonban, minthogy ismerem Váli jópár festményét, fényképét, szívesen látnék színes és fekete-fehér nyomatokat is a könyvben. Izgalmas volna látni, milyen képeket festettek egykor azok a festők, akiket ő mesterének tartott; izgalmas volna látni azokat a képeit, amelyekről ír; ez a Napló ugyanis, természetesen, egy olyan ember írása, aki elsősorban FESTŐ. Tudom, hogy ez a könyvet megdrágítaná; ugyanakkor azonban páratlan lehetőséget biztosítana az olvasónak, hogy mű és művész kapcsolatának örvényeibe beletekinthessen. Vannak festők, akik szépírók is /Bernáth Aurél, Karátson Gábor/; az ő estükben kép és szöveg összekapcsolása nem feltétlenül szükséges. Váli azonban nem szépíró, hanem egyszerűen egy ember, aki fest /szenvedélyesen. tehetségesen/ és közben éli botlásokkal teli életét, mint közülünk bárki. Éppen a Napló őszintesége az, ami bárkihez közel viheti; nem kell esztétikailag, filozófiailag, vallásilag műveltnek lenni ahhoz, hogy ebbe a könyvbe belefeledkezzünk - elegendő felfüggeszteni kicsit élethazugságainkat, és páratlan élményben részesülünk. S hogy el ne feledjem: Váli fotóművész is, és ehhez a könyvhöz fényképeiből is feltétlen szükséges lenne válogatni.

Váli Dezső Naplóját feltétlenül kiadásra javaslom, méghozzá méltó kiadásra.