dátum: 99.4.9. cím: Vámos család file: LH/VAMOS2 C.6032

Barátaim!

Márciusi alkotóházból hazaérve én is elolvastalak titeket.

Köszönjük, köszönöm.

Örülök, talán jó irányban, hogy Judit befejezte a Főiskolát.

És hallom ezt a szonorikus, enyhén rezignált hangot, mint máskor is, beszámolódból, Pista. Ez ismerős. A Bibliám végén ez van egyebek között:

ELLENEMONDOK a búsulás és szomorúság démonának, a rezignáltságnak Jézus Krisztus nevében, és megköszönöm melankolikus lelkialkatomat 89.10.23.

(Ez véletlen a Magyar Köztársaság kikiáltásának napja volt)

Kicsit elképesztő az ilyen összefoglaló, Ábel idén fog érettségizni. Időélmény. Mindig megüt. Délután leporoltam a biciklit, igen, ez háromnegyed éves por rajta. Zsófi lányunk ősszel dobbantott, -fél éve már!- megpróbálja. A Nagyvárad tér mellett kivett egy pici udvari lakást egy mellékutcácskában. Belakta. 24 éves. Hamutartó, négy papagáj, kismacska, akit nem lehet sokáig magára hagyni. Aki éjjel szeret a galériára letett matrac körül vadászni. Aztán befúrja magát a fekvőhely és a fal közé. Zsófi tanul egyedül lenni.

Körgangos századfordulós bérház, az emeleten cigánycsalád, hajnalban hangosak. Igen, Zsófi belakta a házat, a kerámiakockás zárt udvar közepébe az ablaka elé palántákat ültetett.

Kemény a sorsa, havi rezsije után ha húszezer forintja marad.

Miklós 17 éves a nyáron, másodikos a szt. Imre gimnáziumban, csinálja, nem túlságosan érdekli, még nem tudja igazán, mit akar. Az elmúlt év jó részében kottakönyvet írt magának Quark programban, sokat bíbelődve a jól átlátható tipográfiával. A gitározáson kívül ez érdekli: két éve nyáron pár hetet töltött barátom reklámgrafika stúdiójában kompjuterek között. Most vagyunk beszerzendő Photoshop és Freehand grafikus programokat, most vagyunk áttérőben a 120 megabájtról a 8 gigára, ebben ő is érdekelt. (Képeimet fogom most gépre tenni, diapozitívről.) Most szokja–, tanulja–, netán únja meg, és ne különössége miatt válassza majd –ha– ezt a szakmát.

Szobájából kikerült a mindeneket betöltő pinpongasztal, s váratlanul, bár nem véletlenül ülőgarnitúrát tett a helyére. Hirtelen felnőtt a szoba– is.

A foteleken kupacban holnap újra használandó ruhái, gyűrött papírzsebkendők, jegyzetek, a tegnapelőtti matektanár (havi nyolcezer) utáni teáscsésze. Katát csitítom, hagyja, ezt is meg kell ismerni. Sok felnőtt is nem érti a rendet. Legfeljebb küszködik vele, igyekszik. Meg lehet tanulni, vagy csak egy fokig, és ez is tehetség?

Kata éppen Pécsen levéltárazik, talán ma megjön. Lábal ki bajából, egy éve antidepresszántot szedetnek vele, a vegetatív neurózis mai neve: pánikbetegség. Szerencsésen hite nagyon vezeti, előrefelé. Többet mosolyog, mint én, pár hónapja. Közösségük is komolyan veszi a dolgát. Ő ugyan nem, de csapata a tragédia előtt pár héttel éppen Szabadkán járt lelkigyakorlatot vezetni.

Én: én- és feladatközpontúságom. A hazajövet hetében újraismerkedtem családommal, építettem egy fotellábat, húgom söröskancsóit bizományiba vittem, vettem egy diaszkennert, hét képemet továbbfestettem, printert javíttattam, Illyés verset olvastam, megalkudtam egy gyűjtővel, fölemeltem úszásadagomat 1200 méterre, naplóm tartalomjegyzékét átalakítottam az MTA. számára (hajnali háromkor), kibékültem egy barátnőmmel, szemüveget csináltattam, fiam cipőjét megjavíttattam, műtermet átrendeztem, sok-sok tanácsot kértem az új PC megtervezése és a képek beszkennelése ügyében, E-mail lehetőségen gondolkoztam satöbbi.

ölel Benneteket, talán majd látjuk egymást!