VÁLINEWS 132. levél J.-nek, Le Meux / 2006. 3.
●2006 márc. 1. szerda, Kecskemét, este
Reggel négykor már néhány csomag le a kocsiba. Mise, uszoda,
kórházlátogatás, kilencre haza. Fáradtan, észszerű volt egy órát aludni. Amúgy
sem mertem lemerült mobillal elindulni. Amire aztán a Lágymányosi-hídnál
lett szükség, erősen füstölt a kocsi orra, középső sáv, totál dugóban. Sikerült
a járdára négy kerékkel. Tűnődtem, víz-é vagy tűz, mert a bowden elszakadt, a
motorháztetőt nem lehetett kinyitni. Fölkészültem, először a kompjutert
menteni, szokásosan pár méterre, fűbe. De a szag nem volt kellemetlen.
Tegnap vettem át a kocsit, onnét jött a két szerelő. A hűtővíz forrt csak föl.
Elvontattak Dunaharasztira. A havas udvaron megmutatták kocsim levágott hátsó
felét. Érdről hoztak helyébe egy másikat. Beindítják a motort, fejvakarások,
többen nézik, ez most hengerfejes-e, és akkor a kocsi hullaházba, vagy csak a
hőérzékelője, vagy. Nem lehet hengerfejes, mert akkor folyamatosan
bugyborékolna a víz. Remény. Át a nyolcvan kiló műtermet a tulaj kocsijába,
beültettek, és Kecskemét, mindössze néhány órás késéssel. A kocsit hét végére
ígérik, utánam hozzák.
Itt teríték vár, késői ebéd, a szakácsnő bizalmasan hozzám hajol, Dezső
bácsi, ugye vacsorára is hús nélkülit? (Hamvazószerda.)
Vannak szerencsés emberek. Közéjük tartozom.
● 2006 márc. 2., csütörtök, Kecskemét, 08:39
Az Ábrahám kebelén folytatódik. Lent van Lacika (72) is. (Arany
szívű, muzsikakedvelő. Számtalan feleségétől vált el, lakása nincs,
alkotóházakban húzza ki a teleket. Leginkább fiatal modelleket foglalkoztat.)
- Ó, reggelente én viszlek uszodába!
- Kösz. És mit tervezel a nyárra?
- Megyek Ausztráliába. Arra még nem voltam. Csinálok ott egy-két kiállítást is.
- ??
- Elfelejtettem aláírni egy képemet, és most meghívtak Melbourne-be, hogy
pótoljam.
Uszoda. A félbéna Tanár Úr meghalt. A vak bácsi még úszik, de helyreigazítottuk, mert köpködött a vízben. A 67 éves valahai tornász áttért a békauszonyra, gerincsérve óta evvel erősíti - sikeresen - hátizmait. Két zuhanyfülkét elbontottak, hogy a mozgássérültek. A nagymedence végébe ugyanez okból emelőszék. Vagyis liftféle. Fél év után - a Lukácsban nem engedik - kézlapát. 1200 méter, elég keserves, időt már nem nagyon fogok mérni...
12:49
Aranyember vagyok. Illetve leszek március 16-án, este nyolckor, a
Kossuthon. Most kerestek telefonon. Két feltétele van, viselkedjem addig
rendesen, a riporternő pedig kapjon egy szolgálati kocsit, ami lehozza. Ha nem,
késleltetett áprilisi aranyember.
Az időpont gyanús volt, rákérdeztem, de sajna semmi kapcsolatban a Kossuth-díj
osztással. Hányadszor is terjesztettek föl az idén?! Író barátunk szerencsére
megkapja.
Deske! Fantasztikus, hogy veled mindig történik valami. Csak azért, hogy utána kitűnően** megírhasd a
honlapodon. Most már az autóval nem lesz gond. Remélem mással sem. Üdv: G1
● 2006 márc. 3., péntek, Kecskemét
Ez a ** kitűnően gondot okozott,
hagyjam-e bent.
Bár általában aggály nélkül
átszerkesztem a leveleket.
A tegnapi nap még vidám volt,
kerültem a munkát.
Helyette alvás,
és az új fotógép 122 oldalas ismertetője.
Új helyzet van kialakulóban,
ezt gépet -19 mm vastag
(10-el több, mint Szütsé) -
csakugyan állandóan zsebben,
mindenüvé.
Hogy a hozzá-jegyzetet is mutatom,
kétirányú hencegés,
tudniillik, hogy makrót
(közelfelvételt) is tud.
Amúgy 6 megapixeles,
azonos a félmilliós
Finepix gépünkkel.
Szűk két év alatt
ennyit fejlődött a világ.
105 ezerbe került,
még 1 giga többletmemória,
miniállvány, védőtok,
aminek a felét
már ollóval le.
09:34, hát megkezdjük Kecskemétet. Stopper nem, de az időt a faliórán azért néztem, már jobban ment az uszoda. Most még egy erős tea, dupla cukorral, aztán le az udvarra, lemezt csiszolni.
Hallom, az arabok holokauszt-ellenes karikatúrapályázatot írtak ki. Fájdalmas és
érthető. Hanem Izraelben két fiú ellenpályázatot hirdetett, sikerrel, szintén
antiszemita témára, ők kizárólag zsidók számára. Még holokauszt téma is
érkezett, túlélők utódaitól.
Győztek.
12:11
Elkezdtem az A/06/01-et.
Védelmemre a következőket tudom fölhozni (alkotáslélektani vallomás):
1./ A gangról lelépő öngyilkosok
egy része behunyja a szemét.
2./ Egy 18 és 25 perces telefon, festés közben, balkézzel, két igen kedvelt
barátom érdeklődött. Erre az időre lehalkítottam az ABBÁT, azt hallgattam,
távoli Loreley.
3./ Mégiscsak lesz, öt év után, kiállításom. Megint próbálkozom a 80 centis,
nagy képpel,
ritkán megy.
4./ Czimra Zugliget képe jár a
fejemben, mért tudott ő olyan gyönyörűen színes lenni, de jó neki.
A múlt héten megint szidta egy gyűjtő sötét/unalmas színeimet, hogy miért nem
tudok-
5./ Témának meg a mostanában agyongyötört ovális kép motívumai, hátha senki nem
veszi észre, hogy onnét. Majd csak kitalálódik idén is valami.
6./ Kompozíciós elvnek pedig a szeretett
A/02/29-es, az se egy bölcs szerkezet, ráadásul méteres, és mégis hogy'
bejött.
● 2006 márc. 4., szombat, Kecskemét
Nem is rossz, 29:06, a fele mell, 1200-ra. Persze itt kézlapát, a
Lukácsban ez 33 perc. Hogy az ezret gyorsban, időre, - egyelőre (vagy
végleg) elképzelhetetlen. Este nekivágtam Spiró Fogságának, első nyolcvan
oldal. Idáig
inkább illusztrált történelemkönyvnek hat, és lineáris. Rettentően megtanulta a
kétezer év előtti
Rómát, a ruhákat, építést, pénzváltást, mindent. Érdekes, ugyanezt az
alaposságot Thomas Mann Józsefnél mennyire élvezem. Igaz, Babits
kétkötetes fekete tanulmánykötete vár rám - merő sznobizmus - akkor inkább evvel
próbálkozom tovább. Leginkább A fizika kultúrtörténete érdekelne, azt a végére. A következő ötven évre.
Lélekmegtartónak Zelk, Illyés. Biztonsági tartaléknak a kocsikönyvtár:
József. Igaz, az a műszerfalban, a szerelőnél.
Micsoda dolog nálam ez a nagyböjti pénteki hústalan nap. Merő farizeus. A
szakácsnőnek többletfeladat. Kapok rántott szelet helyett káposztástésztát. Amihez
lekvárt kérek és kristálycukrot. Annyiban böjt, hogy szégyenkezem. Talán
másként kéne.
Csüggedt napkezdés. Pedig az első képpel érdekesen indult, tegnap. Mi vár rám.
Egy határidő valahogy megteremtődött, a jövő évi kiállítás. Nem lelkesít. Vagy visszagondolni arra a pár képre, amit az elmúlt években, mégiscsak. Minden
megtörtént.
Mindkét gyerekem sínen van. Jó lesz majd a
farost hátát standolajjal bekenni, a gyönyörű szaga. Megint 80 centis képet kezdek. Ma valami
szomorút kéne. Kezdjük rózsaszínnel. Karinthy Kosztolányi halálos ágyánál: ne
búsulj, Deziré, hátha ebből is kijön valami. Időhúzás-lehetőségek: babaolajjal**
fület tisztítani, még egy teát főzni. Közben az édes Agnetha búg itt nekem
empéháromban.
(** ezt a Kormos versekből vettem, mákosrétes, meg ilyen
szavakkal mindent a földre rántani.) Amikor Londonban a második világháború
közepén a fiú előtt fölolvasták halálos ítéletét, földhöz vágta kötelezően övén
hordott gázmaszkját. Majd lehajolt, és fölvette.
Ja, esik, az más. Özv. Sz. Jenőné mondta, tudod kisfiam, esik az eső, és én akkor szomorú vagyok.
Ebédre csengettek,
addig
ezt az képet.
Műterem volt (A/06/02)
80 x80 cm,
a mai állapotában.
Színesedem, mint
Czimra Gyula,
vagy
mint az
alkonyati ég
vihar előtt.
Bele ne csússzak,
ami
Szüts
szerint:
savanyúcukor színű kép
● 2006 márc. 5., vasárnap, Kecskemét
05:30
4.40-kor ébred, ez megváltoztatja a menetrendet. Misék a
városban fél héttől a piaristáknál. Busz félóránként. A
reggeli nyolckor, a múzeumok tíztől. Kissé bonyolult egyeztetni.
Alighanem besétálok, a menetrend szerint két és fél kilométer, tehát fél óra.
Még sose tettem meg gyalog. Netán autóstop.
Melyik múzeummal kezdjem idén?
16:31
A reggeli egyedül, kissé korábban (vasárnap kakaó - kalács).
Mártírok útja - Műkert sétány - Csongrádi út - Főtér (bizonyára Petőfi tér).
Gyalogosan még soha. A kis kedves-csöndes mindenféle színű házak. Az ótvaros
vakolatok, mint ez is itt. Szemerkélő eső.
Éppen elértem a fél kilences diákmisét. Nagyböjt első vasárnapja. Aztán a
kollégium lépcsőházába, megnézni a 88-ban készült
keresztutamat. Múzeum
nyitásig a kis presszó, ahol huszonhat éve
mindig. Rituális dobostorta, ezúttal kávé is, fáradt.
A Cifrapalota újra! nyitva vasárnap délelőtt. Bejáratát áttették a sarokra,
bölcsen. A régi előtér-öbölből kávézó a vendégek számára, jó. A fölszinten nagy
Lantos-kiállítás. Négy terem és a folyosó, öt kilométeres sebességgel.
Ilyen volt a többi mű is. Illetve váratlanul
egy atipikus korai akvarell, onnét fejlődött
érett alkotói korszakába.
Az első emeletet - a megyei múzeumigazgató érdeklődését tükrözi, ó, a hatalom -
tavaly elfoglalta egy helytörténeti kiállítás. Nagyon gondos és drága kivitel.
Kösöntyűk, fafaragványok,
fotók,
cégérek. Aki netán ugyanilyet sehol másutt nem látott, feltétlen nézze meg.
Evvel sikerült a Képtár egyharmadát végleg? elfoglalni. A Tóth Menyhért anyag
90%-a náluk, egy töredéke eddig a harmadik emeletet töltötte meg, Pestről jártak
le érte. Most kapott másfél fülkét.
A Glücks - Farkas hagyatékot szerződés szerint falon kell tartani, így
kapták meg. Talán szólni kéne a Rómában élő Farkas-fiúnak. Most Farkas /
Mednyánszky egy-egy fülke, Nagy István a folyosó végén, néhány méteren. Meg
persze a helyi képek, köztük nagyon jó is. Van
Gulácsy-rajzuk is, miért kéne ezt a pasast nekem szeretni. Igazi telitalálat
fülkéjében néhány korai Tóth Menyhért,
bizonyára a hozzánemértők kedvéért, hogy az áttekintés, a teljes
keresztmetszet... Egy falat foglalnak el. Valami jó is; egy súlyos,
(méretre) kis Mednyánszky-rajz. Hogy
kerülhetett... - na jó, abbahagyom. Hazafelé még egy redves
polgárház-lábazat. Az árokszélen egy
alig-sáros CD. (Föltettem, kilenc óra zene, élő koncertfelvételek, Sasha, (csak
nem Szása?)persze sose hallottam, monoton,
így halkra állítva, fura mód nekem
való, otthonos. Eddig 9 giga az MP3 zenetáram. Télen gyűjtöttem.)
J., húsz éve te is megfordultál erre. Emlékszel, az út felől a műteremház
legszebb arca. (Ez csak vicc, bár tényleg
hasonlít. A főtéri református gimnázium.)
Ebédnél régi ösmerős, mosoly, öröm. Megérkezett a Házba az öreg fafaragó
szobrász, Zeusz is. Már két éve, hogy elmaradt, hittük, végleg. Operálták, társa meghalt.
Megkértem, hogy lefotózhassam. Húsz
éve még egy fekete párizsi taxi-Citroënnel járt. Néha
megfoltozta, egy-egy elemet utánahegesztett.
Automatikusan dupla adagot tesznek elé. Leveshez megkapja az egyetlen nagyméretű
kanalat. Illetve a főnök asztalán is egy. (Bögre sincs a teához, délben a konyha
mögötti kontér-kukáól guberáltam flakont, azt vágtam félbe.)
Ami még soha, a vasárnapi ebéd nem csirkecomb és nem torta. Minden elmúlik
egyszer.
Deske, hát ez az! Az idei első műteremkép, Czimrára emlékezve! [Műterem,
Czimra kiállítást láttam (A/06/01)]
Azonnal érezni Czimra sárgáit,
pirosait, cinegevékony gyufaszál vonalait, pedig egész más a téma. Amúgy
érdekes, hogy a név, Czimra, és a cinege vékonyság, a sárga szín ill. a "C" betű
a tudatalattiban együtt jelennek meg. Vajon ha Bandura lett volna a neve, akkor
nem vaskos, nehézsúlyú színekkel (bordó, barna, fekete, fehér, sötétzöld) és
széles telt vonalakkal, bumfordi idomokkal dolgozott volna? Amúgy nekem a C
sárga, a M cinóber, az N kármin, a H ezüst, az F zöld. A hangok közül az E-dúr
akkord narancs, az F-dúr zöld, a C-dúr sárga etc.
M.
● 2006 márc. 6., hétfő
Reggel a kertbe,
lemezcsiszolás.
És a váratlan márciusi hó.
Ezen az asztalon pár napja még
lemezeimet smirgliztem.
Aztán a mai festménykezdet,
még mutathatatlan.
itt van még két új havas kép.
● 2006 márc. 7., kedd, Kecskeméten
29:07 perc 1200-ra,
egy másodperccel rosszabb,
mint legutóbb.
Hazafelé
tea,
citromlé,
háztartási keksz
a boltból.
Reggeli után
Patricia
hív műtermébe,
egy hónapja van itt,
mutatja új képeit.
Sz. Perpétua és Felicitász vértanúk ünnepe, haláluk leírása fennmaradt, Kr.u. 203. március 7.:
...Előbb Perpetuát öklelte föl szarvaival a megvadított tehén, és a földre
taszította. De Perpétua felállt, majd mikor meglátta Felicitászt összetiportan,
odament hozzá, és kezét nyújtva neki felsegítette őt. Együtt álltak ott ketten.
Miután a nép kegyetlenségét így kielégítették, visszahívták őket az
életbenmaradottak kapujához...
...elkérte a katona ujjáról a gyűrűjét és a sebe vérébe mártva visszaadta
neki örökség gyanánt...
● 2006 márc. 8., szerda, Kecskemét
Eddig 160 oldal Spiró Fogságából. Hatalmas konstrukció, megérdemli
az ünneplést. De én úgy járkálok benne, mint iskolai biológiaszertárban a halott
állatok között. Bár ott a kisróka kecsessége, a szemét nézem, a bundáját, és
elmerengek erdei múltján. Ez a történet nekem ürestekintetű hal, üveghengerben,
formalinban. Nem kívánom megsimogatni. Nem indít el bennem gondolatot
se. Szakszerű környezetleírás. A történet érdektelen. Bizonyára majd
bonyolódik.
Mondjam, hogy Mann Józsefet BÁRHOL ütöm föl, ezer villanású?! Vagy
összehasonlítva ezt a munkát az ABBA-együttes Ring, Ring számával, ahol a
szöveget se értem, de megvidámít és elmosolyodom.
12:47
Telefon a rádióból, hogy mégis most lesz az interjú, autó nincs, hát
vonattal. Tehát Aranyemberek leszek főleg 16-án, este nyolc után, a
Kossuthon. Az csütörtök. Majd igyekszem örök sztereotípiáimat kerülni.
Bár elolvastam Kalkuttai Teréz anya összes beszédeit, nagyon bölcsen mindig
ugyanazt mondta.
Szóltak, ma hidegvacsora lesz, a konyhások délután a központba mennek,
ünnepség. Vakok világnapja, Takarékossági nap, most Nemzetközi Nőnap. Miért
tűrik?! Micsoda ízléstelenség.
Az Oltáriszentség évét is furcsállom.
Próbálom továbbra is Nagy Miklóst utánozni, követni, havas képei elbűvöltek. Most csak a műteremablakon keresztül. Nálam is keréknyomok. Talán le kéne a vágni a bokrokat fölülről, akkor marad a kalligráfia. Bár így olvashatóbb és többrétegű.
A napi egy képkezdést tartom. A tegnapi délutánig reménytelennek tűnt, akkor lemostam a felét, most reményesebb. A mai: talán.
● 2006 márc. 9., csütörtök
29:23, 1200 méterre; gyengébb a kezdeti 29:06-nál. Talán mert ébredés
napok óta négykor. Este Babits bágyadt lamentálása Ignotus ellen, aki Bécsből
panaszkodik a Nyugatra, hogy őt már nem tartják eléggé főszerkesztőnek.
Kezdem sejteni, miért a Nőnap. Anyácskámat hívom, engedné-e, szeretném a helyére
tenni, van két róla készült fotóm. (A helyére azt jelenti, hogy
beszámozom, és automatikusan hálóra is kerül.) Azt válaszolja, előbb
megnézném őket.
Namármost. 87 éves és nem színésznő. Ráncos. Miért lenne szép. Miért kéne
szépnek lennie. Nem is fényképeztem szépnek. Egy értékes, értékesmultú öreg
ember. Ő előbb látni akarja.
Nőnap. Az a szellemes és förtelmes gondolatsor jut eszembe, ami valami nőmagazin tanácsadó rovatában: Ha karambolt okozol, kezdj el kiabálni, mit csinált, maga szerencsétlen. A férfiaknak általában eleve bűntudatuk van a nőkkel szemben...
10:08
Anyácskámat leterrorizáltam, persze visszamondtam neki a
föntieket. Húsz perc alatt néhány telefonnal szereztem neki egy másik printert
az elromlott helyett. Ennek farvízén. Megengedte fotói közlését, hogy azóta ő is
gondolkozott rajta. Két gyenge kép. Az egyik
idei, a kórházi, ez még életlen is. Baj?!
11:56
Deske! Anyukád képe kitűnő. A ráncos karja jobban mutatja az éveket, mint az
arca. Ha már nem érdekli őt, hogy hova kerül a fotója, akkor baj van. Jó, hogy
érdekelte: G1.
Igazad van, helyre tettél. Ráadásul mondtam ezt éppen én, aki nem engedem amatőröknek fotóztatni magam. d.
21:18
Estére 280 oldal a Fogságból. Nagykaliberű mű, tudom, évek
munkája. Tisztelettel emelem meg a kalapom, ha nem is nekem szóló. Most
már fordulatos is, gurul a mese. A történeten túli rétegek hiányoznak számomra.
● 2006 márc. 10., péntek Kecskemét
29:01, kézlapát nélkül, nehéz elhinni, olyan jó. Ugyanez a Lukácsban 33.
Igaz, ma mellettem végig versenyzők. A kezdett kép reménytelen, már tizedike
van, hetedik kép, és még semmi. Az első képek hangját nem sikerül
kamatoztatni. Nincs jókedvem.
Telefon az Irodalmi Múzeumból, elvinnék azt a két Strindberg-illusztráció rajzomat, de kevesebbet kaptak a pályázatukra, így össz. 250 ezret tudnak fizetni. (Tudják, ingyen is odaadtam volna.)
Deske! Ezért nem engedsz külföldre képet?
Aranybulla XXVI. CIKKELY
Jószág az országon kívül valónak ne adassék.
1 §. Ha valami jószág már valakinek engedve volna vagy eladva, a hazafiaknak
megváltásra visszaadassék.
G1.
● 2006 márc. 11., szombat
Laci elaludt, uszoda elmarad. Hát helyette kinyitom a statisztika-programot;
márciusi olvasóim:
Hungary / USCommercial / Unresolved / Unknown / France / Network / Japan / Switzerland / Germany / Romania / Malaysia / Netherlands / USEducational / Ukraine / Italy / Andorra / Slovak Republic / Morocco / Norway / CostaRica / Poland / Australia / Belgium / Russian Federation / USMilitary / Non-ProfitOrganization / Brazil / Sweden / Turkey / Austria / Colombia
A mai Népszabadságból, végre!... nagyon...
POLIMÉRCE
...lapunk segítséget szeretne nyújtani abban a döntésben, melyik pártra adja
le majd a szavazatát... A feltett kérdésekre adott válaszok közül karikázza
be...
Mi jut eszébe először a magyar vizsláról?
1./ A szoci Gyurcsány és a libi Kóka
2./ Rogán faxa
3./ Elfelejtett kutyakaját venni...
Jobban él vagy rosszabbul, mint négy évvel ezelőtt?
1./ Jobban
2./ Rosszabbul
3./ Már nem is él
Ha a harmadik pontot választotta, mikor volt jobb meghalni a Fidesz-, vagy az
MSZP alatt?
1./ A Fidesz alatt
2./ Az MSZP alatt
3./ Kamion alatt
Mi a jellemző reakció, amit önből a politikai plakátok kiváltanak?
1./ Depresszió
2./ Erekció
3./ Koncepció...
Karcagi László
● 2006 márc. 12., vasárnap hajnal
Reggel ötkor kettőt cseng a telefon, majd elhallgat. Visszahívom,
öreg barátnőm mentegetőzik, a macska rálépett a mobilra. Semmi baj, kettőtől
fönt vagyok. Nádas Biblia novellája - tegnap kaptam kölcsön, több éve
várom -, háromtól meg korrektura a
készülő adatbázis programhoz. Most nagyon kell figyelni. Több óra munkával
egy rövid levél.
Tegnap megvolt az Aranyemberek felvétele, alvásidőben, itt a műteremben, egy órát beszélgettünk. Majd még egyszer, mert rossz gombot nyomott be indításkor. A szerkezet is hibás, ki is vonják a forgalomból, mert ugyan 150 helyett 34 ezerért profi MP3 diktafon, valamint lejátszó, pendrive és rádió is egyben, de mindösszesen csak négy vezérlőgombbal fölszerelve. Amibe aztán könnyű belegabalyodni. E váratlan fordulattól a fiatal riporternő - Bihari Ágnes - igen kétségbeesett; nyugtattam. S csakugyan ez lett mindkettőnk szerencséje, a második beszélgetés sokszorosan tömörebb. És a felét még megvágja. Az adás 16-án lesz. A rádió honlapjáról majd le is tölthetem: http://real1.radio.hu/kossuth.htm. Ott fél évig őrzik.
Hanem a tegnap délelőtti kép egészen bolond. Nem reményes irányban. Mutatni nincs kedvem. Még mindig nem találtam csapást az erdőben.
Úszás elmarad, nem érnék be időre gyalogosan a városba, a piaristákhoz. Mise után most a református Ráday-múzeum kerül sorra, két éve kibővítették, kedvelem. Egész délelőtt egyedül bolyongok benne, illetve a két teremőr néni buzgón követ, de csupa szeretetből, nagyon nehezükre esik nem végigmagyarázni minden tárlót. Igyekeznek rövidre fogni, ezt-azt azért megtudok tőlük. Itt, a fotón, vitrin az adakozókedvű helyi órásmester gyűjteményéből, ami talán már végleg a múzeumra marad. Nem is annyira a tárgyakat nézem; a színpompát, a látvány ritmusát. A folyosón nagy ősök portréi, Cranach másolatok, végül az idekerült ásványtár. Üveg alatt ametisztkristály, örök szerelem, mélységei, mint az asszonyoké; mindhalálig. A hazaút ismét gyalog a kora tavaszi napsütésben, végtelen nyugalomban és végtelen fáradtan; kettő óta talpon. Csöndes kihalt utcák, árkokban még hófoltok. A focipálya üres. A sorompó előtt egy magányos fa. Vasárnap van.
● 2006 márc. 13., hétfő, Kecskeméten
E-mail váltás fiammal:
Hahó,
"tökfej vagy, mobilra 2 megát küldeni. Fönt kellett hagynom a mobilt
reggelizés alatt, közben telefonon is kerestek (volna) stb. fél óra."
Bocsánat, mindig elfelejtem, hogy vannak olyan perifériára szorult emberek
(csövesek, cigányok, lassú netesek) akikkel megkülönböztetett figyelemmel és
türelemmel kell kommunikálni. Legközelebb megy a floppy a borítékba.
"Más fontos fontos postám nincs, ugye?!" Számlák, rajongói/szerelmes levelek. Külön csoportba rendeztem azokat a leveleket, melyekben az új főmenüdet istenítik, másikba tettem azokat, akik aláírásgyűjtő akciókat szerveznek városszerte, hogy legyen már adatbázis a deske.hu-ból. A harmadik csoport azoknak a lelkes programozóknak a köre, akik garmadával jönnek, és szeretnének ingyen dolgozni az esetleges adatbázison. Az negyedik kupacban azok vannak, akik mindezt egyszerre teszik.
"Ki kéne próbálni a skype-ot, velem van a mikrofonos fejhallgatóm." Oké, keress valamelyik délután. Fölrakom addig én is.
(Ritkán jön össze, hogy hosszabban, otthon is. A napokban volt egy ezer forintos beszélgetésünk. A skype ingyenes internetes telefon.)
Ez a levél is rám vonatkozik, de jó lenne egyetlen szavát érteni. Egy új generáció.
Kedves Tamás!
Ha ssh tunnel is megfelelő, akkor már most is működik a dolog, mivel a szerveren
az sshd bárhonnan elérhető, így a tunnel felépíthető. Ennek a megoldásnak én is
örülnék, mert nem szívesen nyitnám ki a mysqld portját a teljes internet felé.
István.
Amúgy boldog napkezdés. Megismételtem az időmérést, gyanúsan jó volt az a
pénteki 29:01., kézlapát nélkül. Persze hajtottam. És lám: 28:10.
És még valami. Meg akartam volna mutatni valakinek húgom kolostorának
légifelvételét, megvan valamelyik NEWS-ban. De hol keressem, százharinc levél
(fájl). Halaszthatatlan! egy képjegyzék létrehozása. Természetesen sokoszlopos
táblázat formájában. A felvétel típusa exteriőr, enteriőr, repró... ez még nem
elég logikus... reggelizés közben eddig jutottam.
13:18
Most szóltak a rádióból, hogy bocs, bocs, rosszul emlékezett az időpntra,
a Kossuthon 16-án, csüt. este 8-kor lesz (mégiscsak) az Aranyemberek
adása, és ez már biztos. Akkor visszamenőleg is kijavítom a dátumokat. Kíváncsi
vagyok, hogy sikerült megvágni az anyagot.
● 2006 márc. 14., kedd, Kecskeméten
28:46, gyengébb, alighanem a kézlapát egy kevéssé akadályoz az
előrejutásban.
● 2006 márc. 15., szerda
Ma reggelre is ígérve van, hogy kijavítva megkapom az
autómat, hogy nyolckor indulunk. Igaz, tegnap estére is ígérve lett,
első, majd második vasárnapra is. Lassan hozzászokom.
Végre történt valami. Mutattam volna valakinek azt a kolostort a PC-n, ellátogatna oda. És nem tudtam, melyik news-ban keressem. Így ma 03h-ra kész: egy 770 soros táblázat a 770 kép fellelhetőségéről. Így már mégiscsak más. Előkerültek a linkként rejtőző tunéziai felvételek is, Szütstől.
Velemkorú asszony, ismerkedünk, ejtőző esti beszélgetés. - Maga ugye most mászik ki egy gödörből, látom az öltözködésén. Másnap, a reggeli után megköszönte, hogy ez a mondat segített (bár még öreg, lompos ruha, de okker kendő a nyakban). Bevallottam, hogy előtte fél napig gondolkodtam a megfogalmazáson.
Erőfeszítésembe kerül a tegnapi képet megmutatni, de hát nem minden nap
(év) tejfel. Fogalmam sincs, mit csinálok, és hova jutottam. És hogyan fogom
ezeket továbbfesteni. Ha végül teljes-selejtek lesznek, megérdemlem.
Fogcsikorgatva az a szűk napi két óra, miközben fejben a táblázat leendő
szerkezete módosul percről percre. Igaz, úszás közben is.
Tehát: A/06/10. A pontosság kedvéért, a fájl neve: a0610-munkaban
Bár, megint csak Szüts szerint, csak a javára válik, ha keveset
foglalkozom a képeimmel...
- Deske, a savanyúcukros képed nagyon teszik, kár hogy azóta biztos elrontottad.
J.
- Kösz, nem, arra még nem volt időm. Azt csak fogom -
d.
● 2006 márc. 16., csütörtök
Délre megjött az autó, meghozták. 110 nap. Még rákérdeztem, hogyan tudom
a motorháztetőt nyitni, azt elfelejtették megjavítani. Laposfogóval megrántani a
drót végét. Ebben maradtunk. Illetve délután - ezt láttam valahol - elöl, a
zárókampóra spárga, karikával a kilógó végén. Persze evvel más is ki tudja
nyitni.
1./ Van autó.
2./ Reggel nem úsztam, pótolható, tehát pótlandó.
3./ Mind a négy időrekordom esti, talán valami biológia okkal is.
1+2+3. Induló gyomorizgalom. Még próbáltam hazudni, nem is olyan fontos. 63 és
fél év. Az öregedés többféle jeleit - érzelgősen és fegyelmezetlenül - a MÁR és
a MÉG koordinátáiban számolom. Mennyire megyek lefelé. Hol áll fizikumom az öt
év előttihez. 20 perc alatt az ezer, kézlapát nélkül, gyorsban, utoljára
két-három éve. Vajh? Beállítottam a stoppert. Emlékeztem a régi sikerre, olyan
tempóval indítani, mintha 100 méteres lenne a táv. 300 méternél végre
bevallottam, dehogynem fontos a siker. 400-nál azt mondtam, mindjárt a fele. 700-nál, hogy mindjárt
800 lesz, ha megérem. Akkor valaki teljes erővel a szemembe
csapott. Sose fogom megtudni, ki jött szembe, egyikünk se állt meg, egy pillanatra sem. 19:50. Sikerült.
Lófasz az én kereszténységem. Még februárban volt itt egy beteg festőkollega,
alig tud járni. G. délutánonként megsétáltatta a kertben. És még neki
kellett naponta rábeszélni, szánja rá magát. Tehát kihátrálhatott volna a
feladatból. Két-három óra, minden áldott nap. Mondja, ha előre kérdezik, nem
vállalja.
L.-t pedig éjszaka olykor háromszor is fölcsengette mobilon, kísérje ki WC-re.
Egyikük se templomjáró ember.
A kollega most pár hét kórház után visszatért, a szomszéd műterembe. Dehogy ajánlom föl a
segítségemet, az időm nagyon drága, olvasni se jut; álmosságom pedig ilyen tortúra nélkül is
teljes.
Lapítok.
Annyit mondtam neki, ha kell valami, kopogj át hármat. De azt éjjel nem tudja
megtenni. Nappal pedig nem fogja.
A szégyen.
Autómotorháztetőzárókampó,
új és jelentős fordulat.
A spárga elszakad és lecsúszik,
a kampó átfúrandó, drótot bele.
A kocsi tegnap dél óta az udvaron áll.
Fúróm nincs.
Mennyi lenne a matematikai valószínűsége, ami történt?!
Délben kinézek az ablakon,
egy mellettem parkoló osztrák kollega
épp a mikrobuszát fúrja.
A földön szerszámosláda,
földszinti műteremből kihúzott kábel.
Lerohantam.
Ez a kis hülye fényképezőgép
ezt is tudja.
Ugyanis makrofelvétel, az eredeti méretet látod.
A/06/11, a tegnapi kép
indulás után 10, 30 és 50
perc múlva. Aztán majd meglátjuk.
Egyebek mellett a nagy fehér folt, és az
aránya is buta, álnaív; de lehet, hogy ez lesz egyszer majd az erénye is.
Megvolt a rádióinterjú.
Anyácskámnak tetszett. Persze én
mást kérdeztem és mást válaszoltam volna.
● 2006 márc. 17., péntek 03:52, Kecskeméten
Deske, küldök egy fotót. Madárnyomok a hóban,
a VÁLINEWS-ban megírt
élmény emlékei. Haiku.
Nagy Miklós
És amire utal, 2002 decemberből:
Indulok, még sötétben, a hajnali misére. A kapun kilépve váratlanul papírvékony réteg friss hó. Egyetlen ember, egy kutya, és egy madár fekete nyomával. Miért volt ez olyan megható?
És ha már erre a mezőre,
akkor ez édes Zelktől valami megható, sorolja gyerekkora városait és
falvait.
E versében Nagybányáról beszél, ahol tényleg van arany,
ahol Ferenczy Károly gyerekeinek pónilovaik voltak.
Említve a festőiskola, ahonnét Czóbel, Bernáth elindult.
Tersánszkyt pedig meg kéne ismerni,
születésnapja ürügyén Illyés írta azt a gyönyörű, hatalmas ívű verset,
Óda a törvényhozóhoz.
S hogy belekeveredjek a történetbe,
tegnapi fotóm (F/06/18) hozzá illusztrációnak, egy itteni mellékutca,
cigányház, tőlünk néhányszáz méterre. :
KAMASZKOROM VERSELŐ VIDÉKE
...S innen már kavicshajításnyira /
a világ közepe, /
hol nem adja erdőnél alább /
a szelid gesztenye, /
ahol zöldnél zöldebb a zöld, /
ahol az alma bévül is piros, /
ahol a Zazar úgy szalad, /
csmpészve visz víz alatt/
homokszemekbe csukott aranyat, /
ahol a Ferenczy család/
úgy vert tanyát, /
fénycölöpökre épített/
hódító iskolát, /
ahol a toronyban a csókák /
s a piacon a népek /
tersánszkyul beszélnek...
A Zélet utánozza a művészetet, persze. Be a városba - van autó! - tokot venni. Vettem azt is, meg a főtéri ünnepi vásárban egy rongyszőnyeget, kilencezerért, ágytakarónak, talán magamnak. Mostanában éppen ilyen szép fehéreket festek. Illetve ez egyelőre szebb.
E-mailben kaptam
most utólagos szíves útmutatást a rádió
riporternőjétől, hogyan tudom a netről tegnapi műsorunkat letölteni.
Tapintatosan közvetlenül csak a zeneválasztására kérdezett rá.
Válaszom:
...A visszajelzések - e-mailben is - pozitívak, köztük szavahihető
barátok, és szigorú mamácskám is.
A zene is rendben, csak az első zene volt nekem furcsán hosszú, rögtön
az elején. Saját szövegemben szokott sztereotípiáim, de néhányszor
kiléptem belőle. Talán előre meg kellett volna terveznem valami
területet, ami ugyan szűkebb, mint egy bemutatkozási keresztmetszet, de
jobban üt, markánsabb. Ahogy Pilinszky csinálta. Bár nyilvánvalóan ez is
csak egy lehetséges út, több között.
Köszönöm a munkáját!
Valamint honlapom látogatottsága a mostanában szokásos 70 helyett ma 164
volt.
● 2006 márc. 18., szombat
Gyűjtögetés, halmozás, tárgymohóság. Minden bizonnyal bennem is, legalábbis ösztöneimben, ha ennyire zavar másokban. És ez nem bon mot, nem
tréfa. Ugyanis ez annak a jele.
ez még biztosan jó lesz valamire ezt most féláron adják legfeljebb majd elajándékozzuk nem kér enni miért bántsuk ha már megvan eltesszük tartaléknak
● 2006 márc. 19., vasárnap 03:56
Milyen gazdag a világ. Babits remek. Esszékötete, benne a Titokzatos
mesterség. A költészetről ír, hogy miben áll a titka. Hogy a legbölcsebb
eszmékből rossz vers lehet. Viszont ezerszer megírt közhelyek ismétlése
remekművet szülhet. Karinthy szeretett ilyen tréfát csinálni, a világ
legszebb költeményét áttenni prózába. Vannak nagyratörő költők, akiket épp a
bölcs tartalom ölt meg. Mi kell a jó vershez. Azt hihetnénk, minden a forma, a
szavak zenéje. De néha épp a kifogástalanul csengő rímek ütik agyon a verset,
egy hanyagabb kifejezés megmenthette volna. Volt egy hatalmas szellemű barátja,
kitűnően tudott verselni, gáncstalan volt és unalmas. Viszont határozottan
ostoba és műveletlen emberek között vannak nagy költők.
Rejtély. Ugyanis ezen a téren minden lehetséges. A költő latin neve vátesz, azaz
jós volt. De hogy állt a dolog Ady látnoki képességével?
Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.
Vagy lesz értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad a régiben a bús, magyar élet
Vagyis mint az efféle időjárásjelentés: vagy napsütés, vagy borult idő következik... Nézzük meg az európai költészet egyik legnagyobb remekét. Ebben a két sorban Vörösmarty az egész életről zeng ítéletet:
Mindig így volt e világi élet:
Egyszer fázott, másszor lánggal égett...
Hatalmas szépségű vers. De micsoda is a gondolat: az élet hol ilyen hol olyan...
Itt színarany bölcsesség a leglaposabb semmitmondás.
A rádióban egy erdőmérnök: Az erdőt úgy gondozzuk, ahogy nő az új
telepítés, ritkítjuk, hogy a szebb példányok kapják a fényt. És hogy működik az
erdő, ahol nincs erdész, nincs beavatkozás? Találtak többszáz éves tölgyeket,
amelynél kimutatható volt, hogy többször is! megállt a fejlődésben nyolcvan
évre. S mikor a körülötte-fák meghaltak, s kidőltek, igen gyorsan behozta az
elmaradást. Így betöltötte a keletkezett hiányt, természetes úton.
Nyugat-Európában több harkályfaj kihalt, mert a halott fákat elszállították,
kihalt ezért több bogár és értékes lepkefaj is. Ők a tájidegen egyenesszálú
fenyőfajtákat telepítették, egy német erdész dicsekedett, egyik erdejében hat
fafajta is van. Mi szerencsésebben elmaradottabbak vagyunk, nálunk ez
természetes. Mindebből persze nem az következik, hogy természet művébe nem
szabad beavatkozni.
Az elvek, az elvek. Végleg eldőlt ami eddig bizonytalanul lebegett,
hogyan kezeljem harmadosztályú, de valami miatt megtartandó munkáimat. Amiket
nincs szívem..., satöbbi. Hova kerüljön a fénykép és hova a fotó.
Hát szóval ide és így, féleldugva.
Lefotóztam, pontosabban fényképeztem a visszakapott újrafényezett autót, soha ilyen makulátlan tiszta és horpadástalan nem volt, és nem lesz. Bár márciusonként itt Kecskeméten le szoktam slaugozni, de ez az utóbbi években elmaradt.
Aztán itt van a kilátásom balfelé az ablakból, előtérben az a fácska, ami 1984-ben egy temetős képem modellje volt. Megnőtt azóta. Háttérben a mostanában nagyon épülő kedves állatkert új épületei. Ha netán november felé rátévedek erre a képre, majd földerít.
Tavaly márciusban is megnéztem, és le is fényképeztem Károlyi Zsiga készülő képeit, modellje kisfia játékállatai. Most meglepődve láttam, milyen festői-nagyvonalú ecsetjárással, frissen kezeli új képein ugyanezt a témát.
Aztán munkaasztalom egy sarka, emlékkonzervnek. Szeretek ide járni.
A kecskeméti főtér a Tavaszi fesztivál hetében, fülönfüggő, vattacukor és rongyszőnyeg árusokkal. Sőt, újdonság, most egy magyarságiparos is, süveggel, föveggel, köntössel, sámándobbal és 24 ezer forintos nyílkészlettel.
És végül itt ez a zöld házfal. Ez viszont a fotókhoz került, ő az F/06/19-es. Mennyi minden van. És én még azt hittem, Kecskeméten nem történik semmi, nem lesz mit írni. Hacsak egyetlen mezőt veszek-; kísérleteim az őszinteféle mondatokra; napi dús és sokrétű kalandok.
Ez a vasárnap majd így alakul :
6 indulás uszodába, hajmosás is,
7 haza, ha találok útközben nyitva boltot, egy kiló háztartási keksz,
7.55 reggeli, kicsit korábban, mint kolompolnak,
8.10 indulás, két festőt is viszek a Piaristákhoz,
8.30 mise,
9.30-9.50 a főtéri presszóban egy dobostorta, várakozás a múzeumnyitásra,
10-10.30 azt hiszem, most a Naiv Múzeum, hallom, a Fotómúzeumban Gink
Bartók-fantázia-fotói,
10.46-ra Katáért a vasútra,
12. ebéd,
aztán a többit majd meglátjuk.
A Magyar Naiv Művészek Múzeuma március közepén nyitott, a Szórakatémusz Játékmúzeummal szomszédos. Nagyszerű hely, Gyovai Pál munkáiért járok oda elsősorban. A nevet meg kell tanulni. Gyovai Pál (1885-1976), munkáscsaládból, kiskanász, lovász, kocsis. Felnőve kubikus. Megnősül, lakodalmára kap egy bögre zsírt és egy kenyeret, két karosszéket. A menyasszonytánc árából vesznek egy ágyat. 1965-ben, nyolcvan esztendős korában kezd el szobrászkodni, (egy gyönyörű öregkori portré róla) elmondása szerint azért ilyen későn, mert ekkor jutott kőhöz. Az utat javították falujában. Tizenegynéhány munkája van; Család, Paraszt, Ősanya, Vöröskatona, Zrínyi Ilona, Attila, három kutyaszobor. Népművészeti gyökerű - pásztorfaragások - ugyanakkor emlékeztet a húsvét-szigeti szobrászatra, és a román kisplasztikák monumentalitására is. Számomra ez a Madonna a legfontosabb, minden évben megnézem. Most végre megvan színesben is. (Fotógép az övemen, mobiltokban. Egy mozdulat.)
Az épület előkertjében is egy remekmű, szerzőt nem tudom, Esőcsináló. Ha valami, akkor ez a par excellence (ha így írják) plasztikai gondolkodás. Nagyszerű. Miért nem egy budapesti teret díszit.
Bent aztán fél- és egésznaiv képek, jók is, vegyesen. A fenti műveknél viszont biztosan elfelejtjük azt a halvány zavart, ami e fogalommal (mint a nőművészek vagy orvosírók) együtt jár. Minőségtől függetlenül a lélek mezítlensége néha megkapó: Az ördög elviszi az ügyvédet... Volt kifejeznivalója.
● 2006 márc. 20., hétfő, Kecskeméten
Moszkva tér, kora alkonyat. Álldogált az ácsorgók között. Hajléktalannak
néztem, igen kopott, szürke öltözet, borostás áll, úgy 45-50 között. Amúgy
markáns, megnyerő, szabályos arcú. Akkor váratlanul megszólalt, szavalni
kezdett, hangosan, József Attilát. Kellemes, erős hang, nem vitt bele túl sok
személyes jegyet, de látható átéléssel. Elképedtem. A körülötte ácsorgók tovább
ácsorogtak, hallgatták. Végül még Ady, aztán befejezte, s mintha dolga, sietősen
átvágott a téren. Perc bizonytalankodás, utánaeredtem. Zsebemből pénztárca, két
gyűrött ezrest halásztam ki, azt markolásztam. S akkor összefutottunk F.
irodalomtörténésszel, tíz évenként, ha találkozunk. Két zavart tekintet, majd
egy üdvözlő intéssel megoldottuk, hogy ugyanis semmi dolgunk egymással. Sikerült
a férfit utolérnem, állt, valakivel beszélgetett. Három lépésre maradtam,
jelezve, hogy rá várok. Aztán gratuláltam neki, hogy ez jó, nagyon jó. Azt
mondja, igen, ez kellene itt, ez. Kezébe tettem a pénzt, nem jött zavarba, rövid
mozdulattal zsebre tette. Elbúcsúztam. Visszafelé beszélgetőtársába botlottam,
rákérdeztem, barátunk hajléktalan, ugye?! Ó nem, ő N. kerület polgármestere.
Mindig így öltözködik. Mikor fiatalon először bement a hivatalba, fölpofozták...
Ezt, és pontosan ezt álmodtam ma délután. Mit lehet ebből kiolvasni.
● 2006 márc. 21., kedd
Deske, hát azt lehet belőle kiolvasni, hogy van olyan ember is aki
merik tojni a világ véleményére... Nem szervilis... Néha mi ezt,
akik kevésbé vagyunk bátrak, irigyeljük, és nem merjük megtenni.
Magamról beszélek. És aztán, ahogy Ózsiás próféta a profán
parafrázisban mondá: Így aztán maradok próféta...
Egy sikeres ásványvíz üzem - ki gondolná - PR. okokból elkészíttette
porcelánból a Szent Korona "megszólalásig hű" másolatát. Elkészítése több, mint
300 munkaórát igényelt. Ünneplés körülötte. Újsághír. A cikkben számomra végre
tisztán megfogalmazva e tárgy különleges rangja. Nézzük meg, mit (hogyan)
tisztelünk. Kis Péter(?) filozófus, akkor még az SzDSz-ben, a magyar címer vita
kapcsán úgy nyilatkozott, neki mindegy, van-e címerünkön svájci sapka, vagy
nincs. Azt a mondatot nem szerettük. Pár éve a Ludwig-múzeumban kiállítottak
egy disznóbőrre rajzolt Golgotát, mire Máté bölcsen azt mondta, a mások iránti
ilyenfokú érzéketlenség a fasizmus kezdete.
Egy más terület: átvettem OFM. Barsi Balázs szóhasználatát, aki prédikációiban
következetesen Pápa úrról beszél, avval, hogy egy a mi Szent Atyánk.
Tehát a szöveg:
Az Árpád-ház kihalása után a magyar korona a világon egyedülálló módon Szent Koronává nemesedett. Hazánkban azt ismerték el királynak, akit az esztergomi érsek a szent Koronával megkoronázott. Ily módon a nemzet szimbólumává vált.
Ma 11-kor a másolatot a kecskeméti Barátok templomában egy díszes asztalon mutatják be, előadás, majd ima. Hát, nem tudom. 11 nekem mindenesetre munkaidő. A Szeged-környéki Melocco-szobrot is vagy 15 év késéssel láttam, mert délelőtt vittek volna innét, autóval. Pedig az nem porcelán.
Ez a mai, A/06/17, hogy lefotóztam,
máris látom hibáját.
De csak száradva lehet majd
hozzányúlni.
Hogy keretben van,
nem kell
téves következtetéseket levonni.
Ezúttal hozzátartozik a képhez, nincs mese.
Deske! Csak a rend kedvéért: a filozófus neve Kis János (!), aki akármit is mondott a svájci címerről vagy a magyar sapkáról, mégis azon kevesek egyike, aki valóban tett azért, hogy eljöhessen a rendszer változása, és aki ezt követően nem kívánta erre az előéletre, vagyis érdemeire alapozni az egzisztenciáját, hanem visszatért a filozófiához, amivel a diktatúra alatt nem foglalkozhatott.
Ma Aranyszájú Szent Péter püspök tanít a breviáriumban, nem tudom mikor élt. Kemény, amit
mond.
Három dolog élteti a hitet és őrzi meg az erényt: az imádság, a böjt és az
irgalmasság. Amit az imádságban és a böjtölésben kérünk, azt az irgalmasság
cselekedetei által nyerjük el. Ha valakinek a lelkében nincs meg meg
egyszerre mind a három, az annyi, mintha egy se volna meg.
Böjtölő, hiábavaló a te böjtölésed, ha hiányzik belőled az irgalmasság.
Ember, amit a szegénynek adsz, azt magadnak adod, mert nem lesz az a tied, amit
másoknak oda nem adsz.
Akit érint, jó ha tudja. Péntektől a párnapos sztrádajegyet lehet mobilról
is venni. Valami 1270 Ft. Matrica nem is kell. Megérdeklődtem, egyelőre csak
azonnalra. A módja: SMS-ben elküldeni a rendszámot. Két számot adtak meg:
20/8100-100 és 30/8100-10.
(Infóvonal: 06/40-40-50-60)
● 2006 márc. 22., szerda
Olvasom a reggeli lapban, világszerte mocorognak, hogy találmányokra, de
művekre vonatkozóan is a copyright sok esetben a haladás kerékkötője. És
már van valami struktúra, a CC., ami a szerző oldaláról ezt önkéntesen és
részlegesen felszabadítja. Csak még problematikus, hogy ez a részlegesen
nem egységes, esetleges. Ezt átlépve van aki előreszaladt, kitalálták a
féltréfás copyleft szót, hogy szabad a gazda. Tetszik a szótalálmány. A
hozzá tartozó tartalmat én már hetedik éve alkalmazom a CD-n és a honlapomon is.
Most fölkerült a fogadóoldal tetejére is. Persze link hozzá, ahol részletesebben
is, magyarázattal.
A téma érdekes, megérdemel egy kissé bővebb ismertetést. A közelmúltban egy kurrens könyv fölkerült a hálóra, szabad, de nem üzleti felhasználást lehetővé tévő Creative Commons (kreatív közvagyon, CC) licensz alatt. A CC-t tavaly év végén meghonosították itthon, azóta a hálón megjelent néhol a minden jog fenntartva helyett a néhány jog fenntartva felirat. Az ötlet nem új, fél évszázada Neumann János minden követ megmozgatott, hogy az általa kitalált, a mai kompjuter elődjének tekinthető számítógépet ne lehessen szabadalmaztatni. A GFDL a szerzői jogokról lemondás, a CC ezen jogok korlátozása. A szerző a CC honlapján nyilatkozhat, hogy szerzői jogát, illetve annak melyik részét közösségre hagyományozza, s ő dönti el, mit tart meg magának. Itt leggyakrabban a másolás és az ingyenes továbbadás válik szabaddá, továbbra is kötelező a szerző nevének föltüntetése, és tilos az értékesítés. A licenszet egy nonprofit szervezet kezeli, és e szervezeten keresztül már már több mint tízmillió alkotás kapta meg a CC-t. Például sok film. Ellenzőinek jogi ellenvetéseik vannak, hogy káosz lesz ebből, a szerző eddig is adhatott jogot arra, hogy térítés nélkül használja szellemi termékét. Meg hogy alkotónak, míg él, pénzre van szüksége. (De hát azt tudja ő is, mondom én.)
Ma reggel ébredés után
szemüveg nélkül
ránéztem a tegnapi képre,
három dioptria,
elmosódottan jobb volt.
A szerkezetet aggályosan tartom,
egyelőre nem merek lépni
se jobbra, se balra.
Tehát megpróbálkoztam ezzel.
A/06/18.
A nagymester Hollán Sándor
jár a fejemben,
Ha sikerülne ez a gondolat,
neki ajánlanám a képet.
13:04
Deske! Szerintem meg is állhatnánk egy csendes főhajtás erejéig Kis János
emlékének adózva. Javaslom a holnap déli 12-es időpontot. Megállunk és
eltűnődünk mindazon a mérhetetlen áldáson, amit Kis János és pártja hozott
nekünk. Van min. S.
(márc. 28. Többen félreolvasták, tehát: vigyázat, itt az SzDSz nem dicsérve van.)
14:05
Kedves S! Felelős-e Krisztus az 1500 évvel későbbi inkvizícióért.
16:24
Kedves Váli, gyerekkoromban a Márvány illetve Kis János altbgy
utcába jártam iskolába, de az általam nagyra tartott Kisről még nem
neveztek el utcát. Ennek leginkább az az oka, hogy szerencsére még
él, tehát eltérően a déli harangszóra váró hozzászólóval, még nincs
ok az emlékével foglalkozni. Amúgy örülök, hogy a VÁLINEWS-on
keresztül vitába szállhatok az úrral (nő nem lehet ilyen stílussal),
aki nyilván elfelejti, hogy talán még ma is párttaggyűlésre járna,
ha Kis nem vállal helyette (és pl. én helyettem is) jelentős
kockázatot.
Ajánlott olvasmány számára: Kis János, Az állam semlegessége,
Atlantisz, Bp.,1997.
Üdvözli: G2
17:57
Én Kis Jánostól csak egy abortuszt propagáló írását olvastam.
Megfigyeltem, hogy az abortuszt olyan emberek szokták propagálni,
akiket hagytak megszületni. S.
Ezekről az időpontokról az jut eszembe, hogy ma kipróbáltam. 1000 gyors, kézlapát nélkül, szinte mezei tempóban, amikor nem cél, hogy a végére meghalok. 21:33 volt, mindössze másfél perccel hosszabb.
17:21
A/06/18, délutáni állapot.
Hát, az is lehet, hogy elcsesztem
egy kissé ezt a képet.
De az idea megvan.
És ez így nem egészen igazságos,
a színeket nem pontosan adja vissza,
hiába igyekeztem. Pedig az itt...
Majd, majd.
Most túl nagy a kontraszt, kopogós.
De hiszen én itt jól érzem magam! És vacsora után regényt fogok olvasni. Fotelben. Béke.
● 2006 márc. 23., csütörtök,
Kecskemét
Mára lángos reggelire, két napja már rákérdeztem, hát tudom
előre. Ilyenkor nem lehet a reggeliről öt percet sem késni, forrón
jó. Úgyhogy csak 1000 méter, na, nem bandukolva, de nem is
túlságosan. Nagyon jónak tűnt a tegnapi idő, azt is érdemes
ellenőrizni. 21:12. OK.
Kollegiális szeretetből áradt felém a többletlángos. A hetediket tányéron föl a műterembe.
Deske! Nem látsz némi ellentmondást a két idézet között? Még jó,
hogy az első nem került a honlapodra. <<Ezt jó lenne föltenni, mert
jó, de finnyás vagyok. Még ennyire se a politikát...
<< Megállunk és eltűnődünk mindazon a mérhetetlen áldáson, amit Kis
János és pártja hozott nekünk. Van min. S.
G1
De látok. Bár én továbbra sem foglalkozom vele. De ezek bejövő, érdekes - elsősorban - morális fölvetések. d.
10:47
Ezt a mai képet úgy értelmezem,
hogy kivettem ez évi rendes szabadságomat.
Aztán majd meglátjuk. Tjátok.
A/06/19.
Ennek farvízén rögtön ez után a konszolidáltabb A/06/20, inkább ezt kellett volna mutatom. Most abban a cipőben járok, amiben korosztályom többsége - őket ismerem inkább -, de alighanem tágabb a kör. Találunk valamit, aztán görcsösen körülötte évekig, - sőt, és nem merünk továbblépni. Lehetne sorolni a neveket. Az ebbéli döntés persze kényes mérlegelést kíván. Nekem legtöbbször mindenképpen több változaton kell átlábalnom, míg megtalálom magam.
● 2006 márc. 24., péntek
Megpróbálok belegondolni, merrefelé is keresgélek -
önkéntelenül vagyishogy ösztönösen - ezekkel az újabb képekkel.
Fejemben jár Hollán Sándor képe, elmosódott, álom-sötétvörös foltja.
Rothko, negyven éve. Czimra Gyula még mindig. Kedvelt jámbor szürke harmóniáim
megtámadása-megbékítése egy más világból való intenzív színnel.
Illetve kettővel, mert az emellett párbeszédet folytat egy hasonló
frekvenciájú ellenponttal (okker - tompanarancs). Aztán. Jó lenne a minimal art-, vagyis a kevés felé. A sokszínű monokróm. Belépett a
történetbe kontrasztként az erősrajzú vonal. Csak, félő, ez elviszi
a látványt az evilági felé, konkréttá, sőt dekoratívvá teszi.
Netán. A legszívesebben ugyanazt rajzolnám föl minden reggel, de hát
azt nem illik.
09:03., Na, kezdjük a mai képet. Már a reggeli is megvolt, 10 perc késéssel. ½ 5 föl, ½ 6 Pestre, hogy megmaradjon a munkanapom. Sztrádamatrica hajnalban, SMS-el, mobiltelefonnal. A sebességmérő nem működik, szerencsére. Inkább ne vonattal jöjjön, fájdalmai vannak, lehoztam hét végére anyácskámat. Jó lesz neki két hét kórház után az itteni másállapot. Megmutatom neki az internetet, hátha kedvet kap hozzá. Ahhoz a gépét le kéne cserélnie. Megoldható.
Barátnőm kérdezte levélben, hogy márc. 20-án leírt Moszkva-téri történetem csakugyan álom-é?!
Kedves Paula, tényleg álmodtam. Sőt, kényszeresen ragaszkodtam a pontossághoz. A dramaturgia kedvéért egyetlen mozzanatot hagytam ki, hogy egy hosszú lépcsőn lefelé üldöztem a főhőst. Mert akkor már közben kiderül, hogy valami nem stimmel. d.
A mai kép, A/06/21, ebbe Mami is beleszólt.
Délután, fotelben,
keresztrejtvényből fölpillantva.
Deske! Hagyd a politikát, mint eddig is.
Jobbnál jobb verseket
találok a Görög költők antológiájában.
Ezek évezredekkel
előbb majdnem mindent tudtak.
Sok felesleges dolgot pedig nem
tudtak.
Különös véletlen folytán ez a bordal is Kazinczy fordítása: G1.
Anakreoni dalok / A példák
A barna föld iszik, s azt
viszontag a fa issza;
a tenger a folyókat;
a tenger habját a nap;
a napvilágot a hold.
Hát engemet, barátim,
miért nem hagytok inni?
● 2006 márc. 25., szombat, Kecskemét
19 perces telefon Katával, kiderült, rászánta magát az új
technikára - internet az otthoni gépén -, belém nézett, és hogy
látta, és
- tetszenek az új képek...
- Lehet, hogy jók, egyelőre igen zavarnak, mi is történik itten.
Egyáltalán nem tudom mi helyük, nem tudom minősíteni, persze
reménykedem. És talán rendben is van; hogy ugyanis egy kép
működésének úgy kellene elkezdődni, hogy zavarja az embert.
Ez a mai, A/06/22; a0622-munkaban.jpg
Kissé ez is megdöglik képernyőn.
● 2006 márc. 26., vasárnap
05:50
Európa igyekszik segíteni nekem, egy hónapja négy körül
ébredek. Hát ez mától a felkelés ideje, előretolták nekem a mutatót.
Ma hatra megyek úszni, kíváncsi vagyok, jut-e külön sáv.
07:21
Hárman toporgunk az ajtó előtt, míg belülről jönnek a kulccsal.
Mosolygós köszöntések, mindenki ismer mindenkit. Az élet verseny, pláne, ha
nincs tétje. Egy kis zömök öregúr elém furakszik a kabinosnál. Viszont
vetkőzésben király vagyok, elsőnek a zuhany alá. Választhatok majd sávot.
És akkor a derült égből, nevetnem kell. Otthonmaradt az úszószemüveg. Szép,
alázatos visszaballagás, megkeresni az úszómestert. De azért jutott külön sáv.
Tán öten voltunk összesen. 29:07.
Hazaérve anyácskámat keltem, a szomszéd szobában suttogva-halkan jajgat,
öltözködik. Főként a dereka fáj. Az ember szíve elszorul. Segíteni nem
tudok. Az elme menekülni próbál. Mi az, amiért netán miattam jajgat valaki.
Elsőre fölbukkan a szó: a galádságaim. Ez az egyik legszokványosabb hazugság, sunyiság,
kibújni a felelősség alól; túlszídni magunkat. Nem ismerős? Nem, galádság nincs.
Érzéketlenség. Munkalázban figyelmetlenül elsodorni másokat. Satöbbi.
Némileg megnyugszom.
Délelőtt, mise után
az állatkertben sétálgatunk föl s alá.
Szépen rendbehozták
az elmúlt években.
Ez a vadmacska még szűkösen,
de a szörnyű kis ketreceket
folyamatosan cserélik
tágasabb kifutókra.
A kölyökállatok aranyosak, mint mindig,
miért érzékenyül tőlük el az ember?
A gyerekkorra emlékeztet?
Nálam biztosan nem.
A szélső épület
ablaktalan faépítmény,
kórház, sérülten bekerült
védett madarak számára.
Tábla: "A ház teljesen zárt,
hiszen az állatoknak
nyugalomra van szüksége.
Másrészt a vadmadarak
emberel nem találkozhatnak,
ugyanis nem lehetne
utána őket
a természetbe visszaszoktatni.
Ezen okok miatt
nem látogatható ez a rész;
megértésüket köszönjük."
12:57
Az alábbi szöveget nem Deske írja, hanem én: a mamája. Tébbszéré olvasom z ő naplóját, nekem teoljesen idgen és nekem nem tetsző az anyácskám szó, amit ő tudom, hogy kedveskedésnek és talán a köztünk lévő jó viszonynak szánt, viszont nyolcvanhat éve gyerekeimtől kezdve a dédunokáiimig indenki Maminak, vagy Mamikámnak szólított és szólít. Nehezen nyugszom bele ebbe a anyácskámba, ami tudom, hogy egy koromnk teljesen megfelelő megszólítás, nekem zonban totál idegen, és visszatetsző marad.
Deske, hát igen, könny szökik a szemembe, az én anyácskám jut eszembe olvasva a ma reggeli naplót. Amikor odautazunk hozzá, általában egy napra, és a nap végén lassan készülünk hazafelé, akkor elkezd gyorsabban beszélni, kitalálni VALAMIT, amivel még ott tarthat bennünket. Látni az aggodalmat, a tehetetlenséget, hogy már nincs olyan megbeszélni-, elintéznivaló, amivel hátráltathatja a gyáva megszökésünket. Amikor lehajtott fejjel autóba ülünk és otthagyjuk egyedül a magányban, szégyenérzet, szomorúsággal vegyest telepedik a lelkünkre. Hisz dolgozni, élni kell... de önző módon nélküle, aki valaha gyermekkorunkban soha nem hagyott egyedül bennünket. És most mély bánatban, sivár magányban hagyjuk ott, és ki tudja meddig mehetünk még le hozzá. Sajnos én nem tudok megkönnyebbülni, sírok most is.
● 2006 márc. 27., hétfő
A mai, A/06/23, alá is írtam.
Szerettem volna feszesebbre,
szikárabbra,
teljesen színek nélkül,
de nem ment.
A jobb fölső sarkban se lehetett
elhagyni azt a kis foltot, pedig.
Deske! Weöres sokat
fordított a régi görögből, íme egy:
Kratész: AZ ÖREGSÉG
Mint óriás csapást, a vénséget szidod,
pedig ki azt nem éri meg, korán hal el;
vágyunk a hosszú lét, s ha aggságunk elér,
bosszankodunk, ilyen hálátlanok vagyunk
G1.
Hát igen. Erről már mindig a 89. (90.) zsoltár jut eszembe, Károli gyönyörű
fordításában: A mi esztendeink napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb,
nyolcvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság a mely gyorsan
tovatünik, mintha repülnénk...
De ha oly terhes, mért baj, hogy rövid?! Az élet minden ellentmondása két
sorban...
● 2006 márc. 28., kedd
Apó,
már annyira kéne aludni menni, ettől a gyönyörűséges tavasztól dögre fáj a fejem
is már jónéhány órája... De nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy amikor a
Parlamentben a koronás címert "micisapkás változat"-nak titulálta valamelyik
"gaz szdsz-es", az majdnem biztos, hogy nem a Kis Jancsi volt. (Neki ugyanis -
bár nagyon tisztelem - nincs ennyi humora.) Én kimondottan derültem rajta. A tét
egyébként a vitában emlékezetem szerint az volt, hogy az 56-os köztársasághoz
eredeztetjük-e még éppen kibújt kis gyermekünket, (hiszen akkor mindenhol
Kossuth címer volt, magam is festettem néhányat!) vagy a világháború előtti szép
világhoz. A vitát egyébként (így emlékszem) a történészek döntötték el, hogy az
önmagában való Kossuth-címer egy heraldikai nonszensz...
Az új képeid FRISSEK. ROPOGÓSAK! Tetszik. De ez ne akadályozzon meg a sok
szörnyű nyafogásban, könyörgök.
Jó úszást, magam is nemsokára indulok.
Szüts
www.szm.hu
Kösz a bíztatást! Sajna, erőm fogyatkozván, már a nyafogás se a régi. Akkor még
ment! Gazdagon, árnyaltan, gördülékenyen...
Neked nem újdonság, de nekem friss felfedezés: nagyecsettel sokkal hamarább meg
lehet festeni egy képet.
Ha már..., nem korrigálnád meg ezt az A/06/24-est? E percben, 11:02, itt tartok
vele. Annyit (a képernyőn nézve) azonnal látok, hogy a narancs folt idegen...
Netán - régi szólásunkat alkalmazva - egy csatajelenet még hiányzik róla?
d.
El kell mindjárt menjek...
Mindenesetre ugyanezt a témát csináld meg mégegyszer VÖRÖS állvánnyal!
m.
Hát, kösz, Miklós, bizonyára, bizonyára. Lehet, hogy igazad van, de ahogy én ezt itt most a vörössel csinálgatom, abból artdeco vagy még inkább lakberendezési plakát akarna lenni. A/06/25. Gátlásaimat mindenesetre veszítem el. Most 12:23, félbehagyás, mindjárt csengetnek, kimosakodás, ebéd. De ez is csak mellébeszélés, mert a továbbiakról fogggalmam sincs. Netán a felületeket kissé bonyolítani, faktúra. De minek.
Remekmű, avagy szovjet körfűrész.
d.
Apó! Ez a vörös: jófelé megyünk... mostan a szőnyeget ottan elöl szinte
láthatatlanra (azaz tónusban amennyire lehet a padlóval azonosra, finom
színeltérés engedélyezett), a barna képkeret színe erősen
kétséges: próbálgatni! ...esetleg (másik) vörösre? A padló FELÜLETE jó lenne,
ha "sűrűbb" lenne...
na lássa
m.
Deske, ha szabad, a partvonalon kívülről én is beledumálok: ne kárminvöröst, hanem meleg ,kissé világosabb cinóbert. Mint a Hollán emlékezetes képeinél. Bár ahogy most ismét megnéztem azokat, azok is hidegebb vörösek. N. M.
Pihenésnek egy kis anekdotázás.
Vasárnapi mise itt, a piaristáknál, kisdiák (félre)olvassa a leckét, efezusi
4,10: De az izgalmas Isten avval mutatta meg irántunk való szeretetét...
A pap pillanatra elmosolyodik.
És az itteni klubból:
- Az öltözőben mesélik: az olasz rendőrség vizsgálja a városi csatornák
szennyvízét, különösen hétvégeken, hogy mikor és mennyire nő (a lassan
lebomló) amphetamin tartalma. (A droghasználat mértékét jelzi.)
- Jé, itt a március - bök a mellemre a zuhanyozóban egy öregúr. Gyere
ide a hármasba, te időt mérsz, ketten ugyan fuldokolnak még ebben a
sávban, de azért elférünk, szól ki a vízből egy békauszonyos. Figyelemre
méltó megtiszteltetés, hogy letegez. Hogy megy munka, művész úr? -
kérdi az öltözőben egy (felőlem nézve) vadidegen. Befogadtak.
● 2006 márc. 29., szerda
Sajnálatos következetesség. Továbbra is négykor ébredek, nem frissen.
Holott ez most három.
● 2006 márc. 30., csütörtök
Marci a klubból. Nagyon jókat beszélgetünk, az ember kivárja az
első negyedórát, amíg rögzíti, hogy ő nem szakember, és nem akar a nagyok
dolgába illetéktelenül beleszólni. A KÖZTI-, a legrangosabb építési
tervezőcsapat gazdasági igazgatója volt, kis zömök öregember, összes
építésztanárom kollegája és jó ismerőse. Válogatott keret volt, Szrogh György,
Jánossy, meg a kétes vegyértékű tanszékvezetőnk, Vas Tóni. Mesél
tervtanácsokról, amire még a rajzolók is bejártak, én meg diplomamunkám
konzultációiról, ahol a három építész háromfélét mondott. A zuhanyozóban először
tíz fekvőtámasz, majd operaáriákat dúdol, ebben is profi. E téren szűkek a
lehetőségeim, de néha sikerül valami: a múltkoriban hosszan egyeztettem vele,
hogy persze a Polgár is jó, de az igazi szerintem Nyesztyerenko, szerinte
viszont Simándy (ha jól emlékszem), ő énekli legszebben a Kékszakállút. Zuhany
után is tíz fekvőtámasz, ilyenkor át kell lépni rajta. Dicsekedett újszülött
leányunokájával, aki időközben már röplabdaedzésre jár. Valamilyen antifasiszta
és háborús bűnösök ügyben érdekelt, néha meghívják külföldre is, sokat olvas
ebben a témában, németül. Egyik ilyen útján jót beszélgetett a brémai püspökkel.
Ha felesége miatt késve érkezik, mosolyogva hárít, hogy nőügyem volt. Az
asszony súlyos parkinsonos, de ő is minden nap, a vízben koordinálatlan
rángómozdulatok, ami nála a tornát jelenti, megrendítő a hősiessége.
És négy napja kapom az e-mailt, Marcello összeesett, agyvérzés, eszméletlen,
kórház. És mi lesz az asszonnyal, otthon, egyedül? Baj, nagy baj. Aztán tegnap
Gábor üzent, hogy már újra uszodában, nem találtak nála semmit.
Köszönöm.
10:35
János levélben dícsérte kék-kapus fotómat. És hogy:
Deske, tedd bele valamelyik képedbe.
Egyébként nem kell, úgyis benne van a képeidben - ki kitől lop: te a valóságtól,
vagy a való világ tőled?
János! Utasításodra ma egy kép a fotó lapján. Mellékelem. A/06/26. Mindenesetre
kék. Is.
Nem leszel vele megelégedve.
ölel: d
Úgyhogy most kék képben utazom. Kezdtem az utolsó kecskemétit, A/06/27,
ezt mutatom itt.
Egy kívülálló, ha volna ilyen - mondja tűnődő, és
cenzúrázott versében Várady - vélhetné, már tudom a kép valamelyes
színviszonyait. Nem. Annak meghatározása a köv. lépés után kezdődik csak el.
Mindjárt mutatom.
10:56
Mutatom, ámbár lehet, hogy hülyeség. Szentgyörgyi Kornél festő barátom az
ötvenes években a készülő Szőnyi-portréfilm szakértője volt. Nem javasolta, hogy
mutassák a mestert munka közben (ő is dörgölt, visszaszedett, többször), hogy
akkor egy darabig minden kezdő így fogja...
Az ilyen képre szokta Szüts mondani, na mi van, kiömlött a tinta?!
Deske! Görög verset még nem találtam a hálón, de egy latin csokrot igen. Vajon
kire gondolt Illyés, amikor fordította? Üdv: G1
Gaius Valerius Catullus
Cominius! Ha a nép hő vágya beteljesedik s – bár
vénen, elég későn – végre kinyújt a halál,
minden igaz legyalázóját, ha kitépik, ahogy kell,
nyelvedet ínyencként falja a dögkeselyű!
Két szemedet kéjjel hörpintik a varjak! A béled
A kutya, többi tagod farkas ebédje legyen!
A versben szétmarcangolt Cominiusról azt tudja a Google, hogy Shakespeare Coriolanus c. drámájában szerepel, mint római hadvezér | Act 1, Scene 6/. Este majd beleolvasok.
Vissza a vöröshöz, te csapodár állat!!!
Sz.
12:28
Hát, kedves Szüts, próbálkoztam és igyekszem, igyekszem. Határt szab,
hogy fogytán a piros festékem. Meg drága is. Nem állítom, hogy ez a mai eddig
tömény siker. A kék pirossal keverve lilát ad.
d
20:44
Szüts - útmutatásképp - ma festett egy
igazi pirosat. El is küldte.
Az enyém meg estére korrekt és dögunalmas lett. Nem is mutatom.
13:14
Sajátos zenét hallgatok egész délelőtt. A mű időtartama egy perc, 8
másodperc. A Sony mérnökei szerezhették, gondolom. Vettem tegnap egy második
fotógépet, megint 108 ezer, nem is tudom pontosan, kinek. Mindenesetre magamnak
is. Mikor az előzőt, Kata fölsóhajtott, de kellene nekem ez néprajzi
gyűjtéshez. Kölcsönadod majd? Nem. És kifejtettem, miért. Tehát ezt gyűjtésre,
neki; gyűjtésközökben pedig Mikinek segítség, folyamatosan gyűjt és gyűjtene
motívumokat leendő grafikai és webes munkáihoz.
Most elsőre a gép akkuját előírásosan 16 órát töltöttem. Utána lemeríteni. Erre
ők a diaprogram bekapcsolását javasolják, s ez megy reggel óta, és zenél is
hozzá. Ha jól számolom, százhetvenszer hallgattam meg eddig. Még 11 perc van
hátra, kijelezte.
Zsófiéknak meg egy állatos fotóalbum. A szerző két év alatt körbeutazta az egész
földet. Az Antarktiszon egy orosz jégtörő hajóról. Londoni reklámirodáját hagyta
ott e célból.
Oroszlánok, pingvinek. Iszonyú nagy, talán majd a három gyerek körbehasalja.
Magamnak tíz pár zokni. A fele szürke.
Még egyszer megpróbálkoztam evvel a tükröző felületű teáskannával. Alatta tányér.
● 2006 márc. 31., péntek utolsó nap
Kecskeméten, 05:15
ma már csomagolás. Remélem, délre a kocsit is megkapom. Most azt találták
ki, hogy mindjárt szétesik a sebességváltó. Mi volt ez a hónap. 27 megkezdett
kép. Írás.
Olvasni alig jutott idő, figyelem. Úszás, volt nagyon jó idő, amúgy közepesek.
Az első két kép után, ha jól emlékszem, elég hosszú üresjárat, míg valami
derengeni kezdett. A végén már nem volt probléma újat indítani.
Talán először, bevallottan és deklaráltan nagyon jól éreztem magam. Csodálkozva
láttam, ahogy a szomszédok esténként összegyűlnek, csevegni, iszogatni. Igazi
emberek.
Én inkább az ABBA együttessel mulattam néha, 35 számuk a kompjuterben. Az édes
Agnetha. Ahogy mosolyog. Mi ez? "Húsz év múlva", mint a Montblanc
csucsán a jég? Ó, nem. Perc elmerülés a szépben. Az erosz? Halványan. Tűnődtem rajta,
látens házasságtörés-e, ahogy bambulom őt, így, hatvanhárom évemmel. Ölbe
venném, simogatnám, ahogy egy kiskutyát. Láttam önfeledt, boldog
perceit, ahogy belefelejtkezik a Thank You for the Music - szólamába. Ahogy
visszaint rajongóinak. Láttam nagyon szépnek, örültem mosolyainak. Déry
Bópeer-ben fogalmaz valahogy így, gyönyörűen, az öregkori szerelemről:
reggelinél a fény felé ültettem, még a megérinteni se vágytam.
Van ebben a birtokolhatatlan percnyi tökéletességben valami túlvilági. Nem a
mennyországra utal, bocs?! Blaszfémia? Láttam boldognak, és ez jó. Láttam
vágyódó fiatal nőnek. És fényét vesztett öregasszonynak, akinek nincs is rendben
az élete; szörnyűség és ez is rendben van.
Majd talán ezt is megunom. Nem kell művi beavatkozás.
08:31
Ezer kézlapáttal, olyan jó idő; 20:01, hogy most is gyanakszom,
elszámoltam a hosszokat. Aztán még 200, lazán. Búcsú az uszodától, a kabinostól
is. Az irodában az elszámolás, anyácskám négy ebédjét is beleszámítva 85
ezer. Csomagolás, most akkor elő a kék ládáimat. Meg egy sárga is van.
22:22
Itthon, kicsomagolva. A posta átnézése még hátra van.
45865 = márc.: 2666 = 86/nap