Levelek Le Meux-be / 66

 

1990 óta írom ezeket a leveleket, válasz nemigen érkezik.

2000júniustól küldöm web-en, immár képekkel.

Talán egyszer könyv lesz belőle.

 

Mostantól ezt a honlapomra is fölteszem, ott illusztrációkkal.

2000. június

 

Szia J!

 

Beszámolok: Június: végig a Web homepage munkái. Néhány képen dolgoztam, a régebbiek közül ezeken (régi állapot):

 

Műterem ággyalA/98/48

 

 

Műterem Rippl keretben A/98/61

 

 

 

(A keret tényleg egy Rippl-pasztellé volt.) A kép sajnos elvesztette kezdeti hamvasságát, két évig kínoztam, s elment a felszínes-dekoratív felé. Játékból persze lehetne Rippl-képet csinálni, de akkor nagyon jó kell legyen. A keretszín még rossz, 21-szer festettem át.

 

 

2000.6.11.

Váli Miklós elmosogatott.

 

11 perces videointerjút csinált velem Kernács Gabriella. A kérdéseket, feleleteket persze megírtam előre, szerencsére nem azt kérdezte, így néhol kilépek közhelyeimből. Déry mondja, rémes, hogy az embernek öregségére nem gondolatok, hanem mondatok jutnak eszébe.

Direktbe kellett beszélgetnünk, utóvágási lehetőség nem volt. Egyszer zavarba is hozott, hogy az úszás is lebegő érzés, meg a képeimben is van lebegés...?!

Hirtelenjében marhaságnak tűnt, de aztán.

Fölkerül majd ez is aCD-ROM végleges változatára, amit az Új Mandátum kiadó ősszel akar kiadni.

 

Mondtam?, bontják alattunk a Margit körutat. Hatalmasan gépesítve, nagy tempóban, kár, hogy őszre vége. Micsoda logisztikai háttér, célszerszámok, tanulom. Van egy önjáró gépük, méter szélességben, 25 centi mélyen szedi föl a burkolatot és elmorzsálva folyamatosan a mögötte ballagó teherautóra rakja.

Gondoltam, zúzóhengerek. De ennek ellenemondott, hogy csodálatosan csendes. Aztán a gépész megmutatta a fejrészt -tüskés maróhenger-, el is kunyoráltam egy acéltüskét.

Ami a szomszéd operaénekes szerint 500-as anyagból lehet.

 

Egy e-mail Szütsnek:

Nincs semmi. Schulze - Balabán - Schulze - Balabán

(Na, honnét az idézet?)

 

Megállapodtam egy gyűjtőmmel, 80 keretet csináltat, képért. Akkor egyelőre biztosan marad a 60x60-as képméret.

Nem kell napokat fűrészelkednem, nagyon fáraszt már.

 

Ülök este az ágyam szélén, nézem a térdemet.

Valahogy olyan ismerősnek tűnik.

Napok múlva felködlik, miért.

Rajzoltam ezt egyszer rég, egy alkotóházban.

 

Az egész tekercs film használhatatlannak tűnt, itt is rossz a megvilágítás. De ezt utóvágással sikerült feljavítani, nem?!:

 

 

 

Kinga fél évesF/00/08 

 

 

(folytatva a) 66. levél J.-nek,  Le-Meux,  France                               VÁLINEWS

2000 JÚLIUS

 

Júliusban

...végig művésztelepen Tabon (Siófoktól délre), öreg elefántként a NÉMO-s fiúkkal, 18 olajkép, talán 10 marad. Mindenki sokat dolgozott.

A kiadott röpdolgozattémát magam is: a templomdombról kellett a falut leábrázolni. Kollektív kudarc. 17 km-re jártunk reggelente egy panzió ötszögletű kerti medencéjébe úszni. Ha 18 fokos volt, csak 20 percet. A fejenként napi 800 forintos belépő helyett a tulajdonossal megállapodtam egy (K. Feri-) pasztellben.

Gy. csinált egy légycsapót, a bőrlemez közepén centis lukkal. Ennyi sansz a légynek.

A művésztelep utolsó szombatján a kaposvári múzeum és Rippl-Rónai-kúria. Boldog percek. A Vuillard-kép sarkát ujjbegyemmel megérintettem.

 

Szüts Budapest Galéria-beli kiállításáról megjelent most egy kritika a júliusi Új Művészetben, Kováts Alberttől.

Lakótelep, Béke utca, 80x85 cm, 1998.

Ezt szeretem a lakótelepei közt a legjobban.

A kiállítása: a téma érdekes, (nem szitokszó), az absztrakció módja és a színhang jó. Még Kecskeméten, munka közben erről többször beszéltünk: általában (nem ennél) én a kép szívét keményebbre, kontrasztosabbra szeretem. Faktúra: eltűrne még fél év szöszmötölést.

Ahogy várható volt, a befogadók nagy része ott ragadt a témánál, a képeket nem látta.

 

 

Petri György meghalt. (Mennyire ismered, vagyis használod?) Tabon elvégeztem érte a teljes búcsút. (Életében is imalistámon volt.) Mivelhogy a pápa a földön túl is rendelkezik oldó hatalommal, ha Gyurka halála pillanatában Krisztus mellett döntött (utolsó versei alapján lehet remélni), megússza az egész tisztítótüzet, rögtön a mennybe kerül.

Feltételesen folyamodhatsz gondjaidban Szent Petri György közbenjárásáért.

 

Kevésszer beszéltem vele. Először tán 20 éve, Kékkúton, a SZETA-nyaraltatta lengyel SOLIDARNOSC-os gyerekek számára hatalmas birkapaprikást főzött.

Őrzünk tőle egy fantasztikus receptet, Katának írja le a nemtudommi készítését, én már onnét nem bírtam követni, hogy: és hogyha van megbízható fűszeresed...

 

 

 

július 26.

Szüts interurbán: Tegnap 8:04 volt a 400!

 

(Ajjaj. Újra stopperrel kéne úsznom.)

 

Gleick Káosz könyvét jegyzetelem a művésztelepen délutánonként. (Göncöl kiadó, 2000.) A lepkepopuláció-ingadozásnak, a gyapot tőzsdei árváltozásának (a századfordulótól vannak napi adatok), és a folyó-örvénylésnek is azonosak a matematikai vonatkozásai.Még nem értem egészen.

Aztán aMandelbrot-halmaz, természetesen. Elképesztő és gyönyörű. Klasszikus kérdése: milyen hosszú Nagy-Britannia tengerpartja? (végtelen) Hány dimenziós egy spárgagombolyag? (az attól függ; a fraktálok)

A Koch-féle hópehely, házilag előállítható. A kerülete nőhet a végtelenig, de területe szinte nőtlen marad.

A Fegelbaum-féle állandó, a 4,6692. Mutatja, ahogy a káoszhoz vezető zűrök ritmusa sűrűsödik (bifurkáció), ez a felezési idejük, ha jól mondom. (Kellene majd Pesten egy elméleti fizikus.) Fegelbaum azt telefonálta New Jerseybe: Mama, ezzel híres leszek!

Hogy a pillangóhatás-elv* szerint ha a földön és a légben is 30 centinként meteorológiai megfigyelő műszerek lennének elhelyezve, az időjárás akkor is kalkulálhatatlan maradna. Ugyanis az időjárás, mint egy csomó más is, sohasem ismétli önmagát, rendezetten kaotikus.

A meteorológusok tudják, hogy a matematikai modellezés szerint időjárásunk véletlenszerűen van a legalább két lehetséges változat egyikében. A másik a Fehér Föld lenne, a tenger és az örök jég világa, ahol a fehér annyira visszaveri a napfényt, hogy a föld nem tud fölmelegedni.

*Pillangóhatás: tréfa is, meg nem is: meglebben Kínában egy lepkeszárny, az két hónap múlva Amerikában tornádót okozhat. Ők úgy mondják: érzékenység a kezdő feltételekre.

 

Szüts üzenetrögzítőjére: 

Két zenész beszélget:

-És milyen a hallásod?

-Római katolikus!

 

Díjat kaptam Debrecenben, a Nyári Tárlaton (50.000 Ft)

 

Piros-fehér műterem A/99/30

 

Alföldi műterem A/99/32

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még júliusban díj Szegeden is,Táblaképfestészeti Biennále. (20.000 Ft. bruttó.)

(Ezekre persze nem tudtam elmenni Tabról, az ország másik vége.)

 

Belakott műteremA/99/15  

 

 

Műterem függönnyelA/99/13.

 

 

 

július 28.

Leeresztették a vizet a medencében, a kis melegvizű lubickolóban körbe-körbe keringve ünneplem a reggeli úszás tizedik évfordulóját.

 

2000. augusztus

 

 

Szia, J! Folytatom. Nézd, ezeket adtam be most a Vásárhelyi Őszi Tárlatra, októberben nyílik:

 

Műterem kék állvánnyalA/98/39

ésMűterem fekete állvánnyalA/98/43

 

 

 

 

 

 

 

 

 

G. bácsi a Lukács-öltözőben: az egész Princz-ügy csak politikai humbug. Azt kérték számon rajta, miért nincs meg a Postabanknak a 8%-nyi hitelfedezeti alapja. De G. bácsi tudja (a Nemzeti Bankban volt vezető), hogy ez ugyan nemzetközi előírás, de nemhogy náluk, de egy angol banknak sem volt soha ekkora, 3-4%-nyi csak.

Néhány milliót szétosztogatott ugyan, de ez egy banknál aprópénz.

Egyébként 10 naponként dekád mérleg-kötelezettségük van a Bankfelügyelet felé, azok természetesen mindenről mindent tudtak. Princz háborítatlanul járkálhat hetente haza Bécsből. Az ügy szép lassan elalszik majd.

 

Gábor megküldte a fordítást, régebbi szövegem:

 

At the age of 41 I found the answer

to the question asked at the age of eight.

Now I don't mind how long I'll live.

Till then: I am on duty.

 

Nem tudom, nem But till then - kellene-e?

 

A Cifra Palotában van egy képem kiállításon: Kecskemét arcai, augusztus 16-ig.

 

Műterem fehér bútorokkal. A/99/10



folytatva a 66. levél J.-nek,  Le-Meux
                                                    VÁLINEWS

2000 AUGUSZTUS    

 

 

augusztus 2.

Somogyi Győző kiállítása Régi Magyar Szentség címmel nyílt tegnap a Magyarok Világszövetsége / Szovjet Kultúra házában.

Csak a katalógust láttam, a Lukácsban mellettem vetkőző doki hozta.
Emlékszel húsz év előtti szegény emberek-rajzaira?

Győző valahonnét igen jutányosan juthat kadmium sárgához.

Itt csöndesebb színek:

 

Kisörspuszta télen, 50 x 100 cm, olaj.

 

augusztus 3.

Búcsú e-mail Szütsnek, megyek nyaralni.

Fontos, most mesélték a fiúk Tabon. Hiteles, mert fia írja le. Ferenczy a Józsefet eladják testvérei festése közben divatos kuplékat fütyürészett.

Persze, ezt az alkotáslélektanosok is tudják.

 

Kékkút, Balaton. Mi legyen idén? Thomas Mann lenn is van. Notebookot meg viszek, s ha strandra kéne menni, a lángossütőnél lesz konnektor.

Az első napok a nehezebbek. Nem vagyok ehhez elég fegyelmezett. Petri Gyurkáék tavaly itt nyaraltak -kulcsot adtunk-, tán egy hetet. Hálából a kertet lekaszáltatták. Gy. szerint jó volt, már amennyire egy nyaralás jó lehet.

 

Szembenézni.

Érettségi körül Seneca, akkor elajándékoztam könyvtáramat.

Azóta nemigen van méternél több könyvem, mindent továbbadok.

De a kísértés!

Éve új hetilap: HÍRES FESTŐK, zseniális ötlet. 30 kép elég is Rubljovból, Vermeerből. A reprodukciók kiválóak. Én ezt előfizetném.

De hiszen most Rembrandtot is pár perc alatt lapoztam át. Nem használnám.

Marad Illyés - Oravecz - József Attila - Zelk - Rakovszky - Petri. (Pilinszkyt tudom, meguntam.)

Meg a József.

 

Kékkút, mise után a sekrestyébe, a polgármester is épp ott van, ő ministrált.

-Atya, nem lehetne a hajnali harangszót későbbre tenni, mint öt óra? Aki netán a faluban időre kel, van vekkere...

-Automatika van, beállítva, ahhoz nem tudunk nyúlni...

-Ha legközelebb jönne a szerelő...

-Ez itt így szokás, a falusi ember...

-A szomszéd falvakban később van...

-Ó, a balatoni nyaralóközségek...

-De nálunk Pesten is, a ferencesek...

-Ja, a pestiek, az más. Akkor a kutyaugatást is be kellene tiltani. Ugye nincs harag?!

 

Kata szerint így a jó, mert az ember ötkor még vissza tud aludni.

 

A tavasszal az útépítő munkások derekasan teleszarták a budinkat, két éve tisztítottam. Négyszisztémát dolgoztam ki (vándorfülke, bérmunkások, kútgyűrű, doboz), hogy a fárasztó munkát elkerüljem. Kata most a szomszédos kukoricásba jár, kisásóval.

Sokasodó lyukasodó tetőnkre viszont tényleg kitaláltam valamit, egy éve nyomaszt. A forró bádoghoz is jól köt az EPOKITT, foltnak való a kert végében, lemezvágó van, tetőlétrát kölcsönadnak.

A tettenérés esete. Kata most szívélyesen elbeszélgetett a kukoricás tulajdonosával.

Este: még túl fáradt lehetek, hiszen folyton a fejemben kering, hogy dől a házunk fala, a budi tele és hogy a ház vendégei elhányták a papucsomat.

Másnap reggel: legyen meg az Ő akarata, ház, budi és papucsügyben is, ámen.

Délután: a házoldal bizonyosan kifelé fog dőlni és nem befelé, a budi kimerése megvolt két óra alatt, Miki pedig hoz Pestről pótpapucsot.

Este: csináltam egy jó olvasólámpát a húsdaráló talpából.

 

Esténként Márai: A gyertyák csonkig égnek. Harmadszor. Gyönyörű. Gyönyörű.

Nagyon fontos dolgok az erdőről, vadászatról, öregségről.

És a barátságról.

A pajtásság, cimboraság olyannak látszik...a közös érdekek néha... a magány elől is szívesen... (pedig) a barátság szolgálat...nem vár ellenszolgálatot...

 

De -köztünk szólva- egyébként micsoda emeletes baromságokkal van tele.

Melodráma.

A tábornok megcsalatik. Akkor negyven évig nem megy a kastélynak abba a szárnyába, ahol..., felesége halálos ágyához sem.

Szenvelgés.

...feleségét egy bálon ismerte meg, és semmit nem tehettek e találkozás ellen... Egymás szemébe néztek. Akkor már tudták, hogy nem tehetnek semmit, együtt kell élniük... (Cilike és a bankvezér.)

A testőr apa oldalt hajtotta fejét, büszkén és sértődötten. Soha nem említette, hol sértették meg és miért. Mikor hazajött Bécsből, vadászni kezdett. Mindennap vadászott, minden évszakban...mert nem pusztíthatta el a világot...(A testőr haláláig minden reggel sértődötten kelt, s elment vadászni.)

A kisfiút anyja Párizsba viszi, ahol a kémények szürkén és ferdén meredtek a nedves ég szennyes függönyei között, mintha egészen más és érthetetlen sorsok titkairól kiáltanának világgá valamit...(A micsodáról a micsodát?!) Termeken át vezették, ahol minden kínosan és fenyegetően a helyén volt. (A kisfiúnak fenyegető, hogy a bútorok a helyükön vannak.)

Katonaiskolába kerül, barátra lel, és tudták az első pillanattól, hogy ez a találkozás egész életre kötelez (tíz évesen.)

Egyre mélyebb volt ez a kapcsolat, egyre görcsösebb... Volt kettejük viszonyában...valami végzetes...(Tíz évesen..., mint egy rossz Ady sor.)

Mennyi szenvelgés.

 

És végig világnézeti zavarossága (nem azonosítom a szerzőt hősével):

A megcsalt tábornok tudta, hogy felesége elcsábítója, a hajdani jóbarátnak egyszer még vissza kell jönnie... Ezért élt (értsd, negyven évig.)

Mert van egy párbaj az életben, kardok nélkül, amelyre érdemes (egy életen át) felkészülni...(Biztos?)

 

Mindez 1942-ben; Sztálingrád évében íródott...

Halála előtti utolsó naplókötete viszont megrendítő.

Ott már nem gőgös, nem sértődött...ő sem.

 

Öt vekkeridő van beprogramozva: ébresztő-, ebédért lemenni-, délutáni ébresztő- ½10, vendégek haza, (Fioretti) és lefeküdni-, ¾10, most már tényleg lefeküdni. Ezeket Kékkúton lezártam, bár így kicsit nehezebb. Ettől a reggeli imaidő is lebeg, mindenesetre azt percvekkerrel. Az égiek mosolyognak. A Péter 1. levélből ezt írtam ki: Ha rabszolga hivatást kaptál, ne bánkódj miatta. Még ha szabaddá is lehetnél, maradj meg benne.

Chambers* meg azt mondja, mindent Vele beszélj meg, érted, mindent!

( *Olvastad? Skót prédikátor, szobrásznak indult. Az első világháború körül Egyiptomban élt, fiatalon halt meg. Beszédeit felesége gyorsírással jegyezte, azokból állították össze könyveit.)

 

Az a koreai terroristalány jár a fejemben, aki a hetvenes években fölrobbantotta délkoreai utasszállító gépet, mindenki meghalt. Mikor elkapták, parancsnokával együtt öngyilkos lett, de neki nem sikerült. Éppen elnökválasztás, kegyelmet kapott, megtért, belesimult a polgári életbe, megírta történetét: Kémek iskolája.

Mindent tudott a szakmáról, minden járművet vezetett, repülőt is. Járt Budapesten is, több hónapig kellett bolyonganiuk a nagyvilágban, mint japán turista meg a lánya. Egy kihallgatásán elvesztette a fejét, több tisztet leütött. Nem kínozták, koreai nyelven vicceket meséltek egymás között, úgy vettek bizonyságot, hogy mégis beszéli a nyelvet. (A WC-re szaladt ki nevetni.) Hogy nem japán, abból derült ki, hogy bár tökéletes helyleírást adott az észak-japán környékről, ahova valónak mondta magát, de a kenyér szót más nyelvjárásban tudta. Elvitték egy fővárosi étterembe, a szomszéd asztalnál épp azt taglalták, hogy ő szeretője lehetett főnökének, azokra rájuk borította az asztalt.

Van benne több tanulságos epizód, hogy ugyanis AZOK IS EMBEREK.

Fiatalon családjától elszakítják, elzárt kiképzőtelepre kerül évekre, fönt a hegyek között elrejtve. Egyszer a következő házi feladatot kapja: néhány kilométerre az erdőben van egy tökéletesen működő nagykövetség-makett, nagy kerttel, személyzettel, kutyákkal, őrséggel. Éjjel a nagyteremben bál. Az emeleten a páncélszekrény. Átmenni az őrségen, behatolni az emeletre, kinyitni a páncélszekrényt, a benne lévő iratban lesz a következő utasítás. Óra indul.

A lány teljesíti a feladatot, bár három embert lelő, (ezért majd több hibapontot kap), kinyitja a páncélszekrényt, s a kiemelt iratban a parancsnoka kedvesen gratulál neki...

 

Miki nem érkezett meg, estére vártuk. Álmomban úgy hordoztam, mint anyamajmok kölyküket, fél karral oldalukhoz nyalábolva, repülve fától fáig.

 

János (őt nem ismered) most jött haza, Kenyában gyógyított. Meséli, az ottani bencések létesítettek egy piacteret a kolostor mellett, működött is. Hanem az árusok állataikat is bevitték, azok odapiszkítottak, a földön meg az áru. Erre kerítést építettek, és az állatokat kizárták. Harmadnapra a piacot be kellett zárni, a kecskék nem ették meg a maradék zöldséget, bűz, és mindent ellepett a légy.

 

Slágerszöveg, a kislány énekli, hogy a fiú szexben jó, de agyveleje mazsola. Képszerű, nem?

Egy másik (ez a nagyszerű Ghymes együttes): Milyen szelíd a pulya, mint az alvó katona... majd később: Combod szaga hajamon / Kitart még két tavaszon.

Fölkaptam a fejem, ezt nem kutyaütő írta.

És ezért most tánc / És ezért most táncolunk / És ezért most ránc / És ezért most ráncolunk / Cipőt, szemet, ahogy nevet...

Ilyet csak költő..., volt bátorsága egy kiváló, de tökéletesen értelmetlen rímből csavarni tovább a mesét. Weöres lehet. Miki hozta, vagy negyvenszer hallgattam meg.

Slágerről jut eszembe. 1967, Szrogh tanár úr korrigál. Hosszúnak találta a bejárati folyosót. (Diplomamunkám, Kelet-ázsiai múzeumot kértem a Városligetbe, a föld alá.) Dezsőke - és itt az akkor friss angol sláger címét mondta - látja, itt a „boots, start walking”-nál csak négyet koppan acsizmasarok, nem tízet!

Egyben látta a világot.

 

Itt a padláson, a bádogtető alatt szinte csípős volt a hajnal, idén először. Mióta írok, már két pokrócot is letekertem magamról, lassan reggeledik. Kata még alszik a földszinten. Egyelőre két keksz, az van idefönn. Hírek, hallom, szeptembertől új igazgató a Műcsarnok élén. Ráfér.

Kíváncsi vagyok, hogy alakul kiállítási kérelmem ügye: Szobafestők, élők és holtak. Önálló kiállítást is kértem, 2002-re, akkor leszek 60.

 

augusztus 11.

Chambers ma arról beszél, hogy Isten ajándékul adta neked a józan észt, de azt is, hogy a természetfeletti dolgokat is fel tudd fogni. Ne ültesd a trónra a józan észt! A józan ész sohasem fogja felismerni az Atyát és nem is akarja.

 

augusztus 13.

A nagycenki Széchenyi-kastély Kékkúttól 130 kilométer, Kata igen vágyott egy ottani Brahms-hangversenyre. Vasárnap esti csúcs a Balatont Béccsel összekötő 84-es úton. Az első tétel után meglógva a tölgyek alatt a káoszelmélet és a New-York-i (így írják!) kanyarójárványok periodicitásának összefüggései. Korábban a kutatók nem tudták mire vélni, hogy egy ragály elleni oltóprogram akkor is sikeres lehet, ha a megbetegedések száma a továbbra is mutat csúcsokat.

Mandelbrot, az almaemberke atyja pedig 100 évre visszamenően megszerezte a New England-i gyapotárváltozások adatait. Észrevette, hogy a napközbeni és a több éves tőzsdei ingadozások meglepően azonos ritmusúak, és egyébként ez a ritmusrendszer meglehetősen hasonlít például az emberi testben futó vérerek eloszlási rendjéhez. (Fraktál, dimenziókon átlépő önhasonlóság.) A mindösszesen négy liter vérünk ellenére minden harmadik sejtünk mellett hajszálér fut.

Hívei szerint az utókor három dologra fog emlékezni a XX. századból: a relativitáselmélet és a kvantummechanika mellett akáoszelméletre.

A másodhegedűs Kata szerint kiváló volt.

 

augusztus 14.

Miki 18. születésnapjára egy gyönyörű, igen drága karórát választott, bárha fél áron, pfujj.

Igazi ajándékom számára három cetli:

-Egyetlen titkot tudok, a leesett radírt azonnal fel kell

-Lk.8.44.

-Kérlek hozz egy gyufát Tapolcáról.

(Ez 22 km. autóval. Egyedül még soha nem vezetett. Avatási szertartás.)

Meghozta.

 

augusztus 15.

A Kedves Utókor látogatóban minálunk, épp a kertben pancsol, meztelenül.

Anyja meséli, hogy Szeder, kéthónapos spánieljük néha megtalálja és megszopja a rácsoságyból kilógó cumisüveget.

 

augusztus 16.

118 orosz tengerész a Kurszk atom-tengeralattjáróban, napok óta a tenger fenekén. Két óránként hallgatom a híreket. Nem adnak életjelt, rádiókapcsolat nincs. Ahogy lassan elfogy a levegőjük. Mindnyájunk rejtett klausztrofóbiái. Imádkozni értük. Méghozzá fraktálszerűen, hiszen a téma a drága anyácska, szent Oroszország talpraállásától a tábornokok gondjain keresztül a katonafeleségek rettegéséig tart. Seregek Ura! Boldog ember az, ki bízik benned! Nem gondoltam volna, hogy az orosz nukleáris hadiflotta legfőbb hadura is Jézus Krisztus.

 

Mert ugye az ember óvodás korában vásárol 5000 fekete ceruzát, és evvel a dolog egy életre el van intézve. De akkor föltalálják a töltőceruzát...

 

augusztus 19.

Családi vita a diófa alatt nyaralónk sorsáról, merthogy pár év múlva összedőlhet. A helyzetet bonyolítja, hogy Kata örökölt, s magánvagyonából az alapoktól kezdve újjá akarja építeni a házat, fürdőszoba és emeleti vendéghálók. Miki kertre nyíló üvegfalat szeretne terasszal, én két támpillért a kritikus helyre. Vagy leginkább egy pestközeli szobácskát, ahová hétvégeken is... Lábán vagyok, az agyagtuskó. A nyaralás szükséges, tehát elviselendő, szállóvendégektől Isten óvjon, és három hétre elég egy lavór. Mennyi időnk van még, tíz év talán?!

Persze, ez a pénz erre úgysem elég. Tehát többéves program. Nahiszen. Kata a házvételkor beleegyezett, tudod, hogy nem fogunk építkezni: „ez aház nekem így jó”. S ha nem tudunk egyezni, dönteni az én dolgom lesz, nincs az Efezusi levélben, hogy a férjek, kivéve a Váli Dezső.

És a szeretet, és Kata szempontjai?! Hogy társaságkedvelő?! Hogy a gyerekek épet kapjanak majd?!

Örökség-gyarapítás nem dolgom. (Csatorna, víz és gáz lehetőséget elintéztem.) Katának pedig marad örülni a meglévőnek. Még meg kell festenem utolsó műveimet. Tudom, mit jelent építkezni, utazásban, időben, dühöngésben. Nem vállalom.

A veszekedésen átevickéltünk. Nézeteink közeledtek egymáshoz.

Először hívunk egy statikust. Vettem négy kiló szöget.

 

Tudod, mért készítenek fehér csokoládét?

Hogy azok a szegény néger gyerekek is összemaszatolhassák magukat.

 

augusztus 21.

Haza. A nyaralás nekem mindig nehéz ügy. Az elején egy szomorú vita, sokéves sérelmeink. Aztán ebből kilábaltunk. Kis piros bicskám elveszett. A házból nem nagyon jártam ki, a Balaton egy műszaki tévedés. Az idén nem volt szúnyog. A káoszelméletet megismertem, 13 lyukat befoltoztam a bádogtetőn, a kapu kijavítva, és a budi is meglett. Meg ez a szöveg.

Köszönöm.

 

Ezt még nem láttad, egy előkerült felvétel, fotó: SzTK.

Majd amikor fiaid kissé nagyobbak lesznek... Amikor pár éve Miki halkan benyitott a műterembe, hogy Apu, meglőttem a kezem, nem tudom, benne maradt-e a golyó...

 

F/97/13

  

Elballagtunk a sebészetre.

 

augusztus 22.

A levélformát választottam:

 

TISZTELT DOKTOR ÚR, ISMERETLENÜL...

 

az élet helyzeteket hoz...

 

Két napja a balatoni sztrádán egy 30 év körüli mankós fiatalember stoppolt, fölvettem, Pestre igyekezett. Elmondta a történetét.

Öt évvel ezelőtt egy kanyarban kisodródó kocsi belerohant az övébe, belökte az árokba. A károkozó kiugrott és eltűnt. Az ő lába beszorult, vérzett, senki nem látta az árokban, négy óra alatt bírt kikecmeregni, ennek (is?) következménye, hogy törésein kívül a gerince is sérült. Négy hónapig volt kórházban. Ez alatt kisvállalkozása csődbe ment, hosszútávfutó versenyző volt, eredményekkel, annak is vége lett. Felesége elhagyta, kisgyereke fotóját mutatta, évente négyszer látja.

 

Megtudta a baleset okozóját. Egy vidéki vezető politikus fiatalkorú gyereke, jogosítvány nélkül. A nyomozás ismeretlen tettes ellen indult, és soha nem vezetett eredményre, az anyuka a helyi rendőrségen dolgozik. A család azt jelentette, hogy aznap este ellopták a kocsijukat, nyilván a tolvaj a tettes.

 

Ez a balesetes férfi a kórházból kijövet fölkereste az apukát egy ajánlattal. Lemond minden jogi lépésről, kér 400 ezer forintot, hogy ki tudjon utazni műtétre Németországba.

Elzavarták, hogy az ő kocsijuk is tönkrement, ők is károsultak, semmi közük a dologhoz.

 

A dolog itt fordul igazán szomorúba.

Elhatározta, hogy bosszút áll. Életét tönkretették, most ő teszi tönkre a fiú életét.

Eddig kétszer törte el a lábát: és nem utoljára! Satuba fogtam, aztán fogtam a vasrudat... És közben magyaráztam neki, nem azért haragszom rád, amit csináltál velem, de mért nem hívtad ki legalább a mentőket? Ma nem ilyen nyomorék lennék ...

 

Az első bosszúakció után a papa négy verőlegénnyel fölkereste. De mielőtt sikerült volna rátörniük az ajtót, ő telefonon mozgósította kommandós barátait, -valahai osztálytársak-, úgyhogy csak a bejárati ajtóban esett kár... azt meg majd kifizetik.

 

A károkozó épp most is gipszben jár, egyetemista.

Utasom nem hatott tanulatlannak, hitelesnek tűnt a történet.

 

Hívő ember vagyok. Próbáltam csendesíteni, hogy jobb nyugodt lelkiismerettel meghalni. Ha az ember vezet, mindig potenciális gyilkos, bármikor fölcsavarodhatott volna egy útszéli fára, stb. Hogy próbálja ezt anyjával vagy anyja emlékével megbeszélni.És más dolog pánikban cselekedni, mint hideg fejjel.

Hajthatatlan. Hogy neki tavaly azt mondták, ha a gerincét megműtenék Németoszágban (járt kint ezügyben?) akkor még lenne reménye, hogy lábát újra érezni fogja. Beszélt valamilyen vidéki orvosi kezelésről, ami szerinte semmit nem használ. Innét ködös nekem a dolog.

 

Eszembejutott valami. Elmeséltem neki a legendát, hogy Németoszágból akartak Horn Gyulához balesete után orvost hívni, de visszaüzentek, itt van éppoly jó operatőr. Ha megszerzem magának azt a lehetőséget, hogy magát ingyen megműtik, felhagy-e a bosszújával? Valamint elmond-e egyetlen Miatyánkot azért a fiúért?

Nagyon hosszú volt a csönd, mielőtt halk igent mondott.

 

Ha Ön volna szíves foglalkozni evvel az esettel, megköszönném. Rövidre zárnám a dolgot, megadom az adatait. Természetesen szívesen közvetítek is. Személyesen szerettem volna Önt fölkeresni, de talán jó ez a forma is, így, levélben.

Szívélyes üdvözlettel-

 

 

augusztus 23. A Népszabadságból, tetszik. Emlékszel? Elküldtem neked, ő írta meg tavaly nyáron a játszótéri homokozóból nehezen hazarángatott kisfiát is.

 

Új Péter: 20.

 

Mondanám már a szokásos (kötelező) Tímár Péter-idézetet: „'társak, 'társnők, gusztus húsz, kotmányunk ünnepe", de.

Mindig az áthallások, Danubius-party kontra Bánk bán, és nyilvánvalóan nem­zeti érzések vannak itt sértve, az enyémet például a takonyszerűen beszáradt hülye­ség sérti, folyton folyvást. Szóval, mielőtt bárki hangot adna megdöbbenésének, a rökönynek, közlöm: könnyű nyári katar­zis keretében kellett fölismernem az új ál­lamalapítás jelentőségét, hogy tudniillik új korszak nyílott - ünnepélyesen, mint a hóvirág februárban a Mecsekalján, de emez már úgyszólván hetente, minden héten nyílik -, ezúttal az ünnepelésben, átérzésben és áthallásban, ilyenekben, és persze tűzijátékban-fényshow-ban, mi­szerint az Országház elől, méltó módon, nem pedig a komcsi Gellérthegyről.

Csak magyarázatképpen mondom: a tűzijátékot mint kulturális jelenséget ­nem értem. Hogy ha színes place­bórakétákat lődöznek az égbe sok millió­ért, az a lakosság meglepően nagy hánya­dára egészen elképesztő hatással tud len­ni. Óvodás, BKV-nyugdíjas, agysebész, traktoristanő mered az égre egy em­berként, olyan áhítattal, mintha legalább­is az Úristen mesélne disznó vicceket odaföntről. És még csak ilyen nagyszabás sem kell, egy középgazdagéknál megpu­fogtatott szülinapi extra, vagy tucatnyi, esküvőre kilőtt viharjelzés is biztos siker. Persze tudom: az ősi kínai hagyomány, zsigerekből jövő tisztelet, fejvesztve me­nekülő indiánok, primitív népek. Vagy mi. Nekem a tűzijáték mégis: gagyi giccs, kamu. Azaz: csak tűzijáték.

Hát ezért mértem el a dolgokat rende­sen, és Budaörsről indultam meg husza­dikán negyed kilenc felé otthonom irá­nyába, külterületen, és keveredtem Mar­tonvásártól ki tudja, meddig tartó dugó­ba. Lépdeltem a legendás minőségű M7­esen három órán át, minden helyismere­tem kihasználva kavartam magamat éj­félre a Móricz Zsigára (körmenet).

Hanem útközben a sok bedugult ma­gyar! Az a finom, ideges, kikészült, de ünnepi hangulat: csajok kikapaszkodva kocsiablakon, gyerekek a leállósávba kényszerült Lada tetején szambázva, és csak néztek a messzibe, hogy tizenöt ki­lométerről megláthatnak egy magasabbra eresztett fénycsóvát, szikrázó gömbfor­mát vagy valamit. Aztán ahogy bent türe­lemmel kavarogtak a tökéletes káoszban. Ünnep van. Metró nincs.

Megint magyarabbak lettünk, nem is kicsit, mindig csak egyre magyarabbak, megállíhatatlanul, day after day.

 

Mit szólsz ehhez a komcsi Gellérthegyhez?

 

augusztus 28.

Tegnap benéztem a Történeti Múzeumba, a Várban. Rendkívül ötletes rendezés, tömény kultúra. Életképek a pesti árvízről, mellette egy eredeti vízszintjelző márványtábla. Mézeskalács-öntőformák vásári sátora, alatta vályogtéglák. Főúri sírkő a középkorból, gyönyörű tipográfiával. Horthy a Gellért-szálló előtt fehér lovon hallgatja az üdvözlőbeszédet. Mögötte egy kétméteres katona, az apám. A Lánchíd oroszlánjának talapzatán a szöveg, hogy a négyszemélyes hídépítő vállalatban Széchenyi gróf mellett báró Rotschild Salamon és Wodiani Sámuel is szerepelt. Reggelinél azt mondja Kata, ha ezt fölteszed az internetre, nem vagy a barátom. Mire idéztem neki II. János Pál döntését, amikor bizalmasan jelezték neki, hogy a torinói Krisztus-lepel a rádiókarbon vizsgálatok szerint talán csak a középkorból származik: azonnal közzétenni!

 

augusztus 29.

Befejeződött a Margit körút átépítése, sajnos. Az utolsó napon csőtörés alattam az udvarban (F/00/09):

 

 

Vége a nyárnak, vége az augusztusnak. Ennyi elég is. Szeptembertől: a 67. levél.

A kórház nekem már visszajelzett, hogy kapcsolatba lép a mankós fiúval.    

Keresztfiamat (is) csókoltatom!

Sziasztok!

Deske