dátum: 05.9.     szerző: Szüts Miklós /ajánlás     fájl: szuts-ajanlas              C.8287

 Hát lássuk csak…

VD. festő, igazi festő. Olyan festő, aki (mint a trecento mesterei, vagy mondjuk Monet vagy Morandi) a festészet mégiscsak legnemesebb, legtitokzatosabb fegyverét, a színeket, - két szín találkozását - használja minden más eszközzel (téma, tónusok, kontraszt stb.) szemben elsősorban. Felületes nézői sokszor vetik szemére képei témájának szinte mániákus ismétlődését, de hiszen ez egyik legnagyobb erénye: a színek folyamatos cserélgetése-próbálgatása, egy igazi mágikus szín-találkozás megtalálása számára nagyobb kaland, mint másoknak a Mount Everest megmászása. Nincs kapaszkodó, nincs védőháló, vagy megtalálja azt a két-három színt, amitől összefut a nyál a szánkban, hármasba kapcsol vissza a pészmékerünk, vagy reménytelenül nem történik semmi: nincs kép, nincs vígasztaló történet; akkor ott nincs SEMMI. Munkássága ebben a napi sikerre, egy délelőttnyi diadalra lihegő világban példamutató: képeit nézve megtanulhatjuk hogy még mindig van, (legyen!)  értéke a csendnek, a befelé fordulásnak, hogy még mindig (és reméljük mindörökké) van helye az ember életében a metafizikának.

eszemponthu

2005. szept.8.