Kulcsár Szabó Ernő idézet  / Hász-Fehér Katalin  levélmelléklete

„Az esztétikai ideológia, kivált pedig az ideológiakritika oldaláról ugyan számos ellenvetés tehetô a nyelv ilyen felfogásával szemben, költészettörténetileg azonban nagyon is operacionalizálhatók a benne foglalt történeti összefüggések. Még akkor is, ha Paul de Man köztudottan tagadja a gadameri modernségfogalom historizálhatóságát. Illetve akkor is, ha a recepcióesztétikai megértésmód nehezen méltányolhatja érvelésének azon pontjait, ahol a figuralitást a nyelvi tartalmazottság-, a jelentésképzést pedig az intenciók érvényesíthetôségének horizontjába helyezi. Az önazonos formában hozzáférhetô (s így elsôsorban csupán az átjuttathatóság nézetébôl problematizált) „intencionáltság" fenomenológiai örökségével ugyanis nem könnyen egyeztethetô össze az interaktív értelemképzôdés hermeneutikai kölcsönösségének elve, aminthogy a nyelvi és szövegbeli tulajdonságok „tartalmazottságát" sem egyszerû értelmezéstôl függetlenül fennálló valaminek tekintenünk. Mert ebben az esetben sem annyira de Man nyelvfelfogásának hermeneutikai „visszahistorizálása" a probléma. A fenomenológiai elvben elmosódó temporalitás legott élô megértési — tehát idôbeli — eseménnyé válik, ha emlékeztetünk arra, hogy minden megértésmód szükségszerûen éppen azért képtelen elrejteni saját történetiségét (azaz itt: saját történeti feltételezettségét és hovatartozását), mert kérdezési érdekeltsége pontosan azokból a szándékokból bizonyul levezethetônek, amelyeket egy szövegnek, vagy egyáltalán a nyelvnek tulajdonít. Itt inkább arra kell több nyomatékkal emlékeztetnünk, hogy a fenomenológia mindig egy olyan nyelvet ruház fel a tartalmazás képességével, amely — ahogyan ez Paul de Man-nál is történik — az abszolutizált (vagy legalábbis: kitüntetett) szövegiség horizontjában van elgondolva. Ebben a konstrukcióban a használat elve maga rögzül bele a készletbe, s a felületes szemlélô számára úgyszólván felismerhetetlen marad, hogy ilyenkor is egy a használatra vonatkozó elôzetes döntés áll a tartalmazottság elvének hátterében. A használat ontologikumát — mint a nyelv beszédben megnyilatkozó élô létét — ekként magába „fagyasztó" tartalmazottság azonban még strukturális-hermeneutikai nézetbôl is kérdéses bázisa a nyelviségrôl tett bármely kijelentésnek: „egy szó metaforikus használatának megállapítása maga is már az interpretáció része. Tehát az interpretációt nem lehet attól függôvé tenni, hogy metaforikus vagy nem metaforikus szóhasználattal van dolgunk."