dátum: 2006.12.   fájl: parti-nagy-lajos     C.8799-8803

Parti Nagy Lajos

A hét asszonya 

Villamossal a várba. Utasállat. Világvégem van. Jóestétlauder Juci. Házibéliz. A lekötött betétem. Mátyásföldi Richárdka.. Diszpécseriroda és magzatvíz. Tipikus egyedülnevelő. A pénzügyőr apasága. Egy kis dugás. Az értől az óceánig. Plázazagizda. Nagy, szalámis körmök. Fikabubuskám. Jár-e a nyuszi BKV-val? Fogják meg a pedofilt. Ajbanyil. Ki cigányozik? Puncihús egy betonkeverőben. Otthon is megáll az ajtónál? Benyalhatnak a farhátnak. Mindenki jogtanácsos. Bele a Dunába. Jó hideg víz, jó kis halak. Repülhet-e egy villamosvezetőnő?

Hogy mire vágyik  a hét asszonya?

Arra, fikabubuskám, hogy  egyszer fölmegyek a várba  villamossal,  de üresen, cseszed, olyan üresen, mint egy boríték. Az nekem király volna, hogy semmi föl-leugrálás, semmi utasállat, érted?  Tudod mi az utasállat? Az ember. Ezen sokat szokunk a kínunkban röhögni, hogy utasállat, érted, például hány utasállatod volt máma, kérdezzük  a melegedőben, meg elmeséljük a jó beköpést, amit az ember kigondol menet közben, hogy mit kiabálna be legszívesebben a mikrofonba, ne tudd meg, minimum olyasmiket, hogy aids-esek leszállni, Rákóczi tér, satöbbi.

Most mér csitítol, baszkurka, ha egyszer te  kérdezted meg, hogy mire vágyok? Azt mondtad, tessek beszélni nyugodtan, veszi a magnó? Hát akkor most ne csitítsál, mert beleprüszkölöm a szemedbe a konyakomat, ki van próbálva, ne féljél, csíp a konyakosnyál, mint a szar. Úgyhogy csak ne csitíts. A hét asszonya is egy ember, nem? Annak is egy mája van gyerekkora óta, nem? És annak is van  privát szférája, ha éppen kurvára szúr is, nem? Na hát akkor.

Hogyhogy most már elég föl van véve? Majd akkor elég, hogyha nekem elég, okéka?  Vagy ha kidob ez a pincérmanci. Még jó, hogy  nem faszodba vaskarika,  azt hiszed, hogy egy villamosvezetőnő már nem is személyiségi jog, hanem  egy klozetti piszkepapír, egy utolsó szopacnyaló bervamohikán?

És ne kapkodj a ridikülödhöz, mert rendőrt hívok. Te csak énnekem ne fizessél, mert én akarok fizetni. Talán  ha villamosvezetőnő az ember, nem fizethet? Jól van, hát nem egy topomfasza, de azér nem leszünk minden reggel öngyilkos.  Na és? Van aki még villamosvezetőnő se, a túlnyomó többség még villamosvezetőnő se. Igenis, hogy ki  tudom mondani. Csukott szemmel is ki tudom. Kinyújtott kézzel. Villamosvezetőnő, nesze.

Méghozzá hatos  villamos. Ami akkora csúcs, hogy fogalom. Himalája, barbikám, és akkor még finom voltam. Mire hazaér este, hát a torkáig ér az embernek az emberiség, ha lát egyet, rögtön bőgni kezd, úgy bőg,  mint  a kék ég egy szárnyas betéten, érted. Ha egyetlen darab utas formájú személyt meglát, ha messziről is, ha a tévében is, már bőg. Bőőőőőőőőő, így. Amíg el nem kezd kurvára köhögni. Nó ember, nix ember, nyet ember, ezt köhögi bele az ágyneműtartóba az ember, és csak ül a fotelkarfán, lóg a feje, lóg a letolt harisnyája a másfél szoba loggiában.

Világvégem van, ezt mondja.

Csak a Jucik röhögnek éjjel nappal. Ha mondjuk karácsony előtt le lesz a hajáról nőve a szőkeség a hét asszonyának, akkor jön a Juci. Mindenkinek van egy Jucija, aki ellenőr, szeret hajfesteni, és kleptomániás. Be van jegyezve, szabályos szövetségük van, vagy egyesület. Kiskanál, likőröspohár, pézsé, ilyesmi, de nem kér pénzt, csak kölcsönbe, és  tud szerezni hajfestéket kilóra. Vagy nem szerzi, hanem kleptózza, mit tudom én, de eső meg izzadtság nem mossa le, és egy kolleganő se kopaszodott meg tőle. Mert ez azért, már bocsánat, szempont.

Jóestélauder, így köszön a Juci, vedd ki ujjad punádból, rögtön ezzel lép be, ha belép,  s nevet dörögve. Szeghalmi. Van egy halott férje, azzal él. Na, az akkor szépen befesti a hét asszonyának a haját, meg minden, vitaminmaszk, talpmasszázs, házibéliz. Megbeszéli az ember, hogyan lehetne meggazdagodni. Na, hogyan, Jucikám? Hát kössed le a betétedet tartósra, úgy. Az a lényeg, hogy poén poén hátán, buli van, még énekelnek is, az ember meg a Juci. Az csúcskirály.

Reggeli csúcs, délutáni csúcs, tátracsúcs, az ember kínjába kigondolja a jó poénokat, pedig legszívesebben beleordítaná a mikrofonba, hogy tessék mindenki leszállni, addig nem megyünk tovább, amíg mindenki le nem száll. Van lába, menjen gyalog. Jó idő van. Nem ám budai hídfő, meg a sunnyogás! Persze  ez csak el van képzelve, a belekiabálás, gondolhatod,  állás nélkül mi a lólángoltat csinálna? Ez  nem megy, ha az embernek gyereke van.  Hú, topomfasza, én neked itten magnózgatok, a Richárdkát meg nem elfelejtettem? Még jó, hogy már ott van  az óvónőnél Mátyásföldön, általában haza szokja vinni, ha nem megyek időbe. Na és, ha óvónő, van teje, nem?

Megjegyzem, most a sajtó miatt mehetek ki érte a retkesbe. Olyat persze nem lehet betenni az újságba hogy a hét asszonyának nem jut taxira, meg legszarabb napszemüveget hord, azt, ami télen is elolvad a napon, szabályosan ráolvad neki, és akkor gyökérig ki kell szedni a szemöldökét, mi? És persze azt se, hogy össze-vissza menstruál, depresszióra túrós tésztát eszik, továbbá a lehető legtipikusabb egyedülnevelő. Majd meglátod, fikabubuskám, minden ember életében van egy pillanat, hogy nincs mit csinálni, elég egy lassú szám, elég, hogy nincs bezárva a diszpécseriroda, és mire körülnéz az ember, elmegy a magzatvíz.

Na és, ha  a hét asszonya egyedülnevelő göndör nógrádverőcei pénzügyőrtől? Aki azzal kezdte az apaságot, hogy hozott egy komplett Barbie-t a  Richardnak. Vette elő a számzáras táskájából ünnepélyesen.  Hát erre mit mondjon az ember? Te  fasz, hát Barbie-babát? Hát ez nem lány! Már megbocsássál, te aszontad lány. Én, kérdi a hét asszonya, és eláll a szava, ééén? Te. Lehet hogy összetévesztetted, mondja a kékszemű pénzügyőr, és kibújik a cipőjéből.

De szó szerint így volt, hogy kibújt. Ült ott az embernek a heverőn, abba ringatta magát, hogy lesz egy kis dugás. Mondjuk lett is, nem valami topomfasza, de mér ne lett volna, utálni utálja, de hát a zuhanyrózsit is utálja az ember, nem?  Bocs. Aki meg idenéz, az nyugodtan kapja be az értől az óceánig. Interjút adok az életemről, na! Hol is tartottam? Ja igen, a dugás.  Szóval hogy azután meg, a rágyújtás közben, megkérdi az ember, hogy mit nem mondtál te az előbb?  Hogy megnősültél? Ja, mondja a pénzügyőr. Ezt bírtad mondani, bazmeg petting közbe? Mér, akkor jutott eszembe, mondja a pénzügyőr, de szó szerint. Erre az ember  kidobja, mint a taccsát. De úgy ahogy a tévébe, le a lépcsőn, le a satöbbin.

Mert azt látod, hogy  nem egy kimondott plázagizda testalkat a hét asszonya, úgyhogy lehet félni tőle, ne féljél. Ezek a  nagy, szalámis körme az embernek, bizonyúristen föl se veszi  a körömlakkot, eltörik, már mielőtt fölkenyem. Hát akkor minek kínzod, kérdezi a Juci, tartsd tisztán, oszt jól van.

Mittudomén, mondja az ember, talán a szépérzékem miatt. Hogy olyan legyen, mintha kikapartam volna az utasok szemét. Akkor mér nem kékre föstöd, te tavicsuma, kacarászik a Juci, hát piros szeme csak a nyuszinak van, pláne lila! A nyuszi  meg nem jár békávéval. Még az kéne, röhög az ember, pont még a nyuszi. Hát nem elég a sok  bunkó utas?

Ne bunkózzál mán állandóan, majd figyeljed meg,  annyit  mondogatod, hogy egyszer elfelejted, és bemondod nekik hangosan a mikrofonba, mondja a Juci. Azt is kéne, nyíltan be kéne mondani, ha egyszer azok. Mind az. Bunkó utas. Bunkó, bumburnyák, bunyeváci, bunkec dolóresz.

Mér, azt be szabad mondani, hogy figyelem, figyelem, a járművön ellenőrök és zsebtolvajok dolgoznak? Azt be lehet az embernek? Ki mondja meg, hogy mit be lehet és mit nem, há? Különben meg ne tudd, hogy az ellenőrtől mennyire mind beszarnak, hatvan év alatt az összes leszáll,  a maradékra meg sutty, ráfékezek, az egész  csontleves lesz, ne féljél és gajdesz. Persze vigyázni kell, mert itt nem úgy van ám, hogy mindent lehet, mint  a metróban, itten tiszta kirakat egy  hét asszonya, mindent lát a jogtanácsos meg a belső ellenőr, ha bármit viselkedik  az ember vagy meleg ételt eszik menetben, rögtön kész a baj.

Vagy ha bebaszik egy magánügy. Ha például pont látja leszállni az ember a saját járatáról  a göndör, dugós pénzügyőrt, de már nyolc hónap gyerektartással a füle mögött. Nyolccal! Hát persze, hogy fék és mikrofon és nyitott ajtó, és kikiabál az ember, hogy hé, ikszipszilon, de teljes névvel ám, hé, te szopócitrom, hát hová rohansz szakaszvezető létedre, és hogy nyolc hónap az nyolc hónap, hallod? De zeng tőle az egész Szigeti Bejáró, ne féljél! Jól van, ha hallják, legalább megtudják, az meg csak sunnyog el Pest fele, persze civilben van, hogy föl ne ismerjék.

Gecicsuma pénzügyőr, kiáltja az emberből a kétségbeesett anya, és megy utána a villamossal a Margit hídon, illetve mellette megy  tulajdonképpen, fogják meg a pedofilt, ordítja az ember, az utas meg persze ráér közben, és nyíltan röhögcsél a más baján. Kuss, nem röhögcsél az utas, mondom, mer mingyár belefordítom a Dunába. Na akkor jól van, Jászai Mari tér, ajtóbalolnyíl. Sőt ajbanyil.

Egy szóban el lehet intézni, nem ám úgy mint a föld alatt, hogy komplett Lear király belépője, „tessék szíves már ne tömörülni összefele az első ajtónál, hát nem tetszik látni az utasnak”, hát itt ilyen nincs, hanem szigorúság. Amíg az a kedves utas ott le nem száll, nem indulok, mondja az ember, például. És hogy hé, kinek beszélek, megmondtam, amit megmondtam, küldhetik ide a felőlem akárkit. Jedlik Ányost. Nem indulok, amíg az a koporsós le nem száll. Mindegy ha nagybőgő, akkor is szálljon le, vagy lökjék le az utastársak, dádá, jegenye. Ki cigányozik? A Hitler aki cigányozik meg a Jávor Pál, na ugye.

Persze, hogy lelökik előbb-utóbb, hát mindenki haza akar jutni a családjához, nem? Ha egyszer beszorul oda keresztbe mint a csirkecomb, és nem mozdul, mit csináljanak? Szépen lelökik és lehet haladni. Na ugye, mondja a hét asszonya, és becsukja az ajtót, előbb is megjöhetett volna az eszük, Oktogon következik.

De akkor kábé már a perememig ér az okádás, hajnal óta szaggat a mensim, érted, úgy csikorog bennem a sóder, mint a puncihús egy betonkeverőben. Kurvaanyátok, azt bezzeg egy pénzügyőr sem tudja, hogy mi ez.

Mér ne mondjak ilyesmiket, ne csitíts, mi vagy te, pincérnő vagy te a fölszempillázott pofiddal? Na, akkor ne pisszegessél, ha nem. Tartsd a magnódat és kérdezzél! Megjegyzem, az is tehet egy szívességet, a pincérmanci, nyugodtan tehet, csak nézzen ide. Tudod, ki fél egy ilyentől!? Hozná inkább a konyakomat. A hét asszonyának. Hol tartottam? Az Oktogonon, mi? Na ja. Eleve mér mind karácsony előtt  utazik, nézze meg az ember!

Mondd meg nekem, ha az ember egész életében mindenhová be bír préselődni, akkor  mér csak az egy  villamosban nem bír? Otthon is megáll az ajtónál, mi? És nem mozdul, hanem betömörödik? És ha szabad kérdeznem, mér visz porszívót? Az ember ezt azért megtárgyalná az utassal, hogy nincsen-e más megoldás. Továbbá terhes asszony menjen taxival az elhajtóba, akkor nem hányja le nekem az ülést. Hogyhogy hogy mondhatok ilyent?  Úgy. És benyalhatnak a farhátnak. 

Hát egy komplett siratóasszony nem könyörög annyit, hát  tessék már megérteni, hát itt jön mindjárt mögöttünk a következő szerelvény, a Rudja Pannié, de az  övére egy se szállna föl, megfigyeltem, az csak szoliztassa a csöcsit üresen, mer annak nem zsenéroz, hogy kirakja télen nyáron, hiába lelóg neki, mint a szakálla. Énekkarban énekel jehovistáknál.

Hát tessék arra szállni, már én föl nem foghatom, hogy milyen birkák. Ha meg, teszem azt, rácsukom a szívére, rögtön jogtanácsossal jön, mintha mindnek volna otthon jogtanácsosa, pedig azt se tudják, mi az. Hát gyere, mondja az ember, húzzon az izéjére a Megváltónk, gyere akivel akarsz, de  legalább ne álljál keresztbe, anyám, hát az ilyennél a marharépa sokkal okosabb, Király utca következik.

Ne féljél, addig-addig álmodom,  hogy becsukom az ajtót, aztán ki se nyitom, hogy egyszer ki se nyitom, egynek se, sohase, kész, vége, szellemvasút a Körúton, teljes sebességgel, usgyi, Boráros tér, aztán bele a Dunába, bumm. Bocs, ezt most nem hiszem, hogy én vertem le valószínűleg. Teszerinted én? Mindegy, nem a te konyakod volt, nem? Akkor nem mindegy, ha össze se törött?

Igenis, hogy bele a Dunába, úgy bumm. Na, most szállogass le és csacsenoljál, fóbiáskám, most meg fogod hallgatni, amit mondok, és akkor az ember elmondja egyenként mindnek, hogy micsoda szemét vagy, te is, te is, te is,  de mindegy, most itt maradunk szépen, ne sikítsál, cseszki, én se bírok úszni, mégse sikítok, jó hideg víz, jó kis halak...

Különben tudod, hogy mire vágyik most a legjobban a hét asszonya? Megmondom. Hogy vidd ki szépen hányni, ha már ennyire fölkeverted a gyomromat, de ne ám itt hagyd a táskám, baszkurka, benne van a telefon, és pont fél kilenckor fog hívni az óvónő, az ura addig szokta bírni, utána tök veszélyes, meg hívjál egy taxit. Vagy tudod mit?  Szíjazzál rám két szárnyat és tuszkoljál ki a klozett-ablakon. De komolyan. Mér pont egy villamosvezetőnő ne repülhetne ebbe a kurva stewardressz világba, nem igaz?

És húzd le a zsizsi magnódat a vécén.