99.4.25. LM/ZS-BEBI C.6043

Milyen nevetséges vagyok, hogy fejléces levelet küldök neked a szomszéd szobába,

Nagylányom,

…dehát írtál, s így válaszolok. Én is szemérmes fajta vagyok, fontos dolgokról nehezen beszélgetünk. Meg így pontosabb és meg is marad. Leveled olyan szép, elteszem a naplómba, ha nem ellenzed.

Szeretünk téged, Zsófia.

Kata hat óra tájt ért haza a lelkigyakorlatról, megnézte, behozta, s fölolvasta ágyamnál a leveledet. Mike is itt volt, épp érkezett a kirándulásról, Pécsről.

Gyereked lesz. Kata első reakcója az izgalom volt, csillogott a szeme, örült, látszott, hogy már pelusok és réklik járnak a fejében. Ha nem vigyázol, biztos, hogy ő szüli meg helyetted a bébit.

Az én első gondolatom más volt. Elképedtem a tiszta gondolkodásodon, tiszta hiteden. Nagyon örültem neki. Felnőtt hited van, biztos vezető. A hétköznapokon, amikor mindent megtudok tőled a munkahelyi titkárnők viselt dolgairól, ez nem derül ki ennyire. Tudod, én mindig magammal vagyok elfoglalva, s idegen volt, hogy te mindig másokról, magadról soha semmit. De elfogadtam, és végül meg is szerettem ezt benned. Így rejtély volt előttem mostanáig az is, miért látogatsz hirtelen minket naponta. Kata azt hiszem észrevette? hogy nem dohányzol, és hogy sokat eszel.

Az ellenkező véglet Kata volt, aki annakidején családjával azonnal megosztotta szerelmes leveleim tartalmát, s közösen kielemezték.

Vétkeztél, következménye van. Istennel elrendezted, gyóntál. Isten megbocsátott neked „háta mögé vetette bűneid, többé nem is emlékezik meg róluk.”

Fontosnak tartom kimondani, így, tőmondatban:

Én is megbocsátok neked, mi is.

Fölvetődött, mennyi a mi vétkünk a történtekben.

Az első szavak után imádkoztunk. Közösen hálát adtunk érted, a helyzetért, a bébiért. A Szűz oltalmába ajánlottunk, elmondtunk egy Üdvözlégyet. Mike külön a bébiért. A hálaadás részünkről nem szemforgatás, mi a helyzetet bár általad, de nem tőled, hanem Istentől kaptuk, ajándékba. Ez válasz arra a mondatodra is, hogy sok terhet raksz a nyakunkba. Ami persze egyébként igaz. Meg örömet is, ne felejtsd. Megértem már a nagyapaságra? Reggel a klubban gyönyörű mondatokat hallok unokák dolgairól.

Gondolkodtunk a lakáshelyzeteden. Párhavi fizetésem van félretéve OTP-ben, lakásakciót ilyenformán elindítani nem tudunk. Nem tudjuk, mi a szándékod. Ha így döntesz: szeretettel hazavárunk. A gardróbban tudnék neked polcsorokat építeni, sok rakodóhely kell majd.

Esetleg a törökbálinti nyaraló, ha az érdekeltek beleegyeznek?

Kata örömét szeretné már világgá kürtölni, lefékeztem, ez a te ügyed, várjon.

Egyébként épp előjegyeztük egy 8 napos alpesi társasutazásra, muszáj pihennie egy kicsit, július végéig meg kell írnia a Zsolnay könyvet. Most fölvetette, neked kéne elmenned helyette, mert a közeljövőben pihenni nemigen lesz alkalmad. S ő pár napra Kékkútra, kertészkedni. Vagy ezt a pénzt is félretenni, most kiadások lesznek. Majd döntötök.

Nem kell kérned, nem fogjuk gyerekedet zabigyereknek gondolni. Sose jutott eszembe, hogy te is az voltál. Isten gyermeke lesz. És mi is fogunk imádkozni, hogy megtaláld a párodat, szép életetek legyen.

Ez viszont igazi félreértésed–, sohasem tartottunk könnyű erkölcsű, csapongó lánynak. Egyszerűen nem ilyen az alkatod, komoly fajta vagy. Próbáltuk kibogozni, miért hiszed ezt. Talán, hogy rendszeresen a kocsmában találkoztok, s ez Katának idegen volt? Ő, gondolom, szívesebben látott volna színházban, hangversenyen. Én hamarabb elfogadtam. Világosan kiderült, hogy klubnak használjátok.

Arról is beszéltünk, mi lesz most a grafika szakkal, ha fölvennének. Persze, te fogod eldönteni.

A Nagyi már kétszer nyomatékosan rámszólt, hogy beteg lévén, evőeszközeimet szigorúan különítsem el, gyakran mossak kezet, nehogy megfertőzzelek.

Hiába, ilyenkor az asszonyoké a terep.