95. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS

2003. FEBRUÁR

Febr. 1.

Délelőtt anyácskámmal ballagtunk-botorkáltunk a fehér Margitszigeten. Húsz éve nem járt arra. Hamar elfáradt.

A piros kép tovább. Már véleményt is kaptam róla, e-maien: fárad. Igaz.

Munka közben folyvást Illyést kazettáról, nem tudom eldönteni, melyik a jobb szavaló, ő, vagy a túloldali Latinovits.

Ezt a szerző mondja, most ismertem meg. Ámuljatok ti is:

ESTI CSODA

Sövény fölött holdtól ragyog

elhullámzó kasza.

Ámulok: nem én ballagok

vele haza.

Febr. 3.

Vasárnap délelőtt Oszoly-tető, délután a 89 éves sporttárs, Román József könyve: Távolodóban. TÉNYEK ÉS TANÚK sorozat, Magvető, 1990. Ő hatra jár úszni, kocsival, már öltözik, mikor érkezem. Két éve karambolozott, mondja, majd leszakadt a fél karja, azonnal vett egy új autót, és meg van vele elégedve. Infarktusa is volt, de meglógott a füredi szívkórházból, hogy unja, és hamarosan újra lejárt, közénk.

Na, a könyv. Józsefvárosi zsidó proligyerek, okos és érdeklődő... és tanulatlan. Boldogan keveredik bele az illegális komcsi mozgalomba, a kollektíva, a csajok, a balhék, a röplapok-sztrájok-tüntetések. Az éjbenyúló örökös viták a marxi elméletről, egymás agitálása... Műveletlen, sokáig minden jelszót elhisz. Mondták, a leghitelesebb leírás erről a témáról. Kitanulja az asztalosságot, közben rendőri kalandok, gyalog elindul Berlinbe, hajóinas, vándorkoldus, hónapokig Genovában, haza, katonaszökevény, hamis útlevéllel Párizsba, a világháború kitörésekor, mint idegen, a Pireneusok melletti koncentrációs táborba kerül két évre, Rajkékkal egy barakkban, egy zseniális ötlettel megszökik, Párizsban bújtatják, most itt tartok, a felénél. Nagyon jó.

Mondom is neki ma reggel, Charles, magának hány élete volt?

Meg akartam venni ezeket a Várady-verseket a Rádiótól.

Illyés, Pilinszky már van. Egy Jádi-interjút is megszereztem néhány éve. Tudnivaló, egy-kétezer forintért mindent elküldenek postán, csak egy telefon; 3288-779, s aztán egy megrendelő levél, akár faxon. Zs. a híres tíz részes Nádas Péter-beszélgetést rendelte meg így, onnét tanultam.

Erre a kiránduláson az égből az ölembe pottyant, CD-n, ajándék! Elsőre a játszás-időt néztem meg, 73 és fél perc, hiszen ez a teljes anyag! Akkor kezdtem el nagyon örülni.

Uszoda. A napi sprint-adagot már másfél hosszra emeltem. És áttettem az utolsó nagykör elejére. Részben, mert ez mégiscsak valamiféle jutalom, részben, ha belehalnék, meglegyen legalább a három nagykör.

R. szólt tegnap, így hazafelé megvettem a Magyar Narancsot, Várady-interjú. 43-ban egymástól pár méterre laktunk, ő, nagyon helyesen, a Váli utcában, én annak folytatásában, amit akkor Irinyi János utcának hívtak. Csak neki nem volt hajlama a festéshez.

Az interjú: hogy ő ritkán ír, csak amikor... Mondom erre a kiránduláson: szóval vérdilettáns. Vagy vérprofi, mondja Robi. Igaz, ez tényleg különbség lehet a két szakma között. Mennyivel szegényebb lenne az egyetemes kultúra, ha én csak akkor...

Mondják is, Tandorival ez lesz a gond, megtalálni, kiválasztani majd a gyöngyszemeket.

Reggel még (e-) postára az átírt győri interjút:

...Milyen viszonyban áll az iróniával, illetve mit tudhatunk a költő Váliról?

-- Az iróniával lyó viszonyban vagyok...

Megint reménykedem, hogy javul a kép. Az igazi keserv, de tényleg: amikor értéket kell pusztítani

az egész-ség kedvéért. (Idetettem a reprót, aztán letöröltem, az a kicsi, de lényegbevágó változás bosszantóan nem érzékelhető a képernyőn.)

Levél a Kaposvári Múzeumtól, hogy a kiállításom idején az átvett áruféleségekből az alábbiakat értékesítettük: 4 db. katalógus... kérem, szíveskedjék közölni, mennyi adóelőleget vonjunk le...

Febr. 4.

Két epizód a Román József önéletrajzból, már a vége felé tartok:

1940, Párizs, német megszállás. A nemzeti ünnepen (júli.? 14.) diákfelvonulás, két horgászbottal a vállon. Mármost a két pecabot franciául, kiejtve: dö gol. /de Gaulle.

R. J. Rákosi hívására 1948-ban hazatér, hogy részt vállaljon a szocializmus építésében. Kocsiját Párizsban hagyja, hogy itt majd úgyis vesz, egy jobbat. A Rajk-per hallatán kopogtat az Andrássy út 60. kapuján, hogy ő együtt volt Rajkkal internálva a Pireneusokban, a dolog nem úgy történt, ő beszélni akar Péter Gáborral. Elzavarják, hogy elvtárs, mi mindent tudunk Rajkról. Később megmagyarázzák neki, foglalja imába az ajtónálló ávós nevét, már aligha élne.

E-mail váltás töredék:

Ő: ...És újra kezdem végre a mozgást, a reggeli úszásokat. Egy- egy

felszínesnek látszó dologban néha már sejlik az élet értelme.

Én: ...Egy hülye kínai mondás szerint ha az életnek lenne értelme, már rég megtalálták volna. Tényleg, az ember néha unja. Én is. Hullámvasút. Csináljuk, aztán néha fölcsillan valami. Nem érzület kérdése, hogy hasznos-é. Gyermekeink jóllaknak.

Ő: A hülye kínai mondás igaz. Én is hasonlót gondoltam, ha már sejthető a leghétköznapibb élethelyzetben a lényeg, akkor kár keresgélni az élet értelmét.

…asztalt terítnek,/ asztalt leszednek./ Haladnak az utcán,/ feküsznek az ágyon,… Mert ez a kincs./ Úgy hívják: élet./ Értelme nincs. És: …Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De
kivánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni. Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelidíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga. ...”

Én: Nekem most az ellenkezője az aktu. bajom. Más fél év munka volt ez a kiállítás, megvolt, jó volt; most ahogy Illyés: minek élek, minek éljek...

Febr. 5.

A mai nap újra a gyűjteményes kiállításra szánva, alig nyíltunk meg Győrben, már Kecskemét kéri a háttéranyagot. Jelezték, mostanra rögzült: március 16-án, vasárnap 11-kor nyílok a Cifra Palotában, a Tavaszi Kulturális Fesztivál nyitóprogramjaként.

Összeállítottam nekik, amit kértek, még postázni kell, mert az e-mailjük nem működik (a hóesés miatt):

az új műtárgyjegyzék,

- múzeumból kikérendő képek listája,

- prospektus adatok és egy bemutatkozó szöveg,

- képcédula tipográfiája, ezt szeretem megadni,

- egy reprót kértek a prospektushoz,

- címjegyzék a képek hazaszállításhoz.

Evvel el is ment a nap.

Egy mai Vojnich-ímél:

szinte ugyanaz mint a fentebbi, mégis mennyire más!

Febr. 6.

Szolgálati közlemény, bocs!

Hogy mindig és mindenütt olvasható legyek, P. barátom a nyáron átszerkesztette a Váli-oeuvre-t windowsról ISO betűtípusra. Minden új fájlnyitásnál bele kell mennem a programba, kicserélni ezt a sort

<meta http-equiv=content-type content="text/html; charset=windows-1250">

erre:

<meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=iso-8859-2">

És: le kellett mondanom az

A’ aposztrof,

„A” idézőjel,

– gondolatjel,

† kereszt,

… mondatvégi három pont

-használatáról, merthogy azok hibásan jönnek föl.

Ez néha gond. Különösen az idézőjel hiányzik, kurzívval igyekszem helyettesíteni.

A gondolatjelet is szerettem. A három pont kicselezhető.

Hálás lennék visszajelzésért, mert már nem emlékszem, de ha ez a hiba tényleg csak a Macintoshon olvasott CD-ken jelentkezik, akkor lehet, hogy lemondok a tökéletességről.

Gondolom, a CD (a web mellett) lassan teljesen jelentőségét veszti

Tehát: internet exploreren? (Ezt én is fogom látni.)

Mac gépen?

Netscapen?

Opera, vagy micsoda keresőn följönnek-é e jelek?

Kösz!

Befejeztem a Román könyvet. Leírja, díszőrséget állt Rajk László újratemetésén. És mellette álmodozva megszólalt egy régi harcostárs, veterán, hej, ha a Laci itt volna, de közénk lövetne!

Az öltözőben megkérdezem tőle (még rekedten, a tegnapi ölelésnél kissé sokat ordítottam), Charles, mit akart maga a Péter Gábornak mondani az Andrássy 60-ban? Mit? Hát, hogy a Rajk hazudott a kihallgatásán! Egy barakkban voltam vele!

A reggeli imánál most a benedekrendi módszert követem, ha fogytán a gondolat, olvasok. Most egy szerzetesnőt. Ebből:

1994, Párizs, a Rue du Bac-i kolostor. Brazíliából interurbán telefon, Recife érseke a vonalban, a főnökasszonyt keresi, és elmondja a következőket. Három héttel korábban egy brazil hölgy érkezett Párizsba. Ragaszkodott a hosszú utazáshoz, magával vitte Sandrát, ötéves kislányát, akinek részleges bénasága gyógyíthatatlan. Majd bele fogja ültetni abba a karosszékbe, ahol maga Mária ült, mikor megjelent Labouré Katalinnak (1840-ben) és beszélni fog vele, mint anya egy másik anyával. Nem maradhat így a lánya, micsoda jövőt reméljen ilyen bénulással?

Hatalmas tömeg a kápolnában. Térdelve imádkozik a kicsivel. Felfedezi a fotelt. De kötél veszi körül, nem lehet elérni. De a braziloknak, éppúgy, mint a keletieknek a kötél nem feltétlen akadály. Megkér egy apácát, engedné meg, hogy a kicsi percre beleüljön a fotelbe. Sajnos, nem lehet. Akkor azt suttogja kislányának: Bújj át a kordon alatt, négykézláb csússz be a fotel alá! Amikor alatta leszel, akkor a kezeddel érintsd meg ott, ahol a Szűzanya ült, és gyorsan gyere vissza!

A kislány eléri négykézláb a fotelt, de ahelyett, hogy a tanácsot követné, fejét hosszan a szék bársonyára teszi. Az anya megdermed. Aztán a kicsi visszamászik.

- Miért tetted ezt?

- De mama, az Asszony mondta, hogy tegyem a fejem a térdére!

Brazíliába visszatérve a gyerek teljesen meggyógyult.

Az érsek jelezte, hogy kezében van minden szükséges dokumentum, orvosi bizonyítvány.

Ilyen sorok után meglódul az ima.

Kedves V! Kösz a CD-t!

Csak így tudom megköszönni, ismeretlen ismerős.

Egy igazi Várady-vers elejét küldöm neked.

VILLANELLA

A szélirány szerinted kedvező? (Bocsánat, először szálirányt írtam. Belsőépítész múltam.)

A szélirány nem érdekes szerintem.

Zsugorodik a zsugori idő.

Úgy képzeled, van benned még erő?

Legalábbis jó lenne benne hinnem.

A szélirány szerintem kedvező.

Ha majd idézik, tudják még: ez ő?

Fordul olyan bizonytalanra minden.

Zsugorodik a zsugori idő.

A huzattól, szemed hogy nedvező?

Ajtón, ablakon átfúj, zúgva kinn, benn

a szél. Irány? Szerinte kedvező.

Elolvasható végig: Hátha nem úgy van. Magvető. 1988.

A mai nap gallyra, délelőtt tíz, mindjárt megyek aludni. Mert délután író-olvasó találkozó a győri kiállításomon, akkor ébren kell lenni valamennyire, ott okosakat kell mondanom. Vonaton nem tudok aludni. Vagy legalábbis nem pihentet.

Febr. 8.

Levél a Kecskeméti Cifra Palotának. Sok munka van mögötte.

Kedves Gyergyádesz Úr!

1. Tehát a végleges adatok:

Váli Dezső festőművész gyűjteményes kiállítása

Kecskemét, Cifra Palota, 2003. március 16. - április 27.

megnyitó: március 16, vasárnap 11 órakor

a kiállítás nyitva hétköznap hétfő kivételével 10 - 17 óráig

vasárnap 13.30 - 17 óráig

(Zárásidő április, marad, mert május elején egy nagyobb anyagot kérnek tőlem.)

A megnyitón hangosítás szükséges. Egyeztettük, az ő beszédén kívül nem lesz egyéb, zene stb. Egyeztettük, nem ez a Tavaszi Fesztivál hivatalos nyitóprogramja.

2. Győr szállítja magukhoz a képeket. A Nemzeti Galériából kölcsönvett képek kecskeméti kikérési engedélyét Győrnek meg kell kapnia, hogy azt leszállíthassák. A kikérendő képek listáját mellékelem.

3. Mellékelem a képek hazaszállítási adatait.

4. Mellékelem a képcédulák tipográfiáját.

5. Mellékelem a kért reprót a meghívókártyára:

„Műterem, középen asztal A – /99/14”

és a a prospektus számára: „Fehér műtermek I. – A/00/17”.

Ha ettől jobb minőségű reprót kérne a nyomda, tudok e-mail-en küldeni. Tájékoztatásul mellékelek két meghívót is.

6. Mellékelem a prospektusba szánt szöveget.

7. A képcédulák készítéséhez mellékelem a képlistát. Remélem, pontos. Vigyázat, egy gyűjtő titkolja a nevét, ott a magángyűjtemény szó szerepel a tulajdonosnál. A Cifra Palota tulajdonában lévő olajképek is közte vannak.

Szívélyes üdvözlettel:

A képcédula így, ez a leghosszabb címem:

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

RÉGI ZSIDÓ TEMETŐ (FERENCZY KÁROLY EMLÉKÉRE) – A/72/01

1972

T-ART ALAPÍTVÁNY TULAJDONA

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

[végső címe: Halkan szólj - A/1972/01]

Tegnap egy belvárosi étterem galériája, Zebi, Vasbányai Ferenc, legendás osztályfőnökünk a József Attila gimnáziumból, 70 éves. Szerettük.

(Mi 60.) Köszöntés, koccintás. Csevej:

P. nem tartozott a jó tanulók közé, érettségi után hivatásos szakszervezetis lett, az is maradt. 50 évesen infarktus, akkor nyugdíj. Mondom, és most?

Feleségemmel kitanultuk a rejkit és a pszi-sebészetet. Hogy az mi?! Isten energiáját átadjuk betegeknek, tehát nem gyógyítunk, csak közvetítünk. Jézus azt mondta: gyógyítsatok! Egy japán kezdett el ezekkel a dolgokkal foglakozni, a tibeti kultúrában kutatott, ő lett az első mester. Ha gyógyítok, van egy ábra, azt fölrajzolom, van hozzá egy [szanszkrit?] megnevezés, azt kimondom, és a fejem tetején bejövő energiát a tenyerem közepével továbbítom. Szeretet nélkül az egész nem működik. Nekünk meg van nyitva a harmadik szemünk, itt a homlokunk közepén, mi látjuk az ember szellemlényét, auráját. Anyám még mindig a Sas-hegyen lakik, alig vánszorgott már. Pestről minden nap küldtem neki energiát, a következő évben már újra ő metszette a szőlőjét. A térdei pedig teljesen tönkrement állapotban voltak. Ezért fölvittem őt a szellemi szférába, és magam is fölmentem oda. Levettem a térdcsontot - mi vér nélkül dolgozunk, nem úgy, mint a disznóvérrel manipuláló indonéz kóklerek - inak, izmok, erek - jól megtanultam az anatómiát - és kicseréltem az elkopott testrészt mindkét lábán. Van egy kis kézi műszerem, (beállítható, hogy napot vagy hetet mér), azon megnéztem, mennyi idő kell, míg az operáció itt a földön materializálódik. 12 nap volt. Hiszek Krisztusban, pappal ezekről a dolgokról nem beszéltem. (Szerinte az új érsek, Erdős Péter is rejki mester.)

N. arról beszél, hogy

a parlament, az egész törvényhozás nem legitim, az 1949-es szovjet alkotmány van érvényben, de közben megszűnt a Szovjetunió. Egy kisgazda képviselő a Parlamentben egyszer fölvetette, hogy egy napra alakuljanak át Alkotmányozó Nemzetgyűléssé, de azt másnap megölték.

F., vitorlás olimpikon és profi síelő, azt mondja,

így, hatvan felé már nincs mélyguggolós ellenvállas síelés. Feneket enyhén billegtetve kell fordulni. Ha ezt nem tudod, nagyon egyszerű, menj ki Ausztriába, egy hét alatt átképeznek, nagyon jól. A gyenge térdeidre jó az úszás, de vegyél egy szobabiciklit is.

Aj. Szóval lehetőség a COME BACK-re. Eddig nem jött össze a nagy hegyekben síelés. Csak gyerekeim voltak. Én egyszer, úgy igazán, Norvégiában, festészeti ösztöndíjjal. Most már telne rá. Nos? Nem, nem tudom megszervezni, túl nagy tortúra, nem éri meg.

G. több fotósalbumot készített, a Közelkeletről is, nyomdaipari diplomáját nem használta. Egyszer kézbevettem 9 x12-es Linhof álomkameráját. (Fotógépben a Rolls-Royce).

A rendszerváltozásnál egy kollegával összeálltunk, csináltunk egy kis nyomdát. A hagyományos fotózás öt éve teljesen megszűnt, macintosh kompjutereken dolgozunk. Igen, van négy-, sőt, ötszínnyomású gépünk is, tudunk katalógust csinálni 35 x 50-ig, gyere nézz be egyszer. Nem, a Linhofomtól semmi pénzért nem válnék meg, nincs is olyan értéke, emlék. Korszerűtlen, ma már digitális hátfallal gyártják. Az a hátfal drágább, mint az egész gépem.

K. kétméteres, valahai kosárlabdás. Egy svéd és egy magyar kórház igazgatója volt párhuzamosan, azt hiszem, szívspecialista. Kint valami kutatások. A hatvanas években a magyar válogatott tagjaként egyszer játszott az idelátogató legendás amerikai Globetrotters csapata ellen, edzőmérkőzést.

Nem is voltak azok annyira jók pontszerzésben, ők a labdacirkuszra, a zsonglőrködésre voltak trenírozva. Világkörüli turné, az hozta a publikumot.

P. érettségi után egy lottócsalásba keveredett, nehezen kecmergett ki belőle. Művházak szervezője lett, majd KISZ-vonalon a színházi kultúra ügyei a Fehér Házból, Aczél szárnyai alatt. Rendszerváltás után egy nagy kiadó igazgatója. Ő köszöntötte most tanárunkat, kedvesen.

Először is: osztálylétszám 42, végleg eltávozott kettő, jelen van 17, igazoltan hiányzik... És fölsorolta mindnyájunk becenevét.

B-t nagyon szerettem, egyetlen barátfélém volt. A doktorátusával alkoholista lett, egyszer egy ilyen állapotában magára gyújtotta a víkendházukat. Ezután eltűnt, családja évtizede nem tud róla. Pár éve a rendőrséggel kerestettem, de nem adhatják ki a címét, él. Hajléktalan, vagy talán elmeotthonban?

T. vígan élt segédmunkásként, nagyon elkényeztették; csupa nővel dolgozott együtt. Aztán levágta a lábát a villamos. Szerencsére, mondta utóbb. Megemberelte magát, diplomázott. Családja van. Műlábát Ausztriában cserélik, akkor egy időre ott kórházba vonul.

M. agresszív, rosszgondolkodású fiú volt, fogorvos lett. Aztán öngyilkos.

I., Latinovits féltestvéreként maga is vezető színész lett, filmeket csinál. Ezeken a találkozókon még soha nem láttam, igaz, én is alig jártam. Állítólag, így, öregedve, arcunk hasonlít.

K. profi kosárlabdás lett, mást nem is csinált, csak gyerekeket erre-arra, Svájcban, állítólag.

Akkor ellógtam, szédelegve, haza. Itthon egy üzenet: ha még nem kapta volna meg, magának ajándékoznám a nagyon gyűrött Genthon kötetemet Ferenczy Istvánról. (febr. 11.: Károlytól, elkevertem.)

Nagyon nagy öröm. Randevúra várok.

Mi van még? Rengeteg.

-- Hóba temetett autóm lökhárítóját valamikor lesodorták, nyilván egy forduló busz, valami kis horpadás is. Szomorúságom fogy, ahogy a napok múlnak. Dróttal vissza lehet kötözni. Aztán majd a vizsgára rendbe hozatni, amennyire muszáj.

-- Aztán szezonvégi árleszállítás-micsoda, vettünk télikabátokat. (Gyerekkoromban volt utoljára.) Az ilyesmitől rettegek. Kata elmagyarázta, hogy ez most nagyon jó, és tanuljam meg, hogy ez

60% pamut, ettől könnyű,

20% raglán, ettől meleg, és

20% műszál, ettől tartós.

Hazafelé jövet a régi átmeneti kabátomat egy nejlonzacskóban rögtön rátettem egy kukára. Aztán a kapuból visszafordulva szépen hazahoztam, bevertem egy szöget a galéria oldalára, odaakasztottam. És most nézem.

Illetve nem raglán, hanem kasmír.

-- Győrben azt mondták, és ez fontos, hogy maradjon az ISO betű, mert a jövő a Linux operációs rendszer felé halad, az nyitott, közfejlesztésű, ingyenes, és vírusfrej. A netscape alá is ez kell. Meg hogy jövőbarát a programom, mivel javascript - htmre épül. Hogy alatta word-öt és excelt használok, az mindegy, akár cserélhető is, mert a program úgyis htm-ként fogadja.

-- Szeretnék venni, de azt mondják ilyen nincs. Egy vekker, amit napi hat-hét időpontra be lehetne állítani. Munkakezdések- befejezések, alvásidők, fogmosás, villanyoltás. Az útközbeni órásmester csinálna nekem egyet, vegyek egy 24 órás körkapcsolót, arra rászerelné. Első hallásra nem tetszik. Tényleg nincs ilyen?

-- Hirtelen kérnek tőlem 23 reprót, rajzokat. Kiválasztani, e-mailre átméretezni, és áttenni fekete-fehérbe kompjuteren. Az ARGUS-folyóirat (Székesfehérvár) februári számában jön velem egy interjú, ahhoz körítésnek. Szombat este, akkor rajta, nagy munka lesz.

-- Az uszoda előcsarnokában is árulják, már a negyedik távcsövet veszem a román cigányoktól 4 és 3,2 ezer között, egyre több ismerősöm szeretne. Én is, de belegondoltam, akarnám-e igazán tudni, MI VAN ARRÉBB? Hiszen az ablakomat is lesmirgliztem.

-- Nyolc? év után eldöntöttem, a Műterem - ikonfal - A/93/29 képei végleg összetartoznak, egy tömbbe rendezve. Össze is raktam őket megnézhetősre - 2,5 x 2,5 méter -, a Photoshop programban:

Febr. 9.

Karcsúsítom hagyatékom:

Győr, Városi Művészeti Múzeum

KEDVES MÚZEUM!

Őrzik már egy kamara-kollekciómat, ami az alapítványunk keretében évek óta a Múzeum állandó kiállítási része. Ezt kiegészítendő, gyűjteményes

kiállításom alkalmából, a javasoltakból választva ezeket adom át most, ajándékként:

A/99/15,

A/97/09,

A/02/27,

olajképek.

Örülök, hogy adhattam. Jó helyre kerülnek. Öröklétem biztosítva.

Szívélyes üdvözlettel:

Febr. 10.

Vissza G. Illyés-kéziratához. Nagyon jó.

A késel szót a magyar fül kétféleképpen értheti. Úgy, hogy te késlekedsz, és úgy, hogy ő bicskáz. Képzeljük el, hogy először halljuk a hatalmasan zengő sort, és értsük benne ezt a késel szót a bicskázás jelentésben

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?

József Attilával űztünk ilyen akrobatikákat.

Kassák. Alacsony termetű, finom végtagú ember volt, mozgásában is az a fajta, akire azt mondják (véznasága ellensúlyozásául): kecses... Valójában elálmélkodtatóan szűk látókörű volt. Az autodidakták örök fölénye a holtig magoló grádusszerzővel szemben?

Született művész volt, született harcos. Mozgalmat is fontosat vezethetett volna. Sajnos, amilyen kitűnő verbuváló volt, olyan rossz tábormegtartó. Hadnagyai - épp a legtehetségesebbek - sorra ott hagyták. Vitaképtelen volt. Merev és humortalan...

Egy Várady-vers, CD-ről magnóra vettem át, hogy le tudjam jegyezni, ott van PAUSE gomb. Az ortográfiát csak saccolni tudom, vesszőt, pontot nem teszek ki. (Febr. 11.: már kint vannak.) Próbáltam utolérni, Kiadó, kiadói telefonos néni, kollega, lakástelefon, szerdán keresse stb. Én három napot még soha semmire nem vártam, vagy legalábbis

Vécétartály-villanella

Felébredek úgy negyed négy körül.

Meghúzva nincs, de mégis jön belőle:

a vécétartály magától ürül.

Az ilyesminek ugyan ki örül?

Az ember este kifacsarva dől le,

s arra ébred úgy negyed négy körül,

hogy kísértet jár, vagy pláne leül.

Na nem, ez aligha telik ki tőle!

A vécétartály magától ürül.

De hát jobb-e kísértettelenül?

Mintha egy halottalan temetőre

ébrednék fel úgy negyed négy körül.

Visszaaludni mikor sikerül?

A világ veszélyekkel teleszőve.

A vécétartály magától ürül.

Hogy is ne félnék éjjel egyedül?

Mit tudhatom, mi jön még? Mért, mi jönne?

Felébredek úgy negyed négy körül,

a vécétartály magától ürül.

Tök jó, nem?!

E-mail, kérvény weboldalam gazdáihoz:

KEDVES C3!

A technika rohamos fejlődése

és az én népszerűségem rohamos csökkenése...

vagy fordítva...

A dolgok úgy alakultak, hogy most havi 800-an néznek belém...

Szeretném honlapomat 3 tv-interjúval fordulatosabbá tenni,

kérném ehhez szíves hozzájárulásokat, segítségüket.

60, 80 és 110 Mb-osak, mpg-ben, át kellene írni őket a megfelelő formátumra.

köszönöm!

Telefon Kecskemétről, keresztbe szerveztek, elnézést kérnek, kiemelt program a Tavaszi Fesztiválon a kiállításom, a megye egyik vezetője fogja megnyitni, nem, akit én jelöltem.

Febr. 11.

Mindenféle szomorú merengések, kiesett vagy ellopták a tárcámat. Vagy otthon, figyelmetlenül valahova? Nem szokásom, szigorú rendje van. Vissza az újságpavilonba: nem kérem, nem láttuk. Félúton egy gyanús cédula a hóban, lehajolok: a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatra beadott képeim átvételi elismervénye. Akkor már tudtam, hogy baj van. Fohász. OTP-kártya letiltás, sürgősen. Aztán reggel uszodából egyenest orvosi igazolásért: a jogsi csináltatás evvel kezdődik. Majd okmányhivatal, sorbaülés, (fölkészültem; Gábor 70 oldalas kéziratával), tizennégyen vannak előttem. Közben eszembe jut, és bekapcsolom a mobilt, hangposta Katától: valaki fölhozta a tárcádat, a hatvanezer forint is benne van. Alázatos hálafohász. De akkor már nem hagyom félbe, kis kártyát kapok majd, ami a személyit is helyettesíti!

Még ma átszervezem a zsebokmány-papírpénz viszonylatot.

Megkaptam a Legilletékesebbtől a Vécétartály-villanella hibátlanját, többedmagával; egy amúgy szótlan e-mailen. Visszamenőleg kicseréltem, most hiteles. Ilyenformán ez is:

Dióhéj

Négyéves lehettem, mikor egy sörétet

dugtam fel az orromba. Már itt van –

mutattam később a homlokomat.

Keveselltem volna a törődést?

Volt ház meg kert, domb és folyó.

Meg a kutyánk, egyszer a torkomnak ugrott.

A karácsony jó volt. Rejtélyek kavarogtak

a sötét nagyszobában, kinn a hó.

Készülni, várni. Várni volt jó.

A felnőttkort, igaz, nem olyannak

képzeltem. El sem fogadtam véglegesnek.

Hogy amik esnek, végleg. Hogy volna legvég.

A nőket nem jól szerettem, tudom.

Akit nagyon – mint aki fuldokol.

Később, lángnyelvek közt – mint a vizes fa.

Több önutálat, mint önkívület.

Az ilyet aztán ami, ha, utoléri,

az se a sorsa. Hátrál, hátráltat,

amíg teheti. Nem elég senkinek.

Homlokba golyó? Megszűnni? Létrejönni?

Ólálkodik az ádáz elodázás,

ugrásra kész a dupla vagy a semmi.

Egy másik e-mail, barátomtól:

1. Ferenczy Károlyt megint Istvánnak írtam. (jav.)

2. A neten egy Váli-képet árusítanak, egy millióért, amit nem én festettem. Megnéztem, a kép egész jó, a szignó tökéletes. Lehet, hogy nem kell többet ecsethez nyúlnom?!

De erről bővebbet akkor, ha a végére jártam.

Apropó, az édes-csendes-szomorkás Ferenczy, 25 évesen:

Feleségét, és közben megszületett első gyermekét Szentendrére költöztette, ő maga pedig1887-ben Párizsban kötött ki, csak nyaranta látogatta meg családját.

Hmm.

Előbányászom, egyik régebbi levelemből, amit Bernáth Aurél írt róla, gyönyörűt.

...rezerváltabb szellem, hűvösebb világ, rejtettebb, magasabb szférákban nyílt lélek, ahol nagyobb a csend. Ferenczyben van valami a magányos erdei sétáló hallgatózásából. Olyan neszekre figyel, melyeket mások nem is érzékelnek, vagy csak, ha már nagyon sokáig üldögéltek elmerülve egy páfrányos, mohás, lombfödte zugolyban. Mintha páncél venné körül, a visszavonultság, a kínlódás, az önmardosás kalapálta páncél, melyen nehéz átjutni.

Az élet rejtelem ugyan számára, mint a „Három királyok” erdeje, de mégis biztosan igazodik. Útjában nemcsak szemlélődő, de értő ember is.

...Filozofikus magatartása mindig lehántja a külszín felületét s nem engedi a tárgyat magához a maga érintetlenségében. Így mélyebbre ágyazódnak képei, de maguk után is hagyják a tépelődésnek, s valami nosztalgiás szenvedésnek az érzetét. Errefelé található talán a magyarázata annak, hogy valami szertartásos van benne, papos ...

Az ilyen szellemek látszólag nem tartják kezüket az élet ütőerén. Valahogy fölötte állnak.

A „napos oldal” örömei csak messziről csillognak ide, oldva, szinte akként, ahogy egy bál zajára az elmenő visszafülel.

Válogatott pillanatokat idéz fel inkább, illetve válogatottá teszi a pillanatot. Mélységesen ünnepélyes hangulatot varázsol, s azt szinte lombsusogással veszi körül.

[A Három királyok képben] valahogy jelképes ábrává nő bennem a három lovas, akik zajtalanul, szinte mohán lépkedve vonulnak a cél felé, feszült nyugalommal és várakozással a szívükben. Ebben a képben minden együtt van, ami Ferenczyt teszi. Csend, nagy dolgok kihallgatása, figyelem a belső hangra, törekvés a jelenségek látomás-szintre való emelésére ...

Bernáth Aurél: A múzsa körül (1940): Ferenczy Károly (részletek)

Ez a monográfia így, első átpörgetésre, tele van rossz képekkel. Teljesen mindegy.

Igaz, büszke rá, a képek nagy része első publikálás.

Febr. 12.

E-mail, Para-Kovács idézet. Mostanában többször olvasom a nevét újságban, fölfigyeltem én is. Fiatal lehet?

Az ihletett mondat - Isten honlapjáról letöltött szöveg.

Nagy nap lesz a mai! Tegnap a C3 központban, ahol a szerverem van. Megbeszéltük. Ha igaz, ma délután fölteszik, megnézhető lesz weben is a három tv-interjúm. Tömöríteni kell őket, és még a segédprogrammal kell valami kicsit birizgálni. Hogy akinek nincs, le tudja tölteni.

Kitaláltuk a lehető legegyszerűbb grafikai megjelenítését.

Képhamisítás ügy. Intézkedem, elkezdtem ma reggel fél ötkor.

Konkrétumokat, csak majd ha bizonyosság.

Febr. 13.

PRODUKCIÓ!!!!!!!!!!!!

Egy hete kaptam az ötletet, a C3 mára megcsinálta nekem. A három TV-interjú már nemcsak a CD-n, hanem neten is. Akinek nincs Real Player programja, a kék gombbal le lehet tölteni. Kitöltendő kérdések jönnek föl: mik a főbb érdeklődési területei. Minél több fehér kocka maradjon üresen. Megvigasztaltak, hogy a netesek az ilyen alkalmi akadályokhoz szokva vannak.

Ha Kata engem agyonüt, rögtön kap négymilliót. Az OTP-ben rábeszéltek, évi párezerért a kártyám mellé ez is jár. Ő a kedvezényezett.

Ha tartós rokkantság, én kapom.

Két ajánlat is befutott tegnap.

Vaja Nagyközség Önkormányzata pályázatot hirdet két hetes művésztelepén való részvételre. Kosztot, harmincezer forintot és festővásznat adnak. Ezért cserébe két műalkotást, az egyiket a Vay Ádám Múzeum részére (tehát legyen olyan minőségű).

A Cotton Club Budapest is megkeresett, ők exluzív jótékonysági Gálát rendeznek az Amerikai Napok rendezvény keretében, bevétel a gyermekkórháznak.

Ők csak egy képet kérnek.

Igaz, cserébe:

...hogy neve az estélyen elhangozzék, hogy ön támogatta...

...lehetőséget, hogy az estély résztvevői elmélyítsék ismeretüket az Ön művészetéről...

...az esemény az Ön művészi és társadalmi hírnevét is hatékonyan emeli.

Kösz, ne emeljétek.

E-mail-váltás:

Kedves Váli Dezső!

Örömmel vettem, hogy a TV-s interjúk felkerültek a webre! Egy dolog van, ha le lehetne tölteni magát a fájlt, akkor gördülékenyen le lehetne játszani az anyagot. A kapcsolat sebességétől függ, hogy élvezhető-e. Nálam szinte nézhetetlen. Két-három másodpercenként vált az állóképek között... Időnként a szöveg is leáll...

Köszönöm az észrevételt!

Itt bajban vagyok... A szerveres-, a C3-as operátor fiúk szerint a download szisztéma sokkal nehézkesebb, mert túl nagyok a fájlok (10 -12 perces interjúk). Azért választották (tuk) ezt a stream szisztémát, ami folyamatosan, a nézés közben tölti az anyagot. Az idő nekem dolgozik, ahogy javulnak a forgalmazási viszonyok. Az én gépemen csak kicsit szögletes a mozgás, hang hibátlanul jön.

De megkérdezem, nem működhetne mindkét szisztéma párhuzamosan, választhatóan.

Febr. 14.

Most már beszélhetek róla, a képhamisítás ügy.

Avval indult, baráti figyelmeztetés, egy galéria honlapján Váli-kép, egymillióért, amit ő nem tud beazonosítani. „Műterem, lila fa”, 60 x60, olaj 1998.

Ilyen képcímem sose volt. Monitor: csakugyan nincs a képeim között. Gyanúsan hasonló van, egy agysebésznél, azt nem kérhette kölcsön, aki csinálta. Amennyire a képernyőn kivehető: valószínű utánzat. A festőállványtól jobbra a falon eltüntetett csíkok: én formát nem szoktam áthelyezni. A sárga foltot a padlón kontúrozta, nem érthette, az nálam nem bútor, hanem szőnyeg. Az állvány élei mechanikusak. Fekete padló-határvonal. A fal kissé pacsmagolt. Az aláírás viszont tökéletes.

Telefon: megnézném a képet. A galérista tiltakozik, nála ilyesmi nem fordulhat elő. A képet rég eladta, a címet nem adhatja meg, és ő engem vevővel nem hoz össze. Kértem, akkor szerezze meg a kép hátán lévő opuszszámot, az mindent rendez. Ezt meg is tette két nap alatt, kiderült, az egy másik kép. Nem tudja, mi ez a kép, mi történhetett, ő is kutat. Bizonyára egy régebbi kiállításán szerepelt, rég elkerült tőle, és azóta fönt felejtődött a neten.

Furcsa.

Közben néhány barátomat megkértem, töltsék le a képet a hálóról, ha netán bíróságon bizonyítanom kellene. Megtették.

Jelentsem föl, hiszen bűnügy? Vagy hozza vissza, fölfűrészelem, és vesz helyette egyet a vevőjének? Jól járok, és/de csendestárs vagyok. Végül, ahogy Jézus a bűnös asszonnyal. Ajánlott levélben megírom neki, hallom, egy dunántúli városban élő, ismert kollega szakmányban hamisít élő művészeket, de Bálint Endrét is. Én is beleeshettem a szórásba. Ebből ért, ha orgazda; megtudja, hogy tudom, és szépen abbahagyja.

Akkor eszembe jutott még valami. A szereplésnaplóból kikerestem (CTR + F) az összes képet, ami nála valaha megfordult. Kiírtam egy listára. Majd megnéztem minden képet az opuszjegyzékben. És az egyik: +A/98/55, előtte a kereszttel.
Vagyis a kép szerepelt a Galériában, eladni nem sikerült, hazahoztam, (minden dátum megvan), aztán gyengének találtam, fölfűrészeltem.

Sajna, engem senki sem hamisít. Igaz, nem is lehet. Pedig be szép lett volna!

Hát ennyi a történet.

Próbaüzem, magamnak. (Hangszóróval.)

A föntebb leírt vers, háromszor, egyre jobb minőségben. Próbálkozom az optimális tömörítéssel, (vaw-ról tömörítve mp3-formátumban, RIPPER programmal. 1perc 20 mp. a felvétel), délben tanított meg rá Mike.

Ahogy próbálgatom, a középső lesz az optimális.

Ott nekem a webre küldés kb. a valós lejátszási idő alatt történt:

nálam - netre: feljön:

vers élőben / 1. 16 Kbps. 157 KB. 40 mp. 2 mp. hallható

vers élőben / 2. 32 Kbps. 314 KB. 70 mp. 4 mp. elfogadható

vers élőben / 3. 56 Kbps. 549 KB. 200mp. 6 mp. jó minőség

Ha ráklikkelsz, följönnek táblázatok, hagyd őket. Kicsit várni kell, jön a hang.

Még annyi a hír:

1. Szekrénybe az új télikabátot, tök jó a régi.

2. Napi sprint: 3 ¼ hossznál tartok.

3. A 03/01-es vörös kép ma valamit javult, de fáradt. Építettem hozzá széles keretet, az kissé összefogja.

4. E-mailben kérték: a tv-interjúimat le is lehet majd tölteni. A dátumokat, amire majd klikkelni kell, már föltettem a menüoldalra, jövő héten, remélem már működ.

Febr. 15.

Evvel az üzemszerű lihegésemmel, mindiggyorsancsinálnikellvalamit-tel

rezignációra hajló alaptermészetemet fedem le.

Sikeresen.

Ritka már, mint most, hogy igazolványaim elvesztésén szomorkodtam.

Átalakulóban. Ajándék ez az írogatás is.

Köszönöm.

Remélem, nem leszek magamba roskadt öregúr.

Például a szemközti alpinista-boltban lehet dzsungelkést is kapni.

Most találtam.

...

ez a kényelmes, ósdi mérték,

amelyben araszolgatok.

Vagy mondjuk inkább: ringatózom,

ó istenem, a dallamán?

Fülemben réges-régen óvom,

akárha mindig hallanám.

ez zenél annyira, mint az elhull a virág, eliramlik az élet

és később:

...

Mióta vágyom benned élni,

beléd veszteni el magam,

nehézkes létem elcserélni,

illanni el anyagtalan.

Mióta, hogy bennem rekedtél,

tétova, tiltott szerelem;

...

Várady: Te megjelensz-e?

És még egy, mellékletben: Négysoros

Febr. 16. vasárnap

Évtizedes tűnődés után arra az elhatározásra jutottam, hogy a kispárnám kicsi. Vagyis lapos.

Éjszakánként többszörösen át kell gyűrögetni. Kata adott habszivacs-törmeléket, egy zsákkal őriz.

Szombat délelőtt, takarítás ideje, ez is olyasmi: fölfejtem a párna oldalát, majd előrelátóan nagykabátban a gangon megtömöm. Ó elektrosztatika, a fülemtől a rácsig minden fehérpöttyös. Ölembe fogva a porszívó fejét minden ruháim valamellyes megtisztítása. Gombostűkkel a rést, majd előkotorva a sarokból a varrógépet. Kész. Próba. Használhatatlan, túltömtem. Természetesen. Középutat nem ismerek.

Loptam egy másikat, kölcsönbe. És egy nap múltán megvan az ötlet a továbblépéshez. Kis lyuk a varrás vonalában, és víz alatt kikaparni a fölösleget. Majd holnap, lavórban.

Mosok egy almát a vacsorához. Rajta madárvágta rés. Üzenet, vettem.

Azért ez megható.

Febr. 17.

Befejeztem a Ferenczy monográfiát, hajnalban. Luk volt az életemben, semmit nem tudtam róla.

Ami (nekem) kell a könyvből.

1862-1917. München, aztán Nagybányán a kezdetektől: 1896. május 6. Ott letelepedett, háza volt, haláláig. 1906-tól Pesten főiskolai tanár, itt is bérel műtermet, de nyaranta Nagybánya. Sok portrét csinál megrendelésre. Itt 200 repró, sok ronda képe van, legalábbis így, fekete-fehérben. Témaválasztása gyakran csüggesztő. Sokszor megfestette kétszer ugyanazt, van amit többször. Valér fia szerint, mert nem akart túl sokat kínozni egy vásznat. Képeit el tudta adni, vagyonos volt. Örülök, hogy Genthon a kedves Levitanhoz (1860-1900) is hasonlítja, mint a legközelebbi gondolkodású kortárssal.

Összegzésében a szerző:

Kétségtelen az is, hogy a plain-air képei nemcsak a nemzetközi fejlődés kilátópontjához, de Szinyei korai eredményeihez mérve sem voltak a legaktuálisabban, sőt tizenöt-húsz évvel elkéstek.

Ezen ma már csak mosolyogni lehet. A korszerűség... nem mindegy?!

Munkácsy istenáldotta zsenialitásának, Szinyei felvillanó korszerűségének fokát nem érte el, de ebben a mindennél fontosabb feladatban, a Nagy Parlag rendszeres művelésében...

Nagyon szeretem.

Febr. 18.

Egyszer minden elkészül. Este újra a Várban, a C3 szerver-központban. Megcsináltuk: a tv-interjúk megnézhetők, de le is tölthetők, kétféle formátum, kétféle mérettartomány. Akinek szüksége van rá, a nézőprogram is mellékelve. Most reggel négy, a választó oldal tipográfiáját birizgálom. Meg legyen a főmenűben is a dolog figyelemfölhívó, egy ideig legalább. Ez két évig halott mező volt.

A nagyon fontos dolgok néha egy méla perc szüleményei. Jó ha az ember múzeumba jár. Ha csak a sajátjába is, a kompjuterben. Elnézegettem ezeket a csoda Monet-kat. Hátha a méretarányokon múlik?! A megújulás. Hamarosan Kecskemétre, a szokásos márciusi alkotóház-program.

Mindez egy tettbe csattanva: tíz előkészített lemezemből este lefűrészeltem, így 70 x 80-asok lettek. Fekvő formátum? Álló? Utoljára 87-ben léptem ki - sikertelenül - a négyzetből. Ez lesz a Nagy Ugrás. Amennyire tán csakugyan szükséges - a továbblépés.

És ezeket a lemezeket Kecskeméten kötelező lesz elsőként felhasználni.

Szerencse, hogy a ma leszabott 9 keretlécet még nem építettem össze.

Délelőtt megint az idei első kép tovább, lehet, hogy most jó? jobb?

Vagy végleg elfáradt?, nem tudom: Műterem, Illyés verset olvasok - A/03/01

Egy rezignált gondolat. Ahogy reggelente futólag megnézem az antikvárium kirakat választékát, hasonló ahhoz a pontos és reménytelen mozdulathoz, ahogy Móricz a halálos ágyán, Lányfalun magára húzta a polcról a legkedvesebb köteteit. Látványuk, közelségük átmelegít, amúgy olvasni alig van figyelemem, fegyelmem. Még vidéken inkább.

Febr. 19.

5h 54., a Bem utca torkolatánál fölnézek a magas égre: pirkad!

A klubban Várady versére egy mérnök megjegyzi, hát persze, hogy a vécétartály magától ürül! És szabatosan elmagyarázza az esemény műszaki hátterét.

Berszán Gábor barátom (gépészmérnök és Babits-szakértő) pedig befejezte, és átadta kézirata utolsó részét, 160 oldal lett. Bíztattam, talán érdemes lenne kiadni. Előző héten egy irodalmár aggodalmát közvetítettem neki, erre is utal a zárszóban. Majdnem az egészet közlöm, olyan szép:

Egyszer be kell fejezni. Akkor is, ha nincsen „kész”...

Lehet-e a szövegkörnyezetből idézeteket kiemelni, majd ezeket új szerkezetben - íróportré abc sorrendben - összerakni? Ez nyilván nem filológusi módszer. Ez ipari, termékgyártó módszer. Amihez én értek első fokon.

A kenyér úgy készül, hogy megőrlik a búzaszemeket, szemcsehalmazt képeznek, amiből szitálással különböző minőségű lisztet kapnak. Vízzel, kovásszal, sóval - sütés után - új termék, a kenyér születik. Ilyen „új termék” a Magyar Irodalom a naplókból. A napló a búza, a kovász talán én vagyok, a víz pedig a Márai-Illyés idézetek közé iktatott újabb idézet, kommentár.

Sérül-e ettől a két szerző? Aligha. Műveik új színben, új mondanivalóval kerülnek ki a „kincsesbányából” - ahogy egy Márai-kutató a Naplót nevezte. A naplókba szőtt portrék többszöri olvasásra és portrékra koncentrált olvasásra jönnek elő - ez személyes tapasztalatom.

Előfordulhat-e értelemzavarás? Kizárása nem garantálható. Bár csak annyi torzítás zavarná szellemi életünket, amennyi esetleg a Magyar Irodalom összeállításába - a készítő szándéka ellenére - belekerült.

2003. 02. 18. B.G.

Megjött a Hírlevél, a Képzőművész Szövetség lapja, benne a pénzügyi beszámoló. Az éves költségek 6 és fél millió körül.

Bevételek innét-onnét összekaparva, az Országgyűléstől például 90 ezer forint.

Klassz.

És a Népszabadság, Új Péter. Régebben gyakran elolvastam szerdánként, nyelvzsonglőr. A beszéd-paneleken, és általában a közéleti hülyeségen élcelődik, rendszeresen.

Ez a mai is, ahogy kezdi:

Széles körben vagyok már elhíresülve, mint szerteágazó tevékenységet folytató devizabelföldi adóalany, példának okáért a kulturált szórakozás elkötelezett híveként ismerhetnek országos lefedettséggel...

Nem hiába végeztem summa cum laude az értékteremtő folyamatok menedzsmentje kurzust, nem hiába fogalmaztam meg küldetésemként, hogy magas minőségben, ügyfeleim magas szintű elvárásainak megfelelően delivárjak magas színvonalú, kultúrinnovatív szolúciókat, és amíg a komancsok konkrétan valóságsókkal hülyítik az embereket...

A kulturált környezetben való kulturált szórakozás elkötelezett híveként számtalanszor kellett már szembesülnöm jelentős problematikákkal. Az egyik ilyen hatalmas problematika példának okáért, hogy a cseh sör és az ír viszki keveredése, egy bizonyos mértéken felül legalábbis, számtalan problémát vethet fel, úgy az egyensúlyi és érzékelési zavarok (különösképp legfontosabb érzékünk: a látás!), mint az utólag fejfájás...

E-mail vélemény a piros képről, vigasztalásnak is elmegy:

Kedves Váli,

igen, azt hiszem összeállt. Már-már tetszik. Mindenesetre szimpatikus,

hogy eltűnt az a sok cinóber - átment "mályvába" a dolog. Szépen

kapcsolódnak a formák, bár az elején a kép "mozaikossága", fénytelítettsége"

volt a szimpi. Én a "képvázlatokra" szavazok...

Febr. 20.

[a katolikus Horvátországban kevés a válás] ... ha egy fiatal házasságra készül, ott nem azt mondják neki, hogy megtalálta az ideális személyt, a legjobb partit. Hanem mit mond a pap? Megtaláltad a keresztedet, viselned kell, mert ez olyan kereszt, amit nem dobhatsz el, hanem meg kell becsülnöd. Ha ezek a szavak egy franciaországi plébánián hangoznának el, a jegyesek a megdöbbenéstől némán...

Előkerestem azt a jelenetet a Tíz év-ből. (Móricz Virág)

Mind a két orvos azt mondta: agyvérzés. [Móricz] a jeges tömlőt lerángatta magáról. A testét könyvekbe temette. Széles díványa belső polca tele volt mindig a kéznél tartott könyvekkel, újságokkal. Ép kezével magára húzigálta, amit ért. S még válogatott is benne: Ady piros Összes verseit a mellére, a szívére tette, kinyitva. Készült a halálra.

Délelőtt elkezdem az első 70 x 80-as képet, A/03/02. Elrémisztően hülye formának tűnik. Mit fogok csinálni a másik kilenc levágott táblával?

Febr. 21.

Már tudom. Ez az új kép: tényleg tűrhetetlen formátum a téglaalap; ijesztő, gusztustalan, idegen. Félkészen komponáltam át, fűrésszel. Ez lesz a megoldás. Akkor maradhatnak is e méreten a lemezek.

Az ember időnként szembenéz sorsával? magával?, úgy mindenestül.

1970-ben jártam először Nyugaton, 110 kiállítás és múzeum, a BM-től kicsikart másfél hónap alatt, Rómától Londonig. Az út előtt vettem egy darab szarvasbőrt, tarisznyának. Egy bőrdíszműves megmutatta a páros lágyvas bőrvarrótű használatát. Adott egy kis doboz kátrányt is a befűzéshez, ma is megvan. A táskát 30 x 30 centisre szabtam, minden elfért benne a másfél hónapra: a váltás fehérnemű egyben pizsama is, bicska és fogkefe. Füzet, a kifotózott várostérképekkel, pirossal az útvonalak a pályaudvartól a múzeumig.

Első utamhoz Kata adott ugyan egy fél rúd szalámit is, de azt rögtön a határon túl, Bruckban, az átszállásra várva, a járda szélén üldögélve idegesen megettem, hogy ne kelljen tovább cipelni. Nem a nemzetközi gyorssal mentem, hanem egy hajnalival, vállalva az átszállást, hogy már reggelre Bécsbe érjek. A 45 napot ki kellett használni.

Na. A táska azóta is, és csak az, minden utamon. Bevált. Korea három hét, norvég ösztöndíj, egy hónap. Néha javítgattam, meg egy új zseb: lehetetlen kilopni belőle az útlevelet.

Evvel járok itthon is, most tizenvalahány éve uszodába is.

És most rámeredek, mint Illyés öregedő feleségére, döbbenten, és látom, hogy öt helyen lyukas, már a feneke is. Foszlik.

Mi van ilyenkor.

A korrekt az lenne, rendbe hozni, aztán kidobni. Vásárolni egy alkalmas szériaterméket. Telne.

Nézegetem, csüggedten, napokig, varrni?

Átköltöztem egy fotótáskába. Folyton lecsúszott a vállamról. A kabinos fölpillant: új táska?

Aztán tegnap este a megoldás: foltok, de ragasztani. Sikerült. Újra él.

Nem kéne mégis kidobnom, mint mindent, a Strindbergemet, a kis Kleet, a lemezes Voigtländer gépet, a továbblépés-, a gyakorlás kedvéért?

Milyen nevetséges az egész.

Febr. 22. szombat

E-mail:

Kedves J.!

téma: hogy van

---------------------------

a kisfiú?

és a mamája?

D.

Megküldték, a múltkori idézet, kissé bővebben:

Népszabadság. 2002. dec. 24.

Para-Kovács Imre: MINTHA ÉLNÉL

Aki valaha is írt már igazán, az pontosan tudja, hogy az ihletett mondat nem más, mint isten honlapjáról letöltött szöveg. Ha nincs kapcsolat, vagy ha hirtelen megszakad, élesen elválik egymástól az eredeti és a hozzáírt rész. Egyedül nem lehet írni.

Ott van minden egyes zseniális, rohadt soron a kapcsolat nyoma, mindenki számára nyilvánvaló, hogy elkövetője be volt-e drótozva az alkotás alatt. Ha kiderül, hogy nem, a keletkezett dolog csak álszöveg, felesleges szöveg, ami ugyan álcázni próbálja magát, de létét semmi sem indokolja, csak kitölteni kötelezett hely. Ezen sorok egységbe foglalása könyvnek látszó tárgyakat eredményez, ami sikerélménnyel tölti el az olvasni egyébként nem tudó széles tömegeket, no lám, mennyi könyvem van, és mindet elolvastam, tudok olvasni, olyan vagyok, mint azok...

Febr. 23. vasárnap

Deske, január 22. naplódat olvasva, a Keresztény értelmiségiekkel kapcsolatos

állásfoglalásról, a következő a megjegyzésem:

ne bújj más, "nálad tisztában látó barát véleménye" mögé.

Vagy hallgass róla valóban - vagy merj állást foglalni, nemlegest is.

A "nincs elég szellemi kapacitásom" - gyenguska ürügy, az ilyen más -

névtelen! - véleménye mögé rejtőzésre.

Amely vélemény egyébként -az én világképem és erkölcsi megítélésem

szerint - primcsi, visszataszító, és (elsősorban hozzád!) méltatlan.

N.

KEDVES N.!

Kösz a véleményt!

A te nevedet se írom ki, nem hatalmaztál föl rá.

Ne feledjük, a kérdés számomra kizárólag az volt, aláírjak-e egy nyílt levelet saját vezető papjaimhoz címezve. Az ügy nekem probléma, gondolkozni való volt, azért került ide.

Az erről leközölt vélemény tágabb hatókörű volt, mint a kérdésem, Bognár Robi (mondta, hogy nevét szerepeltessem) nálad is élesebben fogalmazott: szerinte a szöveg rasszista, fasiszta. És bűn, hogy ezekben a kérdésekben nem látok tisztán. Lehet. Igyekszem - ebben is - a számomra egyetlen utat, a szeretetparancsot követni.

Itt most valami nagy-nagy szünetet kell tartani, mielőtt a köv. szöveg. Az A/03/02-vel most itt tartok. Eléggé színhű a repró. Címe még nincs.

A kispárna-akció sikeres. Víz alatt kipiszkálva a szerencsétlenül túltöltött habszivacs-törmelék csakugyan nem szálldos. Aztán már csak a lavórból kellett tésztaszűrővel nejlonzacskóba halászni; a szemétbe. Mindez hosszan tartott. Közben bal kézzel a mobil csengőválasztás gombját nyomogattam öt másodpercenként, új a masina, le kell fárasztani az aksiját.

Febr. 24.

Érdektelen. A fregoli egyik tartózsinórja elszakadt, ez alkalom az egész újrafűzésére is, a zsinór fél éve megvolt hozzá. S ha már arra jártam, a WC-tartály emelőkarjának átszerkesztése. Autót kéne javíttatni. Budakeszi.

Mit lehet ebből kihozni. Most egy-egy oda-vissza spárgát kötöttem össze, a későbbi javítás már gyerekjáték. A fregoli zsinórjaira újra Bergmann-csövek, így nincs bevágás a ruhákon, nem kell Katának vasalni. Minifregoli a napi fehérneműnek. Külön WC-lehúzó a hároméves Kingának, hadd érezze önállóságát.

Este a budapesti imaközösségek vezetőinek találkozója a püspöki palotában. Próbálkoztunk evvel már egy évtizede, akkor nem volt igazi közös feladat, tartalom. Most Budapest evangelizációja körvonalazódott halványan, mint lehetséges egyesítő feladat. Megtaláltuk a kapcsolattartás módját, (az internetre még nem mindenki fogadóképes). Negyedévenként fogunk találkozni.

Febr. 25.

Te jó ég! Szokni kell a koromat. Ez a második püspök, akit tegezek. És ő is fiatalabb nálam!

Megkérdeztem tőle, mi a helyzet, vizsgálatot akar ellenem egy atya, mert egy barátomtól - gyónás keretében - megtudta, hogy szentségimádás után a közösségünkben áldoztatok, régóta. S bár érseki helynöki engedélyem van, de csak betegekre. Azt a választ kaptam, hogy ha az atya bármit tesz, súlyosan vét, még föl is függeszthetik. (Gyónásban hallottakról nem beszélhet.)

Kedves István! Sikerült a honlapodat elkapni, mégiscsak. Egy y betűt tévesztettem. Hogy mások is:

http://www.geocities.com/americandaguerrotypes/H2.html

Tetszik a munkád (és a méret is)! Festmény? Montázs, továbbdolgozva? Jó lenne persze a több tételt egyben, és eredetiben látni, de így is: dinamikus, színben, ritmusban, és gondolatilag is érdekes. Az angol szövegeket nem volt lelkierőm kiböngészni, talán a pontosabb értelmezéshez hozzásegítettek volna. Nem állítod ki itthon? Mindenképp jó lenne!

Lehet, hogy ez már túlzás, ma rátettünk ide, a netre egy negyedik tv-interjút is, 1995-ből, Kováts Berci készítette. A felvételek az Eve-Art Galériában, részben itthon készültek. Akkoriban az ablakom alsó harmadát elfedtem, ettől nagyon atmoszférikus lett a tér. Azért is szeretem nagyon ezt a 95-öset, mert az akkor 13 éves Miki szerette volna látni a forgatást, s mondtam neki, álljon a hátam mögé, ott nem zavar, és mindent lát. Az operatőr pedig többször őt is belekomponálta a látványba.

Az pedig, hogy az interjúkat két változatban tegyük föl, - nézhető ill. letölthető - az operátor fiú érdeme. A weben nézhető változatot egy másik szerverre tette föl, ami érzékeli a hozzá bejelentkező gép minőségét, és ez szerint háromféle formációból az optimálisat közvetíti. Profi, nem?!

Ma olvastam a pokolról:

Az egyház kebelén belül egyesek (papok is) tagadják a pokol létezését. A legközismertebb pokolban tett látogatás Avilai Szent Terézé (1515-1582). 1917-ben Mária megmutatta a poklot a fatimei három gyereknek. 1936-ban lengyel boldog Fausztina mesélte el saját tapasztalatát: Ma egy angyal kíséretében a pokolban voltam. Nagy megpróbáltatások helye, nagy a kiterjedése! Meghaltam volna a látottaktól, ha a Mindenható nem támogatott volna. Isten rendeletére írom le, hogy senki ne mentegethesse magát, hogy „senki nem volt ott”, és hogy „senki nem tudja, milyen”.

A nyolcvanas években a medjugorei látnok gyerekeknek Mária elmagyarázta, és megmutatta a poklot:

Ezek az emberek saját akaratukból mennek a pokolba. Ők választották, az ő elhatározásuk. Ne féljetek! Isten mindenkinek szabadságot ad. Egyesek a földön mindig mindent Isten ellen tesznek, tudatosan Isten akarata ellen. Ők megkezdik a poklot a saját szívükben... Isten mindent megtesz, hogy megmentsen minket. Jézus mindannyiunkért meghalt... de mit tehet valakivel, aki nem akarja a szeretetét? Semmit. A szeretetet nem lehet kierőszakolni.

Az egyik látnok, Vicka meséli:

Borzasztó egy hely. Középen nagy tűz van, de ez a tűz nem olyan, mint azok, amiket a földön ismerünk. Teljesen normális embereket láttunk, olyanokat, akikkel az utcán találkozunk, maguktól ugrottak ebbe a tűzbe. Senki nem erőltette. Különböző mélységig hatoltak a tűzbe. Amikor kiléptek belőle, akkor vadállatokhoz hasonlítottak, gyűlöletüket, lázadásukat és káromlásukat kiáltozva... Láttunk egy nagyon szép fiatal lányt, amint tűzbe vette magát. Utána szörnyetegnek látszott.

M. Emmanuel: Medjugore, a kilencvenes évek

A Nyolc Boldogság Katolikus Közösség kiadása, 2001.

Febr. 26. szerda

Irodalmilag bizonytalankodom. Most mondja Kata, és tanult barátom is, hogy (az egyetlen Márai-könyv, amit végigolvastam, sőt többször is), A gyertyák csonkig égnek, giccs. Ezen eltűnődtem. Igaza lehet. Hogy világnézete, mondanivalója csacsiság, azt tudtam. De elszórakoztatott; érdekesek voltak a helyszínek, a párbeszédek, a fokozások, fordulatok.

(a versre klikkelés után semmit nem kell csinálni, csak kicsit várni.)

Ahol viszont megerősítettek: pár éve találtan egy kis Illyés-remekművet, amit annyira megszerettem, hogy a könyvoldalak felső sarkát levágtam, hogy rögtön ott tudjam a kötetet nyitni. Ezt R. is nagyszerű versnek találta, sőt Illyés is, mert mikrofonba mondta.

Ime: Tél felé

Febr. 28., péntek, itt a vége.

Kecskemét, alkotóház, március, végig. Két napja csomagolás. Ez kivételesen nem jár izgalommal, csak figyelmes munkával. 1955 óta van erre egy listám, mindig az életformámhoz alakul:

...

OLVASÁS...

IRODA...

SPORT...

FÜRDŐSZOBA

stb...

MŰV.TELEP

lenolajkence!!!!!

fogó radiátorhoz

próbakeret

papír próbakeret

300 W izzó

keretezô kalapács

/ harapófogó

stb...

Elmaradt az alt-, és a tenorfurulya a kottákkal, el a fényképezőgép, a futócipő. Vinni kell a fényképes uszodabérletet, a kézlapátot. Versenyuszoda lévén, itt szabad. Talán lesz kapacitás a Káoszelméletet újra átvenni. A tőled tudott Jálits-könyv, a 10 napos jezsuita lelkigyakorlat, reggelente.

Egy válasz:

Kedves W. V.! Köszönöm a levelét!

Kérem gondoljon rám most, márciusban is, félek... félek a feladattól.

Napi egy kép indítása a szokásos fejadag. De idén csak 18 lemezt viszek le, avval, hogy 80 x 80, tehát: NAGYOK...

(ez a sok három pont dramaturgiailag hibás, de őszinte.)

Amúgy fekszem, nátha. Viszont Zsófi holnap? a napokban? szül, ilyenkor nem pont egy beteg férjre (fertőző?) van szükség: távozom.

Az újszülött fiú lesz.