Kedves Deske!

Kondor Béla egy állomás... mint pl. Sárbogárd. Akár megáll ott a vonat, akár nem ... kell hogy legyen ilyen állomás. K.

 

Köszönöm. Igaz lehet. Nem látok ebben világosan. Nagyszerű, de zavar, hogy sziporka. És kényszeresen mellélátom a rettenetes végállomást, ami ebben az irányban: Hincz és Szász Endre. d.

Hét végére baráti meghívás
a Szentendrei-szigetre.
Kiváló rablóhús
és ártéri erdő.
Mutatom. (F/06/50)

Hazafelé Budakalásznál
kiesik a VW egyik tengelye.
Egy óra - végre hozzájutok -
Benyovszki Móric a kocsiban,
éppen Szibériába száműzik,
amikor megérkezik a tréler.
Sofőr kérdi, hova?
Mondom, Eszter utca.
Kütyübe beüti,
az géphangon megszólal:
előre, 250 méter után
balra kanyarodni...

Talán célszerű lenne legközelebb rögtön egy autómentőt vásárolnom.

Dolgoztam is.
Műterem - árnyalatok (A/06/06)
Műterem, látogatás (A/06/26)
Műterem - élet Kecskeméten (A/06/27)

Ezt a Műterem- árnyalatokat sokáig nyugtalanul forgattam, sápadt. Mígnem egy kedves kollega rábökött, ez a legjobb, hozzá ne nyúlj. Ijedten szúrtam bele keretébe a második fehér rajzszöget = kész, fotózandó.

Ezen kívül is van munka. Megegyeztünk, drága barátnőm kompjuterbe gépeli C. naplóm elejét, naponta küldi e-mailen. Teszem föl a netre, az IRÁS-ok alá, a NAPLÓ-ba.
Innét nézve helyenként suta, eléggé radikális szövegek, 1958-tól, 1962, 66. Érettségi előtt és után, tépelődések, főiskola, első szerelem.
Ahogy látom, több hibás link, a betűméret is elmászott. Sok munka lesz még vele.

● 2006 május 23., kedd

Istenem, félek a magánytól. Nagyapám is ilyen lehetett. Nem nagyon vette észre, hogy lányai felnőttek. Szekrényéből lehajtható asztallapja fölé görnyedt, bélyeggyűjteményével, német biológiakönyveivel szöszmötölt. De háta mögött ott élt a család.
 

Ünnep. Vasárnap
az ötvenezredik net-olvasó,
ma ötvenezredszer
festettem át az A/04/02 keretét.
Tegnapi nagy találmány,
a sokat szidott csicsákat
majdnem nullára leköszörültem róla.
Fúrógép, csiszolókorong.
A mai pedig,
bár a szegény kis logika azt diktálná,
teljes tévedés volt
sötét környezetet adni ennek a képnek.

Azt eldöntöttem, a képhez már nem nyúlok.

Ünnep. Belkalkulálva,
hogy a magyarban a Dezső kb. szitokszó.
Lehet valaki ilyen névvel statikatanár docens?

Reggel hétkor
SMS negyven év előtti szerelmemtől:

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek neked mecsetet,
bort, pálinkát, ecetet?
Nem, már tudom mit veszek,
veszek egy szép ecsetet!
Zs.

Nem szeretem a szimmetrikus válaszokat, úgyhogy:

Pamutrongy tényleg jó lenne.
Azzal festek.

Ünnep. Gondoltam reggel, akkor ma kihagyom az uszodát. A tizenhat év alatt még soha. Nyerek egy boldog órát. Nem akarnak működni bizonyos linkek, satöbbi, majd azokat. Aztán úgy gondoltam, elmegyek a Lukácsba, és úszom egy jót. Hazaérve aztán először a napilapot vettem elő. Megnéztem a frigóban, maradt-e a disznósajtból valami. Az sajna nem. És mi legyen az ünnep délelőttjével. Átnézném a tiffes fotó-foldert, ez régi terv. De ránéztem erre a (tegnap este még háromszor sötétre átfestett) keretre, és belém nyilallt. Aztán le is fényképeztem.
Nagyon jó kis ünnep.

● 2006 május 24., szerda

Ha ünnep,
legyen ünnep.
Igyekszem.

Liften a hatodikra.

Kinyitottam,
- gondolom, egy napra -
harminc éve elfedett ablakomat,
a Rózsadombra látni,
és egyáltalán: kilátni.
Sőt, teljesen fölöslegesen,
lemostam az üvegét.
(Elfedett, mert közel
a készülő képhez, belezavar.)

Mi van még.
Fogyókúra praktikusan
fölfüggesztve, amíg el nem fogynak
a frigóból a dobosroládok.
 

Barátnőm gépeli be korai naplóimat, teszem a netre. Elképedve olvasom korai szerelmes- és szerelmetlen leveleimet. Ahelyett, hogy a Duna-parton snecire pecáztam volna. Mennyi energia.
 

azt mondtad: majd szólsz, ha kedved lesz hozzá -
én elfelejtettem lecsapni a kagylót, s ezt már
nem is tudom jóvátenni. így hát vállalom, vállallak...


...gyűlölöm, és kerülöm azokat a nőket, akik harcolni
akarnak. legyőzetni vagy legalább győzni.
akik boldogok egy ellenérv után,
ha elég frappánsra sikerült.
én, ha kényszerítenek harcolni: örülök, ha a Másik
legyőz. miért kívánnám magam többnek érezni, az
általam Választottnál?
pláne hangos szóval?
különben is - engem legyőzni - ehhez én is
tökéletesen értek (ennyi gőgöt engedj meg)

nemcsak érted, de ellened sem fogok harcolni.
legfeljebb - veled, esetleg...     (1967)

                                                                        a teljes szöveg

 

...Kérdezte, hányan imádkozunk azért a közös célért. Teljesen mindegy.
Szerintem Isten nem ismeri a többes számot.

Mára csak sápadtnak tűnt az a tegnapi győzedelmes keret. Fekete kartonból 5 mm-es csíkok, fölre a képet, rápróbáltam. Lehorgonyozza, konkrétabb a látvány, így jó. Ráfestettem, így meg nem. Visszatöröltem ronggyal. Ez az.
De már csak így mutatom: A/04/02.

● 2006 május 25., csütörtök

Új Péter marháskodik a tegnapi újságban:

...Lapzártakor meg Magyarországról csempészték Romániába a madárinfluenzát engedély nélkül idegenvezetett diverzáns turistacsoportok, de a hős román csirkék többsége halált megvető bátorsággal ellenáll az agressziónak. Küszöbön az albán euró és Montenegróból függetlenné válik Monte.

 

Megérkezett  a festékipari kutató barátomtól a szakvélemény. 25 éves és mai képdarabkáim 500 órát a laborukban xenonlámpa alatt = 10 - 20 éves folyamatos napfényhatás. (Amit pedig kép nem kap.)
Saját(os) fatapasz-alapozásom jó, nem reped, tart. Színe fakul, ez alapozásnál nem érdekes.
Az erre rákötő olajfesték is OK. A színek mérve előtte- utána, valamint a lámpa alatt a felületek fele letakarva: - színtelítettség,
- világosság,
- színváltozás.
Sárgák- fehérek jók. A szürkék kivilágosodtak egy kicsit, de ez lehet hogy visszamegy, majd nézni kell.
A párizsi kék bemattult, egyetlen komolyabb változás. Lakkozás semlegesíti. Újabban használják az akrilát lakkot, a legstabilabbnak tűnik.

Mindeközben egyfelől madárhangot, a másik kompjuterből pedig a tegnap kapott 28-féle békabrekegést hallgatok. Idegnyugtató felhőjáték.
 

És egy fotó, uszodába menet láttam meg
a járda szélén ezt a csikket,
és eszembe jutott barátom. Tehát:
"Fotó Nagy Miklós tiszteletére (F/06/53)" Tényleg tiszteletére.
Ilyenféle nagyon jó fotókat csinál,
bár mindig szabadkozik és megmagyarázza,
mint a háziasszonyok, mikor behozzák
a konyhából a süteményt.
Féltékenységből csak a gyengébbeket
mutatom tőle:

nagy-miklos-01.jpg
nagy-miklos-02.jpg
nagy-miklos-03.jpg

● 2006 május 26., péntek

Megvan az ok. Márciusban a kecskeméti szerelő nem húzta meg eléggé a féltengely csavarjait, ezért esett szét Budakalász határában. Ez a húzatlanság eddig húszezer; gondolom, a nagyobb részét ma délután fizetem. Délelőtt kétszer jártam a Rózsadombon a szerelőnél.
Délután: Megvan, még húszezer. A szerelő szerint csak óvatosan, futóművek szétmenve, jó lenne egy másik. Holnap tudom vinni anyácskámat: a Lajos utcai Galériában szeretné megnézni egy amerikás magyar  nő fotókiállítását, olvasott róla.

● 2006 május 27., szombat
Kata meséli, Zsófi lányunkkal cseveg telefonon, miközben az kiszól:
- De hülye vagy, Piri! [kb. 4 éves]
- Mért, mit csinál?
- Átugrott egy falon...

(Anyja dinamikáját örökölte.)

J., te az itthoni sajtót aligha, úgyhogy neked újdonság lesz. Nekem is az volt, anyácskám mesélte, Gyurcsányt hallgatta a tévében, mosolyogtunk:

...gyerekkoromban ministráltam, és egy darabig bérmálkoztam is...

(A tájékozatlanok számára: a bérmálkozás püspök általi egyszeri ünnepélyes fölkenetés.)

● 2006 május 28., vasárnap
Jaj, hogy ezt mért nem én találtam ki?! A cikkem címe lehetett volna. A zuhany alatt mondta János:

 Mi a teve? A teve olyan ló, amit egy bizottság tervezett meg.

● 2006 május 29., hétfő
Mindenki fotózik. Ez jó. Népművészet. Igen ám, de a digitalizálással együtt jár az ingyenesség. Elöntenek a majdnem-jó fotóim. A probléma gyökerét az exponálógombnál kellene üstökön ragadni (a gyökeret, üstökön). Ha az ember minden fölösleges felvételért 1000 forintot adna a hajléktalanoknak.

Deske! Az alapgondolat első  pillanatra vonzó, de átgondolva mégsem helyes. Mert feltételezné, hogy az ember AZÉRT nem fotózik fölöslegesen, hogy NE KELLJEN 1000 Ft-ot adni a homelesseknek. Holott enélkül is kéne bizony...  N.
 

 

Pap barátom meséli mosolyogva az öltözőben: jönnek gyónni, hogy elfelejtették a pénteki böjtöt. Javaslom nekik, alkalmanként 10.000 forint a szegényeknek. Pavlovi reflex. Hamarosan javulnának. d.

 

 

A cél az lett volna, hogy keveset fotózzak fölöslegesen. Ha azért nem exponálok, hogy ne kelljen adni rászorulóknak, mert sajnálnám tőlük az 1000 Ft-ot,  akkor a rossz érzés és szégyen... Ezért aztán mégis sokat fotóznék, hogy adhassak...  Akár fotózok, akár nem, most már muszáj adakozni... N.
 

 

Amikor már az ember emlékeiből él. (Ez a pontos Rippl-cím?) Vasárnap fél napot elbíbelődtem vele; 15 kísérlet, próbálkoztam e hosszú szöveg beszkennelésével. Végül ennél nem jó módszer. Most hát gépbe teszem háromoldalnyi dicséretemet és káromkodom/k. Egy szóban három leütés-hiba. Próbálom lassabban - akkor kettő. Pedig milyen gyönyörűségesen beszélnek itt rólam. Lektori jelentés 1992-ből; Margócsy Istvántól, aki először látta naplómat, s adta rögtön az ötletet kiadására: C napló 1958- 1992. Ezt eltesszük az utókornak.

...ebben a naplóban csak gondolatok, ötletek, reflexiók, kínzó és felemelő gondok fogalmazódnak meg - szerzőjének nem története, hanem szellemi útja bontakozik ki (alighanem jogosan lehetne szellemi naplónak is nevezhető). Egy mélyen érző és gondolkodó, állandó keresésben élő alkotó és szenvedő ember képe áll előttünk: elemi részecskék állandó kavargásából, tarka mozaikdarabokból rakódik össze az összkép, mely nagyságával és komolyságával szinte fenséges hatást kelt. Váli a szó szoros értelmében mindenről...

Váli naplójának elsődleges tulajdonsága a komolyság: a naplóíró mindenhez, amit lát és mond, állandóan a legkomolyabban viszonyul, hiszen minden ötlete és élménye a legfontosabbal függ össze. Minden személyes itt, s mert személyes, azért nyeri fontosságát: a legcsekélyebb jelenség is összekapcsolódik az egész élet és vállalkozás nagyságával - ettől kapja e szórt szöveg a maga szépségét. E napló egyszerre szegény (képviseli a folyamatos élet nehézségeit és megoldhatatlanságait, s nem hallgatja el a kínos és szerencsétlen dolgokat sem) és fenséges (mivel mindennek megadja...

 

Váli Dezső kéziratos naplója teljes terjedelmében méltó a megőrzésre, s feltétlen szükségesnek látom, hogy valamely közgyűjteményben hozzáférhető letétbe helyeztessék; mivel azonban eredeti terjedelme a kiadást nem engedi meg, legalább rövidített formában helyes, ha az olvasóközönség...

 

Ez az utolsó gondolat aztán különösen tetszett, föl is hívtam a Tudományos Akadémia Kézirattárát, kellene-e nekik. Örülnének, köszönettel. Miután véletlen volt belőle másodpéldányom, bevittem nekik a 18 iratgyűjtő dobozt. És azóta is, kb. kétévente...
                   
                                                                                                                            a teljes szöveg

Jó néhány éve egy nagyon jó kis ponyvaküllemű könyv az ócskapiacon: Kim Hjonhi: Kémek iskolája. Egy terroristanő vallomásai. Leírja sokéves kiképzését, elképesztően mindent tudott, repülőgépet vezetni, a vizsgán feketeöves karatéstól elvette a kést. Ez a gyönyörű, kedves kis csaj robbantotta föl 1987-ben a Korean Air Lines 858-as járatának gépét, 115 utassal. Avval áltatták, evvel sietteti Dél-Korea szétzilálódását, és evvel a két Korea egyesítését Kim Ir Szen vezetésével. Elkapják, elharapja a ciánkapszulát, megmentik, hihetetlen szakszerűen vallatják, megtörik, megtér, halálra ítélik, kegyelmet kap, letelepszik.
Élvezettel olvastam annak idején, sőt néhány gondolatát használom. Persze rég túladtam rajta, szerettem volna újra átnézni. Évek óta leginkább ezért a könyvért járok szombatonként a hajléktalanokhoz. Hány százalék az esélye? Vagy inkább hány ezrelék? És most ott volt.

● 2006 május 30., kedd
Tizenegykor sajtóbemutató a
Nemzeti Galériában.
Ott a főigazgató, a szerző,
a szponzor, a kiadó.
Érdekelve voltam,
szereplek a könyvben:
Expositio I,
művészek - műtermek - művek.

Borsos Mihály
három évet rászánva
végigfotózott vagy hatvan
főleg korombeli festőt - szobrászt,
a műterműket,
egy kis tanulmány hozzá
Horváth Györgytől,
és még egy műtárgyfotó is,
ez színesben.

A legtöbbje régi ismerős.
Hogy megöregedtünk.
Vannak meglepetések is:
harminc éve figyelem a munkáit,
és nem ismerem: Ujházi Péter.
Lám, ő az.

A fotók között
néhány igen jó.
Egyébként annyira jók,
amennyire
egy ilyen munkát
egy látogatással
el lehet végezni.

Kokast most
interjúja közben
én is;
a zsebmasinámmal,
ez a színes kép itt.
Hála Isten, sokkal élettelibb,
mint legutóbb láttam.

Kokas Nácival délután
aztán újra találkoztam:
ilyen még nem volt, ma egy második könyvbemutató is, ezúttal a Holokauszt Múzeumban. S. Nagy Kata barátom vagy tíz évnyi munkája: Emlékkavicsok - Holocaust a magyar képzőművészetben 1938-1945. Ráadásul - formálisan - ebben is benne vagyok, néhány reprófotómmal. Közös ötlet volt, hogy Várszegi Asztrik főapát úr ismertesse, vagyis inkább értékelje a munkát. Beszéde végébe bölcsen belevette a mostani pápai Auschwitz-utat; a remény gondolatai.  Egy fotó erről is.

Hatalmas vállalás, sok száz, jórészt ismeretlen festmény és rajz. Életrajzok, itt is. Szép könyv. Egy napon két nagyalakú tiszteletpéldány tulajdonosa lettem. Átmenetileg.

● 2006 május 31., szerda
Délelőtt fogorvosnál. Amíg az új híd ragasztása száradt,
magamra hagytak... És evvel kész, működik.
Ezen föllelkesülve egy régebbi adósságomat rendezve
 - még éhgyomor - átszállással egyenesen át Budára,
a János kórházba, az urológiára.
Még nincs baj, derült ki, hogy az orvos 
mutatóujjával fájdalmasan beletúrt a fenekembe.

De azt nem mutatom.

Még reggel ötkor egy válaszlevél fogalmazása:

Barátom, leveledet köszönöm. Reagáltál mondatomra, hogy félek a magánytól.
...bizony néha félek, a fene egye meg.

Köszönöm bátorságodat, ahogy átgondoltad magad, hogy ezt meg is fogalmaztad, és hogy megosztottad velem.

1./ Elöljáróban, óvatosan a fogalmakkal. Valamikor 15 éve egy jó emberemnél nyaraltam, eléggé lemerülten, mondtam neki, olyan depresszióféle. Kezembe nyomott egy szakleírást, hogy az minimum három tünet együttese. Nem emlékszem már részleteire, de figyelmeztető volt. Például a munka-elkezdésre képtelenség stb.
2./ Nem tudom, vígasztal-e téged, egyfajta életszomorúság az ötvenedik év körül általános. Úgy tűnik, ezen minden az érző-gondolkodó fajta embernek át kell esni, alkalmasint nem is egyszer. Hogy mit kezdjek a halállal. Engem segít, ahogy Illyés birkózik evvel verseiben, emberül. Sok évig kínlódott vele. Petri, Szabó Lőrinc.
3./ Hogy nincs már rád már akkora szükség a családban. Ez bizony így lehet. Bár a levegő - hasonlat, nem alaptalanul. Amíg van, nem érdekes. Egymásért (is) élünk, de sajna nem várhatjuk életünk megoldását környezetünktől. A munka persze ritkán öröm úgy ötven felé; rutin. Hobbi: nálam 9600 fájl, mindig van mit rendbe tenni. Nagyrészt fölöslegesen. A napi öröm előállítása fegyelmet igénylő feladat (is). Óránként tizet guggolok öregedés ellen, érdekes módon önbizalmat is ad.
4./ Negyven éve Jánossy tanárom a veszélyes önsajnálatról: aki nyafog, gyanús. Ha Afrikában vagy építész, pálmalevélből és sárból kell remekművet létrehoznod. Megértettem, de ez nem egyszeri munka, lassan tisztul az ember. Éltető a napközbeni hálaadás. Kompjuterért, a sóért, a királyért, a zoknimért.
ölel: d.

2006. május: 50862 = napi 80,5