- Holdfényes szobába kukucskálok be a varázs ablakomon... Persze én egy láthatatlan sötét szobából kukucskálok és láthatatlan vagyok. De mér jön annyira előre az az állvány?Bár az állvány-asztal viszonya pont jó.
Fogadjunk, hogy visszanyomod a szék ülőkerész tónusát... ki fogod nyírni ...érzem ... bocs... És hol van a lila, zöld stb.?  Szeretem a sorozatokat , tanulok belőlük... Nyif-nyaf, mind jó.
K.

Tisztelt Váli Úr! Köszönöm válaszát. Nem gondolom azt, hogy a szexualitásnak ábrázolhatatlan tabutémának kell lennie. De fontos, kényes és különleges terület ez, amely védettséget, intimitást kíván, ezért visszafogottan és körültekintően kezelendő. [...] A Verseghy verssel az a bajom, hogy öncélúan erotikus, elfecseg egy eseményt, amellyel szexuális izgalmat kelt az olvasóban. Ennyi. Lehet, hogy a vers érdekes nyelvemlék és jó a stílusa, esztétikus. Ez alapvetően nem változtat a helyzeten, véleményem szerint...
T.

Kedves T.! Magam is bizonytalan vagyok, lehet, hogy igaza van, vagy ami bonyolultabbá teszi a dolgot: részben igaza van. Át kéne gondolnom, most (este tízkor, nagyon fáradtan), azt hiszem, ha a világból valami szépet megrajzol valaki, mint ez a költő, akkor továbbépítette azt. Egy festő ugyanezt teszi egy virágcsendélettel. Elfecsegi. A kérdés, persze, hogy a szexet helyes-e. Hogy izgalmat kelt, talán önmagában ez sem baj. De lehet, hogy tévedek...
d.

G1. megint küldött egy figyelemre méltó szövegrészletet a Barcsay Ábrahám tanulmányból. Véleménye: Ejha!

<<V. Konklúziók
A vizsgált szövegmintának megszületett egyfajta értelme, a jelenség többféle gondolatkör szomszédságába került, többé nem elszigetelt nomen csupán; asszociációs mezők, lehetséges jelsorok része. Békéltető ez a felismerés, azt az érzetet kelti, hogy a múltra is reflektáló kombinációs munka nem volt hiábavaló.
Másrészt megtanultunk élni a keresés nyugtalanságával, és ez a folyamatos figyelem révén sem lankadt; most sem szűnik. Leginkább az  ö r v é n y   szívó hatásához tudnók hasonlítani azt az érzetet, amely az ismeretek, összefüggések szaporodásával a téma felől a kutató egész személyére hat; már-már jobban hatalmába keríti... >>

"Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül..." (Jakab levél 1,14-15) Veszélyesek lehetnek az ilyen kísértések.
T.

Kedves T.! Lehet, hogy ez a zárómondat. Lehet. A vasúti átjáró is veszélyes. Nem ellenkezem, bizonytalankodom, gondolkozom. Az erotika, a dobostorta és a rock'nd roll Isten nekem küldött ajándéka. Partok között. Hol a határ? Velasquez aktjai. Ne járjak uszodába, ahol naponta fürdőruhás meztelen nőket látok. Igen, kísértés. De nem feladatunk a világból kihátrálni. Tehát befogadnunk, szűrnünk és naponta győznünk kell. Nem?!
d.

Lukács, zuhanyozó, búcsúztatnak: "Én majdnem két napig voltam lavina alatt. Szintén Ausztria, síelés. Szerencsére volt levegőm. Aztán megtaláltak."

jan.7., szombat:
HOLNAP NÉHÁNY NAPRA ELVISZNEK SÍELNI.
OTT VAGY LESZ INTERNET, VAGY NEM.

Esténként az egyetlen helységben, ahol meleg volt és le is lehetett ülni, a kantinban, A fizika kultúrtörténete. Gyönyörű. A zseniális Pitagorasz körüli tanítványok szektája, mítosz keveredik a tudománnyal. Szabályzatukból:

- Ne együnk babot.
- Ne vegyük fel, ami leesett.
- Ne érintsünk fehér kakast.
- Ne sétáljunk országúton.
- Ha a fazekat levettük a tűzről, a hamuban ne hagyjuk meg a nyomát, hanem simítsuk el.

Tegnap egy beszélgetésben
negyven év távlatából
fölmerült egy szeretett festő neve, Alberto Burri
(1915 Perugia - 1995).
Annyit tudok róla,
a második világháborúban hadifogoly, a foltozott sátrakra figyelt föl.

Néhány későbbi képét láttam,
ott a felületeket égette,
érdektelen volt.

Sacco 4.
textil, vegyes technika,
76 x 115 cm., 1954.
Collection Anthony Denney, London.

● 2006. jan. 17., kedd
Megjött a válasz augusztusi kérelmemre, amit aztán novemberben egy levélben is nyomatékosítottam. Ezek szerint nem a Kiscelliben lesz a köv. kiállításom. (2007-re tervezem, öt évvel az Ernst után.)

Fővárosi Képtár
Kiscelli Múzeum

Kedves Dezső!
Köszönöm leveledet, de sajnálattal tudatnom kell veled, hogy 2007-re már kész tervünk van.
Munkádhoz további sok sikert kívánok,
Budapest, 2006. január 12.
Barátsággal és üdvözlettel,

Fitz Péter
[igazgató]

12:43
Most rákérdeztek, tehát: Nem örülök a levélnek, de nem baj. Korán rájöttem, és ehhez tartom is magam, hogy nekem nincs időm megsértődni. Különösen ebben a szakmában. Persze elkényeztettek, a visszautasítástól kicsit már elszoktam. Lesz megoldás.

A hatéves Kinga magyarázza nekem: Tudod, elbújtam anyáék szobájába, hogy kilessem, miért akarnak ők mindig  külön aludni, kettesben. És megvan! Az a legmelegebb szoba!

● 2006. jan. 19., csütörtök

Tisztelt Váli Dezső!... olvasom a naplóját, nagy örömmel láttam, hogy Illyés: Egy mondat a zsarnokságról c. verse mp3-ban is elérhető. Egyik kedvenc versem, villamoson szoktam magamban szavalni. Viszont meglepődve tapasztaltam, hogy jó néhány helyen eltér az általam ismert verziótól. Látom, a forrás 1956-os újság, ezek szerint ez az eredeti?  Később írta bele a többit? Vajon miért a másik verzió terjedt el (irodalmi szöveggyűjteményekben, interneten is)... ? M.

Kedves M!
Döbbenetes, fogalmam sincs, mi van itt. Nekem is fő-fő versem, ha Illyés csak ezt írta volna, már akkor is...  '56-ban, 14 évesen, a Körtéren vettem meg azt az újságot, s a verset elkezdtem megtanulni. Most fölhívtam a legilletékesebbet, a lányát, de épp nincs otthon. Megnéztem I. Gy. összegyűjtött verseit, három kötet, Szépirodalmi, 1993, - abban az '56-os verzió szerepel, ha jól látom: egyetlen (szerencsés) javítással: nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben (ernyedten helyett). De ennél is hitelesebb adat számomra, hogy Illyés egy 1994-ben kiadott kazettán az '56-os változatot szavalta magnóra. (Iskolásan, bukdácsolva olykor, és megrázóan.) Szerintem minden későbbi változtatás (akár ő csinálta is) meglehetősen pocsék, s csak rontott a versen.
Emlékszem, deklarálta jogát az átíráshoz, és élt is vele, egyébként. A Bartók versben: Bánatomat sérti, ki léha vigaszt / húz a fülembe; / anyánk a halott - a bucsúzót ne  / kuplé-dal zengje. Rémlik itt a ne Zerkovitz .. és ne kuplé-zene... - variáns is.
d.
 

A két (teljes) verzió itt nézhető meg, 36! sorban van eltérés. 

21:06
A világ közepe mégiscsak egy antikvárium, nem?
Eredendően a kirakatban látott Sisley-ért mentem, tudtam, hogy élvezhetetlenek lesznek a reprói,
de valamit csak megtudok róla.
Meg aztán kerestem egy előző hónapban látott albumot,
ПЕТР ТИМОФЕЕВИЧ ФОМИН, Petr Tyimofejevics Fominegy szovjet festő a nyolcvanas évekből, érdekes figura, emlékeztetett Levitanra.
Fölkísértek az emeleti raktárba, a kabátomat ne vessem le, itt hideg van. Ezek az idegennyelvű könyvek, féláron vihetem. Egyetlen hatalmas kupacban
300 könyv, hogy ha megvan, amit keresek, akkor ezek között.
Megtaláltam.
Átnéztem a másik 299 könyvet is. És ez is közte volt:
SOLANGE SIE NOCH SEGELN, Die letzter Arbeitssegler,
az utolsó munkavitorlások, Hoffmann Verlag, Hamburg 1983.
Thor Heyerdahl előszavával. India, Brazília, Egyiptom, Bangladesh, Chile, Haiti, Sri Lanka, Indonézia. Halászok és fuvarosok. Német szöveg, 142 fotó.

New Yorkban a repülőről leszállva nem a város irányába szálltam a metróra, hanem a külváros felé. Valaha lakott, lepusztult tengerpart. Párizsi kiállításunkkor vittek minket Versaille-ba, helyette magányos egész napos utazásom: egy órát tengernézni .

Tengerre néző műteremablakomat másnap lefüggönyözném.
És mégis.

Csak fiúgyerek nehezen gyógyuló nosztalgiája a tengerjárás? Alighanem. Pedig a könyvet érettségiző keresztlányomnak szánom. Majd postára adom, addig családom örül neki. Most az előszobai asztalon, ahol mindenki láthatja. Aki arra jár, egy képpel továbblapoz.
 

Még öt kép, bódulat: 01v.  02v.  04v.  05v.  06v.

● 2006. jan. 20., péntek
Tegnap telefonált egy úr, hogy ő a II. kerületi (szoci) polgármester közvetlen munkatársa, én ugye VD. vagyok, a Margit körúton lakom, a 64-ben. És hogy mondanám el, mit tartanék a legfontosabbaknak a kerület fejlesztésében.
Anyám udvariasnak nevelt. De a mi fő, lassú a gondolkodásom. Ennek sok hasznát látom, különösen, hogy ezt tudom is magamról. Pergő vitában jobbára csak a butaságokig visz (vinne) el a lendület. Van, hogy egy érdemi válaszon hónapokig rágódom, sok-sok tapasztalat.  

Most kitértem a válasz elől, és letettem a kagylót. Mára már tudom, mi zavart. A kérdésfeltevés anomáliája, hogy ezt négyéves regnálása végén, a választások előtt kérdi. De egyébként is, ez a szakmája, tudnia kell.

● 2006. jan. 21., szombat
Megismerkedésünk 38. évfordulója. Megünnepeltük.

Máté múltkor fölhozott néhány korpusz-szobrocskát. Az egyik számára mára készítettem egy keresztet. (Ezt a részletét betettem fotóim közé is.) Érdekelt, hogy ha a jobb kar túlnyúlik a keresztszáron, mint egy felkiáltás.

Sikerült elérnem Illyés Gyula lányát. (2002-es Ernst-kiállításom műtörténész-kurátora.)
Az Egy mondat... vers története elég bonyolult.
'50-ben írta, s úgy eldugta, hogy házkutatásnál se lehessen megtalálni. 56 Miskolcon érte, Szabó Lőrincékkel voltak. Nehezen vergődtek föl Pestre, kijárási tilalom. Az alakuló Petőfi Párt kért tőle írást. Nem akart adni, rábeszélték, akkor emlékezetből! leírta a verset (felesége segített, ő is betéve tudta), ez az Irodalmi Újság-beli változat. 65-66 körül USA-ban lemezre szavalta, ugyanezt, később ez került itthon is forgalomba, hangszalagon. És ami következik, azt nem értem, mert a másik változat szerintem hajmeresztően gyengébb. (Csak remélni tudom, hogy ez az 1950-es előhalászott eredeti.) Kb. 1971-ben Jugoszláviában kétnyelvű kiadványban megjelent a vers (nyilván az ő tudtával) s ott ez szerepel. Mindkét változatot autentikusnak kell tekinteni. Ez kerülhetett a netre is. Ennyire nem érezte Illyés saját minőségkülönbségeit? Elképesztő. Bálint Endre volt ilyen.
Domo(n?)kos Mátyás Adósságlevél kötetében hosszú fejezetet szentel a történetnek.
Szerencsére az Illyés versek I-III.-ba ő is az 56-os változatot tette be.
 

● 2006. jan. 23., hétfő
Nincs a közelben egy véletlengenerátorjavító mester? Bár az enyém éppen így, elromolva, tökéletes.
Két dolog miatt mennék el még egyszer szívesen New Yorkba. Föl liften a Word Trade Center tetejére, egy harmadik alkonyatot is végignézni az öböl fölött, mélyen lent a Szabadságszobor. A másik a Metroplitan Múzeum, annak is leginkább a Lechman-kollekciója, a nagyteremben függő Balthus-festmény. Jó nagy. Minden nap elüldögéltem előtte, a kövön, egyszer találtam egy széket. Kata nem szereti, ha meztelen nőket nézegetek, persze. De én itt azt az okkert és a neki válaszoló földöntúli liláskéket.

A Louvre-i Ingres-akt emelkedettsége.

Betettem a MAGÁNMÚZEUMomba is, a földkerekség legszebb képei. Ami a gépemen egyúttal a pihenőprogram is, három percenként vált, véletlen sorrendben. Véletlen, de úgy véletlen, hogy majdnem mindig ez a Balthus jön föl elsőnek, s egyébként is legalább tízszer gyakrabban. Milyen véletlen az ilyen véletlen?

Ennyire szeret engem a... a gépem?

13:17
Lányom - női szeszély - háromféle nevet adott a három unokának. Ő persze kívülről tudja. Én áthidalólag kiskutyámnak (egyes szám) neveztem őket, ők pedig boldogan, ugatva rohangáltak körbe-körbe négykézláb a műterempadlón, a reflektorállványok körül, végkimerülés(em)ig.
És szerencsés fordulat. Elneveztem őket a könnyen megjegyezhető Négylábú Oroszlán, Fekete Szemüvegtok és Nyári Papucs névre, hallgatnak rá, minden rendben.

21:20
Fiam ismét megdorgált,
hogy néz ki a Tv-interjú oldalam.
Aláhúzott évszámok, kétszer van leírva,
ami egyszer történik, és egyáltalán.
A Macintoshra nincs is gondolva.
Hát rendbetettem egy kicsit.

Aztán a mennyezetre
újra egy halogén reflektort.
Forgathatóra, egyetlen előre-hátra mozdulattal leemelhetőre. (izzócsere)
Pár hete sikerült kék filmgyári fóliát szereznem,
így napfénytartományban világít.
A képcsináló - képnéző falra.

● 2006. jan. 24., kedd
Azt üzeni nekünk Szalézi szt. Ferenc (1567-1622) - ma ünnepeljük -, hogy

...más-más módon kell a jámborságot gyakorolnia az előkelő embernek és a kézművesnek, az özvegynek és a feleségnek. Sőt, alkalmazkodniuk kell a testi egészséghez, foglalkozáshoz és hivatalos kötelességhez.

Dicséretes lenne-e,
- ha a püspökök olyan visszavonultan akarnának élni, mint a karthauzi szerzetesek;
- ha a házasemberek a család javait nem törekednének jobban gyarapítani,
- ha a kézműves az egész napot a templomban töltené, mint a szerzetesek; vagy fordítva:
- ha egy szerzetes minden alkalommal, amikor azt egy embertársa szüksége megkívánná, mindig törődnék vele; mint ahogy az a püspök dolga?

... mégis gyakorta előfordul ez a tévedés... de ha a jámborság hivatásunk és állásunk józan követelményeivel ellenkezik, akkor az kétségtelenül hamis erény lesz...
Tehát tévedés, sőt eretnekség lenne, ha a jámborság gyakorlását ki akarnánk zárni a hadseregből, az iparosok műhelyeiből, viszont a teljesen szemlélődő, kolostori és szerzetesi jámborságot az említett hivatalokban és állásokban nem lehet gyakorolni. Azonban sok másfajta jámborság is van...E-mail váltás

17:56
A mai nap. Öt órát ültem (alvásidő) rendszergazdám és a gépem mellett, aki fölinstallálta a lenullázott notebookomat, és Kata gépéből is leszedte a beszorult CD-t. Aztán e-mail váltás a Nemzeti Digitális Adattár munkatársával.

 2006. jan. 27., péntek
Aktív korában magas rangú, nemzetközi tárgyalásokon is résztvevő tisztviselő. Most jött Amerikából, fiát látogatta meg és síelt. A zuhany alatt meséli, a hajam égnek áll: El akartam hozni a Palm Beach Post aznapi számát, ahol olvastam, hogy ezt itthon úgysem hiszik el. Palm Bechen egy 84 éves hölgy egyedül élt egy villában. Az ottani bíróság 1,8 millió dollár büntetésre ítélte, mert a füvét nem gondozta, nyíratlan maradt. A néninek még két telke volt, azt is el kellett adnia a házával együtt, földönfutóvá vált.

Már nagyon szeretném az alapozást kezdeni, annyira ronda fárasztó munka. Amúgy is, rám telefonáltak, hagyjam végre abba, végül teljesen elrontom ezt a képet. Lehet. A klubban is többrendbeli fejcsóválás. Hát, a mai délelőtt még evvel telt. És most itt a becsszóra végleges A/03/45. És amilyen pechje van szegénynek, monitoron alig mutat, kvázi halott, pedig amúgy... A mikrofakturája lenne fontos, a felület itt észrevehetetlen kis mozgásai.
Sok baj volt vele, ötször fotóztam a szokott telével, végül egy 60-as objektívvel, és nem örülök, hogy itt ennyire más pld. a keret színe. Egyébként ez a hitelesEBB. Ennyit a reprók színhűségéről, még ha első kézből is. Nem értem és nem mentség, hogy eddig én sem vettem észre, pedig kompjuterrel szinte minden korrigálható lett volna. Netán a világítás lett volna tegnap más?
Nagyobb reprón a kép javul, kéretik megtekinteni, s egyetérteni, netán legyinteni.
 

16:51
Figyelmeztettek e-mailben, - köszönet -, igazuk van. Elfelejtettem erre az alkalomra a gépen fehéregyensúlyt  állítani. A fönti bánatos sorok hál'Isten azért sem igazak,  mert  amúgy mindig belőtt vakuval reprózok, s szürkeskála a kép mellett, a nyomdának.

● 2006. jan. 28, szombat.

Hello Deske!  Küldök egy idő-verset, hogy irodalom is legyen. Este Déry: Napok hordaléka kötetét próbáltam olvasni. 30 év távlatából elvesztette érdekességét. Túl sok benne a napi-politikai téma, zömét külföldi lapokból szedte. Egy érdekeset találtam, hogy naplót írni nehezebb, mint regényt. A regényt elkezdeni nehéz, utána folyik. A napló témáit minden alkalommal meg kell komponálni. Nem is írt naplót. Jó festést kívánok. Használd ki a lendületet, ami mostanában elkapott. G1.

Rába György : AZ ÉVEK

Az évek
kilőtt töltényhüvelyek
nem találnak többé célba
az évek
elgurult cérna-orsók
nincs mód megvarrni szakadt mezeinket
az évek
megrozsdásodott evőeszközök
betevő falatunkat
velük fogyasztani gyomorrontás
az évek
kicsorbult poharak
emésztő szomjunkat oltani
folyamatos sebzés
elállíthatatlan vérzés
az évek
 

10:09
Kösz a verset, nagyon tetszik. Vízió. Déry maga meséli, hogy angol, francia és német lapokat járat. A Hordalék tényleg kevéssé. Tőle a két csoda-remekművét kell olvasni, a Bópeert, és a Képzelt riportot. Meg az Ítélet nincs-et. Meg a Nikit. Két kötetben összegyűjtött cikkeit? rövid írásait? is nekem ajándékozták, tavaly, de visszaadtam. Nem festek, kezdtem alapozni. Már egy megvan, harminckilenc van hátra. Ötkilós tégely, keverőrúd, nagy spakli. Már érzem a csuklómat.
d.

● 2006. jan. 29, vasárnap
Jelenits üti Esterházyt - írtam néhány éve az Élet és Irodalom-ban,  egy vitacikkben. Volt, aki, a fejét csóválta, volt, aki mulatott rajta. Igen, hit és erkölcs dolgában ő mérce.
Most napi ötven ember olvas, de ha csak egy is -, ez kötelez. Nemcsak a Helyesírási Szótár használatára. Mostanában hárman kérdőjelezték meg, szabad-e hívő embernek - nekem -, Verseghy erotikus versét, valamint a fentebb látható lenge hölgyet hálóra tenni? Fontos kérdés, és a vád, ha kérdőjeles  is, súlyos. Tegnap este elvittem a Piarista Rendházba egy kiprintelt NEWS-évfolyamot is, mutatóba.
És az atya véleménye:

Nem értek egyet, hogy a verset a Magyar Líra Kincsesházában közölték, egy antológia mégiscsak mérce. A vers nem elsőrangú. Nem lehetne ezt egy tankönyvbe rakni. De ez a naplófolyam, mint egy csevegés a strandon, itt nem zavaró. Beszélgetünk, fölmerül ez-az, véleményt cserélünk.
És a fotó? Először is, aki ilyen érdeklődésű, éppen a neten bőségesen megkaphatja. Bűnre vezető alkalom pedig mindenütt jelen van, evvel megküzdeni kinek-kinek a saját munkája. Amúgy is, ezt a naplót  feltehetően az a réteg olvassa, aki ezt a helyén tudja kezelni. Szerepe van, hiszen értelmezi  a ironikus felhangot. Nincs vele baj.

Még annyit hozzá. A kép: akkor dobjuk ki Tizianot is. Az erotika Isten ajándéka. Jól kell használni. A versről: barátom, aki küldte, egy éve foglalkozik Kazinczy Ferenc korával. Sokat idéztem is ebből. Nekem tetszik a vers, amúgy is, így kerekebb a korról a kép. (Milyen dallamos mellékmondat.)
Szóval, kedveseim, marad a csaj.
Megnyugodtam. Hajnali öt, közben befejeztem; lealapozva, és szárítóállványra téve az utolsó, negyvenötödik lemez is. Takarítás. Siettem, én ugyan nagyon szeretem, de Kata napokig fejfáj a kence erős szagától.

● 2006. jan. 30., hétfő
E-mailt kaptam egy fiatalembertől, (a szomszéd szobából,) ma reggelre. Benne a hirtelen-válaszom is:

"Először is, aki ilyen érdeklődésű, éppen a neten bőségesen megkaphatja." Ha nem bűn, akkor nem emiatt nem az. Ha bűn, akkor ez nem mentség. (Mások is csinálják? Aha. Kit érdekel? Jelen esetben: kit ment?) 
Köszönöm a továbbgondolást! Jelenits atya mondata nyilván  nem érv kívánt lenni, hanem a körülmények figyelembevétele. Nem mindegy, hogy a földesúr lopta el a kecskét, vagy a falu koldusa.

"Bűnre vezető alkalom pedig mindenütt jelen van, evvel megküzdeni kinek-kinek a saját munkája. "És a mások bűnbe vitele? Még ha volt is esélye nemet mondani? Az ő munkája lett volna.. Ez engem nem ment. Szintén. Bűnbe vezetni csakugyan bűn. Ez itt szerintem nem történik. Vagy akkor vezessük be a csadort. Nyárra tegyük kötelezővé a lányoknak a télikabátot.

"Amúgy is, ezt a naplót  feltehetően az a réteg olvassa, aki ezt a helyén tudja kezelni." Mindig az gondoltam az "erotika a médiában", vagy talán izgalmasabb esetben az "erotika a művészetben" témakörben, hogy a dolog legitim/indokolt, illetve ízlés nélküli/bűnös volta nem a befogadó oldalán dől el, hanem a művész oldalán. A kézből kiadott anyag, a műteremből eladott kép, a netről lekerült verseskötet önmagában tehát nem erkölcsös, vagy erkölcstelen? Ez a mű utóéletekor, tehát a befogadóval való egyesülésekor dől csak el? Ez nekem sántít. Tényleg az alkotó oldalán dől el. Teljesen igaz. Itt egyszerű a válasz. Szándékom tiszta volt. Amúgy Tizian, stb. belefestette képébe a vágyát is. És az sem baj, az sem bűn, szerintem.

"Szerepe van. értelmezi az ironikus felhangot. " Kérdés, hogy az irónia, amely így megvalósul, legitimál-e bármit? Az gondolom, az átlényegített, magasrendűvé, transzcendensé, behelyettesítetté, tehát tanítóvá (élni tanítóvá) tett testiség lehet csak jogos. Irónia? Hááát.
Szerintem: M.

Itt bizony a fotó a mondanivaló nagyobbik fele. Az értelmezi és egyben is minősíti a személyt, lapot, aki országos ügyben nyilatkozott, kátyút és parkolást emlegetve. Itt persze nem az asszonyszemélyről, hanem a bulvárlap gondolkodásáról van szó.
Szerintem. d.

13:22
Egy bizonyító erejű fotó,
hogy készen lettem
az ez évi alapozással.
Előttük a reflektorállványok,
üzemkészen,
azonnali használatra.
Itt foglalják a teret
a legkevésbé.

A síléc a földön emlékeztetőnek.
Mire is?
Tán, hogy élek.

13:43
Deske! Felfedeztem a melegvizet! <<Csányi Dóra, a Csimota kiadó egyik vezetője egy pályázatról...
 A legtöbb gyerek időrendbe tette a verseket, ám volt, akinek megindult a fantáziája. Egy osztály például az idő filozófikus síkjáról indult el. Időblokkokat készítettek, összeszedték azokat a verseket, amelyben az időről van szó, majd azokat, amelyekben az idő hiánya szerepelt. Így nem a versek adtak ki egy kerek történetet, hanem az idő....>> 

Más, ugyancsak idő-téma. Rába György 82 éves. Anna - akit már ismersz - 33. Időverse legalább olyan jó, mint amit a napokban föltettél; agg pályatársáé. G1.

Szabó T. Anna: SZÉL, LOMB, ESŐ

Előbb a hársfák, most a jegenyék:
fújja a szél a száraz levelet.
Megtartható-e, amit látsz, a kép?
Szorítsd erősen. Hunyd rá a szemed.

Siklik a síkos, szélsodorta lomb
a sűrű zápor szálai között.
Csak csattogás, susorgás, surrogás.
A hang, a hangok. Hallgasd az esőt.

Ha múlni akar, mért őrizni meg?
Üres tükör legyél, ha nézni kell.
Gyűjtsd tenyeredbe az esővizet.
Szorítsd, szorítsd. A volt most múlik el.

● 2006. jan. 31., kedd
Szabó István filmrendező ügye a napisajtóban. Hogy beszervezett spicli volt az 56 utáni években. Mérlegelik bűnösségét, a helyzetet. Két nagyon okos barátom tökéletesen ellenkező véleménye, két nap alatt.

Ez az ügy alkalmat ad arra - akkor itt az én történetem -, egyszer kivételesen magamról is szót ejtek.

Az én beszervezésem 1960 tavaszán, érettségi előtt pár hónappal történt. Lehívattak az igazgatói szobába. Egy (vagy két?) fiatal férfi közölte velem, hogy osztályunkban jobboldali elemek (a szóhasználatra nem emlékszem) vannak, s (nyilván) azt kérdezték tőlem, hogy vállalom-e, hogy erről nekik beszámolok. A válaszomra emlékszem: KISZ-megbízatásnak tekintem. Be voltam szarva.

A KISZ-be ritka kivételként vettek föl, valamivel korábban. Gondoltam, kellhet ez az egyetemi felvételhez. (A József Attila Gimnázium induló KISZ csapata nagyon kemény mag volt, nehezen vettek be maguk közé újakat. Mesélték, egyik gyűlésükön felszólaló fiú szerint a reakciósok azért járnak templomba, hogy ott megbeszéljék, mit csináljanak.) Engem is csak azért, (ez a felvételkor elhangzott), mert időnként a szünetben a folyosón megkérdeztem az illetőt, mi van a felvételemmel. Szándékomat komolynak minősítették.

Az ez után történtekből, amire emlékszem, mindent leírok. A sorrendiség helyenként kétséges.

Aláírtam egy nyilatkozatot, hogy AFRIKA néven fogom jelentéseimet leadni.

Meghívtak egy randevúra a Fogaskerekű közelében egy mellékutcába. Egy kék Moszkvics várt, érdekes, csak a régi munkásmozgalmi harcos - arcú idős sofőrre emlékszem. Hűvösvölgy - budai hegyek útjain kanyarogtunk, tán egy órát, közben (nyilván) kérdezgettek, arra emlékszem, Vitéz nevű osztálytársamról is.

Írtam egy (vagy két?) jelentést osztálytársaimról, illetve írtunk. A családnak volt egy Tankönyvkiadó-beli tisztességes párttitkár ismerőse, vele ültem össze. Itt megint emlékszem valamire: "Mindenképpen kell negatívumot is írni. Ki az köztetek, aki nem jelentkezik egyetemre?" Megírtuk. A fiú nevére nem emlékszem, buddhizmussal és ezoterikával foglalkozott, tán harmadévben csapódott csak hozzánk. (Egyébként hamarosan meghalt.)

Még egyszer mentem randevúra a Fogaskerekűhöz, de arra ők nem jöttek el. Egy telefonszámot adtak, azon lehetett valami Kovácsot hívni. Tán ekkor, vagy valamivel később tudtomra adták, hogy nem tudnak használni, mert nem ismerem az osztálytársaimat eléggé (ez így is volt).

Még kaptam egy telefont, hogy az Építész-karra nem vettek föl, mert fizika felvételim gyenge volt. (Tehát nyilván volt ez irányban valami ígéretük.) Ez volt az utolsó érintkezésünk, ugyanez év-, 1960 nyara.

Erről aztán negyven évig nem beszéltem.

20:34
Délután a Kogartban
kötelességből
a Csernus-kiállítás.
Háát..., bizonyára, bizonyára.

Viszont útközben
az Oktogonon
sült gesztenye.
Tizet kértem, 250.
Ahogy a zacskóba
lapátolta a kisasszony,
láttam, lapos felük feketére égett.
Viszont tizenegyet adott.

Elrágtam a kormos részt is,
meleg volt,
keserű
és nosztalgikus.

41081 = jan. 1677 = 54/nap