VÁLINEWS 143. levél J.-nek, Le Meux-be / 2007. február
|
● 2007. február 1.
Egy ronda hiba a IV. hét,
szerda reggeli zsolozsmában.
● 2007. február 2.
péntek
04:55 Kész a lapozóprogram dédapám
naplójához, az éjjel
megcsináltuk. De nem tetszik. Túl
kicsik a betűk, s ha nagyobbra
tettük, szétesett. Valami mást
kell kitalálni. Itt csak az első
néhány oldal, mintának.
http://deske.hu/iras/link-2006/v-bela-lapozo2/index.html
14:27. Meg voltam zavarodva. Többen írták, hogy jól olvasható, még 1280-as monitorfölbontásnál is. Aztán mégiscsak megcsináltam még egyszer, noha az egész csak a szent fölösleges tartománya, mert sikerül az egészet gépbe íratom.
http://deske.hu/iras/v-bela-lapoz/index.html
● 2007. február 3.
szombat
Legyen kerek a történet, G1.
tanácsára ma megcsináltam a dédapai
írás tartalomjegyzékét. A napló 42
fejezetre tagolódik, ez segít az
eligazodásban. Kezdi leírást a
nagyapjával, aztán passzusok
családtagjairól. Foglalkozik a
48-49-es eseményekkel, utazása
Kossuth oldalán Bécsbe. Véres csaták
emléke. Elmeséli, hogyan menekül meg
az osztrák kényszersorozástól.
Később hazatelepülve Pestről,
szerepe Szabadka város életében,
közgyűlések, 13 beszédének szövege.
Egy fejezet a város múltjából, és
megírja egy erdélyi útját is.
Pár sorral föntebb a szöveg, itt
pedig a tartalomjegyzéke:
http://deske.hu/iras/v-bela-lapoz/v-bela-tartjegyzek.htm
● 2007. február 6.
kedd
Kedves Váli! Nagyon örülök a dédapai napló publikálásának, a böngészése, olvasása. Személyes okokból is: jómagam is szabadkai születésű vagyok, 12 éve élek Pesten. Egy kicsit az enyém is ez a napló (ha már hasonlókkal nem találkozhattam a felmenőim emlékei között), köszönöm! T.
|
Avval kezdődött, pár napja anyácskám rajtam keresett egy elkallódott fotót. Nálam ilyesmi nem tud eltűnni, azonnal felszínre kerülne, hát elő Kata óriási papírdobozát. Abban vagy ezer fotó, egy kupacban. Kicsik, nagyok, összevissza. Ha már belekezdek, egyúttal kiszedem a saját fotótárba bemásolhatókat. Elképesztő időutazás, másodpercenként más-más emlék a kezemben. Ötven év előre-hátra. Beleszédültem, mire kiválasztottam a gépben lévő családfotóimhoz még ötvenkettőt. Aztán két nap munka vele, éveket beazonosítani, opuszszám stb.
Katát, szegényt, hat év kezelés után meddőnek nyilvánították, örökbefogadást fontolgatott. Rémültem ettől a megoldástól, illetve egyáltalán, a gyerektől. Az időm, a munkám. Belevágunk. Hihetetlen protekció, szobrász barátunk egy gyerekotthon mindenese, azt hiszem fűtője is volt. Egyetlen férfi a házban, aki egy csapot meg tud javítani, nélkülözhetetlen. Néhány hét után telefonált, hogy mindenkit lekörözve, most jöjjünk! Egy üvegajtón át nézhettük meg. Egyedül, nagyon egyedül cumizott a játszószobában. Nem volt mutatós gyerek. Abban a pillanatban csodálatosan elmúlt minden félelmem. Később mondogatni kezdtem, nem értem, mire való lehet egy fiúgyermek... Mikor Miki megszületett, azt is megtudtam. Pontosabban, két évvel később, amikor megszerettem.
|
Tovább..., fotók a kezem között.
Itt, lám, már Zsófia szül,
létrejön Kinga,
első unokám.
Kapkodom a fejem.
● 2007. február 7
szerda
Reggel négy. Ma legalább
tudom, mért nem tudtam
aludni. Az örömtől. Fiam ötlete volt, ez is,
de olyan horderejű, hogy csak
félve mertem a programozó fiú
elé terjeszteni, még
novemberben. Nem ellenkezett, de
a kézfeje tett egy hárító -
elbizonytalanító mozdulatot.
Mégis, tízezer háromszáz fájl.
A
kérés ennyi volt: csinálna-e egy teljeskörű keresőt a honlapra,
szóra, szótöredékre; merthogy ezt
állítólag az adatbázis rendszer
lehetővé teszi.
Avval biztattam magamat, talán,
ha márciusra sorra kerül, annyi
még az egyéb javítani-igazítani
valónk. A tegnap estét is együtt
töltöttük. És teaivás közben
homlokára csapott, MEGVAN! Két
gépen, három monitoron néztük a
csodát. Sikerült három mezőt
összekapcsolnia. Meglett! Ott
van jobbra fönn, az a szerény
keres; írd be a neved,
akármit, írd be Van Goghot, vagy
a legjobb képemet:
A/82/21. Persze még nem teljesen
hibátlan, OK., majd, majd.
A fejléc tipóval is bajok vannak, nem a szakértelmen múlik. Kitaláltuk, hogy célszerű lenne a közepébe is valami szöveg, világosabb a rendszer. Az, hogy az "életem a csendéletem", vagy hogy I'm on duty" - hosszú. Esetleg "na, ilyet még úgyse láttatok, skacok". Maradt a teljesen fölösleges domain-név. Bánk órát győzködött, hogy ez a www.deske.hu középre kerüljön, jobbra-balra, fönt-lent; de ez lehetetlennek tűnik. Az egyik keresőn jó, akkor a másikon nem; PC-n igen, MAC-en nem. Közben a Microsoft édesanyját, a billigétszet emlegette, üzleti agresszivitását, ez kizárólag neki köszönhető. Remény nincs, a komputervilág kilencven százaléka a zsebében.
Na még a keresőről. A Le Meux-be
írt
levelek-, majd válinews; 1990-óta
ez a naplóm, bármi dátum, adat
kell, innét tudtam
visszakeresni. Eddig csak úgy,
hogy volt egy mamutfájlom rtf-formátumban, a 140
levélnek. Ölég lassan jött föl.
Most ezt is törölhetem.
Szóval boldog vagyok.
Nem szokásom, letérdelve megköszöntem.
Közben rájöttem, ha a fejemet a
földig hajtom, kimegy belőle a
fejfájás.
|
Kézírással,
ami már nem
létezik,
legfeljebb villanyoson,
amíg a 61-es megérkezik a Körtérre.
Ahonnan majd anyácskámmal
pajzsmirigy vizsgálatra megyünk.
Van idő fogalmazni, most speciel
egy Szabó T. Anna kötet
belső borítójára.
Zuhanyozás után, reggel, az
öltözőben,
a professzor úr:
- Dezső, mi a véleményed?
Barátom mondta - és nem provokálni akart -
Fidelért misét kellene mondatni...
- Rendben van, jó ötlet.
- De hát ateista...
- Közömbös. Isten őt szereti a
legjobban.
Isten nem ismeri a többes számot.
- Na ne...?!
- Ő mindenkit a legjobban.
Nem egyformán; a legjobban.
Téged is. Castrot is.
Adolf Hitlert is.
- Ő aztán nem érdemelte ki!
- Senki nem érdemelt ki
semmit.
Minden ajándék.
Marabu iránti tiszteletem ihlette ezt a levelet, vezető karikaturistáink folytonosan bővülő múzeuma:
Kedves
Váli Dezső! Most találtam ezt a
galériát a hvg.hu-n, gondoltam
elküldöm Önnek:
http://hvg.hu/gallery/29e6d5b0-ccb4-4b18-b3cb-2e1acd382f24.aspx
üdvözlettel: k.
● 2007. február 8. csütörtök
Kedves
Barátom! Kérte, segítenék eladni egy
képemet, ami évek óta gyűjteményében
van. Együtt érzek anyagi gondjával,
de nem tehetem. Körülbelül 250 ezer
forintot kell havonta összeszednem,
hogy számos családtagjaim
működőképesek maradjanak. Most éppen
van vagy két hónapnyi tartalékom,
azon túl pedig a remény, hogy valaki
becsenget.
Nem panaszképpen, minden rendben,
meg is szoktam, az elmúlt évtizedek
is így teltek. De ha én most a maga
képét árulnám... érti.
Az elvi rész pedig: természetesnek-,
és jó szívvel veszem, ha képeim
mozognak. Efelől semmi aggálya ne
legyen.
d.
Anyácskám racionális. Kiderült,
már mindig csak félévre fizeti elő
az újságot.
Megvan, elkészült, gépbe
írták Váli Béla dédapám
napló-memoárját. Így persze könnyen
olvasható. Már meg is nézhető a
honlapon: C.napló / típus szerint /
Váli Béla...
A könnyebb eligazodás kedvéért (73
gépoldal lenne) a
Fejezeteit
beszámoztam
F-01...el kezdődően, és
ezt a tartalomjegyzékbe is
bevezettem. A gépíró által sárgával
jelzett bizonytalanságokat majd
igyekszem kijavítani.
Baráti intés, korrigálok.
Visszavonom azt a mondatomat, hogy
Adolf Hitlert (mint mindenkit),
szereti Isten a legjobban. A mondat
helyesen: A legjobban Adolf Hitlert
szerette Isten. Múlt idő. Hogy most
mi a helyzet, azt tényleg nem
tudhatom. Mint ahogy azt sem, hogy
H. elkárhozott-e, vagy üdvözült. Ne
feledjük, a tanítás szerint a halál
pillanatában Isten végtelen
irgalmából még mindenki kap egy
utolsó lehetőséget, Őt választani.
Van is erről egy példabeszéd, az
irigy szőlőmunkásokról, akik már
reggeltől dolgoztak, és zsémbesek,
hogy ők miért nem kapnak több bért.
Mindez nem tévesztendő össze avval a
kérdéskörrel, neked mennyire
szimpatikus H. Nekem se. Ha hívő
vagy, egyszerűbb a dolgod, tudod,
hogy az ítélkezést, az ítéletet
Istenre kell hagynod. Sőt. Azt is
tudod, hogy neked megbocsátani
kötelező. Nem érzelmi kérdés,
akarati döntés.
És
meghallák az Úr Isten szavát, a ki
hűvös alkonyatkor a kertben jár vala
Gyönyörű, nem?! Ter., 3.8.
● 2007. február 9. péntek
Visszavonom a tegnapi
visszavonást. Isten a
szeretet.
Csak a fordítottja igaz: amennyiben
elkárhozott, jelenleg Hitler nem
szereti Istent. De még ez se biztos.
Valószínűbb, hogy sóvárog utána. És
emiatt eléggé pocsékul érzi magát.
Mindörökké.
20:44
Kedves
Deske! "Tulajdonképpen ugyanaz a tűz
gyötri a kárhozottat a pokolban,
tisztít a purgatóriumban és adja a
mennyei boldogságot. Isten nem
változik, a szeretet tüze mindig
ugyanaz. Mi viselkedünk
különbözőképpen: ha teljesen
ellenállunk a szeretetnek, Isten
tüze gyötör; ha képesek vagyunk
tisztulásra, ez a tűz megtisztít; ha
egyesülünk Istennel, ez a tűz
mennyei boldogságot ad." (F.
Varrillon: A hit öröme) D-y
Azt kérdezi tőlem, mi értelme
van, hogy te ennyit..., hogy te itt
ezeket írod, nap-nap után?!
- Semmi értelme. Pontosan annyi,
mint a Mona Lisának. Mi értelme
megtudni, hogy a régholt Erzsike
asszony orra milyen hosszú volt.
|
A mai nap eredménye,
sikerült
egy magyarnyelvű
családfa-program letöltése,
hetedik nekifutásra
az apai
egyik ág kész is,
föltettem a netre.
Itt nyílik.
Hogy a sok száz adat másolásakor
a keletkezett hibákat kiszűrjem,
az 1987-ben készült papírtáblázatra
egy pauszréteg,
azon a már ellenőrzött adatokat
átfirkáltam.
A megtekintéshez letöltendő
egy 0,8 Mb-os, pici segédprogram
"GenKapocs",
amivel ezentúl te is
megcsinálhatod
a magadét.
Győzelem volt a net-mutatás
technikáját megtalálni,
mivelhogy közvetlenül nem nézhető
meg a lap.
Deske! Amíg Oravecz válaszol, emlékeztetlek rá egy Tiszatájból való versével: G1.
ALAP
Az eresz alatt feltornyozott tűzifának véletlenül
az aljára került egy szúette sor apám idejéből,
ezt sosem hasogatom fel,
mert mikor odáig apad a rakás,
nyomban fűrészeltetek,
nehogy teljesen kifogyjon a készlet,
apámra életében nem lehetett építeni,
de furcsa módon most mindig az ő alapjára falazok.
● 2007. február 10.
szombat
Drága barátnőm ma a medencében
megállított, hogy nem találja
honlapomon a dédapai naplót, amit
most begépeltek nekem. Hogy neki azt
a C. napló fejezetben megkeresni túl
bonyolult. A medence
párkányára néztem, nem volt ott
semmiféle műanyag doboz máktorta
szelettel, de azért elmagyaráztam
neki, sőt: akkor emígyen is, tessék
parancsolni,
megnézhető, és a diós
palacsintát is szeretem,
kristálycukorral
● 2007. február 11. vasárnap
|
Séta a csapattal ebben a
gyönyörű
tavaszi időben a
Hármashatár-hegy - Csúcshegy
útvonalon.
Utána papíron egy szűk fölmenők
összesítés,
hogy lássam,
kim is
nekem ez a naplóíró Váli Béla.
Jól elszórakoztam,
amíg találtam egy
áttekinthető elrendezést.
Kész.
Egy dolog van hátra, magamnak is
őssé válni.
● 2007. február 12. hétfő
Na végre, hogy két hét után
ismét van fényképezőgép.
Sony-szervíz, 32 ezer, keserves.
Ez az egy kép végigszenvedte a
javítást,
és most is aktuális,
napközben fura koratavasz,
még mindig, 12 fok, napsütés.
Jó.
● 2007. február 13. kedd
|
Nehezen vallom be, de utóbbi
hónapjaimban este tízig kompjuter, az új
honlapprogram. Fergeteges játék
volt, matematikai logika,
programismeret, reklámpszihológia,
hencegés, rendszertervezés, tipográfia
folytonosan egymásra hatóan. Telefon
és email-egyeztetések. Örökös
feszültségben, és jöttek az ötletek.
Hajnali négykor már üzemi
hőmérséklet, és kellő fordulatszám.
Illyés Gyulát elfeledtem.
Még
javítások, de lényegében kész. Ahogy
most a képek alatti SZEREPLÉS-nél
megjelenik a többi kép, ami
ugyanazon a kiállításon, stb.
szerepelt, az elképesztő;
váratlan ajándék, nekem is. Hogy
mindent megtalál a kereső. Még most
ez a váratlan feladat, az egyébként hozzáférhetetlen
dédapai napló bevitele, a vele kapott
családfával egyetemben.
Ma délelőtt semmi feladat már,
derült égbolt, festőkötény. Egy más ország. Újra
elmélázás, Elton John és Boney M.
Óvatosan egy keret átfestésével
kezdtem. Ezt éppen ezredszer, megint
most lett éppen jó. Aztán a tavalyi
képek. Megint négykézláb
újságolvasás, ahogy megakad valamin
a szemem a szétszórt lapok között.
Most egy néger milliárdos asszony,
aki jószívű és nem leszbikus,
Dél-Afrikában fog árvaházat építeni.
Megint az előre-hátra séta a kép
előtt, órákon
át. Amihez ősztől nem volt testi? -
lelkierőm, megint óránként
percvekker, hogy guggoljak néhányat.
És megint az órára pislogás, lehet-e
már ebédért menni. Igen, mintha más
országban. Mondják, boldog ember az,
aki meg tudja fogalmazni magát.
|
Ha emberi méltóságról
vagy szuverenitásról hallok,
mindig Szüts Eszter gyönyörű fotója
jut eszembe. Leánygyermeke,
Lujzi; Szüts unoka.
S mint hallom,
a fotó igaz,
hogy ez a kis ember
olyan önállósággal
és akarattal bír,
mint egy öntödei olvasztár.
Még semmit nem tud a világról,
de el tudom képzelni,
pontosan tudja,
mit akar, de nagyon,
és mit nem.
A kegyelmes asszony magához kéreti,
és rendre utasítja a hanyag
lovászfiút.
|
● 2007. február 15.
csütörtök
Megérett az idő a
képszelektálásra.
Mindig sok volt a selejtem.
Nem is feltétlen rossz ez a
munkamódszer.
Nem mintha választottam volna,
kialakult.
Egy szezonban egy gondolatkört
körbejárni.
Közben módjuk van megteremni
a legjobbaknak is.
És hát aztán - vannak a többiek.
A négy részbe tört lemezekről
készült két fotó viszont
váratlan kollázs.
Egy új korszak hajnala. Lehetne.
A/05/43
A/06/13
A/06/28
A/06/33
A/06/35
A/06/39
A/06/43
A/06/48
Szeretem a számokat, olyan
megnyugtató.
Tehát ma:
festmény élő: 859
kidobtam: 831
A számokról jut eszembe,
reggelente oda-vissza átlag
nyolc-tíz Combino villamost látok.
Na most, a sorszámuk. Már a 19-est
is megünnepeltem, ő volt a csúcs,
aztán ahogy haladtunk időben. Tán
hete jött először a 30-as, most
ennyi lehet. Ha messziről látok
egyet közeledni, két számot kell
tippelni. A végeredmény és az
elgondoltak viszonya tág tere a
gyermeki matematikai merengéseknek.
Ha a 17-es helyett a 08-as jön, az
egyfajta viszony, az érdekes. Van
egyéb is, például a 11-est nagyon
ritkán látom. Aztán. A 06-os hol
hatos, hol négyes "viszonylat". A
négyes nemkülönben. Kedvelem
őket.
Szórakoztató.
Este találtam ezt a fotót
győri barátom, Nagy Miklós doktor
honlapján, a www.nagymiklos.hu-n. A
felvétel otthonában készült. Ilyen
gyönyörűen fotózni
tulipánokat...,
● 2007. február 16.
péntek
Gáborral séta hazafelé az
uszodából, szóba került, hogyan
írtam én tanulmányt, főiskolás
koromtól.
Leírtam, ami a témáról eszembe
jutott. Aztán ezeket gondolatonként
szétvágva addig rendezgettem, míg
kialakult a téma feldolgozásának
lehetséges menete, előtűntek a
fejezetek. Ezeket a fogalmakat addig
kerestem, meg beterítették az egész
mezőt. Ha kint, akkor bent is, ha
van világos, akkor a sötét is, ha
föld felett, akkor föld alatt is.
Témamegjelölés, tárgyalás,
konklúzió.
Ez a váz automatikusan kidobta a
hiányokat, azokat már egyszerű volt
megírni. Amint gyerekkorom bámult
szerkezete, a Mengyeljev-rendszer.
Az elemeket táblázatba rendezve
kiderült, lyukak vannak a sorban.
Ami anyagokat aztán rendre föl is
fedeztek.
A mondatok egy végtelen papírgurigára (skiccpausz) ragasztva, újra meg újra szétvágva, toldva. Mire kész, több méter hosszú. Akkor írógépbe.
|
● 2007. február 17.
szombat
A harmadik nagykörnél
megesküdtem,
hogy ma nem csinálom
meg
az ezerkétszázat.
Három körül
ébredtem
és kurva fáradt vagyok.
Aztán ezt az esküt megszegtem,
igaz,
elsősorban azért,
hogy mindezt ide
leírhassam.
De ami ennél fontosabb,
Nagy Miklós dr. győri műgyűjtőnek és
barátomnak
a Veszprémi Egyetem aulájában
tegnap fotókiállítása nyílt.
Nagyon jó fotós.
Ebből az egy képből is láthatod.
Szüts nyitotta, és nagyon jó a
szövege,
de csak olvasásra adta,
publikálásra nem,
mert majd lejön az ÉS-ben.
● 2007. február 20.
kedd
|
Nem az a férfi, aki hétszer
tud. Az a férfi, aki huszonhárom jó
fotóból ki tud dobni huszonkettőt.
Most nyolcnál tartok, nem megy.
Várady Szabolcs munkáit kedvelem.
Irodalmi estje tegnap a
Petőfi Múzeumban. Néhány versét is
fölolvasta, jó volt. Avval a kis
hülye hivatalnok pofájával
varázslatos figura.
Vagy személyiség.
A mutatott fotó: F/07/010
varady-01
varady-02
varady-03
varady-04
varady-05
varady-06
varady-07
|
És a másik bukás,
egy napon,
kedvelem ezt az üres képemet
valamelyest,
de erős a gyanúm,
hogy meglenne e nélkül
a hálás Utókor.
Akkor meg minek.
Nem bírom kidobni.
Pedig lehet, hogy kéne.
Szóval, lehet segíteni, tényleg.
Viszont győzelem, hogy
rászántam, megírtam, elindítottam:
Bp. II. kerület Jegyző
Tárgy: javaslat kitüntetéshez
T. Jegyző! A Fővárostól kapott információm szerint magánszemély bármiféle
kitüntetésre javaslatot a kerületi jegyzőnél tehet. Bressán Bella a Bp. II. Margit körút 64/B lakóház gondnoka
kitüntetésére teszek javaslatot. (Valamikor házfelügyelőnek mondtuk.)
Indokolom:
[...] 3./ És ami mindennél fontosabb: megtanította ház lakóit mosolyogni. Rendkívüli
teljesítmény. Karizmatikus személyiség. A ház lakóinak egymáshoz való viszonya
megváltozott, általa. Sokat tartózkodik a ház közterületén, lépcsőházában. Aki
igényli, mindenkivel elbeszélget, neki panaszkodnak, s ő mindenkit jókedvre
derít. Mindenkihez van egy jó szava. A ház öregjeinek külön segít, orvoshoz
kíséri őket, mankóval járó beteget - látom - napi sétáján kíséri, szívességből
kutyát is sétáltat.
Szívélyes üdvözlettel:
|
● 2007. február 21.
szerda
Csontos István pár hete fölhívott, hogy este Pilinszky a rádióban. Nagyon
elfoglalt vagyok, röviden megköszöntem. Nem tudtam, hogy búcsúzik.
Negyvenöt éves volt. Rá kellett kérdeznem, öngyilkos lett?! Nem, három éve rák.
A kérdés félig jogos volt. Bár mercedes és kacsalábon forgó, de valami halk
szomorúság. A zene szerelmese, első lemezjátszóját Londonból, autóstoppal. Aztán
ő kezdett ilyet gyártatni, forgalmazni. Áhítattal mutatott eredeti faládájában
egy második világháborús US. katonai adóvevőhöz tartozó rádiócsövet, olyan
negyven centiméteres, szalmaágyban, Japánból szerezte. Hogy evvel kezdődik egy
minőségi erősítő építése. Egy japán buddhista pap fia kézzel tekercselt
micsodái, a klubban ironizáltam a zenerajongóknak, tudok olcsó lemezjátszót
kétmillióért, de van jobb is, tízért. Igazán szerette ezt az ügyet, mesélte, a
húszas évek fekete lemezei mennyivel jobbak, nem hasonlíthatóak egy mai CD-zenéhez. És
ezt csak ma hallani, ezeken az eszközökön. Hogy megkülönbözteti, fölismeri az
akkori hangmérnök egyéniségeket. Milyen belső küzdelem után kezdhetett mégis a
CD-lejátszókkal is foglalkozni. Mondta azt is, a zenehallgatást a távirányító
tette tönkre; tönkretette. Nincs már "meghallgatjuk ezt a lemezt."
Kapcsolgatunk. Valamit nagyon tudott és nagyon szeretett, ami múlóban,
elmúlóban. Isten kegyelmébe ajánlom. Élt negyvenöt évet.
Az ember mit tud csinálni egy partecédulával. Eltépi. A szemétből halásztam ki,
ide másolni.
9966 | bemutató | Margitsziget Grand Hotel | B/97/02 | High End Show-on, gramofon csúcstechn/ MERLIN /Csontos István cége kiállítására kölcsön, 99.11.5 -7. | 99.11.1. |
9966 | bemutató | Margitsziget Grand Hotel | A/98/22 | High End Show-on, gramofon csúcstechn/ MERLIN /Csontos István cége kiállítására kölcsön, 99.11.5 -7. | 99.11.1. |
9966 | bemutató | Margitsziget Grand Hotel | A/98/61 | High End Show-on, gramofon csúcstechn/ MERLIN /Csontos István cége kiállítására kölcsön, 99.11.5 -7. | 99.11.1. |
Ez a High End Show évenként egy elképesztő nemzetközi lemezjátszó bemutató (volt?)... ő találta ki, ő szervezte... abbahagyom, aki nem ismerte, annak úgyis
● 2007. február 22.
csütörtök
Négy és fél évet ült Rákosi börtönében, most az öltözőben rákérdeztem,
miért. Egy barátjával levelezett, aki disszidált 1950-ben, majd őrült módon
visszalógott, hogy egy jó barátját is kiviszi. Visszaindultában a határon
tűzharc, agyonlőtték. Gyuri bácsit hamarosan letartóztatták, és összeesküvés
vádjával elítélték. Ötvenhat nyarán amnesztia, jött Pestről egy ügyész, s vele
is elbeszélgetett. - Én azt hiszem elég értelmes vagyok ahhoz, hogy felfogjam,
ha megmondják, mi volt a vétkem. És a válasz: nézze, akkor a nemzetközi helyzet
olyan volt, hogy ha egy ember inkább meghalt, minthogy az ÁVO kezére kerüljön,
annak a környezetét is ki kellett vonni a forgalomból.
Végeredményben logikus.
...azt kérdezte, mi ebben a hiba, már nehogy a bajokért is hálát adjunk:
|
Egy metodista lelkész
keményen és szépen válaszol:
merlin-1.jpg
merlin-2.jpg
merlin-3.jpg
Merlin Carothers: A dicsőítésben rejlő erő.
Maranatha Kiadó /sok kiadása van, 20
éve mi még xeroxban /
katolikus könyvesboltokban
|
● 2007. február 23.
péntek
Több évtizedes
tévelygés után ma 11-kor
arra az elhatározásra jutottam,
hogy egy műterem legyen világos.
Eddig az oldalablakok takarva,
munka közben zavart az onnét-fény.
De most.
A fóliafüggöny arrébb került,
a két reflektor mögött látszik,
dróton lóg.
Minden megváltozott.
Itt pedig egy Lukács uszodai
pocsolya.
Majdnem beleléptem.
● 2007. február 25. vasárnap
|
Keresztlány Nóri belsőépítésznek készül, most a felvételire. Néhány feladat neki, írásban megoldandó, ha netán még el is küldi, korrigálom.
1./ 10 éves aszály után végre megteltek a kutak Debrecenben, 1830-ban. Megünnepelnék, a VÍZ ÜNNEPE. Milyen emlékmű. Milyen közösség-ünnep. Persze víznek sehol nem szabad megjelennie. Avval spórolnak.
2./ Kilincs tömeggyártás tervezési szempontjai Franciaországban.
3./ 40 éves apuka rokkantnyugdíjas lesz, félállásban marad. Otthon a hallból megkap 4 négyzetmétert barkács-saroknak. Két kisgyerek. A hely megtervezésének szempontjai, (Dug.aljzat a gyerekek miatt magasra, stb.)
4./ Kaptam 50 műanyag virágcserepet, nem kell, de sajnálom kidobni. Meg is tartanám. Mire használjam.
5./ Az Aranyszarvas vendéglő és az Orvostörténeti múzeum között most foghíjtelek. Milyen középület illene oda, a Vár aljába.
És persze röpdolgozat: egy-egy válasz max. fél óra.
És még ez a mai nap: Délelőtt Katával a Nemzeti Galériában. A barokk szárnyat még soha nem láttam. Megkértem a teremőr nénit, egy percre forduljon hátra.
● 2007. február 27.
kedd
Most sűrű, tegnap 17 ügy
elintézése. Ebből kettő: Nem
szokásom, de kiderült, négy hónapja
lejárt a jogosítványom. És két nap
múlva Kecskemét. Sztráda, a város
határában állandó traffipax, lent
naponta uszoda, kocsival. Hát
azonnal a körorvoshoz, igazolásért.
Váróterem. Szemközt egy nyugdíjas
tanárféle üldögél, de papucsban.
Négy-öt papír zsebkendőt rakosgat
egyik zsebéből a másikba. A nővérke
fölé hajol: Hol tetszik lakni?
Nyugodt derű önti el az arcát: itt.
Van most otthon valaki? Igen, igen.
Van telefonjuk? Mosolyogva bólogat:
bizonyára. Aztán hívják a mentőket.
A kapott igazolással az
önkormányzatra. Csodálatos
szerencsével ma hatig vannak. Negyed
hat, és senki előttem. Lefotóznak,
majd bevonják a jogsit, űrlap.
Mondom: nekem muszáj lemennem
Kecskemétre. "Evvel az igazolással
én nem mondhatom, hogy maga
forgalomba mehet. A jogosítványt két
hét múlva küldjük." Itthon
végigböngészem a kapott papírt, jó
okkal. Látom, a lejártság nem
olvasható ki belőle. És: "Igénylés
oka: Régi típusú okm. csere új
típusúra".
Ma reggel hazafelé az asztalára
tettem egy nagyformátumú, kb. ötágú,
sárga-; talán kankalint, százötven.
Onnét a patikába, Katának
fejfájásra, Quarelin, receptköteles.
Mondom: csak egyet írtak fel? - Adok
kettőt jó?! És tegye el a
receptet...
Így vészeltük át a török hódoltságot
is.
|
● 2007. február 28. szerda
A napokban a Palládium-díj átadása a Szabó Ervin Könyvtár dísztermében. Szüts meghívta a fiatal fotósfenomént, Vancsó Zoltánt, aki aztán -
Egy mai email:
Bp. II. ker. Jegyző
Önhöz
eljuttatott levelemben javaslatot
tettem Bressán Bella házgondnokunk
kitüntetésére.
Válaszlevele alapján pontosítok, "II.
Kerületért Emlékérem"-re ("bármely
kerületi választópolgárként")
javaslom.
Meggyőződésem: a kerület ismert
személyiségei, tudósai és művészei
számára megtiszteltetés lenne egy
kiváló házmesterrel együtt megkapni
ezt a kitüntetést. Kérem az
előterjesztést e levelemmel együtt a
t. Bizottság elé terjeszteni.
Szívélyes üdvözlettel:
-------------------------------------------------------------------------------
VÁLASZ E-MAIL: Az üzenet elolvasva:
2007.02.28. 11:19. Címzett:
szalai.tibor@masodikkerulet.hu
Vége van február. Holnap negyed tíz: irány Kecskemét.
2007.febr= 75600 = 3056/hó = 109/nap