váliNEWS

C.8999

VÁLINEWS 147. levél J.-nek, Le Meux-be / 2007. június

● 2007. június 1. péntek

Szerencsére még nem vagyok hézagtalanul következetes. Tegnap kedvesen fölajánlották, fölhoznak nekem egyet; megjelent a Gruber-monográfia. Hárítottam, hogy köszönöm, csak megnézni, egy negyed órára. Ma délben fejfájás, alvás helyett mégiscsak a könyvbemutató, az Óbudai Múzeumban. Harminc öreg ember, a Gruber-rokonság, meg Gaál Jocó, aki bemutatta a kötetet. A könyv megrendítő, szép, nagy és nehéz. Megvettem 8400-ért.

Most lapozgatom, nézegetem, de előtte még föl a netre szolnoki kiállításomhoz a meghívó kártyát is, szövegével együtt. És ha tudom is, hogy nincs más utam, Gruber árnyékában mindez oly nevetséges.

● 2007. június 4. hétfő

Aulich Art Galéria, Lóránt János megnyitója. Elfogultan és nagyon szeretem ezt az embert, vagyis a képeit. Olyan igazi. Sose láttam önálló kiállítását még, szerencsésen régi anyagából is válogattak. Egy frekvencia, egy mondat az egész életmű. Kivéve az absztraktba hajló ákvárelljei, azok kevésbé. Kata megjegyezte, hogy szürrealizmusa olykor Farkas Istvánra emlékeztet. Igaz.

A megnyitószemély; Faludy Judit több oldalon át mesélte a képeket, semmi értelme nem volt, hiszen nem láttuk közben. Nem tudják, mire való egy ilyen helyzet.

Most volt nálam a Galéria vezetője, megbeszéltük, az itteni novemberi kiállításomon semmi zene. Ennek ellenében most megdöbbentő percek; Palya Bea népdal-hangzású sóhajai, dünnyögései-, daléneklése. Neki aztán a folyosón külön gratula, megérdeklődtük, a Kaláka Zeneműboltban, - Bárczy u.10 -, több lemeze kapható. Elementáris, egyszemélyes muzsika.

Ennek mutatott a képnek a címe valami ilyesmi, hogy Író - olvasó találkozó. A humora fölött és alatt: lidérces, mint legtöbb munkája is. S ugyanakkor négy lábbal a földön áll, mint egy asztal, vagy egy tehén.

Aulich Art Galéria, V. ker. Aulich u. 5., a Batthyányi örökmécsesnél. Nyitva hétköznap 07! - 19h. A kiállítás zár: július 5.

● 2007. június 5. kedd

**kurzort rá**

Én ugyan hat támpillérrel
oldottam volna meg,
és óvtam is tőle,
de Kata engedélyeztetés nélkül átépíttette szétdűlni vágyó kékkúti magtárunkat;
ebből két éve bonyolult bonyodalmak.
Igaz, így fürdőszoba is.

Újabb forduló a hatósággal, az idő sürget,
a tizenöt rajz átalakításával már kész vagyok,
már csak a
-- tulajdoni lap / Tapolca
-- térképmásolat / mégsem Pest, Tapolca
-- kéményseprői engedély / Ajka
-- el.művek engedély / Győr
-- víz-csatorna engedély /Balatonszepezd, vagy a -- --- központ: Siófok
-- hulladékgazdálkodási lap / ?
-- statisztikai adatlap ?
beszerzése van hátra. Csütörtökön pedig hatósági szemle, leutazni. Meg vissza.

● 2007. június 6. szerda

És ma már nevettem is egyet. Egy plakátszövegen, hogy erőművész.

Még a tervező nevét kell, ha jól számolom, 240 helyen aláírnom, mert elfelejtettem a xeroxálás előtt, akkor elég lett volna az első példányon. Most gyakorlom első szerelmem aláírását: Csomay Zsófia.
A polgári jog megengedi, amennyiben a tulajdonosa beleegyezik. Persze akkor mért gyakorlom?!

● 2007. június 8. péntek

Ezt megúszta a magyar közigazgatás.
Köteleztek, hogy a (fenti)
kékkúti ház padlásablaka elé
építsünk pillért, vagy oszlopot;
nemzet-, illetve műemlékvédelmi okok.
Igen ám, de a baromi drága
vadonat ablak kifelé nyílik.
A megoldást megbeszéltem a mesterrel,
egy csatornacső, fesse be fehérre,
mintha meszelve. Csavarozza a nyílószárnyra. Elvállalta.
Aztán tegnap leutazva kiderült,
mégiscsak befelé nyílik.
Ilyenformán publikálható is.

● 2007. június 8. szombat

A mai reggel: valószínűsíthető, valahol szenior nehézsúlyú női hátúszó bajnokságot írhattak ki, arra tréningeznek nagyszámú futóvendégeink. Hátranézni nem szoknak.

Homok került a fogaskerekek közé. Utálom ezt az egész Kékkút-ügyet, az utóbbi években alig is jártam lent. Most szemle, bejárás. És ha már..., egyedül, a kocsi nagy, le a régi létránkat a pincéből. Ami mellett ott állt egy rajzbak pár, valahai műterembútor. Levittem azt is, az átépítés alatt a bútorok tönkrementek.
Valamikor itt a padláson volt a helyem; most átépített és üres. Asztal kéne. Lábat hoztam, körülnéztem a kertben. A régi kapuszárny. Rajta a zár, a kovácsoltvas vasalások. Olyan szép, olyan otthonos, hogy kedvem ellenére megszerettem. Evvel egy kicsit az egészet is. Homok került a fogaskerekek közé.

● 2007. június 12, kedd

Teljes üzem. Egy kicsit sok.
Új Kékkút-építési dokumentáció az engedélyeztetési tervhez.
A kőműves holnap kezdi, a kétmilliót előre odaadtam neki.
Áttérek a 3G adatátvitelre, hogy alkotóházban is gyors net. Ehhez új notebook, 230 ezer, meg új mobil kellett. Amibe bekiabálok egy nevet, megkeresi a listában és géphangon visszamondja. Kaáli Paula helyett Váli Ancillát.
Viszont a notebook olyan modern, hogy nem kompatibilis semmivel. Az XP-ről Vista-ra átállás keservei. A (szovjet kör)fűrész alatt fogom áttolni, egyik felét Pócsnak, akivel együtt szidtuk a VISTA édesanyját. Két napot kínlódott vele.
A No.2. programozófiú újra üzemkész (tavaly februárban kezdtük), egyeztetések. A NEWS képei kereséséhez még segédprogram készül.
Péneteken a Bázeli Kunstmesse.
Paula hosszú magnóinterjúja velem, rendbetétele.
Elkészült az őszi kiállításom meghívójához a NEWS-ból való szövegmontázs. Még átgondolandó.

Második hónapja futok újra, reggelente, meg is van a foganatja. Már bírom az 1200 métert és érzem a jobb térdem.

● 2007. június 13. szerda

Előre kell menni, de elsősorban azért az új notebook, mert a fiamé sokkal jobb; piszkálta a csőrömet. Holott én tartom el.
És valami luxust magamnak, hogy az építkezésre kétmillió.

Deske, attól, hogy duplamagos a processzor, szétfűrészelés után nem kapsz két önálló gépet egy-egy szimplamagos processzorral.
Ádám

● 2007. június 14. csütörtök

Ma repülővel Svácjba, négy nap. Meghívtak a bázeli Kunstmessére. Na nem résztvevőnek. Kortárs művészeti élményekben gazdagon fogok megtérni.
Az égi hazába.
Előbb-utóbb.

● 2007. június 17. vasárnap

16:20; Zürichből.
Hirtelenjében három,
ami Svájcból.
A szomszédos horgászbolt
szakszerű kirakata.
Ismét az ámulatosan
csodálatos Rothko
egy változata.

És láttam a pokol bejáratát is.
Azt majd, majd.

● 2007. június 19. kedd

Nos, a pokol tornáca.

Pénteken Jungfrau-csúcs
nézni indultunk egy szomszédos kilátóba.
avval, hogy képet sokat, svájci hegyet még nem láttam.
Zürichből több, mint két órás autóút.

A rádió sem biztatott, s csakugyan egy idő után szakadó eső.
A függőkabin alsó állomásánál a pénztáros néni feje fölött monitoron
a fönt éppen látható kilátás.
Ami nincs, minden felhőben.

Nem mentünk föl. A kétméteres panorámafotó kielégített.
Hanem a völgyben egy 1914-ben hegybe fúrt sikló, húszszemélyes kabin, fölvisz a hegy gyomrába.
Ahol egy függőleges nyiladék, ami mint a húsdaráló lelke, spirál formájú. Olyanra marta ki az évezredek óta zúduló gleccservíz.
Gyér világítás, fekete, puhára mart sziklák, bömbölve zúduló, nyilván jéghideg víz.
A fotó mellé a dübörgést is hozzá kell képzelni.

● 2007. június 20. szerda

A Bázeli Kunstmesséről valamit.
Fantasztikusan izgalmas képek ezrével,
például az egyik tájképen tényleg hullámzott a víz,
hogy csinálhatta?!
Mezítelen néni,
kerítésrudakkal kombinálva,
körötte változatos piros pacnik.
Egyenes vonalú acélrudak,
különböző hosszúságban.
Képkeretek derékszög híjával.
Nagyon érdekes fényképek,
ki is színezték őket.
Motoros rendőr rózsabokor előtt,
a művészek fantáziája végtelen.
Nem tudom, hogy került ide
egy Morandi nevű régi olasz festő,
jellegtelen pici kép olajban,
öt csupor, barna az egész.

Itt nagyon értékes képek vannak. Annyira, hogy az első nap be se engedik a népet, csak a galériák VIP-vendégeit, ezek tarolnak, elviszik a legjavát, piros pötty a műalkotás alatt. Sok-sok pénz cserél gazdát, mondják, Rolls Royce-ok. Ekkor vásárolnak a múzeumok is. Nekünk már csak az ilyen Morandik maradanak.

Útközben - kirakat - vettem egy könyvet: Sztálin lánya. Eddig egyetlen mondatot olvastam el belőle: Szvetlánát Buharin tanította meg úszni és biciklizni.

● 2007. június 21. csütörtök

Svájc, világlátás, haza. És mit találok éppen most, tegnap éjjel; drága öreg barátom dünnyögi, micsoda ajándék.

ZELK: AKI BEJÁRTA A VILÁGOT

Ismertem egy öregurat, aki
bejárta szinte az egész világot,
látta, mit a földön ember csak láthat,
pontosabban, mit látni érdemes -
a Rákospatak medrében a hajnal
kormos lábnyomát, s a tűzfalakon
a fáradtság végtelen vonulását,
szerszámládás, szatyros árnyakat -
de nem csupán Angyalföldet, dehogy,
ismerte Józsefváros valamennyi
odvas kapuját, s a gyulladt szemű
házmestereket, kik a föld alól
hosszú alsónadrágban és papucsban
buktak föl, bérkaszárnya-szellemek -
és ismerte, néha már arra gondolt,
kezet kellene nyújtani neki,
az egyetlen budai tulipánfát,
s azt a kéményekkel békét kötő
ecetfát a ferencvárosi bérház
asszonysikolytól lucskos udvarán -
s még mennyi táj! mennyi feledhetetlen
világrész! a Bosnyák téri piac
sikátorai, a lóhús mészárszék
és a káposztáshordók sorfala
az Ősz csöpögő eresze alatt -
a délutáni utcák áradása,
s a hullámok közt imbolygó sziget,
a Klauzál tér, ahol ha föltünt, Jön már
a mi gibicünk! kiáltottak a
snapszlizó csarnoki ládadobálók,
s a világjárni fáradt öregek,
kiknek szemében hatvannégy sakk-kocka,
kitelt az élet, annyi a világ -
s ki tudná fölsorolni, tán még ő sem,
hol, s merre még, hiszen oly otthonos
e tájakon, hogy szinte egyidőben
a hajnalban nyitó macskaszagú
kávémérésben, s a Teleki tér
rozsdát okádó ószeres bódéi
s Margitsziget platánjai között -
Margitsziget! ott látta Krúdyt egyszer,
mint fenséges lassú mondatai,
sétált olyan fenséges lassúan - - -

a többi már satöbbi meg satöbbi
meg satöbbi meg satöbbi csupán.

...hajnal kormos lábnyomát - szerszámládás, szatyros árnyakat - gyulladtszemű házmestereket, kik a föld alól - a káposztáshordók sorfala - snapszlizó csarnoki ládadobálók - macskaszagú kávémérés -
Mindent tudott, csakugyan.

● 2007. június 22. péntek

Lépcsőházban. - Itthon a felesége? Merthogy mondta, szívesen továbbít használt ruhát a Karitásznak. Most lenne. Meghalt az Oszkár. Hát, tudja, 94 év... szellemileg teljesen friss volt. Még pünkösd hétfőn, rémes volt intézkedni.

A kutya vette észre. Éjfélkor elkezdett vonítani. És képzelje, megkergült, azóta nem megy be abba a szobába. Nem bírok vele, nagyon megviselte. Keresi a férjemet. Voltam orvosnál, azt mondta, két hónap, amíg a kutya felejt, és kijön a depresszióból... Szóval, majd szóljon a feleségének.

Semmi, csak ott kellett hagynom a jó öreg keserves Frontpage-t, és az új Dramweaver-programot tanulom, de intenzíven, nincs is időm semmi másra. Júli. másodikától Balatonfelvidék, alkotóház, ott már nélkülözhetetlen lesz, nincs netkonnektor. Párhuzamosan tanulom az új Nokiát, az új Asus notebookot, ami fogadja az új 3G adatátviteli rendszert, de ehhez kényszerkapcs. az új Vista - visszasírom a régi jó (szintén rossz) XP-t -, csak a kenyeret szelem továbbra is régimódian.

Megoldatlan még, ha a szövegbe kis táblázatot szúrok, itt fönt, ni, (a kép abba, a kinyomtathatóság miatt), hogy a szöveg átfollyon mellette. Egyelőre muszáj azt a területet is a táblázatba betennem, nem az igazi.

Megint 180 fokkal megfordult minden. Két nagy gurumnak is beletört a bicskája. Most idejött egy húszéves srác, épp csak a nevét tudom; ó, hogyne lehetne, visszaállítom a XP-t a az új notebookon, semmi az. Már el is vitte, talán holnap hozza. Nehezen bírom ezt a tempót. Egész délelőtt bluetooth-beállítás próbálkozások. Amikor öt méterről hallja a notebook a mobilt, amin érkezik a net.

Kellett gyorsan valami a kisebbik monitor alá. Nálam nincs erre könyv abból a húszból, körülnéztem a lakásban. Nyugat folyóirat cikkei I. kötet, 1908-1929, ez nem fog hiányozni. Azért fölütöttem, még az előszobában, s aztán ott is ragadtam egy darabig. Nagyon jó lesz a nyárra.

1918
[Rodin] ...az ő nagy tehetségét főleg az egyes formák tanulmányozására fordította... De mert emellett sem egyensúlyra, sem harmonikus összképre, sem architektonikus zártságra, a szobrászat ez alapkövetelményeire gondot nem vetett, alig maradt kész befejezett szobra... szobrainak természetellenes eltorzított attitűdöket ad, kusza gombolyagokká csoportosít testeket, miket a szem nem tud kibogozni... ránk e nagytehetségű művész szobrai kevés kivétellel elszomorítóan hatnak...
Vedres Márk
és hozzá a:
JEGYZET. Lapzártakor, utolsó pillanatban olvastuk a kiváló művész érdekes és tanulságos megjegyzéseit; de meg nem álljuk, hogy ha futólag és tökéletlenül is, be ne jelentsük néhány szóval különvéleményünket. Megértjük - és tiszteljük - ha a művész mindennél többre becsüli művészetét, s nem..
Babits Mihály

1919 márc. 28.
A feladat ez volt: elhitetni az öt éven át csontig szüretelt gyerekórással, hogy most szörnyűséges forradalom van, olyan forradalom, hagy na! Nyomni a markába egy jól megkopasztott egeret, de azt hűhós szavakkal, zenével, görögtűzzel úgy körülpuffasztani, hogy azt higyje, hogy egy hizlalt elefántot kapott. És aztán a letépett lábakból, kiszúrt szemekből, szétzilált idegekből, földbe rothadt millió fényes férfiúságból szüretelt vagyonnal vígan lejteni új zabálások felé. A forradalmak régi bevált technikája megismétlődött...
Szabó Dezső

Miért kéne nekem mindig valami újat kitalálni. 32 fok árnyékban meg a Vista a laptopon.

Balaton-tárlat 2007, Balatonalmádi Városháza Padlásgaléria, kiállítás.
A katalógus számára kérték, egy 1989-es szövegem.
Ha már előbányásztam, muszáj lesz képet is küldenem:
____________________________________________________

Mi az előőrs?

Az előőrs néhány vállalkozó, előreküldött katona,
gyorsanmozgó alakulat, nagy önállósággal.
Háborúban megkeresi a járható utat
(a többiek számára),
ha hazaér: dupla porció.
Ha aknára lép: az ő baja.
De a törzs megtudja: arra ne menj!

Attila az öltözőben. Méltatlankodik, morog, szakvéleményemet kéri, és föl van háborodva Van Gogh nevében. Olvasta, egy kilencszázas évek elejéről való néger szobrocska egy német aukción 800-ról 580 ezer euróra ment föl. 140 millió forint. Fölzúdulás a sporttársak/öregurak között.

A fiúcska, aki elvitte és talán vissza is hozza a notebookomat, megmutatta a bicskáját, hogy apukájától kapta. Acélhasáb, hosszában kettényitva laposfogó, csavarhúzó, fűrész és inframelegitő** is van benne. Szeretnék egy ilyet, de nagyon. Ki fogja szakítani a zsebemet. Majd technokollal és farmeranyaggal megfoltozni. A mosás után a szélei fölpöndörödnek, dörzsölni fogja a combomat. De én akkor is örülni fogok neki. [** júni.27.: Mert rá lett kérdezve: ez csak hülyülés, bocs]

Nem tudom, milyen lehet, kissé gyanúsan hangzik a neve,
Balatonalmádi Városháza Padlásgaléria.
De hát kértek, az a dolgom, hogy küldjek.
Csak egyet adok, hogy villamossal tudjam vinni.
Egy nagyon-fehéret akartam volna,
de az önmagában, tájékozatlanoknak, félek, értelmezhetetlen.
Így marad ez a szürke-piros, A/04/39.
(Mutatom azt is, alul a fehér kép, A/04/37)

Magam se hittem volna,
hogy a bicska már délben...
A Mammut II-ből, 27.500, egyszer élünk.
Hát nem gyönyörű?! Bőrtokban.
És nagyszerűen nehéz.
Viktorinox; a svájci katonai bicskacsalád.
Garantees a life time - életre szóló garancia.
Mit kell tennem, ha tengervízbe ejtettem.
Inmediately/azonnal tiszta vízbe meríteni, jól megszárítani,
majd az ábrán jelzett két ponton olajozni.
És vigyázat, a 4A-val jelzett vágóél csak kemény drótok számára.

Lett volna kézhez formált is, íves kontúrokkal, kívülről valamivel kisebb, és ugyanezt tudja. Az eladó megpróbált rábeszélni, nem is drágább: a kezével nézze! Nem tudta, hogy itt életelvek állnak sorompóba.

Útközben telefon Katának, vegyél magadnak valami játékot, huszonhétezerért.

És még a délelőtt. Tíz méter fehér fólia, már művésztelepre készülve. Munkaasztal borítónak, meg háttérnek is kell, vagy tíz éves a mostani. Egyszer élünk, lecseréltem az ablakomon a függönynek használtat is. Majd rémülten vissza a régi koszosat (sok évig festettem fölötte); ez zavaróan fehér, vakít; tőle alig két méterre a munkaközi kép.

Este telefon, a srác már visszatette notebookomra a Windows-XP programot, amivel a két öreg (30 éves) vérprofi napokat és éjszakákat izzadt, hiába. A generációk.
Jut eszembe, tegnap a bolti eladók egy Vistához alkalmas drivert kerestek nekem összehajolva, a neten. Majd valamire rábökve egyikük megjegyezte, ja ez már öreg, nem jó, ez három hónapos.

Több éves munkával
kitartó emberek megszerezték
Alapítványuk számára
a szigligeti Farkas István-villát.
Emlékház, afféle kis múzeum,
idén vendégkiállítással:
Homage a’ Farkas István, Kortárs festők

Nyitva szeptember 16-ig,
minden nap, 10-21 óráig.

Tőlem három képet kértek, ezeket küldtem:
A/03/38,
A/05/09, ezt mutatom, és
A/06/02

<< bicska már délben... A Mammut II-ből, 27.500, egyszer élünk>> Deske! A fogyasztói társadalmat neked találták ki. Eddig csak a számítógépes cuccokra haraptál, most bicska is! Főleg a bőrtok nagyon praktikus. Akkor, ha a bicskát használod, lehet egy tokot venni, amibe beleteszed a bicskatokot. Ezt Karinthy is tudta: "van egy szerkezet, azon egy gomb, ha megnyomod a gombot, kijön egy másik gomb, amit ismét meg lehet nyomni"
Üdv G1

Egyetértek. Remélem, nem bántottalak meg. Nekem is voltak - mai fejjel - irracionális vásárlásaim. Pl. a körülöttem porosodó könyveknek több mint a fele. Végső soron az egész élet tele van irracionális elemekkel.
G.

Kész vagyok
a Kékkút - fennmaradási építési eng.
tervdokumentációval.
Ha megérkezik a kéményseprő engedély Ajkáról, (nyolc napja úton),
mehet postára,
hat példány, 2,3 kg, csak csomagként
lehet föladni.

Ma tíz körül már lesz időm örülni az új laptopnak. Tegnap még egy utolsó kör,
egy áruházi reklamációs osztály
fiúja igazított rajta, kétezer jatt.
Már minden működik rajta.

Én csak egy fölösleges bicsakot veszek. Június 28, ma Szent Péter (mártíromságának) ünnepe. Olvasom: Kereszten fejjel föld felé - Simon így lép az Úr elé. Kérésére feszítették őt fejjel lefelé a keresztre, merthogy ne úgy, mint Krisztust. Az ötleten túl ebben igazi játékosságot is látok. Ami egyébként inkább gyerek-, vagyis férfitulajdonság, nem?!

Ma ünneplem, másodszor Péterpált,
elnéztem a dátumot. Először meglepődtem, hogy a miseruha bíbor.

Aki néha eljut a Cifrapalotába, vagy ismeri Manna néni könyvét, valamint kiállítások - az ismeri a Tóth Menyhért jó és nagyon jó képeit.
Vagyis népességünk elsöprő többsége.
De a többi képe. Az atipikusak. A rosszak, az ügyetlen irányba indultak. A félbehagyottak, megkezdettek. Ezekből mutatok néhányat, alkalmi fotókon.
Tegnap volt a megnyitó.

Tóth Menyhért 772 képe a Kieselbach Galériában.
A tárlat ötlete, a rendezés különössége szakmai bravúr.
Nyitva júli. 23-ig, 10-6-ig, szombaton 1-ig.

Ha nem érkezne meg ma a kéményseprői engedély, akkor is föladom a Kékkút engedélyezési dokumentációt.

A kőművesmester este meglátogatott, hozott néhány fotót. Természetesen gépbe átölthető formában.

Így a fotókat szerencsésen mellékelni is tudom a zord hatóságoknak, meglágyítandó.

Úgy vagyok evvel Kékkút-mizériával,
mint az a tökéletesen pontos Capek-novella.
Prága, mondjuk 1920. Följelentés, egy reggeli zsömlében varrótűt találtak. A rendőrség feladata az első fordulóban megállapítani, a tű sütés előtt, vagy után került bele. És a Bűnügyi Intézetben elkezdenek zsömlét sütni. Már rég nem érdekes az eredeti feladat, az a hír járja, hogy Prágában ott sütik a legfinomabb zsömléket...
A férfi játékosság.

Ezért tartom elképzelhetőnek, hogy szent Péterrel kapcsolatban talán mégiscsak igazam lehet. Nála is el tudom képzelni ezt a többrétegű gondolkodásmódot. Bár ez nem gondolkodás, ez csípőből.
Majd megkérdezzük:

Szia Deske!
Ezzel nem kéne áltatnod magad. Kizárt dolognak tartom, hogy a vértanúságban játékosság legyen. Az, hogy ötletnek mondod a fejjel lefele való keresztre feszítését... méltatlan Péter bűnbánatához, amint a hagyomány őrzi, hogy egész életében siratta tagadását.
szeretettel, szia: P.

Folytatom; Szent Péter mártíromsága. Kérte, fejjel lefelé feszítsék, ...hogy lehet ebben brahi is. ("jiddis: vagányságból, hecc kedvéért"). Mint a szent, mikor rostélyon égették, és odaszólt a hóhérnak, hogy fordíts rajtam, ez az oldalam már jól megsült.
Még egy megközelítés. Ezt Dávid Kata prof. asszony is elfogadta tegnap az uszodában: ahogyan a liturgiára azt mondjuk: szent játék Isten színe előtt.

Kedves Deske,
reggelente néztem a Combinoról, ahogy a kiflivel a kezében... de most úgy érzem, írnom is kell: Péter a kérése előtt nem biztos, hogy felfogta, mi a döntése következménye, s ha így lehetett, legalább abból a szempontból gyermekinek tekinthetjük tettét, hogy döntött valami mellett, aminek felismeréséhez "kevés" volt...

Habár: ez alapján minden felnőtt ember, aki valamilyen módon elköteleződik (papság?, szerzetesség?, házasság?), gyermekien bátornak tekinthető; hol van olyan ember, aki a távolságot látva, félelem nélkül ki tudja mondani az IGEN-t?
p.

Telefon a délután közepén, hírnök,
nem tudtam róla.
Ma Képcsarnoki régi elfekvő képek aukciója
a Váci utcai Csók Galériában.
B/80/54-es kollázsom 18 ezerről indult,
ezt egy ismerős vette meg 130-ért.
Az A/81/03 Keletnémet tenger mellett
festett olaj 40-ről indult, sajna ismeretlen,
aki elvitte, 440 ezerért.

Viszont erről a kollázsról, 16,5 x14,9 cm,
kivételesen nem volt fotóm, ezt a kis reprót
már most leszedtem a netről;
Aztán majd lesz egy rendes is.

Az induló árak szintje: átgondolt taktika.
Vojnichnak is volt ott egy jó képe: http://axioart.com