VÁLINEWS   146. levél J.-nek, Le Meux-be   /   2007. május

● 2007. május 1. kedd

Megtörtént. Régóta várható volt, hogy kidől a sorból. Néhányan bizony ezt várták is.

Annak idején őt is elkergették a rendből.
Maradhatott volna szokott környezetében, nyugdíjasként a kis vidéki plébánián; rendszerváltáskor a hívó szóra visszatért a ferencesekhez.

A hajnali misét itt évek óta ő mondta.
Nehezen lehetett érteni a szavát, az evangéliumot is akadozva olvasta.
Pár éve egy prédikáció közben összeesett. Imre atya, talán 92 éves. Megszerettem az évek során.
Most tíz perccel misekezdet előtt kijön, alig tud járni. Botját a karosszék mellé fekteti.
Az oltárnál József atya, mások.

Gáborral reggel a zuhany alatt lektoráltattam új novellámat: Idejött csodaautójával és a kép árából lealkudott ötvenezer forintot. Gusztustalan. Azt mondja, ne így. Írd azt, hogy Emberi. Vagy hogy Ezért gazdag.
Talán igaza van.

Deske! Idejött csodaautójával és a kép árából lealkudott ötvenezer forintot. Ennyi, te pancser. Minden csak ront rajta. Hja barátom, az irodalom...!
m.

Igaza van.

● 2007. május 3. csütörtök

Szia Deske! Szerinted a birtokomban levő A/....  képed [ajándékba választotta néhány éve] nem fűrész után kiált? Nekem úgy tűnik, hogy gyenge. Nem kaphatnék egy jobbat?
S.

Jobbat nem tudok adni, mert az nagyon jó.
d.

Minden képértő ismerősöm szerint gyenge. Annak idején te is azt mondtad, hogy éppen tovább akartad festeni.
S.

 Ha unod, cserélhetünk, hozz 300 ezer forintot, és választhatsz.
d.

És mi újság a Lukácsban. Lajos bácsit (megözvegyült, elnehezedett testtel, egy-, olykor két bottal jár) megfeddtem, hogy azt értem, hogy lábával nem, de karjával mért nem mozog erőteljesebben?! Másnap rákérdezett:
- Ma tíz perccel hamarább teljesítettem, hogy gyorsabban. Csak azt nem tudom, célszerűbb-e; rövidebb ideig vagyok a vízben.
- Attól függ, mennyit úszol?
- Egy órát.
- Akkor a tíz perc nem számít, viszont jobban megmozgatod a szívedet, tüdődet.
Még fontolgatja.

Erzsébet asszony (75, kézilabdás volt) tavaly elvégzett egy kompjuter-tanfolyamot, most megint rákérdeztem, mikor vesz már otthonra gépet, és lép be az internetre. E-mail címe már van. Azt mondja, még gondolkodik. Mondom neki, siessen, mert a PC minden évben olcsóbb...

Hazafelé. Baromira koncentráltam, hogy figyeljek; annak a sajtos kiflinek örüljek, amit éppen rágcsálok, hiszen ez az egyetlen szerepe. De nem sikerül. Memorizálom; OTP-be, vécépapír nagy csomag, levelet bedobni, kenyér ma nem kell. Még rám telefonál Józsi atya, hogy vasárnap ezüstmiséje, ő elfelejtette, szóljak már a fiúknak a Lukácsban.

Tegnap anyácskámmal
orvoshoz, erősen köhög,
egy hete nem volt utcán.
Után pici séta,
megkerültük a Feneketlen tavat.
Gyerekkori emlék, kedves ez a park.
Ott láttam ezt, fatörzs és korlát
találkozása.
 
Méjértelmű tanmesét is írtam hozzá;
így szól:

Jancsi és Juliska egybekeltek,
s az évek során
megismerték egymást.

(Lehetne valami ettől jobbat is. He?!)

● 2007. május 4. péntek

Kezdettől, 1994-től dilemma, hogy az akkor kompjuterbe áttett opuszjegyzékem hogy viszonyuljon az A4-es papírhoz. Néhány éve mertem elszakadni, már nem nyomtatom ki időről-időre, talán több száz oldal. De az aggodalom és a gyanakvás. Hogy - valahogy - mégis az a biztos.
Úgyhogy ezek a honlapról is kinyomathatóak; szereplésnapló, műtulajdonosok jegyzéke és az öt műfaj. Végtelen gondos programozóm kiírta a táblázatok tetejére, továbbküldve az olvasót, hogy: nyomtatóbarát verzió >> Mivel én is végtelen gondos vagyok, kérdezem tőle, miért barát és miért verzió? Mert az eredeti táblázat is kinyomatható, csak ez jobb.

G.1(1935-) tegnap reggel munkavédelem tant adott elő a Kertészeti Egyetemen a mi időnkben, úgyhogy nem találkoztunk, ma pótolta. Hosszan áztunk a zuhany alatt. Csak mert Kazinczy szerette, Catullust kezdett olvasni,  hamarosan talált is valamit. Latinul  tud, hát megkereste az eredetit. Kiderült, vagy tízen fordították le ezt a verset magyarra. Küldött belőlük. Úgy találtuk, hogy Devecserié jobb, mint Várady Szabolcsé (bocs, ha olvasod), D. ÁVO-s múltja dacára. A neten megtalálta ugyanezt tíz! nyelven.

Körbejártuk a témát. Kiderült, tegnap a Szabó Ervin könyvtárban kiárusítottak,  ugyancsak Kazinczy farvízén onnét megvett egy Sallustius kötetet, ötven forintért. Hogy ez milyen kapcsolatban van Kazinczyval, nem jegyeztem meg, mert közben a Szabó T. Anna duplumkötetért vele elcserélt mákos rétest bontottam ki a nejlonzacskóból.

És akkor a fordítások. G. javasolta, de a latint nem teszem ide, kevesen értik. Na, vagy talán linkben, persze. A héberrel együtt.

Deske! Tovább böngésztem Catullust és érdekest találtam. Váradi Szabolcs barátod a Holmi 2004. 11. számában közli egy ókortudományi konferencián tartott előadást "Bíbelődés Catullus négy sorával" címen. Kiderül, hogy Catullus versével többen bíbelődtek, mint Goethe Vándor éji dalával: Aranka György, Kazinczy barátja, Dsida, Szabó L., és természetesen Devecseri. Váradi is többször nekifutott,  "végleges" változata a következő:

             Lesbia ócsárol, kígyót-békát kiabál rám
             folyton: akármi legyek, hogyha nem engem akar             
             Miért? Mert én ugyanígy: a pokolba kívánom örökké,
             ámde akármi legyek, hogyha nem őt akarom.                                

Ez Devecserié: Ha óhajtod, küldhetem az eredeti latint is.

              Lesbia egyre csak engem szid, rólam gonoszul szól
              folyton: vesszek hát, hogyha nem értem eped.
              Hogy miért gondolom ezt ? mivel így vagyok én is: örökké
              átkozom és vesszek, hogyha nem őt szeretem.

Ez meg Illyés egy Catullus-forditása, ami ide hajaz:

             Cominius! ha a nép hő vágya betellene és - bár
             vénen, elég későn - végre a rosseb elesz,
             minden igaz becsmérlőjét: ha nyelved elébe
             dobják, mint csemegét falja a dögkeselyű.
             Két szemed kéjjel isszák ki a varjak, a béled
             a kutya, többi tagod farkasok étke leszen.

Sejtem, hogy fordítás közben Illyés kire gondolhatott...
G1.

Gábor, az attól függ, hogy 1944-, 1952-, vagy 1957-ben fordította-e. Nem tudnád kideríteni?
d.

Ezt a levelet meg e percben, 09:29, küldte. Ki olvas ma ilyesmit Magyarországon. Egy boldog ember, barbárnak is nevezett világunk közepén:
 

Deske! Reggeli beszélgetésünkhöz, egy ilyen fontos adalékot nem ismer Sallustius műveinek mai tolmácsolója és kiadója. Én kérek elnézést Kazincytól barbár kortársaim nevében: G1

<<    Kazinczy Sallustius-fordítása
A széphalmi mester műfordítói munkásságának  h e t v e n  nél is több kötete között sajátos szerepet tölt be Sallustius történeti műveinek tolmácsolása. Ez a kevéssé ismert munka valójában Kazinczy egyik legkedvesebb írása volt, harminc éven keresztül újra meg újra elővéve csiszolgatta, alakítgatta: ebben törekedett leginkább műfordítói elveinek hiánytalan megvalósítására, ezt a fordítást tekintette az irodalomról és a műfordításról alkotott elvei legélesebb tükrének, valósággal élete főművének. „Szallusztom, melyen 30 év óta dolgozom — írta Guzmicsnak 1822. november 11-én — magammal is azt fogja talán hitetni, hogy nem éltem haszon nélkül.
Domonkosi Ágnes. Debreceni Egyetem, 1998

● 2007. május 5. szombat

Fél négy tájt délután arra ébredtem, aránytalanul sok nénó egymás után. Lenéztem, a villamosok álltak. Csapatszállító rendőrautó, ez is szirénázva. Cipőt húztam, lementem. "Bankrablás, de még bent vannak". Ahova olykor én is, a sarki OTP-ben. Egy rendőr a sárga buszt irányította keresztbefordulásra, útakadály és golyófogó. Két személyautó nagy sebességgel a síneken, a Margit híd felől, a fekete maszkosok. Minden úttorkolatban keresztben két rendőrkocsi. Kordonok, a tömeget fokozatosan kiparancsolták a Széna térről: nem látják, hogy tűzvonalban állnak?! Akkor haza, a gangról odalátni. Szomszédokkal együtt bámészkodom, várakozunk, széles skála a tréfálkozástól a szörnyülködésig. Közben telefon a szerelőmmel, este jön, tápegység kéne kompjuteremhez. A Mammut II-be hátulról, a háztömböt megkerülve lehetett bejutni. A többiek közben látták a belőtt gránát füstgomolyagát, az egyéb infók pedig egy kihangosított tévéből. Mire visszaértem, éppen mentők álltak a bejárathoz, gurulós hordágy, hirtelen sok ember. Nagy sokára indult meg a forgalom.
Másnap reggel a vörös rács mögötti üvegen már befoltozva a gránátnyom. Amennyire belátni, a padlón jelzőcédulák, és szemét szerteszét.

Mária kegyelmébe ajánlottuk a résztvevőket. Egyikük már a túlvilági kihallgatáson. Meghallgatáson.

És világunk másik sarka. Unoka-Piroska (2002-) egyezsége apjával, hogy nem nyúzza többé Barbie-babáért, és kap egy öthetes kiscicát. Az anyjavesztett állat megérkezett, elneveztetett Bagirának, gazdája által egy mélytányérba került, alatta csipketerítő, fejénél lila kendő, mellette egy piros plüssmacska, hogy ne érezze annyira egyedül magát. Piszu, mint hallom, diadalmasan hordozza körbe a lakáson, két testvére irigyen lohol utána.

● 2007. május 6. vasárnap

Hát sikerült. A kulcsmondat ez volt, április tizedikén találtam meg/ki:

Senki nem fog leutazni Debrecenbe özvegy Karancsicsnéhoz egy képemet lefotózni, ha ír róla.

Ezért kértem meg a C3 központot, hogy 1,5 gigabájtos honlap-tárhelyemet emelné meg 12-re. És mindenki számára hozzáférhetővé teszem nyomdai minőségben képeimet, grafikáimat, fotóimat, stb. Nem feltétlen kiváló minőségben, de a semminél végtelenül több. (Copyright helyett copyleft; a szerzői jogdíj nem érdekel.)   
    Hát ez az első fordulóban nem ment: "Nem szokványos ilyen szolgáltatás a neten, legalábbis ma még; és nagyon sok helyet is foglal el". De becsületükre mondva, offline formában fölajánlották: tárolunk téged, vállaljuk, hogy e-mail válaszban bárkinek megküldjük munkáidat.
    És akkor jött egy jó ember: "adok én neked tíz gigát". Az ország hamarosan nyilvánossá váló, vezető művészeti dokumentációs központja, az ARTCHÍVUM gazdája, Bélai Gyuri. (És fél éven belül az adatállományomat beemeli rendszerébe. Nálam egy képre hétféle módon lehet keresni, nála ez egymillió kétszázezer.)
    Mostanára egyik programozó munkatársam megcsinálta az ehhez szükséges hátteret is.
Minden kép alatt: nagy méretben >> ...és följön egy kis tábla, ki lehet próbálni. Csak vigyázat, be van élesítve, tovább nem szabad vele játszani.
    Most még ez is offline, de automatizálni fogják, akkor már semmi levelezés, emberi beavatkozás nélkül.
Ahogy kalkulálom - extrapollálok - ez évi 700 - 1000 megával fog nőni, mindaddig-
És utána is meglesz.
 

Haikum (bár nem tudom pontosan, mi az) Oravecz Imre tiszteletére:

Jött egy busz, s a galamb lomhán föltottyant a járda peremére.
 

● 2007. május 7. hétfő

05:28
Kirándulásra gyűlt a nagy csapat, vasárnap fél tíz, ezúttal ketten voltunk. Hármashatár-hegy, két öregedő nagyapa, kedveljük egymást. Hegynek fölfelé házastársi veszekedéstechnikánkat egyeztettük. Fontos közhelyekig jutottunk el. A dolog érdekessége, hogy egyikünket természetfölötti törvények szabályoznak, a másikunk a tanult és fölismert normák szerint, szabadon.
Hogy mikor helyes egy ellenvéleményt lenyelni. Ha a másik olyan lelkiállapotban van.
Hogy mikor nem szabad egy ellenvéleményt lenyelni, ráhagyni. Ha evvel magamat rongálnám, illetve közös dolgunkat. Vagyis amikor ebből bennem csöndes fölényérzet támad, és ez eltávolít a másiktól.
Hogy vannak megoldhatatlanságok, ő a gyereknevelést pirosnak képzeli el, én kéknek. Ezt nem helyénvaló közös zölddé formálni. Nincs közös út. Ilyenkor megosztani a feladatokat.
Hogy vannak dolgok, amiket nem lehet rendbe tenni. Bizony a helyes megoldás ezeket a szőnyeg alá söpörni.

És végül, mint mindenre, erre is vonatkozik: sajna soha semmi nem ment meg minket, se égiek, se földiek, a pillanatnyi mérlegelés feladatától. Hiába a nagy és a kis elvek, mindig ott, és akkor kell a helyzethez,  másikhoz igazodva mindent eldönteni.

08:59
Lukács-híradó. Zsúfolt reggel az adott 7-10 perc alatt.
 
1./
Gyuri bácsi integet, hogy mit talált a szombati Népszabban, elhozta.
Az oly hőn vágyott Kossuth-díj kutyafasza ehhez képest.

 2./
Megtudtam, hogy Sárközy lett az elnök.

3./
A prof. visszahozta a HVG interjúmat, és maliciózusan közölte,
hogy jó festő vagyok.

4./
Az operarajongó papírkereskedő morgott, hogy az Operaház volt igazgatója, Ütő, befőttesgumival fogta hátul össze ősz haját, és egyáltalán, úgy viselkedett, mintha teenager. Mondtam neki, szóval azt kéred tőle, hogy tehetségesebb legyen, mint amilyen.

5./
Kukó, a drága, egy szelet máktortát hozott, pedig most nem is érdemeltem ki. Megjegyezte, ez volt Aczél elvtárs kedvenc süteménye. Még a parton fotóztam le, a vízmester asztalán, hazáig messze az út.

6./
Kabinos Ferinek (aki nekem tartja reggel a 43. számú szekrényt) arra fél órára (33 p.) amíg én vízben, kölcsönadtam Szabó T. verseskötetét. Mire öltöztem, már idézett belőle.

7./
És egy szomorú hír. Pók(hasú) bácsi otthon, járókerettel, combnyaktöréssel. Nem fog többé már jönni.