92.5.5. C.2287

Párizs, utolsó éjszaka

Fölébredtem, négy-öt felé lehetett, nem néztem meg.

Forgolódtam. Az estéről hozott izgalom, meg kéne venni azt a fűrészgépet.

Iszonyú pénz. Megtehetem-e. De húsz éve kellene, keretkészítéshez.

Nincs irgalom, dönteni kell.

Elaludtam.

Valami csoportos sétába keveredtem,

kutyákról is beszélgettünk.

Amitől mindig féltem, mellettünk szép lassan eldőlt egy építési toronydaru.

És akkor mellém sodródott.

Föllépett egy párkányra, és szembefordult velem. Hátizsák volt rajta.

Rám mosolygott, majd átölelt, hogy ezután minden másképp lesz.

Talán meg is csókolt.

Arra ébredtem, hogy a szomszédban fölsír egy gyerek.

Tegnap láttam, fiúcska, néger.

Kászálódom, készülök a fűrészboltba.

Még nem tudom, hogy nem fogom megvenni.

Hát ennyi. 1992-őt írunk, tehát 26 éve váltunk el.