74.6.6. Párizs C.462

elfelejtettem, hogy tíz éve már

ma, mint a mesében, veled álmodtam

hívtál te hívtál beszélgessünk egyet

valami csendes helyet kerestünk, de mindig

megzavartak

én már egy zugra is gondoltam, ahol összebújhatnánk

kint Zugligetben

s megint csak lestem a szavad, jól teszem-e.

hát igen.

mindent elvesztettem veled, tudom.

ésszel választottam szakmát helyetted

most falom a munkát - valami, ami hasonlít hozzád

de semmi nem melegít föl ma már

és talán ez a legrosszabb az egészben

okos szabályok mozgatnak

s mivel nem érdekelnek - nem uralkodnak rajtam a dolgok.

undorítóan magabiztos vagyok

(Seneca bátyám, nem így gondoltam én)

-- mindent el is fogok érni

rajtad kívül, te leány