● 2005. augusztus 18. csütörtök.
Sok-sok óra, összes felvételemet (még a CD-számára, valaha: tegnapelőtt) részekre vágtam, fölöslegesen, ráadásul néhol hibásan. Ugyanis a képernyő alján egy csúszka, állítható, honnét hallgatom a zenét. Jó lenne visszacsinálni, összetoldozni az egészet, de baromi munka. Ötödik órája kínlódom csak a Kékszakállúval, eddig sikertelenül. Úgyhogy most veszem föl újra az egészet.

● 2005. augusztus 19. péntek 17:33
A három fotó három állapot.
Délelőtt. A zenék már megvannak,
sőt egyetlen DVD lemezre lementve az egész,
MP3-ban 2 gigabájt.
Rádió a kompjuterre rákötve,
elérhető helyre kerül. Jöhet a zene.
Bekapcsolom; és azonnal ki,
mert éppen Miki (elfalazott) ajtaja előtt ülök,
ő pedig délelőtt (munkaidőmben) alszik.

2. fotó. Ezért aztán délre egy univerzális műteremládát
(asztal, polc, pad, munkapad, létra, gyerekjátszótér)
átalakítok a notebook számára,
ez távolabb van,
és oda teszem, ahol festek.

3. És persze ez se jó, mert
a két kompjuter gyakran kell egy asztalon,
összekötve.
Le a boltba 10 méter kábelért
(meg az ünnepek miatt kenyér).
Nem találtam ki jobbat,
a  két hangszóró az ablakra.

Arról itt most nem esett szó, mindeközben - párhuzamosan - három képet befejeztem. Majd együtt fotózom őket, ha mind megvan, nyomdai minőségre.

● 2005. augusztus 21. vasárnap 05:24
Déry Tibor rövid cikke Benjámin László (1915-1986) verséről, a dátum fontos, 1955. Nagyon dicséri. A vers ürügyén pedig teljes körű kritikát mond a szocialista realizmusról. E mellett, valószínű, meg kellett védenie a költőt a politika támadásától. Taktikusan és szellemesen nem a vezetőket szidja, hanem a művészeket. A szerepeket a helyére teszi. És milyen okosan!
Avval kezdi, hogy az alanyi költőnek látszatra mennyivel egyszerűbb a dolga,

...a nemzetről, az osztályról, az emberségről adnak hírt. Holott nekem, a prózaírónak, tucatnyi idegen ember alakjába kell öltöztetnem idegen mondanivalókat, hogy összeütközéseikből kiszűrődjék a magamé - pokoli munka! 
...Az elmúlt tíz év magyar irodalmának a történelmét vélem kiolvasni ebből a versből... Ha igaz az - már pedig igaznak látom -, hogy a költők hallgattak a köznapi dolgok varázsáról, akkor ez egyértelmű azzal, hogy megtagadták. Aminek az irodalom nem ad nevet, az nincs, hiába van. Amiből napnál világosabban két dolog következik; az egyik: hogy az elítélt jelenségek, mint a rabok, társadalmon kívüli életet kezdenek élni, kivonva magukat a közösség ellenőrzéséből és segítségéből, gyakran elsatnyulva, olykor eltorzulva, szinte mindig megbélyegezve. A másik: hogy a kultúra álkultúrává válik.

...[például] arra a különbségre figyelmeztetek, amely a szerelemnek az életben elfoglalt valóságos helye, s az irodalomban játszott szerepe között van. Nevetséges aránytalanság! Nevetséges eltorzítás! Nevetséges némaság! Nem is szólok a közelmúltról, azokról az esztendőkről, a mikor a szerelemnek még a nevét is szinte kiszorítottuk az irodalomból  (általában a művészetből).

...[Benjámin] az aránytalanságból visszatért az élet szép harmóniájába. Ezzel forradalmárnak sem lett kisebb...

Szerencsére a vers benne van a Magyar Költészet Antológiájában (2003). Tíz szakasz az egész. Örültem neki.

KÖZNAPI DOLGOK IGÉZETE

Még azt se mondtam el, milyen csodás
nagy éjszakán az ezüst zuhogás,
a hangtalan föld határaira
lezúduló csillag-Niagara.

                Az indítás igazán jó, az első sor, ebben a szakaszban.

Még sose mondtam el a színeket,
szürkébe foglalt hétszin íveket,
fehér havat a zöld fenyőgalyon,
piros kendőt a fekete hajon.

                Az utolsó sorra az ember fölkapja a fejét. Ez már csattan.

Még sohase soroltam el az ízek
mindegyikét; húzó fanyart az ínynek;
maró sósat; viasz-sejtekbe szűrt
viráglevet; hánytató keserűt.

...Köznapok - csupa izgató magánügy;
Holdfény, kenyérharc, becsület, madárfütty,
vihar bőgése - MINDEN ÁMULÁSOM
AZ ÉLETEN CSÜGG, NEM AZ ELMÚLÁSON.

(Kiemelés tőlem.)
Déry szerint: ez a két sor a magyar költészet legszebb sorai (és rímei) közé tartozik.

Mert fogtam én a siker pilleszárnyát,
 s nem boldogabb, csak lettem tőle gyávább,
s maszattá rondult ujjamon a hímpor.
Mind kínná torzul, ami nem lett kínból.

Micsoda gondolat a végén!

Adj, élet, munkás férfikort, öregkort,
s erőt annyit: Ha mennem illik egykor,
s még síremlékem is magam faragjam!
S ne menjek úgy, hogy lelkemben haragban.

Ez az utolsó sor is...
Akkor most megnézem már ezt a következőt is, én nevét eddig csak Sztálin-dicsérettel együtt tudtam.
Igazi emberi hang, Illyés is hasonlóan beszél asszonyáról. Jó hosszú vers. Közben magáról is szól, hogy ő csak egy álmodozó, gyenge ember:

KÉT ÉVTIZED

Tömött szatyraiddal szálltál vonatra tegnap.
Szaladgálsz dolgainkban, távol egy éjjel, egy nap.
Rendet csinálsz a házban, vesződöl pénzügyekkel;
ébren talál az éjfél, talpon kora reggel.
Várnak, mint máskor is, kicsinyes napi harcok,
leszid goromba árus, morózus hivatalnok.
Vár teknő, a tűzhely, varrógép - s még mi minden!
Ügyetlen választottál, látod, amikor engem;
lélek kalandosát, örökkön tépelődőt.

...Kérleltek derekabbak, hogy választ adj, igenlőt
- mégis hozzá szegődtél. Így lett minden napod
tizennyolc óra munka, huszonnégy óra gond.
Talpon csak, egyre résen: bajban voltál a higgadt,
tudtál bármily keservben álarcot venni, vígat -
voltál hozzám igaz, ha kellett: színleléssel,
nyugtató szép szavakkal, szerelmes öleléssel.

...Becsapódott mögöttünk immár két évtized
két nehéz kapuszárnya - mit bír el még szíved.
Mit látsz kecsegetőt, háttal az ifjuságnak?
Csuklóid fájlalod, eres, dagadt a lábad;
be vagy kerítve végképp: egy férfi, négy gyerek,
ragadozó fogakkal faljuk fel életed.

....Töprengve, bűntudattal mindez eszembe ötlött,
miközben hánykolódó szívem jelenti jöttöd.
Késő a délután már, most szállsz fel a vonatra,
ideges vagy, rohantál, sóhajtva ülsz a padra;
hajad rendezgeted, lesimítod a szoknyát,
élénkebb ívre húzod ajkad halvány pirossát.
Most, hogy leülsz végre, gyereksírás se hajszol,
foglalkoznál magaddal - de ültödben elalszol.

18:57
A mai nap is elment zenecsinálással.
Intenzíven tanulom a szakmát, egyedül.
Nagyon tetszik, ezredmásodperc
pontossággal lehet(ne) zenét vágni.
Ma a magnóról átvetteknél kellett
a ZAJ / SZISZEGÉS REDUKÁLÁST
megismételni, mert a legtöbb helyen
a 6000 points mégiscsak kevés,

Ez itt, a monitoron, Mozart: Rekviem.
Ezen kívül a mai bevétel / bevitel:
Rhapsody in Blue,
Armstrongs bests,
Chopin 9 zongora-valamije,
és Ellington; Nigel Kennedy a zongoránál.

Pihenésként kétféle madárhangot hallgatok,
egyik a nagyablak felől jön, notebookról.
A két gép RANDOM-ra (véletlen sorrend) állítva.
Ha megfelelő hangerővel: mintha őserdőben.

Átmentem Kata szobájába (nyaral), átnéztem azt is, vagy 50 lemeze van. Csak én mennyit másoltam neki ajándékba az évek folyamán, látom a föliratokból.

Eddig még nem gondolták meg magukat. A Minisztérium honlapján még mindig a múzeumok között szerepelek.
Igaz, legalul.

● 2005. augusztus 22. hétfő 10:28
Jézusmária, én öregember lettem! Négykézlábra kellett állnom, egy elgurult rajzszög. Micsoda keserves, körülményes feladat volt! És még csak meg se találtam.

Akkor nekem már sutban a helyem. Építsek egyet? Vagy tudna valaki egy jó kis sutot? Pokrócot viszek.

18:57
Munkás nap. Ma kissé képgyár jelleg.
Délelőtt a nyári képek nyomdai fotózása állványról, vakukkal. (Egy rajzszög : folytatni, kettő: fotózható.)
Aztán rászántam magam, 25 keret ezüstözése.
(Ez nagyon fárasztó.)
Délben Katának telefonkábel szerelés,
hat forrasztással.
Délután az új fotók kiigazítása
és transzformálása a net számára, majd föl a hálóra.

● 2005. augusztus 23. 12:06
Javítani persze még biztos fogok egyiken-másikon, de a képek készek, teszem őket vissza - fotózás után - keretbe. Délelőtt, nappali fénynél, összenéztem őket a képernyőn lévővel, mert gyanús volt néhány. Végül mindegyikhez hozzá kellett nyúlni. Sőt, ami Szüts ötlete, és eddig még soha -, a SATURNATION / SZÍNTELÍTETTSÉG skálán s színeket néhánynál tompítottam. Tisztességtelennek tűnt az ötlet, de bizarr módon ettől némelyik hitelesebb.
Még címeket kell adni nekik, lesz fejvakarászás.

 Tehát mától megnézhetőek az új, nyári képek. Kezdődik a Műterem az első napon-nal (31-es). Előremutató nyíllal továbblépni.
Vagy, aki nem kíváncsi minderre, annak

20:01
Este. Képcímek, (találtam egész jókat is), képcédulák fölragasztva, szóval alapjáratban minden kész. Vannak jó képek. Ünnep. Legyen. Akkor hát (hetek óta először) ez okból: jóllakom.
No, csak módjával.

● 2005. augusztus 24. szerda 05:25
A külhoni (főként erdélyi) magyarok állampolgársága ügyében igennel - egyetértően - szavaztam. Most Nagy Boldizsár barátom megküldte cikkét az ÉS-ben - és meginogtam. Nehezemre esik agyilag ezt az egészet átgondolni, talán majd egyszer, de hajlok rá, hogy igaza van. Mindenesetre öröm, ha ilyen okos és pontosan gondolkodó emberek is vannak (Pesten).

...hiszek tehát egy történelmi-kulturális nemzetben, amely túlterjeszkedik mindenféle országhatáron, de nem akarom etnikailag, vér szerint meghatározott nemzetnek látni, ahol a felelősség a vér szavával egyenlő. Azt szeretném, ha a felelősségünk intellektuális felelősség lenne, történeti, szellemtörténeti értelemben vett...

Érdemes végigrágni!

17:16
Három éve elhagytam a tárcám pénzzel,
igazolvánnyal, ugyan meglett
 - egy öregúr fölhozta a lakásunkra -,
de okulva, azonnal kétfelé választottam a kétfélét.
A papírok védettebb helyre. Pár éve mobil is van.
Nem tudom, ezt a szintén ridikültelen
és zakótlan férfiak hogyan oldják meg.
Tehát:
1./ pénztárca
2./ irattárca
3./ mobil
4./ kulcscsomó
5./ zsebkendő
6./ szemüvegtörlő (szarvasbőr)
7./ golyóstoll és olvasó

Amíg rövidnadrág, könnyű, annak hat zsebe van.
De jönnek az őszök. Már sötétben kelek.
Este rászántam magam egy új,
derékszíjra kerülő bőrtok fabrikálására.
Kettő nem, a harmadik lett használható,
de ha Kata netán odaadja egyik öreg bőrszütyőjét,
megcsinálom rendesebben, időigényesen, varrva.

● 2005. augusztus 25. csütörtök 13:55
Barátom a fenti külhoni magyarok ügye - cikket érdekesnek és fontosnak találta, és:

13:07
Ezt a délelőttöt rászántam, az élet győzelme.
Utolsó nyári nap, holnap "iskola". Még egyszer
nekifutottam derékszíjra fűzött ceruza és mobiltartónak.
Hozzávalónak Kata odaadta egyik tarisznyáját.

A kézi bőrvarrás elmélete nem nehéz,
gyerekkoromban egy nyergesmester
a Móricz Zsigmond körtéren.
Két tompa, hajlékony, mert lágyvas tű, benne spárga,
indul az ár-fúrta lyukba, egymás ellenében.
Csak vagy a cipészvarrótűtervezők szadisták,
vagy a varrótűmegrendelők mazochisták,
mert a tűk lyuka értelmetlenül kicsi.
Erre van a szuroktömb, amivel a spárgát
nemcsak vízhatlanítani lehet,
de iszonyatosan ki is hegyezni, hogy végre belemenjen.
Keserves feladat. Így inkább hagyományos cérna-tű,
és ahol lehet, nittelés.
A mobilon olvasható: 12:56-ra lettem kész.

aug: (33887) 1171 = napi 37,7