Levelek Le Meux-be / 85

2002. ápr. 1.

Krumpli mikrosütőben, hat perc alatt, netán tudod használni, kedves J.; recept a Lukácsból.

Fölérzékenyedtem ezekre a találmányokra, hogy Kata hetekig vidéken.

Héjastul mosott krumpli maximális hőfokon három percig forog, akkor megfordítani, és még három perc. Puhulása villával szurkálva kipróbálható. Ha nagyobb, akkor egy-két perccel több. Héjastul is ehető. Mivel nincs főzve, minden benne marad.

Mikivel most nagyon rákaptunk. Rántottlevest is főztem, köménymaggal.

Négyszög címszó, Pallas lexikon, 1896:

paralellogramma vagyis egyenközény

trapéz vagyis ferdény

oblongum vagyis téglalap

rombusz vagyis dülény

romboid vagyis dülényded

Ápr. 4.

Angol beteg, többszörös Oskar-díjas háborús film, Kata megnézette velem. Nagyon gondosan fölépített helyzetek, fáradtbarnák, és csúcsfények. Aztán buggyan a vér, egy katonatiszt hüvelykujját nyiszálják borotvával, kihallgatás alkalmából.

Véletlen, hogy húsz évvel később születtem, és nem az enyémet.

Nagyon rosszul aludtam.

Kísérem Katát CT-vizsgálatra, sokat fáj a feje, hanyatt esett Ausztriában síelés közben. Országos Idegelme, nem tudjuk, valami csőbe teszik-e bele, mindenestre készülök közben valamit fölolvasni neki, a klausztrofóbiát halványan én is ismerem. Aztán erre nem volt szükség, a folyosón üldögéltem. Ady elviselhetetlen hülyeségei a csókos asszonyokról. És akkor két sor:

Fekete pillangók fogatján

Megyek majd az utolsó csókra

Halálvirág: a csók

Ásít a tükör,

Hogy gyáván belenézek:

Régi hitvesek búcsuzása,

Késések,

Unott ellenfelek vagyunk mi.

Fekete pillangók, és a késések. Tudott valamit.

Véletlenül lett egy közelítő adat, hányan is olvashatnak. Kiírtam ide február végén, hogy márciusban Kecskeméten leszek, tehát erre a web oldalra nem volt érdemes addig visszatérni. És közben 65-el ugrott a számláló.

Napok óta az őszi kiállítás katalógusábráit forgatom. Amit tavaly fölépítettem, összeomlott. Csak most kaptam észbe, hogy amit beválogattam, az szükségszerűen második vonal. Hiszen a legfontosabb képek a 97-es monográfiában már reprodukálva, és ismételni meg nem akartam.

Milyen egyszerű. (Miért kellett fél év erre rájönni?)

Tehát most új válogatás: az azóta-képekből. De ehhez a kiállítás anyagát is újra kell gondolni. Hangsúlyosabb lesz benne az új.

Délelőtt Szüts stúdiójában képeimet válogattunk a katalógusba. Közben ott egy fiú - hála néki -, mellékesen átírta a web-főoldalam programját, fölfedeztem ugyanis, hogy más méretű monitoron szétesik az én nehezen kimunkált tipográfiám. Ő most az egészet egy (láthatatlan) táblázatba öntötte, nem tudnak a sorok többé elmászkálni.

Az is kiderült, nagyobb monitoron nem a számlálós sor van legalul. Hanem jó pár, nem ide szánt sor is látszik. Ezt is áttipografizáltam.

Ápr. 5.

Történt itt még más is. A 833 egy szép szám, de hogy a weblapomat nézve a Mackintosh-gépeken a látogatószámlálón ne mindig ez jelenjék meg, hiszen 1800-nál tartunk, azt több lépcsőben magam oldottam meg. Élő adat ugyan soha nem fog megjelenni, de egy-két nap késéssel a valós.

Ezenkívül beírtak a programomba kulcsszavakat: „Váli, Dezső, Váli Dezső, festő, művész, festőművész, oeuvre, festmények”, a keresőprogramok számára. Úgy tudom, az Altavizslára föl is tettek. Hogy a többire hogy kell, nem tudom. Segítségnek örülnék!

Persze, tudom, bocs, nem ezekről kéne beszélni. Mindez belügy, nekem fontos.

Vissza a szakmához.

Kísérlet volt, hogy átadtam Katának kecskeméti időm második felét. Bíztam benne, hogy itthon is el tudok kezdeni naponta egy képet. Ha a jövőben nem bírnám pénzzel, vagy az öregedés, bármi, hogy az alkotóház elmarad az életemből.

Fogcsikorgatva sikerült teljesíteni, mert szinte megoldhatatlan Pesten minden nap dolgozni. A kompjuterrel baj volt, tízre jöttek javítani. A teljes kiszolgáltatottság. Akkor délután még sikerült valamit festeni.

Most így eddig 25 kép gyűlt össze, vannak közte már reményesek is. Egy gondolatkör, persze. Fehér képeket akartam. De az alá valami sötét kell, különben üres marad. Szürkével indítottam.

Igenám, de a képek már nagyon ilyenek szeretnének maradni.

Most áprilisban, gondolom, eldől.

- Szia, Karcsi!

- Szia!

- Hát te?

- Infarktus, szívműtét. Most kontrollra. És te?

- Gyomorfekélygyanú.

- Az nem komoly. Gyerekek?

- Kétszeres nagyapa lettem. És te?

- A lányom most szül. Kiállítás?

- Ősszel. És te?

- Májusban. Küldök meghívót.

- 76-os. Akkor te jössz. Szia.

- Szia.

Nem megy nekik, erre azt mondják, korszerűtlen, és átmennek, mondjuk, videóinstallációba.

A festés a legkorszerűtlenebb Altamirában volt.

M. Novák Andris MACSICS című kiállítása a Tátra 22/B-ben, a nagy pecás. Villantók, ha így hívják, csalik és halbőrök is szerepelnek munkáin, kamarakiállítás, ez egyszer játszott.

Tölg Zoli aranyos megnyitója:

...ha azt mondom, „MACSICS”, kezdődhet a játék. Mert mi is az a MACSICS?

- avokádó levéllel erjesztett gabonapálinka?

- avagy szerb édesség?

- netán a harcias macskákat nevezték így az ókorban?

- macsics az indiánok nemzeti itala volna?

- vagy a macskák életének azon szakaszát jelöli, amikor a foguk növekedni kezd?

Egyébként MACSICS: 4/4-es ütemű, közepes gyorsaságú brazil eredetű tánc, de ez teljesen mindegy.

Fonyódon egy kicsit mindig esett a hó, és erősebben vert a szívünk, és szédültünk egy kicsit - mint akik jól érzik magukat -, mondtuk a monológjainkat és dialógusnak gondoltuk. Játszottunk és egyszer csak riadtan vettük észre - Kosztolányival - hogy körülöttünk, a magunk közvetlen közelében már minden megtörtént, ami lehetséges, amit egykor regényesen távolinak képzeltünk.

Ma már, bevallom, egy virágzó fa, egy madáretető körüli élet jobban érdekel, mint a kortárs művészek munkái, a magaméit is beleértve. Talán legjobban érdekel maga a MÚLÓ IDŐ, ahogyan a Radnóti 24-be, szinte már öröktől fogva fel lehet csengetni - persze folyamatosan nyomva a gombot -, és jó kávét lehet inni, és kis halálfélelmeinktől ösztökélve lehet beszélgetni. Csak semmi időpocsékolás!

Fonyódon kicsit mindig-

Mondtuk monológjainkat-

Már minden megtörtént-

Kis halálfélelmeinktől-

Jó, jó.

Számomra a szívmelegen túl ez a gondolat:

Ma már, bevallom, egy virágzó fa, egy madáretető körüli élet jobban érdekel...

Föl kellett hívnom Zolit, hogy bár a kéziratból hiányzik, de ugye a MÁR után vesszőt gondolt, mert különben a mondat egészen mást jelent...

Amosz Oz izraeli író szerint a zsidó-palesztin konfliktus megoldásának két alternatívája: vagy a shakespeare-i tragédiában szokásos vérfürdő, vagy a csehovi mód, hogy bár mindenki csalódott, boldogtalan és a szíve összetört, de mégis él.

Most fejeződött be a televízióban a kormányfő és az ellenzéki vezér párviadala. Hódolat a demokrácia elvének, fontos dolgokat ilyen show-ötletriposztra vulgarizálni.

Kata szerint az Orbán tök jó volt.

Ápr.7.

Tegnap végre egy IGAZI nap. Sorra javítottam a Kecskeméten kezdett képeket: a 02/17, 16, 5, 6, és 8-ast. Mennyivel könnyebb folytatni, mint kezdeni! Három biztosan kész közülük. És a régi hagyomány, rögtön a keretet is hozzá színeztem. Már csak fotózni kell.

Délután Capa kiállítása a Várban. Mennyivel érdekesebb a béke, mint ezek a háborús fotók! Az a szomszéd épületben: a Cartier-Bresson.

Hazafelé végigandalogtam a Várnegyedben. Arcok, kirakatok, ritkán járok napközben utcán; mintha külföld. Egy húszcentis fehér Herendi-porcelán viziló, kékrajzú halpikkelyekkel borítva.

Majd hatkor le, szavazni, futás, mise, futás/2, úszás, fél tízre kirándulni. Kata nem jön, megrándította a bokáját. Az ablakom előtt épp egy varjú károg. Bár valószínüleg ezt a kampánycsend miatt le sem szabadna írnom.

Mike barátja a színművészetire felvételizik, éppen a szomszéd szobában eszi a holnapi ebédünket.

Az előbb beszólt, hogy a C. naplómból fog egy részletet elmondani...

A 82-es szerelmes leveleimből választott. Egyik legsötétebb évem, Kata terhes, én pedig tudtam, a szerelem teljes belobbanása előtt szakítanom kell, muszáj. Néhány hónap volt.

Az akkor hét éves Zsófi is szerepel benne:

Miklós tíz percre lakik most tőlem, őt is kerültem. Ha mégis találkoztunk, igyekeztem nem nyavalyogni és nagyon szégyenkeztem, mert nemigen sikerült. Egyéb gondolatom nem akadt. Naplót nem írtam. Mondtam neki, ezért nem írok neked, azt mondja, mért nem írod meg ezt...

Nem tudom.

Persze, ha itt lennél.

Persze, ha itt lennél, ha bejönnél a fekete kapun, át a kerten, be a szobába, levennéd a zakódat vagy micsodát, az ablak felé fordulnál és tennél két lépést az asztal felé, rátennéd nyári ridikülödet és a füles bevásárlószatyrot is, majd zárt lábbal előrehajolva lesimítva-lefogva szoknyád, leülnél egyetlen - kissé poros - fotelünkbe.

Most a kép kissé zavarossá válik, Zsófit szívesen odaképzelném, amint leszalad az emeletről, nagy igyekezettel elvétve a fokokat, én - mondjuk - nagymama lennék éppen tésztagyúrás közben, lisztes tenyerem széles fekete kötényem oldalába törölném, nehézkesen fölegyenesednék, megigazítva kontyomat, szemüvegem föltolnám és széles mozdulattal ölelnélek át, hát megjöttél Juditkám, csillagom! Egy kis fánkot sütök, csak délutánra vártunk.

Aztán letelepednék a hokedlire és fáslis lábamat dörgölgetve érdeklődnék, s hallgatnálak milyen az élet Pesten. Mennyit dolgozol és mennyit kell rohannod és mi mindenre figyelned, hja nem könnyű a fiataloknak manapság, akárki akármit is mond, aztán megmutatnám konyhakertem új palántasorát, merev derékkal lehajolva egy-egy csalánt kihuzigálva közben. Heves mozdulatokkal segítenél.

Ápr. 9.

Magyar-Mannheimer Gusztáv. Született 1857 február 27, Budapesten. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte, aztán Münchenben... később Makart mellé, kinek segítségére volt a bécsi Kunsthistorisches Múzeum lépcsőházában lévő falfestmények...

Áthozott dicsekedni egy olajképet a szomszéd operaénekes, most vette huszonötezerért.

Mondja, az ég gyönyörű, a táj nincs befejezve.

Mondom, oda egy kékesfehér lazúr kéne, meg egy kis lila.

Rátettem.

Kapok két jegyet a Denevérre.

Miért, a Mátyás templomot is átépítették?!

Ápr. 11.

Volt egy ronda konfliktusom. Harag, később, már csendesebben, csak szomorú napok. Próbálkoztam kormányozni: rákbetegen, évek távolából erre emlékezve?!... Hiába. Mindent bepiszkított, olajfolt a tengeren, a madarak is haldokló-feketék.

De meg kell bocsátani, a Miatyánk szerint nincs feltétel: „majd ha ő is bocsánatot kér”. Kötelező. Az érzelem itt nem érdekes, ez akarati tett.

Megtettem:

- Uram, meg akarok bocsátani, Uram, megbocsátok. Segíts.

- Fokozott figyelmesség a konfliktus okozójával, és hálát adni érte.

- A szerdai közösségi találkozón imát kértem. Ha nem is a komolyabb formát, amikor az ember kitérdepel középre.

És várom Isten gyógyító irgalmát.

Ápr. 12.

Tanulok élni, tanulok a jelenben élni. A következőképpen. Reggelente hazafelé félúton egy pacsni, hatvan forintért. Fényeshátú, 25 centiméteres. Rágom végig a Margit körúton és mondogatom: Pacsnit eszek. Finom. Most eszem ezt a pacsnit. Én vettem ezt a pacsnit. Most nekem ez ízlik.

Mert amúgy: mise közben katalógust tervezek, vízben aznapi tárgyalást gondolok át, a hazafelé-úton villanyt szerelek.

Szütsöt erre tanította mamája. Indultak nyaralni, Kelenföld után megszólalt: Ahogy nagyapátok mondta ilyenkor; kedveseim, szabadságon vagyunk!

Ápr. 14.

Drága Vaszkó Erzsébet, 100 éves lenne!
A Művészet folyóirat megemlékező cikkecskéje.
Fotója onnét, betettem a magánmúzeumomba.
86-ban halt meg, zsidótemetős kiállításomat még megdícsérte.
Ami reprókat most közölnek tőle, nem a legjobb képei.
Lassan halványul az emléke,
hogy régóta nem láttam tőle semmit.

Ápr. 16.

És a két unoka.

Nincs mit hozzátenni.

De mégiscsak.

Ez a kétéves Kingalány olyan csodás bűvölően néz, hogy beleszédülsz. Kettőig se tud számolni, ez a nézés még teljesen üres, és tartalmatlan.

Hát hogy van ez?!

Ápr. 17.

Nem festek többet, mint két-három órát, de azt naponta.

A napokban befejeztem sorra a 02/14, 9, 12, 24, 11, 15, 25, 19, 10 képeket, egyet kellett kidobni, a 18-ast, olyan ostoba volt az alapképlete.

Milyen téglákból épül a lélek. Komoly, felnőtt ember. Harminc éve parasztszobákat kellett fotóznom, nem volt sehol konnektor a tisztaszobákban a reflektorhoz. Szétcsaptam egy 200-as égőt, azt csavartam a csillárba, a két szálból vezettem ki a 220 voltot. Később egy profi, foglalatba csavarható elosztó, de az elkallódott az évek során. (Kidobhattam.) S most valamilyen emlékbugyorból a felszínre kerülve, minden követ megmozgatok, hogy szerezzek egyet. Sőt. Az ócskapiacon találtam, de az uszodából is várok egyet, Sanyi bácsitól.

10h. 35. E percben megtaláltam a fotódobozban a régit is. Mégse dobtam ki, persze.

Egy reggeli fax.

Kedves István, végre meghozták a Starker-féle Bach cselló-szólószonátákat, nagyon köszönöm! Öröm, már hallgatom! A második CD-be ugyan zongorahangok is beszűrődnek, de azokat erős nagyító alatt, injekciós tűvel már elkezdtem kipiszkálni a barázdák közül.

Ölel: Deske

Két nappal ezelőtt még tényleg azt hittem, meg tudok csinálni egy jó katalógustervet. Szüts stúdójában most csinálják az enyémet, 24 oldalas lesz, az őszi kiállításhoz.

És olyan (elegáns) tipográfiával, amihez hasonló álmomban se jutott volna eszembe.

Bocsánatot kérek az elmúlt hatvan év minden ilyen irányú önbizalmáért.

Végre egy jó mondat a választási kampányból:

És akkor majd bevezetik a tizenharmadik havi gázszámlát.

Javaslatomra a reggelizés idejére bevezettük a kampánycsendet.

Szabó Lőrinc meséli találkozását a már félhalott-depressziós Juhász Gyulával; meglátogatta a kórházban. Iszonyatos és gyönyörű. A beteg ágyában fal felé fordulva már senkivel nem érintkezett, kérdésekre sem válaszolt. Sz. melléült, és szilajon elkezdte ezt a rohadt életet szidni. Két óra múltán már beszélgettek. Harmadik alkalom után hazavitte ebédelni.

Szabó Lőrinc: Könyvek és emberek az életemben Magvető, 1984

Ápr. 18.

Nemcsak két unokám van, hanem sportsérülésem is. Csempébe rúgtam úszás közben, nagyon. A sebész szerint a vérömlenyek ujjcsonttörésre utalnak. De mégsem. Még tíz napig bicegek, úszni lehet, kímélni nem kell.

Megfogtam az Isten lábát, egy olyan barátom vállalta el az Ernst-kiállítás PR-munkáját, aki imádja a Photoshopot és szintén kézlapáttal úszik!

Amúgy profi kiállításos, művészettörténész, dolgozott Amerikában is, csinált már CD-t, és rögtön tudott tanácsot adni abban, hogy kell-e a CD-mre browsert tenni.

Szerinte tán a legfontosabb lenne a nagy web-keresőrendszerekbe eljuttatni a web-nevemet. A CD-ROM-mal már nem érdemes foglalkozni, abba befektetni, terjesztésre.

Első megbeszélésünk úgy szakadt félbe, hogy eljött az esti futásuk ideje; kislánya várja.

Kiváló. (Húsz éve így fogalmaztam volna ugyanezt: tökös kis csaj.)

Ápr. 19.

Épp egy éve rakták föl a honlapomra a számlálót. 1903-on állunk.

Épp egy hónap után visszakaptam az autót. Semmi nemes szerve nem sérült, a szerelő megmutatta a vázon az ívet, ami az ütközést hivatva van fölfogni. Az gyűrődik elsősorban.

Hazafelé Dunaharasztiról beugrottam anyámhoz, majd hirtelen ötlettel elvittem megnézni az új dunaparti Nemzeti Színházat. Nagyon zavaros homlokzatok, közelről a főbejárati rész egész jó. Körben gyöp, igen gyenge színészszobrok és reliefek. Eredeti ötlet a park közepén a régi Nemzeti homlokzata oszlopsorral, fehérmárványból, fekve, félig víz alá merülve. Mementóféle. Fémpénzekkel dobálják.

Ha lenne hozzá tehetségem, dühöngenék, így inkább csak szomorkodom. A marhák. Akkor még Pesten éltél, emlékezhetsz, sok év munkájával egyesítették az összes pesti közlekedési eszköz jegyét. Végül még a Fogaskerekűn is lehetett használni.

És akkor pár éve jött egy tojásfej.

Hogy ez így igazságtalan. Mert aki csak két megállót utazik, miért fizessen... (Igazságos rendszer egyszerűen nem létezik. Megfordíthatom a tételt: miért büntetik azt, aki csak a város másik végében kapott munkát?!)

És hogy ha lesz olcsóbb jegy is, akkor nem fognak az emberek bliccelni. Ez nem vicc, én olvastam, egy főokos nyilatkozta. És bevezették a metrón a szakaszjegyet. Aztán lett átszállójegy, meg szakaszátszállójegy. Tehát vagy tartsak a zsebemben négyféle jegyet, vagy számítsam ki a megállók számát, és menjek oda minden alkalommal a pénztárhoz.

De ez még semmi. Valami bonyolult zónarendszert akarnak bevezetni, ehhez majd minden!! villamosmegállóba kompjutervezérlésű jegykiadó automata kell, milliárd forintért. Szerencsére egyenlőre nincs pénz rá.

Ehhez képest az egy szem New-York-i érme. Hogy miért nem arra térnek át, ha már nem tudnak nyugton a fenekükön ülni?!

Szokták mondani, ezek sose jártak villamoson...

Ápr. 21. Vasárnap.

Még bicegve járok, úgy kevésbé fáj. Fordulónál a falat még egy lábbal rúgom.

Ma választ az ország. N., telefonba: Medgyesi a javunkat akarja! De mi nem adjuk!

Ma minden igazság az ország felére vonatkozik, annyira kiegyenlítettek az erőviszonyok.

Lehet, hogy kényelemből most nagyon behatároltam magam, és ez elég nagy baj. Kereteim elfogytak, deszkám ugyan van, de ronda fárasztó munka. Megegyeztem egy gyűjtő barátommal, képért 80 keretet csináltat nekem. Boldogult mesterem, Sugár Gyuszi mondogatta, ha váltani akarsz, mindig technikát! A fő veszély befulladásra nem a témaazonosság, ahogy mindenki gondolja, hanem ez a változatlan, 60x60-as méret. Mentségem, hogy az elmúlt nyolc évben szinte minden változtatási kísérletem kudarcba fulladt.

Ha rossz döntés volt: tehetségem korlátai.

Ami reményt ad:

A képcsinálásnál eléggé behatárolt a tudatos, és a véletlen aránya. A puszta véletlen: egy gyökér szépsége, a másik az mérnöki munka: egy formás bicikli.

Látom, ismerőseim hogy építik a képet, általában lépésről lépésre. Nálam talán nagyobb a szerepe a véletlennek. A festék kezeléséből adódik. Soha nem tudom előre, öt perc múlva mi történik, és hogy akkor merrefelé, akár egy kiskutya. Rohan, váratlanul leül, vakarózik, majd egész más irányba rohan megint egyet.

Gyakran jutok olyan helyekre, amiről soha nem is álmodtam.

Átfestettem az elmúlt napokban: A/02/20, 15, 21, 22, 23. Keretük is hozzáfestve. Most kezdődik majd a második átnézés.

Ápr. 22.

Egész nap képernyő előtt ültünk, készülő katalógusomat igazgattuk a grafikai stúdióban. Az utolsó nehéz döntést is meghoztam; Szüts is tervezett egy utcára kerülő plakátot, rózsaszín-világoskék festményem, középszürke háttérrel. Nagyon szép volt. Két nap kínlódás után mégis maradtam a harminc éve megszokott fekete-fehér (műterem-)fotós saját tervnél.

A szocialisták győztek a parlamenti választáson. Anyácskámnak telefonon Krisztus szavait, Pilátusnak mondta: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha nem fölülről kaptad volna. ( Jn.19.11.)

Minden rendben van.

Hálát adunk neked, Uram, döntésedért.

Ápr. 23.

5. 10. Szabó Lőrinc elemzi Wilde Readingi fegyház balladája c.-versének fordítását, Tóth Árpád munkája. Két oldalon mennyekbe emeli a fordítót, aztán három oldalon sorról sorra kivesézi, kritizálja, de olyan gondossággal, hogy sokat megértettem e műfaj lényegéről és nehézségeiről.

Mindig lenyűgöz a szakszerűség.

A cikk vége ez: Nagyszerű költemény, dermesztő, lenyűgöző hatású olvasmány, agitáció az Emberért. Tóth Árpádnak nagyon sokkal tartozunk nagyszerű ajándékáért.

(Szabó Lőrinc: Könyvek és emberek az életemben Magvető, 1984.)

Az országgyűlési választásokról jut eszembe. Minden hajatok szála számon van tartva..., egy verebecske sem hull le Atyátok akarata (vagy tudta?) nélkül...

A teológiának számomra pontosan be nem látható mélysége, mi az, amit Isten dönt el, és mi az, amit csak megenged, hogy megtörténjék. Bár végül is mindegy. Minden történés segítségként, ajándékként kerül elénk, és hozzáállásunktól függ, kárunkra vagy javunkra válik-e.

Mindnyájan ismerünk mindenüket elvesztett, görnyedt vénasszonyokat, akik mosolyognak, és almát dugnak a zsebedbe, búcsúzásul.

Ha gyerekedet elüti az autó, és te ezért hálát adsz, mindenki jól járt.

8.40. Most A Lukácsban a professzorasszony azt mondta, Deske, tévedés. A dolgokban a mi akaratunk is benne van. Isten nem akarja, hanem tudja, ha egy hajunk szála meggörbül. De ez javunkra válik, ha jól állunk hozzá.

9.10. Telefon a professzorasszonytól, hogy Máté 10.29-31.

- De Atyátok akarata nélkül egy (veréb) sem esik a földre. Nektek viszont minden hajatok szála számon van tartva (Békés-Dallos 1951.)

- Egy sem esik le a ti Atyátok akarata nélkül. (Károli)

- És egy sem esik le közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. (Káldi)

- Yet not a single sparrow falls to the groun without your Father's consent. (1970)

consent: hozzájárulás, beleegyezés, jóváhagyás

A miniszter különkeretéből 800 ezer forintot ad a katalógusomhoz. Szüts a tipográfia tervért, és nyomdai előkészítését 580 ezret kér.

Hogy végül nyomdára lesz-e pénz, a pályázatoktól függ. Döntés májusban.

Ápr. 24.

Öt kötet Illyés-napló a Lukácsban T. doktor öltözőszekrényébe. Fog neki örülni.

Nekem meg fölösleges spejzolnom. Mindig több a könyv, mint a kapacitásom.

Ápr. 26.

Sikerült e hónapban is minden nap festenem, bár zsúfolt napok. Katalógusterv, plakát ügye, tervezés, árajánlatok begyűjtése, sok latolgatások. Elkezdetem 45 év után újra a Huckleberry Finnt.

Kedves J., egy hír számodra: közösségünkből Ildikó házasságát (négy gyerekkel) az egyházi bíróság most első fokon érvénytelennek nyilvánította.

Huckleberry. Olvastad? Mississippin végig tutajjal a Huck, meg Jim, a szökött néger rabszolga.

Azt hitték meghaltam. Most már minden rendben volt. Kihordtam a holmit a csónakból és rendes tábort ütöttem a sűrűben. A pokrócokból sátorfélét vertem, hogy ha eső jön, ne ázzanak meg a holmik. Fogtam egy harcsát és a fűrésszel fölvágtam a hasát, naplemente után tüzet raktam és megvacsoráztam. Aztán újra kivetettem a horgot, hogy legyen hal reggelire is.

Így hát visszamentünk, föleveztünk a barlang magasságáig és behordtunk minden ingóságot. Aztán kerestünk a közelben egy rejtekhelyet a csónak számára, a sűrű füzesben. A horgokról leszedtünk egypár halat, újra visszadobtuk a horgokat és hozzáfogtunk az ebédfőzéshez.

Ne ment ki a fejemből és kíváncsi voltam, ki lőhette le ezt az embert és miért. Átkutattuk a ruhaneműt, amit zsákmányoltunk és nyolc ezüstdollárt találtunk az ócska kabát bélésébe belevarrva. Jim azt mondta, a lakók biztosan lopták a kabátot, mert ha tudták volna, nem hagyták volna benne a pénzt. Azt mondtam, hogy a kabát gazdáját is bizonyára megölték...

Ifjúsági Könyvkiadó, 1954, fordította Karinthy Frigyes.

Ápr. 27.

Ötkor arra ébredtem, hátha kevés S-betűt tettem a Nagy Folyó nevébe. És tényleg. Erre jó a Larousse.

De jó volt ez a kétnapos kirándulás. Kivételesen szabad szombat engedélyezve, befejeztem:

A Phelps-tanya jelentéktelen kis gyapotültetvény volt; az ilyenek mind egyformák. Léckerítés és kétholdas szérü, a kerítés mellé egy helyen lépcsőzetesen elhelyezett gerendák ékelődtek, hogy a kerítésen át lehessen járni, meg hogy róluk a nők könnyebben szállhassanak nyeregbe... összeácsolt gerendákból nagy L-alakú ház a fehér emberek számára, a hasadékok sárral és mésszel kitapasztva. A konyha mögött három kis fakunyhó egysorban, a négerek számára. Szemben a kemencével egy magányos viskó a hátsó kerítés mellett, egy hamusláda és egy nagy kondér, szappanfőzésre, a konyha mellett fapad, rajta vizeskanna és kupa; a napon egy kutya szunyókál, köröskörül még több kutya alszik, az egyik sarokban három árnyékos fa, a kerítésen kívül konyhakert s görögdinnyeföld, azután kezdődnek a gyapotföldek és azok mögött az erdő.

Ifjúságnak szánt regény ez? Annak kissé zörgős, kissé krimi is a vérbosszúval, ahogy az ezredes a nyílt utcán lepuffant egy hőbörgőt, a részeges apával... Vagy ennyire máshol voltak másfélszáz éve a súlypontok. A kisfiú, aki elköt egy tutajt, elindul, és nem tudja, mit hoz a holnap. Elhagyott szigeteken bujkál, pipázik és reggelire halat fog.

Aha. Mark Twain, 1835-1910. Volt nyomdászinas, majd gőzhajókormányos a Mississippin, ezüstbányászattal is próbálkozott. Kalandos ifjúsága, polinéziai és európai utazásai...

A Huckleberry Finn kalandjai 1885...

Ápr.28.vasárnap hajnal.

Még fáj, sántítok, futás nincs, de ma már megpróbálok kirándulni a csapattal. Majd a hegy lábáig saját kocsival, hogy ha nem megy, hamarább haza indulhassak. Máskor az Árpád-hídnál hagyom, onnét mindig visznek, megszokták, hogy nekem számít a benzinköltség, meg amúgy nem mindenki mer beleülni az autómba.

Reggel kipróbálom a bakancsot, tán avval könnyebb lesz hegyet járni.

Kérdezik, na és az unokák? Mondom, jól vannak, és szégyenkezem, hogy nem tudok az elvárásoknak megfelelni, három perc után nem tudok mit kezdeni velük. Három férfit ismerek, aki szélesen boldog lesz kisgyerek-közelben: a vőmet, B. Robit, és Szütsöt. Az én Mikim másfél év? körüli volt, mikor elkezdett érdekelni. Sosem felejtem el, karomban vittem a Logodi utcai fülészetre, ahol nyolcadszor fogják fölszúrni az arcüregét. Fölismerte az épületet. És ellenkezés helyett hozzám bújt.

Tíz éve ellopták azt a Fioretti kötetünket, amiben Chesterton tanulmánya is benne volt szt. Ferencről. Megláttam egy ismerősömnél, két év bizonytalankodás után most megszereztem.

Szent Ferenc költő volt, tehát olyan ember, aki képes volt kifejezni személyiségét... Ám a határvonalak, melyek egy ilyen személyes portré körvonalait alkotják, nem válhatnak az emberiség határvonalaivá... Mellőzte, bizonyos mértékig helytelenítette a könyveket, és annak a műnek nézőpontjából, amelyet meg kellett alkotnia, tökéletesen igaza volt. Mondanivalója olyan egyszerű volt, hogy egy falusi idióta is megérthette... Felfedezett egy új világot, mely olyan friss és érintetlen volt, mintha a szeme láttára született volna reggeli fényességben. Ennek a világnak nem volt története... De kívánhatná-e bárki is, hogy a Katolikus Egyháznak ne legyen történelme?

Ám az ártatlanság mellett szükségszerűen ott van benne a tudatlanság is... E gyermek zöld füvet tép a mezőn, és nem tudja, hogy egy meggyilkolt ember teteme fekszik odalent...

Minden eretnekség arra tesz kísérletet, hogy az egyházat beszűkítse. Amikor (a ferences rend elfajzott változata, a fraticelli mozgalom) eretnekséggé vált, azt tette, amit minden eretnekség, szembeállította a lélekkel a lelkiállapotot... Rögeszme lett belőle, elítélték a tulajdont, a házasságot, vagyis elítélték az emberiséget...

Ilyen lesz netán az özvegyi sor? Kata Bácskában evangelizál, Miki szintén két napra Esztergomban, érettségi találkozón. Álmatlan hajnal, a lakásban csend, a konyhaasztal tiszta és üres. Furcsa.

Fölteszek egy teát.

Erről az jut eszembe, durva becslésem szerint 10 milliárdan leszünk a mennyországban. Ha csak minden másodikat sikerül rábeszélnem, hogy reggelente a Lukács uszodába járjon, jókat lehet majd ott szlalomozni. Ha minden negyediket sikerül megtanítanom a bukófordulóra...

És mivel ott nincs idő, lehet, hogy már most ott úsznak?!

Plakát a diákkollégiumban, ahol a múlt héten szavaztunk:

Tisztelt választók!

Választani nem a kollégium dekorációiból kell! Az előző választás alkalmával valaki eltulajdonította néhányukat...

Ápr. 30.

Most megcsinálták a hatalomra került szocik ugyanazt, amit négy éve a Fidesz, győzelme után. Azok leállították a jócskán megkezdett Nemzeti Színház építkezést a Deák téren (és fölépítettek az építészszakmán átlépve egy rondát, Délpesten). Ezek meg nem hajlandók beköltözni az éppen elkészült Sándor palotába a Várban, hogy oda kultúra való, és nem a kormány. Ha nem jó múzeumnak, legyen valamilyen kultúra-reprezentációs funkciója.

Teljesen igazuk van.

Szüts úgy tudja, kétmilliárd információtechnika van már a házba beépítve.

Délelőtt festés közben tizenkét telefon; se a grafika, se a nyomda nem akarja vállalni katalógusom montírozását.

Pedig pénteken kezdenék nyomni. Közben a meghívóterv is készen van. Plakátterv is sok bizonytalankodásom után kiválasztva. Lehet, hogy ezt Gyomán csinálják, a híres Kner nyomdában.