Sétálok a pesti rakparton a Szabadság-híd felé. Belém karol egy srác. Együtt megyünk. Harminc rohamrendőr elindul futólépésben az Erzsébet-hídtól, a rakparton. Mi lassan megyünk tovább. Odaérnek hozzánk. Nyolcan körbeállnak minket. "Mutassák a kezüket!" A srác keze koszos. Erre a gumibotnyéllel többször hasba döfik ütlegelik, mellettem rogyott le a földre, hasra fektették, ott mellettem rugdosták a testét, a fejét, jajgatott. A rendőrök üvöltöztek. "Rohadt mocskos állat! Kellett neked barikádot építeni bazmeg! meg követ dobálni mi? Rohadt szemét fidesz bérenc!" Még egyszer megnézték, koszos-e a tenyerem. Aztán üvöltve utasítottak, hogy takarodjak el onnan és minek jöttem ide, miért nem maradtam otthon, amikor lövöldöznek.
Tovább haladva látom, hogy két barátomat hassal a földre fektették. Kezük hátra kötözve. Üvöltöznek velük a rendőrök: "Mocskos állatok! többet nem fogtok jönni ide barikádot építeni meg köveket dobálni! Az már tutti, hogy a kibasznak a munkahelyedről, ha megtudják, hogy itt voltál!"
Szintén ott fekszik még két fiatal srác, hason, hátrakötözött kézzel. Az egyik fejébe többször belerúgnak bakanccsal. Hallom, hogyan koppan a koponyacsont. Jajgat.
Többször elismétlem, hogy ismerem őket és nem csináltunk semmit, igazolom őket, mondom a nevüket, kérem, hogy engedjék el őket. nem csináltak semmit.
Minden rendőr fekete símaszkban. Semmi azonosító...
Utasítanak, hogy hagyjam el a a helyszínt, minek jöttem ide, miért nem maradok otthon, amikor lövöldöznek.
Kérdezik, ismerem-e a két másik srácot, mondom, biztos egyetemisták. "ilyen egytem, mi bazmeg? Elte, Közgáz? vagy valami egyházi?" Közben rugdossák őket.
Átkutatják a táskámat.
El kell indulnom a híd felé. A rohamrendőrök azt mondják, kerüljem ki a rendőröket. 

Ahogy megyek a híd felé, már a híd lábánál a földre fektetve fekszik 3-4 srác. Nem tudom, pontosan hányn vannak, mert sok rendőr van körülöttük. A rendőrök rajtuk fekszenek, körülöttük állnak, rúgják, verik, ütik őket. A civilek hangosan jajgatnak és könyörögnek, hogy ne bántsák őket, nem csináltak semmit.
Egész testemben remegek. Hallom ahogy jajgatnak, kiabálnak.
A két barátomat a Gyorskocsi utcába vitték. A lányt 12 óra múlva kiengedték. Szabálysértés vádja.
A fiút még mindig fogva tartják.
Nem csináltak semmit!
Nem kiabáltak, nem dobáltak. Csak ott voltak.
Az általunk meghatalmazott védőügyvédet nem engedték be egyik kihallgatásra sem!
A srácot 12 órán belül nem hallgatták ki, úgy tartották fogva.
A hivatalosan kirendelt védő nem is tudott róla, hogy ő a hivatalosan kirendelt védő.
Azt mondták, nincs is bent a srác, miközben beláttunk az ablakon, hogy ott van...
Azt mondták, hogy átszállították az ügyészségre, mert hivatalos személy elleni erőszakkal vádolják. Átmentünk az ügyészségre, de nem volt ott.
Akkor mondták a Gyorskocsiban h ja mégis ott van.

Bevittek egy 17 éves, 150 cm magas kislányt is, mondván barikádot épített és ezzel vádolják. Gondviselője nem lehetett jelen a kihallgatáson!
Befújták paprikagázzal, ami annyira fájt neki, hogy órákon keresztül üvöltött. Nem adtak neki ellenszert.
Egy lányt megvertek, fog kitört a vaskorláton verés közben. A táskáját minden cuccával, ami benne volt, bedobták a Dunába.
A srácok cipőjét elevették és bedobták a Dunába.
16 órán keresztül álltam a Gyorskocsi kijáratánál és vártam, hogy kiengedjék a barátaimat. Mindenkinek meghallgattam a történetét, akit kiengedtek. Akivel beszéltem, azt megverték, összerugdosták, meggumibotozták. Leverték a derekát.