2000.5.11..   fájl: html/zebi5.htm                      C.6336

[levél Vasbányai Ferencnek, aki a József Attila gimn. 2-4 évben (1957-1960)
tört. tanárunk és osztályfőnökünk volt.] 

Drága Zebi!

Köszönöm emelkedett hangú körleveled. Szép levél. 40 éve érettségiztettél és bocsátottál el minket.

Most számonkérsz, kérdezel–, jól teszed.

Eltűnődtem.

1. „Az útvesztés óráitól” inkább éveitől- Isten megkímélt. Tudod, hívő vagyok, én is. 16 éves koromban kezdtem onanizálni, –attól kezdve heti áldozó. Házasságom előtt két nagy szerelmem volt, szüzességemet 23 éves koromban vesztettem el, keveset kalandoztam. Szakmai életemben sem tévelyegtem, inkább csak kínlódtam, evvel is szerencsém volt.
Habár ez fogalom nem létezik.

2. „ E csodálatosan szellemtelen és alacsony század” -írod. A férfit, aki a sereg áthaladtában nem csatlakozott Dózsa seregéhez, a kor szokása szerint megölték. Isten engedte Sztálint, Auswitzet.                           

3. „Vörösmarty keserű szavai a sárkányfog veteményről…” Nem érdekelnek Vörösmarty keserű szavai. A gazember is Krisztus arcú lény. Ha nehéz valakit elviselni,
akkor „Isten orvosa” - számomra, hogy előre vigyen szeretetben - a korai sivatagi atyák szerint.

4. ”Eszedbe jutnak még a közösen tanult szavak…?

Nézzük.

–Önközpontú és önző voltam, maradtam is.

Nyugtalanságom megmaradt, teher. De munkaeszköz is, tehát ajándék.

– Félművelt maradtam. A francia irodalom nem tudom sorra kerül-e valaha. Az oroszba belekóstoltam, nekem sovány Thomas Mannhoz képest. A versekre most, öt éve kaptam rá.
- Zenekultúrám nincs. A világ múzeumait ismerem.

­ –Munkámat teljesítem, jól. Továbbépítettem az országot. Képeimet nem engedem külföldre kerülni: „unokáinknak festek, nem a müncheni fogorvosoknak.”
- Naplómat az Akadémia levéltára őrzi, leveled is oda kerül. Három könyvem.
- "Csendes társadalmi megbecsülés övez.”
- Minden munkáimat most írom CD-ROM-ra, kiadják, a leggyengébb megtartott képem, rajzom is nyilvánosságra kerül. Az előszóban erről így–:

2000. február

KEDVES UTÓKOR!

Most számítógépre vittem minden munkámat, 1959-től.

Átadom.

Egy Babits-összes könnyen hozzáférhető.

De ki ismeri (használja) az Ékszerkereskedő vasárnapját,

ami ’77-ben a Grand Palaisban szerepelt,

majd megvette a minisztérium, azóta raktárban?!

Ne rajtam múljon.

Baráti üdvözlettel:

(Ha van CD-olvasód, jelezd, neked is szívesen.)

Nézem a leveled, tovább.

– Az emberek nem érdekelnek. Amikor tanítottam, keveset, a közös munka tartott össze tanítványaimmal, sokszor jól.

A szabadság fogalmával könnyű nekem nem foglalkozni, egyedül dolgozom egy szobában 30 éve. Aki munkámat felügyeli: Georges Braque.

–Erkölcs, lelkiismeret: van. Házasságunk nehéz volt, eddig legalábbis, de igyekeztünk. (1986-ban Medjugorében voltunk ezügyben Szűz Máriánál, zarándokúton.) Gyanítom, az elfogadható határán van az erre-alkalmasságom. A házasságtörést, ha kevés híján is, elkerültem. Két gyereket fölneveltünk, eddig istenhívők.

– A közéletben csak szakmám, és olykor hitem kapcsán, ritkán vettem részt. Az antiszemitizmus ügye, az egyházi giccs, egy elfelejtett zseni, néhány dolog. Jut eszembe, az elmúlt évtizedekben visszahallottam látens antiszemitizmusodról, egyszer érdekelne, mi az igazság ez ügyben?

Erről a legszellemesebb mondat 1930. körül hangzott el: „A Tanácsköztársaságot nem a zsidók csinálták, hanem zsidók csinálták.” Kollektív bűnösség nincs. Isten nem ismeri a többesszámot.

Azt is mondták, nagyértékű érettségi ajándékokat fogadtál el…?!

5. „Negyven évi sivatagi vándorúton…” Nem sivatagi volt, hanem budai, konyhától műteremig. Minden rendben. Bár különösebb életkedvem nincs, melankolikus.

6. „Szeretném tudni, mi van veled?" Köszönöm, kedves tőled. Ha ettől bővebb: fiadtól telefonon megtudtam, van C-napló köteted. Még annyit: 5.23-kor kelek, mise, uszoda. Könyvem ma sem több egy folyóméternél, erre vigyázok. Gyerekes, tudom.

7. „Szeretném tudni, lázadsz-e még?" Öregszem, nem emlékszem, valaha tettem-e. Nincs is erre időm, építek, ez nem az én munkám.

Az idő-mérföldkő kedvéért elmegyek az ünnepségre, bár unni fogom. Egy osztálytárssal sem maradt kapcsolatom. Fináczy Gyurkához vonzódtam távolról, mackósságáért, és hogy gyönyörűen síelt, Bali Jancsit szerettem. Őt próbáltam megtalálni, fia sem tud semmit tíz éve róla, pályájáról lecsúszott.

Ay ausztriai útra nem megyek el, köszönöm a hívást, nekem aránytalan teher lenne. (Nem a pénz.)

Ha ezeken túl bármi: szívesen megkereslek, telefonom van. Az öregdiákok szerveződésében, programjain nem fogok részt venni. Kivéve, ha valami fontosabb szolgálat.

Ez a levelem nincs „titkosítva”-. Hejesírási hibát, valószínű, fogsz találni. Köszönöm az életedet.

ölel: Váli

mail, tel:...