VÁLINEWS       131. levél J.-nek, Le Meux   /   2006. 2.

● 2006. febr. 1. szerda
Három reagálás ügynök -, pontosítva beszervezett múltamra :

Meglepett, amit a honlapodra írtál. Mázlid volt, hogy gyakorlatilag hamvába holt. És ha nem? Persze a "mi lett volna" variációval nem kell foglalkozni.

Szép a hozzászólásod a vitához. Csönd lesz utána és magábaszállás. Mint a házasságtörő nő történetében (Jn. 8, 1-11): "Ennek hallatára egymás után elmentek, kezdve a véneken, s ő egyedül maradt a középen álló asszonnyal."

Mindnyájan egy bűnös rendszer áldozatai. Akik csinálták, azokról kéne beszélni.  Illetve a leghelyesebb lenne teljesen levenni a napirendről. Most, tizenöt év után.

Megkérdeztem egy barátomat, legyen-e ebből Népszabadság-cikk, jelezve, hogy nem az én kis történetem itt a fontos. Ugyanis bíztattak erre, hogy példát statuálna. Azt mondta, ne, ebben a fölkavart politizálódott helyzetben beláthatatlan, milyen kontextusba kerülne. Most a kifli kunkorodása is a választási harcról szól.

09:40
E-mail birkózás egy IGEN-ért, hogy mindketten örülhessünk:

Kedves VD.! Nem is tudom hol és hogy kezdjem. Találkoztam az oldalán egy plasztikával: "Asztali feszület. Korpusz: Szöllőssy Enikő opusz: D/83/01, " Az ölelő Jézus. Megfogott és nem ereszt. Kevés vagyok ahhoz, hogy leírjam, mit jelentett számomra ott és akkor a feszítés helyett az ölelés. Hirtelen egy újabb lépés az útkeresésemben. Ha lenne egyszer tíz perce egy fényképre... vagy esetleg ha letölthetném!
A.

 Kedves A.!  Tudok adni egy eredetit, nem fotót. Följön érte, vagy postán küldjem?
d.

Kedves VD! Nem, nem a világért sem! Nagyon köszönöm a gondolatot és a szándékot, de nem akarok én senkitől semmit elkérni, elvenni. A mozdulatra van szükségem, hogy eszembe idézze a jelentését mikor kell, hogy erőt merítsek. Biztos vagyok benne, hogy megérti! Még egyszer köszönöm, de bennem ez fel sem merült és nem is kérem. Ha egy fotót küld, annak nagyon fogok örülni.
A.

Semmi erőltetés, ahogy akarja. De mára már itt van az asztalomon (ahol a teát csinálom) a másodpéldány, leolajoztam a fáját, és beragasztottam az öntvényt a helyére. Öt darabot rendeltünk annak idején, mikor ezt kitaláltam, hogy majd elajándékozzuk. d. 

 Azt hiszem elfogadni is tudni kell.  Nagyon szépen köszönöm. Felmennék érte. A.

● 2006 febr. 2. csütörtök 09:38
Följött, átvette. És csodálatos női ösztönnel-tapintattal megtalálta a szinte egyetlen lehetséges-, és hibátlan módját a hála kifejezésének.

Hét darab saját sütésű cseresznyés pite.
(Lefotóztam volna mégiscsak sötét alapon, de már csak 3.)

Az utód nélküli emberek másképp öregednek. Zelknek valami csodálatos gyönyörű affinitása volt a kicsikre. Egyáltalán, anélkül, hogy eddig ismertem volna a nekik szóló verseit, mindig is elbűvölt kedvessége, mosolya. Most kaptam kölcsön: Alszik a szél, összegyűjtött gyerekversei, majd indulhatok fölkutatni. Talán a Múzeum körúti antikváriumsor.
Tehát, a sok komoly után... egy nagyszerű.
Kedves J.! Lehet keresztfiamnak fölolvasni!

EZ AZTÁN A VÁSÁRFIA!

Milyen szép nagy ez a tó,
megveszem, ha eladó!
Meg a nádast, meg a hegyet,
meg az esőt, meg a szelet,
szélben úszó falevelet,
fecskét, rigót, vadludakat,
megveszem a napsugarat
és a Göncöl-szekerét,
rúdját s a négy kerekét!
...
ha eladják, ha megveszed,
hová viszed, hová teszed?

Hova tenném máshova,
ahol voltak, csak oda!
A tavat a medrébe,
Göncölt vissza az égre,
hegy csúcsát az ég aljára,
a nádast a tó partjára...          a teljes vers

14:36
 

Délelőtt megnéztem
tizenegy antikváriumot,
és szerencsével jártam.
Könyv ugyan nincs,
de kitanítottak:
online megrendelés lehetőség:
www.bookline.hu

Regisztrálásom aztán itthon
három perc volt.
Tán már holnap jön is a verseskönyv,
futár hozza (400-ért) egy zuglói boltból.
Visszajelzéskor a kompjuterben
megmutatták a borítóját
(amire szintén rá lehet klikkelni).

Ez jó.

● 2006 febr. 3., péntek
Zuglóban meglátogattam Katona atyát, lelki vezetőmet, s ha már ott-, a netre föltett erotikus töltetű versre ill. fotóra nála is rákérdeztem, avval, hogy szerintem ez rendben van. Azt mondja: ránk, hívőkre szigorúbb törvények vonatkoznak. Honlapom nem kóddal nyílik, egy tizenkét éves gyerek is beleolvashat. A fotó rendben, a verset sem kell levennem, hogy már nincs elől. Feltételesen gyónjam meg, ha netán valakit bűnre csábítottam. Nem értek egyet, engedelmeskedem.

Hazafelé beugrottam a tizenkettedik-, a Szent István körúti antikváriumba is, ahol eddig senkinek nem kellett két kötetben Zelk összes verse, ingyen; 720 forintért. Nekem ugyan megvan, összeszedegetve, és celluxszal kötetté szervezve, de-
Az enyémnek ugyan nincs tartalomjegyzéke, viszont végig van rajzolva értékelő- és hangulatjelekkel, ami fontos eligazítás. Alighanem ezt majd bele kell hamisítanom a most vásároltba, mint annak idején Illyésnél is.

13:34
Háromévi szívós kedvességem hozadéka. Megegyeztünk a szakácsnővel, a kedvemért jövő kedden a kétszáz diák (is) mákos gubát kap a menzán. Vagy máglyarakást. Ezeket mindig keverem.
 

1994-ben jött létre majdnem állandó kiállításunk a Győri Városi Művészeti Múzeumban. (Szerződésünk szerint az év kilenc hónapjában kell falon lennie.)
Szüts-csel ezt a csapatot válogattuk össze:
Kovács László (1944 - 2006)
Kovács Péter (1943 -)
Molnár Péter (1943 -)
Schmal Károly (1942 -), de ő aztán visszalépett
Szüts Miklós (1945 -)
Tölg-Molnár Zoltán (1944 -)
Váli (1942 -)
Vojnich Erzsébet (1953 -)

Az első elment közülünk, 61 évesen rákban meghalt Kovács László. Ahogy most beszélgettünk róla, minden kollega emlékszik föltűnésére, a Műcsarnok első termében volt egy relief-szerű szürke képe, kb. Kút címmel. Ritkán, keveset lehetett tőle látni, de első periódusában minden munka nagyon erős volt. Évekig építette Budaörsön műtermét, jártam is náluk egyszer-kétszer. Később keveset tudtam róla, annyit, egy ideig kőrestaurálásból élt. Egy kiállítására kimentünk Szüts-csel, egy budaörsi borospincében nyitotta, éjfélkor. Újabb képeibe állatbőröket dolgozott bele, s visszatért a halkabb színekhez. 92-ben kapott Munkácsy-díjat. Utóbb az egri Pedagógiai Főiskolán tanított, ahol Földi Péter is, végül tanszékvezető lett. Mondják, tudta a betegségét, tanítványaitól elbúcsúzott.

1993-ban győri katalógusunkba ezt írta:

Nincs tömör mondat a teljességre, a ki nem mondhatóra,
hittel teljes istenkísértésre, amit szakmának nevezünk, mi, képírástudók.
Ne is legyen.
A másról, másnak szóló félszavak szünetjeleiben sincs jelen
se csoda, se remény, se Isten - de megtörténik!
És ez már van, része a történetnek.

● 2006 febr. 4., szombat
G1. ellát engem minden földi jóval, mintha szilvalekvárba mártott dióbelet. Küldött egy Ákombákomot. Ő is megszerette. Én pedig hozzáláttam az immár eggyé ragasztott Zelk-összes antropomorfizálásának. Egy nyugodalmas, csöndes szombat alkalmas a szakadt kesztyű megvarrására, meg erre is, átvezetni az évek alatt fölgyűlt jelzéseket, átlapozva, egyeztetve a 790 oldalt. Persze eközben nem lehet/szabad beleolvasni, de egy-egy szót csak elkap a tekintet. Patkócsattogás, Szatmárnémeti, elmúltak az őszi versenyek, fecskefészek, elbúcsúzik. Anyácskámnak is megtaláltam régóta nem lelt versét. Harminc éve tanította is: Lehel-tér. Azóta-anyuka-kisdiákjai boldogan szavalták.
Az új Zelk megérkezett.

Zelk Zoltán: Ákombákom

Egyszer régen az irkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra áll az irkámon,
úgy indul el ákombákom.
Azt hittem, már sosem látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdőt járom,
ül az ágon ákombákom,
s rajta van a nagykabátom.
Szólok hozzá: Ákombákom,
mért vitted el a kabátom?
Eső esik, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom
Légy olyan jó, ákombákom:
add vissza a nagykabátom!
S képzeljétek, jövő nyáron,
eljött hozzám ákombákom:
s visszaadta nagykabátom!

11:10
Mai Népszabadság:

Madarat fogadott örökbe és nevelget egy macska Brazíliában, Porto Alegre városában. A kapcsolat akkor kezdődött, amikor a madár kiesett a fészkéből, és annyira megsérült, hogy nem tudott repülni. A macsesz odabaktatott hozzá, a szájába vette, ám a papírformát meghazudtolóan nem étkezési, hanem megmentési célból. Hazavitte, lenyalogatta - ahogy a kölyköt szokás - és azóta egy tányérból esznek.

 

● 2006 febr. 5., vasárnap
Anyácskám viccet hozott, a mai Hármashatár-hegyi sétánkon sikert arattam vele:

A kis veréb nekirepül egy motoros bukósisakjának és elterül a porban. A jólelkű ember fölemeli, hazaviszi, kalickába teszi, enni-innivalót tesz mellé, majd munkájára megy. A madárka föléled, körülnéz: Rács?! Kenyér?! Víz?! Csak nem halt meg a motoros?!

Gyanítom, mi is körülbelül ennyit látunk meg a világból.

E-mail, fontos. Megyek.

 Kedves Filmbarát!
A következõ hétre két elõadást ajánlanék: február13. hétfõ 18.30 óra Örökmozgó ( VII. Erzsébet krt. 39.) FRANCOIS TRUFFAUT: JULES ÉS JIM francia film. "A filmtörténet legjobb 100 filmje" közé választott alkotás! Ha láttad már, azért gyere el, ha nem

● 2006 febr. 7., kedd 09:15
Nem örülne valaki egy agyonolvasott saláta Zelk-összesnek, amit három részből sikerült tixoval eggyé fabrikálni?! A minőségre garanciát vállalok, ha mégsem-, visszaveszem.

14:15
Szia Deske! Én örülnék a Zelk-összesnek.
 

● 2006 febr. 9., csütörtök
Írtam nekik, új művészi téma feszeget, szeretnék egy műtermeket ábrázoló képsorozatot festeni. Kértem rá egymilliót, hatszázezret adtak is. Aztán most igazolások, hogy nem tartozom a magyar államnak, Adóhivatal, Vámőrség. Sőt, ezentúl a kerületi és a fővárosi jegyző is. Ha nyomdatermékre, akkor a Széchenyi Könyvtártól papír, hogy előző katalógusom köteles-példányait leadtam. Igen szigorú rend. Amúgy pedig. Pár éve megyek a folyosón, rámköszön, azt kérdi, Deske, mennyit adjunk?
Tehát ülök a Hivatal várótermében és várok. A biztonsági őr szívből figyelmes mindenkivel. Keresem a fogást, hogy szólítsam meg. Mondom, kitüntették már magát itt, megérdemelné! Elmeséli, hogy nyugdíjas, nem azért a negyvenezerért, de leszerelése után másfél évig otthon volt, üres falak. Bár van egy lakásom Spanyol-Marokkóban is. De jobb szeretek itthon.

Tegnap 105-en néztek belém, tetemes rekord. Mi van itt újabban? Talán a párhónapos ügynök-múltam? Én meg két napig is nem írtam semmit. Igaz, reggel négytől a gépnél, két fiúval adatbázis rendszerűre építjük át a honlapot. Ami úgy működik majd, mint a Csatornázási Művek, ha jól, senki nem vesz észre semmit.
        (...azt mondja, nem is vagy ennyivel ügynöknek nevezhető, legfeljebb beszervezettnek...)
 

● 2006 febr. 10., péntek
Az ember legyőzi a természetet. Legalábbis a magáét. Néha. Mert mi történt. Négykor ébredtem, mint napok óta, és hősi módon nem ültem géphez, hanem visszaaludtam.
Pedig találtam egy rég eltűnt értéket. Előhalásztam, a régi menüoldalak. Megmelegedett a szívem, rengeteg munka voltak. S hogy szerettem mindet. Az elején.
1999. szeptember
2000. november
2003. június
2004. április
És ez csak a jéghegy csúcsai. (Ha bennük kékkel aláhúzott sor lenne, azt csak a keresőprogram hamisítja bele.)

Most jött levél, fontos. A Hamu és gyémánt mellett ezt néztem meg tán ötször életemben. Tulajdonképpen nem is tudom, mitől olyan jó ez a film. Mintha rég látott édes tájakon. Ahogy Pilinszky fotóján a cigarettafüst gomolyog.

Kedves Filmbarát!
A következő hétre két előadást ajánlanék:

február13. hétfõ 18.30 óra Örökmozgó ( VII. Erzsébet krt. 39.)
FRANCOIS TRUFFAUT: JULES ÉS JIM francia film
"A filmtörténet legjobb 100 filmje" közé választott alkotás!
Ha láttad már, azért gyere el, ha nem

Aki netán a filmklubtól a jövőben értesítéseket szeretne: perlakitamas@yahoo.com

09:57
Tegnap pedig 118 olvasóm, a szokásos 40-50 helyett. Népszerű lettem. Mit is jelent ez a szó. Hogy olyan, mint a nép.
Most pedig 21-es busszal ki, síelni.

14:28
A hó negyven centis, meleg, és lassú, mindent meg lehetett rajta csinálni.

Deske! Kaptam egy körlevelet a központtól:
<<Az Egyetem - mint minden tudásintenzív szervezet - legfontosabb vagyona a rendelkezésre álló szellemi tőke, ezért sem nélkülözhető a szellemi tőkével való gazdálkodás részeként az életpálya gondozás rendszerének kialakítása. Az életpálya gondozási rendszer a humán stratégiában megfogalmazott célokat formálja konkrét cselekvési programmá, összhangban van az Európai Unió foglalkoztatási irányelveinek a munkahelyekre vonatkozó elvárásaival...>>
Végre tudom, eddig mi hiányzott! Nem gondozták az életpályámat. G1.

 

● 2006 febr. 11., szombat 13:12
A mennyországban majd engedélyt kérek, hogy első időkben a világegyetemet egyetlen excell táblázatba szerkesszem. Vagy legalább a felét. Addig is, e napokban hajnaltól a honlap-főoldalak múzeuma. Időrendben, megnézhetően.
Minek.
Hetedik év, jó volt összeszedni, emlékezni. cd / web főoldalak múzeuma
                            [02.13. hétfő: megszűnt önállósága, besoroltam őket a többi honlap-dolog közé]

 

Minden héten nem lehet jót írni, tudjuk. Beszélgettünk róla, tudja ezt magáról Uj Péter is, a Népszabadságban van heti rovata. Ezt az angyali remekművet tőle hadd elevenítsem föl, előkerült a gép mélyéről, tán neked is öröm:

dátum: 99.6.2. Népszabadság            fájl: uj-peter4.htm                    C. 8410

Új Péter: NYÁRHOMOK.  

              Nem lehet a gyereket hazapofozni az óvodából.

              A gyerek ridegmarha, nyáron ki kell hajtani a mezőre, aztán elvan. Tejet, azt nem ad, sőt. Kumisz egy gyerek.

              Ott van most a gyerek félmeztelenül, mocskosan, kábé, mint egy autószerelésből hazafelé verekedésbe keveredett és sárba tiport szénbányász varacskos disznó, az izzadsága (kétségtelen, és aligha behozható előnye a gyereknek, hogy akkor sem büdös, ha izzadt, ellentétben, ugye, mivelünk, akik hiába fújjuk a parfüm deot drágáért nyakló nélkül, ilyen melegben fürdés után egy perccel már kiver a szag, szabadulni nem bírunk) vastagon tapad a száraz, szálló kosz, mert a gyerek rúgja, vagy nem rúgja, akkor belefekszik, de most áll a homokozó közepén, szívja magába a homokot, a talpán keresztül, elképzelhetetlen mennyiséget tud tárolni magában, ruhában, cipőben, hajban, a test rejtett hajlataiban, bőrfelületen, a gyerek egy homokszivacs, nincs mese, ha kvarc, legyen kvarc, beledobni mindenestől a kádba/mosógépbe, nagy nyomású vízsugárral és aljas kemikáliákkal (intelligens mosópor vagy sok hülye szappan) megpróbálni időlegesen megszabadítani a makacs szennyeződésektől, ettől persze még az egész lakás homokos lesz, ropog minden a fogunk alatt, homok fut a szőnyegen, egy kis kunság, mezővédő erdősáv, dűnék keletkeznek az ágyban, vidáman vándorolnak, fövenyre heveredünk este, aranyhomok, napernyők, színes koktélok, másfél méteres szívószálak, mérges beduinok hajtanak tevekaravánokat, a teve a sivatag tengere, a napi hőingás 50-60 fok.

              Mindegy, szóval a focitól izzadt gyerek, mocskosan, ott áll a homokozó közepén, hóna alatt labda, gyufaszállábak közepén két szétfocizott térd, azért a plez az úr, piros a fél feje, hozott valaki korai cseresznyét - ez a nyár szobra itten, senki ne mozduljon!

 

● 2006 febr. 12., vasárnap
Ez a mai dátum egyelőre csak annyiban igaz, hogy egész délután, este a főoldalamat bizgeráltam.

Mindketten gyorsban, Csabával véletlen egyszerre rúgtuk el magunkat. Másfél testhosszal ért előbb falat. Utána, már mellúszásban, monológ:

- Igen, de ő fiatalabb.
- Egy évvel. Vagy ennyivel öregebb.
- De ő most kezdte, én már negyed órája.
- Ő se most kezdte.
- De én lassúbb csapásszámmal.
- Igaz. Ő is tudta volna gyorsabbra venni.
- De én fél órára osztom be az erőmet.
- Ő volt a gyorsabb. Örülj neki.

 

● 2006 febr. 13., hétfő
Hajnali egykor egy ötletre ébredtem, géphez, és rendesen megcsináltam  régi honlapjaim főoldalainak múzeumát, nagyon szép lett. Ötre kész, CD-re mentettem és visszafeküdtem. Egy perc múltán vissza: túl van lihegve, nem először. Visszasoroltam őket a többi web-dolgokhoz, ott jó helyen vannak. Most negyed hat, újra CD-re írás, addig fogat mosok. Aztán fekszem, ablak elsötétítve? vagy mise, uszoda?

21:27
Bódultan, a Jules és Jim után. Megint nem láttam vagy tizenöt éve, közben minden elmozdult a filmben. Számomra soha nem a szerelmi szálakról szólt. Talán az időről. Megfoghatatlan, légies, párás. Gyönyörű felvételek, nagyszerű eszköz, de csak eszköz, mellékes. Furcsa, hogy fölülről nézi a mozgásokat. Van benne egy kapkodóan gyors felvételsor, nagyszerű, amit végleg nem értek. Az erdőben szaladnak, játszanak, elhagyott tárgyakat keresve. Akkor az avart kézi kamerával fotózza, futva, egészen közelről, zaklatottan. Talán a csendről szól leginkább. A nyugalma különös. Lassú. Estefelé, amikor elül a rohanás. Na, kitől idézem.

 

● 2006 febr. 14., kedd
Negyedszerre mégiscsak sikerült. Mindig visszakértem, úgyhogy háromszor ajándékoztam oda lányomnak a Kormos-összest. Neki-nekirugaszkodtam, mondták, hogy nagy ember, de sehogy se, többször lemondtam róla. Aztán most mégis. Egy távoli és kedves barátom megküldte postán, meglepetés. A nagykabát belső zsebébe, villamoson. És nagyszerű. Már örülök, ha nekem mesél, magáról. Sajátos lőállásból figyeli a világot.

...
Nakonxipálban hull a hó
csibéim nem hülyéskedek
datolyán pálmán kókuszon
zöld hópihék fehérlenek

ülök a sárga homokon
homok püpöklilába csap
ujjai közt leskel a hold
kormos üvegen át a nap
...

Ömlik a kultúra. Kabinosunkat érdekelte, CD-re másoltam neki magyar költők szavalatait, Illyés 3 lemez, Várady, 3 Pilinszky, ráadásnak Latinovits. Mit kér cserébe, minden megvan. Gershwint. Megjött. Kubai nyitány, F-dúr zongoraverseny az ismert fontos zenéin túl.
És mindjárt indulok, tegnap szóltak, Czimra kiállítás a szentendrei Malomban!

Deske, kösz, a villamoson el is kezdtem a Sinka-féle Zelk-életrajzot. A "népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban tevékeny részvétel"- mint bűntény, és az ítélet olyan, mintha Örkény írta volna. Legjobb a büntetés - 3 év börtön, joggyakorlástól eltiltás - harmadik része: "és 1000 /egyezer/ forint vagyonelkobzásra". Zelk ezer forintos vagyona! Vajon készpénzben vagy értéktárgyban vették el? Az később kiderül, hogy a lakását az ítélettől függetlenül elvették. És ezt a rendszert sírják sokan ma vissza! Üdv:G1.

 

● 2006 febr. 15., szerda 04:57
Senki nem dííícsért meg
a megújult főoldalért.
Vagy legalább szidtak volna.

Láttam.
Czimra Gyula (1901-1966) kiállítása
Szentendrén, a Malomban, két emeleten. 
(A kutyafejűek! Mért nem a Nemzeti Galéria? Szerencsére nagyon sok jó képe náluk van,
egyetlen embernek, egy művtörténésznek köszönhetően.
Szerencsére? Mennyit látni belőle?!)

Kötelező megnézni. 

Ilyenkor szeretne az ember életben maradt 800 képéből 600-at fölfűrészelni. Megtenném, ha lehetne. Istenem, húsz fontos képe van. És elég.

Vettem kilencszázért egy katalógust, csak hogy mutathassak belőle. Az előszóban Tóth Antal egy hatalmas bukfence: ...Legjobb művei grafikai jellegűek, színessége meg dekoratív, árnyalati játékok nélkül... ez nem koloristára vall. Ebből fakad vég nélküli küzdelme a színekkel... Ez szerintem tökéletes félreértése ennek a festői világnak. Merthogy ellenkezőleg.
Nagyon kevés a magyar kolorista, színeznek, és nem tudják, az egész mire az való. Czimra tudja. Hát nem feltűnő, hogy lényegét, egész metafizikáját elsősorban színeivel mondja el?! Vég nélküli küzdelme a színekkel éppen ebből adódik. Létezik, mondjuk, 2000-féle vörös. Ha a 327-es helyett a 329-est használná, a kép kép maradna, és semmitmondó.

Persze ez sem teljesen igaz, - ahogy Füst Milán. A ritmusai, a vonalak, a kompozíció, és - nem szívesen vallom be -, a téma is... Vég nélküli küzdelme a színekkel. Összetéveszti a kárpitosiparral, vagy a szexualitással, ahol ha valaki túl sokat vacakol, bajokra utal.

Hátul a bibliográfiában, váratlanul, besorolva 92-es Mozgó Világ cikkem.

...Az aprómunka, a keresgélés. Számomra erre a legcsodálatosabb példa alighanem mindig is Czimra Gyula (1901-1966) marad. A Galéria akkor még a volt Kúria épületében lakott. Döbbenetes emlékkiállítás. Emlékszem, az ajtóban találkozva, csak dadogni tudtunk erről egymásnak Kokas Ignáccal: micsoda festő! Ő is akkor ...          a teljes cikk

És akkor képek. Sajnos mindig mást reprodukálnak, mint amit én igazán, de ezek is:
A fent mutatott: Csendélet a konyhában, 1962, olaj 35x30 cm. Számomra a legteljesebb, hideglelős szürrealizmus. Lételmélet.
Zugligeti végállomás, ez a kompjuterből, egy Kieselbach-aukció kapcsán már mutattam, szerencsére a pécsi Múzeumba került. 1960, olaj, 59,5x71,5 cm. Mesevilág. Nem gyerekeknek. Mikor tavaly először láttam, fölkaptam a fejem, tényleg, az a végállomás valójában pontosan ilyen volt. Sokat ácsorogtam abbaen a csodakatlanban, síelésből hazafelé.
Rákoskeresztúri elágazás (Pest felé) 1961, olaj, 39,5x72 cm. Megint csak a nosztalgia? A kerttervezésről írta valaki, az emberiség az elveszett édent, az Árkádiát keresi benne, azóta is. Számomra ez a mű szociológia is. És nemcsak az álbutuska autóbuszocska miatt.  A peremváros esszenciája. A színek falusias nyugalma. Persze az övé is. Nem véletlen a pimaszul üresen hagyott előtér.
Szoba tükörrel 1960, olaj, 34x28 cm. Ezt utánacsinálni. Ilyen kevés eszközzel kerek világ.
Március (Hóolvadás) olajtempera, 80x70 cm. 1932, tehát ez korai. Jó kép, markáns. Hazafelé a HÉV-ből épp ilyen volt a táj. Még nem tudja élete nagy találmányát, későbbi enteriőr- képei hangját.
Konyharészlet 1960 k. papírkarc, 30x35 mm. Ez is zene. Az édes Nagy Balogh jut eszembe, a téma-, a hangvétel kapcsán. Micsoda ritmusok.
Amit még itt mutatok tőle: Paizs Goebel portréja 1928 olaj, 46x37 cm. Amiből kiderül, mennyire tudott rajzolni; Mednyánszkyra emlékeztet és nagyon szép munka.

...1973-ban volt a Nemzeti Galériában az az emlékezetes kiállítás, az első emeleti előadóban, most kikerestem...

Ki kell menni Szentendrére.
Nyitva minden nap, hétfőn is, 10-18h, hamarosan, február 26-án bezár. (A többi ottani múzeum most hétfőn és kedden zárva.) 

Miki barátja néhány napig
nálunk.
Hétfőn letett
konyhaasztalunkra
egy doboz
mama készítette
házi süteményt.
Kincs.

Ez a helyzet Miki-,
és az én fantáziámat is
megmozgatta.

Hamar elfogyott.

Az utolsó darabot 
egyikünk sem vette ki.

Hogy a szövegben
VÁNOR sikeredett
VÁNDOR helyett,
az a hajnali négynek
tudható be.

 

(A látvány netán
zavaros lehet.
Értelmezése:
konyhaasztalunk lapját
vagy harminc éve
maradék padlócsempékkel
borítottam be.)

 

 

● 2006 febr. 17., péntek

A Múltbanéző műterem,
az A/05/16 mostanra
emígy változott.

Visszasápasztottam,
elszíntelenítettem,
csak a fekete folt,
meg a zöld csík.

Az előtér témáját
azt a hokkedlifélét
szerettem volna
fontosítani, de
nem bírta el a kompozíció.

Vagyis én.

Ahogy nézem a korábbi változatokat,
jelentős mértékben
rontottam rajta.
Megvan a mai délelőtt.

19:54
...meg a délután is.
Mindent vissza,
amennyire lehet.
Békét kötök vele.
Nincsenek elvek,
ő diktál.

És most már hagyom.

Még sokat lehetne
Javítani/rontani rajta.

 

Tisztelt Váli Dezső!
Nagy érdeklődéssel figyeltem, figyelem "közelharcát" az ovális  kerettel. Most már muszáj szólnom. Mindkét nagyapám asztalos volt; ismerni csak egyiket ismertem, de munkáit mindkettejüknek. És hát a gének  - ezek szerint - megszólaltak bennem is.
Elmondom, mit csinálnék én (illetve, dehogy én) azzal a kerettel: lecsiszolnám a natúr állapotig, hagynám lélegezni, föllélegezni a fát. Aztán várnék..., csak várnék, várnék... míg a fa meg nem súgja, hogyan tovább... Tisztelettel: I.

Köszönöm! Hátbizony-lehetlehet... De bevallom, most, 21:49, nekem éppen tetszik. Akkor most töredelmesen a két állapot közötti órákat, ami nekem a fentieknél sokkal izgalmasabb volt. A főoldalam egy láthatatlan FrontPage-táblázat mentén szerveződik, ami kezdettől; tavaly április óta rengeteg galibát okozott, mert nem tudtam vele bánni, nagyon zavaros és bonyolult a kezelése. A mai napot rászántam a kísérletezésre, végre megértettem, megtanultam. Le is cseréltem az eddigit. Semmit nem látni ebből, persze, de például a tipográfia összeomlása nélkül, egy mozdulattal lehet/ne ezentúl képet, reprót cserélni.

● 2006 febr. 18., szombat
Szütsék is jártak vendégségben
Czimra Gyulánál.

A teremőr tiltakozása közepette
sikerült néhány fontos fotót...
mellényzsebből...

és itt vannak,
képet lehet alkotni a látványról,
aki nem jutna ki.

Még egyszer:
kötelező.

Szüts fotói a linken
(kis nyíl előre- hátra,
13 felvétel!):

http://szm.hu/fotok.php?wg_cms_cat_folder=fotok&cat_id=0&subcat_id=2 

● 2006 febr. 19., vasárnap
Lányunk születésnapjára
most tudtunk sort keríteni,
unokák is itt.

Kata Botinak mesét olvas.

Ez pedig
Piroska,
Piri,
Piszu
és egyszerre körülbelül
ennyien is vannak.
Bár e percben épp
igen békés és elmerült.

Házat rajzol sok füsttel.

 

● 2006 febr. 20., hétfő
Reggel anyácskámat taxival kórházba - csomagok -, ORFI, reumatológia. Két hetes kúra, fájdalmai enyhülését várjuk tőle. Mindketten boldogok vagyunk, barátom révén ismét különszoba. Így a nemalvás éjszakai óráiban éghet a villany, olvashat. (Nem kell a turista LED fejlámpám.) Húgom szerzett kölcsönbe egy kicsi TV-t, beüzemeltük. Tetőemelet, a Margitszigetre** lát, teli napfény a szoba. És remények.

**Margitsziget (városrész) de: Margit-sziget (természetföldrajzi név)
Nem tudom, Mami melyikre lát rá.

19:03
Nagy Miklós barátom átküldött
néhány nagyszerű fotót.

Féltékenység okából
csak egyet mutatok.
Majd csinál honlapot,
akkor

Rokon szelleműnek
érzem annyiban,
hogy
absztrakt ritmusmezőkkel
dolgozik, s aztán
a natúra eszközeivel
egy-egy ellenpont,
lehorgonyozni azt,
ami amúgy elrepülne.

 

● 2006 febr. 21., kedd
A mai nap teljesen érdektelen és igen fontos eredménye ez a három nagyformátumú boríték, amit majd reggel ajánlva föladok. Egész napi munka voltak.
1. Kitalálva, majd bevallva tavalyi jövedelmem; adóhivatal. Tavaly ki kellett vennem tíz év alatt összepórolt pénzemet az ARANYKOPORSÓ magán-nyugdíjpénztárból, bosszantó, hogy ennek közlésére nem találtam rubrikát. Legalább kicsit sajnáltak volna.
2. A 600 ezer forint egyszeri állami festősegélyem (megnyert pályázat) szerződése, többoldalas dolog ez is. Igazolások.
3. Március 31-el otthagyjuk ezt a szegény nevétveszett  AXELERO-internetet a sokkal gyorsabb, de viszont sokkal olcsóbb TVnet ADSL kedvéért, ez is szerződés, papírok.

(Lassú vagyok. Két nap után kaptam föl a fejem, és kezdtem bosszankodni, hogy a net lemondásakor a kisasszony fölajánlott ugyanilyen kapacitású net-konstrukciót, négyezerrel olcsóbban...)

● 2006 febr. 25., szombat 02:45, szerencsére fölébredtem.
Igazolt hiányzás, keddtől. Ügyintézések, levelek, és mélységes kedvetlenség. Rendőrségi határozat a hátulról belémjött kocsi ügyében.. Fellebezése miatt autó ma sincs. (Szerdán alkotóházba, Kecskemétre.) Biztosító. Szerelő. Anyámhoz kórházba, keszthelyi Hivatal felszólító levele, halasztási kérvény, helyszínrajz, fogorvos, élet. És legfőleg a kellemetlen színű, utált, reménytelenül elkoszolódott, de sok éve megszokott állandó kardigánom cipzárja. Ami tönkrement. Még el kell dönteni, örüljek-e vagy búsuljak.
Egyetlen reményes tett, ablakom alsó harmadát fatáblákkal takartam. A terem verem, a fény fölülről, kísértetiesen túlvilági, gyönyörű. Sugár tanította harminc éve, egyszer már csináltam. Nosztalgia. Most megint ettől remélem a megváltást. Egy 1995-ös TV-interjúban megörökítve, ami ezért is emlékezetes, hogy kisfiam többször átmegy a színen.

Szerda este El Kazovszkij megnyitója a Várfok utcai galériában. Lórúgás, amit mond. Nem az én világom, de nagyon erős. Végre egy, aki megérdemelte a Kossuth-díjat.
Istent nem találta meg, ez determinálja rettenetes harcát a reménytelenséggel. Szenvedélyes, tényleg a vérével fest. Hogy dramatizál, hogy irodalmi, érezni benne a színpadtervezőt is? A teatralitást. Nem minősítő jelző. És nincs egyedül.
Rényi András mondja róla egy régi katalógusban, hogy vannak művészek, akik olyan következetesen építik életművüket, hogy a divatokhoz szokott kritikusok, nézők számára helyben topogni látszanak. Holott. És hogy Kazó művészete a szépség iránti szenvedélyes és beteljesületlen, mert beteljesíthetetlen vágy rajza. Figurái, a Galatheák, balerinák, hattyúk mind elérhetetlen bálványok, főként gyakran megrajzolt önmaga-, a "vándorállat"  megkötözött kutya- / farkas / sakál számára. S mindez tájképi- csendéleti közegben. Rényi szerint a tájképben és a csendéletben a reneszánsz óta nem a téma a fontos, hanem a néző, pontosabban a néző távolsága ettől a számára (szekularizáltságában) elidegenedett világtól. Hogy az univerzum már jelentésnélküli, tehát idegen. Az összefüggéseiből kiragadott halott csendélet (natura morta) is erről beszél. Kazó ezt az utat folytatja, újítja meg radikálisan. Az ő táj-csendéletei számára lehetetlen a békés illuzórikus ábrázolás, elégikus vagy évődő, nosztalgiázó festőiség, finom esztétizálás. Reménytelen sivatagában holt tárgyak között, de eleven-vágyó tekintettel bolyong. Eddig Rényi.
Érdekes lenne egy ettől az origótól számított öndefiníció. Vajh én? Talán azt festem, szelíden: Van mennyország. Néhány pillanatra itt is.

Szüts-csel mostanában többször fölvetjük - kissé ijedten, fájdalmasan - Kondor Béla életműve ügyét. Hogy annó mennyire forradalmi új és fontosnak éreztük. És ma valahogy nem hat. Alig merjük kimondani, esztétizál. Szenvedésecskéje múltba forduló, egészen vissza Gulácsyig. Kazó aktuálisabb, maibb, ha ennek a fogalomnak van helye ebben a szakmában.

Ide kívánkozik közös képünk, Vándorállat a téli műteremben (AX/03/40), 80x80 cm, még Győr, 2003. Formák: ő, színeket át: én.

Vidoran meséli, áttételes rák. Operációk, kezelik, és gyógyul. Ezt a 20 - 25 nagyszabású táblaképet öt nap alatt festette, most. Egy marha ismerőse a megnyitón így gratulált,  jót tett neked a betegség.

Szütstől kölcsönkaptam a hamar elhíresült háromórás Jeney-opusz három CD-jét, Halotti szertartás. (Premierje a Kultúra Palotájában, októberben volt.) Fölmásoltam, leszaladtam vele a z Erőd utca sarkára, kocsija mellett várt. Locsogtunk Czimráról, erről-arról. Parkolóőr jön, és meséli: Milyen emberek vannak. Reggel egy mikrobusz, benne egy pasas bekötve, nagykabátban, olvas. Délután arra járok, még mindig ott, ugyanúgy. Mondom, hát ez megfagyott. Nézem, felöltöztetett bábú. Megjön a tulaj, mondom neki, ezt lefotózom. Nyugodtan fotózza, és próbálja bizonyítani, hogy nem élő...

● 2006 febr. 28., kedd
Ahogy a szólás, a jó kislányok naplót írnak, a rossz kislányoknak erre nincsen idejük. Kórházlátogatás. Dunaharasztira autómért. Vendég. Csomagolás. Virág Katának. Margarin anyámnak. OTP. Vettem egy Sony fényképezőgépet. Beállítása. Hó végi PC-mentések. Számlák.
Sok.
Holnap indulok.

 43200, febr 2119 = 75,7/nap