11:40
Kedves Ildikó! Egy percre átlépve komolyba, bocs. "miért én töröljem fel mindenki után?" Persze, értem, és szinte igaz is. Valaha, házasságunk egyik mélypontján találtam meg, hogy semmi más, csak a megátalkodottan csökönyös szentferenci szeretet..., mit tehetek én. Semmi mérlegelés. Segített.
Anyám, 87, pészméker, orvosa figyelmeztette, ez nem  fog menni, napi 16 órában ellátja 90 éves, lassan mozgásképtelen, depressziós barátnőjét. Hogy ebbe bele fog halni. Igen, akkor ez lesz - válaszolta anyám.
Amúgy a legveszélyesebb góc csakugyan a rongy esetleges kicsavartalansága... A felmosórongy darázsfészek.
d.

Délután már munka is,
a soknapos gyengélkedésnek
talán lassan vége.
Ez az A/03/35-öt
a Győri Múzeum
számomra kiürített
különtermében kezdtem,
három éve,
másutt nem találtak
helyet nekem.
Művésztelep, meghívás.

A megoldás ma született meg,
egy forma elhagyásával,
és némi átszínezések.
42 x 69 centis.

●  2006 szeptember 17., vasárnap

Van egy szabály, minden levélre aznap válaszolni. Ha más nem, jelezni hogy vettem. Így hát most is, a váratlanul igazán összejött fenti sorozat után a régi barátnak; bérma-gyerekem, aki közben bácsi lett:

Deske! Nem szívesen politizálok, de a tévében látott őrjöngő vandalizmus elkeserítő. Most békésen egymás mellett tombolt a Fradi, Újpest stb., B-közép agresszív állattá fajult bandája. Úgy érzem ezeknek mindegy volt, hogy miért, lényeg, hogy valahol lehessen törni-zúzni... A kiprovokált erőszak mögött mindkét oldalon sunyin megbúvó politikusok, meg lapítanak. Tudom, hogy nehezen hihető, de szerintem mindkét oldal hasznot fog húzni, mindegyiküknek érdeke volt, hogy így alakuljon. A világ rajtunk röhög, azok a bamba, diónyi aggyal rendelkező izompacsirták, homeless küllemű sípoló vénasszonyok, ősmagyar sapkás idióták meg önelégülten vigyorognak, és azt hiszik, van mire büszkének lenniük...  Ha nem néz tévét, akkor nyilván nem látta azt, amit 140 hírcsatorna közvetített élőben. A kiégett, kifosztott tévéépületet a Szabadság-téren, lerombolt berendezéseket, stb. N-y
 

Nem nézek tv-t, de elhiszem. Így igaz. A Gyurcsány-beszéd után azt mondtam, semmi jelentősége / következménye nem lesz. Még tévedhetek. d.
 

Deske, sajnos lehet következmény. Szélsőséges esetben rendkívüli állapot, választások lefújása, pesti rendőri vezetés leváltása radikálisra. Ez a bal oldalnak kedvezne. Ha megbukna a kormány, vagy visszavonná a megszorításokat, vagy ezt tenné egy új jobb oldali vezetés is (mert kénytelen lenne), akkor a MINDENKÉPPEN szükséges szanálás elmaradna, ami katasztrofális  hatású lenne. Örökre száműzne bennünket a lemaradó nacionalista Balkánba. Mert ugye nem lenne szabad olyanokkal hergelni a tudatlan pórnépet, hogy miért a magyar családok, anyák, stb. fizesse meg az árát, stb.- szövegek. De akkor ki a fene? A román családok, vagy a németek? Vagy kinek kéne megfizetni az árát a 16 éve halogatott (mk. kormány) reformoknak? Mert hogy  aki egész nap robotol, jobb életet érdemel... Az etióp paraszt is robotol egész nap, és olyan ellátást kap (kórház, kultúra, fizetés stb.), amire "fussa". Hiába robotol egész nap becsülettel. Szegény az ország, és kész..  N-y

Igen. Akkor onnét kell nézni, hogy 1230-körül meg járványok voltak. d.

Való igaz. És hiába tüntettek volna, akkor is lettek volna járványok. Még ha le is rombolták volna a királyi palotát. N-y

 

09:48
Mikor és soha nem fogjuk megtudni az igazat. "A Szabadság-téri vandálok." Anyácskám hív, takarítónője egész éjjel ott volt. Öt ember akart volna bemenni a TV székházba, követelni, mondják be az igazat. Merthogy ötszáz tüntetőről beszéltek, mikor a tér tele volt. A TV ezt megtagadta. Akkor indult el a nép.

Egyet tudok biztosan, mert a menza szakácsnője, Amálka, nekem megígérte. Ma ebédre mákos tészta lesz.

●  2006 szeptember 20., szerda

Nem nagyon tudok itt okos lenni. Mi történt. Eddig valaki (ő is) hazudott, ámbár ezt mindenki tudta. Most leleplezte magát avval, hogy (értelemszerűen) ezentúl nem. Fölzúdulás.

Igen nagyjelentőségű  dolog történik ezekben a hetekben az országban, talán nem mindenki tudja. Győrben a Vasilescu-hagyatékból új múzeum, a volt zsinagóga épületben. Nagyon jó gyűjtemény, avval együtt, hogy az ember nem nagyon volt jó. Jelképes összegért adtam neki zsidótemetőt, avval, hogy rang a gyűjteményébe bekerülni. Egy idő után a kép föltűnt fia galériájában. Az öreg tudta nélkül, tehát bizonyos fokig fondorlatosan visszavásároltam. Őrjöngött.

Antal-Lusztig gyűjtemény.
Antal úrról semmit nem tudtam,
amikor 2000-ben
a három képemet megvette
a Műcsarnokból, az Országos kiállításról. Elképesztő mennyiség és minőség,
amije van, már a nagyapjától is.
Most egyszerre két múzeum
(nem kiállítás) nyílik letéti anyaga egy-egy részéből: Pécs, e napra rendbe hozott épület, Munkácsy, Rippl-Rónai, Szinyei Merse, Ámos, Berény, Vajda, Czóbel, Mednyánszky.
Három szinten.
És Debrecenben is épületet kapott,
ott a kortárs anyag.
Három utazás.

Kérem, ez nem tréfa.
Ez az pécsi új múzeum új (régi)
épülete. Rákóczy út 11. Pénteken nyit.

●  2006 szeptember 21., csütörtök

Iszonyú fáradtan, bárha ez nálam nem újság, fél-, vagy inkább harmad betegen, különösebb szimptómák nélkül. Túl az antibiotikum kúrán. Alkotómunkára képtelenül keretperemetfestek. Ötszázadszor. Át. A fenti /03/35. Nyilván a kép rossz, csak nem veszem észre. Illetve a helyzet súlyosabb lehet: a kép jó, csak... Illetve ez sem (biztos, hogy) igaz. Van, amikor tényleg fontos a make up, mint annál a csodás Rippl-képnél is. Tizenkettő. De jó lenne ágyba, ágy felé. Még az ebédért le kell menni. Szerencse, hogy az edényeket reggel elmostam.

Igen lerövidítve a kapott szöveget:
A Kárpátaljai 11 éves Évának gerincműtétre lesz szüksége. Az ottani Majnek Antal (ferences) püspök amerikai segítséggel 1,3 milliót már összeszedett erre. Még 1,2 millió hiányzik.

Én 36 ezret tudok küldeni.
Átutalási lehetőség:
Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány 1183 Bp. Tű u.2.
Erste Bank: 11991102-02119070-00000000 (HUF)
Közlemény: Éva műtétjére

Sokan küszködnek lelkiismeretükkel, kinek, mikor, mennyit. Én maradok a néhányezer éves mózesi szabálynál. Tized minden jövedelemből, ossza szét az egyház.
Ez a tízes szám javallható a hitetlen gyauroknak is: ők direktbe, koldusoknak, satöbbi.

Este.

Az A/06/39 befejezése.
Műterem - másállapot

A keretet is hozzáfestettem.
Aztán majd meglátjuk.

● 2006 szeptember 22., péntek

Egy barátom egy szöveget lobogtatott előttem, lelkesen. Kiderült, egy másik barátom írta. Hidvégi Máté könyvet szerkesztett: "Boldog Salkaházi Sára", ehhez a gyönyörű bevezetője:

Olvasom a világhálón, hogy a közvélemény-kutatók megkérdezik egy-egy nemzet polgáraitól: ki  a legnagyobb közülük? Ki az a személy - élő, vagy holt -, akit nemzetük jelképeként...

Nekünk, magyaroknak adatott most egy ilyen, úgy hívják: Boldog Salkaházi Sára, a zsidómentő vértanú apáca.

Szentje a Dunának, hiszen abba lőtték bele. Szentje Pestnek, mert a pesti oldalon lett vértanú. Szentje Budapestnek, mert ő mindannyiunké, akik ebben a városban lakunk. De jelképe az újságíróknak, mert ő is az volt: publicista; védője az íróknak: írt drámát, regényt, kisprózát, mesét; és reprezentánsa a baloldaliaknak, mert mindig a szegények oldalán állt; és a népieknek, nemzetieknek, mert annyira magyar volt, hogy még a nevéről is lemondott ezért; és a liberálisoknak, mert naplója borítójára felírta: "fontos dologban: egység, kétes dologban: szabadság"; a művészeknek, mert kézműves lett: könyvkötő; a háziasszonyoknak, mert - mint mondják róla nagyon jól főzött; az óvónőknek, mert a gyerekek rajongtak érte; az egyetemi oktatóknak, mert a fiatalságnak is szónoka volt; a vakmerőknek, mert mindenki rémületére repülőgéppel is közlekedett; a szenvedély rabjainak, mert nagy küzdelmek árán hagyta csak abba a dohányzást; a csinosan öltözködőknek, mert - amíg nem lett belőle apáca - a legmodernebb ruhákat hordta; a nevettetőknek, mert mindig derűs volt; a bátraknak, az embermentőknek, a hősöknek, de leginkább azoknak a jele, akik tudják, az életben mi a legfontosabb, és azért odaadják az életüket; a mindenek felett való, legvégső szabadság jelképe ő, a szabadságé, amely ránk, magyarokra talán a legjellemzőbb, hiszen ezért volt ötvenhat, ezért íródtak Szent István befogadó törvényei, ez az, amit tőlünk elvennie senkinek és semminek nem sikerült soha. Ezt reprezentálja a zsidómentő apáca, nyakára függesztett láncán a Szentlélekkel, vállán a mi gondjainkkal és arcán az arcukkal. Ha nekünk csak ő lenne, már az is elég lenne.

● 2006 szeptember 23., szombat

Néhány, az évek folyamán észrevétlen kicsiszolódott rendből és szabályból, lakóközösségünkben.
Mike (24):
Ha vendége van, de sürgős mondanivalóm: SMS-el hívom ki. Kivéve, ha több fiú, akkor kopogok.
Kiállítás meghívó, ami érdekelheti: az ovális asztal jobb oldalán néhány napig.
Ha sürgetlen üzenet: cédula az ajtaja elé, a jobb sarokba. Postája is ide.
Ha sürgős üzenet, mikorra fölébred, cédula az ajtaja elé, középre.
Ha ajtaja nyitva: nincs itthon. Ennek bevezetése előtt sok tétovaság.
Ha az éjszaka közepén felébredek - ő dolgozik - nem zavarjuk egymást.

Kata (63):
Telefonüzenet, cédula a bejárati ajtón lévő csipeszre.
Postája jött, de több levél: a belső asztalra bevinni.
Ha nem én teregettem, hanem ő: este 10 után lett kész a mosással.
Ha az ajtaja nyitva: nem jelent semmit. Ha nagyon nyitva: nincs itthon.

Ha a kenyér a konyhaasztalon: a vendégszobában alszik valaki. Ilyenkor halkan, és bent reggelizünk.
Hajnalban pénz és cédula az ajtóm előtt: Katának éjjel eszébe jutott valami vásárolni való. Kenyeret, tejet és müzlit automatikusan, minden mást csak felszólításra.
Ha az én ajtóm nyitva: ébren vagyok.
Ha délután kettő és fél öt között csengetnek: kifordult a világ sarkaiból. És fölébresztettek.

És, ne feledjem, ha fehér törülköző lóg az ablakban, föl kell jönni a játszótérről, kész az ebéd. Igaz, ez 1951-ben.

Múltkor tájt Óbudán
megnéztem Menasági Péter
kiállítását.
A kerék és a tengely
lehetséges ideológiai vonatkozásaiba
acél és gránit vonalon
nagyon beleásta magát,
ebben nem tudom követni,
de két köztéri munkája tetszett,
ebből az egyik a budaörsi
régi temetőbe készült:
"A bezárt kapu -
A Magyarországi Németek
Kitelepítésnek Országos Emlékműve"
(Ez a művész felvétele)

 

Most Szüts fotóalbumában
is megjelent ugyanez.
Vakarom a fejem,
itt ugyanis a szobor: gyenge.
S miután a mű reprodukció
formájában kerül a köztudatba,
válik magyar közkinccsé...
most akkor mi is van?

Aztán még egy halvány
második kérdés:
csalhat-e a fotós ilyenkor
a műjobbítás irányában?

● 2006 szeptember 24., vasárnap

Szentendre édes napsütésben, Modok Mária (1896-1971) gyűjteményes kiállítása a Főtéren. Megint ugyanaz a kérdés, való-e  a publikumnak egy összeszedett "teljes" anyag. Ha jóindulattal lép be az ember, akkor igen, a sok közepesből kicsillan a remekmű. Nagy várakozással - bár még találkoztunk halála előtt; életemben ha hat-nyolc képét láttam -, milyen lehet az életmű.
Már a nagybányai típusú korai munkái között is van gyönyörű. Van későbbi, huncutul Czóbeles, jó. Van egy Klee-s sorozat, ez, hogy is mondjam, csak esztétikus. Szerencsémre a legjobb képeit láttam hajdanán a múzeumukban, ezek maradtak szeretetemben elraktározva. Vagyis a kikötő - öböl széria. Kiderült, több van belőlük, mint tudtam.
Gyerekes bújócska a teremőrökkel, így csak néhány gyenge fotó, titokban. Ha hétköznap megyek, lett volna módom engedélyt kérni a múzeum igazgatójától. A fene egye meg, így csak ezekről tudok írni. Tulajdonképp miért is óvják annyira ezeket a képeket? A tiltó rendeletet a török hódoltság korában hozták.

Ez a bizonyára korai kávédarálós csendélet nagyon pontos, nagyon feszes. Emlékeztet a Réth Alfréd- képecskére, amit pár éve találtam meg, s tettem be ide, a múzeumomba. A csendje, az intimitása. Volt bátorsága ugyanazt a sárgát két oldalon is. Szeretem puha elnagyoltságát, ahogy a formákat kezeli. Berény tudta még ezt a csendet, nagyon.

Hogy ez az igénytelennek tűnő erdőszéli táj mennyire nem egyszerű képlet, akkor tapasztalná meg rögtön az ember, ha maga próbálná a témát megválasztani, fölállítani a festőállványt, és kezdeni a látványt néhány formára, színre redukálni. A középtónusok egyensúlya, ahogy a főtéma körül édesen kivilágosodnak a foltok. A boglyát ösztönösen is, azonnal megszeretjük, csorda közepén botladozó kisboci.

Ezek a vagány Szentendre-képek, az egyes meg a kettes számú is, férfiasak, jókedvűek. A formák adták magukat - harminc évet élt a városban, reggeli piacra menés -, aztán durr bele a sárgát, pirosat. Egyiküket régóta látni törzshelyükön, a férje-Czóbel múzeum pinceszárnyában. Gondoljunk bele, az ilyen az utcaképekből nőtt ki Vajda saját Szentendréje. Az első kép közepén meghökkentő az a pici gyerekfigura, ettől az egész kicsit lidérces lesz, ettől a magányosságtól. Véletlen lenne ez a nagyfokú méret-elrajzolás? Mondhatni, olcsó ötlet. De nagyon bejött, győzött.

Ha jól emlékszem, címük szerint ezek város-képek. Emlékeztetnek Klee ritmusaira. Úgy tűnik, (mindannyiunk napi gondja), nagyon belenézte magát a készülő munkába, latolgat, egyensúlyokat mérlegel, elszöszmötöl vele, s közben nem veszi észre, hogy egy kívülállónak mindez a vacakolás már rég unalmas. A festőnek tanácsolt ilyenkor az állványtól négy métert hátralépni. Csakhogy sajna legtöbbször ez sem segít, mert a fej gondolkodik, s ettől nem lát a szem. Veszely pöttyös képeivel vagyok így.

És végül a remekművek, amik a magyar pantheonban is. Ezeket 92-ben megírtam a Mozgó Világban. Csak akkor a reprók képeslapokról, ezek a fotók talán valamivel színhelyesebbek. Az Öböl IV. és az Öböl V.

Figyelem, 9-5-ig nyitva, október 29-ig. És októbertől már hétfő-kedden is zárva.

Jó kis őszindító vasárnap.

Estére vissza a földre, email jött M-től:

ha mégis valamit akarnál érteni, és nem csak ebben a 
fölöttevagyokénanagymûvészmarinénis pózban tetszelegni:
ajánlom elolvasni:

egy elgondolkoztató cikk Radnóti Sándortól, csak vakarom a fejem, próbálom megemészteni.
Egyre több, nálam tájékozottabb elmétől hallom, hogy:

1./ Ezt a kormányt lehet szeretni, nem szeretni. Legitim. Mi választottuk. (Ezt elhiszem.)
2./ Ennek a megszorító gazdaságpolitikának nincs alternatívája. (Ehhez végleg nem értek, bizony lehet, hogy igaz.)

Kapok levelet ez ügyekben sok-sok felkiáltó jellel is. Irigylem, akik nálam biztosabban igazodnak el, vagy legalábbis meg vannak győződve, hogy ők tudják.
Esterházy például azt mondja, nézzünk már egy kicsit magunkba.

Nekem még annyi jut eszembe, hogy ez a feladat igencsak megy nekünk, dühösnek lenni. Másokra.

● 2006 szeptember 25., hétfő

Jönnek az emailek aktuálpolitika ügyben. De élőben is. Próbáltam dialógust. Mindenki liheg és kinyilatkoztat. Sehol semmi belső kételkedés.
Akkor erről én nem.

Egy negyven éves fotó, kerti társalgás.
Az ember ilyenkor elmereng.
Mindöjüket ismertem.
Balról: Modok Mária, Frank János művtörténész (Műcsarnoki kiállításomat szervezte) és felesége (él), Dévényi Iván tanár úr (egy grafikám került hozzá), Bodri Feri, a művészek  és művészetek barátja (él, néha egy levélváltás) és Czóbel (aki nem adta nekem télre kölcsön a műtermét, merthogy Pesten marad.) Délután megnéztem a Dévényi-gyűjtmény kiállítását a Mű-terem Galériában. 
Ez a fotó a kiállítás plakátja, méltán.

Több nagyon jó Czóbel. A korai párizsi utca- és enteriőrképeit nagyon szeretem. Érdemes összevetni ritmusait az azonos idejű Utrillokkal. Bálint Endre legjobb korszakából, a párizsi évekből a Lámpás csendélet. Egy nagyon szép kis Vaszkó., egy templom a modell. Modok tegnapi szentendrei Madártoll festményének egy sokkal jobb változata. Barcsay bumfordi Festőállványa, megnéztem, ő ezt milyen részletformákkal gazdagítja föl. Az a neves Grósz Andor portré Tihanyi Lajostól, amitől a nem érzelgős Déry (fiatalkori barátja volt) úgy meghatódott. Kondortól Ikon, meg a Triptichon is, szépek. Nagy Balogh kubikusai előtt eddig kalap emelve elhaladtam, itt van egy, ami megfogott. Talán mert egyedül van. Vagy mert ez tényleg jó. Berény elhülyéskedik a kacskaringós formákkal, hogyaszongya Sárga dunyha, ő ettől szelídebben is meg tudja fogalmazni csendjét, persze ez is jó.
A Szent István körúthoz közel: Falk Miksa utca 30, nyitva október7-ig. Érdemes megnézi.

● 2006 szeptember 26., kedd

A hetvenes évek elején Muray Robi grafikus egyik négerje voltam. Gyönyörű műterme volt a Visegrádi utcában. Ha plakátot tervezett: SZOVJET AUTÓSZALON, a száz abc-t tartalmazó negatárjából kiválasztott egyet, és a kezembe nyomta. Nézem, az A, O, S, Z és a T betűből kettő kell. Be a laborba,  két példány nagyítás, dokubróm papírra, szárítás, kisollóval a szükséges betűk, majd suszterek által használt ragasztóval egy fehér kartonra a kért szöveg. Ez a gumiragasztó zseniális volt, állagra hasonló a technokol rapidhoz, de ennél száradás után nyom- és papírsérülés nélkül  le lehetett kapni a betűt (csipesszel), ha Robi hibásnak találta a betűközöket. Ha minden rendben, vissza a sötétkamrába, új fotó, immár a szövegsorról (ezt is a nagyítógépppel), majd hívás, fixálás, negaszárítás, gyorsítottan, tehát denaturált szesszel. Akkor erről újra egy papírkép, immár a végleges méretre. Laborálás, szárítás. Ha kellett, a fotót valami spéci festékkel színeztük, mielőtt a készülő plakáton a helyére ragasztottuk.
Saját plakátjaimat is így annak idején, a szöveget soronként nagyítva. Mindig a kedvenc betűm, a futura extra bold. Szüts rengeteget cikizett, hogy olyan úthengeres. Én meg az ő tipográfiáit tartottam kisasszonyosnak.

Délután jön haza fiam, kérdem, mi újság. Mondja, a FONTDOKTOR egy hete! dolgozik a kompjuterén, éjjel nappal. Még nagyon elején a feladatnak. A 250 ezer betűfajtát, amit Mike eddig összegyűjtött, a program most hat szempont szerint szűri, és szelektálja. Négyötödük kiesik. A program tudna betűcsaládot javítani is, de ezt az utasítást ő most kiiktatta. Csak azokat tartja meg, ahol megvan a teljes betűcsalád; minden ékezetes és külföldi betű, monitor- és nyomdai változat is. A jobb betűknél minden betűtalálkozás-változat egyenként meg van tervezve. A maradék párezer betűt már könnyű lesz kezelni a FONTMENAGER programmal, tetszés szerint adhatsz szempontokat a kereséshez, szűkítéshez.
Mosolyogtam és bólogattam.

Email a drága Kemenes atyától. Ő tudja, hogy minden megvitatás helyett -

● 2006 szeptember 27., szerda
Naptáramban beszámoztam a köv. kilenc napot, és evvel a dolog eldőlt. Hát akkor böjt. Jottányi erőm van, de több nincsen, a kenyéren-vízen (minden tiszteletem) nem jó. Ezúttal nem absztrahálni-, simán hálni jár belém a lélek. Uszodában csak öt kör. De azért erre a kilenc napra változtatok az étkezési rendemen. Bele is ettem a disznósajtba, amit Kata négy napja hozott a kedvemért. Mit lehet még tenni. Emberszabásúbbnak lenni szűk környezetemben. Nekem szuperböjt: kilenc napig nem vakarózni. Nevetséges? Lehet. Talán napi fél óra prózairodalom. Hogy ez hasznos is? Az sem baj.

Email a dobogókői jezsuita házba:

Kedves S. atya, vettem a Felhívás Hazánkért-levelét. Honlapomon (deske.hu) blogot vezetek, föltettem rá, s a [mellékelt fentieket] is hozzá, a magam részéről. Ha szakmai hiba van benne, kérem jelezze, azt is fölteszem a honlapra.
Szívélyes üdvözlettel:
V.D. (1942-) festő