Színvakoknak való. Formavakoknak?, satöbbi.

 

 

 

Legyünk igazságosak. Arisztokratikus enteriőrök, a Múzeum terei szépek és változatosak. Jó, hogy van, még akármi lehet belőle. (Ezt mondtam anno a nyakra-főre született pártszékházakra is.)
Ahogy Szüts: Innét szép győzni.
 

■  '05. május 7. szombat 13:13
Délelőtt Szentendrén, Regős István kiállítása a Fő téren. (Júni. 12-ig van nyitva.) Nagyon kedvelem. A szívem egy fiókjában, ahol a bernáthegyi kölyökkutyák. Ez a srég képe a Budavári Sikló hű rajza. A Dunába a biztonság kedvéért bele is írta, hogy Duna. Ami képet még találtam (a katalógus még nincs kész):

regos1.jpg   Ezt egy tea-kávéivás-pályázatra adta be.

regos4.jpg   Olyas címe van, hogy Kelet-európai érzés.

regos5.jpg   Ez pedig kb.: Kossuth Lajos Amerikában.

A www.kultura.hu -n kerestem volna nagyobb képeket, de azt épp átszervezik.

A jószágok mentése. (Az eredeti fotó nem vette figyelembe a bajba jutottak személyiségi jogait.)

Szia, Andris!
Van egy fura helyzet, aminek nem tudok a nyitjára jönni. Most letöltöttem a MOZILLA FIREFOX-ot a PC-mre is, mások is mondták, hogy egyre többen használják. Elkezdem evvel tesztelni a honlapomat, sorra a régi váliNEWS-okat. S valami különös hibacsoport. http://deske.hu/iras/html/../../fest/jpg/0017.jpg   Némelyik linknél megfordítja a perjelet, és a link nem jön föl. Az én beírásomban semmi hibát nem találtam. És sajna ez végigfut a NEWS-on, semmi logikát nem tudtam felfedezni benne. Bocs, nincs valami elképzelésed? Megnéznéd?

20 perc mulva:
Kinyitottam újra  a gépet, és megnéztem. Persze, a 2005 ápr. és májusi fájlok linkjei hibátlanok, azokat már FRONTPAGE-el csináltam. Szóval akkor ez is word áldása...

3. levél, Ez már éjfél,
már rég ágyban és félálomban, amikor eszembe jutott valami. Kinyitottam a j2003.l11.htm -t és a frontpage - programban kicseréltem a \ jeleket / -re. És működnek a linkek!

4. levél.
Ajjaj. A linkek működnek, de a szövegközi képek eltűntek, most veszem észre.

5.levél
Andris!
Most reggel ébredés közben eszembe jutott, és megnéztem a kódot, jobban. Szóval a hibás linkeknél hátrafelé van a perjel. Nem tudom, miért van így. Szűkül a kérdés: lehetne ezt a javítást valami makróval fájlonként egyszerre megcsinálni?

■  '05. május 16. hétfő 19:08
Reggel öttől délutánig - mise majd este, uszoda nincs - boldog kínlódás, az új program lehetőségeit járom körbe. Negyven próbanyomat egy problematikus lapról. Egy tétel, de öt oldallal, képként (szkennelve) elmentve.
Végül így: c3785-a.htm

Tegnap 45 éves érettségi találkozó osztálytársunk nagytétényi plébániáján, a kertjében.
(Ez a fotó a múltkoriról, öt éve.) Valami bizonytalan boldogságkereső
lélekkel megy ilyenre az ember.
Hátha megtörténik a múlt.
Vagy valamit megértek belőle.
Mire odaértem, déli egykor,
már kicsit beborozott öregurak,
vidám hátbaveregetések,
hosszas, derűs semmitmondás. Biztosan ez is jó. Valamire.
Ellógtam. Annak idején se volt kapcsolatom velük.

De előtte ezt még meghallgattam; K. meséli szeptember 11. kapcsán. Lánya  kkor egy kaliforniai szállodában dolgozott, egy New York-i bank  tartotta ott kongresszusát aznap. Háromezer ember. Előtte egy nappal már rengetegen megjelentek, szokatlan módon. Munkahelyük a WTC-ben volt. A történteken nem rendültek meg. K. úgy tudja, az épület gyakorlatilag ki volt ürítve a katasztrófa pillanatában. Mondom, Pearl Harbour? Szerinte Izraelről az arabokra akarták terelni a figyelmet, a Moszad tudott az akcióról.

■  '05. május 17. kedd. 10:05
Kaptam én egy lezárt borítékot osztályfőnökömtől, most kibontottam.
Tízéves találkozónkon szétosztott kérdőív, tehát válaszaim 1970 májusában:

1-10.    (Családi állapot, lakáshelyzet, körülmények.)
11.       Életsorsodat meghatározó tényezők:
             ... A legfontosabb, hogy volt bátorságom otthagyni a biztosan induló építész karriert.
12.       Elégedett vagy-e jelenlegi élethelyzeteddel ? (család, munkahely, távlatok)
             Igen.
             Elégedett vagy-e önmagaddal?
             Igen: a maximumot követelem önmagamtól.
             Nem: mert ismerem a valódi maximumokat.
13.       Mikor volt harmonikusabb az életed, a középiskolában, vagy most? Miért?
             Nem emlékszem a középiskolára, nem volt élményem. De inkább most.
14.       A legutóbbi évtizedben változott-e világnézeted és erkölcsi felfogásod? Hogyan?
             Nem.
15.       Hol találtál életsorsodat kedvezően befolyásoló társakra, barátokra?
            A 40-60 évesek között.
16.       Kinek a gondolatai, nézetei voltak leginkább hatással életvezetésedre?
            Seneca, Strindberg, XIX. - XX. századi filozófusok, néhány építész tanárom, festők.
17.       Hányszor kerested föl az érettségi óta volt iskoládat, s miért? Miért nem?
            Osztályfőnökömet az első években gyakrabban, később ritkábban. Gondolatcsere nincs.
18.      Van-e egykori osztálytársaid közül valakivel barátságod / kapcsolatod / életre szóló szövetséged?
            Nincs.
19.      Tapasztalatod szerint az iskola és az élet között mély szakadék húzódik? Ki felelős ezért?
            Hogyan csökkenthető ez?
            Nem ismerem a helyzetet. De gondolkozni (önállóan) kellene megtanítani az embereket.
20.      Tapasztalatod szerint milyen szerepe volt a középiskolának életsorod alakulásában?
            Nemigen volt.
24.       Milyen színházi élményed emlékezetes 1960 óta?
            Rengeteg rossz és néhány Shakespeare.
25.      Milyen filmélményed 1960 óta?
           Jules és Jim,  Nagyítás, Hamu és gyémánt, Előzés.
27.      Szabadidődet  legszívesebben mivel töltöd?
           Nincs. Minden idő, legalábbis passzíve a munkámat szolgálja.
28.      Van-e ingatlanod, gépkocsid? Terveid között szerepel-e valamelyik megszerzése?
            Nincs. Nem.
31.       Mi a véleményed a családról, mint életformáról?
            Nehéz, és az egyetlen lehetőség átlagember számára.
32.      Véleményed szerint mit várhat az ember a nőtől, mit élettárstól?
            Önmagamtól várok el fegyelmezettebb életet; - ezt a családnak köszönhetem végeredményben.
33.      Mit tartasz társadalmunk főgondjának, a továbblépés első feladatának?
            A csordaösztönt, - és a leszoktatás valóban az iskolában kezdődik.
34.      Miben látod korunk és nemzetünk, a mi nemzedékünk elsőrendű és még megoldásra váró feladatát?
           Az anyagi ideák elhagyását.
35.     Vannak-e eszményeid, amelyekért feláldoznád magad, akár az életedet is?
           A művészetet szolgálom, ezért hajlandó vagyok élni, csak ezért. És ez nem könnyű.
36.      Mi  a véleményed az emberekről, az ember életsorsáról az eltelt évtized alapján?
            Hogy a bölcsesség az egyedüli bizonyosság.
37.      Az elmúlt évtizedben, ill.  a középiskolában
            a/ ... mi okozta a legnagyobb örömet?
            Szakmám (önmagam) megtalálása.
            b/ ... a legsúlyosabb csalódást?
           Első szerelem; - mikor beláttuk, hogy nem vagyunk egymáshoz valóak...
           c/ ... mi eredményezte a legszebb csodálkozást?
           Talán a festészet összessége, Vermeer.
           d/ ... milyen élmény tartott a legemlékezetesebben feszültségben?
            Az első szerelem.
38:      Mit tennél másként, ha újra kezdhetnéd az elmúlt évtizedet? Ha újra kezdhetnéd a középiskolát?
            Semmit.

Orvosnál az arcüreggyulladásommal. Gyógyszerek, úszhatok. Orrpolip, hét végén CT-re, talán műtét. Intézem anyám kórházi beutalását. Hordozható CD-s rádióm javítása kész, ennek örülök, megyek érte. Vettem egy pacsnit.

11:52
Elolvastam a kérdőívet. Túl sokat nem változtál. Már akkor is jellemző volt rád a szerzetesi - majdnem aszkéta - hajlam. A nő szerepére vonatkozó kérdésre a választ megkerülted. Illetve nem kerülted, hanem azt mondtad: magadtól van elvárásod, és ehhez segít a család, azon belül a nő. Tehát a képlet: < én, család, nő > Üdv: G.

Még egy orvosnál kontroll, aztán porszívó javítás (sikerült). SMS a szomszéd szobába, (Mikinél csaj van) hogy zárná le az internetjét, mert az enyém így nagyon lassú. És elment a délelőtt. Asztalomon hete egy cédula: IKONFAL. Megpróbálnám az idei képeket összerakni, hátha kisül valami belőle.

16:18
Közös munka programozó barátommal, hiába, két új programmal kell megbirkózni. Visszamenőleg, öt évre... is. Ennek kapcsán rendbe téve egy 92-es interjú, a riporter mániákusan ugyanazt kérdezte tőlem, - lehet, hogy evvel igaza volt - unalmas-e a szürke szín.

- Az emberek többsége a szürke színre azt mondaná, hogy rettenetesen unalmas. Önnek volt egy olyan korszaka, amikor ilyen színt használt. Ön szerint unalmas szín a szürke?

- Azzal kezdem, miért baj, ha unalmas?

- Nem azt mondtam, hogy baj. Bár igaza van, azt mondtam.

- Én nem játszanám ki az érdekes és az unalmas dolgokat egymás ellen. Szükség van rá, ugyanúgy, ahogy a nyugalomra is az izgalom mellett, ahogy a filmben is vannak feszült percek és oldó percek. Thomas Mann azt mondja, egy regény nyugodtan lehet unalmas, és hogy ő unalmon túli mondatokat le mer írni...

- Ha én unatkozom, az rossz érzés számomra, hogy nem tudok mit csinálni, amit csinálok, az nem köt le...

- Tehát szembenézek magammal, és ez egy óriási érték... El  vagyok foglalva saját játékaimmal, és ráunok. És visszakérdezek, helyes volt-e ez, betöltötte-e a szerepét, nem kellene-e valami mást csinálnom.. Tehát egy rendező pillant lehet, ezért rettenetesen fontos.

- Egyetért azzal a meghatározással, hogy az unalom az az, hogy az embert nem köti le, az amit csinál?

- Ezen még nem gondolkoztam...

- Mikor unatkozik?

- A széttekintés pillanata az unalom, illetve annak első fázisa. Úszom békésen a tengerben, egyszer csak kidugom fejem a vízből, és körülnézek, hol van valami sziget. Akár munka közben is sokat unatkozom, vagy olvasás előtt vagy olvasás után. Egy köztes állapot, nagyon érdekes. Nem azonos önmagával, előre viszi az embert.

- Mi úgy éljük meg, ez egy statikus dolog, nem történik semmi sem...

- Az ember létének csak egy kis részét tudja szavakká és formált gondolatokká visszakódolni. Sokkal több történik velünk, ismétlem, így gondolom, ami után elhatározásra juthatunk,
hogy változtasd meg  életed".
          a teljes interjú

19:39
Délután próbálkoztam az új, 60 centis képekből ikonfalat szerkeszteni. Föl is tettem a falra, majd nézegetem.
Hát, nem tudom.

■  '05. május 20. péntek 04:13
Ébren, valaki tréfából kettőkor megnyomta a kapucsengőt. Hát akkor rendet a káoszban, egy helyre gyűjtöttem lappangó képeim tulajdonosait (N.N./ 01. – N.N./ 28.)

Este a Merlin Szinházban a 2000 folyóirat estjén. (Rég jártam arra, még talán a saját estemkor, 1994-ben, Margócsy és Szüts kérdezett. Gondosan meg- és átírt változatát le is közölték.)
A fölolvasó est. Egy számomra ismeretlen költő, és Balla Zsófia. A vers így, hallásra, és első hallásra nekem kicsit nehéz műfaj. És zavar, a költők mennyire meztelenek így, színpadon. A próza: Esterházy szövegét se értettem, össze-vissza bonyolított valami történetet, derűs szófordulatokkal. Ezeken jókat nevettünk. Spiró persze az új nagyregényéből egy fejezetet, életszagú részlet, korabeli, nem túl izgalmas. Amiért tulajdonképp elmentem, és fiam barátait /barátnőit is oda invitáltam, elmaradt. Bodor Ádám Erdélyben, ő nem olvasott. Számomra legendás, súlyos alak, szerettem volna látni. Két munkáját Szüts olvasta föl nagyszerűen, hiába, ő színésznek is készült.
Valami homályos rosszérzéssel jöttem el, milyen köztes műfaj ez a felolvasóest. Furcsa képlet, hogy embereknek, akik esetleg évekig  építenek egy-egy művet, itt tíz percben szórakoztatóaknak kell lenniük. De, ha párszáz ember eljött, akkor biztos van ennek is értelme, legalábbis szerepe. Hazafelé a metróban mindenesetre azt a kísértést sikerült elhessegetnem, hogy kimaradok valamiből (az életből) avval, hogy nem járok emberek közé.

Az elhangzottakból ez a szóösszetétel mozgatott meg leginkább: sült kolbász. Utána kérdeztem is fiamat, nem lehet-e valahol ilyesmit kapni.

20:09
Telefonok, aztán délelőtt Margit nénit mentővel kórházba. Borsos Miklós húga, özvegy anyámmal együtt él harminchárom éve. Decemberben lesz 90.
Két vizsgálat között Illyés 1945-ös szerepléséről beszélgettünk.
 

■  '05. május 22. vasárnap 20:28
Holnap reggel anyácskámat (egy másik) kórházba. Őt is a fájdalomenyhítés reményében.

■  '05. május 23. hétfő 05:38

Isten gondol öröktől fogva téged,
Elméjében léted mint szikla áll.
Mi ehhez képest habfodornyi élted,
S mit változtat rajtad a halál?
                                   Weöres Sándor

21:19
Egy hosszú nap.
1. / Kórházi fölvételi procedura, anyácskám boldog, egyágyas szobát kapott, éjjel is tud villanyt gyújtani; olvasni.
2. / Az uszoda falán: SZERETLEK ANNA VESSZEN TRIANON - így, egybe.
3. / Elfelejtették rátenni, délben át egy körpecsétért az SzTK-ba.
4. /A Ferenc körútra a CT. röntgenfelvételeimért.
5. / Vissza az SzTK-ba, a gégészetre. Várakozva Fekete István vadásznovellái. Nem kell az orromat operálni.
6. / A szomszédok telefonáltak, nagy zörej, rányitottak. Margit néni a földön feküdt; / összesett? / elszédült?, nem bírt fölállni, botjával verte a bejárati ajtót. Kiderült, saját felelősségére hazavitette magát a kórházból; az üres lakásba. A kórházi főorvosasszonyt leszidta és Goethe valamint Kosztolányi idézetekkel tudtára adta, hogy hagyják békén, ő otthon akar élni és meghalni.
7. / Este gyors családi fölköszöntés névnapomon, megszámlálhatatlan mennyiségű pászka, és sült kolbász.
8. / Kocsival át Margit nénit megnézni, Mikit viszem támaszul magammal, hátha meghalt. A konyhában ül és "nincs szüksége semmire". Mondatai zavarosak.
9. / Telefonok, valaki kéne mellé, legalább néhány órára, naponta.

■  '05. május 24. kedd 18:23
M. rászánta, följött, és lelkiismeretesen
lecseszte az ikonfalat, az idei képeimet.
Mondták ugyan az ellenkezőjét is,
de csak a kritikát hiszem el.
Illetve, amit én is tudok, csak nem merem magamnak bevallani.
Ezek befejezetlenek, nyersek, kopognak.
Kis affektált részletekkel.
Hogy Farkas István, amikor a legrosszabb, akkor se akar
egy képet "megoldani", mindig hiteles, őszinte.
Hát akkor kezdjük elölről, átnézni.
Az A/05/30-at délben már átfestettem, mutatom.

Szóba került, megnézte, ő utoljára: az új ikonfal lehetősége.
Azt mondja, tovább kéne festeni őket, egyszerre látva a kilenc táblát. Meg lehetne csinálni.
De ehhez egy lécvázat kéne építenem az egészhez, asztalosmunka. S ehhez most öreg és fáradt vagyok.

Így erről lemondtam.

20:36
Egyetlen Váli-örökségem egy 1886-os Kossuth-levél nagybátyámhoz, dr. Váli Bélához (író, színháztörténész, 1858. Szabadka - 1896. Szabadka). Bársony keretben, üveg alatt, rég elszáradt babérlevelekkel körberagasztva. Miklós nagybátyám halála után évekkel jutott el hozzám, azonnal továbbajándékoztam fiamnak, de előbb kiszedtem a keretből, és beszkenneltem.

Kissé logikátlanul a KAPOTT FOTÓK között tároltam, de most észbe kapva betettem
az IRÁSOK-hoz, a naplómba is.

Gondolom, valahai nagybátyám egy eredeti Kossuth-levél reményében tett föl egy ilyen álkérdést a nagy öregnek. Aki (zárójelben) nagykaliberű színész is volt. Emigrációja kezdetétől haláláig minden levele gyászkeretes... Erre mondja a Pallas lexikon,

Végzetének tragikuma abban áll, hogy hosszú, változatos és egyre fejlődő
pályájának egy pontját tartotta magára nézve későbbre is mindenkor kötelezőnek,
... a 49 áprilisi függetlenségi nyilatkozatot és kormányzói méltóságát. Ez
idézte elő, hogy nem bírta követni és megérteni nemzetét, midőn az boldogulásra
más utat választott.

Érdekes a boríték címzése is,
akkoriban ennyi elég volt:

dr. Váli Béla úrnak
az Írók és Művészek Társasága titkárának,
Nemzeti színház bérháza I. em. Budapest 
Magyarország, Ungheria

■  '05. május 25. szerda 21:45
Most kaptam, hogy nagyon jó. Tényleg az.

http://www.btm.hu/ihm_anyagok/Hidak/idoutazas/1919_2000/1.htm
■  '05. május 26. csütörtök 05:28
Úszás után ma is anyácskámhoz, nyolc óra ötkor, az uszodával szemközt a kórház. Könyvet kért, három gyümölcsjoghurtot, meg kétszáz forintosokat,  borravalónak. Délelőttönként ötféle kezelésre jár. Déry: Ítélet  nincs-et viszem. Onnét 9.35-re a Nyugatiba, lemegyek Kecskemétre, a Fotómúzeumba; fiam látta, mondja, nagyon jó a Capa kiállítás. Vasárnap zár. A 12,32-es gyorssal haza, fél háromra ágyba. A vonatútra  – kilencven százalékos nyugdíjas kedvezmény, életemben először – egy darab kolbász, meg Móricz Virágtól a  Móricz Zsigmond szerkesztő úr. Tanulom az őszinteségét, ahogy önmagával szemben is...

19:19
Igen, a Capa nagyon jó.
És a szenvedés mindenütt egyforma.
Vagy négy háborút éltem végig,
egyedül álldogálva a képek előtt a félsötét teremben.
Megfogalmazhatatlan az a többlet, amivel jobb a többieknél.
Szívbemarkoló, mondhatni.

A katalógus drága lett volna,
de egy haditudósítóknak szentelt fotóújság számot,
Fotóriporter 1999/1-2,
rám tukmált a jegyszedő néni, régi ismerős.
Igaza volt.

Ebből egy kép. Első világháborús hadizenész. 1916.
Balogh Rudolf felvétele.
Pedig ezen nincs hulla, és síró asszony sincsen.
A fotóról úgy tűnik, mintha a hegedű nyaka eredeti lenne.

Még volt időm a könyvesboltban egy CD-t venni,
Illyés Gyula: Élőszóval.
Saját prózájából olvas fel, nem ismerem, ilyen tételek:
Gyerekkor a pusztán, család és iskola / A hivatás ars poeticája / Örök korszerűség: Petőfi Sándor / Író és jellem / Méltó öregkort /
Szembenézve a halállal.
Kíváncsian várom.

Az egésznek előzménye, hogy tegnap Beszéltem Illyés Máriával, és kiderült, két CD is van már. Így aztán, lendületben, délután telefon a Kodály Zeneműboltba, és még zárás előtt el a Múzeum körútra, a másikért is: I. Gy. verseit mondja. A válogatás nem azonos a régebben kiadott kazettával, amiből magamnak egy gyengébb minőségű CD-t csináltam.

A mai zsolozsmában részlet Nagy Szent Gergely pápa Erkölcsi magyarázatok c. művéből. Fölkaptam a fejem, milyen világos meghatározás, hogy a szeretet törvényét akkor gyakoroljuk igazán,

amikor jóindulatúan megosztjuk testvérünkkel terhét.

Ez jobb, követhetőbb, mint ami eddig, hogy szeretni – ahogy Jézus – ez mindig saját akaratunk feladása. (P. Pio)
 

■  '05. május 27. péntek 04:53
Mondom, tanulom Móriczot. Naplója:

1929. okt. 5.
A nap fő csemegéje Molnár délelőtti főpróbája, az Egy-kettő-három  – melyet én nem néztem meg, mert a Molnár művészete nem érdekel.  A napokban a Fészekben elmentem mellette, ott ült álezüst fejével – a természet perverz játéka ez a fehér fej egy jampecnek –, majdnem megérintettük egymást, de egyikünk sem érezte szükségét a köszönésnek. Ha egy társaságba kerülünk, megfagy, nem viccel, hallgat. Gondolom, iszonyodik a belőlem kiáramló morális kritikától.
Mert valóban idegen nekem. Nem utálom, de idegen. A legrosszabb típus, teljesen rossz, éles, eszes, de egészen amorális kávéházi. Nem cselekvő rossz, csak élcelő – ez enyhíti. Az újságíró típus, ez a ronda pesti újságíró, akinek csak a kaján, maró, tintát fröcskölő imponál. Molnár oly fösvény, hogy kultuszt űz belőle; úgy iszik pálinkát, hogy ez az egyetlen sportja; úgy mar, hogy felhólyagzik a bőre annak , akiről beszél. De ez mind csak művészet – mert fösvénysége mellett a legdrágábban él, alkoholizmusa mellett gonoszul józan, a rossz nyelve pedig csak szórakozás és szórakoztatás...

Így vagyok  a művészetével is. Unom, hogy ilyen tökéletes ez a semmi. Úgy dolgozik, hogy egyszerre rendező is. Nála a művész nem ember, nem élet és valóság – beállítja, mint egy panoptikumban, s villanyárammal megeleveníti. Mikor a játéknak vége, újra merev hullákká lesznek...
Nem is tudom elképzelni, hogy ezeket a vicceket egy késői kor elővegye, és hallatlan erőfeszítéseket hajlandó legyen végezni a semmiért. Ez csak egy kor divatos játéka.

És magáról, önkritikája a Légy jó mindhalálig színpadra átírása kapcsán:

Hiányzik a Misi tragikuma. Misi semmit nem cselekszik. Szenvedő alany. Belezavarodtam az egészbe. Jó volna most Janka. Ha vele kibeszélhetném magam. De nincs, aki előtt egy szót szólhatnék, aki megértsen és önzetlen, segítő, sőt nálam finomabb női ösztönnel rányisson...

Hát, Janka nekem is jó lenne most. Kinek panaszkodjak.
Pénz nulla. Illetve szinte. Három remélt vevő is visszalépett. Fáradt. A munkakedvről ne beszéljünk. Itt állok evvel az idei húsz gyenge-közepes képpel, és nem tudom merre velük. És jön ez a nyár, a július, bezárva (szerencsére) egy kis faluba, egy kis szűk szobába, amit ott műteremnek hívnak, szembenézve (valószínűleg) evvel a húsz befejezetlen képpel.  És egyáltalán, minek ennyi?! Persze, hogy egy a legjobb legyen köztük. Netán egy igazán jó satöbbi. Majd fűrészelni. És meleg lesz, és más nem is lesz, semmi. Szerencsére öt kilométerre egy fedett uszoda Siófokon, oda, reggel hétre. Aztán vissza kis zsákfekvésű faluba, a dombok közé. Amúgy nem csúnya hely.
És öregszem is. A lépcsőn szuszogok. A lányoknak meg kinn a csípője. Ez a divat.
És a Robert Capa sokkal tehetségesebb nálam. Paál Lászlóról nem is szólva.
 

■  '05. május 29. vasárnap 22:11
Kata fiókjában kotorászva csakugyan találtam ajándékcsomagoláshoz való díszpapírt. Kék-fehér csíkos.
Abba göngyöltem a két új Illyés CD-t, s vittem be anyácskámhoz, a kórházba.
Elmaradt névnapi ajándékom, tőle, de helyette intéztem, hát neki meglepetés. Bontsa fel ő.
Tulajdonképpen vidámak voltunk. Egy nagypapa meg a dédi.

■  '05. május 30. hétfő 04:27
A napokban újabb próbálkozás, udvarfotó.

21:06

Deske! Korábban több költői-idézet küldeményemre /pl.Ady/ azt
válaszoltad, hogy nyafog. Ne vedd rossz néven, de a 05.27.04.53.
honlapszöveg "Hát Janka..." kezdetű bekezdés totál nyafogás. Ez
vagy azt jelenti, hogy Ady-szintű vagy, vagy pedig azt, hogy valami nincs rendben.
Gondok mindig vannak. Most én sem vagyok túl feldobva, mert Ceglédre kell mennem temetésre...
G.

Kedves G.!
Teljesen igaz, így van. Muszáj nyafognom, ha nem akarok hazudni. Fejünk az égben, térdig a sárban.
De.
Két napja általános életfáradtságom felfüggesztve, egy tényleg hatalmas ötlet jutott eszembe, azon dolgozom éjjel-nappal, beleértve a vasárnap nyaralóban eltöltött napot is, a kompjuteren. Kénytelen voltam pokróc alá bújni a kertben, hogy lássam a monitort. Még néhány napi munka.

■  '05. május 31. kedd 05:09
Az ötlet, ami dolgozom, a következő. Azt már négy éve megcsináltam, hogy itt a KIÁLLÍTÁSOK alatt minden önálló kiállításról egy-egy kis összeállítás szerepelt. Egy-két kép, megnyitószöveg, kritikákból idézet, esetleg a rendezési alaprajz. És mivel negyven éve írom, a műtárgylista is.
Például A balassagyarmati  bemutató így nézett ki.
Most rekonstruálom ezeket a kiállításokat,  a képeket együtt végig lehet nézni. S akit érdekel, a képekre ráklikkelve külön-külön is, nagy méretben, az összes adatával. Ennyi. Az első nyolc már megvan, van vagy harmincöt, lassan haladok, nagyon macerás.
Például: az 1970-es Eötvös klub - kiállítás. Időutazás volt 35 év után végignézni... Ilyet másutt még nemigen láttam.

09:58
Hat óra ötkor éppen itt tartottam, hogy

Az Úré a föld és mind, ami betölti,
a földkerekség, és mind, aki lakja...  (23. zsoltár)

                ...mikor föltűnt, hogy a harmadik szirénahang is a házunk előtt hallgat el. Akkor ezek ide jöttek. A szemközti minisztérium ötödik emeleti ablaka füstölt, erősen. Egymás után tizenöt tűzoltóautó, aztán sok rendér is. Ahogy láttam, már a harmadik szoba égett, mire eloltották. A klubban megjegyezte valaki, valami aktának kellhetett sürgősen elvesznie...

Ezek a legények fél órával később érkeztek, kisautóval, civilben. Talány.      

12:51
Egész délelőtt egyetlen hibát kerestem, majd belemélyedve egyre újabbak... Hihetetlen kalandok. (Egy h betű duplázódott a fejlécben, ezért nem jött föl hat kép.) Ma mindössze egyetlen új-, a derecskei kiállítás lett kész.
E munkával egy új szférába léptem. 94-ben, mikor opuszjegyzékemet és egyéb dolgaimat elkezdtem kompjuterbe tenni, még évekig ki is printeltem, biztos, ami biztos. Ötvenoldalas telefonkönyvem volt az utolsó, azt évente.

Hogy most a kiállítási képeket nagyban is meg tudom mutatni, adataikkal, ez kizárólag neten volt megoldható. Nemhogy nyomdai változat nem lehetséges, de már CD-n se működik.

május: (030432) 1532 = 49,5/nap