VÁLINEWS   151. levél J.-nek, Le Meux-be   /   2007. október

● 2007. október 2. kedd
Anyácskámtól (minden bizonnyal)
elbúcsúzni, a kaposszentbenedeki kolostorba, kocsival. Két unokája is velem jött.

● 2007. október 3. szerda
Lefelé az úton azon tűnődtem, van-e helye arról beszélni, hogy szerettük egymást. Sőt, ami több, kedveltük egymást. Gyerekeimmel derűsen elbeszélgetett. Délelőtt kettesben a mesebeli-szép tavakhoz, egy lélek se, őszi ragyogás. Nem szálltunk ki a kocsiból. Tiltakozott, mikor húgom kerekes székbe akarta volna ültetni, hogy áttolja a kolostori kápolnába. Kétoldalt támogatva, három lépésenként megpihenve. Egy ismerős pap ünnepi misét celebrált hármunknak. Ebéd alatt munkáimról meséltem. Kértem, hogy majd ha föntről a VÁLINEWS-t olvassa, ami nem tetszik, ugorja át. Nem tudom, észrevette-e a tréfát, hogy a kérés abszurd; ahhoz el kell valamit olvasni, hogy...
Húgommal szót váltottunk a temetésről is. Az ő ajándéka egy idézet volt: ne fáradj bele / hanem a csodának / halkan, mint rebbenő madárnak / tartsd oda tenyered [Hilda Domin] Anyácskám emlékeztetett, hogy az elintéznivalók a piros dossziéban. Hazafelé, hogy el ne aludjak, a sztrádán kiabálva számláltam a másodperceket, kilométerkövenként újra kezdve.

És evvel megtörtént az én ünnepem is.
A délután közepére hazaértem.
Mindenféle kedves mondatok érkeztek,
e-maileken is.
Még estére meghívtam
szűkebb családomat
a szomszédos vendéglőbe.

A nyugdíjas bérletre nincs többé szükségem,
mindig is hajlottam az érzelgősségre.

Gábor múltkor megdorgált. Ma a zuhanyozóban megígértem neki, hogy a NEWS verstárat átalakítom, hogy ne a befogadó levél, hanem közvetlenül a vers jöjjön föl. Jó kis meló lesz.

 

Lefényképeztem Kata gangra kitett
gondosan-dupla lábtörlőjét. F/07/098.
Lelkesít, hogy fotókiállítást csinálnak nekem.


18:44 Gábor, ezt pedig barátságunk oltárára. Estére kész lett. Klikk itt a NEWS-ban a news / verstár -ra.
Versenként három másodpercet megspóroltam neked.
Amit választasz, már nem a levél elején, hanem rögtön a versnél nyílik. Mutatom, mit csináltam meg ma 175-ször. Az andráskereszttől, ami új:
http://deske.hu/iras/news-fajlok/j2005.04.htm#02
Valamint 175 könyvjelző elhelyezése a levelekben.

(Ez ugyan éppen csak egy verstöredék, de micsoda! Néhány Illyés-sor, József Attila halálakor írta, számomra perdöntő bizonyíték konfliktusukban...)

Nem minden Kanadában élő honfitársunknak van például Illyés vagy Zelk-kötete, ami nélkül pedig, ugye. Nekik lesz ez jó, elsősorban.
Amikor azt mondom, most kész a honlap, fiam mindig fölnyerít.
ölel: d.

● 2007. október 4. csütörtök

A verstár kijavítva, kész, a 2005 előtti, wordből indult fájlok erre viszont összeomlottak, (és egy kicsit én is), nem jönnek föl a képek. Most külső segítségre várok. Önerőből csak a korábbi állapotot tudnám visszaállítani, hogy a verseket tartalmazó fájlok eleje jönne föl. Az csak egy fél nap munka lenne. Vagy az 1800 képet újra betenni a helyére.

A látogatószámlálót szemérmesen a HÁTTÉRINFÓ-ba tettem, ki lesz a százezredik olvasóm. Egy-két nap múlva esedékes, 99748-nál tartunk.

● 2007. október 5. péntek

Tegnap este Nagy Miklós dr. műgyűjteményéből egy szűk válogatás - kiállítás a Godot  Galériában. Szeifert Judit megnyitóbeszédében: hogy Vojnich és Szüts időnként igen hasonló képeket csinál, de ez a csak a felületes látszat. Vojnich bármi témájával szakrális, Szüts a témáit szándékos földközelbe hozza egy-egy brutális ecsetvonással, stb.
Érdekes gondolat.

Most hívnak a II. kerületi Rendőrségről, a kisasszony ledezsőz,
hogy a bűnügy aktái mellé kell
csatolniuk a lerúgott
visszapillantó tükör
javítási számláját.
És nincs-e szükségem
a számla eredeti példányára,
mert akkor satöbbi.

Mutatok képeket keddi utamról; a kolostor és környéke. Ez a kerengő.

kolostor-01
kolostor-03
kolostor-04

22:12
Megmenekültem. Megint. Nem kell az 1800 news-képet kikeresnem és újra a helyére illesztenem. Ádám föltelepített egy programot, amivel minden megoldódik. Előlről kezdem, és még nagyon örülhetek, hogy csak a 175 versre utalás. Holnap start.

● 2007. október 6. szombat

A 175 vers újra-beírását elvégeztem hajnalban, aztán estig megszakításokkal - boldog kínlódás a maradt és keletkezett hibákkal. És kész. Aki hibát talál, mint tegnap Q., az díjat kap.

20:50, megnéztem a számlálót, 100.006; betűvel: százezer hat, átléptük. Nahát. Mi van még. Kész a plakát, már haza is hoztam belőle. Nagyon szép. Még egy nem túl bonyolult szerkezetű fotó, Uszodából hazafelé -F/07/100

● 2007. október 7. vasárnap

Évek óta nem találkoztunk. Most öt percben azt tartotta fontosnak elmesélni, hogyan akarta őt az a cég becsapni, meg hogy a Gyurcsány. Ebből is egy károgó öregasszony lesz, aki a rosszat csócsálja, ahelyett, hogy–


Deske! Öt perc, vagy bármennyi beszélgetés után.... "Ebből is egy károgó öregasszony lesz, aki ..." 
Ki vagy Te, hogy megmondod mi lesz Belőle? Ha veszélyben látod: Imádkozz Érte!
h.

Fölösleges okoskodás, kedves h. Ez tanító irodalom.
d.

Csak tévedés.
H.

Jaj nektek, gazdagok! [Lk. 6,24.]
Ez mi?
d.

Tizenhét évig mellettem vetkőzött,
a negyvenkettesben.
Sokat marháskodtunk.
Egyszer három képet vettek tőlem,
a medence túlsó végéből rám kiabált:
Deske, keres a kertészed!
Egész családomat kezelte már,
alkalmasint hivatalos időn kívül is.
67 éves, teste egy ötven évesé,
gyönyörű izmokkal.
Sprintben két hosszt bírtam mellette.

Csütörtökön nyugdíjazása alkalmából
ünnepélyes búcsúzása a Lukács-klubban,
még akkor sem tudtunk semmit.
Másnap reggel mutatta a kabinos
a Magyar Nemzet hirdetés-rovatát.
Most mail tőle, kérdi hogyan alakul
lányom zsibbadása a vasárnapi injekció után,
az szerint lép majd tovább.
Onnét.

A hirdetés mondatai között némi ellentmondás.

● 2007. október 8. hétfő

Gyanakodtam, hogy megint a szokásos túllihegésem. Szinte már el is felejtettem, néhány hónapja csináltam egy táblázatot, ahol az elmúlt öt év képei, a tulajdonos nevével; és maga a kép is látható. Most elővettem, tíz perc alatt szelektáltam, és másik tíz perc alatt kiment az összes e-mail:

Kedves Műgyűjtőm / Barátom!
Öt év után újra kiállításom nyílik (nov. 5-én este 6-kor)  az Aulich utcai Aulich Art Galériában. (Dec. 6. zár.) az utolsó öt évem munkáiból.
Igyekezetem a kört szűkíteni, de az Önnél lévő képre/képekre igencsak szükségem lenne.
Megkérném, hogy a  ..........
képet, szíveskedjék elhozni műtermembe. Megköszönöm, ha okt. 13-án szombaton, a délelőtti órákban hozza. Ha ez nem, minden egyéb megoldásban is érdekelt vagyok: telefon - e-mail.
Köszönöm.
Szívélyes üdvözl.: Váli

Reggel, uszodából kifelé
előttem haladt egy gyönyörűséges
kockás rakott szoknya. Iszonyúan rafinált színkombinációval.
Egy karcsú öregasszonyon volt. Megszaporítottam a lépteimet,
hogy megpróbáljam
a színeket fölismerni, memorizálni.
Képtelenség.
Akkor eszembe jutott a fényképezőgép. Piszokul spurizott, minden fotó bemozdult,
én meg nem mertem  leszólítani, ismeretlen - futóvendég lehetett -, hogy állna már meg egy pillanatra. Szóval kb. homokszín meg mély-tompazöld széles csíkok, de mindez kockás is, és vörös meg valamilyen tompasárga vékony csíkokkal megbolondítva.

Kedves névrokon Váli Erika! Nagyon sajnálom előre magát (is), amit most mondani fogok. Álljon le a csodálkozással. Miklósvölgyi János tehetségtelen. Ezek giccsek. Önálló művészeti mondanivalóval nem jelentkezik. Nem fogják fölvenni, én se venném föl. Kialakult gondolkodása van, ami már mozdíthatatlan. Maguk nem hallották meg a finom elutasítást és a mondatok értelmét: a magasan kvalifikált kézügyességre hivatkozás azt jelenti, hogy csak az van meg. Ahhoz még hat-hétféle egyéb tehetsége kellene. A kialakult stílus pedig azt jelenti, hogy művészeti oktatásra alkalmatlan, és csakugyan nála fölösleges is.
Képeit persze hogy meg fogja venni az a közönség, aki ezt a színvonalat tudja értékelni. Múzeumba nem fog bekerülni. Könyörgöm, nézzenek szembe a valósággal.
Ismétlem, nagyon sajnálom.
Szívélyes üdvözlettel: d.
 

Kedves Deske, természetesen, örömmel kölcsönadom a képet azzal a feltétellel, hogy a galéria tulajdonosa aláírja azt a nyilatkozatot, amit csatolok. Miután ez a kép számomra az egyik legfontosabb műalkotás, ezért csak ilyen feltétel mellett tudom kölcsönadni: "Nyilatkozat kép kiállításra történő átvételéről. Alulírott, [...]  hibátlan állapotban átvettem és a kiállítást követően azt tulajdonosa számára hibátlan állapotban visszaadom. [...] Büntető és polgári jogi jogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy a képet 25.000 EUR, azaz huszonötezer euróra biztosítom (beleértve a vis maior esetét is), ellenkező esetben a kép megrongálódása, vagy elvesztése miatt a tulajdonos felé magánvagyonommal helytállok.
Aulich Art Galéria"


Köszönöm, kedves Barátom! Megtisztelő, hogy ennyire becsben tartod. Igazad van, de nem akarom őket evvel terhelni. A 25 ezer euró értékre biztosítási kérelmedet meg se mutatom a Galériának. Akkor a kép kiállításától eltekintünk. d.

● 2007. október 9. kedd

Száz munka közben legfeljebb a folyosóig, ajtót nyitni a postásnak. És csak hunyorgok a kompjutertől kelve.

Őszi délelőtt a gangon - F/07/101

Tisztelt Váli Dezső!
Hálásan köszönöm tegnapi őszinte szavait. Ahhoz azonban, hogy valóban értékelni tudjam kritikáját, szükségem lenne a segítségére. Ön képzett szaktekintély. Kérem, definiálja a "giccs" fogalmát és fejtse ki legyen olyan kedves, hogy mely az a "legalább hét" tehetség, amellyel egy művésznek rendelkeznie kell a technikai képzettségen túl. Természetesen nekem is megvannak az elképzeléseim e tekintetben, de az Ön véleménye most mindenképpen prioritást élvez. [...] Szeretnék ugyanakkor választ kapni arra a kérdésemre is, hogy vajon milyen eszközökkel tudtam megvezetni Barcsay Jenő és Kokas Ignác nagyságrendű festőket, valamint  művészettörténészeket, akik kivétel nélkül rendkívüli tehetségnek tartottak és tartanak mind a mai napig [...]
Miklósvölgyi János

Itt bizony a válasszal adós fogok maradni. Pedig a kérdések érdekesek. Vagy mondjam, hogy Szász Endre is rendkívüli tehetség volt?

● 2007. október 10. szerda

Ha már így nekem szegezve, belegondolok. Amit a múltkor írtam: a művészetcsinálás emberfeletti munka, de emberek csinálják. Ebből a sok bonyodalom. Ön túl- és alulértékelés, akár egyidejűleg, stb. A muzsikusokat és a kötéltáncosokat nem ismerem, próbáljuk meg, milyen tehetségek kellenek egy festőnek. Már reggel, az öltözőben elkezdtem kitalálni:

1. / fizikai.
Meg bírjon emelni egyszerre legalább két ecsetet.

2./ lelki.
Tartósan tűrje a magányt, ami az alkotással együtt jár.
Vagyis tartósan tűrje a segítségtelenséget.
A megterhelés elől ne keressen kibúvókat.
Baromi fegyelem. (Mondjam, hogy második órája pontozom [retusálom] egy régi fotómat, ami nem is lesz publikálva?!)
Türelem (© Szüts)
Szorgalom. Lusta zseni nincs.
Belső őszinteség.
Sikertelenségtűrés.
Exhibicionizmus valamilyen fajtája.

3. / szellemi
Érdekes-, fontos-, és igaz egyéni vélemény a világról.
Szellemi intelligencia.
Arányérzék.
A közhiedelemmel ellentétben: lényegében legyen józan.

4./szakmai
A fent jelzett technikai kézségen túl:

arány-, és ritmusérzék, mértékletesség.
Színérzék.
Ízlés.

Biztos van még sok egyéb.
A másik kérdés egyszerűbb, azt rég kitaláltam. A mű az igazságok rendje, a giccs az igazságok halmaza.

● 2007. október 11. csütörtök

A levelezés minden kedvem ellenére folytatódott. Sokadszorra nem veszik föl a Képzőre. Most az Oktatási Jogok kormánybiztosához fordul. Fölvezető sógora szerint az Egyetem elvégzése után ott saját, alternatív tanszéket akarna alapítani. Belebonyolódtam ebbe a trialógusba. Ott hibáztam, mikor először válaszoltam.

Kedves Dezső!
Örülök, hogy eljutott Önhöz a katalógus, de ugyanakkor tiszta szívből elszomorít, az amit ír. Hogy tehetségtelen lenne-e a fiú? Hogy nincsenek az alkotásainak mondanivalói? Ezt majd döntse el a művészettörténet, meg azok az emberek, akik megvásárolják alkotásokat. Igen, vannak, és egyre többen lesznek azok az egyszerű emberek és műgyűjtők is, akik ezt, hogy úgy mondjam, ezt a magasabb színvonalat tudják értékelni. Sokaknak, egyre többeknek, elegük van már az absztraktból, a pop-artból, az egyéb "őrületekből" és a minimal-artból. A Magyar Képzőművészeti Egyetem honlapján megtekinthető alkotások, melyeket az egyetem tanárai hoztak létre, gondolom ez utóbbit, a minimal artot képviselik. Nem képviselhet mást, mivel művészi mondanivalójuk nem sok van, az biztos. [...]
Váli Erika (névrokon)

Kedves V. E.!
Köszönöm a bizalmát. Megkaptam, de nem válaszolok a fiú levelére, leveléből látom, ennek nem lenne semmi értelme, szíve szerint ő nem akar semmiféle választ megkapni.
d.

És innét a célszemély:

Tisztelt Váli Dezső!
Sajnálom, hogy a felmerült kérdésekre nem tudott válaszolni, bár reméltem, hogy többre képes, mint kollegái az Egyetemen. Ők is, ha valódi kérdésekkel szembesültek, fejüket a homokba dugták és néma hallgatásba burkolóztak. Ugyanakkor sajnálatos a kissé önző hozzáállása is a kérdéshez. Engem ha valaki megkérdez, tehát megtisztel a kérdésével, akkor... Vágyam az épülésre természetesen minősít engem. A válasza pedig Önt. Engedelmével azonban kis írásomat az absztraktról, néhány napon belül elküldeném Önnek, talán nem lesz minden tanulság nélkül. [...] További gazdag alkotókedvet kívánva üdvözli:
Miklósvölgyi János


Válasza agresszív és fölösleges. Ne küldjön nekem írásokat, köszönöm. Ön senkitől semmit nem akar tanulni, miért nem őszinte önmagához?
d.


Kedves Váli Dezső!
Úgy gondolom, nem a válaszom, hanem agresszivitással való megvádolásom a fölösleges. Ezen vádja ismételten csak a kérdések megválaszolása előli menekülésének érzetét erősíti. [...] A kritikát nehezen viseli és ahelyett, hogy megfontolná azt, vádaskodásba kezd. Ki tűri hát jobban a kritikát?
Képeit megnézve azonban el kell ismernem, hogy alkotásai, akárcsak a legnívósabb konyhabútorok, az Ön által említett arány, forma és színérzéknek a próbáit nagyszerűen kiállják. De nem hallgathatom el, hogy mindezen feltételek megléte önmagában kevés. Egy alkotás akkor válik igazán magasabbrendűvé, ha lélekkel töltött és húsba vágó üzeneteket hordoz a jövő nemzedékei számára. Ezeknek a kritériumoknak való megfelelést azonban nem tapasztaltam munkáin. [...] Sértettségén túllépve lássa be, hogy mások helyett eldönteni, hogy mit is akarnak valójában, a tűzpiros háromkerekűn összekapó gyermekek színvonalát idézi.
Miklósvölgyi János

Ne felejtsem, nem szabad megítélni senkit. És nem azért, mert nem látom, amit látok. Hanem, hogy ki miről mennyire tehet, menyire felelős érte, a szülei, tanárai; egyedül az égiek tudják. Meg hát az indítékok. Iszonyú agresszíven vezettem évtizedekig, holott semmi agresszívitás nem volt bennem, csak játékosság.

14:54
Természetesen eszem ágában
sem volt levelezőpartnereim adatait kiadni, már csak azért sem, mert mindez lényegében nem róluk szól. De most határozottan kérik, tegyem föl a nevüket, a nem megrövidített leveleket, ...Beleértve a Tölg-Molnár tanár úr féle VONALAK c. munkájáról és Radák Eszter "csini" cipőjéről szóló véleményemet is. (Ezt a levelet nem találtam, de újra megküldték.) Valamint Pap Gábor művészettörténész nevét is nyugodtan közölheti, mint olyan személyét, aki feltétel nélküli elismeréssel kommentálja munkásságomat, hasonlóan Pogány Gáborhoz, aki a Képcsarnok művészettörténésze. És: Kár, nagy kár, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem, és Kőnig Frigyes rektor úr, hátat fordít neki! Miklósvölgyi János az az ember, aki a XXI. században világhírűvé tudná tenni a Magyar Képzőművészeti Egyetemet.
Legyen.
Nevek visszamenőleg is kiírva, valamint itt a teljes levelek is: Váli Erika (névrokon), és sógora, Miklósvölgyi János festő. Ő kért képpublikálást is:
Novemberi hóvirág, 50x70 cm, olaj, farost
A magányos cédrus, 50x70 cm, vörös kréta

20:07
Megint új fénytörésbe került a történet. Én naiv. Három honlap-helyet küldött barátom, amiből kiderült, a  Miklósvölgyi Jánost nem veszik föl témának kiterjedt irodalma van. Akkor ezt itt lezárjuk.

 

Ideje mást.
Drága barátom, Gábor, aki néhány éve még pennájához maga főzte a tentát, bíztatásomra most e-bookot ír hallgatóinak. Hatalmas gyűjteményt szedett le a netről élelmiszeripari gépekből, ideje volt közkinccsé tenni. Tegnap lelkendezett, egy minnesotai gyárban micsoda répaszeletelő gépet terveztek, és használható szakrajz is van. Azért ez nem semmi. Hozzátette, hogy megnézte az afrikai gépeket is, de azok nem érdekesek. Információért a tanszékről hozzá küldik a diákokat.
Vagy a gyártóra, cégre keres rá, vagy egy szakkifejezésre- angolul, franciául, spanyolul. Ehhez szakszótárakat használ.
Egy ilyen történetnek lehet örülni.

Írtam neki, evvel vezesse be: Kedves ifjú Kollegák! Ezeket a ábrákat a magam örömére és a maguk buzdítására... De ő ezt mérnöki környezetben túl lírainak találta.

● 2007. október 12. péntek

Beszkennelte a Fotómúzeum
tavasszal kiállítandó képeimet,
most megkaptam,
sőt szívességükből
még húsz másikat is.
Kiderült, némely nega
rettenetes pocsék állapotban van.
Hajdan port kaphattak előhívás után.
Port és hajszálakat.
Pedig a fürdőszobában szárítottam.
Ki a felelős. (én)

Ezt két órát pucoltam photoshopban.
Kling György műterme halálakor - F/90/05
Aki műtermét, gondolom,
fűtés-spórolási okokból,
fóliafüggönyökkel szekciókra osztotta.
Én is próbálkoztam valaha ilyesmivel.
Utódját, Krajcsovics Évát megkérte,
tartaná meg ezt a berendezési állapotot...
Erről aztán Évát
(sikerrel) lebeszéltük.

Anyácskám leginkább fekszik, ebédhez fölkel. Húgommal barkochbát játszanak. Akit rendszeresen megver: Gyurcsány keresztanyjának térdekalácsa. Kolostorban politizálni?!
Negyven éve egy motorbiciklin hátul ülő kisasszonyra mutatva így tréfálkozott: Használat előtt fölrázandó.

Minden kész, fotókat délelőtt vissza a Néprajzi Múzeumba. Ha már ott, akkor a Word Press Fotó kiállítás, néhány kiló vér látványa, nem lettem tőle gazdagabb. Át az Aulich Art Galériába, a leporelló és a meghívó korrigálása. Este még Nagy Géza megnyitója, a Budai Fonóba, jó festő, igen jó festő, de hát ez egy napra már sok lett volna.

Meg egy régi játék átírása netre, állatimádó Zsófi lányom kapott tőlem '99 karácsonyra egy fotóalbumot, aminek képaláírásait némileg átírtam. Betettem a régi-új művet a könyvek közé, mert hát hova.

http://deske.hu/konyvek/html/animals/animals-fooldal.htm

Unokáknak - gyerekeknek. Is.

● 2007. október 13. szombat

Megint egy fotó a gangról,
meleg őszünk van.
(Azt hiszem)
F/07/102.

Nagy Miklós barátom
reggel képet hozott vissza kiállításomra,
ő vette észre a témát.
Talán honlapjára kerül
az ő változata is.
www.nagymiklos.hu

A zuhanyozóban:
A teve olyan ló,
amit egy bizottság tervezett.
Meg hogy Amerikában ezt mondják, aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja, aki tanítani sem tud, az irányítja. Tudálékosan rákérdeztem: control? Nem, menage. Ez a szó a vezető feladatára is utal; megteremteni a munkakörülményeket. Mi megszoktuk, hogy a főnök csak dirigál.

A Lukács egyik söprögető embere, mintha önirónia; egy barna svájci sapka mindig a szemöldökéig lehúzva. A kertben seprűnyélnek támaszkodva diskurál, hallom: Az oroszokkal nem lenne helyes szakítani. A minap meg: Az állatoktól reggel elbúcsúzni külön szertartás. Érdekes mondat, ma megszólítottam. Szívesen mesélt. Pestkörnyéki falusi ház, reggelente sárga busszal jár be. Két foxi és egy juhászkutya. De a szívügye a hetvenkét postagalambja. Ahhoz nem tudás kell, hanem érzék. Hozzá járnak tanácsért, hogy kell pároztatni. És persze a tréningek. Hogy megtanulják a postagalambságot. Kosárban ki, Pomázra. Amúgy volt ő itt a cégnél osztályvezető is. Erről nem nem tudtam meg többet. Csak még, ha nem hagyta volna abba a focit, sok újságcikkben lett volna főszereplő. Ma, ötvenévesen is, gólveszélyes lenne, bal lábbal is.

Hány éve, kettő?, három?, ahogy anyácskám egyre inkább négy fal közé szorult, a szombat délelőttöket együtt töltöttük. Normafa környék, két mákos rétessel, Hármashatár-hegy, vagy a Hűvösvölgy fölötti vitorlázó reptér. Többször a pilóták kantinjában üldögéltünk, zsíros kenyér mellett. Egyszer a Margitsziget, ez az ő ötlete volt, régen járt arra. Így csendben elmaradt a szombat délelőtti énfeladat teljesítése, köztereink takarítása. Kata ugyan időnként szóba hozta. Most másról volt szó, közben kiderült, hogy csendben átvállalta. Ezt végre meghallottam. És evvel el is dőlt, hogy ezentúl újra én. Fölírtam magamnak nagy betűkkel. Ma elkezdtem, döbbenetes, tulajdonképpen kellemes munka. És a déjá vu, mintha ezt én már valaha. Végén a gang fölsöprése jutalomjáték volt, az hivatalosan öntisztuló területnek számít. Akasztom helyére a partvist, mikor Kata tökéletes ritmusérzékkel: Kiscicám, az én szőnyegemet nem csinálnád meg?! Lehet egy ilyen mondatnak ellenállni?! Persze lehet, de én a jobbik részt választottam. Legyen akkor fenékig szombat.

Hasonló érzés lehet,
amikor valaki életveszélyben
rokont operál.
Balázs digitalizálta,
majd együtt följavítottuk
zsidótemetős-,
hatszor hatos diáimat.
Dobozán fölirat:
a Nemzeti Galéria kapja
(mármint halálom után).
Savmentes borítékokban, egyenként.
Negyed százada őrzöm.
De hiszen ebből már csak a miénktől rosszabb kópiát lehet létrehozni.

Most mély lélegzet, lendületvétel,
és ollóval kettévágtam őket.


● 2007. október 14. vasárnap

Az elmúlás fokozatai.
- Amikor az ember visszafelé kezdi számlálni az időt. Másfél éve még 20 alatt úsztam az ezeret.
- Anyácskám pesti kapukulcsát levettem a kulcscsomómról.

És persze a remény.
-Újragumiztam a kézlapátot, amit 2008. március 2-án 7:10-kor fogok elővenni a Kecskeméti uszodában. (A Lukácsban nem engedik.)

● 2007. október 16. kedd

Képek begyűjtése a kiállításra, a temetős könyvbe beleszóltam, már a tördelésnél tartanak, s egy új cikkelyt találtam ki, a másik kiállítással is van munka. Kicsit sok, élvezem.

És mi újság a Lukács uszodában.
1./ Visszatért a Balatonról a nyár után, mellém úszott. Köszöntöttem:
- Szervusz Attila, csakhogy végre!
- Szia, Deske, bár én Csaba vagyok! (18. éve öltözünk egymás mellett.)
- Már az Á betűnél gyanús volt, de nem szoktam semmit félbehagyni.
Aztán a öltözőben vigyorogva mesélte nagy tudósunk Attilának, hogy micsoda megtiszteltetés érte.

2./ Megfoghatatlan, öt napig a medence közepetáján gyönyörű virágillat, talán gyöngyvirág. Egyik hölgyre rá is kérdeztem, de ő nem. És nem is mindig ugyanazok voltak a medencében. És miért mindig ugyanott. Az ég küldhette.

3./ Egy hete jól bírom a teljes távot, öröm. Mostanában gyorsúszásnál a bal kézfej fordulásaira figyelek, ez eddig lehanyagolt terület volt. A húzásnál nálam a tenyér órajárás négyesre áll, a comb alá érkezéskor ez hatosra vált, de mikor; erre figyelni kell. Valamint ha a vízből szabadítást bal kézzel is jobban a középvonalhoz közelítem, a csapás szimmetrikusabbá válik, és erőteljesebb is lesz.
Már több stílus között tudok válogatni. De ezt nem részletezem.

4./ Két napja meséli Géza a zuhany alatt, hogy hajnalban, Pestre jövet, az autórádióban egy beszélgetést hallgatott Szemadám Györggyel, érdekes volt, és hogy mondanék róla valamit, milyen festő. Máig gondolkoztam, mit is mondjak, ma visszatértünk a témára.

● 2007. október 17. szerda

Antiochiai Szent Ignác püspökre már a IV.! századtól ma, október 17-én emlékezünk, vértanúsága napján. Bilincsben vitték Rómába, vadállatok elé. Útközben volt kedve egyházával levelezni. Szövegéből kiderül, hogy hívei meg tudták volna menteni:

...Szívesen meghalok Istenért, ha ti meg nem akadályozzátok. Kérlek benneteket, hogy ne gyakoroljatok velem alkalmatlan jótéteményt. Engedjétek, hadd legyek a vadállatok prédája, mert ezáltal juthatok Istenhez. ISTEN BÚZÁJA VAGYOK ÉS KELL, HOGY MEGŐRÖLJENEK A VADÁLLATOK FOGAI... Akik jelen lesztek, és úgy kérnélek valami másra, akkor re higgyétek el...

Még arra is gondja van, hogy ha netán utolsó percben megijedne. Emlékeztet ez Mindszenty hercegprímás körlevelére 1949-ben, letartóztatása előtt, melyben kijelenti kb. ezt: nem követtem el valutavétséget és nem tettem a magyar állam ellen semmit. Amennyiben később mást mondanék, az csupán az emberi test gyengesége lesz. És csakugyan, hol bohócruhában, hol meztelenre vetkőztetve hallgatták ki az ÁVÓ-n, erről azt írta, ember, papi és férfi méltóságomban is megaláztak. Hogy a cellájában letérdelt imához, tiltva volt, ezért is büntették-, vállalta. "Féltették a térdét."

Autót javítani mentem Budaörsre. A cég vezetője tanult ember, jó ismerősöm. Beszélgetünk. Az udvaron egy igazi Harley Davidson motor állt. Odamutatott, nem akarod kipróbálni?! Te jó ég. Ilyet még nem vezettem, de kösz! Elég nehezen indult be. Egy szűk mellékutcába keveredtem, körülményesen tudtam vele megfordulni, nehéz gép. A Belvárosban letettem, be egy boltba, majd vissza, de a moter nem indult be. Teli a tank, tudtam, az nem lehet az oka. Iszonyú szégyenkezve busszal ki a telepre, ráadásul az udvaron egy beosztottal találkozom, aki szerint valami veszekedés; zűr van a  főnökéknél, fönt vannak az emeleten. Felesége nyit ajtót, pongyolában, fegyelmezetten végighallgat, majd hidegen eligazít, a motort hogyan tudom beszállíttatni. Ennyi. Arra ébredtem, hogy teljesen el van zsibbadva a bal karom.

Fordulatok készülő zsidó temetős könyvem kapcsán. Radnóti Sándor írt egy szép bevezetőt hozzá, tegnap megkaptam. Egyet hiányoltam belőle, hogy ha nem is ez a képek indítéka, de a keresztény emberek gondolkodásába (is) óhatatlanul beleégett a holokauszt. Megoldásként kitaláltam, és hogy akkor legyen benne egy második előszóként Dávid Kata negyerejű kiállításmegnyitó szövege, ami erről szól, még 1985-ből. Meg is szerveztem rögtön, engedély, begépeltem, és beszéltem a szerkesztővel is. Majd ma reggeli levelemmel az egészet lefújtam:

Kedves Sándor! Szerencse, hogy nálam bölcsebb emberek környezetében élek. Te kihagytad, feleségem pedig a  Dávid Kata szövegre azt mondta, hogy gyönyörű, de ide nem igaz, egyébként is a téma most át van politizálva. Úgyhogy visszavontam az ötletet. Minden úgy jó, ahogy van.
ölel: d

A másik, a FOTÓ VÁLI vagy VÁLI FOTÓK vagy [...] című  könyvnek ma érkezett meg az impresszuma. Még Szüts előszavára várunk. Váratlan fordulat, hogy még az idén ki kell jönnie a nyomdából; a Kulturális Alap feltétele :

A könyv megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap Fotóművészeti Kollégiuma támogatta.
Az album a Magyar Fotográfiai Múzeumban 2008. március X-én megnyitott kiállítás alkalmából jelent meg.
ISBN 978-963-8383-74-7
© Kép és szöveg: Váli Dezső
Borító és könyvterv: Váli Miklós
Képfeldolgozás: Knézy Viktória
Magyar Fotográfiai Múzeum, 2007
Felelős kiadó: Baki Péter
Nyomás és kötés: Demax Művek Kft.

 

És a mai délelőtt: kép előválogatás a kiállításra.

A délután: Első fordulóra kész az
Aulich-kiállítás műtárgylistája,
ami egyben a képcédula szövege is lesz majd.
Ki gondolná, csak ahhoz mennyi
excel-ügyeskedés kell,
hogy ne egyenként kelljen a nevek után odaírni,
hogy : tulajdona.

És a ma este: telefon,
Műterem (krapplakk-narancs) - A/91/38

képem a Virág Judit-féle aukción
350 ezerről fölment 1,4 millióra.
Jól járt N., a volt tulajdonos. 400 ezerért vette
ugyanitt, két éve.
(Meg lehet nézni a kép összes régi árait
a festményeknél a kép alatt: szereplések)

Kicsi olajkép, még 1991-ből, 40 centiméteres.
Úgy tűnik, kezdek tendencia lenni. Nem tudja valaki,
hol lehet 60 literes erős szemeteszsákot kapni?

● 2007. október 18. csütörtök, eddig még soha nem tudtam elsőre hibátlanul leírni

Kiállítás előkészítés, rengeteg munka. Ez is jó fél nap kínlódás volt, végül segítséggel sikerült. Van aki nagyon nem szereti és valóban elég snassz, ha a kiállítás-meghívó körlevelen a többi címzett neve, netán mail-címe is szerepel. Persze erre van megoldás az Outlook-ban: BCC; titkosított másolat küldése.

Anyácskám lakására, valamit elintézni, távollétében. Rámeredtem a tükör előtti asztalkára. Az ólomkristály tál, alatta a csipketerítő, mellette a két fényképtartó; minden a helyén. És poros.

A temetős könyvhöz átküldték az adataimat, átnézni. Hazudás lenne azt állítani, hogy sok hiba van az életrajzomban. Nagyon okosan tettem, hogy óvodába jártam. Az egyetlen kerülőút, az öt év építészet-tanulás életre szóló érték. Ilyeneket kellett csak kijavítani, mint a Pollock ösztöndíj neve, meg hogy 1990 óta nem 30, hanem 33 percet úszom. Bár ez egy kicsit bonyolultabb.

Óvoda. Az ebédről megmaradt lekváros buktát értelemszerűen a napozó bugyimba rejtettem. Délután aztán előhalásztam volna, de az óvó néni mindig rávert a kezemre.

● 2007. október 19. péntek

A legeslegutolsó levél Tapolcáról. Határozat. Az eljárást megszüntetik, minden OK., de ha ez nekem nem tetszene, 30 ezer forintért lehet fellebezni.

...az  államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi... törvény bekezdése alapján a hivatalból folyatott eljárás folytatására okot adó körülmény nem áll fenn, a hatóság az eljárást megszünteti. Előzőek miatt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően döntöttem.

Ha én két ilyen mondatot ki tudnék találni. Ezt csak úgy csípőből, vagy egyszer valaki megalkotta, és azóta minta a kompjúterben.
A fentiekre Szüts is reagált, ez aranyos:

...engem, mint lapszerkesztőt átvilágítottak, kötelezően... Közölték, hogy semmiféle adatot nem találtak arra vonatkozólag, hogy ügynök lettem volna, és hogy ezen határozatunk ellen 30 napon belül fellebbezést nyújthatok be...

● 2007. október 20. szombat

Úgy hozta a sors, e hónapban az agg atyához kerültem gyónni. Roskadtan bóbiskolt, nem tudtam, netán megint agyérgörcs. De köszönt, feje mélyen lehajtva, nem nézett föl. Nem hall már jól. Ilyen körülmények között összevontam; kis fegyelmezetlenségek, kis szeretetlenségek. Ami alatt elsősorban időmegvonást értek munkám javára, a család kárára. Motyogva, kissé összefüggéstelenül válaszolt. Nem is értettem mindent, annyit, hogy érvényes a gyónás, ha bánat és ha erős fogadás.
Ez aztán jócskán szíven ütött. És azóta is.
Gennyesre dolgozom magam. És azon túl is. Boldogan.

Anyácskám küldött egy verset, Mikica akkortájt született:

Ludvik Askenázy: Lárma (Zádor András ford.)

Az ember megszületik és máris
kiabál.
Senki sem érti,
de mindenki örül.
Itt vagyok! kiabál az ember,
eljöttem élni.

Jó helyen vagyok?
Jó embereknél születtem?
Nyájas évszázadban?
Nem viselek véletlenül háborút?
Eltörölték már itt a rabszolgaságot?
Megfelelő színe van a
bőrömnek?
Származásom rendben van?
Szabad lélegeznem?
Akkor jó. Köszönöm.

Kedves Deske! Édesanyjának igazi, mély hódolattal és tisztelettel kívánom a legjobbakat, amiket lehet - de talán ő magában hordozza a legjobbat, amit ember hordozhat magában.
B. I.

● 2007. október 21. vasárnap

A VÁLINEWS-on olvastam a fellebbezésről, vicces. A hatóságok működését törvény szabályozza. Ez a törvény felsorolja a határozat, végzés kötelező tartalmi elemeit is. A jogorvoslati lehetőségről való tájékoztatás kötelező elem. Ha nem írnák bele, akkor nem lenne érvényes a határozat, vagyis mintha nem is létezne. Vicces esetek is vannak, de végülis az ügyfél érdekében ez jó.
T.
 

Tegnap két dolgot csináltam.  Egy fotó a fotel karfájáról, F/07/104, ez is a gangon van, őszi napsütésben. És - találmány -  megcsináltam  könyveim főoldalát. Itt baj volt. Pld. a Váli - könyvre klikkelve feljön 50 tétel. Rémes. Meg kellett oldani, hogy ebben ne vesszen el a nyájas olvasó. Most lett egy FŐOLDAL, a többi tételt eljelentéktelenítettem.

A C. napló 1958-1992  http://deske.hu/konyvek/html/c-naplo-fooldal.htm 
a Váli monográfia http://deske.hu/konyvek/html/vali-monografia-fooldal.htm Most látom, ebből Szüts, Lator László és Petri György valahogy kimaradtak. A címlap képe is. Ez hogy lehet.
A most készülő Zsidó temetők - könyv nem nyilvános.
És a szintén most készülő  fotóalbum, még nem nyilvános.

Így, visszanézve, milyen egyszerű. Ráadásul ezt már egy éve kitaláltam, az önálló kiállítások fejezetnél, az jól működik, legalábbis nekem. http://deske.hu/kiallitas/onallo.htm
Ma megint háromkor ébredtem. Most  megcsinálom a Tanú ez a kőhalom könyvünket is. Illetve csinálnám, de annyi itt a hiba-, meg fél hetes mise előtt még mosogatni is kéne. A fakanalakat, a nagy késeket nem szeretem.

De hiszen ez kiküszöbölhető. Technológiai hiba okozza az egészet. Az előkészítésnél az evőeszközökkel együvé gyűjtöm őket, a tálca jobb oldalára, együtt kerülnek a dézsába is. Elmerülnek a okkerszürke lében. Alkalmatlankodnak, keveredve a kicsikkel. Néha meg is szúrnak. Külön kell kezelni őket. Hány éves is vagyok?

Ez még tegnapi történet,
a Zsidó temetők könyv szerkesztője a küldött portré helyett mást kért, Miki egy órát fotózott, este lefekvés helyett neki kellett látnom festeni...
Egészen más a gondolkodása,
tetszik, jó.

F/07/105
F/07/106
F/07/107
F/07/108  ez itten
F/07/109

Ez a 107-es elképesztő. Szcéna. Nemcsak a derítőfalakat komponálja bele, de felőlem nézve pofátlanul a reflektorokat is.  Valamint a feldolgozásnál kompjúterében hagyományos filmek; Agfa, Kodak felbontási stílusa között válogatott. Hiába, diplomázó grafikus.
Az a gyengécske tavalyi kép, amit közben továbbfestettem, tök jó lett.

Közben a szomszéd szobában unokák ünneplősdit játszanak négy gyertya fényénél, a legnagyobb már olvas (bocs, most már majdnem mindig eszembe jut a neve), Botond pedig csak simán gyertyázik..
Ma délután kinézek, ahogy látom, Katával leszaladhattak a játszótérre. Akkor most zavartalanul az adatbázis.

● 2007. október 22., hétfő

Gábortól a zuhany alatt. Barni unokája imádja az állatokat, tizenegy éves. Kérdi a nagymamáját:
- Hány kiló vagy, nagyi?
- Hetven.
- Mint egy kafferbivalyborjú.

● 2007. október 23. kedd

A fotó képnéző rendszer összeomlott, de ez csak nekem érdekes. A 1993-as fotókönyv négy képe jön csak föl a hatvan helyett. Jeges hegycsúcsokat és éjsötét szakadékokat jártam be a megoldásért. Telefonok, izgalom. Kitaláltuk, programmódosítás, és az eredményhez még én is hozzájárultam egy ötlettel. A megoldás útban.

Miki még pár fotóját
megtartom a kilencvenből. Nagyon szerettem volna maximum hármat kiválasztani, de nem megy.
F/07/111  Rémlik, Kleeről van egy hasonló fotó.
F/07/112
F/07/113
F/07/107-vagott
Szüts Párizsból azt javasolta, vágjunk le a bal széléből, megtettük. Így a figura (én) jelentősebb, a kompozíció megkérdőjelezhetetlen, klasszikus arányok, de a nagylélegzetű színpadtér valamit elveszít. Második napja nem tudtam eldönteni. Most Mikivel újra átnéztük, tényleg jobb így. Itt az eredeti hozzá:
F/07/107-eredeti

Mektört a jég,
először együttprogram,
külön, a három unokával.
Eddig ilyet nem vállaltam.
A legkisebb most négy és fél.
Kata hívta őket három napra,
aztán közben szerintem
csak azért betegedett le,
hogy én végre, satöbbi. Na, jó.
Féltem a dologtól,
és sajnos sajnálom az időmet.
Féltem, hogy épp nem jut eszembe a neve,
hogy rákiáltsak,
mikor beszaladna a villamos alá.
Útközben valamelyik eltörik, mittudomén.
Természettudományi Múzeum,
ők kérték,
két metró, átszállás.
Botond észszerűen szólt,
hogy fél a mozgólépcsőtől.
Viselkedtek.
A felek álláspontja közeledett egymáshoz.

És egyébként körülbelül így  néznek ki.

E-mail jött, egy zeneszerző, Nagy Krisztián megkeresett, hogy zenét komponált az Igen, csend van - A/74/01 - képemre, kéri hozzájárulásomat a cím használatára, valamint szeretné a DVD-n a képet is szerepeltetni. A zenébe belehallgathatok; a honlapjukon a 10. sorszámmal.
http://www.syntaxmusic.net/mp3_en.php

Jut eszembe, 99-ben egy Amerikából megtért fiatal hölgy, Bálványos Judit, kivetített festményem alatt zenekari kíséret mellett szaxofonnal improvizált. Mostanában nem hallom a nevét, talán megint kint koncertezik.


Deske, én is gondolkodtam azon a 107-es képen. Szüts szerint le kell vágni baloldalon. Szerintem nem, mert a kép tartalmaz egy furcsa csavart. Szándékoltan archaizált, álnaív, de jó értelemben. Erről szól. És akkor kell bele az a kis esetlenség, amit egy amatőr követett volna el, ha amatőr lett volna. Egy kis tökéletlenség, melyből látszik, hogy itt nem az aranymetszés volt a fontos! Igenis kell a tér!... Ugyanezen okok miatt jó az a portréja is, ahol csaknem eltakarja kezével az arcát. mert felül van egy kis fölösleges "amatőr" tér. Szóval, ha levágja a bal oldalt, akkor azonnal kérdéssé válik az enyhe barna szín, és egy rakás más is...
N.M.

● 2007. október 24. szerda

_______________________________________________________________________________

SZÍVES INVITÁLÁS KIÁLLÍTÁSOMRA, ÖT ÉV UTÁN, ÚJRA

nyílik MÁSFÉL  HÉT múlva, november 5-én, HÉTFŐN, este 6-kor az Aulich utca 5. alatti
AULICH ART GALÉRIÁBAN


SZÜTS MIKLÓS még (Párizsban) rágja ceruzája végét megnyitóbeszédén

- - első jelzés, a következőnél már küldöm az alkalomra készült leporellót is - -

Csak reménykedni tudok, hogy sikerült ennek a körlevélnek körbeküldése, először csinálok ilyesmit. És az e-mail fejlécben nem szabadna semmi névnek (nemhogy többnek) látszani. A gép azt mondta, hogy leáll?? merthogy az egyik cím nem él. Hálás lennék visszajelzésért!

_______________________________________________________________________________


A hajnalban küldött körlevél nem
ment át, illetve hogy bonyolultabb legyen a dolog, egyetlen ember visszajelzett. A délutáni duplázásra már száz. Íme az egyik:

Deske! 5-én: (nem kell pont). Házszám után viszont mindig kell pont. Szabadna „helyesen” szabad volna. Ölellek: R

 

Még mutatok egy mai járdaszéli fotót, mentem az Aulich Galériába a meghívókért:
Kifolyt a tej - F/07/114

● 2007. október 25. csütörtök

Megmutatom,
lefekvés helyett
mit festettem meg/át,
míg Miki fotózott.
Nekem tetszik.

Lakonikus műterem - A/06/23

 

Deske! Rémes cím, gyönyörű kép.
Meghívó megjött.
m.

 

Délelőtt aláírtam 1100 leporelló-katalógust az Aulich Artban. Mellé némileges gépesítés is, a dedikálógéppel.

Fotózott engem itt a napokban a nagy Lugosi-Lugó, meg a műtermet is, egy (harmadik) könyvhöz, de nem ez az érdekes. Hanem hogy FEKETE KENDŐ ALÁ BÚJVA. Olvasóim nagy részét hidegen hagyja, de néhányuk szíve lángba borul, bizonyára, gépét látva. Természetesen csak erről beszélgettünk. Mondom neki: 1896. Mire ő: 1993! A londoni bolt polcán, ahol ő ezt nem megvette, hanem megrendelte, nem masinák állottak, hanem falemezkék. Milyen fából parancsolja. Milyen színben, páccal. Milyen előlappal. A kihuzat bőrből, vagy műanyagból. Az előlap is billenjen-e. Milyen szerelékekkel kéri.
A gépet hat hónap múltán, postán.

Ajjaj. Hogy én egész életemben. Hogy a fele királyságomat. Hogy én egész életemben. Mondják, ami meghalt, föl nem támad. Satöbbi. Igaz, az ABBÁS Agnetha Fältskoggal se sétálhatok kézenfogva a Harangvölgyben. Nem mondja, de jó veled. És nem lehet az enyém, 1982-ben. Itt dudorászna a fürdőszobában, a mosógépet pakolva.

Kértem, legalább egy aktfotóját küldje el. Most elküldte, íme.

● 2007. október 26. péntek

Péntek hajnal. Jut idő Szüts honlapjára. A napokban járt Hollánnál, párizsi lakásán. Te jó ég, a csodás Hollán. Már a csendélet-beállításai is költemények. Hát, ezen is lehet irigykedni.
http://szm.hu/fotok.php?wg_cms_cat_folder=fotok&cat_id=107&subcat_id=0
Amúgy merengek és andalodom Szüts étkezési technikáján, ital és étek beszámolóin. Vettem is hazafelé egy sajtos stanglit. A kisasszony ajánlotta, hogy még meleg. Be kellett látnom, számomra az efféle beruházás kárba veszett befektetés. Fogyasztás közben végig a Margit körúton egy táblázatot szerkesztettem át, fogalmam sincs, milyen íze volt. És ez mindig így megy. Még a mákos tésztánál is.


Azt mondja, [nem a Szüts] botrányosak
ezek a pesti járdák. Nézd csak meg, itt is végig van repedve. Nyugaton ezt már rég más anyagból... [hogy miből, mesélte, de már elfelejtettem]
Eszembe jut báró Podmaniczky beszámolója, 1870, mennyi erőfeszítéssel próbálta Pest-Buda vezetőit rávenni, hogy a sártenger helyett -
Nagyon jó kis járdák ezek.


A 'Műterem, béke' képed igazán jó!
J. [Le Meux]

Kösz! Ezt tényleg a véletlen szülte, pizsamában.
d. [Bp.]

A mai nap: képcsomagolás. Minden ezüstös. Egy szobor, és 73 kép. Remélem, a rendezésnél majd kiszelektálják. Leporoltam és utoljára átnéztem őket, nem bírtam kivenni belőlük.

Mi volt még. Teljesen érthetetlen, semmi nem indokolja, harmadik napja észre se veszem az 1200 métert, a 42 hosszt. Tényleg, mitől van ez. A hét elején ugyanebbe belehaltam. És alkalmasint holnap is. Ugyanúgy (rosszul) alszom, ugyanazt eszem, körülbelül ugyanazt csinálom.

● 2007. október 27. szombat

Miért szeretnek az emberek kávéházakba járni.
És a galambok miért együtt.
Ma hajnalban,
a Frankel Leó utcában,
uszodába menet.

 

 

Invitáltak, leballagtam
a Galéria pincéjébe.
Kártyára nyíló ajtók.
És akkor a raktárpolcról
egy halála előtti kis Gruber-rajz.

Tájképnek nézik,
pedig egy fekvő alak.
Döbbenetes.
Mitől remekmű egy remekmű.
A ritmusrendszerek,
a részformák, az arányok.

Nem és nem akar elkészülni
a NEWS-képekhez a korszerű néző-kereső. A fiú közben kulcsembere lett a parketta-kereskedő cégnek, ahova januárban még bolti eladóként lépett be, programozó-mérnök diplomájával. Most utazik, szervez, már föllendítette a céget, bánatomra. De megtette, hogy leült mellém, és megmutatta, hogy lehet egy képnézegetőt megcsinálni, addig is, amíg egyszer ráér. Tizenöt kísérlet után... most ez ilyen, elfogadható. Megint egy program, amit megtanultam. Jean Henri Fabre módszerével [A rovarok élete], kizárásos alapon, ahogy kísérleteivel eljutott oda, hogy mondjuk, utódainak sárgubót építő légy építményének a végét levágja, a mama az elejét nyugodtan tovább építi, mert úgy van beprogramozva.

Nem értettem, miért mutat a rendszer csak 1071 képet, mikor 1900-nál tartunk. Mert okos, a fotóktól, festményektől idemásoltakat nem mutatja.

Anyácskám Krúdyt olvas. Néhanapján nem bírja a fájós kezével egyedül lekapcsolni a villanyt.

● 2007. október 28. vasárnap

Ez is kiállítás rendezés. Pénteken lemegyek a sarokra az akku-boltoshoz:
- Ha ez a Ford elmegy innét, foglalja nekem a helyet, és megadom a telefonszámomat. Hétfőn teherautó jön, 71 képemet viszik. Szánok erre egy ezrest.
- Ó, nem kell nekem pénz, az ember segít, ha tud. A kocsi tulajdonosa egy csinos kis fiatalasszony, itt lakik a házban, iskoláskorú ikrei vannak.
Föl az ötödikre a gondnokhoz:
- Kinek vannak ikrei?
- Itt laknak az ötödiken, várj, elkísérlek.
A fiatalasszony:
- Fél öt előtt öt perccel indulok itthonról.
És tényleg. Fél öt előtt öt perccel beálltam a parkolóhelyre.
Hétfőig mindenüvé villamossal.

A szokásos vasárnapi kirándulásra is. A kedvemért, kivételesen, mint általában mindig, a Hármashatár-hegyi vitorlázóreptér felé mentünk. Szeretem azt a helyet. A fotó megtévesztő, az erdőben már nagyon sok a sárga.

Ja, igen. Még reggel lefényképeztem fél méter sínt is, a 17-es jár rajta, elég ritkán.

● 2007. október 29. hétfő

Nehéz lenne abszurdabb tárgyat találni életembe és műtermembe, mint ez a száz éves falióra.
Hazafelé reggel levizitáltam órásomnál,
átnyújtandó egy meghívót is.
Azonnal szerelmes lettem ebbe az órába,
igaz, sok éve motoszkál.
És eladó, 350 ezer.
Svájci ház, német szerkezet, hetente kell fölhúzni.
Háromnegyed kilenckor ezt mondja: bim, bim bim (ez a háromnegyed) és bam - nyolcszor.
De jó lehet hajnali kettőkor erre ébredni.
Aztán negyed háromkor.
Bár van hang-kikapcsolója is. Megbeszéltük,
a mester a negyedes ütéseket
külön is ki tudná iktatni, egy kalapács elhajlításával.
További hátránya, hogy az acéltengely 6-8 évenként elkoptat valamit, a pesti levegő pedig a műszerolajjal keveredve masszává áll össze, és megbénítja a szerkezetet.
Alkatrész van, azt készítenek ma is, Svájcban.
Csak nyolc év után lesz-e még - én akkor 73 -, aki ezt be is tudja tenni. Órás képzést idén már nem indítottak, a szakma megszűnőben.
Hát nem gyönyörű?! Még a végén megveszem.
Borzasztó.

Például hogy mutatna ezen a falon? Kép úgy sincs, délelőtt mind elvitték a Galériába.
Szüts! Ne vegyem meg neked?! Nálatok tök jól elférne.


Deske, a fiam
kitűnő hangtechnikus,
meg tudná oldani:
az óra Szütséknél letétben,
a hangot átvezetni digitálisan a maga kompjúterére, negyedóránként hangszórón keresztül élvezhetné
a műtermében,
a Margit körúton.
N.M.

H. barátom szerint egy percet ne habozzak. Mellékelt egy "fotót", mutatom,
(talán éppen Japánból),
lelki szemeivel ő ezt már látja is.
(Érdekes, a digitális órát az ablak fölül nem vette le. Nem bízik az ónémet iparban.)

Ottó Ferenc zeneszerzővel beszélgettem 1970-ben a zsennyei alkotóházban. Agglegény maradt, vénségére is. Ő mondta, a macska ül az ágy tetején, és az ingaóra szól, attól nagy a csend a szobában. Akkor tudok dolgozni. Annak idején megzenésítette jó ismerősei;  József Attila és Ferdinánd(?) főherceg verseit is.
Tényleg, van az ingaóra bongásánál szívenütőbb megtestesülése a békének?
Amit annyira szeretnék, ha lenne rá időm.

Deske, valami lehet a csillagállásokban (fogjuk rá), mert ilyen órás kalandom nekem is volt. Engem egy 5x5 centis szögletes  (!) zsebóra  szólított meg a  kirakatból - percekig  elnémulva  álltam  a  kirakat  előtt.  Ott,  rögtön   tudtam, el  vagyok  veszve,  ennek  az  órának  az  új  tulajdonosa  én  leszek, csak  nem  tudtam  még,  hogyan. Fél  napot  gondolkodtam, emésztettem  magam, osztottam, szoroztam, és  még  az  órás  mester  is - nem  kis  kedvezménnyel-  azt  akarta, hogy  ez  nekem  összejöjjön.
Sokszor  volt  úgy, hogy  valamit  megvettem, aztán  csak  a   bűntudat,  meg  a  nemtudokörülnineki  érzés.  De  most  nem!! Gyönyörű!
H.

Deske! Mikor nálunk jártál csak a képekre figyeltél. Nem vetted észre, hogy falióra is van a lakásban. Funkciója, mint a betétkönyvnek. Ugyanis ütése miatt nem tudtunk aludni, ezért leállítottuk. Álló óra az igazi abszurd:G


Ahogy cseng-bong kerek órakor, édes intimitás, az az édes otthon legszebb hangja. (Mire is vágyom én?!) Ha igazán tehetséges lennék, megvenném.
d.

● 2007. október 30. kedd

Megintcsak próbálkoztam lefényképezni a Lukács-kertet. De sehogy se akar beleférni a gépbe. F/07/118
Még 200 befőttesgumit kell venni valahol, annyi utcai plakát marad hazavitelre a publikumnak. Este beleájultam, majd reggel tízre vissza kell menni a kiállítás-rendezésre. Nélkülem csinálták tovább, tegnap éjjel. Hülye vagyok, most meg kettőkor ébredtem. Fél liter erős tea, és három keksz. Aztán a kiállítás net-változata, és megfogalmazva a második mail-meghívó. Talán holnap kéne szétküldeni.

És mind ennél jobban izgat az az 1900 soros excel-táblázat, ami a NEWS-képeit sorolja, és aminek a fele tegnap összeomlott. Mármint a sorrendje. Iszonyatos munka lesz rendbehozni, darabonként visszakeresve. Vagy, szégyenre, netán kiadni valakinek?!

05:36 Megpróbálok visszafeküdni. Minden a feje tetején.

08:50
Meséli a zuhanyozóban, szakember, hiteles. A hetvenes években öt év alatt kétezer cipőgyárat zártak be (Ny.) Németországban. Az ipari föllendülés elszívta a munkaerőt, kezdett drágulni a német munkás. Addig exportra termeltek, azon túl Dél-Amerikából hozták a cipőket. Merthogy a kapitalizmus.
Akkoriban zsörtölődtek a német szakszervezetek, hogy ők sztrájkolnak, a magyarok pedig negyed áron megcsinálják helyettük azt a munkát. Most már mi tartunk itt.

22:10
Délre megrendezték az anyagomat, sokszorosan jobban, mintha én. 21 képet dobtak ki, örök hálám. Tán 51 lesz falon. Estére befejeztem mindennek a dokumentálását, ami arra is jó, hogy aki nem jön el, megnézheti a neten. Ezek után kimehetett a második körlevél is (© Szüts ötlete):

és ez MÁR az igazi MEGHÍVÓ

Egy kiállításnak muszáj, hogy címe legyen, tehát:
 
 
  2007
  - 1942
  =    65

megnyitó: most hétfő, este 6.
Aulich utca 5., a Batthyány örökmécstől 53 méterre
nyitva: munkanapon reggel 7-től!! este 7-ig
zár: dec. 6.

és aki nem megy el oda, annak is megnézhető a honlapomon,
mint ahogy az összes többi tárlatom is:

A KIÁLLÍTÁS, MINDENESTÜL:

http://deske.hu/kiallitas/k42.htm

● 2007. október 31. szerda

Kedves Deske!
Az e-mail könnyed műfaj.   Itt megengedhető, hogy elspórolj  nevezett gróftól egy h betűt, s nem kompenzálja, hogy hozzáadtál egy i-t.  A gróf neve BATTHYÁNY. Meg kell bocsátanod nekem ezt a kotnyelességet, korrektor a mindennapi munkám. M.

 

Gábor barátom tökéletes formában van,
nem tagadja meg önmagát. Mit küldött most nekem.


Deske! Köszönöm az igazi meghívót.
Továbbítottam pár barátomnak.
/Nem kellene kivetítő az Aulich utcában 5-én?/
Viszonzásul egy igazi tejcsomagoló gépet küldök,
amiről reggel meséltem neked: Gábor

 


Búcsú a kedves
októbertől,
egy reggeli fotó,
F/07/119.

Pihenő a futásban,
piros lámpát kaptam
a Margit utca sarkán.

Újabban akceptálom;
végigácsorgom.

2007. okt: 103797 = 4663/hó = 150,4 /nap