|
Váli
Az Ernst Múzeum gyűjteményes kiállítása
Váli
Dezső 60 éves. Ebből az alkalomból az Ernst Múzeum 2002. 09. 25 és
10. 09. között gyűjteményes kiállítást rendez műveiből. A kiállításon
83 kép kerül bemutatásra felölelve a művész eddigi korszakait (Absztrakt képek
1969-83; Régi zsidó temetők 1984-87; Műtermes képek 1987-től máig).
"Vallásosan
biciklizek, és vallásosan mosok fogat. Nincs kétféle életem. Halálommal valóban
foglalkozom, hol félek tőle, hol elfogadom, rendezem magamban. Mint a hagyatékomat
is, rendszeresen, ne maradjon utánam rendetlen fiók. Halálközelben élek, de
hogy erről mi módon beszélnek képeim, nem tudom." (részlet
egy 1996-os interjúból)
Melankólia,
rendszeretet, hit - ezek akár Váli hívószavai is lehetnének.
A múlt
időre való koncentrálás, a visszafelé figyelés Váli szinte minden képére jellemző.
Képei világa úgy elhagyott, ahogy az ember múltja az: már csak a helye van ott
mindennek. Ezt az elhagyott helyet keresi fel, s festi meg újra és újra, hogy
az ismét jelen lehessen nekünk, s mi jelen lehessük benne. Így jeleníti meg
Váli a múltat, s fedi el a jelent. 1997-ben Ernst Múzeum-beli kiállítására készülve
Váli körlevélben arra kéri írástudó barátait, hogy a kiállításra megjelenő könyvébe
írjanak arról a képéről, melynek reprodukcióját a levélben mellékeli. Mindenki
személyre szólóan más-más képet kap. Van, aki azt, ami amúgy is saját tulajdonát
képezi. Esterházy Péter saját képét ablakhoz hasonlítja; Földényi egy másikat
tátongó szakadékhoz.
|
|
Váli közben
folyamatosan, már-már mániásan dokumentál, naplót vezet mindenről: a napi eseményekről,
műveiről, melyek sorsát pontosan és szisztematikusan követi, és jegyzi. Váli
képeinek összességét is felfoghatjuk naplóként (napló a zsidó temetőkről, napló
a műteremről), sőt önéletrajzát is naplószerűen fogalmazza meg. Mintha örökösen
arra tenne kísérletet, hogy megszemélyesítse a személytelent vagy közössé tegye
a személyest.
Mikor Váli
egy-egy képét nézzük, vendégei lehetünk egy világnak, ami hangsúlyosan a sajátja,
mégis mintha mindig egy kimondatlan közösről szólna: talán arról a helyről,
időről, ahol, amikor (egykor és ott) volt valami -- esemény, tárgy, ember: egy,
kettő vagy több.
Az Ernst
Múzeum kiállítása után vidéki múzeumokban is bemutatkozik ez az anyag, így 2002.
november - decemberben Kaposváron a Rippl-Rónai Múzeumban, 2003. január - februárban
Győrben, Városi Művészeti Múzeumban, végül 2003. március - áprilisában Kecskeméten
a Városi Képtárban (Cifra Palota).
A kiállítássorozathoz katalógus is készült Váli gyűjteményes címmel.
További
információ: deske.hu
Kiállítások
Az epiteszforum.hu oldalait a Median
Webaudit auditálja.
Minden jog fenntartva - all rights reserved
© Építészfórum - ArchitectForum, 2000
HU ISSN 1586-409X
|
|