VÁLINEWS   153. levél J.-nek, Le Meux-be   /   2007. december

Apóka, korrektúra. A honlap főoldalamon most ez: IRÁS, KÖNYV, de ebben film, hang, vers minden van. Ugyebár ez a név csak annak fontos, aki először keres, utána már tudja a kiboruló menüből.  És még egy szempont, lavírozok az intim és a hivatalosságosság között.
Tehát mi a fenét írjak:
archivum
életarchivum
magtár
őserdő
C. napló

nincs valami ötleted?
d.

archivum
Szüts

IRÁS, KÖNYV, MÉDIA
VáliMiklós

● 2007. december 4. kedd

Kedves István, - öregedés -, van, hogy már reggel 4-kor gépnél vagyok. Kérném, ha lehet, az adatbázis   napi mentés-időpontját 02h.-re áttenni! (A statikus és a dinamikus változatot is.) Köszönöm!
d.
 

Tízre a nyomdába, Újpestre, a könyv 100 számozott példányát aláírni. A hitelesség kedvéért ezeket a Kiadó dombornyomású bélyegzővel is ellátja. Hogy a 100 csakugyan 100 legyen.

Kész. A hetvenhatodik után latolgattam, nem kéne-e Szamosi Zsombort vagy Edinát írni.

● 2007. december 5. szerda

Jövök ki hétkor az adventi roráte-miséről, egy oszlopon hirdetés. A Főiskolán bútortörténetet elég hézagosan tanultunk, de tanárunk mindig nagy áhítattal említette a chippendale ebédlőgarniturákat, kómódokat, XVIII. század, Anglia.
Itt viszont három tökéletesen össze nem tartozó fogalom, gondoltam, szabadvers, továbbírható.

EROTUS
KÉTÜTEMŰ
HATÁRSÁV
MEZZOSZOPRÁN
CHIPPENDALE
LEPORELLO
MIKULÁS HÁZHOZ JÖN.

Aztán az öltözőben megmondták. A történészprof. meséli, múltkor egyik leánytanítványa félmeztelenül forgolódott az egyetemen, hogy ő itt most mikulás. Hogy ez a plakát fiúkat reklámoz.

Igazi ünnep (nekem), végre kész a honlap statikus változata. Egy év munkája volt (persze minden más mellett) informatikus barátomnak. Ez a lebutított rendszer kerül (naponta 02-kor automatikusan frissítve) az OSzK. szerverére, vagyis halálom után náluk meglesz minden. Mutatom:
http://www.deske.hu/oai2/statikus/index.htm

Miki pedig a fotós-könyvemmel - F. Napló - van kész, leadta a nyomdának. Legalább három példányt idén ki kell nyomtatni, hogy a Fotográfiai Múzeum az NDA-tól megkapja rá a pénzt. A Zsidó temetők könyvnek pedig holnap hatkor a bemutatója. A (dinamikus) honlapon tegnap még 160 kép nem jött fel a fotónál, megtaláltuk a hibát, reggel megcsináltam. Minden megvan, az autó is újra megy. Illetve, amikor nem, megmutatta a szerelő, hol kell a műszerfal alá nyúlni, és jól megrázni. 23 éves kocsi, igaz a hátsó fele eggyel fiatalabb. Amikor újra összerakták a karambol után, két darabból, tavalyelőtt.

● 2007. december 6. csütörtök

Én idáig jutottam az évek során:
Egy jó kép villanás-időre megmutatja Isten köpenye szegélyét.
Amit most hallottam, jobb, sőt- :
A kép ablak a mennyországra.
Nem baj, hogy ők az ikonokra értették.

● 2007. december 7. péntek

Megvolt a könyvbemutató. A könyv gyönyörű. A külön-külön megkeresések mellett a mikrofonba is megköszönhettem volna az Artchivum munkáját. Igazi fogfájás (soha nem volt eddig) - és a sürgősségi rendelésről érkezve - sajnos ezt elfelejtettem.
Jancsó Miklós és Mezei Gábor méltatott.
Mezei Gábor beszédében egy levelemből idézett, aztán:

Váli... egy puritán szerzetes és egy megveszekedett exhibicionista egyszerre...  Azt hiszem nem volt még előtte senki a világon, aki már akkor archiválta a képeit, amikor azokat még meg sem festette. Ez lenyűgöző.

Ez igaz. Most fölhozom az ebédet, aztán majd elmondom. Erre bukkanhatott:

A/07/48

ha megfestem

2007

2007.9.22..

1987- műterem-enteriőr

Váli Dezső / 1. itthon

Informatikus barátom bölcsen igen megnehezített bizonyos veszélyes változtatások lehetőségét az adatbázisban. Egy hibás beírásom eltüntetésére nem volt más módom, mint ez.

Mezei írta annó azt az örökérvényűt, hogy Váli úgy vezet, mint egy őrült, és úgy fest mint egy polgár. Ezt talán fordítva kellene. Ha Mikivel nem kötünk másfél éve szerződést, hogy ő nem dohányzik, én a KRESZ szerint, ma is úgy vezetnék. (Szerintem így az igazi veszély.)
                                                                                                                                És itt Gábor teljes szövege
Utána Szüts megkérdezte:
- Beleszóltál a könyvcsinálásba?
- Az úgy történt, hogy kedden fölhívtak, majd pénteken megmutatják. Pénteken, hogy a jövő hét elején, de akkor okvetlen. És ez így ment két hónapig.
Szüts (láthatóan megkönnyebbülten): - Azért lett ilyen szép...

Esterházy összehúzott szemmel rám néz, és lassan, tagoltan:
- Akármi hülyeségeket írsz a blogodba, a képek gyönyörűek.
- Te olvasod?
- Nem.
A válasz halk ellentmondásosságán még tűnődöm.
Hozzá kell tenni, valaki hallotta; Esterházy a kisteremben odaszól a művtörténet nagyasszonyának, Dávid Katának: Ideje lenne valamit írnia Váli szakralitásáról.

● 2007. december 8. szombat

72-ben  egy cikksorozatom a Nők Lapjának, lakberendezésről. A főszerkesztőnő szívta a fogát, többet fizet nekem, mint Déry Tibornak, mivel praktikusan a cikkeket saját rajzaimmal illusztráltam. Most belenézve a lapba, egy 1972-es utalást találtam Antall Józsefre. Lám.

Beszédében Mezei Gábor is szóba hozta, a mai Magyar Nemzetben Végh Alpár Sándor is foglalkozott magamutogatásommal; hát nézzük, hogyan is állok evvel én:

Szeretettel rám mosolyognak,
szeretettel hátba veregetnek,
és azt mondják: exhibicionista vagy.
Én bólintok, és visszamosolygok,
szeretem, ha foglalkoznak velem.

Hogy is van ez.
Amikor Petőfi.
Amikor Lator László elverseli,
hogy nyúl be egy ujjal a szeméremajkak közé.
Nem láttam mezítelenebbet,
mint Vojnich, Kazovszkij, vagy Vermeer munkái.
Jobb képeimből kiolvasható
egyik életrajzom.

Persze a válinewsra; a naplómra értik.
Holott nem csinálok mást,
mint - Sanyika nézi - ahogy apuka
hazatér a munkából.
Ahogy leteszi a kalapját, táskáját.
Ahogy megcsókolja feleségét.
Ahogyan elmeséli, mi volt a villamoson.
A kisfiú mindent megtanul.

Mellesleg kiválóan szórakozom.
Ötvenöt évig nem tudtam, milyen gazdag az élet. em.

Hogy nem Petőfi és Lator-színvonal?!
Na ja.
Ennyi a különbség.

 

 

 

A kiállítás utolsó órájában körbefényképeztem a termeket,
emlékkonzerv, lehet, hogy ennek
még egyszer örülni fogok.

au-01   au-02  
au-03   au-04  
au-05   au-06  
au-07   au-08  
au-09   au-10  
au-11

és kettő, amit Máté készített,
utóbbin Esterházy:

au-12    F/07/137

● 2007. december 9. vasárnap

Megint rálapoztam. Azért ez gyönyörű, nem?!

Zelk: ZUZMARA

Mikor az első zuzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.

De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha majd a szív nem s nem akar feledni.

Mert zuzmara a rózsafán,
mert varjuszárnyak árnya hull a hóra. -
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba.

Szíves figyelmedbe Zoli bácsit a tévéfilmek helyett.

A vasárnapi kirándulásból, egy
félreértés, kimaradtam.
Helyette egy lötyögő konnektor,
meg új keret az A/69/22-esnek.
Jó ideje néztem, mi és hogyan.
Felfedezés, hogy ez a lebegő,
ködös látvány kontrasztos-kopogós
környezetet kíván, mégiscsak.
A csöndes koptatott
ezüst nem volt neki jó.

Rafináltan: a széles perem
ezúttal csak csavarozva,
leszedhető. És vissza is tehető.

● 2007. december 11. kedd

Semmire nincs idő, vagy húsz hazakerült kiállításra kölcsönkért kép visszajuttatása. Pedig általában ők jönnek érte. Órára beosztva.

● 2007. december 12. szerda

Barátom mailben valami Bocellit emlegetett, s mivel nem hallottam róla, zenét is küldött hozzá. És hogy vak és hogy jogász. Hát bizony. Az oldalon valamivel lejjebb megtaláltam azt is, amikor Pavarottival énekel. Kár, hogy a zene annyira kimaradt az életemből.

http://www.youtube.com/watch?v=AeDXhIjdcLY&feature=related

● 2007. december 13. csütörtök

Fél kettőkor keltem,
valamit nagyon muszáj
átalakítani a honlapon,
semmire nem jut figyelem.
Szerencsére egy kissé
meg is vagyok fázva.
Jobb nekünk
(vagy jobb lesz nekünk?)
a Bakony sűrűjében.
(Meg kéne keresni.)

Egy fotó,
amíg a köv. vendéget
beengedtem;

Decemberi napsütés - F/07/138

Este Katával Dobszay tanár úr
akadémiai székfoglalóján.
Érettségizős kora óta ismerem.
 
Utána Lator László értékelte,
baráti hangulat.

Kultusz és kultúra.
Dobszay egyik nyitó kérdése,
"Kultúra-e Bach mellett
Presser zenéje.
Nem,
az legfeljebb
kultúrált szórakozás."

Minap Szütséknél szül- és névnapi buli. Írja, hatvanan voltak, sok régi ismerős is. Ettől távol tartottam magam. Igaz, meg se hívtak. Ez kicsit fájt. Viszont Tóth Krisztina aranyosat verselt ebből az alkalomból, Miklós honlapja által ebből szerencsésen részesültem:

Édes Miklós, menj a francba!
Neked csak a neved napja,
nekem viszont KEREK SZÁM!
Ki se nyitom már a szám,
olyan ciki ez a negyven,
pláne itt, így, rímhelyzetben,
mostantól telik a horpaszom,
gyakrabban jön ki a herpeszem,
évente csökken a terpeszem,
és a rímeket elbaszom...
mint például itt, a versben,
de azért Isten éltessen.

● 2007. december 14. péntek

Ma is Lator,
a Mozgó Világ évzáró esten díj,
díjosztás.

Közben kiderült,
vasárnap este fél tízkor
a Klubrádióban
beszélgetnek majd velem
fél órát.

Elfelejtettek szólni.

● 2007. december 15. szombat

Nátha, alighanem néhány nap kimarad. A betegséget csak a holnap délelőtti kirándulás idejére függesztem majd föl. Remélem, a Hármashatár-hegyre megyünk, mint jó ideje mindig, a kedvemért. Ja, meg az esti rádiós beszélgetés.

Díszoklevél érkezett, hogy a 65. szülnapom alkalmából ajándék; 2008 évben a szomszédos Városfal étteremben ingyen ebédelhetek. És hogy Jancsónak küldtek még ilyet. Élet- és ételvitel változás? Pincérre várni? A krómacél  kínai ételhordó, amivel 30 éve? És Kata? Sőt, van valahol egy gyerek is. Időnként.

Hónap közepe, tegnap gyónás. Mondom, itt őszintének kell lenni. Nem találok bűnömet. Mindent a lehető legjobban igyekszem csinálni, vagy ha nem, de észreveszem, igyekszem korrigálni. Nem érzem a lehetőségét, hogy bármit jobban csináljak. Bár tudom, ez nem lehet így igaz.
És Józsi atya szépen, tréfálkozva, mosolyogva kézen fogott és olyan helyekre vezetett el, ami mellett eddig tök elmentem. Lesz mit tenni. Csak ámultam, másodszor jöttem hozzá, jobban ismer engem, mint satöbbi.
Nagyszerű.
Lukácsos ismeretség. Egyébként gyorsabban úszom nála.

● 2007. december 16. vasárnap
 

Alig álltam a lábamon,
nátha, vagy mi.
Séta ugyanott,
mint mindig.
A vitorlázó reptér
és környéke.

Megunhatatlan.

Mire hazaértem,
szerintem
meggyógyultam.

És még egy fotó
innét. F/07/141

● 2007. december 18. kedd

Váratlanul rengeteg munka.
Semmi nem megy.
És mindennel baj van.
A fiam, az excellem,
a skorbutom.
Egy kiutat látok,
ki a konyhába, elmosogatni.
Legalább az legyen rendben.

10 perc múlva.
Hát nem az öblítővízbe öntöttem
a Concentrated Pur Gel-t?!
Mosogathatok
balról jobbra.

Délután a
Fáradt műterem - A/90/25
befejezése.
100 centis farost,
még 1990. szept.-ben kezdtem, rendszerváltás idején.
aztán 91.1., 93.1. Most jó.
Kicsit lassabban kell megnézni.

● 2007. december 19. szerda

800 adatot átnéztem és átigazítottam a honlapon, sajnos már látom az alagút végét. Néhány száz van hátra.

● 2007. december 20. csütörtök

A zalagútvége.
Az A/03/45, de csak a kerete.
Háromszázadszor festem át.
Hetekig nézegettem,
úgy értem, elhaladtomban.
És mindig nyugtalanított.
Most lett kész.
(Szerintem.)
Pedig már nem is az enyém.

Rászoktam a fél hármas kelésre.
Úgy tűnik, szervezetem
(egyik fele) igen ragaszkodik hozzá.

Úgyhogy adatmentés.
A többi már megvan.

Mi került elém; a Hallelujah több előadótól, nem is Cohen tetszik a legjobban, hanem egy hölgy; Allison Crowe:

 http://www.youtube.com/watch?v=T2NEU6Xf7lM&feature=related

● 2007. december 21. péntek

Azt hittem, békés alkotó periódus, ma délelőtt. Akkor lányom telefonja, itt áll tanácstalanul a boltban, amit kinéztek a férjével a neten, az éppen nem kapható, segítenék-e választani. Ó, nők, ahogy Szüts mondaná... Alkotóperiódus helyett metróval a zseniális és gyűlöletes IKEA-ba, ahol mindig - négyszer voltam - eltévedek. A gazemberek direkte csinálták labirintusnak. És ha kigyullad? Szóval, oda, halk ellenkezésem szerencsésen megerősítette Zsófit, hogy azt kell megvennie, amit kinézett magának - nem voltam hiábavaló -, három háromajtós szekrény, ugyanannyi sublót. A rengeteg gyereke rengeteg anorákja és cipője.
Gurulókocsin, dobozolva, lapokban szállítandó.

Hazafelé az Örs Vezér-téri aluljáróban igazi indiánok, igazi szalonzene, sok hangszerrel. Szája előtt kis fekete gömb: mikrofon. Az elektronikát működtető benzinmotor diszkréten egy kábel másik végén, húsz méterrel arrébb, a lépcsőlejárónál.

Délután megérkezett e-mailben vasárnapi rádióinterjúm fölvétele, 24 perc. 56 kilobájt per szekundum minőségben kértem, beszédre az bőven elég, és így csak 9 mega. http://deske.hu/iras/html-2006/vali.mp3, ez hang, aztán majd, remélem, Paula begépeli nekem, ezt is.

● 2007. december 22. szombat

Éjszaka levél Indiából, egy belga ENSz diplomatától, hogy megtalálta az OSZK-beli honlapomon, és venném le négy éve nekem írt angol nyelvű levelét. Levettem. És visszaírtam, ez a naplóm, írná át. A zuhany alatt Gábor rémhíre, miszerint tavaly kiadták Oravecz összes verseit Halászóember címmel. És hogy nagyszerű. Akkor ezt gyorsan meg kéne venni, hol vette, Fórum könyvesbolt a Belvárosban. De gyanús volt, fölhívtam Oraveczet, felesége vette föl, persze, hogy csak a versciklus második kiadása, két verset cserélt ki benne, mindössze. A 2001-es kötet rég az ágyam mellett. Péter, már az öltözőben, hogy pár éve "Zsófi kapcsán" azt írtam a netre, hogy gallyra ment, holott ez egy cigány kifejezés, azt jelenti, rossz, és úgy írják, hogy gaj. Amúgy meséli, most jött Dubaiból, jót csónakáztak gyerekeivel a tavon, megnézték a sivatagot is.
Izaiás ma azt írja: Nézd, a tenyeremre rajzoltalak [mondja az Úr]

Köszönjük a Halleluja zenét. Hirtelen az egész család összegyűlt a kompjuter előtt, annyira szép. (Még majd el is sírtam magam, bár nem szokásom...)
üdv.: J. / Le Meux
 

Deske, itt nálunk a Chanukka nevü ünnepet unnepeltük pár napja, annak emlékére hogy a visszafoglalták Nagy Sándortól a Jeruzsálemi templomot és ujra gyujtották a nagy gertyatartót. Alig emlékszem rá mert ez 336 körül volt i.e. elött. Nyolc napig tart, minden nap egy uj gyertya. Ezt a fotot a negyedik napon csináltam. A gyertyatartók Anyáméktól maradtak örökségnek. Mivel ez a fény és hit ünnepe, kivánok neked mindebböl sokat az uj évre. 
F. [Svédország]  

● 2007. december 25. kedd

Egy fotó az erkélyről:
Hó van, whitebalence nincs - F/07/143

● 2007. december 29. szombat

És mi lenne, ha most lemennék evezni. Már ritkán álmodom vele. Indulás négy óra tízkor, a leckék már készen. A Marx tértől a hármas vagy ötvenötös villamos, végig a Váci úton, Meder utca. Föl az emeleti  klubszobába, a pingpong asztal melletti székek. Kilátás a vízre az Összekötő-vasúti hídig. Feri bá dörmögve hátba vereget. Elmondanám a kőrbegyűlteknek, hogy a Főiskola miatt hagytam abba. Öltöző, a szekrényem, kétrétegű fehér pamut evezősnadrág. Lekísérnének, válasszak a szkiffek közül. Segítenének az öregúrnak a hajót leemelni a fölső polcról. Kérnék egy jó fogású lapátpárt. Megérdeklődöm, ma a versenyhajókat bizonyára műanyagból öntik, és akkor az most hány kiló. Udvariasan a vízre teszik a szkiffet, a lábtartót átcsavarozom az utolsó lukba. Kissé megbillen, ahogy belépek a két sin közti deszkára. Egyik kézzel a lapátokat-, a másikkal a belső villát; elrúgom a stéget, aztán kihajolva becsavarozom a villákat. Először egy öbölmenés. Néhány óvatos mozdulat után rátalálok a ritmusra. Hiányoznak a partról a félkész vörösre mázolt vontatóhajók. Lebontották a Ganzgyár csarnokait. Viszont rendbe hoztak néhány csónakházat a Hajógyári szigeten. Az oda átvezető gyalogos felüljáró reménytelenül ronda, jobb volt a kis motoros átkelőhajó. Akkor ki a nyílt vízre. A spiccnél az áramlat megdobja a hajó orrát. Föl, az első kút felé. A túloldali Római part megváltozott, stég ott már alig. A köves part vége, itt akadt el a bokrok között 48 éve az a döglött kutya, a puffadt hasával. Ezt a partfalat azóta építették, itt kavicsos volt. Egy vontatóhajó hullámverése. Figyelek a lapát-szabadításra, az a kis finom, gyors csuklómozdulat az ölben, miközben a törzs kissé hátra homorít. Kezdek fáradni. Kezdek fáradni. Már rég a szereplésnapló-táblázaton jár az eszem, és bevallom magamnak, hogy ezt itt már unom.