1990 

Levelek Le Meux-be / 1-3A

 

 

90.5.17.                                                    j-1                                                                         

 

Szia J!

 

Hát megint beütött, a franc egye meg. Nadrágot kell venni. Gond. Na képzeld. Tragédia. Mi az, ami télen meleg, nyáron hideg, nem látszik rajta a festék, nem megy össze, nem túl drága és itt a sarkon azonnal megkapni és persze olcsó. Jaj. Ennyi a lelkiállapotomról.

Te tudsz nadrágot venni?

Van valami részötleted?

Transzponálható szisztémád?

Meg akarnak hívni a képző főiskolára mesternek, nem tudok dönteni így nadrágtalanul. Négy dél-koreai zoknit viszont sikerült vennem. Útközben valahová. Zsófi a kutyát hol veri, hol ölelgeti, még mindig bepisil. Kata búsul. Megjelent egy antiszemita cikk a Népszabadságban, írtam a közösségek nevében egy válaszcikket, a cikk lényegében egy szt. Ferenc ima a békességről. Aztán most a Bíboros Úrnak is írtam a közösségek nevében, hogy foglaljon állást ez ügyben, nyilvánosan. Közben most vettem egy farmert, az eladó szerint csak egy számmal nagyobb, mint kéne, szerintem kettővel, dögnehéz és merev. Most meleg lett, mindenesetre rövid gatyában járok. Ja, még Asztrik püspököt megkértem, hogy a nagy máriaremetei beszédébe foglalja bele, hogy mi elutasítjuk az antiszemitizmust, megígérte, és tényleg belevette. Ezt a részt aztán a tévé is közvetítette. Zsófi dühöng, mert bundás almát, vagy mit kellene nekünk vacsorára csinálnia, Kata igyekszik most bevonni a főzésbe, mert hogy ő annak idején ehhez tökhülye volt, mint mondja (nem emlékszem erre a részletre.)

 

Most megint le kell állni a gépeléssel, mert a kutya ideült a két térdem közé, vakarandó. Erzsébet húgom valószínűleg Bélapátfalvára települ, kolostort kell építeni, már megkérdeztem egy-két ismerősömet: van-e kedved kolostort tervezni. Aztán néztem, mennyire tudják az izgalmukat elfojtani. A Koldus keresztutam megjelent a Mozgó Világban, fekete paszpartu, minden kép külön oldalt kapott. Én meg megkaptam a Dorottya utcát kiállításra, végül eldöntöttem, hogy kamarakiállítást akarok. A szokásos két év helyett a Műcsarnok postafordultával válaszolt, hogy igyekeznek figyelembe venni az általam kért hónapot, vagyis nagy festő vagyok. Kecskeméten megint az elviselhetőség határáig szenvedtem, mintegy sportot űzve a dologból, viszont van onnét vagy 5 rohadtjó képem, azóta fejeztem be, s így együtt már műtermes képeimmel képmutatás alkalmával kitapétázhatom az egész műtermemet. Már megmutattam mindenkinek, s ezekben a hetekben szórom szét múzeumoknak. Szerencsére kettesével viszik. Megcsináltattam ezen a héten is az autót, úgyhogy megy. D. hetek óta eltűnt, a Dani közösségébe emigrált. Gyöngynek igen gömbölyű a hasa, Györgynek is. Ernő állapotbeli kötelességből kifolyólag eltűnt, Kata szerint csaja van.

Engem viszont tönkretettek, egész életemben papírcsipesz - hiánnyal küszködtem, és ez az érzés független volt a háromdimenziós matériától, részben mert volt csipeszem, részben húsz éve nem használom. És most egy tisztelőm Kanadából hozott huszat. Rögtön odaajándékoztam Katának, de engem tönkretettek. Igaz, Katától este visszaloptam, de észrevette. Zsófi most beballagott, és bariton hangon közölte, hogy hülye a gáz és a bundásalma ezért vagy nyers lett, vagy odaégett, nem tudja, menjek vacsorázni, ő nem kér. (jó volt, ő is evett.)

Hiányzol.

 

 90.07.15         J-2 C.2062-64

Szia J!

vagy két hete nem írok neked, választ, pedig, nem szokásom. leveled jó volt. nem volt gondolatom. viszont valamin töprengtem, úgynevezett. tehát.
azt hiszem, az autonóm ember biztonságosabban (megbízható minőséggel) tud és képes közösségbe szervülni.
A nálad tapasztalható ''kint is vagyok, bent is vagyok'' - megoldható. Teremtett voltunkból, illetve nem-, eredeti bűnünkből adódóan lényegünkben megosztottak vagyunk, örököltük. Apuka és lakótárs, telefonközpontos, munkavállaló és fürdőszobaföltörölgető egyidőben. Amikor a szerkesztőségbeli hölgyeknek zsíroskenyér lakomát terítettél, megtaláltad magad.
Eltűnődtem most önleírásodon, a Hófehérke hasonlaton. élesnek találtam. és én is nagyon kiszolgáltatott vagyok annak, hogy meghallgassanak s kellő időben dicsérjenek és szörnyülködjenek (felváltva). Örök női szerep.
Ilyenformán minden rendben van. mert túl tréfán és irónián, az ember csakugyan kétlaki, sároslábú istenállat. amikor te meghallgatod őket, minden a helyére kerül.
    e percben megint megváltozott a világ. Zsófia egy lépcsővel felnőttebb lett. Írás közben fölkeltem bársonyfotelemből, Mikicát megpisiltetendő. Kiderült, Zsófi elvégezte helyettem. Fél hatkor reggelente ide szoktam kilopózni, a biliárdszobába, hogy Kata ne ébredjen fel. A Hédervári grófok kastélya selyemburkolattal, stílbútorokkal, fehér óriás-cserépkályhákkal a falfülkékben. Futószőnyeg, halk személyzet, óriáspázsit, vén fenyők, teljes csönd, kibírhatatlan.
Lehoztam legalább a telefonkönyvemet, lemásolandó. Meg új festményeim fotóit, mert Ernst múzeumi kiállításom (90 aug. 16 - szept 16) megrendezésében Szüts nem tud segíteni, lévén akkor Jugóban,  gondolom százezerért. Most ő is itt, 4 gyerekével - alkotóházban vagyunk.
Leveledben legjobban az tetszett, hogy a kitett rajzom mindig földül.
Viszont csodálatos könyveket hoztam, sőt olvasok is.
Megjelent egy Rilke-próza válogatás. Nagyon dicsérték Rilkét, én eddig nem értettem, nehezen és buzgón nyeldeklem.
Aztán Petri Gyurka válogatott. Sajnos zseni.
Egy valamit tud, mindent tud.

horgodra tűztél, Uram.
huszonhat éve
kunkorgok, tekergek
csábosan, mégsem
feszül ki a zsinór.
Nyilvánvaló,
hogy a folyódban nincs hal.
Ha mégis remélsz,
válassz más kukacot.
Szép volt
kiválasztottnak lenni.
De most már szeretnék
szárítkozni, mászkálni a napon.

sírnivaló. nagyon szenved.
aztán kaptam paraszolvenciába (festmény) egy Ionesco drámák kötetet. eddig: nagyon szép borítója van.
Viszont vettem (találtam!) könyvesboltban böngészve (sok év után szinte) egy 60 íves Nyugat folyóirat 1908-1942, két kötetes fakszimile válogatást. Esszék, kritikák, aktualitások, egymás cseszegetése. A szépirodalmat - okosan - kihagyták, azt egy Babits, vagy Kosztolányi kötetből is... Olvasom. Vitasorozat a magyar kálvinista egyház történelmi, és mai szerepéről. Írja: Szabó Dezső, válaszol sorra: Móricz Zs., Ady, még egyszer Szabó. Nem szemérmeskednek, ütnek jobbra és balra. meghökkentő.

Téged jól utolért a történelem, ez a vízum eltörlés... módosul életed? A Trabantomnak viszont kilyukadt a dugattyúja. Ilyet még a hédervári szerelő se látott. most javíttatom három héten belül nyolcadszor. tegnap egy kábelvég égett le, érdekes. hogy megyünk haza.
most már rendszeresen olvasom ill. elolvasom az igeliturgiát, sőt Kata is rákapott. Jó az Ószöv. így szűrve, adagolva. Meg a zsoltárok új elosztásban.
A vízvezeték szerelő Gábor elhagyta közösségünket, Puchi találkozott vele, kiszedte belőle, hogy az én agresszivitásomat nem bírja. Auguszta több kísérletet tett a közi elhagyására, eddig kibekkeltem. De most kiderült, hogy alighanem a Molnár Imréékhez akarna átmenni, persze nem tartóztatom.  Eddig azt hittem valami át nem gondolt teóriából-pózból kiindulva akart egyedül maradni, hogy az elefántok betegen félrevonulnak, s úgy halnak meg. meg is mondtam neki. Remélem tudja mennyire szeretem. Paula újabban kissé link, valami autóügynökség titkárnői állásba kezdett. Tücsök húgom várhatóan már szeptemberben hazatelepül Salzburgból, megdöbbentő. Furcsa, mikor egy halott föltámad. Bélapátfalvára megy, a katedrális mellé épít kolostort, gőzerővel intézkedések, minap voltunk helyszínelni. Valahogy úgy kerül, hogy főiskolás szerelmem és férje fogja építeni.
Gyöngy fiút szült, nem láttam. Nagy pocakkal feküdve áldoztattam, tartottunk ott egy rövidített közi. Bár állítólag a nyavalyások mégis jó későig ott maradtak.
Persze a József és testvérit is lehoztam. Miklóst esténként a ház apraja, de inkább minden nagyja csillogó szemmel várja a kis társalgóban egy nyolcszögletű asztal köré szorulva: mindennapos barkochba, mutogatós-kitalálós játék, szópóker, ahogy mesélik. Nagy varázsló. éjfélig is.

Mikicával volt egy megdöbbentő élményem. Ébresztgetem, valamennyire fel is ébred, és teljes szelídséggel és a sorsnak való megadással suttogja: hagy aludjak még egy kicsit. Nem volt a mondat végén felkiáltójel.
Hát ennyire kiszolgáltatottjai vagyunk egymásnak?!

ez a váratlan kiállításom, ez remény. Harminc méteres terem, Ernst múzeum, utcafront. Szeretném nagyon feszesre. Tudom, hogy nagyon jó anyag.

a fejemen már minden sebet elvakartam, a család is ébredezik.
így hát ennyi.

eljuthatunk a derűig?!
légy jó!

90.7.15.
tovább. vasárnap délután, a család valahol kószál. megint kölcsönkaptam egy írógépet. kézírásom olvashatatlan. alvás után kis összecsukható horgászszékemen kiültem a hatalmas, ősfák övezte pázsit közepére, hátam mögött a tornyos kastély, napfény, Rilkézni. ezúttal a tájképfestészetről ír. jó.
ezek a vasárnap délutánok különösen irracionálisak, a mozdulatlanságban  létidegenül mozgok, vagyis szemlélődöm, és a magány is csak egy mély kút, ijesztő.
A pázsit közepén (Moszkva térnyi, nyírott, pontos) egy ötéves kisfiú rohan boldogan, mögötte földig érő bő szoknyácskában hároméves kislány. A fiú kiabálja: támadás! aztán: visszavonulás! a lányka boldogan utána. mintha tömeg gyerek között lennének, a terességet észre sem veszik.

Rilke a táj idegenségéről, a természet közönyéről ír, hogy mennyivel egyszerűbb egy portréhoz közelíteni. erről a fényképezés jutott eszembe. szinte azonos a médiummal - vegyük csak a tájkép műfaját ezúttal - és mégis milyen kísérteties az azonosságban az elcsúszás a lélek tájai felé. na, most megjött a család: kiscicám, mosd meg a kezed! hallom a folyosóról. igen, ezek a mieink.

az ember: aktív. lenne. de különösen pihenésben ez végtelen kis és kicsinyes problémák fölturkálásában realizálódhat csak. a dolog lényege, hogy nincs mit csinálni. az ember így érzékenyebb, aggályosan rendezem a könyvespolcomat. a szappan helyéről is több szó esik. egy elefánt igyekszik zavartalanul mozogni.

Isten nélkül minden megoldhatatlan. Egy nyaralás az üres tér ijesztése, ijesztgetése. végül is élmény a maga módján. valamilyen eszmélés.
egyszerűbb munkába merülni, abban otthon vagyok.

reggelente viszont futok. méghozzá elsőre Kata buzdított. orvosilag ugyan eltiltva, de a lelkem fontosabb. Katának is van kedve, feletávon. A kert kavicsos nagy sétánya háromnegyed kilométer. azt négyszer. előnye, hogy Kata liheg, nem tud válaszolni. nyugodtan beszélgetünk ilyenformán. fogytam.

este fél kilenc, Mikica az alkotóház összes férfiával együtt a kert távoli végéből érkezik kipirultan, csuromvizesen. két gólt rúgott, állítólag ügyes. korábban ennek semmi jelét nem láttam. a Tv-ben megtudtuk ma milyen volt Gorbacsov emésztése. hiába, a nyár az anyaggyűjtés ideje. megint a kártyaasztalon gépelek a szobában Kata írja délutáni falugyűjtése céduláit.

Zsófi még nem került elő, pedig a Szűcs lányok már itthon vannak. Valószínű, a nagy esti kutyaséta. Szepi innét kitiltva. Úgyhogy a Trabantunk a kutyaház. Ami az autószerelő kertjében napok óta. Nappalra egy jól zárt kertbe zárva. kezdi megszokni szegény az egyedüllétet. a kertben műgörög szoborcsoportozatok. Kata délután sörrel kínált. Nem tudom miért. Délelőtt a misén Paskai bíborosnak bizony elég zavaros körlevelét olvasták föl hitoktatás ügyben. Utána Miklóssal elkértük, még egyszer elolvasandó.

este. megyek Miki önsikálását ellenőrizni.
hiába sürgetem, vidáman dudorászik, rezzenetlenül.

dátum: 90.08.02.                            C. 02065

J-2A 

J!

Nem leszek mégsem tanár a főiskolán, mert nem hívnak meg, mégsem. Viszont teniszkönyököm lett, mert beütöttem. Ma kaptam rá a körzeti orvostól kenőcsöt, a szembe nem szabad kerülnie. Kellene dinnyét venni, a család egy hete Kékkúton, s a frigóból most fogy el az utolsó paradicsom is. A kolbász is, pedig lelkemre kötötték. A kiállításra készültem, lassan a végéhez, már 774 meghívó megcímezve és még külön aláírva, és százával csomagolva a posta számára. Múlt hét péntek reggel hat óta úszom a Lukácsban. Első nap tíz percet és fáztam. Utóbb kiderült, az volt a hidegebb medence. Azóta mindennap, szép öregségem lesz, ha. Iszonyú munkával lefotóztam a kiállítás anyagát 6x6 cm-es filmre, de ezt az Agfa típust fél éve már sehol nem hívják Magyarországon. Épp az imént bontottam föl a tekercseket, próbáltam olyan gyorsan kinyitni, hátha még valamit meglátok a festményekből. nem. Dini ma (7 kor) mégse jött velem úszni. Esetleges zsúfoltság esetére kidolgoztam egy harmonikus mozdulatsort, miszerint a kezemmel hátrafelé, a lábammal előrefelé tempózom. Majdnem egyhelyben. Most napi 30 perc a normám. Mellúszásnál az a jó, ha az ember teste hullámzik a tempóvétel közben, vagy mint a srófhúzó, egyenes?

Lehet, hogy holnap reggel a család után megyek. tegnap reggel Zoli két órát bütykölte a Trabantomat, de nem. szerinte el kell vinni szerelőhöz. az viszont szabadságon augusztus közepéig.
vettem egy ''bevált amerikai módszer'' könyvet: Dobd el a szemüveged! ez a címe. Tulajdonképpen meg lehet csinálni. elég nevetséges, amikor egy olyan nagy szellem, mint én, rendszerező kedvét írószerszámai derékszögbe állításával köti le, más feladatot nem találván. ma két tojásból volt a reggeli. a nyeles lábos fülét diófapácolt faelemmel pótoltam. tényleg kéne egy dinnyét venni. kérdezd meg a franciáidat, ismerik-e Jean Henri Fabre nevét. zseniális bogártudósuk volt, 1910 körül halt meg. vett egy darabka terméketlen földet, sziklás-szikes, azon élt negyven évig, a hártyásszárnyúakat figyelve. gyönyörűen írja le kísérleteit, az etológia alapja. viselkedéstani felfedezések. irodalmi Nobel-díjra is tervezték, stílusa miatt. most olvasom: A rovarok környezete és viselkedése. kiváló.

azért úszom, mert nagyon fáradt a lábam két hónapja. Bár valószínű, hogy a dél-koreai zokniktól, 5 párat vettem. szorít. van úszószemüvegem is. semmit nem látni vele, de már csak néha megy bele a víz. 240 forint volt, elsőre kifordultam az üzletből. fehér a pereme. ma kitört az iraki háború. nagy dilemma, vegyük-e meg Budaörsön azt a kétszobás faházat, amit már háromszor megnéztünk. 7 kilométer itthonról, hétvégénket megoldaná.

Kata légcső-irritációja állandósult, alighanem a Mártírok környezet vagyis füstszennyezés. esetleg iskola után ki lehetne járni Budaörsre, ott aludni, reggel bejönni. ez tényleg fantasztikus lenne. Kata dönt, bár tul. képp döntött, Kékkútat el kéne adni. neki nagy dilemma volt. mondtam, nehogy áldozatot hozzon.
Zsófi megy tizedike körül Franciaországba, valami hittan szervezés. Érdeklődött, merre laksz.

most: csütörtök este negyed tíz, augusztus másodika. a Széna téren tulajdonképpen ilyenkor is lehet dinnyét kapni. A Nyugat antológiát tovább olvasom, egy-egy zseniális gondolat mindenütt. jó.
Az Ernst Múzeumban 100 folyóméter felületem van, s ha kibírom, csak 15 (egyméteres) képet rakok ki. Lehet, hogy sikerül. Diniéket azért nem érted utol, mert néhány napig Kulcson voltak. Gyümölcs, fürdés jó volt, békés. Mamád (telefonon) mesélt Dél-Koreáról.
szia.

 

 

90.9.3.                                  J-3                                                                            C.2083

 

J!

 

Már világosabban látom - nem értettem - István atya miért javasolta neked, hogy utazz el innét. Csakugyan lehetséges, hogy most valamit nagyon megtalálsz. Örülnék neki (bár a bucsu bus) (nincs hosszu u az írógépen).

 

A lelkigyakorlat egész másképp történt persze, mint hittük. Egy karizmatikus dominikánust szerzett Gábor, aki végül nem jött, pedig leutaztunk, a mellette-faluban volt a szállásunk.

 

Kata ötletére a dicsőítés téma volt megcélozva. Át kellett vennem a vezetést, s mivel erről nemigen tudok verbalizálni (ezt rögtön tisztáztuk), a hálaadás,- illetve köszönetmondással építettük körül a témát. Váratlan eredmények. Töltöttél te már fél délelőttöt, megköszönve a tárgyaidat külön-külön? És a múltadban a jó dolgokat. Az embereidet... Listákat írtunk. Jól sikerült.

 

Gyöngy babáját most pénteken keresztelik a Mártírokon[1]. Utolsó közin[2] Gábor elkezdett nyelveken dicsőíteni - szentség volt -, és mindenki kapcsolódott hozzá, Dini is, fennhangon. Olyan atmoszférikus este volt (pedig a szót nem szeretem) amilyen még soha. Egy volt csakugyan a társaság.

 

A tenger milyen volt? Olyan? Vagy ne kérdezzek annyit? Mért ne kérdezzek?

 

Holnap nyílik a kiállításom, ünnepélyesen, mert Szüts megérkezett. Egyébként már két hete nyitva van. Már írtak róla vagy 4 kritikát, és még fognak, és több turnus lesz a tévében. "A nagy magyar magányos". Miklós nyitja, remélem, ma nem hal meg a mamája operáció közben. Autóbaleset, nyakcsigolyatörés. Az M7-esen elgurult a Trabant kereke menet közben. Miklósék meg az Adrián. Miklós megtalálta a megnyitószöveg első mondatát már. Márai 1944-es Naplója:

 A boldogság fegyelem kérdése.

Fegyelem vagy kegyelem?

Július 27 óta nem mosakszom. Kell egy új Trabant motort vennem. Találtam öt jó nyári rajzomat. Júli 27. óta mindennap úszom. Újabban Zsófi jön velem.

Azt azért sajnálom (persze) hogy kiállításomat nem fogod látni. Kecskeméten tavasszal 19 méteres képet kezdtem, abból most négyet kiállítok - kettő nagyon jó - a többi 15-öt már rég fölfűrészeltem.

A tegnapi újszövetségben volt egy szép grammatikai példa, kiírtam:

if the Owner of the House knew the Thief was coming he would keep
a watchful Eye and not allow his House to be broken into.
[3]

 

Máté 24,43  (a nagybetűket improvizálom.) És még egy jó mondat:  

Get out of my sight, you satan![4]

nem tudom, a satan miért kis sövel van írva?! Ja, ne kérdezzek. Na fekszem, szia, holnap a nagy nap, megnyitó-

 

 

 

90.9.18.                                            J-3A                                                                                    C.2084

 

J!

 

Hát írás-akadályok itt is akadnak. A papírt már órája befűztem, azóta: Mikivel lécből-papírból repülőgépet gyártottunk. Minden munkafázisnál szükség van rám. Zsófi hosszan taglalta, milyen piros színű cipőt látott az Opera mellett a "Satöbbi" nevű boltban. (Eladtam váratlanul három képemet, mondtam vehet valamit). Jövő héten jönne fekete is, de nincs türelme kivárni, nem lehetne-e ezt befesteni? Talán tussal? Vagy vegytintával?

Dini mindennap úszik velem a Lukácsban. 7.10-kor találkozunk a medencében, fél óra úszás, tus, együtt jövünk haza. Most tragédia, egy hétig javítják a medence csempéjét, így a 22-, ill. most 24 fokos "hidegvizes" medencébe szorultunk. D. jobban bírja, nekem rémes. Ilyenfajta vicceket gyártunk: ez a hideg víz is biztos jó valamire. Mondjuk szódagyártásra. Aztán megkérdeztem, nincs-e tea-merülőforralója - meg a József és testvéreiből az a jelenet, amikor az izmaelita kereskedők halk nyöszörgést hallanak a kút mélyéről, s az agg karavánvezető tisztelettudóan leszól: Ki vagy? Természetes tartózkodási helyed ez, vagy jobb szeretnél nem ott lenni?!

A melegebb medence 26-27 fokos egyébként.

Ma sikerült a két kordnadrágomat be- és visszacserélni. Túl szűkeket vettem tegnap. Rezzenetlenül fogadtam az eladónő feddését.

 

Kiállításom nagy siker volt, gondolom. Hét méltatás eddig, tévé, és egy távolabbi rokontól több dobostorta szelet. A megnyitó után a vendégségen, Kata szobájában S. Nagy és Szüts azonnal összeveszett. Minden menetrendszerűen. Kata most hazaérkezett, átmenetileg Mikica leszállt a nyakamról, igen vékony szelet dinnyéket eszünk a konyhában. Tegnap egy órás interjú angolul egy szerb újságírónővel, aki átmenetileg közis is. Amikor a szék szót egyikünk sem tudta, buzgón ütögettük magunk alatt. Megértettük egymást.

Egy teljes, új Trabant motort vettem végül. Duruzsol. Csak egy darabig hatvannal kell vele járni. Különös érzés. Zsófiék új iskolaépületet kaptak Angyalföldön, a mosdók és tükrök térdmagasságban vannak, óvoda volt. Mindenki hülye -szerinte. Tegnap Kata szúrópróbaszerűen belekérdezett biológia leckéjébe, Zsófi a címet tudta, és még néhány mondatot is kiejtett. Mikor Kata kérdőre vonta, hogy így mondjam, felháborodva válaszolta, hogy ő direkte kifigyelte, a tanárok milyen idegesek lesznek, ha feleletkor egy diák sokat beszél. Ma látott valami bőrszíjat, ami irtó olcsó és részletesen elmesélte a csatját is. Jó fej, tényleg. Kutyáját 10 nap múlva operálják, a füle alatt diónyi daganat, nem unatkozunk.

Mikica ötpercenként zavartalanul az ölembe ül, hogy átalakította a repülőgép szárnyterelőlapját, ugye most milyen jó. És csináljam meg, mert ő ehhez még nem ért eléggé.

Teljes összeomlás, hogy mit és hogyan fessek, alig elviselhető. Még próbálkozom műteremmel, félő hogy kifújt. Ha ott látsz témát, írd le, levélben.

 

Budaörsi házvételtől Kata mégis megijedt, leállítottam teljesen. Más módot kell találni a hétvégi levegőzésekre. Az MDF ügyemet nem meséltem el. Kormányzópárt, Magyar Demokrata Fórum. Antiszemita hangok is előfordultak. Bevittem az elnökhelyettesnek a kétméteres zsidó temető képemet, hogy vegyék meg 140 ezerért, de ajándékba is odaadom, én így politizálok. Tegyék a nagy tárgyalóba. Illetve, tegyék egy félreeső kis szobába (ez is történt) és nézegessék, - van idő - döntsenek. Azt üzenték vissza, hogy az ötlet tulajdonképpen nagyon jó, dehát még néhány kép kellene mellé, így túl politikus, ugye megértem. Aztán most ősszel megúntam a játékot, és szép csendben haza akartam hozni a képet. És váratlan fordulat: az elnökhelyettes (költő) ragaszkodott hozzá, föltétette a saját szobájába. Zsidó barátaimnak mesélve, gurultak a röhögéstől.

Most megjött egy tavalyi katalógus, kinyomtatva (Mátraalmás 1989). Ezt írtam benne annakidején :

 

Mi az előörs?

Az előörs néhány vállalkozó,
előreküldött katona, gyorsan mozgó alakulat,
nagy önállósággal.

Háborúban megkeresi a járható utat
 (a többiek számára.)
Ha hazaér: dupla porció.

Ha aknára lép: ő baja.
De a főtörzs

megtudja: arra ne menj!

Úgy hasznos, ha messze jár.

A festő munkáját ilyennek gondolom.

        

Kata szerint a becserélt új (két) kordnadrág pont jó. Esetleg be kéne venni a fenekénél.

Szerzetes húgom 19 év után Pesten téblábol. Tévé híradót néz. Bankba jár. Ölég furcsa.

Tegnapi álmomból délután fél négykor 200! taxi dudálása ébresztett. Valami áremelés ellen tüntettek.

Sajnos tényleg náthás vagyok, esetleg ússzak csak 10 percet?! Sokkal könnyebb a mozgásom egy hónapja. Napközben Mikicával (3 napja itthon, náthás) megettük Kata süteménynek félretett dióját. Amerre fordulok, mindenütt tragédia.

Este van, abbahagyom, jó éjszakát!

 

 


 
 



[1] Ferences templom

[2]közi:  1. heti imaközösségünk, (Fioretti)  2.  a közösségi találkozó

[3]”Ha tudná a házigazda, mikor jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné betörni a házába.”

[4] El a szemem elől, sátán!