95.3.24.
html/szutsmeg.htm C.004470
Váli Dezső megnyitóbeszéde Szüts Miklós kiállításán,
elhangzott 1995. április 10.-én, Pécs, Művészetek Háza kiállítótermében
Hölgyeim
és Uraim.
Emlékezzünk.
Azon a
napon, amelyen II. János Pál pápa
a harangöntő üzemben megszemlélte azt a harangot, melyre Ézsaiás próféta
szavait vésték, és melyet majd az ENSZ‒ nek fog ajándékozni,
‒
azon a napon, amelyen
a Mészáros Lázár Gépesített Lövészdandár
páncélozott szállító harcjárműve laktanyájába tartva az egésznapos
esőzéstől a bukkanókkal teli dűlőúton megcsúszott majd fölborult, és M. I.
főtörzsőrmester alászorulva szörnyethalt,
‒ azon a napon, amelyen
a forintleértékelés után a kisbefektetők nagy tételben elkezdték a magyar
bankokból valutakészleteiket kiváltani,
‒ azon a napon, amelyen Csecsenföldön az Argum melletti folyóparton heves harcok dúltak, mert az orosz
csapatok a déli szárny áttörésével próbálkoztak,
‒ azon a napon, amelyen az Irakba
behatolt török csapatok megölték a szeparatista Kurd Munkáspárt 200
gerillaharcosát,
‒ azon a napon, amelyen az alabamai
Mobile Bay fölötti hídon több mint száz kocsi rohant egymásba a nagy köd miatt,
egy ember meghalt, és 74 sérültet
kellett kórházba szállítani,
‒ azon a napon, amelyen Sierra Leonéban a
lázadók szabadon engedték a hét apácát, akit január végén raboltak el
Kambiából,
‒ azon a napon, amelyen egy magyar
fiatalember barátjával
leereszkedve a Tennessee állambeli Real Well 48 méter mély barlangjába, a kürtőből való visszamászás
közben kimerülve eszméletét vesztette, s mire a mentők a felszínre hozták,
kihűlés következtében meghalt,
‒ azon a napon, amelyen
kiszivárogtatták a hírt, hogy utolsó napjait éli a bajai Bácshús, hogy a pécsi
Möbiusz Részvénytársasággal egyesülését immár kész tényként lehet kezelni.
Ugyanazon a napon, vagyis 1995. március
21‒ én, kedd reggel Szüts Miklós budapesti illetőségű festőművész a Kecskemét-Műkerti, századfordulón
épült akotóházban 6.50- kor ágyából kikelvén s felöltözködvén 7.01- kor
gépkocsival a városi uszodába hajtott. Harminc perces felváltva végzett mell -
hát - és gyorsúszás után 8.15- kor
asztalhoz telepedve elfogyasztotta
citromos teából, három lángosból,
és a hozzá kistányéron odakészített két foghagymagerezdből álló
reggelijét, majd tudomásul véve,
de nem befolyásoltatva, vagyis mit sem törődve a pápai harangvizittel, a tiszthelyettes halálával, a forintleértékelés sajnálatos
következményeivel, az Argum menti harcokkal, a kurd szeparatisták
lemészárlásával, az alabamai tömegkatasztrófával, az épségben hazatért apácákkal, a szerencsétlenül járt magyar
barlangásszal, a bajai részvénytársaság fúziójával,
Szüts Miklós
műtermébe tért, s néhány
ceruzavázlat után festőállványa elé lépve gyors mozdulatokkal a fehér
fölfeszített vászonra rajzolta tervezett festményének témáját; egy kockás
terítőn elrendezett kávésbögrét, borosüveget, sótartót és a jobb alsó sarokban
egy szeletelőkést. Délben, munkája befejeztével, a képen elhelyezte szignóját, majd ecsetjeit terpentinben
megöblítve, és pamutrongyban
tisztára dörzsölve, ebédelni tért. Étkezés után foteljében hátradőlve, új képét
nézegetve elszívott egy cigarettát, majd lepihent.
A festményt a
szakmai berkekben nagy föltűnést keltett 1996‒ os Vigadó‒ beli kiállításról egy jómódú mecseknádasdi
szőnyegkereskedő vásárolta meg,
magas áron, elmondása szerint menye számára, alku nélkül. Számlát nem kért.
A
művész halála ötödik évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítását agg festőbarátja
nyitotta meg, a kép ott főhelyen szerepelt. Az akkori nevén Közművelődésügyi és
Kulturális Minisztérium rögtön levédette, de idáig mindössze kétszer kérte
kölcsön, egyszer, a Frankfurti Biennáléra, egyszer később, az
emlékezetes "A Múlt Század
Festészetünk Tükrében"‒ kiállításra, a Műcsarnok összes termeibe.
Megemlítendő még egy sikertelen rablási kísérletet.
A kép későbbi sorsa kevésbé
kalandos, a hagyatéki viták lezárása után az örökös a festményt telekvásárlási
szándékára hivatkozva a Pécsi
Modern Képtárnak ajánlotta föl. Végül a Városnak közadakozásból sikerült megvásárolni, s néhány Ferenczy
Károly, Tölg-Molnár, valamint egy apró méretű Vojnich‒ képpel került közös
falra, ez utóbbi egy igen élethűen kidolgozott derűs tóparti jelenetet ábrázolt.
2061-ben, egy szeles, hideg télvégi
vasárnap délelőtt H. N.
uránvárosi vegyészmérnőknő, és az egyébként ügyesen rajzolgató négy és fél éves kislánya betért az
impozáns, nemrég új épületbe költözött Képtárba. Itt a Szüts-kép előtt a következő párbeszéd hangzott el:
‒ Nézd anyu, ez itt pont
olyan, mint apu kávésbögréje, nem?
‒ Igen, Zsuzsókám, de ne
nyúlj hozzá.
‒ Ugye, anyu, ez egy nagyon
szép kép?
‒ Igen, ez egy nagyon szép kép. Veszünk is róla
egy reprodukciót, és otthon megmutatjuk apunak, jó?!
‒ És mibe került ez a kép,
anyu?
‒ Egy életbe, kislányom.
A kiállítást
megnyitom.
Váli Dezső