68.8. C.184

tulajdonképp rég vártam halálodat,

kis teásibrik,

hisz sok ideje - azóta - élsz együtt velem.

mégis, most, kicsit hirtelen

talán le kellett volna dobjalak

azután; -- igen.

az ember el is felejti lassan --

és téged sem lehet éppé tenni már.

nem lehet éppé tenni, tudom

de itt hagyom még, az asztalomon