3

(a cikk eleje nem rám vonatkozik)

RÉZKARCOLÓ NEMZEDÉK

/Kecskeméti Képtár/3

A két világháború közötti időszak első felében indult útjára az a fiatal grafikus nemzedék, akik Képzőművészeti Főiskolán többnyire Olgyai Viktor osztályáról kerültek ki. Olgyainak jelentős szerepe volt a klasszikus mélynyomó technikák, a rézkarc, és a rézmetszet népszerűsítésében. Az első időszak Rembrandt és a reneszánsz mesterek hatását tükrözi, majd feltételezhetően Szőnyi István és Aba-Novák Vilmos közvetítésével a Római Iskola szellemisége is felfedezhető, a bibliai témák gyakori megjelenésében. Jellemző az erőteljes figuratív ábrázolás, a felfokozott fény-árnyékhatás és a klasszicizáló szándék.

Patkó Károly, aki szintén járt Rómában, finom vonalvezetésű, tömbszerűen lekerekített formákra építette, misztikus fénnyel átjárt életképeit. Tarjáni Simokovics Jenő grafikusabb, keményebb vonalvezetésű, nagy formátumú, erőteljesen modellált aktokkal jeleskedett. Lapjain gyakran ábrázolt, szimbolikus-allegorikus megfogalmazású bibliai jeleneteket. A sokszorosító grafika e korszakának kétségtelenül legjelentősebb mestere a festőként is kiemelkedő, Szőnyi István, aki a rézkarc terén is iskolateremtőnek tekinthető. Szőnyi nem volt Olgyai tanítvány, sajátos, és hihetetlenül érzékeny árnyalatokat megjelenítő rézkarc technikáját saját kísérletei alapján dolgozta ki. Puha, fénnyel teli lapjai, a látványtól a látomás felé emelik a nézőt, ahol feloldódnak a konkrét formák, a tárgyiasság helyett a jelenség élménye kerít hatalmába. Aba-Novák Vilmos festőként és grafikusként egyaránt a korszak egyik legegyénibb alkotója. Picassó az 1937-es párizsi világkiállításon meglepetten kiáltotta: „Ki ez a barbár zseni ?” Mesteri rajztudás, vérbő, gazdag kolorit, harsány, dekoratív színvilág, monumentális formaképzés és groteszk emberábrázolás jellemzi munkáit. Rézkarcai is igazi remekművek. A magyar rézkarc jelentős mesterei közé tartozik, Varga Nándor Lajos is, aki Olgyait követte a Képzőművészeti Főiskola Grafikai Osztályának élén, 1931-ben. Nagyvonalú, rajztudás, érzékeny lüktetésű vonalvezetés és erőteljes drámai hangvétel jellemzik mozgalmas, szép ritmusú lapjait.

A Kecskeméti Képtár fontos küldetést teljesített a magyar grafika e nagyjelentőségű, korszakának felelevenítésével.

B.K.

VÁLIGYŰJTEMÉNYES

4Elbitangolt, fagyos szelektől szabdalt, márciusi délután jóleső érzés behúzódni Váli Dezső képei közé. A hatvan éves festő jubileumi kiállítás-sorozatának utolsó állomása a Kecskeméti Képtárban látható tárlat. A hátsó terem korai absztrakt képei még felidézik Szentendre és Bálint Endre szellemét idézik, de a szándék nyilvánvalóan más. A mélytüzű barnákat, vöröseket, játékos, dekoratív formákat, mintkemény kézzel tartott gyeplő, regulázza a szigorú kompozíciós rend. Később változik a kép, csendesedik a színek és formák lüktetése, megjelennek a zsidó temetők, dülöngélő síkjaikkal, titokzatos mélységű tereikkel,és alig érzékelhető vegetációval. Súlyosan, sötéten, és halk szavúan, zsoltáros, bibliai időket idéznek, majd elszabadul a műterem sorozat. Váli Dezső tizenöt éve saját műtermének belső terét festi, többnyire ugyanazokkal a bútornak alig nevezhető tárgyakkal: egy dikóra emlékeztető fémvázas ágy, asztal, szék, festőállvány, néhány kép a falon /vagy falhoz támasztva /, néha egy paraván, a padló, fal, fémrácsos nagy ablak, pohár. Ez minden, szépen beosztva képenként. Dög unalmas is lehetne, de nem az. A festő ezt a cellaszerű teret különböző irányokból szemléli, és néha a plafonig emelkedik. A műteremképek csendes meditatív, szakrális terek, ahol a színek és formák lappangó derengésében a szemlélő tekintet, csak lassan hívja elő, a tompán sugárzó fényt. A tárgyak már nem is tárgyak, hanem színek, formák és ritmusok. A síkok megdőlnek, a formák kibillennek, és ezek az apró elmozdulások keltik életre a képet. A formák színné válnak, néha lebegnek, majd árnyékká válva visszahuhullnak, és működni kezd egy folyton változó misztikus tér. Mindig ugyanaz és mindig más, mint maga az élet.

Kecskemét, Műkertváros 2, Alkotóház, I. emelet 5.

Több mint húsz éve minden évben március 1-én 11 órától a hónap végéig Váli Dezső műterme. Amikor kecskeméti éveiről kérdezem, nem túl bőbeszédű, Kondor Bélát említi, és hogy az első évben a felső emelet kicsi és sötét műtermében dolgozott, egy akkor a három és fél méteres keresztút képén. képen. Nem anekdotázik, inkább munkamódszeréről beszél.

A legnehezebb nekem egy képet elindítani. Ezért alakult ki úgy az éves munkarendem, hogy itt, az alkotóházban igyekszem minél több képet elkezdeniútjára indítani, és ezeket aztán az év során otthon fejezem be. Budapesten szinte nem is kezdek el újat. Ez a ritmus nagyon bevált, és volt olyan március, hogy Kecskemétről negyven félkész képet vittem haza.kezdtem el, Kecskeméten.

Hogyan kezdődött a pályád?

Érettségi körül még kutyául nem tudtam, miért élek. Egy baráti tanácsra aztán éÉpítésznek felvételiztemindultam, végül az Iparművészeti Főiskolán diplomáztam, depedig ekkor már csak a festés érdekelt. Nagy szerencsémnek tartom, hogyPersze nem baj, hogy a gótika áhítata mellett a gótika statikáját is megtanították nekünk.ultam. Diploma után hét évet adtam magamnak, hogy festőként önálló pályára álljak. Ez aztán bő két év alatt sikerült.meg is történt. Feljártam Bálint Endre műtermébe, és őŐ nyitotta első kiállításomat is, 1970-ben. EAz első, érett önálló képem az 1969-es Angyali üdvözlet volt, a tanulóévek után.és ezidőtájt készültek Aztánaz első absztrakt képek is. Fotóztam a padlómon fölgyűlt tépett ujságpapír-szétszórt szemetet kezdtem fotózni, festménytéma lett az isés ezekből indult a nonfiguratív sorozat. Összesen Ez közel tizenöt absztrakt év. es periódus volt.

Az absztrakt képeket gyakran kis táblákból raktad össze.

Praktikus oka volt. Ennek volt egy praktikus indítéka. 1975-ben, Németországban dolgoztam másfél hónapot egy művésztelepen dolgoztam, ésott csak kicsicsupa kisméretű lemezeket kaptunk. Korábban pedig, még 1971-ben így tudtam megoldani azt a bizonyos keresztút kompozíciót, ami ugyan egy kép, de a stációk ilyenformán mégis elkülönülnek.

Így született a gondolat, hogy kis táblákból rakjak össze egy nagyobb keresztút kompozíciót, ami ugyan egy kép, de a stációk a kompozíción belül mégis elkülöníthetők.

A XX. századi művészetben gyakori jelenség, hogy egy természetelvű festő eljut az absztrakcióig, de fordítva nem sok példát tudok. A te képeid viszont az absztrakt nonfiguratív korszak után mégis elkezdtek bizonyos mértékbenvisszatárgyiasodni.

19834 körül bajba jutottam, az absztrakttal, kezdtek fenemód kiüresedni a képek. Tanácstalan voltam, hogy mihez kezdjek. AVégül a fotóim segítettek. Egy időbenz segített, hogy egyszer három évig alkalmi szocio fotózásból élteméltem, és, ennek melléktermékekéntinnét volt több mint kétezer felvételemotóm régi zsidó temetőkről. Ezek nyolc évig egya polcon feküdtekporosodtak, de ekkor a kezembe vettemkerültek, és elindult a temetősorozat. Rögtön kiderültéreztem, hogy valamit nagyon megtaláltam valamitjelentiét, hiszen itt együtt volt a szakralitás, a csend,és a halál.élmény. Ráadásul az építészet, továbbra is munkált bennem, és eEzeknek a szigorú szabályok alapján faragott kövek nek van építészeti üzenetük. E gyönyörű kultúrát hordoznak, szobrászati erényekkel. , és aApró, meditációs tereket határolnak. Három év voltig .tartott Vagyés kb hhatvan képet tartottam meg maradt közülükebből a korszakból, a tötöbbit, a nagyobbik felét kidobtam, lomtalanítási akcióim során megsemmisült, nem állták ki a próbát gyengék voltak.

1987-ben új sorozat kezdődött, szűkre szabtad képeid témakörét. Miért kellett váltanod?

Ahogy a temetőképek egyre gyengébbek lettek érzelmesséerőtlenebbéné váltak, abba kellett hagyni. Újabb kínlódás, következettmíg végül ezúttal a műtermemről készült korábbi fotóim adták az ötletetsegítettek, és elindult ez a műterem sorozatsorozat., amely már Azóta is, már tizenöt éve tart. Ma sem vágyom másra témára, nem a téma a fontos, nem attól lesz jóó a kép. Hogy mitől?! Azt nem tudom. Az életben nem, de itt Életemnek ebben a síkjában én teljesen ösztönös vagyok, semmihagyom magam vezetni vízióm nsincs a készülő munkámról, hogy mit fogok festeniazkép valahogy menetunka közben alakul ki.születik Előtte, legfeljebb egyperces kompozícióvázlat. aim vannak, amelyek a kompozícióra vonatkoznak. Mivel nincs előre felépített haditervem, koncepcióm, ígyolykor csodálatos területekre jutok el, ahova tudatosan soha nem lennék képes. A mindenségről alkotott gondolataim jelennek meg ezeken a képeken Új aArányok, formák, színek, spirituális tartalmak. AmikorNagy öröm, ha a kép egy pillanatraképes felvillanás időre megmutatjatani Isten köpenyeének szegélyét.

A Tteremtő meg adta neked a képességet, hogy előre megérezd a zsákutca veszélyét. A nehéz döntések idején kapsz segítséget?

Nem tudom, ebben a szakmában van-e zsákutca. Minden szenvedés épít. Minden nap imádkozom zsoltárokatHhogy menyi és milyen kapok segítséget kapok föntről, vagy nem az maradjon magánügy. legyen titokMondják, hogy az embernek csak a bűne a saját produktuma.

Negyven éve vezetsz naplót, és mintha két Váli Dezsőt látnék. A naplóírót, aki a mindennapok apró mozzanataira figyel, néha filozofikus megközelítésben, olykor pedig tényszerűen rögzíti a történéseket, és látom Váli Dezsőt, a festőt, aki kitessékeli műterméből a történelem és a mindennapok nyüzsgését, akit nem érint a változó világ, és a mindennapok gondja.

Ezt a kettősséget már más is jelezte már., de csak Csak azt tudom mondani, hogy a mű a hétköznapokból táplálkozik, denem a hétköznapokra, hanem a az égre néz, és az örökkévaló dolgokkról beszél.a figyel.

Sajátos viszonyban vagy a tárgyakkal, és a gazdagsággal.

KBizonyos tönyveket, szerszámokat, vagy technikai eszközöket nagyon meg tudok szeretni, de átélem, tudom, hogynem tesznek boldoggá, és nem mentenek meg a haláltól. E, ezért mélyalacsonyan repülések idejénegy-egy segítség, hogyban meg szoktam meg szabadulniok a nélkülözhető tárgyaimtól. A József és testvérei az igazi gazdagság, azt harminc éve használom. SSokat olvasok, a József és testvéreit évek óta újra elolvasom, de csaklegfeljebb egy folyóméternyi kötetemnyvem van, a könyveket sem halmozom.. Kamaszkorom végén kaptam meg Strindberg Egyedül című naplóját. . Tanított az öregedés tudományára, a sétára, a magányra, és nagyon fontos szerepe volt az életemben. Most nemrégegy tisztogató akcióm során dobtam ki. Még utoljára felkínálta magát, hogy visszavegyem,a kukában a narancs-, és krumplihéjak közül kibukkant a gerince., de nem gyűjtök vagyont. Legkedvesebb fényképező gépem sincs már meg, nem akarok gazdagon meghalni. Ennyiben is kevesebb vagyok, mint Szent Pál, mertő, mint írta, tudott gazdagságban is élni., engem megzavar a gazdagság.

A számítógép tartós szerelemnek látszik.

Ez egy kKiváló és praktikueszköz. a céljaimhoz. Negyven éve írok egy naplótSz, szigorúszoros nyilvántartást vezetek a képeimről, v, melyeket számozok.alaha golyóstollal, sokrubrlikás füzetbe. vezettem a nyilvántartást, de ez képtelenség. A múltkor szóltak, hogy interneten egy vélhetően hamis képemet árusítják, egymillióért. Kompjuter elé ülve végül négy gombnyomással a helyzet tisztázható volt, mert A kompjuter mindezt megkönnyíti. és a szervezéstMinden képemet lediáztam és a honlapomon – www.vali.c3.hu – minden festményemegy teljes életmű-dokumentációt készítettem, ahol mindenki megnézhetőláthat, adataival együtt. A képeken túl minden rajzom, fotóm, könyvem is. A művek szereplési naplója pedig egy 6000 soros táblázat.. Aja a képeket, zokfestméynekatis, melyek egymúzeum raktárába hevernek, ésösszes írásom.aimat

A történet másik ága a naplóm, 10 éve könyv is lett belőle.i is adták Most ezt is a honlapomon vezetem, egy Franciaországba írt végtelenített levél formájában, Naplómat is azon vezetem, váliNEWS címmel, napi 30-40 olvasóval. néven.

1987-ben6 után több mint háromszáz képedet elajándékoztad.

Igen, egy év kemény munka volt, a sok telefon, fotózás, keretezés, vendégfogadás. Sszóltam a családomnak gyerekeimnek is, hogy válasszanak, mert nem , lesz örökség. A nagy részét mMúzeumok kapták, meg értelmiségiek, akik használják, de nincs pénzük ilyesmire. , éÉn összesen két képet őrzök, nem adok el, egyik ik a feleségem ágya fölött, van a másik nálam.hoz én ragaszkodom.

Nem várom megkell megvárni halálomat, hogy z életmű a helyére kerüljön, ésképeim működni kezdjenek., tudjanak.

Balanyi Károly