dátum: 02.10.6. cím: rádióinterjú fájl: PU/VARADI C.7068

Kossuth Rádió

Gondolat - Jel, Váradi Júlia interjú

Felvezetés a műsor előtt Györffy Miklós:

Rejtély, hogy az élet tartalma, a gondolat hogyan megy át a festménybe. Rossz a kép, ha unalmas, nem fontos, vagy alacsonyan repül. Életmű-kiállítás az Ernst múzeumban és az interneten. Váli Dezső.

Györffy: Okkal tekinthető különösnek, ha egy ereje teljében lévő festő életmű-kiállításán a művész végrendeletével is szembetalálkozik az érdeklődő. Persze, ha a sok tekintetben különcnek látszó, ám brutálisan józanul gondolkodó, most 60 esztendős Váli Dezsőről van szó, akkor nincs min megütközni. Az Ernst Múzeumban megrendezett életmű-kiállítás szó szerint értendő, hiszen a kompjuterrel szinte szimbiózisban élő, permanens naplóíró Váli CD-ROM-on prezentálja tényleg az összes képét és naplóját. 195 műve van közgyűjteményekben, 713 képe létezik, és mint írja "777-et kidobtam az évek folyamán". Farost lemezre fest, egy időben régi zsidótemetőket, de többnyire műterembelsőket, olykor pirosat is. V.D.-vel Váradi Júlia beszélgetett.

Váradi: Ma reggel beözönlött egy csomó ember az Ernst Múzeumba, és ellepték a V. D. életmű-kiállítást. Átérzi, hogy maga nagyon népszerű Magyarországon?

-Nem, nem. Bernáth Aurél amit nekem mondott harminc évvel ezelőtt, hogy valljuk meg, hogy ez a dolog mondjuk 2000 embert érdekel Magyarországon a 10 millióból. Nem élem át. Örülök, hogy egy pár ember örül a képeimnek, aki pedig 11 órakor ott állt, az dühös volt, és türelmetlen, mert nyilván azt remélte, hogy már 10 órakor nyitva lesz a múzeum.

- Sokaknak dilemmát okoz. Ugyanis részben rendkívül nyitott, hiszen CD-ROM-on látható, nézhető az összes Váli-kép, a naplója és minden, ami magával történik. Eközben pedig hihetetlenül zárt, ez a környezete, ahol most ülünk, a műterem, az eltakart ablakok, és ez a tulajdonképpen világtól elrekesztett hely.

Most akkor egy nyitott, vagy egy zárt emberrel beszélgetek én?

- Egyszer megkérdezték, hogy van ez, hogy én vallásos, katolikus vagyok és ugyanakkor zsidó temetőket... Nézze, én vallásosan biciklizek, és vallásosan mosok fogat. Egy ember vagyok. Hogy ez a zártság és nyitottság ... ezt fejtsék meg a nálam sokkal okosabbak. Nem tartom zártságnak, hogy egy műteremben egyedül festek, azt hiszem a szántás is ilyen. Hogy naplót írok és ez az interneten megjelenik, ez tényleg bohóckodás, vagy magamutogatás, de - bocsánat - tulajdonképpen nem más, mint ahogy Illyés Gyula vagy bárki naplót írt, avval a kis különbséggel, hogy nálam ez most éppen két órával a történés után már olvasható, és olvassák is.

- A CD-ROM-ját nézegettem, amivel hihetetlen sok pepecselő munka van, ha lehet ezt így fogalmazni, ez a világ legmodernebb festménye.

- Ezt megfogalmazta egy barátom is, talán Esterházy, hogy ez önálló műalkotásnak tekinthető. Én ezt nem tudom kategorizálni, mint ahogy tudom mondani a rakott krumplira, hogy az biztosan étel. Én ezt megcsináltam, egészen egyszerűen a dokumentálás szándékával. A feleségem azt mondta, ne használjam a Babits szót, mert félreértik, mert ezt szoktam erre válaszolni, hogy egy Babits -életmű ingyen és azonnal rendelkezésemre áll, ott van az éjjeliszekrény polcomon, és bármit, bármikor megnézhetek. Nem kötelező, de ha akarom, megnézhetem. Na most szegény festő! Ott vannak a képei raktárakban, magángyűjteményekben. Több száz munkámnak a 90 %-át praktikusan soha senki nem fogja látni. Tehát amit negyven év alatt én megcsináltam, az egyszerűen NEM VAN LÁTVA. Ezen vélt segíteni a CD, aztán az internet, ami egy csodálatos eszköz.

- Egy kicsit kitért a válaszadás elől. Itt ül most is a kompjuter előtt. Ez a kompjuter különleges helyet foglal el a műteremben. Ez is mint hogyha része lenne, nagyon is szerves része a műteremnek. Be van süllyesztve egy különleges régi típusú asztalkába, és ahogyan ez a CD ROM elkészült, azért abban az ember művészi munkát vél felfedezni.

- Kétségívül. Amikor ez elkészült és tényleg archívumnak készült, akkor kiderült, hogy túl jól sikerült, ezt érdemes megmutatni. Ehhez már szerkeszteni és pofozni kellett, okosítani és egyszerűsíteni, és csinosítani, ez még két év volt, bevallom.

- Élvezte?

- Sajnos, nagyon. Sokkal jobb dolog, mint festeni, természetesen.

- Mert?

- Nem tudom, ki hogy van vele, nekem állati nehéz munka a festés. És most persze affektálok, de tényleg rettenetesen nehéz, és nagyon kevés a sikerélményem, nagyon ritka.

- Mi történik, amikor fest?

- Amikor festek, akkor az égvilágon semmi nem történik, mert nem vagyok egy gondolkodó típusú festő, ezt nem szokták elhinni, de tényleg így van. Nekem olyan fokon technikai kérdés a festés, mint ahogy az ember letesz a konyhában az asztalra lisztet, meg sót meg szódát, meg nem tudom micsodát, amikor palacsintát kell csinálnia. Hogy ebben gondolatok vannak, nézze, itt van egy sötét luk, egy szakadék, amit nem lehet átlépni, hogy az ember életének tartalma hogyan megy át a festményekbe, ez nem logikus. Ha ez logikus lenne, akkor ez mérnöki munka lenne. Fogalmam sincs, hogy a gondolataimból mi van benne a képeimben. És egyébként senki nem tudja, mert mindenki mást kap, hiszen mindenki csak annyit tud belőle kiolvasni, amit amúgy is már megélt, vagy valami zamata van számára. Gyerekkoromban meséltek a banánról, engem tök nem érdekelt, mert fogalmam se volt, hogy az micsoda. Az tudom, hogy egy jó mű egy villanásnyi időre, egy villám fénye pillanatára szerintem megmutatja Isten köpenye szegélyét. Valami módon magunk fölé mutat, egy utat mutat, Szüts barátom ezt úgy szokta megfogalmazni, de nem is csak ő, hogy segít élni és meghalni. Az ember egy jó képre ránéz, és utána egy kicsit jobb ember lesz. Ebben hiszek. Ennél konkrétabbat erről nem tudok mondani.

- De ezt úgy mondta, mint aki nézi mások műalkotását. Mi van amikor a sajátjait nézi?

- Amikor egy anyuka ránéz a kisfiára, benne van a büszkeség, születésétől fogva. De konkrétan, amikor ránéz, akkor azt nézi, hogy félre van gombolva és nincs megfésülve. Vagy meg van fésülve, de még reggelit kell neki adni, mert különben elkésik. Tehát a saját képeimet sajnálatos módon én is így látom. Egyik képemet egy barátom rettenetesen értékeli és szereti, s ezt a képet kényszerültem valami okból 10 percig nézni. 14 hibát számoltam meg rajta.

- Hibát? mi lehet hiba egy képen?

-Először is unalmas a kép. Másodszor alacsonyan repül. Vagyis konkrétan: rosszak az arányok, unalmas a ritmusrendszere, a kontrasztok nem megfelelőek, a színek laposak, vagy túl csicseregnek, a vonalak nem jó helyen találkoznak. Ezek konyha eszközök, recepteszközök, sorra, föl lehet ezeket sorolni, s végül azt mondja az ember: unalmas, leül, nem fontos, jöjjön a szovjet fűrészgép.

-De akkor ilyen alapon, ha ezeket az eszközöket jól használja, akkor jó képet tud készíteni. Akkor meg lehet mindenkit tanítani arra, hogy jó festményt hozzon létre.

- Próbáljuk meg, eddig ez még nem sikerült, ezt előállítani. Valami csoda történik. A kép megszólít, vagy én megszólítom a képet vagy elkezdünk beszélgetni, Isten tudja, mégiscsak az életnek egy ünnepi pillanata, és hogy pontosan miről szól, ezt tényleg nem lehet szavasítani. Szokták kellemes, alacsony színvonalú hasonlatként mondani a dallamot. Ahol az ember úgy érzi, hogy megszólították, állati fontos, gyönyörű, boldog vagyok, és fogalmam sincs, hogy mit mond.

- Fiatalon végrendelkezett. Korainak tartom, hogy valaki hatvan éves korában végrendelkezzen, de a végrendeletnek nyilván oka van. Hogy szól ez a végrendelet,

- Én ezt itt gyorsan elővettem, amíg maga ezt mondta:

Én, alulírott Váli Dezső ép elmével, világos tudattal és szabad elhatározásomból úgy rendelkezem, hogy halálom esetén nem kell csinálni semmit. Képeim szétszórva. Minden munkám megnézhető (tudniillik az interneten). Minden jó helyen van ott, ahol van.

Ennyi.