VÁLINEWS   140. levél J.-nek, Le Meux-be   /   2006. november
 

● 2006 november 1., szerda

Ami Sztálingrád (mármint az oroszoknak) az kutyafasza, ami győzelem itt, ma, a kompjuter mellett. A feladatot könnyű leírni. Adott az ÍRÁSokat kezelő táblázatom. Egymás mellett két kockában ez áll: KATA és PULT. Ezeket kell összevonni: KATAPULT.
(Vagyis élesben: http://deske.hu/iras/html/ ...és... pilinszky05.mp3) Tamás azt mondta, ez neki öt perc. De elutazhatott, három napja nem válaszol. Egy másik profi barátom sajnálkozik, ehhez nem ismeri eléggé az excell programját.
Reggel a kabinos (mecénásom) rámutat egy bőgatyás öregúrra: Őt kérdezze! Az meg: Keresse a társításnál, jobb klikk! A infó téves, de adott egy ötletet. Az meg egy másikat, satöbbi. És tényleg megvan (meg lenne, ha most kezdeném) öt perc alatt. Mind a 3265 sorban. Mondhatni szakmai bravúr. Egy amatőrnek.

(Nem mesélem el, mert úgyse érted, csak az egyik tévút elejét -, mert nem bírom ki. Ez azonnal 95-, tehát 0%-os eredményt adott. A kérdéses két oszlopot kivágtam, áttettem FrontPage programba. A legfölső két kockát átírtam: aaa és bbb. Aztán megnéztem a forráskódban, mi minden van a két betű között, s azt a jelsort a teljes forrásból töröltem a keress-cserélj  programmal. Majdnem jó volt...)
http://deske.hu/iras/html/zszs-11-tartalom.htm  Három mega.

Kata két évente próbálkozik, nem szeretek színházba járni. Ha jó, pláne nem.
III.Richárd, a Nemzetiben, egyiket se láttam még. Nehezen találtam parkolóhelyet. Zsöllye 5. sor. Az első pillanat akkora ütés volt, beleszédültem. És ezt a szintet tartotta, végig. Nem tudtam, van ilyen színvonal Magyarországon, a sok zűr, rendszerváltás, minden közepette. És nemcsak a színészi munka. De a teljes látvány-; a süllyesztőmozgások, a zene, a háttérvetítés bonyolult és iszonyú precíz összhangja -, hatása; minden csodálatom. Átvették stadionokból: Kulka fekszik a színpadon, árván-egyedül, és deklamál. S iszonyú vicsorai öt méteresben, fölötte, a vetítővásznon. A többi háttérvetítés is nagyerejű: angol -, hitleri -, kínai -, Rákosi-korszaki katonai parádék, integető államférfiakkal. S közé pillanatokra az itteni színészarcok belevágva. Díszlet nincs, a süllyesztők-emelők sokféle helyzete mindent kifejezett. A színvilág is hibátlan; minden mattfekete, a férfiak egyforma sötét öltönyben. Ez módosult, amikor kellett. Csak akkor.
Valló Péter rendezte. Egy ember találmánya lenne ez a teljes kompozíció?
Remekmű.
Kata szerint kissé túltechnicizált, elvonja a figyelmet a szövegről. Én másként látom.

Kata úgy emlékszik, nem voltunk színházban, amit végigültem-, ott ne hagytam volna, amint lehetett. Persze ezt is, ha lehetett volna; mindent megkaptam az első húsz percben. Csak hát autó, hideg, messze, Kata.

Kötelező megnézni. Kultúra.

Persze tudom, nem csak ez a fajta kultúra létezik mifelénk, ahol élünk. Ahol élünk.

● 2006 november 2., csütörtök

Lukács uszoda, az ajtó előtt mentő. Évike lett rosszul, viszik. Tegnapelőtt akartam újra megdicsérni gyönyörű kékes-ősz frizuráját. A folyosón a csoportvezető, Oszi ácsorog. Mondom a kulcsmondatot: Már nem a régi... Rákap. - Tudja, amikor én kezdtem, 68-ban egészen más volt itt. A kabinsoron végig a fontos emberek, micsoda társaság... festők, írók, színészek. Persze nem egyformák. Ortutay megjött, és valaki még a kabinjában, bekiabált, mi az, a faszodat vered itten, tűnjél már el... Nem állt vele senki szóba.
Aztán a zuhanyozó. Laci elmeséli, hogyan nevel egy krisztustövis-bokrot, nehezen szerezett egy hajtást. (Egy fotót már átküldött róla.) Öt és tíz fok között kell tartani, szereti a fényt. Most a lépcsőházban. Szerzetesek termesztették, termése ehető. Gyógyíthattak is vele. Októberben virágzik. - Máskor is? - Lehet, még nem derült ki.
Géza küldött egy Library Journal-cikkfordítást, valami blogger téma, talán este lesz időm belenézni. A kabinos adta át, borítékban.
Én meg két CD-t neki, adja át a doktor úrnak, az Irodalmi Múzeum hangarchívumából Déry, Koestler, Babits hangja; neki másoltam.
Attilát kérdem, mit talált a levéltárban. Egy osztrák hősnő visszaemlékezés-iratát olvasta, most fedezték föl, németül már meg is jelent. Az asszony férje a péterváradi nagyfontosságú katonai erőd (ma múzeum) parancsnoka. 1848, a magyarok kezére kerül, ő a főtisztek közül az egyetlen, aki nem áll át. Valahova elviszik. Fiatal felesége ott marad két kisgyerekkel. A magyar várparancsnokság egy bohócból, egy szabómesterből, és egy fodrászból tevődik össze. Iddogálnak, éjszakánként kijárnak a környékre, fosztogatni. Az asszonyka párnát köt a szoknyája alá, nem is bántják, amint átvisz az osztrákoknak fontos térképeket. Hőstettéért - (hadi?)kitüntetést adni nőknek nem lehet - valami érdemkereszt, és a császári kitüntetés: meghívja egy teára.
István. Bemelegítésképpen egy kicsit közösen szidtuk  az excel-táblázat dátumozóját. Aztán elmagyarázta, hogy ha az A1-es kockába a képlethez bizonyos módon egy dollár jelet ragasztok, a mennyiség lefelé haladva nem multiplikálódik. Ki kell próbálni.
Gáborral csak összemosolyogtunk. - Mi újság? - Semmi... Tegnap megint talált egy passzust Kazinczyról, ezúttal a Honvédelmi Minisztérium honlapján. Ezen is lehet mosolyogni.
A vízben csak négyen. Ezerkétszáz méter, keservesen, nagyon untam. Hazafelé Negro-cukor Katának, fáj a torka.

Itthon a nagy hír, hát meglett:

Örömmel értesítek mindenkit, hogy Váli Dezső honlapja / Deske.hu frissítése sikeresen megoldódott, mostantól automatikusan frissülnek az NDA-ban elérhető metaadatok. Üdvözlettel: Somogyi Tamás informatikus.
Nemzeti Digitális Adattár

Ez a történet két éve fut. Főoldalamon SZAVAK.. KERESÉSE... mától minden fájlra és fájltöredékre lehet. Beütöd Pilinszky, följön egy lista, onnét a részletek, általában a teljes szöveg el is olvasható; ill. kép, fotó nézhető. Az értelme ennek inkább a távolabbi jövőben, amikor a Nemzeti Digitális Adattárban nemcsak 30 intézmény és múzeum szerepel; mint egy éve, amikor  engem közéjük féligkészen föltettek.
Építem halhatatlanságomat.

Rögtön rá is kerestem az A/05/25-re, és az rögtön nem is jött fel. A gépezet nem tudja. (Holnapra megcsinálják.) De a történet lendületében megérett bennem egy húsz éve vajúdó ügy. Képeim címébe egy kötőjel után végleg betettem az opuszszámot. "Kicsi ronda műterem - A/52/36".  Érdeklődők a műtermembe már úgyis kizárólag opuszszám-listákkal érkeznek. Erre jó a net. Meg a szám.
És eljött a dél. Telefon, megérkezett az orosz határ mellől megrendelt 25 kiló házi szilvalekvár, rögtön hoznák. Évek óta egy nagykanálnyi a reggeli-müzlire. OTP-be pénzért, huszonöt ezer forint. Praktikusan egy menettel ételhordó; a két adag ebéd is. Mire ennék, hús és sütemény nincs a lábosokban. Csak leves meg tök. Fiam a szívére hallgatott.

Közben megint befejeztem a Monogám műterem - A/03/39-et, (2003-2006) de itt már csak a fotózás-előtt-három-perccel állapotát mutatom. A fehér lapon rács rajza, megvilágítva, élességállításra. Zsinórja végén ellensúly, hogy ne kelljen vele sokat vacakolni. A kereszt a kép közepén az objektív irányzéka. Ha látom a csíkokat, nem vagyok középen.

● 2006 november 3., péntek

Cs. Szabó László beszélget Londonban, egy riporterrel, Arany Jánosról, hallgatom. Hogy nem kötelező szeretni, de jól jár, aki őt olvassa.  Végül szépen-lassan, deklamálva, felolvassa a Vándor cipót a Kapcsos-könyvből.

Kinek nyúlfarknyi a reménye
   S többé se kér se vár sokat:
A multban él, ez ócska lom közt
  Tesz-vesz, keresgél, rakogat.
Emlékeimmel olykor én is,
 - Mint rongya közt egy vén szipó -
Elbíbelődöm: ilyen emlék
  Ama fentírt vándor cipó,
    ...

Istenem, micsoda csönd.
Már ki is tettem a könyvet az ágyam mellé.

Ha kettőt-, végre mehetek
le ebédért.

De egyet pittyent a gép,
akkor levél.

Meghívó jött,
az Esztergomi Fotográfiai Biennálé
anyagát bemutatja a
kecskeméti
Fotográfiai Múzeum:
Természetes képek.

A kiállítás nyílik
november 8., öt órakor.

A plakáton
Nagy Zoltán fotója,
egy patkány térdizülete.

● 2006 november 4., szombat

A Lukácsos Éva (néni) - egy sávban úszunk -, akit két napja vittek el a mentők, túl az infarktusveszélyen, még kórházban, infúzión. Barátnője naponta kétszer érdeklődik a férjnél. Általa üzentem: Úgyis tudom, az egészet PR.-ból csinálta; fölösleges volt, anélkül is szeretem.

Délutáni levelem:

Kedves T., nagyon megszerettem a programját, nagyszerű, okos és jó. Egyetlen hibája van – erről többször szóltam, bátortalanul, mert úgy tűnt, nem megoldható. Nem lehet benne csoportos műveletet végezni; pld. szavakat cserélni, mint az excelben lehetett. Most, a végső munka közben derült ki, hogy ez bizony nagyon keserves következményekkel jár.

Egy példa: sajna csak most vettem észre, hogy pld. az IRÁSok-nál, ha időrendben nézem, elszórva jelentkezik ez a tartalom-megjelölés: hogy „j-136”-(140 szám, elszórtan). Ez így érthetetlen. Most a 140- „j-„ -t kicseréltem „LEVÉL LE MEUX-BE” –re. Viszont ugyanezeknél a „címzett” oszlopban szerepel a „Le Meux”, onnét csoportosan kivettem. (Ugyebár egy-egy mozdulattal.)

Vagy: most fölhasználtam a "pótoszlop2"-öt, "megjegyzés" rovat lett, néhány sorban beírással. Az összes többi mezőbe most beírtam, hogy: "nincs" ez emlékeztet majd, ha valami többletadat előjönne, oda célszerű tenni. 

Nem állítom, hogy életem végéig ezt a rendszert akarnám bizgerálni. (Most éjjel-nappal ezen dolgozom, sürget az idő.) De maga is tudja – felfedezés, vagyis ihlet kérdése, hogy az ember észrevegyen egy-egy javítási lehetőséget. És ez továbbra is előfordulhat. Amiket a napokban cseréltem, jelentős minőségjavulást hozott. 

Megoldásként a következőt képzelem el. Az adatbázisban pld. a „MINDEN ÍRÁST MUTAT” táblázatot átforgatom excelbe. Abban javítok. Azt kéne az adatbázis számára visszatölteni. Nem tudná ezt a lehetőséget valami módon a kezembe adni, megtanítani rá, egy leírással? 
köszönöm: d
 

Végre. Teljesen egyetértek a kormányprogrammal, rendezik ezt a kérdést. Is.
Mától nem szabad ide hozzánk, a Bakfark Bálint (azelőtt Ipari tanuló, előtte Tanonc) utcába traktorral behajtani.

Elfelejtettem, hogy ezt te Le Meux-ben nem értheted. Így akadályoztak meg egy nagyszabásúra tervezett traktoros paraszttüntetést. (Egyébként szellemesen.)
 

Körülnéztem az ablakból, ahonnét valaha harminc évig naponta. De mit csinálnak vagy hat méterrel a felszín alatt. Kéregvasúti megálló?

korter-epit-1.jpg     
korter-epit-2.jpg       
korter-epit-3.jpg

● 2006 november 5., vasárnap

Kirándulás helyett kettesben Jánossal
a Néprajzi Múzeum.
50 év MTI fotóiból kiállítás.
Nyitva november 16-ig.
Nem sok az igazán jó fotó,
sok protokollfelvétel, a "musz(áj)anyag",
idősebbeknek emlékezni alkalmas.

Ezt a fotót viszont szerettük.
A szerzőt elfelejtettem megnézni.
János falazott, amíg lekaptam.

És még egy régi ismerős,
egy nekem nagyon kedves fotó,
Reismann Jánostól (1905-1976),
Vietnam.
Repróját a C. naplóba
1975 decemberben tettem be,
egy fotóújságból vághattam ki.
Összetartozás és
mintha egy kis szomorúság.

Az új programozó fiú fölmérte, és 150 ezret kért az adatbázis-program honlapommal összekapcsolásáért ("szkinelés" - ráhúzni a bőrét). Azt mondtam neki, háromszázat adok, ha december 15., éjfélig üzembe helyezhetem.
Az eredeti, a remélt befejezés április lett volna.

● 2006 november 6., hétfő

92 éves papunk, Imre atya tegnap tartotta vasmiséjét, vagyis 65-éve szolgál. Az ünnepre ideutazott ferences rendtársa, a kárpátaljai püspök is. A hétfő hajnali mise Imre atyáé, ma is ő mondta. Nem a neki/vele koncelebráló püspök. Meghatódtam.

Barátom több száz ábrát gyűjtött a neten (hetven fölött), ilyenformán egyetlenként tanszékén, nála a legkorszerűbb gépeket is megismerik a hallgatók.
Mára pedig már a rajzolóprogramot is megtanulta:

Deske! Legalább felismerted az eredetit? Most úgy vagyok veled, mint a géptan ábráimmal. Így jobban érzékelhető a lényeg. Azt választottam, ami világos és kevés tárgy van benne. G1.

Gábor! Én akkor abba is hagyom.
Vagy legalábbis törekedni fogok
erre a lényeglátásra! ölel: d.