dátum: 03.12.. cím: Népszabadság, 03. dec. 20., szombat. fájl: PU/VIZIVAROS C.7514

A SZÉNA TÉR CSODÁLATOSAN RONDA

Váli Dezső Munkácsy-díjas festő minden hajnalban a Lukácsba tart, nyolc körül jön vissza. Azt mondja, vannak kedves boltjai, s a boltok jóvoltából kedves ismerősei. Többre nem is ér rá, csak a munkára van ideje. Kapcsolatait a honlapján át ápolja.

A Margit körút helyén futó forgalmas utat – mindig más néven, a rómaiak ideje óta használják. Sokféle névre hallgatott, Margit körútnak 1894-től a budai körút első szakaszának kiépítése után, Árpád-házi Boldog Margitról nevezték el. 1945-től Mártírok útjának keresztelték, 1992-től ismét Margit körútnak hívjuk. Mióta lakik itt?

Életem második fele, harmincegy éve.

Azóta nagyot változott ez a környék. Merre induljunk? A Széna tér vagy a Margit-híd felé?

Reggelente 5.50-kor indulok a ferences templom, illetve a Lukács uszoda felé, onnét 8.05 körül haza.

Pedig a Széna tér felé a szomszédban van a középkori városfal maradványa, megnézhettük volna. Mit lát hajnalban és mit reggel?

Ez két világ. Hajnalban a szállító munkások, rakodják a kiflivel teli ládákat. A hajléktalanok is ilyenkor kezdenek feltünedezni, legtöbbjüket régről ismerem. Köszönünk egymásnak az újságárussal, és a közérttulajdonossal is, az ajtó előtt szokott cigarettázni. Aztán már csak a biztonsági embernek álcázott jegyszedő a Lukács bejáratánál. Kétnaponta egyébként a ferences templomba megyek reggeli zsolozsmára és szentmisére. Ott is törzsközönség, főleg öregasszonyok, jó csapat.

Nagyon szép barokk templom, 1753 és 1767 között építették Nepauer Máté tervei szerint. És milyen visszafelé?

Már élettel teli. Az utolsó, szaladó, elkésős kisiskolások. Őrült forgalom. Hihetetlen belegondolni, de amikor ideköltöztünk, a Mechwart téren még nem volt közlekedési lámpa. Gyakran vagyunk napihír, az itteni forgalmi dugók. Közben sorra nyitnak az ismerős boltok. A Margit utca-Török utca sarkán benézek a szerszámboltba azon a ritka napon is, amikor nem vásárlok szerszámot. Egyszer kölcsönadtak egy falcgyalut, kiállításaimat számon tartják. Aztán az antikvárium, az még zárva ilyenkor, de kulcsommal megkocogtatom a kirakatüveget, és beengednek, ha megláttam valami kincset a kirakatban. Legutóbb az Illyés-naplókat. Intünk egymásnak Koronczai órással, mindig invitálom, jöjjön úszni, tudom róla, hogy fáj a dereka. Azt is tudom, hogy a lánya hívatást váltott, édesapja mestersége után most tanulja az ékszerészséget is. A ferencesek melletti kapualj lépcsőjén fektéből már felült az öreg hajléktalan, nappal is ugyanott időzik, még senki se látta felállni. Lehajtott fejjel, előtte papírpohár, nem szól, nem kér. Majd az élelmiszerbolt, feleségem bíztat, hogy itt vásároljak, pártolni kell a magyar boltokat. Korábban pacsniért jártam hozzájuk, gyerekkori emlék, aztán negyven évig sehol se láttam...

A Bosnyák téri piacon mindig van.

Az innen messze egy kicsit, Pestre amúgy se járok át. Szóval egy reggel azt mondják nekem, nincs pacsni, és nem is lesz, tönkrement a sütöde. Az ember, ha ilyet hall, elmereng. Megint egy súlyos változás, ugye, szokni kell. Aztán beleegyezően, mosolyogva bólintani.

Innen a házuk elől nézelődve nemcsak az ipari minisztérium szerencsétlen épülettömbje tolakodik a szemünkbe – harminckét éve rontja itt a látványt, hanem a Mamut is.

A Széna tér csodálatosan ronda, azt hiszem, Európában páratlan. Amikor híre jött a Mamutnak - sőt: Mammutnak -, úgy véltem, jó lesz, mert ezt tovább rontani már nem lehet, építsék, legalább eltűnik a foghíj. De hát... ha egy házon nincs ablak, azt egy másodéves építészhallgató is tudja, hogyan kell ilyenkor a homlokzatot árnyékhatásokkal megbontani, emberivé tenni. Ez itten elmaradt. Van sok fényességes márvány, ügyetlen neonreklám, a ház tetején kivilágított fóliasátor, talán paradicsomot termesztenek alatta. Nem haragszom, erre nekem nincsen időm, és ez is Magyarország, ez is mi vagyunk.

Az Európában valaha írók jöttek össze. Van most ilyen a közelben, jár valahová?

Nem tudok róla, hogy van ilyen. De ha lenne is, nem járok sehová. Délben lemegyek a diákkollégiumba, ételhordóval. Gyerekkoromtól kezdve elsősorban az időmet féltem. Tehetségemet szorgalommal pótolom: kilenctől este tízig dolgozom, kínlódva és boldogan. Van egy honlapom, azon minden festményem, és naplót is írok rajta. Ezekhez sokan hozzászólnak. A hálón át tartok kapcsolatot ismerősökkel, ismeretlenekkel. Ez így nagyon nekem való.

VARGA LAJOS MÁRTON

(KERETBE:) Váli Dezső 1942-ben született Budapesten. Noha 1959 óta festett, belsőépítészként végzett az Iparművészeti Főiskolán. 1977-1980 között Derkovits-, 1993-ban és 1997-ben Krasner-Pollock-ösztöndíjas volt. Munkásságát 34 önálló kiállításon mutatta be. 1994-ben Győrött a Városi Művészeti Múzeumban kortárs festészeti gyűjteményt hozott létre állandó kiállításra. 1986-ban Munkácsy Mihály-díjat kapott.