95.2.8. Marik Tamás OFM C.4407

Drága Tamás bátya!

Írok neked, merthogy Kata mondja, érdeklődtél felőlem, hol vagyok. Kösz. Itthon. Édes öregem, szeretlek, valamint te is tudod, én is tudom, mit köszönhetek neked. De elég a prédikációdból naponta fél óra, igaz, a Cseri Kálmánéból is, pedig ő még nálad is jobb.

És: nem tudok fél óránál tovább a seggemen ülni, tétlenül.

Ezért voltam -számodra- oly aggasztó állapotban Kaposszentbenedeken, a lelkigyakorlatodon. Katát meg is ijesztetted, küldött volna patikushoz, orvoshoz. István atyával -akihez évek óta járok- megpróbálom majd megbeszélni, hogy /mivel már amúgy is csak formálisan vezetem a Fiorettit/, nem találhatnék-e az évi lelkigyakorlatomra valami más formát, egyedül. Ez a csoportos, a napi 40 óra passzív üldögéléssel, csak testigyakorlat, semmi haszna a magam számára, sok éves tapasztalat.

A többieknek egyébként nagyon fontos és jó voltál, az őszi megbeszélésekből kiderült. Azonnal elhallgattattak, amikor megkockáztattam, hogy szerintem amit az átokról és az áldásról mondtál, az nem AZ igazág, hanem az igazság egyik megközelítése. A vita így nélkülem zajlott. Nem baj.

szeretettel ölel: