86. levél J.-nek,  Le-Meux                                            VÁLINEWS

2002 MÁJUS     

 

 Szia, J.!

 

Amikor éppen nagyon vágysz haza, olvasd:

 

Magyarországi történet.

1. Az Ernst Múzeum visszavonta ígéretét, hogy a katalógusomat fizeti.

2. Elkezdtem pályázni, a miniszteri ígérvény befutott, 800 ezer. Jelezték, hogy a kifizetés előtt igazolás kell, hogy nincs adó- és vámtartozásom.

3. Négy telefonnal kiderítem, melyik adóirodához tartozom. Ott közlik, 700 ezres adóhátralékom van. (Egy tavalyi megszüntető határozatukat elfelejtették beírni.) A hivatalnok nem tud az adatokba belenyúlni, menjek az APEH központba adategyeztetésre, de előzetesen kérjek időpontot.

4. Ők viszont a telefont nem veszik föl, a portás elmagyarázza, a sok ügyfél miatt, próbálkozzak holnap.

5. Itt föladom a tisztességet. Telefon egy ismerős főembernek. Ígéri, elrendezi.

Most itt tartok.

Május 2.

A szuperprotekció beindul, az igazgató titkárnője hív, azonnal fogadnak. Megnézik. Ők nem intéztek el valamit, én meg elnéztem egy rubrikát. Még 6 (hat) helyre kell mennem, két tételre 26 ezer forintot befizetnem, és minden OK!

 

A Vámközpontban sem veszik föl a telefont, több napja, a porta sem. A Munkácsy utcába kellene mennem, de mikor.

 

Tegnap - még április - idén először a Szigeten, napi munka után, biciklivel. Öt után már hűvöskés. Szokott helyemen, a nagy rét innenső végében, túlfelén a Víztorony a fák fölött, a mellettem-padon Arany János bácsi szunyókál. Kittenberger Kálmán élete, író-, és vadászbarátja, Fekete István tollából. Rettenthetetlen, nagytudású, hatalmas erejű kis embernek írja le, büszke, hallgatag, minden túlzástól óvakodó. Egyszer egy rávetődő oroszlán nyelvét kapta el, az oroszlándöbbenet másodpercében kicserélte a puskájában a döglött patront, és lőtt. (Utána két hónapig élet-halál között, kórházban.) Csak a nőktől félt.

Föl-fölnézek, két fiú adogat egymásnak, dekáznak, fejelnek, a labda nem kerül a földre, gyönyörű. Negyed óra múlva ismét fölnézek, három néger érkezik a sétány felől, afrikai öltözékben. Ismét negyed óra, ezek egymásra találhattak, három fekete játszik három fehér ellenében, egykapura.

 

Alkonyatkor nosztalgiaút: a jegyszedő - kezemben bukósisak - ruhástul beenged a Sportuszodába: Szeretném megnézni, negyven éve nem jártam itt. A fedettben harminc vizilabdás kisfiú azonos térközzel, az edző felé fordulva, helyben tapossa a vizet. Az előtérben várakozó anyukák, csevegő fiatalok, evezős korom óta nem ittam, rendelek egy banánturmixot. Mellettem egy bikaizmú zömök öregúr üldögél lila suhogóban, ártatlan kék szemekkel, csak edző lehet, egész életét itt tölthette. Táskájában kotorászik, majd váratlanul a mellette ülő tejfehér kislány haját kezdi kifésülni, olyan végtelen-gyengéd, lassú mozdulatokkal, ahogy az óvodások az első Barbi-babát. Az hátra se fordulva rágcsálja a pogácsát tovább.

 

Telefonszámlánk iszonyú, miközben most anyagi gondok. Tegnap, megegyezve, kiiktattuk a szobai készülékeket, marad egy, a faxos, az átjáró-előszobában. Elmarad a fotelben-hátradőlve diskurálás. Életminőség romlás.

Átgondoltunk más területeket is, autóhasználat, stb.

Május 2.

Mert nem halljuk, muszáj bent is telefon. De azokat közmegegyezéssel hívásra nem használjuk.

Június 3.

Megállapodás végrehajtása döcög. Én tartom.

 

Május 2.

A Margit körúti illatszerboltban kínai légycsapót árulnak. A halálosztó rácsot tenyérnyi, domború, piros-fekete katicabogár takarja. 199 forint.

 

Szent Ferenc kalandja Bernát testvérrel

 

Bernát testvér mondá: Szólj tehát, hogy akaratod szerint cselekedjem. Szent Ferenc felelé: A szent engedelmesség nevében parancsolom, hogy büntetésül gyanúsításomért és vakmerőségemért, most, amikor majd hanyatt a földre fekszem, egyik lábadat torkomra tedd, a másikat pedig a számra, s engem szidalmazván és gyalázván, háromszor lépj rajtam keresztül egyik oldalamról a másikra. Főként pedig ezt mondjad: Csak henteregj itt szégyenszemre Bernardone Péter hitvány gyermeke! Hogy is válhatott ily nyomorult teremtmény ennyire felfuvalkodottá?

Bernát testvér, bármily nehezére esett, a szent engedelmességre való tekintettel, a lehető legkíméletesebben és leggyöngédebben teljesítette a parancsot.

                                                             Fioretti, III. fejezet.

 

Csodálatosan tiszta üzenet.

 

 

Május 3.

Ételhordónk fogantyús szára a lábosok nélkül borulékony, és mindig láb alatt van. Húsz év után most jutott eszembe, föl lehet fölakasztani. Ahogy Örkény mondaná: Mindig van remény.

 

Kedves J.! Küldöm keresztfiamnak!

Letölthető a netről egy csudálatos képernyővédő. Amerikai, japán, német vasútszerelvények futnak előre-hátra. Még a magyar MÁV is szerepel: EUROCITY, meg nosztalgiavonat, gőzmozdonnyal.

Tényleg gyönyörű.

Most (benne vagy az internetben), erre klikkelj rá:

http://home1.t-online.de/home/MMMeyer/home_e.htm

Onnét már egyértelmű.

De azért leírom. (az indulófájl: bahnv3.exe) 1. screensaver 2. dowload (letöltés), 2,8 megabyte, nekem 11 percig tartott, 3. a demo változat, azt ugyanis nem kell regisztráltatni.

 

Úgy állítottam be a gépet, hogy két perc után följön.

Amikor a képernyő üres, egér jobb gomb: properties (tulajdonságok, persze lehet, hogy nálad franciául), ott screensaver (képernyővédő) beállításai.

 

 

Május 4. 

Nagy Géza megint csinált egy jó kiállítást, érdemes megnézni. Tavalyi eredményeit járta körbe, kiderült, ahova fölért, az nem hegycsúcs, hanem fennsík, ahonnét tovább lehet gyalogolni.

Amit itt mutatok, ez egy jó két méteres kép.

Május 18-ig lesz nyitva, 11-17 óráig, vagy megbeszélve Gézával: 06/70/2131-521 (a meghívón szerepel a szám.)

Kifelé a Fehérvári úton a Hengermalom utcánál kell leszállni, a köv. utca a Sztregova utca, 8.

A Fonó gyárépületében, ami ma kulturális központféle.

 

Május 5.

Kittenberger Kálmán élete. Tévedtem. Ahogy Fekete István leírja, látom, a természetimádaton kívül persze van még egy motívum a vadászatban. Csak abból én azon a három bakonyalji napon nem tapasztaltam meg semmit.

A harc, az ölés, és a győzelem mámora.

 

Mielőtt az oroszlánok bőrét lefejtettük volna, gyorsan összehúztuk a ritka vadászzsákmányt, s bár egy pillanatra elfogott a szánalomérzés, mégis büszkén álltam a fotografáló masina elé; mert - hiába! - három oroszlánt egy perc alatt még nemigen lőtt vadászember...

Az oroszlánbőrök preparálásával voltunk másnap elfoglalva, így csak késő délután mentem vissza a színhelyre. A messzebb álló fákon bután gubbasztottak a telezabált keselyűk és marabuk százai. A három test helyén szérűnyi terület szinte fel volt szántva a viaskodó keselyűhad után, és a három oroszlánból nem volt egy cafatnyi hús, csak a szerteszéjjel húzott csontok.

 

Ápr. 8.

Tegnap elkezdtem újra futni. Már csak nosztalgiából bicegek egy kicsit, alig fáj a lábam.

Két napja nyomdában lakom. Készül a katalógusom, másfél óránként egy új ívet nyomnak, színkorrigálni kell. Bár nem sokat, kiváló nyomdászt kaptam, majd meglátod.

 

Ha legközelebb Afrikába mennétek, hasznos tanács Kittenbergertől:

 A nagy trágyalabdák még melegek voltak. Az elefánt követésénél ez rendkívül fontos. Olyan helyeken, - letiport elefántfüvesekben -, ahol a nyomok nagyságát a leggyakorlottabb elefántvadász sem tudja megállapítani, a hullaték nagyságából biztosan lehet következtetni az elefánt nagyságára is.

Ha a hullaték meleg, nedves felületű, és rajtuk van még a leeséskor felvert por, ez azt jelenti, hogy az elefántok közvetlen közel vannak. Ha a hullaték nedves ugyan, de már a legyek ezrei szálltak rá, és röpködnek körülötte: az elefántok már távolabb vannak.

Ha már az óriási scarabeust is ott találjuk, amint kis, teniszlabda nagyságú galacsint gyömöszöl össze, az elefántok még messzebb vannak, és ha egy kis vakondtúrásszerű földhányás - tetején a lyukkal - is ott található, amelyben a scarabeus petéit és a galacsint is elhelyezte, amelyből a kikelő peték majd táplálkoznak, a nyomok már több naposak lehetnek.

Az öreg afrikánus elefántvadász a mutatóujját használja hőmérőnek.

 

(Erre te inkább Stephane-t

fogod megkérni, gondolom.)

 

 

Van egy fontos hírem. Ez:

(Miki és Luca)

 

 

Megmelegedett a szívem,

ezt találtam az előszobapadlón. A Metropolitan Múzeumban minden nap más színű fémgomb volt a belépő. Délben ki lehetett vele menni, aludni egyet a Central Park gyöpén, aztán vissza. A néger teremőrök is hordták. Tán ötször voltam, öt színűt hoztam haza. A Manhattan északi végén, a bokrok között (f)eltűnő Closters múzeumba is beengedtek vele.

Azért mégis ez a ház New York központja.

 

 

 

Május 9.

Gábor tegnap:

A "ne vígy minket a kísértésbe" kérése csak az üdvösségünkre vonatkozik-e? Merthogy Isten az egyéb borzalmaktól nem ment meg.

 

Én:

Azért minden mozdulatod az üdvösség kérdése, mert alkalmasint az a perced az utolsó.

 

Semmi festés, naponta három hátraszaltóval próbálom a kiállításhoz a pénzt, a kellékeket előteremteni. A napokban vagy öt nyomdával beszéltem; meghívó, utcai plakát.

Van baráti segítség is, ma reggel is egy e-mail.

További délelőtti telefonok: a Soros alapítvány nem adott pénzt. A katalógusba már bekerült szponzorként, potyára.

A Főváros Kulturális Bizottsága  megszavazott 200 ezret, amit köszönök nekik, persze baromira kevés. Csak az utcai plakát 650 ezer körül... ha lesz.

 

Gábor ismét, e-mailen:

Nem ez a kérdés a számomra. Hanem az, hogy Isten olyan helyzeteket is megenged, amelyeket nem tudunk elviselni, ahol elbukunk, és - ez itt, ha igaz, örömhír - a bukásunk nem jelent elkárhozást. A pedofil pap megerőszakolt egy 11 éves fiút, aki két év múlva öngyilkos lett. Nem tudom elképzelni, hogy a fiú elkárhozik. A szenvedéstől félek... Én azt gondolom, hogy az agónia, a folyamatos, hónapokig, évekig tartó agónia, az éjszaka aludni nem tudás, a fulladozással járó betegségek, szóval... nem fogom bírni. 

Isten nem hagy minket erőnkön felül megkísérteni, mondja a Biblia, hanem a kísértéssel együtt a szabadulást is megadja. Én azt gondolom, hogy ez a mondat vagy nem igaz - a tapasztalat nyilvánvalóan ellentmond neki, emberek őrülnek bele a szenvedésbe, lesznek öngyilkosok- , vagy pedig igaz, de csak az üdvözülésünkre vonatkozik.

Ez azt jelenti, hogy üdvözülésed csak tőled függ, hogy akarsz-e üdvözülni, és hogy ezért minden tőled telhetőt megteszel-e. Attól pedig nem, hogy valamilyen szenvedést ki tudunk-e bírni, vagy sem.

 

Május 10.

Most hajnali négy, izgulós fajta, fölébredtem. Este rámeredtem, hát nem szép, fáradt a katalógus borítója. Már ki van nyomtatva. Reggel majd leállíttatom a munkát, még kötés előtt vagyunk, újat készítünk. A szürke háttér miatt kell a fekete mellé valami fehér szöveg is.

Most majd fél hatig elszöszmötölök a honlap főoldalának tipográfiájával. Szüts jelezte, hogy a kék torzul, szörnyen ronda a mackintosh gépen, nem szabad semmi színt.

 

Május 11.

Izgalom, rohanás, délre csakugyan kész az új borítóterv. A nyomdász káromkodott. Magában. A meglévőt ki lehet dobni. Igaz, fizetem.

Hétfőn kezdik újra nyomni. Szép lesz.

 

Mit meg nem tesz az ember az asszonyért. Talán még emlékszel, mennyire szenvedek a fölös dolgoktól, irtom is, ma már csak magamnál... A kiolvasott könyvek, a nem használt ruhák, fényképezőgépek...  Amikor kilencven széket kell kerülgetni a porszívóval.

És most hazacipeltem egy kétkarú konyhamérleget; olyan régimódi, kétfelől réztányér, középen két kacsacsőr billeg egymással szemben.

Csak, mert Kata egyszer régen. Letettem elé, de nemigen figyelt. Mondom neki, örülj már ide egy kicsit, ez a történet csak a szeretetről szól.

 

Látogatás Nádor Tibornál, új műterme, munkái. Igazi öröm, súlyos képek; az egyiket javasoltam a Nemzeti Galériának ajándékozni, a nemzet trezorja, akárhogy is.

Május 25.: Azt mondja, megteszi.

 

Kata az unokának homokozót csinált a kisszobában. Grízből.

Május 16.: Zsófi szerint nem jó, bemolyosodik.

 

Szüts-Vojnich párossal zsűriztettem, most fotózom, hamarosan be tudom mutatni, ami már kész az idei képekből.

 

Május 12.

Vasárnap. A zuhanyozóban összefutok Garas Dezsővel. Szép teste van. Évek óta nem láttam, később jár. Utánamegyek a medencéhez, megnézni, hogyan úszik, és aztán ide írhassam, hogy én szebben. De sajnos. Tanulhatta. Bár háton karmunkája mintha kissé merev. És a fordulóknál hatásszünetet tart.

 

Május 13.

Sportsérülés, reggel uszodába menet kifordult a bokám a járda szélen, a fene egye meg. Az úszás még rendben ment, hazafelé már sántikáltam, s elkezdett nagyon fájni. Tanácsolták, így gyorsfagyasztott zsenge morzsolt kukoricát (DOBUKU SMRZNUTI SLATKI KUKURUZ U ZRNU) tettem rá, de egyenlőre nem segít. Négykézláb járok a lakásban, pisilni is.

Dél. Telefon egy ORFI-orvos barátomnak, küldene két mankót. De az üzenet nem éri el.

Délután. Megint Zsófi lányomnak jut eszébe (nem nekem), elvisznek a sebészetre. Ott már tolókocsiba ültetve tovább a röntgenre. Fiam fölém hajolva megsimogatja a fejemet, elérzékenyülök.

Nem biztos, hogy törés, de nyolc napig gipsz, fölpolcolni, nem szabad ráállni.

Holnap színkorrektúra nyomdában?!

 

Május 14.

SMS Szütsnek:

FÖLFÚRTAM BORDÓ MANKÓIMAT, VÉGÁLLÁSBAN IS KICSI

 

Kata: megszoktuk, hogy a féllábú hadfiak görnyedtek, pedig csak a mankó volt rövid!

 

Mivelhogy egész nap ülve, fölpolcolva: egy nap alatt beszkenneltem és helyére tettem az idei képek diáit, fotóit. Ha van türelmed, megnézheted a festményeknél, sőt van egy eléggé elrajzolt önarcképem is, a rajzoknál. H. megígértette velem, hogy nem fogom kidobni: Az egyszer majd rólad megjelenő könyvbe kell.

 

Május 15.

Még tegnap. Miki hüvelykujja végét elvitte a marógép. János kórház. A csont végét az orvosok gömbölydedre reszelték. Felkarjából vettek bőrt, a csonkot befedni. Búsul, hogy ezentúl nem tud egy oktávot átfogni a zongorán.

 

Megjelent a májusi Mozgó Világban ezekből a levelekből egy (áprilisi) részlet. Fölkértek néhány ismert személyiséget, írnának a parlamenti választások forró napjaiban naplót: Szüts, Heller Ágnes, Csepeli György, Vámos Miklós, Bächer Iván, te ezeket a neveket nem nagyon ismerheted. Ebbe a sorba kerültem bele utólag, az internetről szedték le, talán kevés lett az anyag.

Szüts-csel röhögünk: el kell olvasni az összeset, abban a reményben, hogy a miénk jobb.

 

Az SzTK mankó hónaljtámasza alá befúrtam, a lyukon át bugyigumi. Vállpánt, ha magas polcról tányért, a mankó ott lebeg a hónom alatt.

Fél kilenc. De jó lenne, ha valaki most csinálna nekem egy teát.

 

Kis meglepetés az új szomszédnak.

Kislányát kitette a gangra (mankóval is lehet laborálni):

 

 

Május 16.

E fotó kiválasztását a felvételsorozatból Katára bíztam. Mióta őszentsége, II. János Pálra - aki tőlünk harminc méterre szentmisét celebrált a Hősök terén - Kata ránevetett, nézd, milyen édesen lobog a haja!, azóta tudom, hogy ti végérvényesen másképp látjátok a világot. Feladtam, nem tudom követni, melyik gyerek, melyik fotó tetszik nektek.

 

Invitálnak érettségi találkozóra, egy balatoni nyaralóba vinnének le:

Én, kérlekszépen, február elsejével elmentem nyugdíjba, hála Istennek megértük ezt a hatvan évet, aktív és egészséges vagyok, tudod, kedves Dezsőkém, elég volt, de használom a fejemet és

Nem, nem, nem. Hogy szolgál a kedves egészséged-, idegen öregurakkal, negyvenkét év távlatából. Nem érdekel, hány unokája van. És négy óra autózás, összezártan. A beteg lábammal.

 

Épp a héten kezdtem megérdeklődni nyugdíjazásom lehetőségét.

 

 

 

Május 18.

Kösz a választ, J., ha elmúlt a vihar, és mindent visszadugtál a konnektorokba, várom a beszámolót! Na ugye, a vonatok?!

Ehhez mit szólsz, Kittenberger meséli?! Én nem tudom, mit gondoljak:

 

Egy missziós páter különböző szívességeket tett egy néger csodadoktortnak. Ez azt állította, hogy ő hiénává tud változni, és egy éjszaka - mint hiéna - óriási területeket jár be.

A páter megbeszélte a dolgot a kétszáz kilométerre lakó másik misszióssal, hogy levelet fog neki küldeni, amire levélben kér választ. A varázsló csak azt kötötte ki, hogy ő (mint hiéna) a sötétben veszi át a levelet az ablakból (kinézni nem szabad), s a választ ugyancsak sötétben adja át.

A páter megírta a levelet, és amikor kapirgálás hallatszott az ablakon, kitartotta a sötétbe, és a levél eltűnt.

Reggel ötkor újra zörgött a zsalus ablaktábla, s ott volt a válasz. Nyolc óra alatt kétszáz kilométerről.

Semmiféle út nem volt közben, csak bozót, erdő, elefántfű... ha lett volna út, ezt  a távolságot annyi idő alatt autóval sem lehetett volna megjárni, tekintve az afrikai utakat.

A páter abszolút szavahihető, és azóta is csóválja a fejét, és keresi a megoldást, mert semmiféle babonában - természetesen - nem hisz.

 

Van itt más is. A hír egy nap alatt bejárta Pestet.

Nem hiszem, hogy eljutott hozzád, de hallhattál Esterházy két éve megjelent nagy családregényéről, a Harmonia Caelestis-ről. Részben, nagyrészt édesapját mutatja be száz költött alakban (is), nagy-nagy szeretettel.

Két napja sajtóbemutató, új könyve: Javított kiadás. (A Harmoniához)

Amiben leírja: 2000. január 28-án, - könyve már nyomdában - megkapta a dossziékat, hogy édesapja 1957 és 80 között III/III-as ügynök, azaz politikai besúgó volt. Rögtön felismertem apám kézírását. Az új könyv naplóbeszámoló két évről, hogyan dolgozza fel ezt megdöbbentő fordulatot. (A tényt ez idő alatt, végig titokban tartotta, csak felsége tudta.)

 

Gyermekorvos barátom fanyalgott, nem kell mindent megírni.

(ellenvéleményt vár: nemjan@mail.datanet.hu )

Egy másik barátom szerint mázlis, hogy ekkora témát talált.

 

Nekem a papa nem érdekes, ő rendben van, száz oka lehetett, zsarolás a gyerekeivel, jellemgyengeség, bármi. Istennel beszélje meg.

Hanem a fiú.

Szeretem.

Tudod, az volt az érzésem, hogy elszállt egy kissé, mint a túl magabízó emberekkel megesik. S evvel ellentétben?, mintha világnézeti bizonytalansága.

Hogy ez, mióta tudja, már csak maszk volt, vagy rutin, vagy tényleg?! Hogy a kettőnek semmi köze?

Lehet.

 

 

Hazai tájak:

HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ

A B-4394 típusú állítható hónaljmankó, mint gyógyászati segédeszköz kizárólag csak orvosi rendelésre, az előírásoknak megfelelő méretbeállítással használható.

  Az alsó végtag betegsége, vagy csonkolása esetén olyan személyek részére javasolt a használata, akik alsó végtagjuk tehermentesítése, valamint járás-biztonsága íly módon megoldható.

 

(De mindezt a mankó átvételekor tudatják, a mellékelt füzetben.)

 

A hónaljmankó használata során kerülni kell a nem rendeltetésszerű használatra UTALÓ tevékenységet. Pl.: feszegetés, ütögetés.

A hónaljmankót semleges hatású karcolásmentes mosószeres vízzel, kicsavart puha textildarabbal lehet szükség esetén lemosni, majd tiszta vizes kicsavart textillel áttörölni.

 

Tényleg, nem tudnál nekem puha kicsavart textildarabot küldeni?! Avval festek. Nem felejtek, rémálom, egyszer kifogyott munka közben, Kecskeméten. De ha Pesten is, meg kell várni, míg Kata valami régi pamuttrikót kiselejtez.

Amiket használok..., ha már láttál százszor-koszos, túlhasznált festőrongyot... Valószínű, azért olyan bonyolult-fáradtak a színeim... Egy láda tartalékom van, de azt magam előtt is titkolom.

 

Írtam neked, a műteremben rajzszöggel cédula Katától:

Éjszaka a lajhár megélénkül.

Ez azonban viszonylagos.

Most egy nyelvészetben igen jártas, műfordító barátom fölhúzta az orrát, hogy a második mondat teljesen rossz, fölösleges.

Hiszen lajhárról lévén szó, nyilvánvaló a viszonylagosság, ez gondolatismétlés. Az azonban ráadásul affektálás. Ezen elvitatkoztunk.

Magamat átlagosan felületes olvasónak számítva, nyomatékosítás, sőt, szükséges továbblépés a második rész. Alkalmat ad hasonlatként továbbgondolni, belép a humor szintje, nem?!

 

 

Május 20. Pünkösdhétfő

Reggel hat, ideje lefeküdni. Tegnapelőtt Szüts most készülő weblapját véleményeztem kérésére, e-mailben, 14 pontban. Ennek kapcsán rájöttem, hogy a dokumentációim és az írásaim is jobban áttekinthetőek lennének látható alcímekkel és évszámokkal. Ugyan lefeküdtem idejében, de Miki barátai véletlen éjfélkor felébresztettek. Szerencsére. Egy forró tea, és most fejeztem be. Egy rész a háttértáblázatból. A cikkeim. A htm-es oszlopok: szövegfájlok. A dátumra kell klikkelni, az utolsóelőtti oszlop pedig a fejezetcím:

 

cikk15.htm

1995

2000-est beszélgetés

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

cikk16.htm

1995

nyílt levél Makovecznek

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

cikk17.htm

1995

„A halál rövidszőrű háziállat''

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

cikk18.htm

1996

Végh Attila interjú

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

cikk19.htm

1996

„Kedves Néray!''

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

cikk20.htm

1996

„Nádor Tibor rajzai elé''

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

roma.htm

1998

Róma, katalógus

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

cikk21.htm

1999

„Apám csomagjában kanál''

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

cikk22.htm

2000

„Kedves Utókor!''

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

cikk23.htm

2000

videointerjú szövege

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

cikk24.htm

2000

Népszabadság: Digitális...

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

cikk25.htm

2000

Magyar Narancs interjú

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

cikk26.htm

2001

Magyar Nemzet interjú

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

Balazs-5 cikk.htm

2001

Balázs S. interjúi

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

cikk27.htm

2001

nyílt levél Esterházynak

ÍRÁSOK

publikált, 1993-tól

 

 

Elég bonyolult a rendszer ahhoz, hogy valami igazítást húsz-harmincszor is meg kell próbálni.

Most sokkal jobb. Érdemes belenézned a

dokumentáció / kiáll. dok., kritikák-ba, és a 

könyvek és írások / írások / írásaimból-ba.

Illetve ezek a címek nagyon rosszak, most (délelőtt már) négy óra próbálkozásokkal kijavítottam. Szörnyű szó, üres ez a dokumentáció, dokumentumok. Mindenféle raggal is megpróbáltam. Most:

szakmai háttér / kiállításokról, és

könyvek és írások / írások / publikált

Hencegek, nem bírom ki.

Nagyon, nagyon jó játék.

 

Ülök egész nap, egyenlőre nagyon fárasztó ez a mankó, még szoba-szoba viszonylatban is. Pontosabban fáj, a hónaljam, a tenyerem. Ha kell valami, nyakamba abrakostarisznya.

Na, szia.

 

Május 21.

Méj fájdalmamra a járógipsszel sem szabad vízbe, most tették föl, egy hónap. Gyorsúszásra gondoltam. Ha nejlonzsákot húznék rá, amit fölül szigetelőszalaggal.

Majd megkérdezem, hátha van a reumaosztályon az iszapfürdősöknek valami efféle.

 

Dél. Visszamentem az SzTK-ba reklamálni, hogy a mankómat lyukas nejlonzacskóban adták! Megvan! Holnaptól úszni fogok!

Telefon a Művészeti Alapba, megérdeklődtem:

Két év múlva mehet nyugdíjba. 30 ezer 600 forintot fog kapni, az akkori értékén.

 

Délután. 12:06 perc a kádban. A zacskó kissé beázik, de csak kissé. A megoldás: belülre egy második.

 

Este, Esterházynak.

Barátom, azt se tudom, megkapod-e ezt az e-mailt.

Kata megvette [a Javított kiadást], a 35-ik oldalnál tartok. Megrendítő, köszönöm.

Győztél.

ölel Váli

 

 

Május 24.

Sántikálva, de járok. Az úszással nem volt semmi baj, csak a fordulók voltak bizonytalanok, a légzsák a lábamat felszínen tartotta. Az ezredes nevetett, hogy ez is csak a PR-om része. A kabinos segített a leszorító gumik fölrakásában. Sajnos a dupla zacskó is beázott, átáztam. Megijesztettek..., nem merem többször.

Otthon hajszárító a bőröm miatt, a műanyaggipsznek nem árt a víz.

A reumatológus szerint biciklizzek. Szerinte jobb lenne női gép. Az nincs. Majd a Margitszigetre.

 

Este a Svábhegyre, a közösségi találkozóra, bizony autóval. Hosszú nadrágot húztam, hogy ha netán, a rendőrök kevésbé vegyék észre a gipszet.

 

Két napja éjjel-nappal a gép mellett, a SZAKMAI DOKUMENTÁCIÓBAN az ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOKAT rendezem át. Nagyon látványos lett.

Most egy kiállításról minden együvé került:

a megnyitó beszéd,

a katalógus szövegei, esetleg a borítója is,

a meghívókártya, plakát, ha volt,

kritikák,

ha fotóztam a helyszínen, az is,

a kiállított képek lajstroma,

a képek elrendezése a falon, ha annak idején lerajzoltam,

és egy-két festményt is beraktam, illusztrációnak.

Ez utóbbi váratlanul érdekes volt. Hajlamos voltam egy hetvenes évekbeli kiállítást enyhén lekezelni, Istenem, korai munkák.

És kiderült, már 74-ben is volt főmű falon. És a „kis” vidéki kiállítások is.

Aztán itt van például az 1974-es Fényes Adolf-termi kiállításom. Szerintem életem legjobb katalógusszövegét írtam hozzá. Most fakszimilében közlöm. Csak hosszú két perc, amíg följön a neten. Ezen nem tudok segíteni.

 

Megültük a névnapomat. Tudod, ilyenkor áldásosztó, fölemelt karral az Ároni áldást szoktuk énekelni. A két éves Kinga látva a felnőtteket, szintén fölemelte a kezét. Meghatódtam.

Katától főként két nagy fehérmázas semmiresejó konyhai csuprot kaptam ajándékba, hogy azokat kidobhatom. Zsófi rávetette magát. Minden rendben.

Tortát és virslit ettünk. Miki, most is szótlan. Igaz, ilyenkor a hölgyek.

 

 

Közben megint háromezer telefon, többen lemondták, de mára mégis megvan a nyomda, aki az utcai plakátjaimat vállalja. S úgy tűnik, tán sikerül az utcán megjelenés kb. 500 ezer forintját is összekoldulnom. Baráti segítségek is. Ezt a pénzt éhenhalásig nem keverem a megélhetésivel.

 

Ma, Mária ünnep, zsolozsma-könyörések refrénje ez:

Urunk, Édesanyád járjon közben értünk. 

Hát ez eléggé kacifántos, logikáját a hívők értik.

Megkérjük Krisztust, hogy engedje meg, netán szóljon anyjának, hogy az könyörögjön ügyünkben őhozzá.

 

És megint a Fioretti édessége.

 

„Miképpen étkezett Szent Klára Szent Ferenccel és szerzetes társaival Angyalos Boldogasszony kolostorában.”

lábjegyzet a fejezethez:

Anélkül, hogy holmi szerelmi regényre gondolnánk, jegyzi meg Nino Tamassia, észre kell vennünk, hogy a nő vigasztaló mosolya nem volt teljességgel száműzve Szent Ferenc szigorú életéből.

(S. Francesco d'Assisi e la sua leggenda. Padova, 1906. p. 97.)

 

 

Az angyali Szent Ferenc Fráter Leóval és egy jámbor paraszttal, kinek a szamarán ült, mivelhogy a lábak szögei miatt nem tudott jól gyalogolni, leszállott a hegyről...

Történt, hogy a rossz utak és a nagy hideg miatt, bár egész nap fáradtak, nem jutottak olyan helyre, hol megszállhattak volna. A zivataros idő és a beálló sötétség arra késztette őket, hogy egy sziklamélyedésbe húzódjanak, melyben legalább a hó ellen védve tölthessék az éjszakát.

A könnyen öltözött jó szamaras ember kedvetlen volt, s a hideg nem hagyta aludni. Tüzet sem rakhattak, azért magában halkan sziszegett, nyögött, és Szent Ferenc ellen zúgolódott, amiért ilyen helyre vezette. Ahogy ezt Szent Ferenc, észrevette, megszánta, s lelkének hevében kezét...

 

 

Hogy leveleimet olvasod, nehogy arra a következtetésre juss, hogy a te életed kevésbé érdekes.

Gondolj csak bele.

 

 

Május 25.

Reggel négykor végleg ébredek, ki pisilni, ajtóm előtt cédula: A Francia Intézetből. Szia. VM.

És mellette ez a képeslap, Vancsó Zoltán (30) norvégiai felvétele.

Miki (20) ajándéka, éjjel jöhetett haza. Átvette szokásomat, minden múzeumozáskor hozok neki egy reprót.

 

A képet nem bemásoltam (szkenneltem), hanem életemben először a webről töltöttem le, jó néhány próbálkozás után. A képeslap hátán volt a cím: www.photovancso.com „fölmentem rá” és egy órát nézegettem.

 

Ördögi ez a technika, erre a (nálam) kék, aláhúzott címre klikkelve rögtön te is megnézheted.

Érdemes.

 

 

Tegnap délelőtt elhoztam a bicegős lábammal a nyomdából az első 10 példányt, kész a katalógus!

Éppen négy hónappal a megnyitó előtt (hencegés).

Repró: A/01/03. Ugye szép?!

 

Este anyácskámhoz (83), fölköltöztek nyárra a Svábhegy oldalába. Kellett egy kicsit villanyszerelni, ez-az. Vett egy mobiltelefont, elsősorban vészhelyzetre. (Barátnője, 86, szinte mozgásképtelen.) Tanultuk kezelni, már tudja a hangpostát is.

 

 

Május 26.

Olyan pocsékul álltunk, hogy a hó elején szólnom kellett gyűjtő barátomnak, aki évek óta egymilliót ígér az A/69/12, Angyali üdvözletért, vagy az A/82/21, Igen, szerelemért. Az előbbi sok éve Kata ágya fölött, a másik a műteremben, egyetlen, amit őrzök. Katának, vagy nekem fájjon? Egyetlen megoldás: kisorsoltuk.

Az előbbi. Anyácskám kétségbeesett, hogy ő minden félretett pénzét, ami ugyan kevesebb... Pillanatnyi megingás. De hát ajánlatot nem lehet visszavonni. Bonyolítja a helyzetet, hogy közben befutott már valami pénz, talán nem is kéne. Dead-line: május vége, most két irányba izgulunk.

 

Kittenberger még egy történetet elmesél, csak akkor nem akartam a figyelmet a másik epizódról elterelni. Ugyanaz a varázsló 40 ember jelenlétében három oroszlánt behív a plébánia kertjébe, azok ott elfekszenek, vakaróznak, majd fél óra múltán átugrálnak a kerítésen és eltűnnek a szavannában.

 

Kékkúti házunkat te is ismered. Képzeld, Kata ma néz a Balaton-parton házat, cserébe. A gyerekek is mennek. Tudod, annyira más az elképzelésünk erről, így mindketten úgy találjuk, jobb, ha ebből kimaradok. Neki fontos, döntsön ő.

A ház szétdűlés előtt, tehát lépni kell. De merre. Én voltam építész is, értek hozzá, viszont nem tartom érdemesnek e világon nagyon berendezkedni. Hogy olcsó támpillérekkel kihúzzuk. Gyerekeim számára meg nem gyarapodom, majd oldják meg másként, ha akarják.

 

Házvásárláskor aláírattam Katával egy ígérvényt: ”ez nekem így jó!”; hogy nem fogunk építkezni. Ez alól tavaly békülékenyen föloldottam. Ő most házbontást akart, derékig, majd emeletráépítést, ami egy rövid pillanatra lehetségesnek is tűnt, örökölt valamit. Csak aztán mintha ezt egy rászorulónak odaadta? kölcsönadta? volna, nem tudom. Ha adta, jól tette. Hiányosak egymásról a pénzügyi információink. Ebben még fejlődnünk kell.

 

Csakugyan vasútközelbe költözni lenne észszerű. Kata nem vezet, ám autó nélkül Kékkút nehezen működik. Én általában unok nyaralni, és ha nincs mit csinálni, békétlen leszek. A kerti munka nem érdekel, a vízhez nem járok le, a vendégjárást se szeretem. Egyre kevesebb időt töltök lent, tudod, évek óta a júliust művésztelepen töltöm, munkával, nekem ez vált be. Kata viszont lent, unokával, társasággal, vendégekkel képzeli nyugdíjas nyarait. Ehhez csakugyan több szoba, fürdőszoba kéne.

 

Ő találta ezt a házat húsz éve, én intéztem (évekig és azóta is), de rögtöntől tudtam, hogy ami pedig jó lenne, a hétvégi pihenéshez messze van, benzinnel se fogjuk bírni. Azóta keresett is házakat, többször belevágott. Csakhogy ez így nem megy, fordított a sorrend. Zsebben pénzzel lehet alkudni.

Most egy helybélivel akadt össze, akinek kéne a miénk, s aki számunkra Ábrahámhegyen keresett házat. Az telefonált, hogy lenne, több is.

Nagyon kívánom neki, hogy sikerüljön.

 

Esterházy új könyve, biciklivel a Margitszigeten, a felénél tartok. Működik, érdekes; de ami nekem fontos, elmondta az első harminc oldalon. A kétségbeesett humora, ahogy apjáról a felettes nyomozótiszt jelenti, hogy rendben..., csak nehezen ír... hogy akkor ezt  tőle örököltem...

 

Katának dedikálom az első katalógust.

 

Este a virágok becsukják szirmaikat.

A kerti poszáta akkor énekel.

 

 

(A tétel vak feltételezés. Egyik ornitológus ismerősöm üzenetrögzítőn, a másik Svédországban, a Larousse erről nem nyilatkozik.)

 

Május 27.

Hajnal, nem tudok aludni, kiemeltem néhány rajzlapot a nagy mappából, leszabni. Elfogyott a kartoték-karton, amire a festmények, rajzok és fotók kis reprói is rákerülnek. 240 darab lett. Kell még ennyi?

Délelőtt telefonok a miskolci kép Pestre szállítása ügyében, és a Szüts-stúdióba; írhatják a számlát, begyorsítattam a kifizetést.

Mielőtt (a gipszelt lábammal) kiszállok a kocsiból, szemem rendőrt fürkész: nyomda 1., nyomda 2., Nemzeti Kulturális Alap, Ernst Múzeum, kétszáz katalógust is hazahoztam.

Holnapra kész a meghívó: elkezdtem az Ernst-fejléces borítékokra a cím-etiketteket fölragasztani.

 

Szüts mama: Régebben elkápráztatta a fiatalokat gyors billentésével. A kompjuter-billentyűzetet már nem tanulta meg. Titkárnő volt. Az utóbbi években fia Stúdiójában már csak keresztrejtvényt fejtett. Ott szeretett volna meghalni, nem otthon. Most onnét vitték el, agyvérzés. Fél oldalára lebénult. Már nincs eszméleténél.

Egyszer levélben megköszöntem neki a fiát.

Naplóm: Ctr+F ”MAMA” (azonnal följön, ezt a szót máshol nem használtam) = C.2408 oldal

 

Kékkút 1992. 8. 8.

Kedves Erzsébet néni!

 

Tegnap félálomban észbe vettem, hogy egyszer evvel is el kell számolnom, és hálát adnom a

MÁSODIK LEGILLETÉKESEBBNEK

/az „első” megírás nélkül is tudja, ott fönt/

hogy mi mindent köszönhetek én Szüts Miklós úrnak.

 

A sorrendiség igénye nélkül...

(itt két és fél oldal szöveg)

...persze én is csinos, és okos és tehetséges és kedves vagyok, de

 

szóval gratulálok.

  Kezét csókolja:

 

Május 28.

Nyomdából haza a dögnehéz két csomag meghívó. Kibontom, nincs közte hibátlan, a szürke mezőben elszórtan fehér pettyek. Alig-alig látszik, de azért.

Most nem elfáradni.

Telefon.

Nem lepődnek meg, tehát tudták.

A jövő héten újra.

 

Befejeztem a Javított kiadást Esterházytól. Az első harminc oldal után már csak a kifejtés, egy krimi hétköznapjai.

Ki így, ki úgy válik felnőtté. Ő mintha így. Azon tűnődöm, én talán az első szerelem igazi keserveitől kaptam meg ezt az ajándékot.

 

Május 29.

Esterházy szörnyűségesen-gyönyörűen emberi történetéről írtam május 18-án. N.J. e-mailje:

 

Az E.P. új könyve kapcsán írtak - nem kell a tavalyi ÉS-vitádat belekeverni, de megemlíteni sem.

Nem elegáns.

 

Tök igaza van, azonnal levettem a szöveget.

 

 

Május 30.

Minden az arányok.

Ha azt mondom, amit találtam, abból ütöttem össze vacsorámat; vagyis tejszínhabbal és eperlekvárral ízesített molypetét, müzlivel-, akkor ez egy igaz állítás.

 

E-mail a programozónak, pótmegrendelés. Merthogy most így kell lépegetni, fölöslegesen:

ÉLETRAJZ - ÉLETRAJZ - ÖNÉLETRAJZ - CIVIL ÉS SZAKMAI

 

 

Május 31.

SMS reggel Miklóstól:

Fél hétkor meghalt a Mamám

válasz:

Isten irgalma.

20 évesen vidáman teniszezik újra.

 

Ismerős? A hatalmas kamionok vezetőfülkéi. Ma vettem észre, mindig fürkészem a pilóta mögötti függőágyat.

A távolság, utazás és élettér; kuckó.

Pedig nincs hová, és nincs miért, elvágyjak.

 

Telefon kollegával képszállítás ügyben, velem-idős. Mondja, épp a pincében van. Kicsit mintha nehezen forogna a nyelve. Gyanút fogok, rákérdezek, saját termés, idei kadarka? Nem, nem, unoka születik, építkezem...

Aztán meséli: agyvérzésem volt, de megmaradtam. Lassan megtanultam balkézzel festeni...

 

 

Május 7: ez mindig a végére:

 

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY,

BOCSÁNAT,

június elején elfogy minden pénzem.

Így hát most 300 ezerért (örömmel) adnék el képet!

Novemberig kéne megélni,

addigra, remélem, az őszi kiállítás–

Május 21: július közepéig OK.

Május 24: augusztus végéig OK.