95.5.6. Marik Tamás ofm L+/TAMAS3 4492

Drága Tamás,

úgy tudom, házasságunk dolgairól ír neked Kata, bár most voltunk ezügyben István atyánál. Akkor most én is hozzáteszem:

ahogy én látom

Minden nap hálát adok Istennek Katáért, hogy őt nekem adta.

A jövőben is hálát fogok adni érte.

Elfogadom, és nem akarom megváltoztatni.

A percet, amikor nem fogadom el, megtagadom. Az a lélek pillanatnyi gyengesége.

Szépen javulunk évek óta, a gesztusaink egymás felé. Igyekszünk.

Nincsen semmi megbeszélni valónk ezügyben, szerintem mindent tudunk, hogyan kell továbblépnünk.

A sivatagi atyák szóhasználatával időnként ISTEN ORVOSA vagyunk egymás számára, jel, mennyire gyatra még szeretetünk.

nála: önsajnálat és megbocsátatlanság,

valamint túl kevés palacsintagyártás

nálam: önzés és önzés

mindkettőnknek többet kellene mosolyogni

ölel: