VÁLINEWS   143. levél J.-nek, Le Meux-be   /   2007. február

2007. február 1.

Egy ronda hiba a IV. hét,
szerda reggeli zsolozsmában.

2007. február 2. péntek 
04:55 Kész a lapozóprogram dédapám naplójához, az éjjel megcsináltuk. De nem tetszik. Túl kicsik a betűk, s ha nagyobbra tettük, szétesett. Valami mást kell kitalálni. Itt csak az első néhány oldal, mintának.

http://deske.hu/iras/link-2006/v-bela-lapozo2/index.html

14:27. Meg voltam zavarodva. Többen írták, hogy jól olvasható, még 1280-as monitorfölbontásnál is. Aztán mégiscsak megcsináltam még egyszer, noha az egész csak a szent fölösleges tartománya, mert sikerül az egészet gépbe íratom.

http://deske.hu/iras/v-bela-lapoz/index.html

2007. február 3. szombat
Legyen kerek a történet, G1. tanácsára ma megcsináltam a dédapai írás tartalomjegyzékét. A napló 42 fejezetre tagolódik, ez segít az eligazodásban. Kezdi  leírást a nagyapjával, aztán passzusok családtagjairól. Foglalkozik a 48-49-es eseményekkel, utazása Kossuth oldalán Bécsbe. Véres csaták emléke. Elmeséli, hogyan menekül meg az osztrák kényszersorozástól. Később hazatelepülve Pestről, szerepe Szabadka város életében, közgyűlések, 13 beszédének szövege. Egy fejezet a város múltjából, és megírja egy erdélyi útját is.
Pár sorral föntebb a szöveg, itt pedig a tartalomjegyzéke: 
http://deske.hu/iras/v-bela-lapoz/v-bela-tartjegyzek.htm

2007. február 6. kedd

Kedves Váli! Nagyon örülök a dédapai napló publikálásának, a böngészése, olvasása. Személyes okokból is: jómagam is szabadkai születésű vagyok, 12 éve élek Pesten. Egy kicsit az enyém is ez a napló (ha már hasonlókkal nem találkozhattam a felmenőim emlékei között), köszönöm! T.

Avval kezdődött, pár napja anyácskám rajtam keresett egy elkallódott fotót. Nálam ilyesmi nem tud eltűnni, azonnal felszínre kerülne, hát elő Kata óriási papírdobozát. Abban vagy ezer fotó, egy kupacban. Kicsik, nagyok, összevissza. Ha már belekezdek, egyúttal kiszedem a saját fotótárba bemásolhatókat. Elképesztő időutazás, másodpercenként más-más emlék a kezemben. Ötven év előre-hátra. Beleszédültem, mire kiválasztottam a gépben lévő családfotóimhoz még ötvenkettőt. Aztán két nap munka vele, éveket beazonosítani, opuszszám stb.

Katát, szegényt, hat év kezelés után meddőnek nyilvánították, örökbefogadást fontolgatott. Rémültem ettől a megoldástól, illetve egyáltalán, a gyerektől. Az időm, a munkám. Belevágunk. Hihetetlen protekció, szobrász barátunk egy gyerekotthon mindenese, azt hiszem fűtője is volt. Egyetlen férfi a házban, aki egy csapot meg tud javítani, nélkülözhetetlen. Néhány hét után telefonált, hogy mindenkit lekörözve, most jöjjünk! Egy üvegajtón át nézhettük meg. Egyedül, nagyon egyedül cumizott a játszószobában. Nem volt mutatós gyerek. Abban a pillanatban csodálatosan elmúlt minden félelmem. Később mondogatni kezdtem, nem értem, mire való lehet egy fiúgyermek... Mikor Miki megszületett, azt is megtudtam. Pontosabban, két évvel később, amikor megszerettem.

Tovább..., fotók a kezem között.
Itt, lám, már Zsófia szül,
létrejön Kinga,
első unokám.

Kapkodom a fejem.

2007. február 7 szerda
Reggel négy. Ma legalább tudom, mért nem tudtam aludni. Az örömtől. Fiam ötlete volt, ez is, de olyan horderejű, hogy csak félve mertem a programozó fiú elé terjeszteni, még novemberben. Nem ellenkezett, de a kézfeje tett egy hárító - elbizonytalanító mozdulatot. Mégis, tízezer háromszáz fájl.
A kérés ennyi volt: csinálna-e egy teljeskörű keresőt a honlapra, szóra, szótöredékre; merthogy ezt állítólag az adatbázis rendszer lehetővé teszi.
Avval biztattam magamat, talán, ha márciusra sorra kerül, annyi még az egyéb javítani-igazítani valónk. A tegnap estét is együtt töltöttük. És teaivás közben homlokára csapott, MEGVAN! Két gépen, három monitoron néztük a csodát. Sikerült három mezőt összekapcsolnia. Meglett! Ott van jobbra fönn, az a szerény keres; írd be a neved, akármit, írd be Van Goghot, vagy a legjobb képemet: A/82/21. Persze még nem teljesen hibátlan, OK., majd, majd.

A fejléc tipóval is bajok vannak, nem a szakértelmen múlik. Kitaláltuk, hogy célszerű lenne a közepébe is valami szöveg, világosabb a rendszer. Az, hogy az "életem a csendéletem", vagy hogy I'm on duty" - hosszú. Esetleg "na, ilyet még úgyse láttatok, skacok". Maradt a teljesen fölösleges domain-név. Bánk órát győzködött, hogy ez a www.deske.hu középre kerüljön, jobbra-balra, fönt-lent; de ez lehetetlennek tűnik. Az egyik keresőn jó, akkor a másikon nem; PC-n igen, MAC-en nem. Közben a Microsoft édesanyját, a billigétszet emlegette, üzleti agresszivitását, ez kizárólag neki köszönhető. Remény nincs, a komputervilág kilencven százaléka a zsebében.

Na még a keresőről. A Le Meux-be írt levelek-, majd válinews; 1990-óta ez a naplóm, bármi dátum, adat kell, innét tudtam visszakeresni. Eddig csak úgy, hogy volt egy mamutfájlom rtf-formátumban, a 140 levélnek. Ölég lassan jött föl. Most ezt is törölhetem.
Szóval boldog vagyok.

Nem szokásom, letérdelve megköszöntem.
Közben rájöttem, ha a fejemet a földig hajtom, kimegy belőle a fejfájás.

Kézírással,
ami már nem létezik,
legfeljebb villanyoson,
amíg a 61-es megérkezik a Körtérre.
Ahonnan majd anyácskámmal 
pajzsmirigy vizsgálatra megyünk.
Van idő fogalmazni, most speciel
egy Szabó T. Anna kötet
belső borítójára.

Zuhanyozás után, reggel, az öltözőben,
a professzor úr:
- Dezső, mi a véleményed?
  Barátom mondta - és nem provokálni akart -
  Fidelért misét kellene mondatni...
- Rendben van, jó ötlet.
- De hát ateista...
- Közömbös. Isten őt szereti a legjobban.
  Isten nem ismeri a többes számot.
- Na ne...?!
- Ő mindenkit a legjobban.
   Nem egyformán; a legjobban.
   Téged is. Castrot is.
   Adolf Hitlert is.
- Ő aztán nem érdemelte ki!
- Senki  nem érdemelt ki semmit.
  Minden ajándék.

Marabu iránti tiszteletem ihlette ezt a levelet, vezető karikaturistáink folytonosan bővülő múzeuma:

Kedves Váli Dezső! Most találtam ezt a galériát a hvg.hu-n, gondoltam elküldöm Önnek:
http://hvg.hu/gallery/29e6d5b0-ccb4-4b18-b3cb-2e1acd382f24.aspx   
üdvözlettel: k.

2007. február 8. csütörtök

Kedves Barátom! Kérte, segítenék eladni egy képemet, ami évek óta gyűjteményében van. Együtt érzek anyagi gondjával, de nem tehetem. Körülbelül 250 ezer forintot kell havonta összeszednem, hogy számos családtagjaim működőképesek maradjanak. Most éppen van vagy két hónapnyi tartalékom, azon túl pedig a remény, hogy valaki becsenget.
Nem panaszképpen, minden rendben, meg is szoktam, az elmúlt évtizedek is így teltek. De ha én most a maga képét árulnám... érti.
Az elvi rész pedig: természetesnek-, és jó szívvel veszem, ha képeim mozognak. Efelől semmi aggálya ne legyen.
d.


Anyácskám racionális.
Kiderült, már mindig csak félévre fizeti elő az újságot.

Megvan, elkészült, gépbe írták Váli Béla dédapám napló-memoárját. Így persze könnyen olvasható. Már meg is nézhető a honlapon: C.napló / típus szerint / Váli Béla...
A könnyebb eligazodás kedvéért (73 gépoldal lenne) a Fejezeteit beszámoztam F-01...el kezdődően, és ezt a tartalomjegyzékbe is bevezettem. A gépíró által sárgával jelzett bizonytalanságokat majd igyekszem kijavítani.


Baráti intés, korrigálok.
Visszavonom azt a mondatomat, hogy Adolf Hitlert (mint mindenkit), szereti Isten a legjobban. A mondat helyesen: A legjobban Adolf Hitlert szerette Isten. Múlt idő. Hogy most mi a helyzet, azt tényleg nem tudhatom. Mint ahogy azt sem, hogy H. elkárhozott-e, vagy üdvözült. Ne feledjük, a tanítás szerint a halál pillanatában Isten végtelen irgalmából még mindenki kap egy utolsó lehetőséget, Őt választani. Van is erről egy példabeszéd, az irigy szőlőmunkásokról, akik már reggeltől dolgoztak, és zsémbesek, hogy ők miért nem kapnak több bért.
Mindez nem tévesztendő össze avval a kérdéskörrel, neked mennyire szimpatikus H. Nekem se. Ha hívő vagy, egyszerűbb a dolgod, tudod, hogy az ítélkezést, az ítéletet Istenre kell hagynod. Sőt. Azt is tudod, hogy neked megbocsátani kötelező. Nem érzelmi kérdés, akarati döntés.

És meghallák az Úr Isten szavát, a ki
hűvös alkonyatkor a kertben jár vala

Gyönyörű, nem?! Ter., 3.8.

2007. február 9. péntek

Visszavonom a tegnapi visszavonást. Isten a szeretet.
Csak a fordítottja igaz: amennyiben elkárhozott, jelenleg Hitler nem szereti Istent. De még ez se biztos. Valószínűbb, hogy sóvárog utána. És emiatt eléggé pocsékul érzi magát. Mindörökké.

20:44
Kedves Deske! "Tulajdonképpen ugyanaz a tűz gyötri a kárhozottat a pokolban, tisztít a purgatóriumban és adja a mennyei boldogságot. Isten nem változik, a szeretet tüze mindig ugyanaz. Mi viselkedünk különbözőképpen: ha teljesen ellenállunk a szeretetnek, Isten tüze gyötör; ha képesek vagyunk tisztulásra, ez a tűz megtisztít; ha egyesülünk Istennel, ez a tűz mennyei boldogságot ad." (F. Varrillon: A hit öröme) D-y
 

Azt kérdezi tőlem, mi értelme van, hogy te ennyit..., hogy te itt ezeket írod, nap-nap után?!
- Semmi értelme. Pontosan annyi, mint a Mona Lisának. Mi értelme megtudni, hogy a régholt Erzsike asszony orra milyen hosszú volt.


A mai nap eredménye,
sikerült egy magyarnyelvű 
családfa-program letöltése,
hetedik nekifutásra
az apai egyik ág kész is,
föltettem a netre. Itt nyílik.
Hogy a sok száz adat másolásakor
a keletkezett hibákat kiszűrjem,
az 1987-ben készült papírtáblázatra
egy pauszréteg,
azon a már ellenőrzött adatokat
átfirkáltam.

A megtekintéshez letöltendő
egy 0,8 Mb-os, pici segédprogram
"GenKapocs",
amivel ezentúl te is
megcsinálhatod a magadét.
Győzelem volt a net-mutatás technikáját megtalálni,
mivelhogy közvetlenül nem nézhető meg a lap.

Deske! Amíg Oravecz válaszol, emlékeztetlek rá egy Tiszatájból való versével: G1.

 ALAP
 Az eresz alatt feltornyozott tűzifának véletlenül
 az aljára került egy szúette sor apám idejéből,
 ezt sosem hasogatom fel,
 mert mikor odáig apad a rakás,
 nyomban fűrészeltetek,
 nehogy teljesen kifogyjon a készlet,
 apámra életében nem lehetett építeni,
 de furcsa módon most mindig az ő alapjára falazok.

2007. február 10. szombat
Drága barátnőm ma
a medencében megállított, hogy nem találja honlapomon a dédapai naplót, amit most begépeltek nekem. Hogy neki azt a C. napló fejezetben megkeresni túl bonyolult. A medence párkányára néztem, nem volt ott semmiféle műanyag doboz máktorta szelettel, de azért elmagyaráztam neki, sőt: akkor emígyen is, tessék parancsolni, megnézhető, és a diós palacsintát is szeretem, kristálycukorral

2007. február 11. vasárnap

Séta a csapattal ebben a gyönyörű
tavaszi időben a
Hármashatár-hegy - Csúcshegy útvonalon.
Utána papíron egy szűk fölmenők összesítés,
hogy lássam,
kim is nekem ez a naplóíró Váli Béla.
Jól elszórakoztam,
amíg találtam egy áttekinthető elrendezést.
Kész.
Egy dolog van hátra, magamnak is őssé válni.

2007. február 12. hétfő

Na végre, hogy két hét után
ismét van fényképezőgép.
Sony-szervíz, 32 ezer, keserves.
Ez az egy kép végigszenvedte a javítást,
és most is aktuális,
napközben fura koratavasz,
még mindig, 12 fok, napsütés.
Jó.

2007. február 13. kedd

Nehezen vallom be, de utóbbi hónapjaimban este tízig kompjuter, az új honlapprogram. Fergeteges játék volt, matematikai logika, programismeret, reklámpszihológia, hencegés, rendszertervezés, tipográfia folytonosan egymásra hatóan. Telefon és email-egyeztetések. Örökös feszültségben, és jöttek az ötletek. Hajnali négykor már üzemi hőmérséklet, és kellő fordulatszám. Illyés Gyulát elfeledtem.
Még javítások, de lényegében kész. Ahogy most a képek alatti SZEREPLÉS-nél megjelenik a többi kép, ami ugyanazon a kiállításon, stb. szerepelt, az elképesztő; váratlan ajándék, nekem is. Hogy mindent megtalál a kereső. Még most ez a váratlan feladat, az egyébként hozzáférhetetlen dédapai napló bevitele, a vele kapott családfával egyetemben.
 
Ma délelőtt semmi feladat már, derült égbolt, festőkötény. Egy más ország. Újra elmélázás, Elton John és Boney M.
Óvatosan egy keret átfestésével kezdtem. Ezt éppen ezredszer, megint most lett éppen jó. Aztán a tavalyi képek. Megint négykézláb újságolvasás, ahogy megakad valamin a szemem a szétszórt lapok között. Most egy néger milliárdos asszony, aki jószívű és nem leszbikus, Dél-Afrikában fog árvaházat építeni. Megint az előre-hátra séta a kép előtt, órákon át. Amihez ősztől nem volt testi? - lelkierőm, megint óránként percvekker, hogy guggoljak néhányat. És megint az órára pislogás, lehet-e már ebédért menni. Igen, mintha más országban. Mondják, boldog ember az, aki meg tudja fogalmazni magát.

Ha emberi méltóságról
vagy szuverenitásról hallok,
mindig Szüts Eszter gyönyörű fotója
jut eszembe. Leánygyermeke, 
Lujzi; Szüts unoka.
S mint hallom,
a fotó igaz,
hogy ez a kis ember
olyan önállósággal
és akarattal bír,
mint egy öntödei olvasztár.
Még semmit nem tud a világról,
de el tudom képzelni,
pontosan tudja,
mit akar, de nagyon,
és mit nem.
A kegyelmes asszony magához kéreti,
és rendre utasítja a hanyag lovászfiút.


2007. február 15. csütörtök

Megérett az idő a képszelektálásra.
Mindig sok volt a selejtem.
Nem is feltétlen rossz ez a munkamódszer.
Nem mintha választottam volna, kialakult.
Egy szezonban egy gondolatkört körbejárni.
Közben módjuk van megteremni
a legjobbaknak is.
És hát aztán - vannak a többiek.

A négy részbe tört lemezekről
készült két fotó viszont váratlan kollázs.
Egy új korszak hajnala. Lehetne.
A/05/43
A/06/13
A/06/28
A/06/33
A/06/35
A/06/39
A/06/43
A/06/48
Szeretem a számokat, olyan megnyugtató.
Tehát ma:         festmény élő: 859
                            kidobtam:      831 

A számokról jut eszembe, reggelente oda-vissza átlag nyolc-tíz Combino villamost látok. Na most, a sorszámuk. Már a 19-est is megünnepeltem, ő volt a csúcs, aztán ahogy haladtunk időben. Tán hete jött először a 30-as, most ennyi lehet. Ha messziről látok egyet közeledni, két számot kell tippelni. A végeredmény és az  elgondoltak viszonya tág tere a gyermeki matematikai merengéseknek. Ha a 17-es helyett a 08-as jön, az egyfajta viszony, az érdekes. Van egyéb is, például a 11-est nagyon ritkán látom. Aztán. A 06-os hol hatos, hol négyes "viszonylat". A négyes nemkülönben.  Kedvelem őket.
Szórakoztató.

Este találtam ezt a fotót győri barátom, Nagy Miklós doktor honlapján, a www.nagymiklos.hu-n. A felvétel otthonában készült. Ilyen gyönyörűen fotózni tulipánokat...,

2007. február 16. péntek
Gáborral séta hazafelé az uszodából, szóba került, hogyan írtam én tanulmányt, főiskolás koromtól.
Leírtam, ami a témáról eszembe jutott. Aztán ezeket gondolatonként szétvágva addig rendezgettem, míg kialakult a téma feldolgozásának lehetséges menete, előtűntek a fejezetek. Ezeket a fogalmakat addig kerestem, meg beterítették az egész mezőt. Ha kint, akkor bent is, ha van világos, akkor a sötét is, ha föld felett, akkor föld alatt is. Témamegjelölés, tárgyalás, konklúzió.
Ez a váz automatikusan kidobta a hiányokat, azokat már egyszerű volt megírni. Amint gyerekkorom bámult szerkezete, a Mengyeljev-rendszer. Az elemeket táblázatba rendezve kiderült, lyukak vannak a sorban. Ami anyagokat aztán rendre föl is fedeztek.

A mondatok egy végtelen papírgurigára (skiccpausz) ragasztva, újra meg újra szétvágva, toldva. Mire kész, több méter hosszú. Akkor írógépbe.


2007. február 17. szombat
A harmadik nagykörnél
megesküdtem,
hogy ma nem csinálom meg
az ezerkétszázat.
Három körül ébredtem
és kurva fáradt vagyok.
Aztán ezt az esküt megszegtem,
igaz, elsősorban azért,
hogy mindezt ide leírhassam.

De ami ennél fontosabb,
Nagy Miklós dr. győri műgyűjtőnek és barátomnak
a Veszprémi Egyetem aulájában
tegnap fotókiállítása nyílt.
Nagyon jó fotós.
Ebből az egy képből is láthatod.
Szüts nyitotta, és nagyon jó a szövege,
de csak olvasásra adta,
publikálásra nem,
mert majd lejön az ÉS-ben.


2007. február 20. kedd

Nem az a férfi, aki hétszer tud. Az a férfi, aki huszonhárom jó fotóból ki tud dobni huszonkettőt. Most nyolcnál tartok, nem megy. Várady Szabolcs munkáit kedvelem.
Irodalmi estje tegnap a Petőfi Múzeumban. Néhány versét is fölolvasta, jó volt. Avval a kis hülye hivatalnok pofájával varázslatos figura.
Vagy személyiség.
A mutatott fotó: F/07/010

varady-01    
varady-02   
varady-03    
varady-04    
varady-05    
varady-06   
varady-07

És a másik bukás,
egy napon,
kedvelem ezt az üres képemet valamelyest,
de erős a gyanúm,
hogy meglenne e nélkül
a hálás Utókor.
Akkor meg minek.

Nem bírom kidobni.
Pedig lehet, hogy kéne.

Szóval, lehet segíteni, tényleg.

Viszont győzelem, hogy rászántam, megírtam, elindítottam:
 

Bp. II. kerület Jegyző

Tárgy: javaslat kitüntetéshez
T. Jegyző! A Fővárostól kapott információm szerint  magánszemély bármiféle kitüntetésre javaslatot a kerületi jegyzőnél tehet. Bressán Bella a Bp. II. Margit körút 64/B lakóház gondnoka kitüntetésére teszek javaslatot. (Valamikor házfelügyelőnek mondtuk.)
Indokolom:
 [...]  3./ És ami mindennél fontosabb: megtanította ház lakóit mosolyogni. Rendkívüli teljesítmény. Karizmatikus személyiség. A ház lakóinak egymáshoz való viszonya megváltozott, általa. Sokat tartózkodik a ház közterületén, lépcsőházában. Aki igényli, mindenkivel elbeszélget, neki panaszkodnak, s ő mindenkit jókedvre derít. Mindenkihez van egy jó szava. A ház öregjeinek külön segít, orvoshoz kíséri őket, mankóval járó beteget - látom - napi sétáján kíséri, szívességből kutyát is sétáltat.
Szívélyes üdvözlettel:

2007. február 21. szerda
Csontos István pár hete fölhívott, hogy este Pilinszky a rádióban. Nagyon elfoglalt vagyok, röviden megköszöntem. Nem tudtam, hogy búcsúzik. Negyvenöt éves volt. Rá kellett kérdeznem, öngyilkos lett?! Nem, három éve rák. A kérdés félig jogos volt. Bár mercedes és kacsalábon forgó, de valami halk szomorúság. A zene szerelmese, első lemezjátszóját Londonból, autóstoppal. Aztán ő kezdett ilyet gyártatni, forgalmazni. Áhítattal mutatott eredeti faládájában egy második világháborús US. katonai adóvevőhöz tartozó rádiócsövet, olyan negyven centiméteres, szalmaágyban, Japánból szerezte. Hogy evvel kezdődik egy minőségi erősítő építése. Egy japán buddhista pap fia kézzel tekercselt micsodái, a klubban ironizáltam a zenerajongóknak, tudok olcsó lemezjátszót kétmillióért, de van jobb is, tízért. Igazán szerette ezt az ügyet, mesélte, a húszas évek fekete lemezei mennyivel jobbak, nem hasonlíthatóak egy mai CD-zenéhez. És ezt csak ma hallani, ezeken az eszközökön. Hogy megkülönbözteti, fölismeri az akkori hangmérnök egyéniségeket. Milyen belső küzdelem után kezdhetett mégis a CD-lejátszókkal is foglalkozni. Mondta azt is, a zenehallgatást a távirányító tette tönkre; tönkretette. Nincs már "meghallgatjuk ezt a lemezt." Kapcsolgatunk. Valamit nagyon tudott és nagyon szeretett, ami múlóban, elmúlóban. Isten kegyelmébe ajánlom. Élt negyvenöt évet.
Az ember mit tud csinálni egy partecédulával. Eltépi. A szemétből halásztam ki, ide másolni.

 

 
9966 bemutató Margitsziget Grand Hotel B/97/02 High End Show-on, gramofon csúcstechn/ MERLIN /Csontos István cége kiállítására kölcsön, 99.11.5 -7. 99.11.1.
9966 bemutató Margitsziget Grand Hotel A/98/22 High End Show-on, gramofon csúcstechn/ MERLIN /Csontos István cége kiállítására kölcsön, 99.11.5 -7. 99.11.1.
9966 bemutató Margitsziget Grand Hotel A/98/61 High End Show-on, gramofon csúcstechn/ MERLIN /Csontos István cége kiállítására kölcsön, 99.11.5 -7. 99.11.1.

Ez a High End Show évenként egy elképesztő nemzetközi lemezjátszó bemutató (volt?)... ő találta ki, ő szervezte... abbahagyom, aki nem ismerte, annak úgyis


2007. február 22. csütörtök
Négy és fél évet ült Rákosi börtönében, most az öltözőben rákérdeztem, miért. Egy barátjával levelezett, aki disszidált 1950-ben, majd őrült módon visszalógott, hogy egy jó barátját is kiviszi. Visszaindultában a határon tűzharc, agyonlőtték. Gyuri bácsit hamarosan letartóztatták, és összeesküvés vádjával elítélték. Ötvenhat nyarán amnesztia, jött Pestről egy ügyész, s vele is elbeszélgetett. - Én azt hiszem elég értelmes vagyok ahhoz, hogy felfogjam, ha megmondják, mi volt a vétkem. És a válasz: nézze, akkor a nemzetközi helyzet olyan volt, hogy ha egy ember inkább meghalt, minthogy az ÁVO kezére kerüljön, annak a környezetét is ki kellett vonni a forgalomból.
Végeredményben logikus.

...azt kérdezte, mi ebben a hiba, már nehogy a bajokért is hálát adjunk:

 



Egy metodista lelkész keményen és szépen válaszol:     merlin-1.jpg     merlin-2.jpg      merlin-3.jpg
Merlin Carothers: A dicsőítésben rejlő erő. Maranatha Kiadó /sok kiadása van, 20 éve mi még xeroxban / katolikus könyvesboltokban


2007. február 23. péntek

Több évtizedes
tévelygés után ma 11-kor
arra az elhatározásra jutottam,
hogy egy műterem legyen világos.
Eddig az oldalablakok takarva,
munka közben zavart az onnét-fény.
De most.
A fóliafüggöny arrébb került,
a két reflektor mögött látszik, dróton lóg.
Minden megváltozott.
 

Itt pedig egy Lukács uszodai pocsolya.
Majdnem beleléptem.

2007. február 25. vasárnap

Keresztlány Nóri belsőépítésznek készül, most a felvételire. Néhány feladat neki, írásban megoldandó, ha netán még el is küldi, korrigálom.

1./ 10 éves aszály után végre megteltek a kutak Debrecenben, 1830-ban. Megünnepelnék, a VÍZ ÜNNEPE. Milyen emlékmű. Milyen közösség-ünnep. Persze víznek sehol nem szabad megjelennie. Avval spórolnak.

2./ Kilincs tömeggyártás tervezési szempontjai Franciaországban.

3./ 40 éves apuka rokkantnyugdíjas lesz, félállásban marad. Otthon a hallból megkap 4 négyzetmétert barkács-saroknak. Két kisgyerek. A hely megtervezésének szempontjai, (Dug.aljzat a gyerekek miatt magasra, stb.)

4./ Kaptam 50 műanyag virágcserepet, nem kell, de sajnálom kidobni. Meg is tartanám. Mire használjam.

5./ Az Aranyszarvas vendéglő és az Orvostörténeti múzeum között most foghíjtelek. Milyen középület illene oda, a Vár aljába.

És persze röpdolgozat: egy-egy válasz max. fél óra.
 

És még ez a mai nap: Délelőtt Katával a Nemzeti Galériában. A barokk szárnyat még soha nem láttam. Megkértem a teremőr nénit, egy percre forduljon hátra.


2007. február 27. kedd
Most sűrű, tegnap 17 ügy elintézése. Ebből kettő: Nem szokásom, de kiderült, négy hónapja lejárt a jogosítványom. És két nap múlva Kecskemét. Sztráda, a város határában állandó traffipax, lent naponta uszoda, kocsival. Hát azonnal a körorvoshoz, igazolásért. Váróterem. Szemközt egy nyugdíjas tanárféle üldögél, de papucsban. Négy-öt papír zsebkendőt rakosgat egyik zsebéből a másikba. A nővérke fölé hajol: Hol tetszik lakni? Nyugodt derű önti el az arcát: itt. Van most otthon valaki? Igen, igen. Van telefonjuk? Mosolyogva bólogat: bizonyára. Aztán hívják a mentőket.

A kapott igazolással az önkormányzatra. Csodálatos szerencsével ma hatig vannak. Negyed hat, és senki előttem. Lefotóznak, majd bevonják a jogsit, űrlap. Mondom: nekem muszáj lemennem Kecskemétre. "Evvel az igazolással én nem mondhatom, hogy maga forgalomba mehet. A jogosítványt két hét múlva küldjük." Itthon végigböngészem a kapott papírt, jó okkal. Látom, a lejártság nem olvasható ki belőle. És: "Igénylés oka: Régi típusú okm. csere új típusúra".
Ma reggel hazafelé az asztalára tettem egy nagyformátumú, kb. ötágú, sárga-; talán kankalint, százötven.
Onnét a patikába, Katának fejfájásra, Quarelin, receptköteles. Mondom: csak egyet írtak fel? - Adok kettőt jó?! És tegye el a receptet...
Így vészeltük át a török hódoltságot is.
 

2007. február 28. szerda

A napokban a Palládium-díj átadása a Szabó Ervin Könyvtár dísztermében. Szüts meghívta a fiatal fotósfenomént, Vancsó Zoltánt, aki aztán -

Egy mai email:

Bp. II. ker. Jegyző

Önhöz eljuttatott levelemben javaslatot tettem Bressán Bella házgondnokunk kitüntetésére.
Válaszlevele alapján pontosítok, "II. Kerületért Emlékérem"-re ("bármely kerületi választópolgárként") javaslom.

Meggyőződésem: a kerület ismert személyiségei, tudósai és művészei számára megtiszteltetés lenne egy kiváló házmesterrel együtt megkapni ezt a kitüntetést. Kérem az előterjesztést e levelemmel együtt a t. Bizottság elé terjeszteni.
Szívélyes üdvözlettel:

-------------------------------------------------------------------------------
VÁLASZ E-MAIL: Az üzenet elolvasva: 2007.02.28. 11:19. Címzett:  szalai.tibor@masodikkerulet.hu

 

Vége van február. Holnap negyed tíz: irány Kecskemét.

 

2007.febr= 75600 = 3056/hó = 109/nap