VÁLINEWS       135. levél J.-nek, Le Meux   /   2006. június
 

● 2006 június 1., csütörtök
Egy igazi örömhír! Új Rakovszky-kötet! G1. szíves közlése, a Könyvnapra jelenik. Fölhívtam az illetékes elvtársat, hogy mi lesz benne: végre  versek! Prózájával nem tudtam mit kezdeni, de ebben első az elsők között. Válogatott régi és új versek.

Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben (Magvető) 272 oldal, 2490 Ft.


● 2006 június 2., péntek
Szokásos hó végi szervíz nap: kiprintelve a múlt havi VÁLINEWS. És itt egy hirtelen ötlettel, ami már négy éve is nagyon kellett volna, az egyik oldalt, két képpel, fotóminőségben is. És evvel egyszeriben eldőlt. Ha valaki valaha úgy találná, érdemes (részleteiből) könyvet csinálni: lehetséges. Kis méretben a képek így, mindössze 50 kilobájtjukkal is nyomtathatók.
Egyúttal félév-zárás: lementettem a gép tartalmát tízenegy DVD-re. Sose gondoltam volna, hogy a paranoia még örömet is okoz, nevetett János, mikor meséltem, hogy egy példányt a kocsiba is, ha netán a lakás is kigyulladna.
Vele délután biciklivel a Hűvösvölgybe. Hazafelé a sült krumplit rágcsálva elméláztunk, mért szeretik a magyar emberek annyira a McDonalds-ot.

Most, hogy foglalkozva van régi naplóimmal, ilyesmik kerülnek elő, 1984.: A MŰ persze nem a képek, hanem én vagyok. Remélem, sikerül. Hirtelenjében azt se tudom, mi a dolgom. Csettintsek? Csóváljam a fejem?

Deske, ez jó. És igaz. Egyszer azt is mondtad, hogy "a festés mellékterméke a festmény".
G3.

Nézem tovább a szövegeket. Van itt más is:

1969.11.                     C. 0248
Az  Air France specializálta magát elefánt szállításra. Rájöttek, hogy az állatok nyugodtan maradnak, ha maguk körül tyúkocskákat tudnak -, akkor nincsen semmi baj. Hát -, van benne valami.

Napló, tovább. Egyszer egy öregember kopogtatott be - akkor még a Gellérthegyen laktunk -, kenyeret koldult. Leültettem, több órán át mesélt:

1970.05.09.                C. 0264
...13 évet éltünk együtt, úgy mint házasok, épp papírunk nem volt... a pénzt is elosztottuk, néha dolgozott, volt nála elsején 7-800 forint is, akkor eltűnt 4-5 napra, aztán üres zsebbe részegen jött haza. magyaráztam is, vigyázzon a pénzére, mert ha nagyon berúg: "na, fizess egy sört" - és a markecolók nagyon ügyesek. ha beszéltem a fejével, annyit mondott:
                aki engem nem szeret
                egyen békát egeret
                míg a szeme kimered!
jó asszony volt, a főbérletet is ő ügyeskedte ki. láttam sokan állnak sorba, hát oda se mentem...

...Mindig adtam neki pénzt az első sörre, a többit már fizették neki... sokat ivott... én szerettem volna gyűjteni, magyaráztam is: nézd, kellene új bugyi meg kombiné, a Telekin egész jókat is lehet kapni - nem járhatsz így. meg mosakodni is kell, így vakaródzol, hát nem engednek be a kocsmába, azt mondják: tetves... azt pedig csak a katonáknak szabad, ugye... azok, ha forró üstöt láttak az udvarban, dobták is bele a ruhájukat, háborúban nehéz rendet tartani; láttam...
                                                                                                                        a teljes szöveg

● 2006 június 3., szombat.
Nagyon jól érzem magam. Ez ritka. Ilyesmire nekem nincs időm.

Egész nap egy rejtélyes programhibával küszködtem. Programozó barátom se értette. Honlapom legelegánsabb része kétség kívül a KIÁLLÍTÁS-fejezet volt. Ami kép húsz-harminc éve pár hétig együtt, itt együtt. Ilyet máshol nemigen látni. S rákattintva, a képek nagyban is. Csakhogy időnként a szomszéd kép jött föl. Délutánra végül kiszűrtem az okot. Belekezdtem, vagy 700 helyen átírni a forráskódot. Három monitoron egyeztetve az adatokat. Az első három kiállítás megvan, már a neten. Csak a képek ezentúl adatok nélkül. Kár...

● 2006 június 4., vasárnap
                   ...04.45h. Megpróbálom mégis az eredetit, javítva. Hátha.
12.05. A durva életbe! Megtaláltam, sikerült! Ez aztán Pünkösd! A képek minden adatukkal! Az első három kiállítás már kész is. Most már csak végig kell seggelni a további negyvenkilencet.
17.40 A huszadiknál tartok, ez már egy 1990-es pannonhalmi kiállítás. Hát, van vele munka. 1. monitor: a hibás kód, 2.monitor: a hibátlan, 3., a forráskód, amin dolgozom. 
Kata vidéken unokát őriz, szabad a gazda a munkára. Nem illene, ünnep, de.
 

- Deske, te exhibicionista vagy evvel a honlappal. Egy foghúzás magánügy.
- Széchenyi naplója, hogy reggel kilovagolt? Hogy Romeo kire haragudott?
- Az tanulság és gyönyörködtetés.
- A nagymama Ne nevess korán-t játszik unokájával. Dobókocka, lépegetnek. A kisfiú nagyon élvezi,
  és győz. Nem tudja, hogy közben a számsort gyakorolták. Életbukdácsolásaimat írom le.
- Fotó magadról, fogorvosi székben. Ezen csak röhögni lehet.
- Nagyon is jó, nevessenek rajtam, így kerek. Már nehogy én legyek a Nagy Tanító.

● 2006 június 6., kedd
Az ötvenkét kiállítás átírása kétharmadánál rájöttem, hogy így a rendszer egyszer s mindenkorra be lesz betonozva. Világnézeti kérdés. Kezdtem elölről.

,

Jánosnak igaza van.
De legalább igen vidám paranoia.

Halálom esetén családom
mohón veti rá magát
irományaimra, nyilván.
Egy kis segítség számukra,
az eligazodáshoz,
hol-merre a tartalomjegyzék.
Hogy tudniillik a neten.

De túl a hülyeségen, valami
halvány értelme mégiscsak van.
Ugyanis az MTA Levéltárban
lévő másodpéldány
számára találtam ki.

Évek óta nem tudtam megoldani,
hogy adjam át
ezt az alapinformációt.
Egy kis lityegő sárga táblácska
elég feltűnő lesz, remélem. (A dossziék feliratozása hagyományos tussal. A filctoll nyoma eltűnik az évszázadok során.)

● 2006 június 7., szerda
Idei legjobb képem Agnetha Fältskogra gondolva: Műterem Agnethanak (A/06/25). Délelőtt fölhívom a svéd követséget, hogy kell kiejteni a nevét. Tegnap nem vették föl, nemzeti ünnepük.

10:12
ÁNNÉTÁ FELTSZKUG

● 2006 június 8., csütörtök
Figyelem, ma hatkor a Műcsarnokban Kokas gyűjteményes! kiállítás megnyitó. Nyolcvan éves.
A Főiskola elvégzése után avval vált először hírhedetté, hogy kapott egy nagy freskó-megbízást, egy évig dolgozott rajta, majd visszaadta a munkát, hogy nem tudja megoldani. És az előleget is visszaadta.

Hogy ha ma nyílik, miért?!, a meghívót idézem:
A kiállítás megtekinthető június 13-tól.... Csak nem valami sajtóhiba?!

09:58
Betelefonáltam a Műcsarnokba: megnyitó ma, de valami szakmai micsoda miatt a közönség csak 13-tól...

Levelem a Magyar Nemzet főszerkesztőjének.

Önök leközöltek a Vitafórum rovatban két, részben hibás elvekre épülő vitacikket. (Az egyikben útszélien demagóg módon Leninről is szó esik.) A két cikk Melocco Ady-szobrait bírálta. Ellenvéleményem "helyhiány" miatt nem került közlésre (levelezési rovat) Az egyszerűség kedvéért mellékelem a cikk másolatát.
    Ha a rovat vitafórum és nem a szerkesztőségi cikkek és vélemények helye - és a lapnál érvényesül a sajtódemokrácia -, ellenvéleménynek is van helye.
    Meggyőződésem, hogy nemcsak művészeti, hanem ideológiai vonatkozásban is a jó oldalon állok. (Túl vagyunk már azon a szemléleten, mely szerint a forradalmiságot csak lobogó kabáttal lehet ábrázolni, mint a Liszt-téri Ady-szobor.)
Csak az egyik oldal véleményét közölni, nem becsületes dolog. Ismételten kérem cikkem publikálását.
1972.2.12.

üdvözlettel: V.        a cikk másolata

VÁLASZUK: "nem kötelesek véleményükkel ellenkező cikket leközölni"

Mint egy idült kergemarhakór, megint előjött.
Hogy néhol és némelykor
túl nehézkesek a sötét kereteim.
Tegnap boltból kötőanyag, ezüst- és fekete porfesték
(fehér van), és egy régi kereten színpróbák.
Nem egyismeretlenes egyenlet.
A matematika ismer megoldhatatlan feladványokat is.

Ha már a szerszámok elől,
megint csináltam egy fartámaszt. Húsz évig ültem ilyenen.
Az Iskolában így tanultuk: mint a nyereg,
az ülés hátsó harmada harminc fokos szögben.
És a gerinc nem görbül. (jún.20. nem vált be, kidobtam.
A deréktámasz a jó.)

● 2006 június 9., péntek
Oravecz Imre-verset kaptam ajándékba. Sokat tette, de ez élete legszerencsésebb nyafogása. Minden verskötetét megvettem. Sőt, meg is tartottam.

Vigasz

Hajad gyérül,
bőröd ráncosodik,
izmod sorvad,
csontod szuvasodik
mozgásod nehezül,
kezed reszket,
látásod gyengül,
hallásod romlik,
vágyad lanyhul,
emlékezeted kihagy,
felfogóképességed csökken,
maholnap földdé válsz,
de ne feledd:
a végesből a végtelenbe térsz.

Kata szerint a fogak romlását kifelejtette.

(Ehhez akkor a zseniális Weöres négysoros: Isten gondol öröktől fogva téged, / Elméjében léted mint szikla áll. / Mi ehhez képest habfodornyi élted, / S mit változtat rajtad a halál?
 

Ott voltam a Műcsarnokban
Náci bácsi megnyitóján.
A nagyméretű képeit
szedték össze,
nyilván alkalmazkodva
a nyolcméteres belmagassághoz.
Nem szerencsés.

Igazi festő.
Sajnos én nem hallom
ezt a frekvenciát.
Nem hallom, amit mond; nekem összemosódtak ezek a képek,
közelfelvételek
avarral borított sáros szántásról. Nincsen nekik közepük.
Egry József  is olyan mester,
hogy nem szabadna két képénél
soha többet egymás mellé tenni.

Reggel a kertben
 a szokásos
ingyenLukácsosok.

Egy fiú,
egy lány.Éppen,
mint kicsivel arrébb
a 33 fokos
medence barátai.

● 2006 június 10., szombat
Naplóm, most itt tartunk a begépeléssel 1968 április. Esküvő előtt. Még néhány hónap, és utolsó munkahelyemet otthagyom:

...valóban szerencsém, hogy nekem kedves hivatást találtam; megtaláltam. Embert szolgálni sok módon lehet. a kalauz is nagyon fontosat tesz. Csak neki arcizmaira jobban kell ügyelnie. Több hasznot hozok létemmel (nem személyemmel) a társadalomnak, más törvények is kormányoznak. A legtöbb ember világ-karbantartási munkát végez. Én nem.
 

1969.04.  [Katáról]

kezdem megérteni dolgomat.
nagyon óvatosan kell e tenyeremre szállt madárkát tartanom,
szél se fújja, el se törjön
mozoghasson kedvére
(s megtanítom röpülni)

Itt meg a huszonéves Ági - évfolyamtársam - olyan mélyenlátó, mint egy agg szerzetes:

1970.11.
[rólam]: nem értenek téged az emberek, mert másképp állsz a dolgokhoz, Nagyon erős indulataid vannak, és nagyon kiszámíthatatlan vagy, de ezt...     még néhány sor

Kereteim esetleges átfestése?
Némelyiknek?
Egy gyűjtőm: ami nála sorra a falon,
"mint a koporsódeszkák".
Megint nekirugaszkodom.
A napokban a technikai háttér
megteremtése, porfesték, több helyről.
Legutóbb harmincnégy éve;
1972-ben vásároltam
az ötméteres 'miskolci' pannóhoz.
(A/72/14)
Hamarjában tizennégy színt
sikerült beszerezni.
Muszáj volt beszámozni és
kompjuterbe írni őket,
mert fél év múlva, ha kéne,
már nem fogom tudni, melyiket honnét lehet,
mennyiért. (A vasoxid sárga kilója 600 forint, az ezüsté 10.100, háztartási boltból, tehát egyik sem művészfesték.) Aztán egy régi barna keretem próbaszínezése. Nehéz ügy, nehéz döntés lesz, ha egyáltalán valamire jutok vele.

● 2006 június 12., hétfő
Két napja torokgyulladással ágyban, elég bódultan. Láz. Ez hagyján, de lányomnak tegnap ajtófölfeszítés után kéthetes-hulla évfolyamtársát kellett beazonosítania. Részleteket még nem tudok. Három gyereke nálunk.

17:56
Zsófia az osztályban fölkiáltott, ha ez a lány nem jött el vizsgázni, akkor ez meghalt. Hárman mentek ki a lakására. Az ajtó nem kulcsra, csak lánccal, erős bűz. Kihívják a rendőrséget. A középkorú vénkisasszony meztelenül, szétvetett tagokkal, elfeketülve az ágyon. Embólia lehetett.
De nem ez a szomorú a történetben. Zsófi mondja, csak azért járt erre a levelező tagozatra, mert szüksége volt a diákigazolvány kedvezményeire. Nagyon szegényen élt.


Kedves Váli, már megbocsásson az illetéktelenségért, kérdésem van: ha van/volt bátorsága hosszú évekig látszólag egy témát "ragozni" - és lám mennyi, de mennyi mindent elmondani vélök, miért kellene a kereteken - amelyek úgyszintén sajátosan válik és illeszkedők, változtatni... Felesleges energiát pazarolni olyan dolgokra, amelyek a lényegen úgy sem változtatnak. Ideje már kimennie a természetbe...
B.

Kedves B.!
Sikerült jól megzavarnia. Ezért igen hálás vagyok.
d.

Hát az biztos, hogy rengeteg munka lenne... Ha kiállításban gondolkodom, legalább harmincat kéne összeszedni, átfesteni. Baromi munka. A csiszolások, stb. Nagyon vonzó az a "lényegen úgysem".
 

Deske! B-nek igaza van. Egyébként, ha a keret csak színben módosul, akkor valószínűleg csak rosszabb lehet a végeredmény. Az alapkeret kiemelkedő vékonyabb sávja néha arany, néha fekete, stb. elég módosulat. Persze, ha másmilyen tömegű keretről lenne szó, akkor már érdemes vakarózni fejet. Vagy nem. Korábban azt mondtam, hogy a vékony csíkszerű keret elegánsabbá teszi a képeket. Talán néha igen. Csak hát kényszeredetten arra kell gondolnom, hogy attól nem lesz-e olyan kis "cuki" a kép? Olyan, mint amilyen irányban Kondor képeit is érzi manapság az ember módosulnia tudatában, ha összehasonlítja a korábbi imázzsal. Gondolom érti, miért féltem? 
N-y

Köszönöm. Meggyőzött. Pakolom össze a szerszámaimat. d.

● 2006 június 13., kedd
Tökéletes csapdahelyzet, szinte megoldhatatlan. Hacsak az ember nem menekül udvariassági hazugságba. Napokig törtem a fejem. Igaz, van is rá időm, beteg.
Invitáló levélke ötven év előtti tanárnőmtől, látogassam meg, megjelent önéletrajza második kötete. És mivel nem kapott tiszteletpéldányt, elnézést, de ez már pénzbe kerül. (Néhány éve jártam nála, dedikálta az elsőt.)
No mármost: Az elsőt ugyan félig elolvastam. de hát. És most újra meglátogatni...?! Zárt életet élek, időzsugori és önző. Ő nyolcvan fölött..., az első könyv öröme. Mit lehet itt tenni. Vegyem úgy, el is kallódhatott volna ez a képeslap.

Drága Tanárnőm!
Öröm, gratulálok, hogy megjelent a második kötet! És éppen Könyvhétre! Szellemes és szép a címlapvariáns. Egy érdekes élet, remélem, az olvasók kapnak majd rajta.
Szégyellni való, de napi 10-15 percet szánok könyvekre. Ezt jobbára Illyés - Szabó Lőrinc  - Petri versekre fordítom. És ez ki is elégít. Egész könyvtáram húsz kötet.
Köszönöm sorait, figyelmességét!
Szeretettel:

Kedves V.! Ez a marha Postfix program
megint visszadobta email válaszomat.
Tehát ez úton üzenem:
Az új Rakovszky kötetet feltétlen megvenni!
Magvető Kiadó. (A borítóját levenni, kidobni.) d.

Kimenni a természetbe, hmm.
B. ezt tanácsolja. Eszembe jut
P. vallástörténész barátunk mondata,
hasonló invitálásra:
Természetbe? Ah, az nagyon bájos!
Egyszer már én is voltam!

Harmadik napja fekszem.
Mondom a fiamnak,
tudod mit olvasnék szívesen; P. Howardot!
Várj, rögtön!
Átsiet a szobájába,
és átküld az én gépemre 26 Howard-munkát,
txt formátumban...

● 2006 június 14., szerda
Néhány nap után először utcán. Ilyenkor minden szín élénkebb. Látom, rohamosan szegényedik az ország. Egyre több lány jár kinőtt trikóban.
 

Deske! Egyetértek a keret-ügybeni döntéssel! (pedig régebben próbáltam rábeszélni a változtatásra). Mára értettem csak meg, miért fontos ez a fajta, már-már bútorszerű keretezés! Mert tökéletesen semleges, időtlen, nem befolyásolja a kép zenéjét. Mint a régi polgári tölgyfabútorok, melyek között bárki és bármi megöregedhetett, generációkon át. [...] Ezek a keretek sem szólnak bele színek egymás közötti beszédébe! És ez nagyon is jó így! Nem akarják az amúgy is jó képeket vonzóbbá tenni...
Nagy Miklós

● 2006 június 16., péntek

Macskaegérharc vége

Szerintem ez az egér meleg lehetett.
(nem OLYAN értelemben...)

● 2006 június 19., hétfő

Baromi sok munka, napok óta. Kivételesen. Háttérmunka a honlapon, amiből most csak annyi látszik, hogy a főoldal szinte teljes terjedelmében (a 15 coll / 600x 800-as képernyősöknek is) látszik. Sok nagy kompromisszum.
Szombaton látogatás a programszerkesztés magyar főgurujánál, öt óra konzultáció egyik nyári kertjében. Kilátással a végtelenre és a fűben elhelyezett egészalakos bronzszobrokra. Műgyűjtő is. Egyebek mellet egy Rippl-kép a hallban. Csoda, csoda. Beteszem a magánmúzeumomba, most már az enyém is.
Ritkán adatik meg, boldogító
egy szuperokos emberrel együttgondolkodni.
A rendszertervezés művészet, mert a lehetséges megoldások száma nagy, és ihlet-ötlet kell a formális logikán átlépni. Hihetetlen szellemes megoldásai voltak.


Egy másik műgyűjtőnél is. Nála a kertjét fotóztam le. A zsebében matatott valamit, mire egy szökőkút
szelíden lövellni kezdte önmagát a fű közepén..

A harmadik műgyűjtő,
akinél pénteken,
(sajnálatosan egyiküknél se
gyűjteménye
gyarapítása ügyében)
most költözött.
Nála nagy felfedezés,
hogy egy képem
sokkal jobb, mint fotóján,
s én arra emlékeztem.

Nem tudtam,
hogy Kárpáti Tamás
szobrokat is csinál.
Jó.

Van még két fénykép,
de ide már sok lenne.

Lefotóztam Szent Ferenc barátomat,
meg egy önarckép a házunk előtt.

● 2006 június 20., kedd
Harminc éves naplóim kerülnek sorra, barátom gépeli be a netre. 1975., másfél hónapos NDK művésztelep, valami negyven kép. Bakallárral voltam, aki nyárra Japánba utazott, zebegényi szabadiskolai tanárkodását átpasszolta rám. Mozaik megbízásai voltak, hát ilyen szakot indított nyaranta. Semmit nem tudtam erről a területről, nyárra valamennyire beletanultam. Első időkben csakugyan mozaikot raktunk, aztán lassan észbe kaptam. Később ugyanezt, csak alkalmi anyagokkal, végül a papírnál kötöttünk ki. Szerettem csinálni. Öt év után belefáradtam. Reggel héttől este fél tízig.

A prospektusba, de magam számára is tisztáznom kellett, mit is akarunk:

A MOZAIK SZAKRÓL

Magyarország legjobb festői is igen ritkán jutnak mozaik munkához. Monumentális műfaj, nagy térbe, nagyközönség elé való. Házi használatra, otthon, szoba sarkában barkácsolni nem igen van értelme.

Mire való hát ez a tanszék?
A mozaik másképp látja  a világot, mint a kép. Az idő időtlenséggé válik, a tér elveszti szokott rendjét. A nevetgélés félbemarad és halkra vált a szó.

Mit csinálunk mi?
Esetleg még mozaikot is. Kezünk ügyébe eső anyagokkal, mozaikkövek, kavics vagy fakéreg rakosgatásával, kompozíciós feladatok segítségével megpróbálunk valamit ebből eltanulni.

Egy évvel később ez már így alakult:

Váli Dezső: KOLLÁZS - MONTÁZS SZAK

Az öregedő Braque tengerparton guggolva kavicsokat keresgélt.
Eredményét ismerjük.

Játéknak csúfolják. A kollázs, a montázs nem szégyenkezik emiatt. Pedig gyakran pillanat-ötlet sugallja, gyorsan készül, könnyen romló anyagokból.
        Csakugyan játék, mint minden művészet.
        Kifejezhető vele az egész világ.
        Megismerhető vele az ÉN.

Erre használjuk mi is. "Ábrázold tépett papírral egy zivataros délután ritmusát." Nincs kit utánozni.

    ...Ez történhet bármivel: fakéreggel, meggymaggal, mozaikkővel, tépett vagy vágott színes újságpapírral. Nem kész mű a fő célunk. Szükséges eszközök: rajzszerek, olló és néhány színes folyóirat.

 

Nem kellett volna megenni azt a három ruszlit a hűtőből. Egy hete tart. Most Kata adott orrcseppet. Mintha használna. Ma már megpróbálom az uszodát.

● 2006 június 21., szerda
Gonzága Alajos (1568-1591) így bíztatja levelében anyját, hogy örüljön fia hamarosan elkövetkező halálának (pestis):

Minap azt hittem, hogy már idő előtt befejezem életutamat... Sírni a sírókkal és örvendezni az örvendezőkkel. Ha ez így van, akkor neked is nagyon örülnöd kell, kegyelmes anyám annak, amit te is jótéteménynek és kegyelemnek tartasz, hiszen Isten megadta nekem azt az igazi örömet, hogy csöppet sem félek attól, hogy őt valaha is elveszíthetem.

Vigyázz arra, hogy ne véts Isten végtelen jósága ellen. Vétkeznél ugyanis, ha könnyeidet hullatnád annak a halála miatt, aki közben már Isten boldogító látásának örvend, és majd sokkal inkább segítségedre lehet, mint itt e földi élet során.

Kegyelmes Úrnőm!. Azért mondom mindezeket, hogy te is és egész családunk is úgy tegyenek, ahogy én szeretném; tekintsétek e világból való eltávozásomat, mint Isten kedves ajándékát. Téged pedig arra kérlek, kísérd anyai áldásoddal ezt a túlsó partra való átkelésemet...

 

Szerdai imatalálkozónk ma az ismerős családnál. A rengeteg gyerek közül az egyik, a hat és fél éves kisfiú mindenáron bent akart maradni Hagytuk. Egy ideig a szék háttámláján próbálkozott átdugni a fejét, majd apja ölében fészkelődve egy imakönyvet forgatott. Olvasni még nem tud. A közbenjáró-kérő imánál tartottunk, váratlanul ő is megszólalt. Anyja és dédanyja is ott ült.

Édes Istenem, kérlek, hogy majd ne dohányozzak. Ne pipázzak. Kérlek hogy a gyerekeim ne rosszalkodjanak. Kérlek, hogy a gyerekeim engedelmeskedjenek a feleségemnek. Legyen egy telkünk. A szomszéd telek a Marcié lesz. Add, hogy ott jól be tudjunk rendezkedni. Amen.

● 2006 június 22., csütörtök
Lám, érdemes néha vendégsége menni.
A kép húsz éve elkerült tőlem, eredetileg
Földényi F. Lászlóhoz.
Fotója alapján emlékeztem már csak rá.
Most döbbenten láttam, milyen jó darab,
közvetlen elődje a zsidótemetős képeknek.
Nem ő, a felvétel volt nagyon rossz. 
Rohantam újrafotózni. Nem volt egyszerű,
egy sezlon fölött, magasan,
kerettel 160 centi, és nagyon nehéz.
Rosszul megvilágított szobában.

Sötét hónapok (Hölderlin) (A/82/50),
olaj, 136 x 110 cm, 1982-83.

Azt üzeni nekünk Mann, (1977-es naplóm, C.0614):

...mert a művészetnek joga van hozzá, hogy gőgös legyen. A művészet: szellem, és a szellemnek nem kell elkötelezettnek éreznie magát a társadalommal, a közösséggel szemben - nem kell, és nem is szabad, nézetem szerint: szabadsága, nemessége tiltja ezt. Az a művészet, amely a "nép közé megy", amely a tömeg, a kisember, a nyárspolgár kívánságait magáévá teszi, menthetetlenül romlásnak indul: és ezt - akár államilag - kötelességévé tenni, csak olyan művészetet engedélyezni, amelyet a kisember is megért: ez maga a leggarantáltabb nyárspolgárság, a szellem gyilkossága. Mert a szellem, hitem és meggyőződésem szerint, még a tömegek számára legérthetetlenebb előnyomulásaiban, legvakmerőbb, legkötetlenebb kutatásaiban és próbálkozásaiban is valamilyen, közvetett módon az embereket - sőt mi több: - az embert szolgálja,...
                        Thomas Mann: Dr. Faustus, 405. oldal

Emailezgetünk...

Deske! Az alábbi levelet találtam neked, G1.:
Zelk Zoltán József A-nak, 1936. június. 
"Kedves Attila, végre küldöm a ígért verseket. Feleségem betegsége miatt húzódott így a dolog, de remélem még nem késő. Feleségem betegsége miatt kint élünk Rákoshegyen, amit csak minden holmink elzálogosításával tudtunk megoldani. De a júliusi házbért se itt, se ott nem tudjuk már fizetni. Nagyon kérlek, intézd el nekem, hogy valami pénzt kaphassak.  Üdvözöl szeretettel: Z.Z."


Kedves Gábor! Elhúzódó torokgyulladásom jelentősen hátráltat mind magán-, mind közéleti tevékenységemben. Művészetem iránt érdeklődők megcsappantak vagy nyaralnak, látogatásaik ritkulnak, mondhatni légüres térbe kerültem. Kérlek, ha elfoglaltságod engedi, szíveskedjél elintézni vagy intézkedni, hogy pénzhez jussak.
Baráti üdvözlettel:
festőművész barátod


Deske!  <<mondhatni légüres térbe kerültem>> Ezt ki lehetne használni pl. almatárolásra, levegő hiányában a mikroorganizmus leáll és a termék nem romlik. Pénz helyett egy képet küldök: G1.


Aranyos vagy, kösz. Speciel kép, az van. d.

● 2006 június 23., péntek
A véletlen úgy hozta,
párhuzamosan
két régi képemet is restaurálom.
Ez, a keresztes,
A/73/01, 1973-ból való,
és egy méteres
szekrényajtóra készült.

A fehér festék kezdett
pattogzani róla.
Lecsiszoltam, újra festettem.

A kép 1982-ben került el tőlem.

A vonatkozó személyek már nem élnek,
így talán elmondhatom,
a kép történetéhez tartozik,
hogy egy asszonynak,
aki önkezével vetett véget életének,
utolsó pillantása
minden bizonnyal erre a képre esett.

Remélem, Isten irgalmazott neki.


Most fölkerekedni, és elautózni a Műcsarnokig, meg vissza. Rémes. Tusakodom, menjek-e. A Debreceni Nyári Tárlatra kérnek képet. És ha kihagyom? Tavaly kaptam ott díjat, akkor most satöbbi. Nagynevű kollegák jutnak eszembe, akik ILYEN helyre soha.
De hát sajna megszoktam, hogy itt nincs mit mérlegelni. Munkaköri leírásomban szerepel. A dolgozó népet szolgálom. Meg a nyugdíjasokat, meg a gyerekeket.
És Debrecenben is emberek élnek.
Nagyon meleg van.

● 2006 június 24., szombat
A legaranyosabb zsolozsma-antifóna, amit valaha -

Óvj engem, Uram,
Mind szemed fényét

Mitől kellene Isten szemét óvni? A szekrény sarkától?


Unokák el. Utánuk ennyi maradt: reggel némi homok a lepedőn, az esti fürdés ellenére. Ez a látvány számunkra már örökre kapcsolódik Uj Péter remekéhez, ami jó néhány éve a Népszabadságban: Nyárhomok. Kisfiáról, aki a játszótéri homokozóból hazatérve...

● 2006 június 25., vasárnap
Séta Katával a Szabadsághegyen, a fák hűvöse. Aztán anyácskámnál a ventillátort. Új kép a főoldalamra. Hogy balra toltam az egészet, minden gépen látni a teljes menüt.

● 2006 június 27., kedd
Vittem szervízbe, a Sashegy oldalába a notebookomat, hogy akku üzemmódban nem tudom bekapcsolni. Kiderült a baj oka, rossz gombbal próbálkoztam. Hiába, nagyon meleg van.

Kezdtem magam eléggé nyomorultul érezni. Mindig ez segít: ront vagy javít, de nem henyél. Mit lehet itt rontani, hirtelenjében. Kötény föl, belepiszmogtam az A/06/03-ba. A kép a keserves egész jó kategóriában; a lehető legveszélyesebb helyzet. Ebből menekítettem ki. Most ronda, és reményesebb.

Nézem a neten, ott jobbat mutat. Már tudom is, merre lehet lépni.

Nagyalakú borítékban repró Sopronba Rakovszky Zsuzsának: 

Kedves Zsuzsa, meglepetés volt,
és nagy öröm, hogy végre verseskötete.
Nagyon szeretem a munkáit.
Ebből az alkalomból, talán nem tudja:
2002. nov. 25-én
a Petőfi Irodalmi Múzeumba került egy képem:
"Műterem Rakovszky Zsuzsa tiszteletére (A/99/16)"
1999, olaj, farost, 60x60 cm,
készült: Kecskemét - Bp.
Ez a repró elég gyenge
(nem úgy mondom,
ahogy a háziasszonyok elmagyarázzák
a vendégeknek a behozott süteményt, ez tényleg). Ha netet használ, ott jó : deske.hu - FESTMÉNY - 1987-től... - 1999
06.6.27.
szeretettel üdvözli:


● 2006 június 28., szerda

Ha igaz, finisében
a honlap adatbázis-szerkezetté alakítása.
Ehhez nekem rendebbet kell csinálnom
a táblázataimban.
Gőzerővel, izzadva,
nagyon jól szórakozom.
Ilyen tételek kerülnek elő,
mint ez a vásárlás.
A kép ma a győri
Patkó-múzeumban.


 

8109

vásárlás

A/73/35

Patkó Imre

Bp.

4.000,- Én kerestem meg, úgy nézett ki, hogy nem tudom a norvég ösztöndíj vasútjegyét megvenni. Iszonyú vontatottan fizette ki.

81.02.10.

 

Műcsarnok és

  

Derkovits-ösztöndíj zárókiáll.: Fábián Pál, Szikora Tamás, Szüts Miklós, Záborszky Gábor, Almássy Aladár, Decsi Ilona, V.D., Eskulits Tamás, Kaubek Péter, Varga Géza

80.02.

Derkovits Ált.Iskola:

Szombathely

    

 

Hadtörténeti Múzeum

Budapest

Honvédelmi Min. pályázat. kis lila mintákból fonott textil rapportra emlékeztető nonfiguratív kép volt. A cím persze tréfa: Tökéletesen álcázott harckocsi. De festőzsüri volt, bevették Nyílik 77.11.11.

77.10.03.

 

Grand Palais

Párizs

Függetlenek Szalonja, Stúdió kiállítás.1978-ban. Ki is utaztunk, vagy harmincan, repülővel. Egy elvi döntés: A/77/6 külföldre nem kerülhet.

77.12.

A/77/19

Fiatal Műv. Stúdió

Sárospatak

 mozaik, iskola udvarába 

77.03.
     

Részvételi díjat adtak, 7000,- nyertem + a II.fordulóban való részvétel: 4000,- Ft, kifizettek, de a Fiatal Műv. Stúdió vezetőség fellebbezésére a díjat visszavonták. Tölg kapta a munkát. Lunasix fénymérőt vettem belőle azonnal, tele előtéttel.

  

Budapest

Képcsarnokot kezdem rendszeresen, 2.000,- bolt: 3600.-

79.12.03.

Budapest

Megszűnt a Képcsarnoknál a zsűri által jónak minősített képek kötelező átvétele. Én eladhatatlannak számítottam. Még egy-két próbálkozás, de számomra: VÉGE. Hála Istennek!

83.04.

● 2006 június 29., csütörtök.

Az eladó dühös volt,
mert azt mondta,
majd a hét végén,
mire én balkézzel kiemeltem
(az utolsót) a kirakatból.
Vagyis sikerült
Kata örömére
egy igazi
faanyagú
WC-ülőkét
beszereznem.

Valamint befejeztem ezt itt, A/06/03
meg ezt: A/03/38
Mindkettő 80 centis.

● 2006 június 30., péntek 10:32
Most jövök a Hadtörténeti Múzeum könyvtárából. Hogy kerülök én oda. Már 1993-ban is együtt úsztam az igazgatójával, akkor jártam is bent náluk; magamnak meg fiamnak jóféle kémkedéstörténelem, három kötetben. Az olvasótermükben két Mednyánszky kép és Nagy István. Ajándékoztam hát oda két, egymással is összeillő munkámat, jó társaság. S egyúttal az úszótársamnak is egyet, szereti a képeket. S mit tesz a sors, illetve ő. Most kiderült, az egyik könyvtári képem a lakásán, A/92/03. az övé meg, A/92/11, bent. Darab-darab, kicserélte. Ért hozzá, tényleg jobb kép.
Tegnap telefon neki, hogy mindez mikor, hogyan. Pontos választ még nem kaptam. Jeleztem, hogy még átgondoljuk a dolgot, esetleg egy másik képpel még kárpótolnám is, de a képeket jó lenne visszacserélni. Közben ő nyugdíjba ment, nyűgös helyzet.
Hát ma körülnéztem bent avval az ürüggyel, hogy kiállításra kölcsönözném őket. Mindkét kép megvan, A/93/08,  A/92/11, ráadásul falon. A Mednyászkyk viszont egy szobafestés óta a múzeum raktárában.
Kellemetlenséget okozni se kellemes. Most láttam, jó az a kép is, ott a falon. Sokkal jobb, mint a reprója. Öregedtem is tizenhárom évet. Maradjon.

53025= júni 2163= 72/nap