váliNEWS

Meghívott a tulaj, Barna Sándor, mostanában elkészült óbudai éttermébe, vacsorára. Bécsi út 56. Azt hittem, csak egy kiállítást akar tőlem kérni. De a művészteremben egy asztalt is el akar nevezni rólam. Legyen.
Több éve dolgozom a Törekiben épített rezidenciáján lévő műteremházban. Nyaranta egy hónapot, alkalmanként egy képért. Ott alig-alig találkozunk, bár nyáron ők is ott laknak, mert a siófoki étteremkombinátja hajnalig a teljes család minden erőforrását igénybe veszi. Nagyszabású vállalkozás. Ingyenes busz-különjárat a városközpontból. Az étterme előtt apródruhás mutatványos fiú, aki három pálcával bűvészkedik. Bent is középkor, a pincérruhák, a fából faragott hatalmas étektálak. Van pizzéria, cukrászda és nightclub. A belső kertben homokkal fölszórt mediterrán-sarok, nyugágyakkal, pálmafákkal. Tavaly kint járt New Yorkban újabb ötletekért.

Néhány éve vette meg a Bécsi úti öreg házat. Azóta nyaranta minden hajnalban ötkor Pestre, sofőrrel, az építkezést vezetni. Kérdeztem tőle, minek neked még egy?! - Mit csináljak télen?! A ház most három szinten fogad vendégeket, fölötte még egy gépészeti szint. Láttam Sándort többször kivitelezőkkel egyeztetni. Mindenhez ért. A pincérútba eső kiszögelés csempeburkolásának változatait vitatták. Az udvar kőburkolata hibásan volt lerakva, az alatta lévő szerelvények fedlapjai nem voltak esztétikusan kiosztva. Ezt ugyan újra kellett gondolni, hogy később kitalálta, az egész udvart üveggel fedi, s az díszburkolatot kapott. Végigmutatta a házat, többször, már épülés közben is. Hogy ez itt a hagyományos konyha, régi rezsóval, persze belevezetve a gáz. Öreg! tepsiben a hús, a kövér asszony fogja a zománcozott zsírosbödönt... és leemeli, odateszi... Csillogó szemmel mutatja a mozdulatot. Elképesztően tehetséges ember. Még azt is tudja, hogy mihez nem ért. Minden véleményre nagyon figyel.

A Puskás Pancho Sportpub részbe közvetlen a Bécsi útról is van egy bejárat. Pici, barátságos söröző, vagy tíz monitoron folyamatosan sport. Sötét faburkolat, puha tehénbőr padozaton járunk, körben végig Puskás-fotók. - A névhasználatra van engedélyed? - Persze, a Mariska(?) nénitől, a feleségtől. Tőle van ez a levél is, itt a falon, spanyolnyelvű, Puskás fejléccel, bekeretezve. Itt olcsó sportos ételek, de zsíroskenyér is, hagymával, vagy főtt kolbász.

Az étterem, aminek a központja az üvegezett udvar lett. Jót enni Pesten sokfelé lehet, olyat kell adni, ami másutt nincs. Mindig újat kell kitalálni. Az étlapot kéthavonta lecseréljük. Este föltesszük a tűzre a sóletet, az nálunk tizenhat órát fő. Attól más az íze. Ilyenre másutt legfeljebb öt órát szánnak. A főprofilunk, ITALIAN FUSION, azt jelenti, hogy olaszos a választék, de az európaivá szelidített távolkeleti konyhával gazdagítva. A külföldi vendégek ismerik ezt a fusion fogalmat. Kapcsolatba léptem avval a pasassal, aki a világ Hilton szállodájának séf-ügyeit szervezi. Ő talált Bangkokban egy olasz szakácsot, aki sok év után szeretne visszatelepülni Európába; ő lesz az én emberem. A pincérek jókedvű-fehérben, a hosszú kötény is, csak a trikó kék tengerészcsíkos. Az nem lehet, hogy nálam egy vendég úgy érkezzen, hogy nem köszöntik, és a végén nem búcsúznak el tőle. Hogy integetni kelljen a pincérnek. Az legyen közelben, de ne zavaróan. Legyen derűs, de ne tolakodó.

Hangulatlámpa mellett öreg zongora. Stílszerűen vak muzsikussal. Pest egyik legnevesebb bárzongoristája. Idehozattam próbajátékra vagy öt zongorát. Volt közte Stanway is. Egyik se felelt meg. Akkor az öreget egy kísérővel kocsiba ültettem, hogy járja körbe a várost, próbálja végig a hangszereket. A hetedikre azt mondta, ez jó. De később, ha összejön, szeretnék egy hangversenyzongorát, amin a Kocsis is... Huszonnégy millió. A kert közepén helyreállított kút, fölötte üvegpadló, ha az ember a mélybe néz, egy velencei csillár világít, belelógatva. Az üvegkupola alatt alatt négy óriásventillátor, de látványosan közös szíj hajtja őket.

A középkori pince még nem nyílt meg. Mutatja. Sötét tér, tégladonga mennyezet. A bővítéséhez bontott téglát vásárolt. Teli ötlettel, igaz, profi belsőépítésze van, tévés díszlettervező. Hatalmas fekete lakk körasztal, talán négy. Mi Katával Összeesküvők termének neveztük. A mellette-térben szürke ónémet festett asztalok, művileg koptatott, a siófoki asztalosa csinálta. Egylábúak, hogy ha összetolják őket, akadály nélkül lehessen melléülni. Az asztalok fölött majd diszkrét réztáblák: Schéner Mihály asztala, Harasztÿ... Dezső bácsi, itt lennél te is. A formula onnét, hogy annó letegezett, majd mikor kiderült, ez nálam nem megy olyan hamar, ijedtében lebácsizott. Tán tíz évvel fiatalabb nálam.

Kata valami tengeri halat evett, közben vidáman ez irányú tehetségtelenségemet emlegeti neki: ez mindig, mindenütt bécsiszeletet rendel, ha nagy ritkán... nem is ismer mást... Sándor percre az égre néz, nem nevet. A múltkor pihentem egyet. Bementem Törekiben Anci néni vendéglőjébe, kértem egy rántott húst, közben szoktam ott beszélgetni a környékbeli parasztemberekkel. Aztán hazamentem Siófokra, anyámhoz. Apám épp aludt - 84 éves - melléfeküdtem. Olyan jó meleg volt, hallottam a szuszogását. Azt még érztem, hogy anyám betakar. Két órát aludtam, de az nekem olyan jól esett, mintha egy hónapot pihentem volna. Mikor fölébredtem, anyám házikenyérrel kínált, kérsz-e rá lekvárt, fiam. Kérek, anyám.
Tudod, én bőrdíszművesként kezdtem, piacoztam a magamvarrta retikülökkel. Tetszett, amit csináltam, akkor kezdtek többen bedolgozni nekem... Most hetven alkalmazott Óbudán, háromszintes villa Zugligetben, belső lifttel, birtok Siófok-Törekiben. Megdolgozott érte.

Kata rákérdez az étterem névválasztására, körülbelül két évig nem lehetett vele másról beszélni. Csak, amiket én javasoltam; - Magyarosíts vissza Braunra, és legyen Braun-udvar. Legyen Bécsi út 56. - Ez nem megy, többen fönnakadtak az 56-on. - Ne legyen felirat, csak egy postaláda, rajta a név. Több száz tanácsot kaphatott. Már csináltatni kellett a feliratot, akkor összeült a család, hogy most innét addig föl nem állunk. Nagylányuk Kanadában is tanulta a szakmát, közbeszólt, hogy van neki egy ottani barátnője, aki küldött egy mailt. >>Volt a középkor végén egy kis nyomda, nevet nem írt ki, csak cégérül egy piros pajzsot akasztott a műhelye elé. Később úgy nevezték őket, hogy Rotshild...<< Legyen ez a ház Óbuda-, netán Pest (egyik) szimbóluma... SYMBOLBUDAPEST RESTAURANT.

Kis különterem, a kárpitozott székek nem nagyon tetszenek. Próbáld csak ki, milyen kényelmes, Bécsből hozattam, huszonnégyezer forint. Ott, azok a székek meg hetvenöt, darabja. A karos gyertyatartókért bejártuk Pest régiségkereskedőit.

A padlás gerendaszerkezete alatt is egy hatalmas különterem. Oda szervezi a kiállításokat is. Schénerrel kezdte, régi ismerős. A képek elhelyezésére én is adtam tanácsokat, hogy miféle paravánok kellenének, sokat beszélgettünk erről. Több rendszer meg is épült, majd elbontatta. Most épp egy felőlem nézve szerencsétlen ötletre hallgatott, hogy: érdekes, ha a képek térben lebegnek. De ha úgy akarod, nálad fehér paravánok lesznek, megcsináljuk.

Azt hiszem, legjobban a csacsijait szereti. meg a négy lovát. Amikor a lovász hibájából két állat legyengült, Németországban vizsgálták a vérmintákat, csak ott tudják ezt. Ha látnád, amikor először engedjük ki őket a rétre, örömükben hogy dobálják égnek a feneküket!
Ennyi.

Délben indultam Pestről a fekete autóval, nyaralni kell, Katának még dolga délután, majd vonattal utánam jön. M7-es, beálltam egy fehér Lancia mögé a külső sávba, nekem nem szabad száguldani. Osztyapenko, aztán a megengedett száz kilométer, a kocsik negyvennel, zárt tömbben. Egy pillanatra a szemközti domboldal, végeláthatatlan sorban a kocsik, talán állnak is. Éljen május elseje, na, ezt én nem. Budaörsnél visszakanyarodtam Pestnek. A Bach-csomópontnál elém került a fehér Lancia, ő is meggondolta. Majd holnap vonattal, bár nem nagy mulatság a balatonkörnyéki falucska kocsi nélkül. Hazaérek, Kata mondja, fáj a torka. Összenéztünk. Ő mondja ki: ezt a nyaralást megúsztuk. - Bíztatom, majd megnézzük Zsámbékot. - Az messze van, ha rendbe jövök, jó lesz nekünk a Szabihegy is. Le akarok sülni.

A tengerészzsák
vidám
és begyakorlott kicsomagolása.
Papucs, zseblámpa,
zsolozsma
és káoszelmélet.

Az édes káosz.
Ami annyira
nehéz nekem,
hogy minden
nyaralásnál
előlről kezdődik,
gyönyörű.

2008. május 2., péntek

Tág mezőre ért, letette nehéz hátizsáját, körülnézett. Megérkezett.

Lassan bezár a kecskeméti fotókiállításom. A képeimet ez alkalomból ők lenagyították, nagyvonalúan két változatban is. Ilyen többé nemigen lesz. A visszakapott 50 nega hónapja az asztalomon, elintézetlenül és tétován, fekete csomag, mi legyen vele. Elmúlt. Húszezer felvételemből máig megtartottam 179 negatívot. Lépjünk. A Fotómúzeum ezeket értéknek tekinti, jelezték. Én mire őrizzem. A fotólabort rég fölszámoltam. Zsidótemető fotóim a Néprajzi Műzeumban. Képeim, grafikáim diáit sem érdemes tartogatni, 2000-ben digitalizáltam őket, a javát később profik. Ezeket reggel kidobtam.

dátum: 2008.5.3. címzett: Magyar Fotográfiai Múzeum C.9554
fájl: html-2008/fotomuz-ad-nega.htm

A Magyar Fotográfiai Múzeumnak ajándékozom összes tulajdonomban lévő anyagomat; a fölsorolt 177 ff. fotónegatívot, és 2 db. színes fordítós film nyersanyagot. Köztük kevésszámú nem saját felvétel. Az anyag egyenként, megfelelő Ph-értékű borítékban, beszámozva.
Az opuszszám első tagja: F = fotónega v. diapozitív, ill. P1, P2 stb.= papírmásolatok, a második az évszám, a harmadik az évenként kezdődő sorszám. A felvételek és a papírmásolatok összes adata naprakészen a honlapomon megtalálható, kivéve adatvédelmi okokból a tulajdonosok egy részét: http://deske.hu/ --- OPUSZJEGYZÉK --- FOTÓ OPUSZJEGYZÉK. A felvételek általában digitalizáltak, ezek megnézhetőek a honlap főoldal / FOTÓ alatt. Az anyag nem a ©, hanem a CREATIVE COMMONS szabályai szerint bárki számára szabadon fölhasználható.

Képcímek honlapomon, kérem az adott ortográfiát használni, az opuszszám a cím tartozéka.

F/12/03
F/12/04 stb.
szívélyes üdvözlettel:

Filmet láttunk: Eszter hagyatéka, elbűvölő-gyönyörűen megcsinálva, fotózva; és megrendítő színészjáték. A Márai-történet, nála nem először, hazug melodráma. De ez mellékes.

Délelőtt orientalista baráti házaspárnál. Párizsban nagyszabású Főnícia-kiállítás, szakkönyvnek beillő katalógusát hazahozták. Amíg teáztak, átlapoztam. Igazi magaskultúra, közte néhány kődarab, talán épületmakett, tökmindegy. Kutyafuttában néhányat lefotóztam. Elképesztően szuggesztív, néhány bíttel leírható egyszerű formák, micsoda erő van itt jelen, és zeng és zenél.

Fiatal informatikus barátom beleszerelmesedett a tipográfiába, hogy ő azt most megtanulja. Beszélgettünk erről. Hogy a betűknél minden az arányok. És hogy ehhez nagyon sokat kellene rajzolnia, méghozzá modell után, és nagyon sokat nézni a művészetek teljes történetét. Mert az arányérzék taníthatatlan, az lassan-lassan szívódik föl. Meg persze a tehetség. Ezeknél a köveknél beugrott, megmutatom neki.

Katának vettem egy háromszemélyes kanapét, valamint kidobtam gyerekkoromban szerzett szarvasagancsos vadászbicskámat, tizenkettes és tizenhatos söréthez valót.
Egy napra ennyi elég is, nem?!

Tegnap mennybemenetel ünnepe. Érdekes lett volna, ha Krisztus urunk testi valójában is köztünk marad, mondjuk, vásárol egy kis birtokot Szamáriában, és azon gazdálkodik, mind a mai napig.

Deske! Lyukasóra, május 4., Duna-televizió. Lator szerint méltatlanul elhallgatott nagy költő, akit emlegettek. Egy másik versét idézem. Könnyítés: apja is költő.

>>EXIT
Viszik a boldogult ruháját,
megjárta már a földi pályát,
újságpapírba csomagolva
viszi a vén kórházi szolga
-----
Mit bánja már, hogy mit csinálnak?
Hátat fordíthat a világnak,
elvégzett minden földi dolgot,
fekszik hosszan, tünödve: boldog!
-----
S ki gyáva volt, míg élt, ma bátor:
nem fél, nem fél már a haláltól. <<
G1.

Köszönöm! Ezeket a kétgenerációsakat, maiakat nem ismerem. Az első rész nagyon tetszik - megboldogult, újságpapír, kórházi szolga -, a vén szó csak rímkényszer miatt. A második kevésbé. A harmadik jó, de inkább csak okos, bár annak nagyon, a ritmus kicsit döcög.
d.

Megfejtés helyett műkritika. Jékely. A kötetet 50 ft-ért vettem a kerületi könyvtár átköltözése alkalmából.

(A gyümölcsös láda szétszedése és az 50 Ft-os Jékely jól rimelnek egymással. A vizsgázók nálam kizárólag olyan papirt kapnak a felkészüléshez, amelynek egyik fele használt. A finnyás hoz magával tiszta lapot.)
G1.

Szépet és nagyon szomorút álmodtam, talán ez is, hogy eszembe jutott, nincs nekem szükségem ennyire jó minőségű zeneeszközökre; és kitettem a lépcsőházba az erősítőt a két nagy hangszóróval. Délutánra el is vitték. Hogy ruháim felét is kidobtam, ennek praktikus oka is van, kellett a polc a C. naplónak-, a 32. iratdoboznál tartok. Egy tehetséges óra volt.

Még majd cím kell nekik.
Itt: A/08/18.

Értékükben bizonytalan vagyok. Keletkezésük körülménye gyanús,
alig figyeltem oda.
Szüts, tudom, erre azt mondaná [...]

Az új könyvhöz készülő CD-mellékletre néhány verset is fölmondok. Ehhez elkértem Tóth Krisztától az új, máris híres versét. Némi késéssel küldte. Megköszöntem, köszi szépen. Nagyon vártam. De már ennek vége. Kissé riadtan kérdezett vissza, már minek van vége? A várakozásnak? Korrigálnom kellett magamat: Bocs, tudod az ember egy költővel mindig költői akar lenni, rémes. A várakozásnak van neki vége. Rettenetes, gyönyörű vers. De azt hiszem, maradok a Porhónál.

Fekete földrögnek tűnt, az olvadáskor
hegyoldalról leomlott hókupacnak.
Sötétedett, nem látszott más a tájból,
csak ónos földek, párás volt az ablak,
ahogy közeledtünk, úgy tűnt, mintha mozogna,
mintha egy kabát emelgetné a karját,
egy árnyékstoppos az útszélre dobva,
amin fényszórók tekintete hajt át.
Hol felvillant, hol eltűnt, de a sorban
odaérve mindenki kerülőt tett,
nézni kezdtem az útpadkát, hogy hol van,
és egyszer csak ott volt. Mint egy merülő test,
a mellső két láb támaszkodott a sárban,
mintha indulna, orrát a szélbe tartva,
a felső rész figyelt. De mögötte, láttam,
péppé roncsolva terült szét az alja.
A véres szőrből kiálló hátsó lába
egyenletes, kínos ütemre rángott,
ült a fél kutya, nyitva volt a szája,
és láttam a szemén, hogy mindent látott.
Kiabáltam, hogy állj meg, húzódj félre,
könyörögtem, hogy mentsd meg, üsd el, bármi,
vagy legyen mögöttünk már valaki végre
aki ráhajt. De hát mit kell csinálni?!
Mit kell csinálni? – emelted föl a hangod,
mit akarsz tőlem?! Mégis, mit akarsz tőlem?
Azt akartam, hogy állj meg és ne hagyd ott,
ha megtaláltad vagy vedd fel, vagy öld meg.
Egész héten ott volt a kutya köztünk.
Arra gondoltunk, jobb volna mégis otthon.
Mintha mi volnánk, akik az útra löktük,
és szavakkal kéne kerülgetni folyton.
De mégse tudtam nem akarni, hogy este
fölém hajolj: feszülő karodat néztem,
próbáltam nem gondolni a testre,
ahogy ott támaszkodik az árokszélen,
arra az ütemes mozgásra, miközben
a szemed a távolba néz és nem felel,
hogy mennyi, mennyi ádáz lemondás
van abban is, ahogy szeretkezel,
ahogy azt kérdezed, mégis mit akarsz tőlem,
miközben ütöd a kormányt és rám se nézel,
és látni a vállad mögött a szitáló esőben
ázó tájat a véres, téli éggel.

Viszont elrepedt a gyógyvizes úti poharam,
többéves használat után.
Ami azért nagy baj,
mert éppen két és fél decis,
és éppen ráillik a szemüvegtokra,
amiben a templom és uszoda közötti
reggeli három kekszet hordom.
Valaki megjegyezte a héber betűk láttán,
kóser púder volt benne.

A pohár tulajdonképpen pótolható,
mert Katától ilyet lehet szerezni,
csak akkor megint három hónapig
púderízű lesz a Lukács-víz.
Egyelőre próbálkozom ujjaimmal
átölelve befogni a hasadást.

"Már tegnap nagyon kellett volna cicit simogatnom. Na de kedden?!" Kedves Deske, de hát ez kérdés? Adjuk meg Istennek, ami az Istené, s a császárnak, ami a császáré. E gondolatot folytatva: a léleknek, ami a léleké, s testnek, ami... Szerintem ez nem kérdés! Ezt bármikor! Böjtöl, de kedden!?...
szeretettel: P.

Van itthon zsír,
fokhagyma,
gyömbér,
mák
és szilvalekvár.
Ebből kell
valamit összeütni.

Néhány
Kecskemétről hozott
reménytelen,
kezdett kép.
Ez a mai itt A/08/11

Betegségtől
és koplalástól
kissé legyöngülten,
uszoda-félhosszal
a hátam mögött
hazafelé
e parányi lények
szorgalmából
vélek
erőt és bíztatást
meríteni mai,
hasonló
erényeket
megkövetelő
munkálkodásomhoz;

Délelőtt aztán festés helyett eszközhasználat, (un. alvás) közben megérkezett a tegnapi kamillásgőz-beszélgetés folytatása:

...A magzati életet is beleszámítva, a személyiség fejlődésének első 5 esztendejét KRITIKUS FEJLŐDÉSI SZAKASZNAK nevezzük... a csecsemő idegrendszere nem tudja elviselni azokat a terheléseket, melyeket egy 80-90 decibellel ordító rádió képes sugározni, a cscsemőtől 20 cm-re... Azok a gyermekek, akik már 7 éves kor előtt hallgattak igazi szép zenét és ha még hangszeren játszottak is, az agyuk kéregállománya 10-15 mm-rel is vastagabbá fejlődik. A kiváló zenészek a teljes szöveg

Deske! Összecsúsznak a szövegek a képekkel! A kép takarja a szöveget!
R.

Köszönöm. Ez akkor sem stimmel, ha 15 collos monitor 800-as felbontásra van állítva. (A második monitorom erre van beállítva, kontrollnak.) Akkor csak üres mezők a szövegek között. Viszont így sokkal nagyobb méretű képeket tudok föltenni. Ha zavaró, kérem, próbálja meg átállítani a képfelbontást.

A köv. képpen: minden programot lekicsinyít, ami éppen nyitva, hogy a háttér-kép legyen látható. Akkor jobb klikk a képre, följön egy táblázat, a legalsó sora TULAJDONSÁGOK. Itt fölül az utolsó fül a BEÁLLÍTÁSOK. Lát egy skálát, amin feltehetőleg ez van írva: 800x600. Ezt állítsa át a köv.re, 1024. Nos?
Várom ellenvéleményét.
d.

[Végül kiderült, a képernyő baloldalán a KEDVENCEK lista maradt fönt, az takart be.]

A ma befejezett: Műterem az alsó pokolban - A/08/02. Ez csak 50 centis.

2008. május 12., hétfő

Pünkösd hétfő, ünnep,
reggeli édes napsütés, uszodából kijövet
nem akaródzott mindent a szokásos
menetrend szerint.

Hát a Duna-part felőli kijáraton át,
a fotó onnét; F/08/070, lapos ellenfény.
Aztán keresztül az árnyas parkon,
a híd alatti aluljáró.
Ott egy gyrosz, vagy hogy hívják;
igen, mindent tegyen rá,
igen, lehet csípős is.
A hatos villamos - ünnepnap - nem sietett.
Addig ernyedten tétlen üldögélés a padon.
Leszállás nem a Mechwart-ligetnél,
hanem a Széna tér, ahol tágas,
ahol szemközt nagylombú fák
és középkori városfal.

Békés reggel. Ritka ajándék.

De ami a legfontosabb: vettem egy
ledes fejlámpát. Baromi erős.
Három ceruzaelem a tarkó felől.
És villogósra is lehet állítani.
Bár az nem szükséges a villanyszereléshez.

2008. május 13., kedd

Lányom meséli. Reggel térül-fordul a kertben, kitölti a kávéját. Aztán még egyszer. A negyediket sikerül meginnia, Natasa mindig megelőzi. Az agár pofája éppen belefér a szűk csészébe.

2008. május 14., szerda

Honlapom: digitalizált önkielégítés. Na jó, érintőlegesen közkielégítés is.

Szt. Pongrác (+304): >> szorongattatásában mellette állok (Zsolt 90,15) - mondja Isten; és én akkor a szorongattatás helyett mi mást keressek? Nekem jó az Istennel lennem... mert maga mondja: Megszabadítom, és dicsőséget adok neki (Zsolt. 90. 15) ... miért remegjünk hát, miért meneküljünk ettől a kemencétől?<<
[Este. Tévedtem. Nem Pongrác szövege.
Őt a császár 14 évesen hitéért kivégeztette. A császárral folytatott disputája szövege viszont fennmaradt.]

Zsófi lányom névnapjára, varrógéppel.
Elődje, amit harminc éve csináltam neki,
úgynevezett elkallódott
az évek során.

Amikor annó
annak a végét varrtam,
az elejét már babusgatta. Óvodás volt.

Hogy magam
is mulattassam,
ez Retrokutya - D/08/01 lett,
mert leginkább
plasztikának tekinthető.

Nekem is hamarosan névnapom. Mindenféle pamut-, trikórongyot szívesen veszek, fehér az igazi, de bármilyen színű; évtizedek óta főleg azt használom, ujjam végére csavarva, ecset helyett. Fogyóeszköz.

Zsófi, hallom, örül a Tomi2 kutyának.
De a fülét kérte pótolni, azt lefelejtettem,
valamint az orrán az angol királyi testőrségi,
címeres fémgomb az autentikus. Meglesz.
Elmondta telefonba a történetét is,
hogy óvodából hazafelé az utcán találtunk egy ilyesmit,
amit, ugye, nem lehetett hazahozni-
A javított Tomi2.

Szokott velem beszélgetni, emígyen. Kérdezi:
- És mi volt veled tegnap? Én a szokásos havi találkozón, barátomnál. Ebédre hívott. Négyen jöttünk ösze. Terített asztal várt. Elöször egy aperitif.
- Tegnap? Húgom leesett az almafáról, a lányom szült, fiam disszidált.
- Aztán tálalták a húslevest, sok gombóccal -

A tegnapi kirándulás. Ezt a pici világoskék lepkefajtát 1949 nyarán, Zebegényben szerettem meg, párjával, a sárga változattal együtt. Meg a törökszekfűt. Életünk azóta lazán összefonódik.

Hétfő délelőtt. A májusban befejezett képek fotózása, címadás, adatbázisba-netre. Képakasztó cédula. Majd kihúzni a két fehér rajszöget, hiszen már le van fotózva. Ebédelni.

Nem mondhatni, hogy nagyon homogén anyag.
Másfél évig kísérleteztem - kényszerből - evvel a szerencsétlen 61 centis képmérettel, de a mai nappal ennek már vége. Vissza a 60 centihez.

Ezt a hajnali Mechwart-sarok
látványt több évtizede szeretem.
Mármint nyáron,
az év nagyobb részében sötét,
csak lámpafény.
Jó néhányszor próbálkoztam is
lefotózni,
uszodába menet.

...mikor a csöndnek is csak árnya már,
s mint sürgönydrótokon
ül az utolsó fecskepár
néhány megmaradt rezgő verssoron,

mikor ha nyár is, zúzmara
dereng a béna fán,
mikor a gyász, mint botjával a vak,
kopog az elmúlás falán...
Zelk: Végrendelet

Ezt bizony jó lenne végig betenni. Első két sort beírom, de hátha megvan valahol; google: "zelk végrendelet" És kijön négy tétel, móka, és mind az én honlapom; megvan a vers; válinews, de csak ez a fenti részlet. Hát akkor most mégiscsak begépelem az egészet.

Fiam (26) mondja tűnődve, >>ha egy mondatban kéne összefoglalni, ahogy engem neveltél: It is for You to decide. [Tedd belátásod szerint.] <<
Mást képtelen lettem volna átadni valamiféle pedagógiai elvből. Nem tudom, mennyire volt helyes. Bár az irányokkal tisztában volt. Ha az eredmény felől nézzük; rendben.

Ha Vojnichnak
sárga-szürke-pici fehérrel-
periódusa
kezdődik a jövő héten,
én okozhattam.
Ezt küldtem át neki.

Nézegetett, kiválasztott egy nagy képet, azt áraimat pontosan tudja, de azért rákérdezett. - Ez mennyi? - Egymillió. Pár perc után: - Dezső, félretenné nekem ezt egy hétig, nyolcszázezerért? - Nem. Még néhány udvarias mondat, aztán elbúcsúzott.

Kata bejön a műterembe, egyik fiatal lelkigondozottunk hívta, hogy sürgősen szeretne egy pappal beszélni.
- Szólok S. atyának.
- Jó, akkor evvel visszahívom. Hoztam a piacról, nem kérsz egy banánt?

Búzavirág. Hazafelé
Katának vettem,
és egy alumínium
tejmérő mércében
tettem az ajtaja elé.

Meg átfestettem az A/08/27-et.
Ez nyolcvan centis.
Aztán lementem ebédelni.
És ezúttal
egyszer s mindenkorra
megjegyeztem.
A marhahús az,
amelyik bemegy
az ember foga közé.
Kerülendő.

Kedves Deske, nemcsak a marhahús, hanem pld. a főtt kukorica... mintha a 32 helyen hirtelen 64-en szeretnének sorakozni... Egyébként nézze pozitívan: van hová bemennie! :-)
p.

Legutóbb nagyon finom marhahúst ettem és semmi sem ment a fogam közé. Húsminőség és konyhatechnológia kérdése. A marha nem tehet róla. G1.

Most jött, felülmúlhatatlan névnapi jókívánság (Lázár Ervintől kölcsönözve):

És a ma befejezett kép,
ez is kecskeméti:
Elhagyott műterem - A/08/01
Az ablak melletti
függőleges sötét csík
nem ilyen foltos,
csak beütött, szárad még.

Ez 90 centis.
Nagyobbat nem lehet,
le kellett fűrészelni a lemezekből,
nem fér be a fekete autóba.

Dehogy befejezett a kép. Félálomban eszembe jutott, hogy sárga, hogy valami sárga, ami nálam leginkább okker, az kéne bele. Ámbár ágyból néztem egész nap, izzadok, nátha. Baj, baj, holnapi kirándulás veszélyben.

Mint Thomas Mannál, ahogy az áru beleszól az alkuba, amikor az izmaeliták eladják Józsefet Putifár házába. Telefon Le Meux-ből: >>Deske, mért nem teszed be a könyvbe ELŐSZÓNAK az első mondata körüli dilemmát?<< Fölényesen megoldotta a feladatot, legyen a két szöveg együtt. Egyúttal sikerült a szövegből három dicsekvést kihúznom. Valamint, hogy a megírt levelek mennyiséget érzékeltessem, nem jó a "4 millió betű" ezért átszámoltam kötetre. Tehát a deske.hu kötet fülszövege:

Tizennyolc év, eddig 158 levél. J. a nyolcvanas évek végén települt át Franciaországba. 90-től kezdtem havi beszámolókat írni neki: Levelek Le Meux-be. Nemigen válaszolt, maradt a monológ. Honlap; 2000. június óta a levelek netre fogalmazva: VÁLINEWS, itt már képek is. (Hogy e könyv első részében is van kép; kegyes csalás.)

E kötet válogatás; a honlapon a teljes, hétkötetnyi levélfolyam: deske.hu

Károlyi Amy:
Gyászbeszéd helyett Fülep Lajosnak

Tiszteletreméltó öregúr
IGAZAD VOLT
nem való neked temető
megsértenéd a kerti illemet
nem való svéd és semmiféle gránit
és mégkevésbé műkőkotyvalék
és nem való úszó barokk koporsó
és rózsaszín vödör
egészségügyi tartály
urna

...,,engedjetek az elemek közé,,...

Meglógtál profom, hűlt helyed
lóvá tetted a gyülekezetet
talár, mikrofon mindhiába
s kárbaveszett a sok jó nekrológ
mind elhangzatlan
mind mivégre

meglépett a holt

Engedjük hát az elemek közé
őz suta lépked porában
madár fürdik porában
örökre táncol ferde fényben

ki őt keresi
hajoljon porba
nézzen égre

Nátha, torok, hőemelk., ágy napok óta. Gábor bíztat: Gyógyulj meg, 50 % akarat kérdése.

Régtől gyanús nekem, hivatása orvosilag ellenjavalt, eltiltandó. Bár itt azt is írják nekem: >>Szia Deske! Olvastam a lengyel postásokról, hogy alig akad köztük, aki náthás lesz a karácsonyi-újévi hajszában. De utána, szinte mindegyikük. A feladatra koncentrálnak és ez megakadályozza őket abban, hogy...<< Szóval gyanús volt, hogy pont keretfűrészeléskor lobbant be ez a nátha. Ami tehát nem is az - orvostól jövök -, hanem allergiás, csak rájött egy fertőzés satöbbi. Öt napi uszodátlanság, viszont antibiotikum.

Gábor barátom csak a szimmetria kedvéért elküldött egy férji verset is. Hogy is írta az asszonyról a galamblelkületű Sárközi Márta:

Weöres el volt ragadtatva minden olyan verstől, melynek nem voltak egyforma hosszú sorai és nem rímelt, főleg, ha nő volt a szerző. Egyszer oly lelkes kritikát írt egy versíró szűzről, Károlyi Amyról, hogy még szonettet is biggyesztett a kritika végébe, a költőnőnek dedikálva. A költőnő tizennyolc dioptriás szemüveggel, fehérre rízsporozott orral, rózsaszín szalagcsokorral a hajában rohant be, hogy megismerkedjen lelkes bírálójával, elrohant vele sétálni a Kerepesi temetőbe, ott magáévá tette és férjül vette. (282. old.)

Átbóbiskoltam teljes életem.
A látványok, mint álmomban, forogtak,
semmit se tettem, csak történt velem,
ezernyi versemet fél-éberen írtam
dohányfüstben, nem is tudom hogyan.
Süvölvény-kortól fogva mostanig
asszony-kormány pólyált vattába és
elzsongított...

Dúlt két világvihar, százmillió
ember pusztult, meghalt anyám-apám:
álmomból serkentőnek mind kevés volt,
akárhogyan szégyenlem, így igaz...

De, mint mindent, ezt is csak álmodom.
Ha mindeddig nem ébredtem: tudom,
most már halálig hortyogok. Talán
a haldoklás majd ébren szembesít...
a teljes vers

Őszintesége pofáncsap. Ki ismer magára. Illetve nem igen vagy nem, hanem hogy mennyire. És kell-e tenni ellene. Lehet-e. Döbbenetes.

Egyszer egy riporternő pimasz kérdése, hogyan volt szerelmes, amikor a feleségével kezdte... Rosszkedvűen válaszoltam, nem tudom, voltam-e valaha életemben szerelmes, vagy csak nagyon érdekelt egy új játék, és hogy abban én hogy viselkedem-, és a munkámban megszokott lendülettel belevágtam.

Hol olvastam, az irodalom ott kezdődik, amit már nem lehet megírni.

leginkább talán egy hím szarvasbogárhoz vagyok hasonlítható.
lírai alkat, belülről puha.
hátam fekete, mozgásom merev.
billegve és határozottan törtetek céljaim felé.
csápjaimmal simogatok, ha úgy kerül a dolog.

Ezen is rágódtam pár hetet, szokásosan, keservesen és végül fölöslegesen. Az elmúlt két év minden figyelmét elvitte a két nagy kiállítás, a három könyv, de főleg az adatbázis készítés, ami sajna mindjárt kész. Új életet kéne / kell kezdeni, álomból ébredni, szemet dörzsölni, körülnézni. Ilyenkor be szokott válni kezdőenergiának valami öncsonkítás:

Országos Széchényi Könyvtár
Kézirattár

...Köszönöm, Géza jelezte, hogy Önök szívesen fogadnák C. napló kéziratomat.
Adatai: 1958 óta, irógéppel, eddig 31 irattartó doboz, 9600 oldal. Napló, dokumentumok, katalógusok, kézirataim. Jó része a honlapomon olvasható [deske.hu], a honlap egyébként 2004 óta az OSZK tulajdonában van.

Tartalomjegyzék és kereső: a honlap főoldalán lévő IRÁS-KÖNYV-MÉDIA fejezet.

Amiben bizonytalan vagyok: Nem gyakran, de a naplóra szükségem van, egy-egy adatra, stb. Hogy akkor most mi legyen. Kissé kancsal ötlet, netán most csak az első két dobozt adnám át Önöknek, a többit majd kedves hátramaradottaim. A fene tudja. 66 éves vagyok, úgy néz ki, egy darabig még élek.
Most itt tartok.

Ma délben fölnézett a fiam,
- Apu, nekem nincs példányom arról a jelzálog dologról, kéne.
- Várj, megnézem, igen, C.6711, tessék.
- Kösz.
Ezzel eldőlt.
Akkor valami mást kell kitalálni.
Vásároljak egy motorbiciklit? Vagy inkább tangóharmonikát? Öncsonkítás lenne az is.

Tündöklően édes reggel, félbeteg, tehát nincs vekker, és nem kell se misére, se uszodába menni. Viszont a nap, ha nem is besüt, de bevilágít a műterembe az oldalablakon.
Ilyen lehet egy civil nyugdíjas reggele. A boldog emberiség. Amikor éppen nem köhögös.
Semmi feladat, elöttem az élet, lehet egész nap szkennelni.
Ja, a szombathelyi kiállításra valamit beszállítani. Nagyot kéne, hogy észrevegyék. Vagy nagyon kicsit.

A Tudomány úgy tartja, nála nincsen fontos és fontatlan adat, mindenre szükség lehet, egyenértékű, bárki, bármely részterülettel foglalkozik. Most erre egy markáns példa.
Ugye, nem olyan érdekes, hogy a Közelkeleten úgy kétezer éve mi volt az űrmérték. Ezt valaki kiturkászta.

Egy mérő az negyven liter. A korsók két-három mérősek voltak. Jézus a kánai mennyegzőn a bajban lévő vendéglátó családot kisegítendő 600 liter első osztályú bort varázsolt; fölös mennyiség. Amiből kiderül stílusa. Alapinformáció.
A rámosolygós jókedvű nagyvonalúság.

Tegnap Bárka est, Szabó T. Anna, Dragomán, Szüts, Vojnich. Alföldi animálta. Beszélgetések, ahogy dukál, mindenkitől egy-két fontos gondolat, amit a művelt publikum befogadni képes, és érdemes hazavinnie. Ez körülpólyálva humorral, adomákkal, pihenésnek zene. És néhány mű felolvasása. Kivetítve festmények, minden rendben volt. Meglepetésnek Szabó T. Vojnich képéhez írt verse.
A fotót mutatom nagyobban is,
itt a 15 collos monitorosok miatt nem lehet. Talán úgy több látszik belőle.