Az igaz, de déli szél fújhat, s kb. ilyen ívű hajlást okoz egy szellő egy könnyű függönyön. Sajnos életszerű az a szürke folt. Emiatt ne dobd ki!  Gy.  

13:58
A zuhanyzóban panaszkodtam, hogy nem megy. A professzor úr szerint írt Csokonai tíz olyan verset, amit Goethe is irigyelne. Persze írt rengeteg alkalmit is. De - mondom -, de ezek a kis cizellálások, amik elviszik a figyelmemet. Ja, van akik szereti a rokokót, és van, aki nem bírja Fragonard-t. De el kell olvasni A Reményhez, a Tüdőgyulladásomról, A pillangó verseit. Hatalmas építkezés.

● 2005. november 6., vasárnap 05:19
Stimmel. Lehet, hogy ez másoknak már ismert, közhely. Olvasom a szombati újságban Gömöri Endrétől: mára már igazolt tény, hogy az oroszok 1956 júniusában! elhatározták a magyarországi fegyveres beavatkozást. Az időpontot egyáltalán nem a felkelés fordulatai, hanem a következők határozták meg:
- egy kínai kormányfői nyilatkozat, amiben indirekt módon, de visszavonták tiltakozásukat,
- egy US. elnöki nyilatkozat szintén ez ügyben, hogy nem tekintik érdekszférájuknak Kelet-Európát,
- Tito véleménye
- A Szuez-csatornai fegyveres beavatkozás pillanatnyi állása.

Szóval stimmel. Amíg másfél napig ágyúzták a Körteret, a pincében laktunk. Ott mesélte egy nagyon jómódú figura a földszint egyből - 56-ban kocsija volt -, hogy október 22-én jött haza Miskolcról, és alig fért el az úton, nagyszabású szovjet csapatmozgások az országúton Budapest irányában... Eddig ezt a mondatot nem tudtam hova tenni.

16:31
Hír még, hogy lepattant a hűtőrácsról, és el is gurult ez a kedves kis VW. embléma. Ez talán még nem lenne baj, hiszen megtaláltam, csakhogy nincs hová visszatenni.
Anyácskámat vittem dédunoka-nézni, most költöztek ki Dunakeszire, egy kölcsön-kertesházba. Mindhárom gyerek a kerti homokozóban, boldogan matatnak, végre jó levegőn. Bátor és szerencsés ötletnek tűnik ez a három évre szóló életformacsere próba. Hazafelé aztán egy jó tempóban haladó éjfekete Opel nekilökött az előttem fékező középzöld Skodának, én ezúttal vétlen. Autóm sajnálatosan megrövidült.
A jobboldali ajtón kimásztunk. Hogy mindeközben terepmintázatú vászonkalpagom, amit tavaly a Júlia-Alpokban hordtam, hogy kallódhatott el, képzelni se tudom. Fájdalmas veszteség.
Mentő egy fejét fájlaló, inkább csak megijedt kislány miatt, de anyácskámat is megnézték.
Külső Váci út, neki aztán leintettem egy kisteherautót, nekem tréler Dunaharasztira, illetve szívélyesen került egyet a Margit híd felé. 22 ezer.

Az autó aligha javítható, akkor pedig kocsi nem lesz. Épp most októberben vettem meg életem első nyugdíjas villamosbérletét. Az utolsó villamosjegyek még az asztalomon, rájuk nézve elmerengek.
Jut eszembe, ha nincs autó, nincs alkotóház.

A család nem tudja. Még formálom a mondatokat valami minőségi tréfához. Alakul.
Például Mikivel van egy függőben lévő üzletünk; hogy ő többé nem dohányzik, én KRESZ szerint vezetek, megfontoltan, lomhán.

● 2005. november 7., hétfő 08:54.
Gyorsak ezek a történések, én meg lassú vagyok, nem tudom földolgozni. Hogy mehetnék, de nem megyek Párizsba, ez is több hétig tartott. Tegnap Robi fölajánlotta, hogy alkotóház akár egy hónapjára is kölcsönadja az autóját. Akkor mégis?!
És ha összetöröm? Merjem?

13:45
Hát hogy is vagyok én ezekkel az autókkal?

79-ben én szerveztem-rendeztem a Fiatal Művészek Jubileumi kiállítását, ünnepi alkalom, ezért a Nemzeti Galériában. Nagyon sok munka volt vele, még a tűzoltóknak a menekülési tervet is én csináltam. Sok zűr, Tóth elvtárs kiszállt a Pártközpontból. Kizsűrizett. (Aztán ezt Vészits igazgató visszacsinálta.) Büntetésből le akartak tiltani isztambuli kiállításunkra kiutazástól, nemhogy illő jutalom. Kárpótolandó, Pogány Gabi Stúdióvezető megvétette a Kiscelli Múzeummal kiállított képemet,  abból az első kocsi, egy BM-től kiszuperált civilrendszámos kukkolókocsi, egy VW. bogár.

82 tavasza, Kata állapotos Mikicával, én éppen egy szörnyű, boldog-boldogtalan, tiltott szerelemben. Fél év, hajszálnyi, hogy nem háltuk el.

(Ez itt - egyetlen magamnak őrzött képem -, Igen, szerelem, A/82/21, az emléke.)

Telefont kapok, hogy válasz-búcsúlevél egy barátomnál. Kocsiba. Visszafelé - 20 perce itt nem égtek a jelzőlámpák - fölnézek, látom, sárgán villan, 80-al átmegyek, s belém rohan egy másfél tonnás hatalmas BMW, az állat. Igaz, hogy akkor nekem már piros volt. (Nyolc centivel eltolom a motorját, csak Bécsben tudják javítani, erre büszke vagyok.) Nekilök egy kis Polski Fiatnak, az fölborít, s kettőt gurulva az úttest túlsó szélen kötök ki. Közben ugyanis megjavították a lámpát. Egy buszsofőr rohan oda elsőnek, lelkendezve, - nahát, nem történt baja, ekkorát gurulni, én ilyet eddig csak filmekben láttam. Kapcsolja le gyorsan a motort, nehogy fölrobbanjon! Én lelkiismeretesen bekapcsolom, majd újra elzárom... enyhe agyrázkódás. Be voltam kötve, második fordulónál már kezemmel védtem a fejemet, nem voltam megijedve. Csak a fejemben néhány üvegszilánkok. Valaki összeszedte kissé véres kéziratomat, egyetlen példány volt. A rohammentő sajna a kórház felé már nem nénózott. Onnét röntgen után saját felelősségre haza. Másnap Ő persze meglátogatott.
Autó: totálkár.

1985., egy jó kis Trabant, hét évig. Hát igen, fékhibás volt, éppen. Nem akartam az előttem lévő kocsiba szaladni, félrekaptam a kormányt, s egy parkoló kamionba rohantam bele. Utána addig ugráltam a fölgörbült motorháztetőn, míg ki lehetett látni fölötte. A motor elrepedt, iszonyatos hangja lett. Még pár napig még kényszerűen, szégyenkezve használtam - a szokásos ügyintézések -, aztán ki Óbudára, a bontóba.

2002. december. Egész nap Zsófiéknál új szekrényt építek - beleértve alvásidőmet is. Így nem csoda, ha elfelejtettem hátranézni, mielőtt az Alkotás utcai hatalmas dugó miatt a buckákkal lezárt 61-es pályáján keresztül elkezdtem visszafordulni. Pedig jött. Nem sérültem. (Vérprofi az őrangyalom; remélem, megköszöntem neki.) A két hatalmas mackó mentős a teljesen rémült villamosvezető asszonykának kétszer is elmagyarázta, hogy nincsen semmi baj, s hogy a feljelentést megússzam, mondja ő is azt a rendőröknek, hogy fékezéskor elécsúsztam. Tényleg nem büntettek meg. Még a helyszínről telefonáltam a szerelőnek, hogy nem kell-e 40 liter benzin, csak elég sok vasdarab van körülötte.

Most, hogy elölről - hátulról... illetve fordított sorrend... kicsit gyanakszom. Szokatlan, hogy nem én a hibás.

 2005. november 8., kedd 04:50
Tulajdonképpen nagy baj, ha nem lesz autó. Negyven farostlemez a boltból. Hajlandó erre egy taxis? Tényleg, nem tud valaki egy öreg, strapabíró kocsit, úgy értem, képért?! Csak az -, de az van! Vagy 25 - 30 millió értékben... Nagyon szép képeim vannak! Igényeseknek kívánság szerint az ágytakaró színéhez igazítom...

09:47

...a Karinthy-effektus. A haldoklo Kosztolányinak: ne bánd Desiré, hátha ebböl is kijön valami. Hát kijött egy formás sztori, jellemzö életképek. A karambol az autoval jár együtt, épp ugy, mint az autolopás. Ezt te megusztad. Én nem. A lopás-mentességnek viszont az az ára, hogy kicsi a roncs értéke. Valamit valamiért. Látod: minden egyensulyban van. G1.

● 2005. november 9., szerda
A szerelő, akitől három éve vettem a kocsit: Megpróbáljuk megcsinálni... Mindig van remény, mondta Örkény, "ni, pedig már szaggatnak is négyfelé"
 

● 2005. november 10., csütörtök
... tehát, remélhetőleg meg tudják javítani.
Helyénvaló az önsajnálatot befejezni. Igen veszélyes lekvár.

A Zélet megy tovább. Tegnap a honlap FOTÓ - mappája. Visszasoroltam ide a KAPOTT FOTÓK-at, az egy Váli ősnek írt Kossuth-levéltől kezdve az újságoknak készült riportfotókig. Így ugyan elhalványul fotóim műalkotás-jellege - egy fontos ember munkái - viszont a dolog életesebb. Több képet följavítottam.  Negyvenhat gyengébbet pedig eldugtam az EGYEBEK alá. (Kidobni nem lehet, a news-ban is szerepelnek)
Ha ezt megtehetném a képeimmel is...! 
Talán ez lenne a helyes cím: FOTÓK ÉS FÉNYKÉPEK. 

Tegnap email egy klubtársunktól - véletlen egybeesés -, egy VW. emblémát küldött. Amit két meztelen, ágyon hanyattfekvő csaj  égnek meredő, egymást keresztező széttárt lába jelenített meg. Nehezen kaptam le róla a szemem. Hiába, a férfi ilyen egyszerű szerkezet. Így van beprogramozva. Megnyomják a gombot, kigyullad a lámpa.
Van ezen annyi néznivaló?! Van.

E-mail:

Cs., kérlek, vegyél le a körlevél-címlistádról. Az ilyen puncis fotók csak fölöslegesen fölizgatnak.
Üdv: d.

Levél autóm javítójának. 21:02

Laci, [...] Beszéltem a Baleseti helyszínelők / Hungária krt.-al, azt mondták, az ő Határozatuk sajna általában egy - két hónap, addig a Biztosítók nem fizetnek, de a rendőrségi Igazolás alapján (mellékelem) nekik kötelességük a helyszíni szemlét megtartani. 
Elég keserves lenne hónapokig autó nélkül. Úgyhogy örülnék, ha elkezdenétek a helyszíni szemle után javítani. Ehhez most 150 ezret átutalhatok nektek, biztosítékként. Ha nem lesz rá szükség, legfeljebb visszautaljátok. [...]

●  2005. november 12., szombat
Életvezetésem bizonytalanná vált, napjaim esetlegesen alakulnak, nehéz. Megoldás, ha fölfedezek valamit a honlapomon, ez rendszerint egyszerre "világnézeti", logikai és esztétikai-tipográfiai probléma is, amit aztán időigényes munka megoldani. De az ilyen fölismerések ritkulnak, minden kitalálva. Az utolsó nagyobb ötlet az önálló kiállítások rekonstruálása volt, most, harminc év után, újra megnézhető minden, együtt.
A második, a főterület ugyebár a munka. Mostanáig több fordulóban átnéztem, majd átdolgoztam idén kezdett 54 képemet, elfogyott a tennivaló. Vannak jó képek is. Tele a műterem. És talán belejátszik, hogy teljes a csönd körülöttük, - nem nézik, nem mutatom -, semmi késztetésem e képeket még szaporítani. Előbb-utóbb persze szükséges lesz egy kiállítás-szervezés összes munkáját nyakamba venni.
Így tulajdonképpen most nincs dolgom 2006. március 2., 1/2 10-ig, amikor Kecskeméten, az ötös szobában belekezdek az A/06/01, 60x60-as olajkép fölrajzolásába.

...Arany napok. Semmi munka immár.
Az idő tesz-vesz csak. Itt a rév...  [Illyés: Kiköt az év, Tihanyban]

Hát nem arany napok. Fáradtság és kedvetlenség. Nem szoktam a látens tétlenséghez sem. Nyugdíjas?! Társaságba nem, tévét nem nézek. Könyvet munkaidőben (este fél tízig) kezembe venni szégyellek. Legalább valami szerszámpolc átalakításának sürgős szükségessége merülne föl...

Próbálkozom, igyekszem. Este elővettem  Simonyi: A fizika kultúrtörténetét, ha már - oly kedvesen - hozzám vágták. El vagyok képedve és bűvölve. Jó lenne ezt alaposabban, csak nehéz ám befogadni. Ennyi ész, okosság, szellem, te jó ég.

A legtárgyilagosabbnak látszó kronológiai fölsorolás is vagy tudatos, vagy öntudatlan értékelés. Amíg a történelmi tények értékelésénél általános világnézeti, etikai normák is szerepet játszanak, a fizika történeténél a helyzet egyszerűbbnek látszik; adott a jelen fizikája, a különböző korok fizikáját ehhez kell mérni. Ez kielégítő lenne, ha a fizika csak tények halmazából állna. Azonban a fizika nemcsak megfigyel, leír - tehát "mi van a természetben" kérdésre ad választ -, hanem értelmez, összefüggéseket keres, tehát a "miért van" kérdést is felteszi, és keresi a választ. A módszer... világnézeti színezéssel ellátott magatartás... [Simonyi]

1925 májusának végén oly kellemetlenül tört rám a szénaláz, hogy meg kellett kérnem Bornt, mentesítsen 14 napra kötelességeim alól. Helgoland szigetére akartam utazni, hogy a tengeri levegőn...
Helgoland szigetén a fennsíkon végzett napi sétautaimon és fürdőzéseimen kívül semmi nem volt, ami elvont volna problémáimon való töprengéstől... néhány nap múlva tisztán láttam, mi kerüljön a Bohr-Sommerfeld féle kvantumfeltételek helyébe... olyan izgalomba jöttem, hogy a következő számításoknál állandóan hibákat követtem el. Így majdnem hajnali 3 óra lett, mire a számítás végleges eredménye a kezemben volt. Az energiatétel minden részében eredményesnek bizonyult. Olyan izgatott voltam, hogy nem gondolhattam tovább az alvásra. Elhagytam hát  a már kezdődő hajnalhasadásnál szobámat; a fennsík déli csúcsára mentem, ahol egy magányos, a tengerbe előreugró sziklaszirt már azelőtt is csábított a megmászásra. Most minden nehézség nélkül sikerült a csúcsra felkapaszkodnom és így vártam a napfelkeltét. [Heisenberg]

Az első néhányszáz évet evvel kell majd töltenem, a mennyországban. Persze előtte a fizikát megtanulni. Negyven éve tervezem.
 

● 2005. november 13. vasárnap
...mit mond még. Odaadjuk a kisdiákoknak fizikateremben a lejtőt egy golyóval, a tétel bizonyítására. Érdektelen. A lényegi élménytől fosztjuk meg. Hogy ugyanis mindebben az a nagyszerű, hogy Galilei egy ilyen, természetben soha elő nem forduló tárgyat és helyzetet talált ki.

Aztán mutat egy egyetemi fölvételi feladatlapot, leendő fizikusok, mérnökök számára. Hat példa. És hozzá a dátumok, mikortól volt ismert a tétel, amellyel ez megoldható: Kr.e.200, 1850, 1650, 1830, 1850, 1690.
 

● 2005. november 14., hétfő
Most azt fogom csinálni, amit nem szoktam. Várok. Jó szélre, ötletre, Godot-ra. Ilyenkor kellene áttérni műteremtémáról derűs vadászjelenetekre. Unokáknak lovacskát faragni. Betegeket látogatni. Halottakat eltemetni.
                                Legjobb barátom nem hívott meg születésnapi ünnepére. Fáj.

                                11. 17., csütörtök. Egyeztettük, nem ő intézte.
                                Hogy a család kifelejt, vagy kihagy,
                                ahhoz semmi közöm.                               

...És addig. Mit is? Tartani tavaly ősszel megformált versenysúlyomat. Keddenként 05.35-kor 74 kilónak kell lennem. Gyorsúszásnál ügyelni; zárt könyök, térd és ami különösen nehéz, zárt fogak.
 

● 2005. november 15., kedd

Kedves Rendőrtiszt Úr! 

Festőnek egész jó vagyok, de vezetőnek pocsék. (Bár eddig mindig megúsztam.) Így most alig akartam elhinni, amikor hátulról belém szaladtak, hogy nem én vagyok a hunyó.
Ez eddig rendben is lenne. Csakhogy a helyszínelők tanácsára nem töltöttünk ki sárga-kék biztosítási papírt avval, hogy úgyis a rendőrségi lesz a mérvadó. Ami igaz, de ha maguknál mondjuk két hónap multán kerül sorra az ügyünk, addig a szerelő hozzá se nyúl. Ez baj, ez bizony baj. 

Kérem, ha megteheti, - olyan egyformák azok a dossziék - tegye már a miénket fölülre az íróasztalon!
És mindig hálával fog magára gondolni:  v.

A kisasszony most a kedvemért Dunaharasztiban bemászott az anyósülésen át az autóba, és visszajelzett: terepszínű vászonkalpagom, amit tavaly a Júlia-Alpokban satöbbi, ott a hátsó ülésen. Boldog vagyok.