Levelek Le Meux-be / 75

2001. június

1990 óta írom ezeket a leveleket, válasz nemigen érkezik.

2000.  júniustól küldöm web-en, immár képekkel.

                                                                                                                                 

június 1.

Hír! M. ösztöndíjjal két hónapra Párizsba, hívott pár napra, vagy legalábbis szívesen lát, a Marmotton múzeum - változik az ember - annak idején még nem volt erre szemem, nem is láttam még. Azóta szerettem meg olyan nagyon Monet-t is. És Rodin, a háza, kertje, műterme. Olvasom, Rilke egy ideig (gondolom, amíg kibírta) magántitkára is volt. A Guimet-múzeumot kibővítve, átalakítva idén újra megnyitották, a Pompidout talán tavaly. Vagy tíz éve néztem ott körül utoljára, úgy rendesen.

 

Vagyis: június vége felé: Le Meux!

A gyönyörű, új hétzsebes terepszínű anorákom 85 deka, fekete orkándzsekim csak 43. De két összetett kenyér abban is elfér. Vajjon?!

 

 

Szia J!

június 3. (Nem a történés; az írás dátuma.)

Az Esterházynak írt faxomat e-mailen elküldtem az Élet és Irodalomnak, közlésre.

 

Délután a Margitszigeten, biciklivel, megint a nagyrét oldalán, félárnyékban. Illyés interjú kötet:

 

A politikusnál többet kifejezhet az író... Felel érte. A magyar szellemi életnek óriási felelőssége van a néppel szemben.... A politikusokat  a napi igazságok kötik le, és napi eszközökkel dolgoznak. Az íróknak tartósabb igazságokért kell dolgozni, tartósabb eszközökkel.

 No lám.

 

Aztán a Füst Milán életrajz.

Gyerekkorában tanult valamicskét hegedülni, és a zene egész életén végigkísérte. Osztálytársa és kis barátja volt Szigeti József hegedűművész. Ennek hazalátogatásakor adott koncertjéről ír kritikát a Nyugatba, 1909. január.

Nemcsak előre látja barátja fejlődését, de segít is kirajzolni e fejlődés útját. Szigeti később maga is megvallja: szellemi tekintetben tényleg irányítóm volt és az is maradt... tizenhét éves koromban a Nyugatban megjelent méltató cikkében azt közötte lelkemre, hogy sokat és mindig ujból foglalkozzam Bach szonátáival. És ime, most hetven éves koromban, a hat szonáta felvétele éppen...

Talán írtam neked, valamelyik könyvhétre kiadták a Nyugat folyóirat teljes szövegét CD-n, 1909-1941. Azonnal betiltották, valami rendezhetetlen szerzői jogok. Megszereztem. Beütöm a keresőbe: FÜST. Azt mondja, 523-szor szerepel. Nézzük az elsőt, Füst Altenberg-kritikája. Erről is tudok. A második: Szigeti József hangversenyéről írt véleménye.

Jó dolog a kultúra.

Meg kéne nézni a verseit is. Somlyó György nagyon szépen ír róluk.

 

 

Régóta készültünk, Pünkösd vasárnap családilag a Természettudományi Múzeumba, az ásványtárt megnézni. Pár éve költözött a NemzetiMúzeumból az Üllői útra, a Ludovikába; még nem láttuk. Kissé csalódás, mert őslelettől Noé bárkájáig, mamutmodellig mindenféle egy térben összehányva-, persze azért szép kövek is. A végleges tér évek múlva lesz kész, addig is nem akartak (elsősorban) a gyerekeknek csalódást okozni. Csak gyenge vizualitással. A jegyszedő nénitől érdeklődtem a másfél méteres ametisztkristály holléte felől; az ötvenes években még beszéltem a teremőrrel, aki 44-ben kézikocsival kihúzta, s elásta a Jánoshegy oldalában az oroszok elől. Azokban az években geológus szerettem volna lenni. Ma már tudom, hogy a kristályok édes színe miatt. Én ebből (is)-, mindenki másból tanulja meg a végtelent. Például az eredeti Verne-illusztrációk is igen alkalmasak erre, gyerekkorban. Persze egy Cloude Lorrain kép is.

Ásványgyűjteményemet később egy iskolai szertárnak ajándékoztam.

 

június 5.

Pilinszky visszatérő gondolata, húsz éve foglalkoztat, még mindig nem érzem, élem eléggé. Valószínűleg nem is értem. Most egy Korniss kiállítás kapcsán mondja:

A természet mindig csak parcellája az univerzumnak, s mint ilyen, mindig különböző marad tőlünk. Ez volt a reneszánsz balfogása is, hogy az univerzumot összetévesztette a természettel. Az egyoldalú spiritualitásból a természetbe menekült, a görögök példájára, holott a görögök egyáltalán nem a természet, hanem a a mindenség  polgárai és szövetségesei voltak.

 

ugyanerről kicsit arrébb:

 

...(gyerekkorban) még nem tanultuk meg a világot nevén nevezni, de épp ez a gyerekkor csodája, mely felér egy passzív teremtéssel. Később erre a megismételhetetlenül elsődleges világra a hasonlatok rendszere tapad. Mondjam azt, hogy humanizáltuk az istenit? A teremtésre rátapasztottuk a valóságot.

(1965. aug. 29., Korniss Dezső kiállítás megnyitóján)

 

Te ezt érted? Vagy csak mi másképp fogalmazzuk meg ugyanezt?

 

Most hozták Firenzéből, mutattak egy Fra Angelico kötetet, a San Marco kolostor freskóit. Gyönyörűek, lélekemelő. Harminc éve jártam ott, hogy utáltam! Hogy túlszínezett, minden.

Átfestették volna?

 

június 7.

 

Mikenek vettünk egy hatalmas szintetizátort. Mellé egy masterboardot-, zongorabillentyű sort, kalapácsmechanikásat, amivel pont ugyanúgy, mint az igazi zongorán. Egy lapos doboz. Mindez klasszikus zenére, jazzre, könnyűzenére, valamint zene kikeverésre-, és szerzésre. Együttesben játszáshoz. Ebből az első kivételével mind élő funkció. Hozzá kétemeletes állvány, mert két billentyűsor. Az erősítő már a múlt hónapban. Hangfalakat barátja épít majd.

Hoztuk óriás ládákban az autó tetején. (Én voltam az izgatottabb.)

Átrendezni a szobáját emelgettük a bútorokat. Kezembe került egy persze valaha enyémvolt Nagy Balogh kötet is, ki se nyitottam, átmelegedett a szívem. És döntésbe segített -hónapok óta lappang-, hogy este kidobjam nyolc gyengébb képemet. Érdekes, szinte mind 1998-ból.

 

Az autóban, Mikire várakozva, megszólalt a mobil - Mócárt zene -, az Élet és Irodalom főszerkesztője, hogy a június 15.-i számában betűhíven közlik Esterházynak írt levelemet. (Lásd itt, föntebb.)

(Mócárt, - a kijelzőn ez jön föl - így illik ehhez a gépzenehanghoz.)

 

június 8.

Esterházy múlthavi faxlevelemre most válaszolt.

Erre e-mail tőlem:

 

DRÁGA PÉTER!

 

Tegnap - hullanak fogaim, öregedvén - a váróban volt időm többször is átnézni immár mind a négy írást. (Szeretek fogorvoshoz járni, szeretem a rendet. A számban is.)

1. szeretlek

2. kedvellek (ami egészen más)

3. becsüllek

4. irigyellek: (csak a rend kedvéért)

  a./ tehetségedért

  b./ munkásságodért

  c./ nyelvezetedért

  d./ szorgalmadért

  e./ társadalmi affinitásodért

  f./ sikereidért

  g./ fene loboncos hajzatodért

5. és jót akarok neked. (atyád lehetnék, 58.)

 

Faxom talán túl keményre sikeredett, pedig annak szántam. Ez lehet, hogy csacsiság (taktikai hiba) volt, eleve kétesélyes

  a./ igazán odafigyelsz

  b./ elvörösödvén nem hallod meg

Persze tényleg nincs szépen fogalmazva. (Viszont szépen festek.)

Ezen túlmenően, a leírtakat vállalom.

 

Két mai Lukácsos vélemény a zuhany alatt:

1. Mit beszél bele, ennek a Péternek fogggalma sincs, mi minden történik folyamatosan a cigányok ügyében. És nem csak az egyházak részéről, egyébként. Nekem van, én tíz éve foglalkozom vele. (Egy orvos)

 

2. Most kellene (olcsón) Esterházytól Válit venni.

 

ölel: D.

 

Nem kellene képet megsemmisítenem, ugyanis ez a köv. munkafázisokkal jár:

01. A képet átkarcolni, és föl a faanyag raktárba

02. szereplésnaplóba beírni a kidobást

03. ha régi (XX. századi) a kép, a Kedves Utókor szövegben az összesítés adatot átírni

04. opuszjegyzékben átírni, keresztet mellé

05. a képet letörölni a VÁLI-OEUVRE CD-ről

06. a képet letörölni az itthon tárolt web másolatról

07. nyomdai képét letörölni a CD2 -ről

08. a képnézőt vezérlő fájlból kiemelni az adatait

09. a 24x36-os diát kidobni

10. a 6x6-os diát kidobni

11. internetre átmásolni a megváltozott opusz fájlt

12. internetre átmásolni a megváltozott functs.js fájlt

13. internetről letörölni a kidobott képet

14. ja, és az üres keretet szögteleníteni

 

Egyszerűbb átfesteni.

 

június 10.

Esterházy polémiánkba (e-mailen) Párizsból Szüts is bekapcsolódott.

Péter nem ért egyet a fax-levelemmel. Miklós neki ad igazat.

Őket sajnos nem idézhetem (magánlevelek). Válaszom, immár kettőjüknek:

 

                                                                                                 JELENITS ATYA

SZERELMETES BARÁTAIM,

szedjük össze, amink van,

hátha együtt mégiscsak!

Ki, ha mi sem?!

 

Nem vállalom, hogy pontosan fogok fogalmazni, nekem az három nap lenne, és még hetek múltán is... Viszont igyekszem sarkítani, hogy

 

 

Honnét is kezdjem?

Merthogy keveredik több kérdés, de erősen

1. Demokrata interjú kapcsán: hogy kell viselkedni szellemi ellenfelekkel

2. Mit csinál ma az egyház, illetve mit csináljon

3. Cigánykérdés a konfliktusok kapcsán

a részletek keverednek a keményen világnézeti koordinátapontokkal

 

 

Miklós ezt neked, előszörre, mert  ez nem volt kifejtve, és így csakugyan pontatlan.  A Népszabadságba a 90-es évek elején írtam és Jelenits atya is, akkor ennek még valóban deklaratív felhangja volt, hogy ugyanis bontjuk a falakat. Ezért került szóba a Demokrata mellett. Nem a szimmetria kedvéért. Ez rendben így?

 

A Demokrata interjúm kérdése. Tartom magam a nézetemhez, hogy nem az elkülönülés, hanem a párbeszéd, nemcsak, mert keresztények vagyunk, de akár taktikai szempontból is.

Épp Pilinszky prózát olvasok, „a bűnt nagyon utálni kell, a bűnöst különösen szeretni.” Ezt vállaljátok?

Őszintén szólva a felét sem hiszem annak, amit most összefasiztáznak, ti is, de még az is lehet, hogy mindez igaz. Nem fogok utánajárni, nem tartom feladatomnak. Az emberellenes elvekkel épp úgy nem értek egyet, mint ti, s ha olyan helyzetbe kerülök, ezt el is fogom mondani. Ha lett volna annyi eszem, politikai tapasztalatom, mindezt a Demokrata interjú elején csakugyan elmondhattam volna.

Talán nem mondok ellene magamnak, ha fölvetem, hogy talán mindkettőnknek igaza van. Ti a kard ki kard, lehet, hogy van, aki ezt jobban meghallja. Munkamegosztás.

Én maradnék a párbeszédnél. Péter, nem értek egyet a gondolatsoroddal, [t.i.  hogy végső álláspontom ez ügyben: Krisztus urunk kurvákkal és vámosokkal vacsorált, ezt kell követnem] hogy „nem mint kurvákkal beszélsz, hanem mint akceptálható szellemi tényezőkkel...” (akivel tilos, szerinted)

 

Tudod, állítólag az US. sajtószabadság törvény második paragrafusa, hogy ezt törvényt semmi utólagos magyarázattal, betoldással nem szabad megszorítani.

A szeretet törvényét sem, szerintem. A rossz emberek nem a pártok mentén szerveződnek. Amíg az ember él, változik, változhat. Apáca húgom erre azt mondta, bizonnyal nincs betegségtudatuk. A párbeszéd ehhez segítheti őket.

 

Péter, igazad van, nagyon is, hogy a cigánykérdésről beszélni kell (neked, nekünk). És abban is teljes igazad van, hogy szóbahoztad. De -lényegében- felelőtlennek tartom, AHOGY ezt az egyházvezetéssel összehoztad. Tulképp. rágalmazás. A „püspöki kar” szótól a „szar gyávák vagyunk” nincs túl messze a szövegben, és a gondolatban. Nem hinnéd, mennyi pozitívumot hallok (konkrétumokat) az egyház és cigányság közös ügyében. Hogy nem pont azt, amit te, ha püspök lennél... lehet.

Jelenits körülrajzolta, és ez Miklós rád is, hogy bizony tisztességtelen a kint is vagyok, bent is vagyok. Nem valami egyszemélyes eretnekség van-e mögött, teljes alázattal, bocsánat?!

 

Hogy a cigányokért mit teszünk. Ezt nekem (is) elsősorban magamtól kell megkérdeznem.

 

Abban tévedtem, hogy naplójegyzetnek elmenne a gondolatsorod. Nyilván nincs külön műfaj az igazságra.

 

Nem értem ezt a nemzetpusztulás harangozást (más felől is, épp ma Bächer Iván a Népszabadságban). Tegnap hoztak nekem múlt század közepi francia idézetet a Lukácsban a megold(hat)atlan cigánykérdés dolgáról. Egyébként azt meg ma hallom, hogy most egy püspök van a fr. „cigánypápa” mellé kirendelve, stb. Remélem, épülve, mi magyarok is eljutunk idáig. A karizmatikus mozgalmat ismerem. Néhány éve hallani se akartak rólunk, ma kijelölt összekötő püspök van, és az éves találkozónkon is püspök celebrálja a szentmisét.

Péter, kin kéred számon, hogy vannak MIÉP-pel szimpatizáló (gondolom, öreg) papok?! Tudod te, hogy azok ott mit, miről beszélnek? (Nyilván x. százalékban hülyeséget.) Hol nincsenek gyenge minőségek?

Tudod, hogy hány fiatal civil csoport evangélizál vidéken? Börtönben, ahol a java cigány? Egy ismerős előljáró-családból a férfi egy éve leköltözött Márianosztrára, a börtön mellé, pasztorálni. Feleségével levelező kapcsolat. Már elérte, hogy egy életfogytos újra élni akar, elkezdett dolgozni. Mi minden van itt!

 

A francia levél formája csakugyan szerencsétlen volt szerintem, de ami szántál, ahogy írod is, a lényegével teljesen egyetértek: szimpátiagesztus a cigányság mellett. Te ezt tudtad értük tenni. Gondolkodom, hogy nekem mit kéne. Többet imádkozni, egyebek mellett, és legföképpen.

Péter, kivel pörölsz, amikor írod a második leveledben,  hogy a társadalomnak ...választ kell adnia... Persze. Tök igaz! Tegyed, tegyék, tegyük!

 

bocs, ¾ 11, túlórázom, meg amúgy is túl sok ez, de talán-

nincs erőm átfogalmazni, rohadt fáradt vagyok, de ez magánügy

ölell(többesszám)

D.

 

június 11.

Fölmerült, miért nem magánlevélben fordulok Esterházyhoz.

Mert nem róla van szó.

Fölszólalt, lám mellette valaki a most-pénteki ÉS-ben. Nem biztos, hogy boldog tőle. Jelenits-csel is beszéltem erről, megerősítette, hogy ezért (is) van szükség egy világi (nem pap) ellenvéleményére.

 

Hanem mi a püspökök dolga...  „hogy ilyen akut társadalmi kérdésekben az egyház tekintélyével állást foglaljanak”... Mivel vannak olyan nagyon elfoglalva, hogy ilyesmi már nem a dolguk?

 

..XII. Pius mentette a zsidókat. De nem ítélte el a zsidótörvényeket... azaz nem élt az egyház hatalmával. Amely hatalmas. És amely egyháznak tettei miatt mostanában II. János Pál nem győz bocsánatot kérni. Olyan tettek miatt, amelyekből egy is sok lenne...

 

Jézusnak nem voltak tervei egy szervezet (később némelykor erőszakszervezet) létrehozására, sőt ha helyesen következtetek, kifejezetten ellenezte ennek a szervezetnek a fölállítását.. Az elképzelései között nem szerepelt Isten földi helytartójának a kinevezése, ezt az állást ő maga egész jól betöltötte...

 

...Senkinek nincs köze a hitemhez. Az állam nevezetű hatalmi gépezetnek és az egyház nevezetű másik szervezetnek a legkevésbé.

 

.hogy az embernek mások korrumpálására való hajlamát szent Antallal „magasztosítják fel”

 

1990 után mind hangosabbá vált a magyar légtér az egyházak nem is palástolt világias mormolásától: épp itt az ideje, hogy visszakapják, amit elvettek tőlük. Hogy mit? A szolgálat lehetőségét, a rászorulókon való lelki segítség, a nyíltan vállalható szolidaritás, a szegények mellé állás lehetőségét? Ugyan. Házat, földet, kincseket...

 

Benedikty Béla

 

 

A hajnali mise felajánlás utáni könyörgéséből:

 

Most pedig Istenünk, emlékezzél meg mindazokról, akikért ezt azt az áldozatot bemutatjuk neked: elsősorban szolgádról, II. János Pál pápánkról, László püspökünkről...

 

Ez az akikért csak most tűnt fel nekem, hogy ídézem...

És a kiengesztelő misekánon szövegváltozata:

 

Tarts meg minket a szív közösségében szolgáddal, II. János Pál pápánkkal és László püspökünkkel. Segíts minket, hogy együtt készüljünk országod eljövetelére...

 

 

Véletlen került a kezembe, Jelenits mondja:

(Heti Válasz 2001. 6. 1.)

 

 

riporter: A világ által számontartott nagy művek szerzőinek többsége, bár többük hívőnek tartotta magát, nem az egyház szabályai szerint élt. Művészet és egyház ilyen nehezen társítható fogalmak?

 

Jelenits: A zsenialitás is van akkora „istencsapás”, mint a butaság. A tehetségnek nemcsak képességei kibontakoztatásában kell segíteni, hanem abban is, hogy talentuma miatt ne veszítse el az emberségét. A különös tehetséggel megvert emberek pedig nem különbek a többieknél, inkább szánalomra méltóbbak, s ezért kárpótlásuk „csupán” a tehetségük.

 

Lukács uszoda, ma reggel.

Ma meghívtam az 1., 2., és 4. számú öregasszonyt péntekre, a műtermembe, egy teára. A történelem folyamán már mindegyiküket megrúgtam és lespricceltem. (Hordanak nekem süteményt.) Kicsit izgulok, hogy miről fogunk beszélgetni. Kata szerint valami finom süteményt kéne sütnöm.

 

Lukács/2.

Kijavítottak. Nem a sajtótörvény, hanem az US. alkotmány cikkelye, hogy a sajtó szabadságát nem korlátozhatja semmi...

 

Lukács/3. (Az öltözőben följegyzek valamit a nyakamban lógó noteszembe). T. fölajánlja, hogy palatáblával úszik mellettem, hogy a Mester minden gondolata azonnal rögzítésre kerüljön...

 

Lukács/4. Infó: a meudoni Rodin-múzeumba el lehet jutni metróval is. (A húsz éves Párizs-kalauz szerint vonatút.) A park közepén palota, a kertben kétoldalt szobrok. Hogy ott vannak-e a pavilon-műtermek, amiket keresek, továbbra is bizonytalan.

 

Lukács/5.

Keresem T-t a konditeremben. Nem látták. De itt kell lennie, a gyúrópad helyzetéből látszik, már járt itt.

 

Lukács/6. Velük örülök: Csabáéknak mégiscsak összejön az ötnapos Tisza-hajótúra, amire minket is invitáltak, Katával.

 

Lukács/7.

A 75 éves S. bácsi megjött Nánásról. Leszedték a birtokon a földiepret. Jó termés volt. A javát befőzik. Meg puncsot is főz belőle az asszony.

 

Lukács/8. B. művészettörténész kérdi véleményemet a műcsarnoki Nádler-kiállításról. Csak mosolygok. Derűsen mondja, ez még a jobbik Nádler. Az öccse...  - mondom: ötven éve Hartung....

Erre elmeséli, egyszer külföldön benyitott, ahol Hartung kiállítást rendeztek éppen. Az egyik teremben üres vásznak a falon. Egy legény vitte a festékes vödröt a Mester után, aki kezében meszelő nagyságú ecsettel...

Mondom, közelről megnéztem egy képét. Szerintem a gesztusok helyenként tűecsettel korrigálva. Egyeztetjük: persze mindegy. Szeretjük.

 

 

Kata fölvett valami kismintás lila selyem(?)szoknyát, középhosszú, szűk szabású. Egy idegen asszony. Javasoltam, öltözzék néhanapján ilyen rondán, hogy megbecsüljem, amikor-

 

Falfirka a Budai Rakparton: Védd a fákat, egyél hódot!

Alatta más betűtípussal: Mondd el a vonalnak, mi a gömb.

 

Figyelj, J!

Anyám mutatott egy nagyon szellemes társasjátékot, ketten is lehet, de akár egész család játszhatja. Lényegében beszélgetéshez ad keretet, segítséget, ott jó, ahol erre szükség van.

Házilag is meg lehet csinálni. Szokott kockázott végtelenített (kör)pálya, akadályokkal, kockadobás alapján mindenki a saját bábujával halad előre. 16 akadálymező, itt egy kártyát kell fölvenni. Azt fölolvasni, s arra válaszolni.

Senkisem nyer, nem is az a cél. Akkor vége a játéknak, ha elfogy a kedv, az idő, vagy mondjuk a kártya.

Van néhány piros kocka, ide érve lehet bármit kérdezni, mondani, vagy hozzászólni az előzőhöz.

Amíg az egyik beszél, nem szabad belebeszélni, belekérdezni, leállítani.

 

Várj, fölhívom anyámat, diktáljon be pár kártyaszöveget:

 

Mondj egy személyt, akit különösen csodálsz, miért csodálod!

Hogyan érezd magad, és mit csinálsz, ha egyedül vagy otthon?

Nevezz meg egy érdekes felfedezést, amit te tettél az élettel kapcsolatban!

Tegyük föl, hogy nagyszámú közönség előtt tartanál beszédet, miről beszélnél?

Ha az életednek egy évét újra élhetnéd, melyik lenne az, és miért?

Miben vagy olyan, mint az édesapád, mi erről a véleményed?

Biztos voltál már szomorú, egyet mondj el!

Egészítsd ki: boldog és elégedett vagyok, ha...

Mitől fakadsz sírva?

Egészítsd ki: az embert, aki a legnagyobb hatást tett az életemre, úgy hívják, hogy...

Hogyan állapítod meg, hogy valami hamis, vagy igaz?

Nevezz meg két dolgot, amit mindenképp el szeretnél érni az életben!

Mikor és hol érzed magad a leginkább nyugodtnak és lazának?

Kihez tudsz fordulni, ha vigasztalásra van szükséged?

Mi lenne számodra az ideális élet, és miért?

Volt már rossz a lelkiismereted, mesélj, és hogyan látod a dolgot ma.

Egészítsd ki: nyugodtabb lennék ha ...

Nevezd meg az életed egyik célját, és magyarázd meg, miért fontos!

Nevezd meg azt, amit soha semmikor nem tennél meg!

stb.

 

Pilinszky mondja Ország Lili temetésén:

 

...Minden nagy festő nagy gondolkodó...valamit nagyon tud és nagyon megért, és világosan ki is mond, anélkül, hogy kimondaná...

 

június 12.

Sikerült ezt talányt... Olvasom Füst összes verseinek 1947-es kiadásához írt saját előszavát, hogy ti. fölhánytorgatták neki, előző kötete végére miért tette be a róla szóló kritikákat: bizzanak már kérem emberi és művészi ízlésemben! A versek nehezek, sokaknak segít, ha beszélnek is nekik róla! És az új kötet végén ismét ott a kritikacsokor...

 

június 15.

Vagy tizenöt éve szeretném, akkor láttam meg egy talán megszerezhető gyönyörűséges Nagy István szénrajzot. Erdő-táj. De a szokásos belső ellenerők erősebbek voltak, hiszen annó még Vaszkó képemet is továbbajándékoztam. Hanem most cseréltem Várhelyi Tímeától egy rajzot, ami fölér-, csakugyan.

Itt világit-, ragyog a falon, az íróasztalom mellett, a kapcsolótábla és egy Kingafotó között.
Ma hajnalban szkenneltem be, nyomdai minőségben is (figyelem, Várhelyi kutatók!)-, itt mutatom.

Nagyban is megnézheted, mert fölvétetett -élőként egyedül- a MAGÁNMÚZEUM-ba (a menüoldalon a VÁLINEWS fölött kettővel találod.)

 

Érettségi. Miki ma négy körül szóbelizik.
Már tegnap leutazott Esztergomba, a 25 kilós szintetizátort vitte magával.

Nem lesz kitűnő. De ha lenne is, fanyalognék. Tán tíz napot készült.
Mentség? hogy ez általános, amint hallom.
Indok: nem fontos a pontszám a fölvételihez...

Más korosztály.

A web-címem miatt újabban gyakran lenne szükségem névjegyre, de hát ez nem nekem való. Hanem megvan. Nyakban lógó füzetem néhány lapját lebélyegeztem, csak ki kell tépni belőle.

 

 

Újabb Esterházy-levelem, alighanem utolsó. Lehet, hogy túlbeszéltem a dolgot. 5.05. Drága Barátom, szeretlek.

 

...Belső szigorúságod kérdése. Bocsáss meg, a rágógumizást pedagógiai okokból nem részletezem. Ha azt mondom Sanyinak, elloptad a krétát, Sanyi a krétaügyön fog gondolkodni. Ha azt mondom, lopós vagy, akkor talán. Ugyanis amit most megírtam erről, azt évek óta forgatom magamban, számodra.

Vagy tudod használni valamire ezt a pofont, vagy..., hidd, becsülésem jele. 

 

8.20. uszoda után, reggeli előtt

 

Na mégiscsak, tovább.

Sokan nem értik ezt az egyházon belüli rendet. Egy egyházatya mondta, a fontos dolgokban egység, a részletekben szabadság, mindenekben szeretet. Milyen egyszerű.

Még valami jutott most eszembe, hogy ti. nincs csőcselék és egyszerűen nincsenek ŐK meg MI. Recsken verték azt a huszártisztet, aki később pap lett, azt mondta az ávós kérdésére, miközben a fogát csikorgatta, igen, szeretem magát.

Tarts ki, ne fáradj most bele a polemizálásba, ha nem velem, látogasd meg Jelenitset...

 

Ma jelent meg az Élet és Irodalomban Péternek írt levelem. Az uszoda folyosóján egy ismeretlen öregúr gratulált, ő már hivatalból megkapta, újságíró. Dicsérte toleranciámat és a stílusomat is. Csoda, hogy kissé túlkecses mozdulatokkal vettem a vizet gyorsúszásnál? És a bukófordulók is! Igaz, kb. az ötvennégyezrediknél tartok.

 

De még ez előtt, a Ferences templomban is történt valami. Zsolozsmázás közben elkalandoztam, fölbukkant a régmúltból egy viszonylag ritka rémálmom. Gyerekkori szobám ablakából, biztonságos-magasból nézem a sötét Körteret (ötödik emelet), utcai világítás alig, tétova, menekülésre kész embercsoportok, föltűnnek, hullámzanak, szétoszolnak, álldogálnak. S amitől mindenki retteg, amit mindenki vár, néma sötét katonai alakulat érkezik, nem is egy, több oldalról. Bekerítés? Elhurcolásveszély? Csak mozdulatlan erődemonstáció? Sortűz lesz? Vagy csak igazoltatás?

 

Mi lehet az alapja? Persze, 45-ben három évesen anyám pergőtűzben az égő házak között vitt át éjjel a  Gellérthegyen, mert az óvóhelyen elfogyott az élelem. Egy fehérleples katonai járőr segítette, karján egy éves húgom. Aztán 56-ban, tizennégy évesen, fölülről láttam, ahogy karhatalmisták gumibotoztak. Nem ellenállókat, csak éjszakai gyalogosokat a kijárási tilalomban.

Igaz, láttam sortüzet is, tüntetőkre. Rajvonalban futottak a térre, de csak fej fölé lőttek, porzott a szemközti házoldal.

 

A félelem, gondoltam, igen a félelem, miközben a Benedictust énekeltük, felváltva a jobb és baloldal.

És fölriadva, ez a sor következett:

...hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből

neki szolgálatot teljesítsünk...

 

Dél. Megyek a tegnap este lefotózott festmények diáiért, az Astoriánál egy amerikai cég egy óra alatt előhívja. A metrón Zelk verse, A három nyúl. Ismered?:

 

Egyszer régen, nagyon régen,

zúgó erdő közepében,

három nyulak összegyűltek,

selyemfűre települtek,

ottan se ültek sokáig,

talán csak egy fél óráig,

amikor felkerekedtek,

hogy már végre hazamennek,

egy szarka felettük szállott

s felkiáltott: „Mit csináltok?

Mit csináltok, három nyulak?

Úgy ültök ott, mit az urak...”

...

Ezután már urak leszünk,

ebédre rókahúst eszünk!

Nem fogjuk az időt lopni,

         most indulunk rókafogni!... -

...

Nagyon szerettem, ijesztő-vonzó-rémséges ábra volt fölötte az olvasókönyvben, 1950.

Tegnap antikváriumban találtam a Zelk gyerekversek kötetet, egy szendvics áráért.

 

Szóval a diapozitívek. Tegnap befejeztem az utolsó tavaszi képet, tizenegy darab, minden megvan. Jöhetnek júliusban, a Szentendrei-szigeti alkotótáborban az újak. A lemezek már lealapozva.

Miközben ezeket megfestettem, a lányok meztelen vállán már csak egy vékonyka pánt, a fene egye meg. Illetve kettő, részleges átfedésben.

 

A metrón útközben SMS üzenet Miklósnak, három órája van még az érettségiig: „KITARTÁS, VELED VAGYUNK, VIETNAM!

Azonnal válaszolt: ANSCHLUSS, ENDLÖSUNG, SZILVAPÁLINKA.

 

Este.

Miki hazaért, leérettségizett. Állítja, hogy földrajz fölkészülése annyiból állt, hogy a tételcímeket elolvasta. „Ez ötös lesz. A végén már untam, az órámat néztem.”

 

 

június 17.

A nevezetes-legendás Halász Péter színházat vett? kapott? a Kálvária téren. Nyitó előadás Kurtág zongoraestje. Sznobizmusból, tiszteletadásként, és kíváncsiságból elmentem, hátha meghallok valamit.

Csakugyan: nejével négykezesben veszekedtek, aranyosan. A közönség nevetett. Én is.


Baljós jel volt, hogy reggel nem bírtam végigfutni a szokott távot. Utána a vízben az első 300 még vígan, a 4. sz. barátnőmnek meséltem, hogy baracklekvárjához vettem paprikás csécsiszalonnát, kiváló volt. A másikat megkérdeztem, Kata a Balatonnál, itt hagyott hat főtt krumplit héjában, az asztalon, mit csináljak vele. Az égre nézett és taglalni kezdte. Addig pihentem. A töltött pulykamellig jutott el. Ötszáznál már nyilvánvaló volt, hogy ma nem fog menni az 1200. Akkor megpróbáltam fékezni a tempót -fáradva ösztönösen gyorsítok-, és a kéztartásra figyelni. Avval fenyegettem magam, ha nem megy, végig kell úszni, de mellben. Aztán nem egészen logikusan eszembe jutott, hogy hiszen fél órája áldoztam. A tempó erőtlen maradt, de kezdett harmonikussá válni. 1000-nél már látszott, hogy végigcsinálom. Aztán az utolsó pár hossz tűrhető volt.

 

Ma fölraktam a gépre és webre az utolsó 11 átfestett képet is, s evvel tényleg befejeztem az első félévi évadot. Végül még kettő kiválasztása a válogatott/selected csoportba.

Két nap múlva hozzátok, Párizs - Le Meux, egy hét, már csomagolok. Aztán július a festő fiúkkal.

 

június 19-25.

Hatodszor Párizs; Musée d'Orsay -  a kibővített Musée Guimet - Musée Rodin, először - Musée Cluny - Pompidou Center  - Eiffel - Notre Dame - Louvre/ Óceánia, Afrika, Amerika (ez új) - Németalföld - Iszlám - Mezopotámia - német, holland  festészet, antik Irán - Musée National du Moyen Age; egy tengeralattjáró belülről - Musée Marmottan - a Zene Napja az utcákon - egy rossz fotókiállítás -  Bernáth Aurél - tengerpart

Bonnard - Sisley - Monet, ebben a sorrendben.

 

június 27.

Tegnap hazaértem. Reggel lukácsos módra körbenyaltam az úszószemüveget párásodás ellen, sós volt. Egy napja még az Atlanti óceánban.

 

június 28.

Apám haláláról ma este értesültem hivatalosan:

 www.hadifogoly.adatbanyaszat.hu

 

Cirillről géppel áttett táblázat:

 

Vezetéknév: VALI

Keresztnév: DES ILI (=vagy) DESE

Apja neve: DEZSE

Rendfokozat: leutenant

Szül: 1900 Szabadka, Magyarország

Lakás: Budapest Irini ul. 12 (Irinyi János utca 12, most Körtér, stimmel)

Fogságbaesés: 1945 Magyarország

Meghalt: 1946.07.12. (egy bajtársa leveléből 13 vagy 14-et tudtunk.)

Fogság helye: Sz.G. 3604 (tudjuk, Szapahova)

Temetés helye: KL.G.3604,K/M-54/10

 

Ez utóbbi kódadatok 2001 augusztustól a Hadtörténeti Múzeum kezelésében elérhetőek lesznek.

 

Anyámat fölhívtam. 82 éves. Én 59.

 

 

június 29.

Válasz Esterházynak, a cikke nyomán még köztünk gyűrűző-

 

Feladó: Váli  Dezső <vaali@dpg.hu>                           2001.06.27. 21:58:00 +1h

Téma: nyár

  ____________________________________________________________

 

Konfliktusok még így, megoldatlan formában is áldássá válhatnak, tudjuk.

Kedvellek.

Párizsból jövök, a 90 múzeumon túl életemben először (és utoljára?) jártam egy tengeralattjáróban.

Sisley zseni.

 

szeretettel ölel: D

 

 

Értesítőcédula a Lukács folyosóján:

107 éves korában, június 20-án meghalt dr. vitéz nagybaconi Molnár Károly orvos vezérőrnagy az utolsó magyar király utolsó katonája.

Gyászolják felesége (!), ...déd-, és ükonokái.

 

Két hete még úszott.

 

Régóta ígérik, kértem, csináljanak egy faliújságot a Lukácsban a folyosóra, az ilyen céduláknak az átépítés óta nem volt helye, a falra tették ezt is.

Ez adta meg a végső lökést, ma délelőtt deszkából csináltam egy fatáblát, barnára pácoltam, bevittem. A fal a kampósszöget nem fogadta, a csoportvezető azonnal szerzett egy ütvefúrót.

 

A hangvételt befolyásolandó, egy újságkivágást is föltűztem: a pesti Zsidó Múzeumban július közepén Chagall kiállítás nyílik, 60, részben publikálatlan művel.

 

A tábla sarkába tíz (zöld) rajzszög.